Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-30 / 102. szám
Mimim udvarba n, házi kertben A megye legfialHl^bb kübl 'efe Először azt hitték ' — Szeretek olvasni, kedvelem a könyveket’ Különösen a politikai témájú írások érdekelnek. Szabad tdőm legnagyobb részét énnek szentelem. Elég nagv a család. ísv otthon is akad tennivaló. Az elromlott gépeket, kisebb tubákat mindig szívesen megjavítom. Ha időm engedi, moziba és színházba is ellátogatok- Hét végén sportolok és a természetet járom vallotta magáról nagyon szerényen Csábi István, mikor a szabad idő felől érdeklődtem. — Az általános iskolában legfőbb vágyam az volt, hogy hivatásos katona lehessek. Ezért a nyolcadik osztály elvégzése után Egerbe készültem olyan középiskolába, amely közvetlen előkészítője a katonai főiskolának. De ebből nem lett semmi. Szüleim és barátaim lebeszéltek- így a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe jelentkeztem kőművestanulónak, örülök. hogy ezt választottam — mondta és fejét alig mozdítva szétnézett az iskola tanári szobájában, ahol beszélgettünk. — István a legjobb tanulók közé .tartozik, az elsőévesek között — szólt közbe osztály- főnöke, Deák Bertalan mester. Szorgalmával és maga- tartósával példát mutat a többieknek- Ha kérnek tőle valamit társai, nincs olyan, amit ne teljesítene. Csengő szólt. Az órának Vége, szünet következett. Az Irodába érkező tanárok kíváncsian néztek a szobában beszélgető .tanulóra. Csábi István, még halkabban, szinte suttogva szólt— Még az osztálytársaim sem tudják- hogy küldöttnek választottak a KI&Z IX, kongresszusára. Nem mondtam el, nehogy azt mondják .hogy 'hencegek. Otthon is azt hitték, füllentek. De annál nagyobb volt az öröm. amikor megmutattam a papírokat- Édesanyám még sírt is. Térjünk vissza egy pár mondat erejéig az általános- iskolás évekhez. mikoris kapcsolatba került a buzgalommal. — Üttörőkoromban megvolt már az a tulajdonságom, hogy bátran szóltam a gondokról. Különösen a szervezési munkákat kedveltem és vállaltam szívesen. A síküveggyár KISZ-alapszervezetének fiataljaival közösen számtalan politikai és játékos vetélkedőt rendeztünk- Ellátogattunk alapszervezeti taggyűlésekre, hogy még jobban megismerkedjünk a KISZ- isek életével. A honvédelmi versenyek, számháborúk mindig nagy sikert arattak. A mozgalmi dal^k tanulása a legkedveltebb feladatok közé tartozott. Hogyan folytatódott ez a szakmunkásképzőben? — Legelőször, tavaly szeptemberben az ifjúgárdisták soraiba jelentkeztem. Mindig büszkeség tölt el- ha az egvenruhót felvehetemEz év februárjában választottak meg az 'elsőéves kőművesek alapszervezeti titkárává. A kongresszusi dokumentumok feldolgozása- •értékelése sok munkával járt. Az előkészület az iskolai, városi és megyei küldöttgyűlésekre, valamint a kongresz- szusra, nagy figyelmet kívánt. Arra gondolni se mertem, hogy tizenöt éves fejjel küldött lehetek- és eljuthatok a Parlamentbe- . b. zs. Palvarctól Orenburáig a gázvezeték távközlőrend- szerének hibája esetén — miBeruhá zásokra * A Nógród megyei Iparcikk' tkiskereskedelmi Vállalat a forgalom növekedésével arányoson növelte nyereségét, emi azt jelenti- hogy 1975- fcen 8 millió 800 ezer forint- ital nagyobb nyereséget ért el. mint 1974-ben. A különböző adók és egyéb köt’'°zet.*sé'«>k befizetése után s részesedési alap 1-4 millió (forint, amely összegből 28 napi bérnek megfelelő részesedést fizettek ki A nyereségből 7.1 miliő (forint az az összeg, amelyet a két nagyberuházásra: a Salgótarjáni Lakberendezési Áruház hi'e'emek törlesztésére és a Balassagyarmati Ruházati Áruház megvalósítására fordítanak. Ű.1- 500 négyzetméteres üzemcsarnokot létesítettek a Nógrád megyei Patvarcon, az Elektronika Átviteltechnikái Szövetkezet helyi telepén, ahol 1970 óta híradás- ipari mérőkészülékek és berendezések mechanikai alkatrészeit állítják elő és szerelik, évente ma már több, mint tízmillió forint értékben. Az új üzemcsarnok megépítését az tette szükségessé, hogy a szövetkezet az Orenburg! földgáz-távvezeték ellenőrzését sznig.áló mérőkocsik előállítására kapott •megrendelésit. Az UAZ-gép- kocsikba épített berendezések közben a szakemberek a zavart elhárítják — képes a távközlés ideiglenes fenntartására is. Egy mérőkocsi-„já- rőr” két járműből áll: az egyik áramfejlesztő tápegységé- a másik a mérő-ellenőrző műszerek hordozója. Elkészült már " az „oren- burgi” mérőkocsi prototípusa is. Az egyenként negyed- millió forint értékű mérőkocsik sorozatgyártása várhatóan még az esztendő első felében megkezdődik. A szövetkezetnek 1980. végéig kétszáz speciális jármű szállítására van megbízásaMilliók a háztájiból Hogyan lehetne jobban hasznosítani a falusi udvarokat, a gazdasági épületeket és a ház körüli kerteket? Hogyan adhatnak több árut. hogyan segíthetik jobban a helyi lakosság el' vtását a termel öszövetkeze -k mellett a háztáji és kisegítő gazdasá-' gok? Erről tanácskoztak nemrégiben a salgótarjáni járásban a mezőgazdasági üzemek. a fogyasztási szövetkezetek. a tanácsok vezetői, a párta'apszervezetek, a felvásárló és forgalmazó vállalatok képviselői. A eeredi példa Az sem egészen véletlen, hogy a tanácskozás színhelyéin a ceredi termelőszövetkezetet választották. Ahogy Sólér István, a Ceredvölgye Termelőszövetkezet elnöke elmondotta, viszonylag szervezetten folyik a háztájiban a szarvasmarha- és sertésnevelés, -hizlalás. A termelőszövetkezet vezetői sem az időt, sem a fáradságot nem sajnálták attól, hogy megteremtsék a háztáji árutermelés feltételeit. Alapvetőnek tartották, hogy valamennyi állattartó gazda megfelelő rrieny- nyiségű és jó minőségű szálas takarmányhoz, abrakhoz jusson. A szálas takarmányt, a télirevaló szénát részes, kaszálással biztosítják. A szemes terményt kedvezményesen vásárolják a szövetkezettől a gazdák. A szakemberek tanácsokkal is segítik a jószágot tartó tsz-lagokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a háztáji gazdaság támogatása megnövelte a gazdák tenyésztési kedvét, buzga’mát. A közös gazdaság minden évben jelentős meny- nyiségű sertés és szarvas- marha értékesítésére szerződik a tagokkal. Tavaly a salgótarjáni járásban mintegy 18 és fél millió forint értékű terményt, tejet, tojást és húst vásároltak fel a háztáji, illetve a kisegítő gazdaságokból. Az áru egyharmada, mintegy hat és fél millió értékben, a ceredi tsz-tagok gazdaságából került ki. Hová lett a sertés? A ceredi példa nem egyedülálló. Sok millió értékű tejet, tojást, ' zöldséget, gyümölcsöt és húst küldtek a boltokba a nagybárkángi, a ka- rancslapujtöi, a homoktere- nyei gazdák is. Mindez azonban nem változtat azon az egyszerű tényen, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése jelentősen visszaesett az elmúlt években. Azon, hogy mindössze 1800 szarvasmarhát — ebből nem egeszen kilencszáz a fejőstehén —, s alig nyolcszáz anyakocát nevelnek a salgótarjáni járás háztáji és kisegítő gazdaságaiban. Éppen a felét annak, mint amennyit öt évvel aze'őtt tartottak. Nem mutat ennél jobb képet a kisállattenyésztés.« a zöldség- és gyümölcstermesztés sem. Hová lett a sértés, .a szarvasmarha? Hová tűnt sok aprójószág a falusi udvarokból, a zöldség a házikertekből. Molnár Pál, a járási hivatal elnökhelyettese és Veres János osztályvezető véleménye szerint a szövetkezeti vezetők jelentős része még ma is a háztáji és kisegítő gazdaságok helyét, szerepét keresi. A legtöbb gazdaságban attól tartottak, hogy fejlesztésük a közöstől veszi el a pénzt, a munkáskezet. így aztán a háztáji földeket csak késve és rosszul munkálták meg. Nem biztosították az állattartáshoz szükséges takarmányt. A bizonytalan átvételi árak, a felnevelt. meghízott jószágok elszállításával, értékesítésével járó huza-vona több bosszúságot, mint örömet okozott egynémely helyen az ál'attartó gazdáknak. Régi. de mindmáig teljesület- len. kívánsága a termelőknek az is, hogy kisgépeket, köny- nyű kerti traktorokat vásárolhassanak. Ilyeneket azonban legfeljebb a mezőgazda- sági gépkiállításon láthatnak. Kihasználni a lehetőségeket Mindezek a tapasztalatok egyben azt is jelzik, hogy igen sok még a kihasználatlan lehetőség a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Nincs tehát másról szó, mint hogy a termelőszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek, a fe'vásárló, feldolgozó vállalatok — a községi tanácsok segítségével — szervezettebbé tegyék ezt a termelőnek, fogyasztónak egyformán hasznos etfogla’tsá- got. A háztáji gazdaságok fejlesztése, a kertszövetkezetek és kisállattenyésztő társulások létrehozása ugyanis sokat javítana a munkáslakta települések hús-, zöldség- és gyúmolcsellátásan. A család szükségletein túl. a termelt fölösleget szívesen értékesítenék helyben a gazdák. Akkor pedig nem kellene kilométereket „utaztatni” a nem is egészen friss árut. Mert most — jobb híján — Salgótarjánból szá lítják a zöldséget, gyümölcsöt a községi boltok nagy részébe. Mi szükséges ahhoz, hogy megváltozzon mindez? Mindenekelőtt — ahogy a járási pártbizottság cselekvési programja is fogalmaz — egyfajta szemléletváltozás. Az, hogy a termelőszövetkezeti vezetők a közös gazdaság szerves részének tekintsék a háztájit, s ennek megfelelően törődjenek ve’e. A fogyasztási szövetkezetek pedig a kisegítő gazdaságok termelését szervezzék, segítsék, irányítsák. Bizonyos törekvés már most mutatkozik erre a munkamegosztásra. Gergely Sándor, a ka- rancslapujtői közös gazdaság elnöke arról adott számot, hogy a szövetkezet többek között kamatmentes hitellel, a háztáji földek megmunkálásával. a termények és a hízott á latok, ingyenes elszállításával segíti a gazdákat. Két agronómust is foglalkoztatnak, akik csak a háztáji termelését segítik, irányítják. Minden évben felmérik és közösen biztosítják a tsz-tagok- nak a tenyész- és hízóalapanyagot. Kisterenyén a fogyasztási szövetkezet szakcsoportokat szervez a zöldség-, a gyümölcs- és a húsellátás további javítására. Ahogy Czene György, az ÁFÉSZ elnöke mondotta, a zöldség- és gyümölcstermelő szakcsoportoknak mindössze egyhónapos múltja van, s a fogyasztási szövetkezet támogatásával — vetőmagot, növényvédő szereket, palántát, és fóliasátrat adnak a termelőknek — máris 70 ezer fő friss salátát értékesítenek. Figyelemre méltó kezdeményezések. Közülük jó néhányat érdemes megszokott gyakorlattá tenni. Vincze Istvánná abban az időben az emberek többsége a Karancs környéki falvakban szegényebb volt még, csak imitt-amott meredezett az égnek büszkén felpántlikázott, selyemkendőkkel cifrázott, sonkákkal és borosüvegekkel terhelt karcsú fenyő, míg másutt fűz-, vagy nyírfa szerénykedett csupán. Ezekről azonban nem étel-italféleség, nem ékes cicoma lógott alá. Ágaik végén csupán néhány tépett papírszalagot és annál több sárgászöld barkát re- zegtetett a korai szél. Az udvarok túlnyomó többsége azonban üresen, árván ácsor- gott. Mindezekhez mérten a készülődés is eltérő volt. Mert, amíg Kovács-Nagyéknál borjút vágtak, addig Halász Pé- teréknél csak báránykára telt. A Kerekesék pitvarában pedig csupán nyulat nyúztak. Es május elseje reggelén, amíg amazoknál cigány muzsikált, emitt csak egy kopott citerát nyaggattak. A felkelő nap mégis Hav- ran Jóskáék udvarai találta a legfurcsábbnak. Oda nemhogy májusfát nem hoztak, de még a kapubejáratban virágzó orgonabokor is tépetten. meghasogatva feküdt a földön. Valakik — nem tudni kik lehettek —, május elsejére virradóra teletűzdelték a lila virágos orgonabokrokat apró, tűzpiros zászlócskákkal. A csendőrjárőr, amely előző napnyugtától serényen járt-kelt a faluban, nem tétovázott. Ahogy a különös májusi köszöntőt észrevette, mint az arénák felbőszült bikája, rontott be a szűk udvarra. Az egyik csendőr mega tartott. Szuronyát előreszegezve lépett be az alacsony konyhába és ellentmondást nem tűrően parancsolta a gazdának, hogy kövesse. Az magára húzta a sáros, foltos bányásznadrágot, és fű- zetlen bakancsban, egyhangúan kopogott végig a? utcán. Tudta, hogy hová kísérik. De, hpgy miért, egyelőre bizonytalan volt előtte. .. Akik az ablakok mögül, a kerítések szövevényei közül, az ólak, farakások oltalmából figyelték a szomorú, hangtalan menetet, azok már többet tudtak. Tudták, hogy Havran Jóska olyan ártatlan abban a dologban, mint egy ma született bárány. Tudták, hogy az eset csupán ürügy, amivel az illetékesek okot igyekeztek találni arra, hogy megriasszák a bányászokat az ünnepi készülődésben. Tudták, tudták, csak ez a tudat, a sok visszafojtott sápítozás. kifakadás ezúttal sem segített a szenvedőn. Amikor a felnőttek csak fontolgattak, latolgattak, a gyermeklélek cselekedetre szánta magát. Karácsony Pisti volt az, aki odalépett Havran Bori elé. aki a kapuban' ült és keservesen szipogott. Egy-kettőre kifaggatta játszótársát bánata felől, majd hangosat kiáltott, mintha veszedelmes nagy csatára szólítana: — Azért csak ne ríji, a mindenit neki! Hozok én neked májusát akkorát, hogy csuda. Azzal sarkonfordult és mezítelen talpával máris szaporán paskolta a földet. A fészerbe szaladt. Felkapta a kisbaltát és nekiiramodott a kerten át az erdőnek. A temető szélén kapott észbe, hogy egyedül nem sokra megy. Á baltát gyorsan bedugta az r -vik orgonabokor alá. Ugyancsak futva igyekezett társakat keríteni. Meg se állott, csak a Sátorosék pitvarában. — Mári néni — lihegte el- fúltan —, Jóska hol van? — Künn a szőlőhegyen. Reggelit vitt az édesapjának. — Hát Lajos? — O még a kovácsműhelyben. Térült-fordult Sátorosné, amíg mind a hat gyerekének hollétéről beszélt az érdeklődőnek. Karácsony Pisti azonban nem azért hagyta ott férfias biztatással Borit, hogy ennyivel beérje. Előbb a kovácsműhelyhez sompolygott. Ott kedvezett neki a szerencse, meri Sátoros Lajos — aki egyébként egyidős volt vele —, éppen az udvaron ácsorgott. Hosszan, kíváncsian figyelte, hogyan illeszt- geti a mester úr a patkót a Bársonyék deresének bal hátsó patájára. Közben elfordult, mert körömszag ütött az orrába. Ekkor nillantot- ták meg egymást. Pisti nem habozott. Magához intette Sátoros Lajost és rövid tanácskozás után már ketten mentek a másik Sátoros " gyerekhez, Ferihez, akit a pástról. a libák mellől vittek magukkal a szőlőhegy irányába. Jóskával a Kavicsos-tetőn találkoztak. Hazafelé tartott, kezében szélesen lóbálva az üres ételhordót. Pisti vele is ismertette a haditervet és máris négyen baktattak a fenyves felé. A Sátoros gyerekeknek láthatóan tetszett az elhatározás. Kivált az a rész, amelyben Karácsony Pisti biztosra vette, hogy a májusfáért Boriék megvendégelik őket. Hiszen így történt ez minden lányos háznál, lettlégyen a lány már eladó sorbéli, vagy csak iskolaköteles. Sátoros Lajos már előre hangosakat kor- tyogott, míg a Jóska szájában csak gyűlt, egyre gyü- lemlett a nyáladék. Mikor ettek, ők eddigi életükben sült kolbászt, zsírban sült fánkot és hasonló jókat? A köznapi, szokványétel Sáto- roséknál is a mezítelen lán- gos, héjában főtt krumpli, vagy kukoricabukta gondos változatából állott. Az se jelentett .semmit, hogy Sátoros bácsi vincellér volt az uraságnál. Bár többen vették úgy, hogy az első termés azért minden gyümölcsből mégiscsak az övé. ö azonban féltőbben vigyázott az uraság vagyonára, mint a sajátjára. Nem mintha meg nem kívánt volna egy-egy szem cseresznyét, egy-egy fürt szőlőt, de nem mert hozzányúlni. Félt a kárhozattól, de még inkább attól, ha az uraság megtudja, hogy meglopta, kipenderíti a szolgálatból és koncsoroghat ét- len-szomja-n. Mert bizonyos, hogy nem fogadják fel munkára a környéken, ameddig az uraság keze elér. Az pedig messzire kinyúlt. A Sátoros gyerekek, ismerve apjuk szeplöteíenségét, amely irányukban viszont kegyetlen szigor alakjában jelentkezett, kerülő utat ajánlottak Karácsony Pistinek. Még csak az kéne, apjuk megtudja, hogy fát mennek lopni, méghozzá fenyőfát! Nemcsak az apai hatalomtól kellett azonban óvakodni, hanem az erdésztől is, aki fegyverrel és vizslakutyával szokott őrködni. Ferit, a legfiatalabbat kinthagyták a fenyves szélén, azzal, hogy figyeljen — főleg a Burjas irányába, ahol a^ erdész lakott. Ha veszélyt észlel, füttyentsen három rövidet, éleset. Csend volt. Végtelen csend. A három gyerek pirosra gyűlt arccal állott. Szívük hangosan dobogott. Most mitévők legyenek? A munka nagyobbik része még hátra van. .. A fái ki is kell lopni az erdőből. Igenám! De előbb valamelyest meg kell kopasztani, mert így aligha bírnák megmozdítani. Ki legyen hát, aki lenyesegeti a fölös ágakat? — Hoci azt a baltát! — kapta ki a szerszámot Karácsony Pisti Jóska kezéből. Azzal lába közé fogta a fenyő derekát és erőteljesei sújtott az egyik terpeszkedő ág tövére... A következő pillanatban piros vérsugár szökkent a magasba. Pisti hirtelen. önkéntelen mozdulattal hajolt le, s ugyanúgy markolta át bal lábfejét. De vékony újjai között a vér egyre csak bugyborékolt. Feltekintett! Senki sem volt már a közelében Segítséget nem remélhetett. Kiáltani nem mert. Véletlenül volt a zsebében egy szutykos zsebkendő. Azzal — ahogv tudta, ahogy bírta —, bekötözte sebét és vad futással meseredett hazafelé. .. Nem kereste a kitaposott erdei utat. Arkon-bokron át futott. Egyre csak rohant, ahogy a --tüdeje, a szíve bírta. Nem kutatott a patak fölött átívelő híd után se. Nekiug- rott a mélyedésnek. Át is ért a túlsó partra. A lejtős oldalról azonban visszaesett. Térdig süppedt az iszapba. Az életösztön azonban innen is kirántotta. Hiába kiáltoztak feléje a határban dolgozók innen is, onnan is, hogy ne szaladjon, mert azzal csak árt magának. Hiába kérlelték, hogy mosogassa meg a patak v'/öbsn. ő elvakultan. süketen száguldott tovább. T?* különös Iátéka volt Jlj a sorsnak, hogy ugyanazon az útvonalon ért vissza az otthon közelébe, amelyiken elindult: a kerten át-. Ereje azonban csak a szérűig vitte Az eperfa tövében. a szalmakazal mellett összeesett. X A máiusfák sora egyre ritkul az idők sodrában. Csak Havran Bori nem felejt. Az ő kezenyomán azóta is kivitt minden év málus elsején egy kicsi májusfa Karácsony Pisti sírján. A május- fat nem ékesítik virító kendők, csörgő papírszalagok. Árva ágacskáit egyetlen ékesség díszíti csupán: az emlék tisztasága. • Vadas János A kkortájt hol volt má- jusfa azon a reggelen, hol nem. S minthogy M Á J U S F lapult a kapu mögött, míg másik egyenesen a házba
