Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám

± A 9méwbénjálft lervettrffl Rekonstrukció, fejlesztés, korszerűsítés Mindenekelőtt a munkaidő jó kihasználása, a pontos kezd és és befejezés, az otthoni sza­bad idő kellemes, pihentető beosztása, mert csak úgy lehet másnap frissen a munkapad mellé ülni! — válaszolta kérdésünkre Pincze Margit, amikor a kiváló szakmunkás tel­jesítményének titkáról fagga tóztunk. A fiatal szakember munkájával ugyanis elégedet­tek Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár gyáregységében, ahol 1968-tól dolgozik. Tavaly elérte a Kiváló Dolgozó címet is, s ez még tovább növelte munka­kedvét. De szorgalma kettős. Nemcsak saját teljesítménye fölött őrködik: brigádveze­tői teendőket lát el az Ifjúság Szocialista Brigádban. A legjobb kollektívák közétar­toznak. Fizetése? Nem ritka a 3000 forint! Középiskolába készül Pincze Margit. Szep­temberben gimnazista lesz. Az elmúlt napokban kapott újabb kitüntetése, az ágazati Kiváló Dolgozó cím odaítélése szorgalmas, becsületes munkájának eredménye.- kj ­Csak addig-, ameddig szükség van rájuk A Nógrádi Szénbányáknál az utóbbi néhány év alatt, igen jelentős fejlesztés tör­tént. Nem véletlen ez, hiszen korábbi elmaradást kellett pótolni. Mj várható az elkö­vetkezendő öt évben? Milyen fejlesztéseket, korszerűsítése­ket terveznek? Milyen anyagi alapokkal rendelkeznek mind­ehhez? Ezeket a kérdéseket tettük fel Sült Tibornak, a vállalat műszaki igazgató­helyettesének. — Az V. ötéves tervidőszak­ra a saját és a szénbányászat közös fejlesztési alapjából 500 millió forint áll rendelkezé­sűn,kre. Csak összehasonlítás­képpen említem, hogy az el­múlt ötéves tervidőszakban 363 millió forint volt ez a ke­ret, amiből 269 millió a beru­házási költség. Az említett összegből kell a termelőerőt fejleszteni. Ezen belül megoldani a szál­lítási rekonstrukciókat, to­vább növelni a gépesítés szín­vonalát, és természetes, egy sor szociálpolitikai feladatot megoldani. A szociális és egészségügyi feltételek javí­tása is szerepel a tervben.- Kutatási célokra például mintegy 60 millió forintot for­dítunk öt óv alatt. Ebben sze­repel Ménkes-akna keleti te­rületének megkutatása. Ezen­kívül Kányás nyugati kap­csolódó peremterületétől fél­kör alakban Mátraszőllős, Tar és Hasznos határában a rész­ben már ismert és a még re­mélt szénterületek kutatását terveztük. Jelenlegi gépesítési színvo­nalunk már megfelelőnek mondható. A gépek jobb ki­használása az elsőrendű fel­adat. Szeretnénk elérni, hogy a rendelkezésre álló gépek legalább kétharmada állandó­an munkában legyen. Véle­ményem szerint a karbantar­tás. javítás, valamint az ese­tenkénti _ átköltöztetés meg­oldható úgy is, hogv a gépek­nek csak egy harmadát érintse egy időben. Ma még alacsony — Nálunk rendhagyó a helyzet. Valamennyi KlSZ-ta- gunk egyúttal szakmunkás is. Lakatosok, forgácsolók vagy öntők. Így a feladataink is mások. Ezekkel a mondatokkal kezdődött a beszélgetés, ame­lyet Pásztón a Szerszám- és Készülékgyárban folytattunk arról, hogyan élnek a KISZ- esek, milyen tervek foglalkoz­tatják az alapszervezeteket, hogyan készülnek a kong­resszusra. Kerekes Lajos, az üzemi KISZ-bizottság titkára, és Sulyok Károly, a bizottság tagja szövögeti a mondatokat. Gyakran egymás szavába vágva, mert annyi a monda­nivalójuk. — Két alapszervezetünk van. Az egyik a lakatosoknál, a másik a forgácsolóknál. Olyan gondunk nincs, hogy arra biztassuk a fiatalokat: végezzék el az általános is­kolát! Valamennyinek kezé­ben a szakmunkás-bizonyít­vány. Persze, azért tanulnak is... — Hol? — Huszonötén végzik a középiskolát, öten technikusi minősítő bizonyítványt sze­retnének kapni. Aztán van­nak házi tanfolyamok. Daru­kezelő és kötöző szakma. Sok fiú jelentkezett, mert máso­dik szakmát ad. Az pedig so­sem árt. Kerekes Lajos egyébként géplakatos, Sulyok Károly gépésztechnikus, jelenleg programozó. — Pezseg nálunk most az étet. Igazán nem panaszkod­hatunk. Az akcióprogramunk­ban úgy fogalmaztunk, első a gépki használási mutató. Ezen feltétlen javítani kell, — Milyen összeg áll az idén rendelkezésre, és ebből mit valósítanak: meg? — A tervünk szerint 101 millió forintot már az idén felhasználunk. Ebből 8,8 mil­liót építéssel járó beruházás­ra fordítunk. Gépesítésre mintegy 76 milliót. Nem ter­melő beruházásokra, a szoci­ális körülmények javítására, például fürdő bővítésére és egyebekre 13 milliót fordí­tunk. Ezenkívül tűzvédelmi, baleset-elhérításj célokra, il­letve feltételek javítására 11 milliót terveztünk. Ménkesen célokmány készül egy igen jelentős rekonstruk­cióra. A munkahelyeken, il­letve a kötélpályán meglevő nagyobb kapacitás kihasznál­hatósága érdekében szükséges a szállítási rekonstrukció. Ez azt jelenti, hogy rövidebb útvonalon, nagyobb szállítási kapacitást kívánunk létre­hozni. A hosszú útvonalon történő csilleszállítást kivál­tani gumiszalag berendezéssel úgy, hogy az személyszállítás­ra is alkalmas legyen. Ezzel lényegesen csökkenthető a ki- és beszállási időveszteség is. Persze ez mintegy két és fél éves vágathajtási munkát jelent. Ezt gépekkel kívánjuk elérni. Egyébként addig is ke­ressük a lehetőségeket, hogy a ma még 6zű<k keresztmetsze­tet Ménkesen feloldhassuk; Foglalkozunk már a munka­rend ésszerű változtatásával is, amire a tervek készülnek. Az ötéves terv végére Ménkesen, a magyar szénbányák átla­gát jóval meghaladó gépesíté­si színvonalú, és diszpécser- rendszerű, korszerű bányává feiilöddk. Kánváson folyamatosam a déli területre helyeződik át a bánvászkodás. Itt az idén vár­hatóan mér megkezdődik a gumiszalagon a személyszállí­tás. A fő feladat az előkészí­tés. a szén vagyonnövelő vá- gathaitás fokozása a tervek­nek megfejelő, sőt azt meg­a termelés. Ebben kell helyt­állni. Minden egyéb erre épül. — Miként? — Az alapszervezeteknek ebben komoly szerepük van. Például a külszíni szerelések. Az igazság, hogy a fiúk nem mindig szívesen mennek. Vi­szont sok a munka Ajkán, Sajószentpéteren, Balatonal­mádiban, Tokodon, Oroszlány­ban. Tehát menni kell. Ilyen­kor akcióba lép a KISZ. Meg­győzni a fiúkat, hogy a fel­adat fontos és el kell vé­gezni. A végén belelendül­nek olyannyira, hogy az ot­tani üzemekben végeznek tái'sadalmi munkát. — Most nagyon foglalkoz­tat bennünket a kirándulás is... — Hová mennek? — A KISZ szervezésében háromnapos lengyelországi útra megyünk. Közösen. Ügy is mondhatnám, jutalomútra. Mindössze háromszázötven fo­rintba kerül személyenként, a többit a gyár fizeti. Évek óta készülünk, most végre megvalósul. Sokat segített a vállalat. Biztosított olyan munkát a KISZ-eseknek, amit munkaidő után végezhettünk el. Az ezért járó pénzt fél­retettük. ebből lesz a kirán­dulás. Április közepén me­gyünk. Reméljük jól sike­rül. Azokat válogattuk ki, akik a társadalmi munka nyomán valóban megérdem­lik. — Ne feledkezzünk el a politikai képzésről. Az üzem­ben nagy hagyományai van­nak a különféle politikai, szellemi vetélkedőknek. Volt haladó mértékben. Kányáson az idén a harmadik negyed­évre már egy komplex gepesí- tésű, vagyis önjáró biztosítás­sal, maróhengerrel ellátott frontfejtés üzembe helyezését tervezzük. A vágathajtás gé­pesítésében is szeretnénk na­gyobb ütemben előbbrelépni, ehhez a gépi kapacitás már biztosított. Tiribesen az F—6-os vágat­hajtó gép rövidesen megkezdi a munkát. Még az idén meg­oldjuk a maróhengeres fejtést. Eddig ebben az aknaüzemben nem dolgoztak ilyen gépek. Ugyancsak itt keressük a megoldást a szállító útvonalak lerövidítésére. Gazdaságos­sági számítások folynak, en­nek megfelelően születik majd döntés. Szorospatakon köztudott, hogy korábban az 1974-es év­re tervezték a termelés meg­szüntetését. Emiatt az előké­szítés és a fejtés egyensúlya még ma sincs meg. A múlt évi és az idei évre tervezett feltárással, vágathajtással szeretnénk elérni, hogy jövő­re már megfelelő mennyiségű előkészített szénvagyon áll­jon rendelkezésre. A jelenleg folyó elővájások és az isme­reteink szerint figyelembe vett vetőrendszer már arra engednek következtetni, hogy a második fél évben sem lehet kapacitászavar. Egyébként Saorospatak is jól ellátott ma már gépekkel. Itt dolgozik a legtöbb vágathajtó gép és itt áll munkába az egyik új. szovjet gép is. A szénvagyon megnövelése a cél, hogy egy­más után telepíthessük majd' a frontfejtéseket — mondta az igazgatóhelyettes a tervek­ről, elképzelésekről. majd még hozzáfűzte: — A szénbányászati koope­ráció keretében részt veszünk bányabiztosító pajzsok gyár­tásában is. A Várpalota ál­tal kért elemeket — bár fe­szített munkával —, de határ­időre szállítottuk — fejezte be Sült Tibor műszaki igaz­gatóhelyettes. olyan időszak, amikor jófor­mán minden héten vetél­kedtünk... Szeretik a gyere­kek az ifjúsági vitakört, az aktivisták körét. Reméljük, ősszel ugyanilyen sokan jön­nek. — Társadalmi munkát vé­geztek? — Nagyon jól sikerült kom­munista műszakot tartot­tunk. Járási úttörőtábor épül, azt segítjük az arra a napra esedékes pénzzel. Készülünk a második hasonló műszakra. Ezt a vietnami szakmunkás­képző építésére szánjuk. , — Élénkebb a KISZ-élet? — Érezhetően. Már a vá­lasztás nagy lendületet adott. Utána jöttek a FIN-rendez- vények. Eddig egy alapszer­vezetünk volt, most kettő. Ez megint csak megmozgat­ta a fiúkat. Amolyan egész­séges verseny alakult ki, me­lyik alapszervezet tud több embert mozgósítani, hol szer­veznek jobban. Beszélhetnénk még az úttörőkkel való kap­csolatunkról. A Dózsa György Általános Iskola gyerekeit segítjük. Rajzpályázatot aka­runk hirdetni, a legjobbakat jutalmazza a KlSZ-szerveze- tünk. — Elégedettek? — Azt nem mondhatnám. Egy osztályzattal lehetne még jobb, reméljük lesz is. Ügy érezzük bőven vannak tar­talékok. Ügyesebben kell ki­használni valamennyit. El­mondtuk taggyűlésen is, ami bennünk van, felszínre kell hozni. Akkor legközelebb még jobb eredményekről adhatunk számot... ■ Csatai Erzsébet Hiba volna a ZIM salgó­tarjáni gyára termelési és gazdálkodási tevékenységét egy sokatmondó mutatón, a gé­pek kihasználtságának mér­tékén lemérni, illetve kizáró­lagosan megítélni. Minden­esetre az ezzel kapcsolatos számok sokat sejtetnek a bel­ső szervezettségről, a program­szerűség betartásáról, az üze­men belüli kooperáció, az irányítás, vezetés színvona­láról, a munkaerő-gazdálko­dásról. hogy csak a jelentő­sebbeket említsük, szakszám eléri a két műsza­Sok a nullára leírt gép A gyárban az átlagos mű­kot. Vannak üzemrészek, ahol egy, másutt két, illet­ve három műszakban ter­melnek. A termelésbe vont gépek és berendezések jó ré- 1 sze mind erkölcsileg, mind pedig fizikailag már elavult. A kimutatások szerint a gép­állomány negyven százaléka nullára van értékelve. Ez per­sze üzemrészenként változik. Az öntödében például 90 százalék a nullára leírt ter­melőberendezés. Az itt talál­ható negyvenkét gép közül harminckettőt két műszakban egyformán terhelnek le mun­kával, tizenkettő pedig csak egy műszakban dolgozik. A nagycsarnoki zománcozóban és a kis ZIM-ben három mű­szakban folyik a termelés, a kapacitást egyenlően terhe­lik le. Ez tükröződik az alag- útkemence 94 százalékos ki­használásában. A nagycsar­noki sajtóiéban beállított 37 gép leterheltsége kismérték­ben, de a második és harma­dik műszakban fokozatosan mérséklődik. A csiszolóban és a nikkelezőben a piaci igé­nyek eltolódása miatt, foko­zatosan romlik a gépek ki­használtsága. A nagycsarnoki sajtolóban pedig az öt nagy teljesítményű, korszerűbb gép kivételével igen sok a nullá­ra leírt berendezés. Miért őrzik, miért ragasz­godnak az öreg, kiszolgált masinákhoz? Talán műhely­múzeumot akarnak beren­dezni? — Nem akarunk múzeu­mot — állítja határozottan Persik Lajos, a gyár termelé­si főosztályának vezetője. — Mi is szeretnénk korszerű, nagy teljesítményű gépek­kel dolgozni. Megvásárlásuk­ra eddig nem volt anyagi le­hetőségünk. Azokat a gépeket, amelyekre nincs szükségünk, kiselejtezzük. Vannak vi­szont olyanok, amelyeket a gyártmányeltolódás miatt, il­letve a változó igények is­meretében nem volna célsze­rű kidobni. Ezeken viszont máról holnapra modern tech­nológiát alkalmazni nem min­dig lehet. Aztán vannak olyan elavult gépeink, amelyek szer­vesen beilleszkednek a tech­nológiai folyamatba, ezért ném tudunk megválni tőlük. Okok és indokok A gondolat továbbfolyta­tásaként önként felmerül az újabb kérdés. Ilyen körül- mépyek között jut-e elegen­dő munkaerő a nagy teljesít­ményű gépek folyamatos üzemeltetéséhez, kiszolgálá­sához? — Igen, mert kevés van belőlük. A nagycsarnoki saj­tolóban található négy NDK és egy nagy teljesítményű szovjet 250 tonnás gép, három műszakban termel. Ugyanez vonatkozik az automata for­gácsológépekre is. Itt egy em­ber kezel négy gépet egy mű­szakban. —, válaszolja a fő­osztályvezető. — Másutt nincs ilyen le­hetőség? — Sajnos, gyártástechnoló­giánk nem ad erre módot. Egy gép egy emberre van be­állítva — folytatja az előb­bi gondolatot Persik Lajos. — Ilyen feltételek mellett, miként lehet növelni a gépek kihasználtságát ? •— Az üzemi pártbizottság' cselekvési programjában konkrétan nincs meghatá­rozva, hogy mennyivel kell növelnünk a gépkihasználást. Ügy látom, hogy az elért szint megtartása is elég sok mun­kát jelent. Mindenesetre to­vább akarunk lépni -- véle­kedik a főosztályvezető. Elképzelések — Felülvizsgáljuk, melyik gépről tudunk majd lemon­dani. Ezeket kiselejtezzük. A gyártmányösszetétel-válto- zásnak megfelelően, úgy old­juk meg a munkaerő-átcso­portosítást, hogy az együtt járjon a gépek kihasználá­sával. Ügyelünk arra, hogy a dolgozók anyagilag ne káro­sodjanak. Segíthet céljaink elérésében még a rendszeres, folyamatos normakarbantar­tás is — mondja a főosztály­vezető. Etesi József, a gyár főmér­nöke folytatja tovább az előbbi gondolatot: — A bel­ső szervezettség javítása, a technológiák korszerűsítése, a kisgépesítés és az automatizá­lás is szerepel a megoldandó feladatok között. Ezenkívül tö­kéletesíteni kívánjuk a prog­ramozást, növelni a sorozat- nagyságokat, mérsékelni _ a törtnapi veszteségeket. Sokat segíthetne a jobb bel- és kül­földi anyagellátás, a gyárt­mányainkhoz szükséges al­katrészek folyamatos szállí­tása. Gépekre kétszázmillió Ügy néz ki, hogy az ötödik ötéves tervben a nagyobb arányú géprekonstrukció ki­szorítja majd a fizikailag és erkölcsileg elavult gépek egy részét. Előreláthatólag 200 mil­lió forintot költenek gépek, berendezések vásárlására. Ebből 120—130 millió forintba kerül az öntödei gépesítés. A fennmaradó összegből old­ják meg a sajtoló, zománcoló gépi fejlesztését, az anyag- mozgatást, és a lehetőségek­hez képest a galvanizáló és csiszoló korszerűsítését. Amíg ez megvalósul, addig a jelenlegi lehetőségek okos kihasználásával próbálnak előrelépni. Erre egyébként nagy szükség van! — VK — NÓGRÁD — 1976. április 10., szombat 3 Készül az alapszervezet Egészséges verseny Pásztón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents