Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-09 / 85. szám
\ Népmfívelffk Ss aafnhőzv»ssettfk ankétjei Együttgondolkodás a célok megvalósításában ’ Bocsássa meg a kedves ol- alapvető kérdéskörről — vasó. hogy egy gyermekkori eg [yebként ezek váltották ki a emlékkel kezdem. Tíz-egyné- legnagyobb vitát — szólunk, hány éves ifjonc emberke Az első: az új játszási hevoltam, fél lábbal már a kő- lyek bevezetésének lehetősége zépiskola küszöbén, amikor és szükségességének kérdése, először láttam élő színházi A Déryné Színház jelenleg előadást. Valódi díszletek kö- tiz-egynéhány megyei község- zött, valódi színészekkel. A ben tant rendszeresen bemu- szerző nevét ugyan már ré- tatőt, éves viszonylatban het- gen elfelejtettem, de a műcí- ven előadást. A nyolc—tíz év- mére és a szereplő színészek- vei ezelőtti gyakorlathoz kére, Sallay Kornéliára, Fény- pest ez jelentős csökkenést je- vesi Balázsra, Kondra Irénre lernt, amelyre alapjában várnáig elevenen emlékezem, ve kettős okból került sor. Olyan revelációszámba menő, Egyrészt a községi kuttúrhá- megrázó erejű volt a velük zak színpadi adottságai nem való találkozás, mint az első feleltek meg a korszerű ját- szerelem. Tele ősi kíváncsiság- szási követelményeknek, megái, megfoghatatlan druk- lyek szükségszerűen tartalmi kai, édes kívánsággal. Ez vonatkozásokat is magukban _ az első — színházi rejtenek, másrészt a színházelőadás, mint később nak azon jogos törekvésével bebizonyosodott, meghatározó magyarázható, amely — tör- erejű volt egész későbbi ér- ténetiségében szemlélve, túl- deklődésem alakulására, mű- jutva a „hőskorszakon” — op- vészetszeretetemre. timális, kulturált, higiénikus É s vajon hányán voltak kor- játszási feltételeket kívánt és társaim közül hozzám hason- kíván színészeinek biztosítani, lók, olyanok, akik számára az Évtizedünk elején, figye- első színházi találkozás egy lembe véve az elmondottakat, életre szólt? Erre gondoltam valóban reális mennyiségnek .— s nem alaptalanul, mert tekinthettük az évenkénti het- szó esett a színház érdeklő- ven bemutatót, mára azonban dést felkeltő, irányító szerepé- — egyetérésben az ankéten ről is _ azon a találkozón, felszólaló népművelőkkel — melyet Pásztón, a Lovász Jó- megváltozott a helyzet. A zsef Művelődési Központban közművelődési párthatározat rendeztek az Állami Déryné nyomán pezsgőbbé vált me- Színház vezetői és a községek gyei kulturális élet fokozot- népművelőinek részvételével, tabb mértékben igényli a E cikk terjedelmében nem színházi előadásokat. A műtudjuk visszaadni a találkozó velődési intézmények fontos minden, lényegesnek minő- feladatuknak tartják az élő síthető mozzanatát, tehát szűk- színházi kultúra eredményei- íégképpen szelektálunk. Két nek megismertetését. Ebből kiindulva több helységben újították fel teljes egészében, vagy részlegesen a művelődé-, si házakat, tették • színházi előadások fogadására alkalmassá a színpadokat, öltözőket. Igazolásul a mátranovák- bányatelepi példát említenénk, ahol a múlt évben több millió forintos beruházással korszerűsítették a művelődési intézményt. A jövőben itt is fogadni tudják a Déryné Színház produkcióit. Jogos volt tehát a megyei résztvevőknek az a kérése, hogy a színházzal közösen új játszási helyeket kutassanak fel, s ezzel összefüggésben növeljék az előadások számát. Hasonlóan élénk eszmecsere bontakozott ki a közönség és a színház kapcsolatának témakörében is. Szalai Vilmos, a színház igazgatója ezen a területen érzi a legtöbb problémát. Mint elmondotta, sokszor pusztába kiáltott szó marad a színház ízlés- és tudatformáló igyekezete, ha az előadásokon csak néhány tucat néző tapsol. A közönség szélesebb rétegeinek megnyerésére már történtek intézkedések, amelyek hatására fokozódott a produkciók eszmei tisztázottsága, javult a színészi munka színvonala, több figyelemre méltó kezdeményezés — például a Testvérek című Illyés-dráma bemutatása — született. A műsorpolitika is az eddigieknél jobban szolgálja a közönségigényt, de a problémák megoldásához önmagában kevésnek bizonyul. Most mindenekelőtt a propagandatevékenységet kell átgondoltabb, szilárdabb alapokra helyezni. A rendelkezésre álló propagandaanyagok okosabb felhasználásával nagyobb hatást tudnak elérni. A hatékonyság növelését szolgálja a színháznak az új évadban megvalósuló kezdeményezése is, hogy művészeiről valamennyi község művelődési házának nagy alakú fényképet küld, melyet jól használhatnak fel az előadások és a művészek propagálásában. A népművelők és színházvezetők pásztói ankét ja beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A különböző nézetek ütköztetésével sikerült megtalálni azt a közös nevezőt, amely alapján e nézetek azonosságra hozhatók, a feladatok megvalósíthatók. Reméljük, hogy ez az aktív, felelős együttgondolkodás mihamarább éreztetni fogja hatását megyénk színházi éleiében. Suli után a tavaszi szünetben (ok) Gerencsér Miklós: EMLÉKE TISZTA FORRÁS | 300 éve született IL Rákóczi Ferenc V •niMiiiimiiiifuiNnHiHiiHiiiNmimiiiiiiiiiiiiKiiiiitunimiiiiiiiuiMiHtiiiiiiMMiinp,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,.,. 23. kához, mint ó. Kiutat keres- békét kötnek, az csak Anglia, ve a bezártságból, Ráday Pált Hollandia, Svédország, Len- Fejfájdító gondot okozott a követségbe - küldte a porosz gyelország kezessége mellett külpolitikai helyzet is. A Rá- udvarhoz és a svéd királyhoz, válhat lehetségessé. Bécs el- kóczi személyének szóló tisz- hogy lépjenek szövetségbe a utasította a 25 pontba foglalt telet, távolról sem jelentette, függetlenségéért küzdő Ma- feltételeket, a tárgyalások hogy az uralkodók lelkesen gyarországgal. megszakadtak, nem maradt Siettek Magyarország támo- Ausztriát sem lehetett más hátra, mint a fegyverek gatására. XIV, Lajos, a iram- ügyetlenséggel vádolni. Min- további küzdelme, ciák valóban nagy királya dig több vasat tartott a tűz- Az ös6zés gond és teher Magyarország felé azzal mu- ben, meg-meg újuló lépései eüenére katonailag jó po* tatta meg nagyságát, hogy alapos, folyamatos értékelést zíciókat vallhatott magáénak, mindössze taktikai elemnek igényeltek. Heister generális ő rendelkezett a kezdeménye- tekintette világpolitikai sakk- lett a császári haderők má- zés előnyösebb lehetőségeivel húzásaiban. Gáláns szavakban gyarországi főparancsnoka. A is. Igaz, Szatmárt, Nagysze- ibőkezű, de segítésben a szó- Caraffa óta legvadabb tá- bent, Érsekújvárt még a szegesig megbízhatatlan. Ér- homok a fenyegetésre helyez-’ császáriak birtokolták, mind- demi támogatás helyett né- te a bécsi hangsúlyt, így »le- három fontos stratégiai pont. hány hadmérnököt, katonai ve kétségek támadtak Rá- Ezzel szemben az ország ha- tanácsadót küld és csekély kócziban az osztrák békülé- talmas összefüggő területein pénzbeli segélyt folyósít, kenység iránt, de azért részt engedelmeskedtek fejedelmi Rákóczi különös érzékkel is- vett az 1704. március 10-én szavának. Bercsényi Miklós merte fel a belső helyzet és a kezdődő gyöngyösi fegyvarszü- eredményesen oplerált a Fel- diplomáciai összefüggések neti tárgyaláson. Kinyilvéní- vidéken egészen a morva ha- egymssra utaltságát. Hosszú tóttá, hogy szabad királyvá- tárig. Annál megrendültebben évszázadok óta nem volt lasztást, teljes politikai és fogadta a hírt. hogv Heister olyan magyar államférfi, aki gazdasági függetlenséget kö- kiűzte a Dunántúlról Károlyi úgy értett volna a külpoliti- vetel Magyarországnak. Ha Sándor csapatait. ________________________________________________________ A megannyi sorsdöntő kér~ ~~ ! ~ | I diésbem kulcssz°reoet iátNOGRAD - 1976. április 9., pentek | szolt Dunántúl, amely nélkül A* előzetes bejelentéstől számítva is tetemes késéssel látott napvilágot Hofer Tamás és Fél Edit Magyar népművészet című könyve. A Corvina gondozásában megjelent nagyméretű album fe« lelős szerkesztője Szabadi Judit. A 10 000 példány minden bizonnyal kevés lesz majd, tekintettel az óriási érdeklődésre. (Salgótarjánba is meglehetősen kevés példány jutott eddig belőle). Néhány megjegyzést kívánunk tenni. Hangsúlyozottan nem szakmai megjegyzésekről van szó, csupán olvasói észrevételekről. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy a munka elemzése a néprajz szakembereire vár, s bizonynyal terjedelmes tanulmányokra is számíthatunk e (témában, hiszen a könyv jelentősége, a feldolgozott téma jellege ezt szükségessé is teszi. Egyébként, Nógrád megyében különösen érdeklődést válthat ki ez a munka. Nemcsak azért, mert a képeken, tárgyakról, tájakról stb. készült fotókon számos nógrádi tárgyat, tájat fedezhetünk fel. Hanem elsősorban azért, mert megyénkben a múzeumi szervezet tevékenységében is bizonyos szempontból meghatározó szerepet játszik a néprajz, tekintettel e tájegység jellegére. Arról már nem is szólva, hogy az itt élő képzőművészek az úgynevezett „magas” művészetbe kívánják „átmenteni” a népművészet tanulságait, s némely művészünk tevékenységében ez a meghatározó jelentőségű. Rendkívül örülnénk tehát, ha a megyei múzeumi szervezet néprajzosai vállalkoznának ezen munka szakmai elemzésére. A mi első olvasói megjegyzésünk természetesen az örömé. Meglehetősen gondos munkával készült el ez az album, díszes, szemet gyönyörködtető. Szép könyv. Ezen túl, hiányt pótol, hiszen Ma- lonyay Dezső: A magyar nép művészete. I—V. Budapest, 1907—1922. című sorozata, illetve ennek kötetei antikváriumban sem hozzáférhetők, hosszú-hosszú idő óta. Természetesen, felsorolhatnánk igen sok népművészettel foglalkozó művet, ezek többsége azonban résztanulmány, s bármily kitűnő is a maga nemében, az átlagos érdeklődésű olvasót nem segíti az összefoglaló tájékozódás megszerzésében. Másik megjegyzésünk részben ezzel függ össze. Nem vártunk ettől a könyvtől Ma- lonyay-féle összefoglalást, rendszerezést. Többi között azért sem, mert hiszen a néprajztudomány felett sem szállt el nyomtalanul az idő, s e tudományon belül is számos tétel meghaladottá válik a későbbiekben. Ügy véljük azonban, hogy az olvasó/— s itt mindenekelőtt a laikus olvasóról van szó — némiképpen könnyebben áttekinthető rendszerezést várt volna. A bevezetés is említi, hogy ez a kor kedvez a rendszerezésnek, összefoglalásnak. Az is igaz, hogy több mint egy évszázados gyűjtő, rendszerező és tudományos összefoglaló tevékenység után a mai Magyar- országon a magyar népművészet legfontosabb emlékei fellelhetők és áttekinthetők a múzeumokban. Ennek jelentősége felbecsülhetetlen.’ E* a kötet is igen nagy mértékben merít e ma már múzeumi anyagból. A bevezető tanulmány említi, hogy a könyv „fókuszváltásokkal” dolgozik, közel megy esetenként egy- egy paraszti csoporthoz, műfajhoz stb., másfelől „madártávlatból” vázol. Módszernek rendkívül hálás és színes ez, s bizonyára terjedelmi okok is közrejátszottak abban, hogy a szerzők, szerkesztők ezt válasszák. Azonban a laikus olvasót meglehetősen megterhelik, ha az „egészet” kívánná együtt látni, vagy legalábbis érzékelni. Igaz, az is bevallott: „Arra sem törekszünk, hogy megközelítően is teljes keresztmetszetet adjunk, akár tárgyféleségeket és műfajokat, akár tájakat és népcsoportokat részletekbe menően áttekintsünk. Fő célunk, hogy a népművészet sajátos minőségét és művészi jellegzetességeit érzékeltessük, egyes témákról bemutatott képsorozatokkal.” Célnak, persze, ez sem kevés. Kevés azonban akkor, ha hosszú Idő után először veszünk kézbe egy hatalmas méretű, szép könyvet Magyar népművészet címmel. S ha nem is részletekbe menően, a jelenleginél többet kellett volna szólani arról, amiről a könyv a bevezető szerint sem szól. Így a megtisztelő cím nem egészen fedi a tartalmat. Magyar népművészetet kapunk, igaz. De az is igaz, hogy inkább csak kóstoló ez az album. ízes és gyönyörű. Kár, hogy egy kies t kevés. Vagy az „étvágyunk” lenne nagyobb a kelleténél? T. E. Miről illik beszélgetni a dalszövegíróval? — Nyomasztó félelmet jelent: ez volt az utolsó... — Melyik dalára emlékszik szívesen? — Noha annak idején sok keserűséget okozott, ma is legkedvesebb dalomnak tartom a Kislány a zongoránál címűt. Felháborodott (kritikusok giccsadó bevezetését követelték. . i — A valóság: Somerset Maughamnak van egy szellemes novellája, egy férfi és egy nő késői találkozásáról, amikor a férfi szomorú nosztalgiáival, azon tűnődik, hogy ha annak idején nem hagyja el szerelmét, a ma is igéző szép asz- szonvt, fLz még mindig övé lenne... Nos. ennek az életérzésnek ellenkező példáját írtam meg a dalban a férfiról, aki viszont annak örül, hogy ifjú korában elhagyta— szerelmét, mert lám, mi lett a. hamvas arcú, szép kislányból.!. Na- ivui úgy hittem, ha novellát írhattak erről a témáról, a rendelkezésemre álló 32 taktusban, miért ne fejezhetnék ki egy más életérzés t. más eszközökkel... Szerencsére, a közönség megértette ezt a kis gúnyos fintort, hisz a dalt itthon is, külföldön is sokan megszerették. — Egyetlen fesztiválról úgy érzem, kötelességünk tájékoztatni az olvasókat: ez a máltai. Különös önmagában az a tény, hogy egy alig néhány évié független szigetállam a Földközi-tenger közepén, miért rendezi meg minden év szilveszterén a fesztivált? — A máltai Béke-dal-feszti- vál egyetlen ember nevéhez fűződik. J. B. Cassar, fizikatanár. nyolc gyermek édesapja rendezi meg minden évidén, természetesen a máltai kormány elvi támogatásával. Cassar úr szenvedélyesen szereti a zenét, és szenvedélyesen hi6z abban, milyen szép lenne, ha a béke gondolata elősegítené tudósok, művészek találkozását. — A fesztivál egyetlen feltétele: a beküldött dalok nem tartalmazhatnak olyan szöveget, amely haladásellenes. Még decemberben, máltai gyerekek énekiáik a dalokat, az elődöntőig, az így tovább Jutott művek szerzőit, előadóit azután meghívják a szilveszteri döntőre... Szocialista és tőkésorszáigokból egyaránt érkeztek résztvevők, mindenki a 6aját költségén utazik, a díjak csak erkölcsi értéket jelentenek. Hogy miért tartja mégis egyaránt fontosnak a kanadai énekes és a magyar? — Az érdekek még különbözőek, ám az eredmény Cassar űr szép hitét igazolja: együtt voltak, énekeltek, örültek... László Ilona Mai tévéajánlatunk Szenes Iván ironikus véleménye szerint: — természetesen „csak” slágerekről, divatról', fesztiválokról.., — Hosszú évek óta, ön minden könnyűzenei fesztiválról — itthon és külföldön egyaránt — elhoz egy-egy díjai. Tavaly például Puerto Ricöban a „Remélem azt” című_ dal Európa-dí jat nyert; Hollywoodban a „Találkozás egy régi szerelemmel” és a „Nehéz a boldogságtól búcsút venni” két szerzői díjat kapott, szilveszterkor pedig Máltán, a dalfesztiválon öt díjból hármat, köztük a legjobb dalszöveg díjét nyerte. Milyen érzés mindig győztesnek lenni? nem lehetett helyreállítani a független Magyarországot. Ugyanakkor Bécs ezt az országrészt tartotta az egész birodalom egyik legféltettebb tartományának. Mivel a kuruc hadsereg zöme egészen más tájakról származott, érzelmileg kevéssé kötődött a nyugati vidékekhez. Rákóczi erélyesen adta tudtukra Dunántúlról szólván, hogy „az is Magyarország, tartozunk érte vérünket ontani”. Április 25-én indul el seregével Eger alól délnyugati irányba és Taksonynál ér ki a folyóhoz. Az alig egy hónapja átállt Forgách Simon generálist gyorsan Dunántúlra küldi, mert Heister időközben a Felvidékre vonult Bercsényi Miklós ellen. Csakhamar a nyugati országhatár közelébe érnek Dunántúlon is a kurucok. Pápa bevétele után csatlakozik boaanjuk a város ura, gróf Eszterházy Antal. A Rába és a Mura között az egész nyugati szegélyt ellenőrzik. Heister erre visszafordul, Rákóczi pedig a Dunántúlra rendeli Károlyi Sándort, hogv erősítse meg csapataival • Forgách Simon és Eszterházy Antal seregét, Közben éjt nanallá téve dolgozik a fejedelem a Taksony alatti táborban. Nem csökken, sőt, sokasodik a terhek súlya. (Folytatjuk). 17.45-kor „Megtakarított milliók” címmel arra a kérdésre keres választ Terlanday Mária riporter, hogyan lehetne növelni mezőgazdaságunk nyereségét, mennyiben lehetne csökkenteni a felhasznált nyersanyagők mennyiségét. 20.05-kor Ismerős hangok címmel Koncz Zsuzsa és Horvát János beszélgetését láthatjuk, amelyben természetesen a zene a főszereplő. A muzsika képviseletében hallhatjuk Rita Pavonet, a Beatles együttes, a Fonográf, az Illés-, és az Omega együttest is. Két munkásfiatal lakodalmára Invitál 20.45-kor az Ünnep című csaknem órás dofcumentumfílm. A nagy eszem-iszom, dínom-dánom, külsőtégei mögött azt fürkészi a szerkesztő-rendező, B. Révész László, hogyan alakulnak át népi hagyomány al- ink, hogy bukkan fel olykor a kispolgári nyerészkedés vágya, még ilyen alkalomkor is.- 21.35-kor Füst Milán: A zongora című jelenete kerül képernyőre Zsámbéki Gábor rendezésében. A színes produkció főszereplői Psota Irén, Tolnay Klári. Kovács Károly, Andai Kati és mások. 4
