Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-11 / 87. szám

Út a csillagok felé (Készlet) Jurij Gagarin, a Szovjetunió űrhajós piló­tája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én haj­totta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vosztok űrhajó fedélzetén. Jurij Gagarin: Én. Gagarin Jurij Aleksze- jevics 1934. március 9-én szü­lettem szegényparaszt csa­ládban, 1943-ban iratkoztam be a klusinói elemi iskolába. Anna Tyimofejevna Gagarina: Klusinóban a főutcán lak­tunk, szemrevaló kis házunk terméskő alapokon állt... Elért bennünket a háború. Földkunyhóba kényszerül­tünk, mert a házba német ka­tonák szállásolták be magu­kat. Jura már gyermekkorá­ban megtanulta, milyen kínzó az éhség, a hideg. Emlék­szem, hogy tavasszal Júra és a kis Borisz kimásztak a föld­kunyhóból, teleszedték a mar­kukat friss fűvel és odahoz­ták: — Mama, főzd meg... Nehéz idők voltak. .. .Sokat írnak Júráról. Csak néha nem egészen pontosan. Az egyik könyvben például azt olvastam, hogy Júra gyermek­korában sokat bánkódott apró termete miatt. Ilyesmit soha nem vettem észre nála. Hiá­bavalóságok miatt Júra egy­szer sem bosszankodott. Nem olyan volt a jelleme. Azt hiszem, ha másfajta karakter, nem is engedték volna a vi­lágűrbe. Nagyon, vidám gyerek volt, ritkán duzzogott, nem szeret­te a veszekedéseket, tréfával, kacagással mindenkit meg tu­dott békíteni. Mindenki sze­rette, kedvelte. Nézzék csak meg a fényképét, arcáról a boldogság sugárzik. Ez jelle­mezte őt. Jurij Gagarin: Véget ért a háború. Apámat ott tartották Gzsatszkban, hogy segítsen a megszállók ál­tal tönkretett város újjáépí­tésében. Apám lebontotta kis öreg falusi házunkat, a fa­anyagot átszállította Gzsatszk- ba és ott újra felépítette. Én azonban sehogy se tudom el­feledni az orgona, ribiszke, kecskerágó, bojtorján és feke­teüröm bokrok között állt ked­ves klasinói házat, mert mind­ez a gyermekkoromat jelké­pezte. Gzsatszkban a Lénin- grádi utcán laktunk. Az isko­la is más lett, a tanítóképző gyakorlóiskolájának harma­dik osztályában folytattam a tanulást. Olga Szergejevna Rajevszkaja osztályfőnök, orosz-irodalom szakos tanár: .. .Júra nagyon jól tanult, de eleven volt, mint a csík, ebben nem volt párja. Állan­dóan izgett-mozgott, mint a higany, mindig elsőnek je­lentkezett, ha a táblához kel­lett menni és mindent azonnal megértett. Jutott ideje tanu­lásra, kópéságokra és műked­velő együttesekre... Minden jel arra vallott, hogy Júra nagyon szerette és tisz­telte édesanyját. A Gagarin- család nagyon nehezen élt. Júra elhatározta, hogy a ma­ga lábára áll. Megpróbáltam rábeszélni, hogy végezze el a középiskolát, Anna Tyimofe­jevna is arra kért, próbáljam erre bírni a fiát. De Júra már döntött: a hatodik osztályt el­végezvén, Ljubercibe utazott, szakmunkásképző intézetbe. ■ ■ *ph ». ■■■ !. V J Gagarin édesanyjával és édes apjával Munkaverseny-érfékelés a fogyasztási szövetkezetekben A fogyasztási szövetkeze­tekben a jelenlegi termelé­si tanácskozások alkalmá­val 1633 szövetkezeti dolgo­zó versenyvállalásának tel­jesítését értékelik. Azokét, akik a szocialista munka­verseny különböző formái­ban, mint a szocialista bri­gád, a kiváló egység cím elnyeréséért — a szövetke­zetek gazdasági, politikai, kulturális tevékenységének eredményes megvalósításá­ért — tettek, kollektív, vagy egyéni vállalást. A szövetkezeti dolgozók 51 százaléka aktívan kive­szi részét a szocialista műn- kaverseiny-mozgalom kere­tében végzett munkából. A szövetkezetek vezetői nagy­ra értékelik a dolgozók vál­lalásainak teljesítése során megtestesült többletmunkát és anyagi elismeréssel vi­szonozzák. Ezt bizonyítja, hogy 1975-ben 462 ezer fo­rint jutalmat fizettek ki a szövetkezetek, ami az előző évinek 125 százaléka. Sűlg6lar|Anban Mindenki büszke tehet a városközpontra Alig néhány nappal ezelőtt egyik tősgyökeres salgótarjáni ismerősömmel a város főutcá­ját jártuk. Barátom itt szü­letett, tehát ismeri a megye- székhely minden zeg-zugót, Kedvtelésből játékba kezd­tünk. Lényege az, hogy két évtizeddel ezelőtt mi hol volt a régi belvárosban. Nem ju­tottunk dűlőre. Vitatkoztunk, de már nem tudtuk határo­zottan állítani, hogy mi volt régen a Karancs Szálló, a mű­velődési központ, a garzonház a többszintes lakóházak he­lyén. Egyszóval Európa-szerte is elismert, új városközpont jött létre Salgótarjánban. A régi, elavult, földszintes csa­ládi házak helyén magasba tö­rő toronyiházak, új intézmé­nyek fémjelzik ma a megye­székhely fejlődését. Csütörtökön újabb sétát tettünk a belvárosban. A vá­rosi tanács tisztségviselői, s néhány tanácstag társaságá­ban. Megszólítottunk embe­reket. mi a véleményük a vá­ros eddigi fejlődéséről, ho­gyan látják a belváros jövő­jét? — Sikeres negyedik ötéves terv után az elkövetkező öt évben is biztosított a város töretlen, dinamikus fejlődése — tájékoztatott bennünket Fekete Nándor, a városi ta­nács elnöke. — Az új tervcik­lusban tovább folytatjuk a városközpont rekonstrukció­ját. Ennek során befejezzük a vasúttól keletre eső terület átépítését, az Arany János utcai lakásépítkezést. Meg kell gyorsítani a nyugati vá­rosrész átépítését. Javítjuk a lakosság szociális, kulturális, egészségügyi, a munkáslakta területek és az új lakótelepek alapvető cikkekkel és szol­gáltatásokkal való ellátását. Megtudtuk a séta során, hogy az ötödik ötéves terv la­kásépítési előirányzata mint­egy 2300—2600 lakás. Ennek során, a városközpontban fel­épül a 31, 32 é<s a 34-es jelű épület, s mivel megkezdődött a nyugati városrész szanálása, számítható az új lakónegyed kialakítása e térségben is. — Feladataink között sze­repel a közműellátás javítása is — vette át a szót Morvái Ernő általános elnökhelyet­tes. — Ennek során bővítjük a távfűtés kapacitáaét. Foly­tatjuk a véreit átszelő kor­szerűtlen, szennyivízvezetők rekonstrukcióját. A célcso­portos pénzeszközökből több mint 200 millió forintot köl­tünk lakótelepi közműrend­szerek építésére. Ebből azösz- saegből biztosítjuk a többi között a nyugati városrész előközművesítését. A Pécskő utca közműrekonstrukciója egyrészt az elavult közmű- rendszer, másrészt pedig a ha­todik ötéves tervi lakásépítés előkészítése miatt szükséges. Járjuk a belvárost. Az Arany János utcában átadás előtt a 150 személyes óvoda, a 80 személyes bölcsőde. De megtudjuk, hogy indokolt a 16 tantermes általános iskola felépítése Í6. Az építési terü­let rendelkezésre áll, a kivi­teli tervkészítés folyamatban van. Ebben az utcában épül egy új pavilonsor is, ahová a nyugati városrész területelő­készítése során kiköltöző kis­iparosokat helyezik el. A Mérleg utcában már fel­vonultak az építők. Készül a kereskedelmi és szolgáltatási létesítmény. Szembe vele, a 3-as számú üzletházat talál­juk. Az építők lassan befeje­zik a munkát. A szerelésen a sor. Az átadást ugyan május 1-re tervezték, de számos ob­jektív körülmény gátolja a munkát. A helyközi Volán-pályaud­var már a nyugati városrész­hez tartozik. Megtudjuk kí­sérőinktől, hogy csupán a he­lyi tömegköz 1 eked,és ben 1980- ban mintegy 19 millió utassal számolnak. Jelentősen javít­ja a közlekedést a buszállo­mány ötödik ötéves tervi bő­vítése, a közjáratos i-endszer bevezetése, a közlekedés szín­vonalának emelése. Úgy ter­vezik, hogy a távolsági autó­busz-pályaudvart, amely kor­szerű, kulturált közlekedést biztosít az utasoknak, ez év augusztusában átadják ren­deltetésének. A buszpálya­udvartól látni az új vásár- csarnok körvonalait. A korsze­rű létesítmény idei üzembe helyezésével a város régi gondja oldódik meg. Házigazdáink sók minden­ről beszámoltak. Arról, hogy a Karancs Szállodától a Kossuth Lajos utcáig megkezdik a Rákóczi utca négysávos át­építését. Beszámoltak az úgy­nevezett C-jelű út jelenlegi helyzetéről, ami tudvalevőleg korábban megcsúszott és a Legfelsőbb Bíróság döntése intézkedik mielőbbi helyre­állításáról. Hallottunk a zöld­terület kialakításáról, arról, hogy tovább folytatják azöb- lösüveggyári és a ZIM-lakó- telepeken levő kolóniák sza­nálását. Egyszóval tovább szé­pül, korszerűsödik Salgótar* ján eddigi büszkesége, a bel­város. Gál Jóasefné, az Arany Já­nos utcában tanácstag. Be­szélgetésünk során mondotta: — Aminek örülünk az, hogy végre befejeződött az úgynevezett gyenmekkomp- lexum, a bölcsőde és óvoda építése. Várjuk az új 16 tan­termes iskola építését is, hi­szen nagy szükség van erre a városnegyedben. A lakosság jobb ellátását szolgálja a 3-as számú üzletház. Átadása ért­hetetlen módon sokáig húzó­dik. Ettől függ a 21-es jelű épület környezetrendezése is. Ha elvonulnak az építők, re­mélem sikerül társadalmi: munkát szjervezni és hozzálá­tunk a zöldövezet kialakítá­sához. Ami pedig a végső nyu­galmat jelenti: beépül a domboldal, nem les<z zaj és sár. De a holnapért szívesen vállaljuk. A Lovász József úton lakik Zsidai Béla tanácstag. Így fo­galmazott : — A mi körzetünk kész, nem panaszkodhatunk. Meg­van szinte mindenünk. Egyet­len dolgot kérnénk a tanács vezetőitől. Hogy az épületek között levő salakos járdát be­tonlapra cseréljék ki. Várjuk a betonlapokat, mi adjuk a munkát. — Én ugyan a Schuver ut­cában lakom — vélekedett Tábori Béláné — ,de rendkívül örülnénk annak, hogy ebben a tervidőszakban elkészülne az Arany János úti 16 tantermes általános iskola, örülünk az új buszpályaudvarnak, még jobban a korszerű vásárcsar­noknak. Ez nemcsak a belvá­ros lakóit segíti, hanem az egész megyeszékhely és von­záskörzetének dolgozóit is. Amit mi kérnénk: gyalog­járdát a Sohuyer Ferenc ut­cába. Ez még nincs! Aí ötö­dik ötéves tervben reméljük erre is sor kerül. Nem a teljesség igénvével szóltunk a b-eliváros holnapié­ról. A tanács a napokban fo­gadja el az ötödik ötéves ter­vi célkitűzéseket. Az elfoga­dás után pedig töretlen fejlő­dést biztosít a megyeszékhely számára. Somogyvári László Esküszöm, nem áll szándékomban — bár sajnos, valós tény, hogy akkora nyelvi műveltséggel sem rendelkezem, hogy megtehetném — vitába szállni Lőrincze professzorral, mégis, megkér­dőjelezem azt, az igaz, nem e héten, hanem lényegesen régebben történt fejtegetését, mikor is arról beszélt ízes-zamatos-magyaros megfontoltság­gal, hogy a tüzes szót, s egyáltalán a tüzességet, mint fogalmat, a fiatalság­gal szokták azonosítani---­Á mbár mielőtt nekikezdenék a ma­gam vélt, vagy valós igazát bizonygat­ni, el kell ismerni, hogy e két szó pár­huzamba állítása még a legesleghét­köznapibb nyelvben is olyan termé­szetességgel bír, hogy tényleg senki fejébe sem üt szöget. Mert mindunta­lan azt mondogatta néhány jónevelt­jére a csikós: tüzes ez bizony, a leg­tüzesebbek egyike a fajtájából. És tényleg, úgy fickándozíak azok a csi­kók ott, a szemünk előtt a pusztán, mintha a mi zsebünkben is érezték volna a dollárköteget, vagy egy jobb­fajta bankban kiállított csekket... Mert ugye, gondolom, magyarázni sem kell, ezt az eredeti, utánozhatatlan szi- lajságot majd’ minden esetben ke­mény valutával honorálják. Persze — s hogy visszatérjünk a bevezetőben papírra vetett témánkhoz —, azért nem állítanám, hogy mindig csak a fiatalok szoktak nekitüzesedni. Mert éppenséggel csütörtökön értesül­tem „elsőkézből” arról, hogy egy, a nyugdíjazás előtt álló, felelős beosztású ember bizony úgy nekitüzesedett, hogy súlyos ökölcsapásaí nyomán még a cég­llétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök Péntek, Szombat, Vasárnap Nekitüzesedünk jelzéssel ellátott levélpapírok is né­hány centiméterrel a nagyobb főnöki asztal lapja fölé emelkedtek. Meg, ha már a szó egyéb értelmezését is firtat­juk, azt is meg lehetne említeni, amit — igaz jó néhány lapunk közölt már —, hogy egy ázázhét éves, más kontinens­béli férfitársunk is olyan eredményes­séggel nekihevütt, hogy felesége meg is szülte huszonnyolcadik gyermekét. Szóval, tüzesedünk, tüzesedünk, ne- kitüzesedünk. És ez talán jellemző is ránk, mert köztudottan, még más népeket is meg­előzve, robbanós természetű, hirtelen lobbanó nép vagyunk. Ami egyébként nem rossz tulajdonság, bár néha nem akkor sül el a puskapor, amikor ép­pen kellene... És ha már a tűznél tartunk, bár igaz, előttem jó néhány an megírták már, hogy naponta többször is hol itt, hol ott lobbant lángra erdeink valamelyi­ke, nem állom meg szó nélkül, hogy ne beszéljek én is erről. Lehet, kissé talán unalmas lesz már a téma az ol­vasónak, de az a közel ezerötszáz hek­tárnyi feketéllő erdő megér még egy misét. Mert tegnapig — remélem nem kell nagyobbra helyesbíteni a fenti számot — ekkora területen lett sem­mivé fenyő, tölgy, cserfa, meg apró fa­gyerek, pontosan azon okból kifolyó­lag, hogy sokan tüzeskedtek. Április hetedikéig, éppen a hét közepéig több mint hárommillió-hétszázezer forint — természetesen csak becsült — kár ke­letkezett a megyében, amit. semmikép­pen sem tud pótolni az a csekélyke kis összeg, amit a tett elkövetőire kivetet­tek, kivetnek. Bár igaz, olvashattuk azt is, hogy példás büntetést kapnak a gyorsított eljárás során a — nem akarom feltételezni, hogy szándékos — gyújtogatok, de érdekes módon éppen ezekről az ítéletekről nem sikerült ed­dig semmit sem megtudnom, bár igen­csak böngészgettem mostanában az újságot. Mert nem a káröröm miatt — bár most bevallom, ezt az egyébként nem jellemző tulajdonságomat, bizony kinyilvánítanám —, de azért csak-csak szívesen elmerültem volna a felsoro­lásban, hogy X-et, Z-t, Y-t, ennyi, meg ennyi, igen-igen jeleatős összegű bírság befizetésére kötelezték. De — lehet, hogy az eljárás elől azt a gyors jelzőt el kellett volna hagyni és akkor nem érhetné szó a más há­za táját —, sehol semmi... A tüzek meg csak égnek, égnek. És eszembe jut, hogy boldogult Aeso- pus milyen tanmesét tudna írni ma­napság az égő erdőből menekülő vad­disznókról, meg az emberről. Aki mind ez ideig, bár jelentős tömegeket mozgat meg, s illő lenne, ha a ne­ve a szereposztás legelején szerepeljen — Ismeretlen. Karácsony György Újító munkások, szocialista brigédtagok A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben idén 8,3 száza­lékkal növelik a termelési értéket. S miután a mun­kaerő-ellátásban javulás­ra nincs kilátás, így a több­letértéket a szervezettség fo­kozásával, a termelékeny­ség növelésével, a technoló­giák korszerűsítésével és az újítómozgalom hatékonysá­gának előmozdításával sze­retnék elérni. A feladatoknak megfelelően már az első ne­gyedév során több intézke­dés történt a hatékonyság növelésére. Figyelemre méltó az újí­tások terén kifejtett össze­fogás. Az első negyedévben összesen 189 olyan újítási javaslatot nyújtottak be, amely segíti a gazdaságo­sabb munkát, a termelé­kenység fokozását. S, ha tavaly azt mondhatták a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben, hogy az első negyedévi 164 benyújtott újítási javas­lat rekorderedménynek szá­mít, a tavalyi rekordot 1976. első negyedévében további 25 javaslattal megtetézték. A 164 újítási javaslatból 64-et már a gyakorlatban is alkalmaznak. Ezeknek az újításoknak utókalkulált eredménye meghaladja a 3 millió 300 ezer forintot. Voltak olyan esztendők, amikor az újítómunka egész éves eredménye hozott any- nyit a vállalat kasszájába, mint amit ez év első negye­de. S amit külön hangsú­lyozni érdemes, az újítók között nagyon sok fizikai dolgozó, szocialista brigád­tag van. Akadnak akik ket­ten, hárman, vagy még en­nél is nagyobb csoportban fognak össze egy-egy jó újítási elképzelés kidolgozá­sára és megvalósítására. A hengerműben Dancsák Ferenc és Ferenz József, a gyárrészleg két körollósa ja­vaslatot tett a provizor mé­retek szélnyíradék nélküli hasítására. Megoldásukkal jelentős mennyiségű anya­got takarítanak meg és ez­zel együtt a készáru-kibo­csátás mértékét növelik. Üjításuk egy év alatt 790 ezer forint megtakarítást jelent. Ugyancsak figyelmet ér­demel Király István, Kéri Sándor és Fazekas János közös újítása. A villamos­szakemberek importalkat­részek hazai alkatrészekkel történő helyettesítését ol­dották meg a dróthúzó gé­peknél. Üjításuk idén 200 ezer forintos megtakarítást jelent a vállalatnak. Akad azonban olyan javaslat is, amely a biztonságosabb munkát, a baleset-elhárítást segíti. Bálint István ügyes megoldásával megvalósult a feladattervben szereplő egyik fontos dolog. Ez évtől nem kell a dolgozóknak emelő­darukkal piszkálni a SEH hulladekcsévélő gépnél, így nincsenek kitéve baleseti veszélynek sem. A megol­dásért 3 ezer forint eszmei díjat kapott a vállalattól. A gyár dolgozóinak össze­fogását az első negyedévben eredmények jelzik. Ez jó kezdősebességét adott, s re­mélhető, hogy a hatéko­nyabb, termelékenyebb és gazdaságosabb munkára való törekvésüket teljes siker koronázza. | NÖGRÁD — 1976. április 11., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents