Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

Hírhozói. Posztón Szamok, érdekességek (lsük munkával van eredmény... Apróbb zökkenőktől elte­kintve, a normális mederben folyik az élet a pásztói sport­egyesületnél. A szakosztá­lyok az előírt program, va­lamint a versenynaptár szab­ta fe'té'elek alapián végzik munkájukat. így dolgozik szorgalmasan,' csendesen a .liirkn^Ő:?"*0 ---T11 R udolf vezető edző vezérleté­vé’. Illés Rudolf 1971-ben ke­rült az egyesülethez és ata- 1<it<-><to meg a osztályt. Sportpályafutása kezdetén mint kardvívő kez­dett az SKSE-nél. Innen Bu- danestre ment tanulónak és a Honvédnél jelentkezett ed­zésre’ ahol felfeditek m'-d birkózót. Bizonvítia tehetsé­gét, hogy később ifjúsági bajnok lett. Az egyik tatai edzőtáborozás alkalmával térdsérülést szenvedett és ab­bahagyta az aktív birkózást. Ekkor már edzői képesítéssel rendelkezett és hazajött Pásztora, ahol nagy lelkese­déssel nyomban nekilátott a birkózósport szervezéséhez. Az e’ső időszakban bizony mos­toha körülmények között dol­goztak. A lelkes, az áldozat­kész munka meg is hozta az eredményt. Az eltelt időszak­ban a pásztói birkózók hír­nevet szereztek maguknak országszerte. De beszéljen er­ről inkább Illés Rudolf edző, akinek döntő érdemei vannak az elért eredményekben. — Az ol«ő időszakban so­kat kellett dolgozni azért, hogy észrevétessük magun­kat a sportág művelői között. Bár az egyesület vezetősége és a megyei sporthivatal fel­figyelt tevékenységünkre, tá­mogattak é. támogatnak ma is anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A támogatást jó eredményekkel hálálták meg a fiúk. Ma már utánpótlás­válogatott és aranyjelvényes versenyzőink is vannak! A szakosztály elnyerte a „Nóg- rád megye kiváló szakosztá­lya” cím ezüst fokozatát. Je­lenleg az erős edzések idő­szakát éljük, készülünk a junior magyar bajnokságra, valamint egy versenyző a fel­nőtt vidékbainokságra is. A . napokban megjelent Nehéz­atlétika című lapban is ta­lálkozhatunk a pásztóiak ne­vével. Az utánpótlás nevelé­sében 59 értékelhető egyesü­let közül — ahol az FTC az első __ a PSE az előkelő 19. h elyet foglalja el. A jövőben ezen a téren is előbbre aka­runk lépni. Erről biztosítot­tak bennünket a versenvzők is, akik még jobb eredménye­ket akarnák elérni. A Bátka—Balog—Robotka trió aranyjelvényes akar len­ni 1976-ban! Már csak 2—3 pont -hiányzik e szint eléré­séhez. Kovács Attila, Oláh Gábor, Gyenizse Antal a ser­dülő magyar bajnokságon akar becsületesen helytállni és gyűjteni, szaporítani az olimpiai pontok számát. Az úttörők az úttörő-olimpián szeretnének eredményesek lenni. Közülük Bán Ferenc bajnokságra tör, mert idén januárban hasonló versenyen harmadik lett. Ebben a snort- ágban is vannak nehézségek, bírói tévedések a versenye­ken, sérülések. Bár ez is azt mutatja. hogy még többet kelt dolgozni, nagyobb lelke­sedéssel és meggyőzőbben birkózni. Az idén gondot okozott Bale" spinálat's ki­esése az ifjúsági magyar bajnokságról, mert 10 deká­val átlépte a súlyhatárt és még mindig gond Bátka ket­tős sérülése. Ezért nem tar­tom reálisnak a szakosztály munkáját a megszerzett olim­piai pontok alapján értékel­ni, mert ilyen sajnálatos té­nyezők közbe’öiexre ;• Persze, mint mindenhol, nálunk is vannak gondok. Ilyen az utánpótlás kérdése. Az iskolák, ahonnan az után­pótlást várjuk, nem mindig nézik jó szemmel, ha a gye­rek sportolni jár. Sőt olyan is előfordult, hogy lebeszél­ték erről. Bár a szakosztály­nál folyik a Jó tanuló — jó sportoló verseny, s a 3.5 alat­ti tanulmányi eredményt el­ért sportolókat „vissza’ránvít- juk” a tankönyv mellé. Eh­hez kell még jobb kapcsola­tot kialakítani az iskolákkal és a szülőkkel is. Feltétlen dicséret illeti ezen a téren a Kun Béla iskolát, ahol na­gyon sokat tesznek a sporto­lás érdekében. Nem érezzük kellőkéonen a bázisszervek támogatását. Akadályt gördítenek a spor­toló dolgozók elé az edzések­kel kapcsolatban. Ezek a gyerekek dolgoznak — egy részük tanul — sportolnak, szinte minden hét végén ver­seny miatt távol vannak ott­honról és még sincs meg a pUsrr’e-'és \z edzőhiány Gyetván Gyula le­szerelésével megoldódik. Ö az úttörőkkel foglalkozik majd. Nagyon hiányzik az. erőnléti felkészülésnél a súly­zó. Ezt kötélmaszással, kődo- bálással nem lehet pótolni- Nehezen énül a konö<ciót,e- rem is. mert bürokratikus in­tézkedések gátolnak bennün­ket. Célkitűzésünk? Először is az előírt 20 olimpiai pont megszerzése, ha lehet túltel­jesítése! Még több jó képes­ségű versenyző kinevelése, a sportág népszerűsítése bemu­tatókkal. fA-°t s* p’í’r "dj-ver­senyekkel. Szeretnénk, ha Bátkának és Balognak’ akik jelenleg harmadikos gimna­zisták, levelező tagozaton si­kerülne bejutni a TF birkózó szakára, mert erre ösztöndí­jas alapon (nappali tagoza­ton) nyílt ^ehetőség — mond­ta a csapat edzője. És hogy Illés Rudolf nem beszélt a levegőbe- azt bizo­nyítják az eredmények. Az idei versenyek folyamán az úttörők szereztek 5 első, 8 második, 5 harmadik helyet! A serdülők 2 első, 6 máso­dik 3 harmadik, az ifjúságiak 6 első, 11 második, 6 harma­dik helyet és 5 olimpiai pon­tot. A szakosztály benevezett a kiválók versenyébe és el akarja érni az aranyplaket- tes szintet. Ha nehezen is, de épül a kondícióterem — a szükséges anyag 80 száza­léka már megvan — és a birkózók felajánlottak 500 óra társadalmi munkát! Bár et­től jóval többre lesz szükség a sportszeretők és a többi sportág művelői részéről, hi­szen a termet mindenki jól tudia majd használni. Most, hogy Illés Rudolf függetlenített edző lett, még többet mozog. doWoz’k ’s az egész pásztói sport fejlődése érdekében. Míg beszélgettünk, a gyerekek csendesen, de ke­ményen edzettek, hiszen a kevéske időt jó) ki keli hasz­nálni. A birkózók már pél­dát mutattak és mutatnak ma is sportszeretetből. A többi szakosztálynak már csak is­mételni kellene. És nem is olyan nehéz! Király István Sporípork — öregnek, Halainak Berlin szívében található a négy hektár területű írietr riehshaini Néooark’ amely minden évszakban — hétköz­nap és ünnepnap — kedvelt tartózkodási * helye a csalá­doknak, iskolai osztályoknak, brigádkollektíváknak. A testedzésre vágyók sportágban gyakorolhatnak "itt, többek között iabdarúgfr, röplabda- kosárlabda-, vala­mint teniszpályák várják őket. • A szabad idő aktív kihasz­nálását a park szakszerű ve­zetése is elősegíti. A sport­létesítményeknek szakképzett edzői vannak. A szakemberek a munka1 irányítására, segí­tésére 350 női, illetve férfi önkéntes jelentkezőt is felkér­tek, akiknek réndszeres ki­képzéséről, továbbképzéséről megfelelően gondoskodnak. Tar jáni bravúr Székesfehérváron A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság IX. fordulójában a 35 gólt 21- en lőtték. A góllövők kö­zül kiemelkedik Nagy L. (ZIM), aki egymaga négy 'gólt lőtt a Bgy. Volán há­lójába. Négy csapat volt gólképtelen. Jó teljesít­ményt 52-es nyújtottak. Geese I. (Mátranovák) 225., Séber (Somoskőúj­falu) 225., Márton (Kiste- renye) 150., és Csorba (Szőnyi SE) 100. bajnoki mérkőzését játszotta. Négy játékost kiállítottak. A forduló nyolc mérkőzé­sét 2400 néző látta. A forduló válogatottig: Fodor (Szőnyi SE) — Szrena (Palotás), Kéri (Szőnyi SE), Kocsa (Sző­nyi SE) — Domonkos (Kazár), Hives T. (K.- lapujtő) v— Zagyvái L. (Romhány), Tarlósi (K.- terenye), Muzsik (St. Vo­lán), Nagy L. (ZIM), Bo- zsik (Kazár). B csapat: Kontsik (Kis-, terenye) — Varga I. (Romhány), Gecse (Mátra­novák), Kapás (Somoskő­újfalu) — Iványi J. (St. Volán), Baasó (Pásztó) — Alapi (Pásztó), Juhász L. (Ka.-lapujtő), Szűcs (Palo­tás), Kral (Öblösüveg­gyár), Csorba (Szőnyi SE). A góllövőlista élmező­nye: 30 gólos: Nagy L. (ZIM), 22.: Muzsik (St. Volán), 21.: Zagyvái L. (Romhány), 18.: Szűcs (Palotás), 16.: Kovács F. (Dejtár), 14.: Fehérvári (Síküveggyár), 12.: Deme­ter (St. Volán), 11.: Du­dás (Síküveggyár), Jenei (St. Bányagépgyár), 10.: Rá tóti (Kazár). Toriczky László Székesfehérvár: 8000 néző, v.: Győri. Videoton: Szabó — Nagy III., Baranyi, Fejes, Czeczeli, Nagy II., Csongrádi, Karsai, Mayer, Wollek, Szal­más!. Edző: Kovács Ferenc. SBTC: Szűcs — Gecse, Kmetty, Kovács II. Kegye — Angyal. Básti, Varga — Tóth. Földi, Marcsok. Edző: Dávid Róbert. Fergeteges hazai rohamok­kal kezdődött a találkozó. Fe­jes 18 méterről meglőtt lab­dáját Szűcs szögletre ütötte. Az ellentámadásnál Földi ügyetlenkedett, kivárt kecseg­tető helyzetben. A Videoton irányította a játékot, az SBTC azonban szervezetten véde­kezett. Az első negyedóra után fokozódott a hazaiak nyomása — mezőnyfölényt harcoltak ki, támadásaik rendre elakadtak a tarjáni védőfalon. A/32. percben Czeczeli 22 méterről óriási bombát küldött a jobb felső sarok felé. Szűcs a kapufa segítségével hárította a lab­dát, amely Karsai elé került. A csatár 7 méterről a bal al­só sarok mellé helyezte a labdát. A hazaiak voltak tá­madásban, amikor a 40. perc­ben a mérkőzés legnagyobb helyzete maradt ki. Földi kapott jó labdát Tóthtól és egyedül törhetett kapura. Már. csak Szabóval állt szem­ben, de a ^kapusba lőtte a labdát. Egy perc múlva szin­te megismétlődött az előbbi jelenet, azzal a különbséggel, hogy most Földi szólózott és úgy került a kapu elé. Is­mét hibázott! Szünet után sem változott a játék képe. Egymás után gördültek Szűcs kapuja ellen a hazai támadások, amelyek eredményes befejezésével mindig adósak maradtak a hazaiak. Az 55. percben Kar­sai 18 méterről végzett el egy szabadrúgást. -A sorfal fölött megnyeste a labdát a belső sarok felé, de Szűcs óriási bravúrral szögletre tor­Viileotim — >BTC 0:0 nászta. Wollek labdáját védte a tarjáni kapuvédő. A közön­ség türelmetlenkedett, időn­ként felhangzott a fütty, de ez mit sem zavarta a tarjáni fiúkat. Mayer labdája a jobb sarok mellett zúgott el, s ahogy telt az idő, érezni le­hetett, hogy levegőben lóg a meglepetés. A 71. percben nagy helyzet maradt kihasz­nálatlanul Szűcs kapuja előtt. Kegye és Kovács II. egymást zavarta a labda megszerzésé­nél, amely Szalmási elé per­dült. A csatár■ az ötösről Szűcsbe lőtte a labdát. A hajrá következett, amelyben a tarjáni csapat akár a győ­zelmet is megszerezhette vol­na. Előbb ugyan még parázs jelenet játszódott le a 84. percben Szűcs kapuja előtt (Mayer kapu fölé vágta a labdát), majd Földi keverte meg a védőket és Szoó elé tálalt, aki egyedül állt Szabó­val szemben. A szélső kivárt, szerelték, s odalett a hely­zet. Nagy volt az öröm a tar- jániaknál, amikor felhangzott a hármas sípszó, míg a kö­zönség füttyel fogadta a le­A Sportcsarnokban szomba­ton szép számú nézőközönség előtt folytatták az idei fel- nptt egyéni súlyemelő-bajnok­ságot. Ezúttal könnyű-, váltó- és középsúlyban bonyolították le a küzdelmeket. A szombati versenynap szenvedő alanya — a kiesett Antalovics mellett — a váloga­tott Stark András volt, aki váltósúlyban 1972-től megsza­kítás nélkül országos bajnoki címet nyert, de az ötödiket vonuló fehérvári játékosokat! Nagyon értékes pontot szer­zett az SBTC, a bajnokaspi­ráns Videoton otthonában, s ezzel a forduló legnagyobb meglepetését szolgáltatta. A tarjániak ezen a találkozón elsősorban fegyelmezett játé­kukkal, harcosságukkal tűntek ki. Sikerült a kissé „nagy- mellénrtvel” pályára lépő fe­hérváriak „ászait”, Kársait,' Csongrádit, Nagy II-t kikap­csolni a játékból. Hiába ját­szott, időnként nyomasztó mezőnyfölényben a Videoton, s ért el 21:3-as szögletarányt, a támadások vagy elakadtak a tarjáni védőfalon, vagy pe­dig a nagyszerűen védő Szűcs hárított bravúrral. Az SBTC mellett szól az is. hogy jóval több helyzetet dolgoztak ki csatáraik." S ilyen alaport akár meg is nyerhették vol­na a találkozót. A védekezés­ből páratlan, rajtaütésszerű támadásokra is jutott ereje a tarjáni fiúknak. A győzelem­mel felérő döntetlennel. meg­erősítette helyezését az SBTC. A kitűnően harcoló tarjáni csapat valamennyi tagja di­cséretet érdemel. Szokács László nem tudta megszerezni. Ä fiatal Komjáti János (Csepel),' aki ugyancsak megpályázta Montreali, remek 320 kilós egyéni csúcsot ért el. Stark eredménye is ennyi volt, de a mérlegelésből Komjáti 30 dkg-val könnyebbnek bizo­nyult, így ő lett a bajnok. A súlyemelő-bajnokság va-’ sárnapi, befejező napján 1« órakor kezdődnek! a küzdel­mek a Sportcsarnokban, féH nehéz-, nehéz- és ólomsúlyi ban. INagy mcglepeícs váltÓNÚlrban: komjáti a bajnok, Stark elolt A Körcsarnok nézőterén legfel­jebb kétszázan foglaltak helyet. A szabadfogású birkózók felsza­badulási emlék­versenye valóban családi körben folyt. A te­rembe lépő ősz hr.iú’ idős fér­fit — főleg az idősebb nem­zedék képviselői közül — so­kan felismerték. Keresztes Lajos, az 1928-as amszterda­mi olimpia kötöttfogású ver­senyeinek könnyűsúlyú baj­noka jóleső örömmel viszo­nozta az üdvözléseket. A mérkőzések közben jutott idő egy kis beszélgetésre is­— Sajnos, a kötöttfogásnak felszabadulási emlékversenyé­re nem tudtam kijönni, pedig, a saját fogásnemem mezőnye még jobban érdekelt volna! Az eredményeket persze is­merem, s megmondom őszin­tén: nem vagyok elragadtat­va. Remélem azonban, hogy az olimpiáig mindenki eléri a csúcsformáját és a legjob­bak a magyar birkózás ha­gyományaihoz hűen szerepel­nek. A legidősebb magyar olim­piai bajnok — április 28-án lesz 76 éves — szívesen fel­elevenítette sikerekben gaz­dag pályafutásának legemlé­kezetesebb állomásait is- Har­minckét évig versenyzett, ösz- szesen ötven évet töltött a szőnyegen, vagy annak köze­lében. Bőven volt hát mon­danivalója.... — Bár elég későn, húsz­éves koromban léptem először szőnyegre, itthon mégis né­hány hónap alatt a legjobb lettem súlycsoportomban. A A lesidősebb olimpiai bajnok A villamosmegállóban látta meg Kozmát következő két évben — 1921- ben és 1922-ben — hosszabb időt töltöttem Helsinkiben, ahol többször megmérkőztem a nálam egy súlycsoporttal nehezebb, már az 1920-as antwerpeni olimpán bajnok­ságot nyert svéd Westergren- nel. Ezek az erőpróbák nagy­ban segítették ugrásszerű fejlődésemet. Keresztes Lajos négy évvel az első mérkőzés után. 1924- ben már esélyesként utazott a párizsi olimpiára. Itt bírói ügyeskedéssel még meg tud­ták akadályozni győzelmét. Amszterdamban viszont már minden ellenfelét döntő fö­lénnyel verte. Addig azonban sók, említésre méltó esemény történt. — 1925-től Németországban éltem, s az akkori törvények értelmében mindkét ország bajnokságán részt. vehettem; abban az évben két bajnoki aranyérmet szereztem. Ered­ményeim alapján Magyaror­szág is, Németország is be­nevezett az 1925. decemberé­ben megrendezett milánói EB-re. Az^ olasz városba né­met költségen érkeztem. Ott azonban elkapott a hazasze­retet. Barátaimat meglátván, azonnal visszavontam a né­meteknek tett ígéretemet. A magyar csapat tagjaként sze­reztem meg súlycsoportom aranyérmét. Keresztes Lajos — most már Lajos bácsi — így nyert német költségen, magyar szí­nekben Európa-bajnoki aranyérmet. A milánói siker után hazatért, itthon tanult szakmájában. Hentesként dol­gozott tovább. Amszterdamba az aranyérem elsőszámú vá­rományosaként . utazott és a várakozásnak megfelelően ha­za is hozta a bajnoknak ki­járó tiszteletdíjat. — Mire Budapestre érkez­tem, koldusszegény ember lett belőlem. Az olimpia előtt ugyanis felkeresett! egy barátom, aki öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem írok alá neki egy váltót. Három hentesüzletemet elárverezték, a befolyt pénz mégsem volt elég az illető adósságainak ki- egyenlítésére. Lajos bácsi szorult anyagi helyzetében sem engedett a csábításnak: nem fogadta el az Amerikából érkezett profi- ajánlatokat- A társadalom- biztosítási intézetnél dolgof zott, egészen 1946-ig. — A felszabadulás után megkeresett a Vasas birkózó­szakosztálya. Örömmel vállal­tam el az edzői teendőket, amelyet egészen 1962-ig, nyugdíiba vonulásomig láttam el. Még 1952^ben is birkóz­tam a felnőtt csapatbajnok­ságon a Vasas színeiben, méghozzá bajnokcsapat tagja­ként. Az utolsó mérkőzése­men megsérültem, amelynek kellemetlen emlékét azóta is viselem. A jobb forgóin na­gyon elmeszesedett, azóta já­rok bottal. A sérülés, a megmaradt bicegés sem akadályozhatta meg az idős mestert abban, hogy további tíz évig, azaz 1962-ig rendszeresen lejárjon a Vasas edzéseire. Működése utolsó évéiben aztán edzőként is felért a csúcsra: ő látta meg a Mávag-kolónia előtti villamosmegállóban a későb­bi kétszeres olimpiai bajno­kot, a tragikus hirtelenség-: gél eltávozott Kozma Istvánt.’ — Pisti volt az utolsó, s egyben a legeredményesebb tanítványom. Halála számom­ra különösen fájdalmas volt, hiszen egy ritka jó ember tá­vozott el személyében. Tisz­telettudó volt, s ami nekem különösen jólesett: ragaszko­dott hozzám. Még akkor is rendszeresen kikérte a véle­ményemet, amikor már régen nem én irányítottam a felké­szülését. Keresztes Lajos a szeretett tanítvány elvesztése óta rit­kán jár ki a mérkőzésekre. Egy eseményre azonban min­dig szakít időt: az úttörők számára megrendezett Kozma István-emlékversenven ő szokta átadni a győzteseknek az érmeket. Szurkol a ma­gyar birkózók sikeres olim­piai szerepléséért. Reméli, hogy egyszer felnőtt nemzet­közi versenyt is rendeznek korán eltávozott tanítványa Kozma István emlékére! Megérdemelné! Jocha Károly NÓGRÁD — 1976. május 16., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents