Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
ÉC L r :,MB okS? tpeciflkált Magyar Országos Státusok és Rendek adjuk tudatára örök emlékezetül mindeneknek..., hogy Méltóeógos Fejedelem Rákóczi Ferenc e folyó Ezer- hétszázötödik esztendőben szeptember havának első napjára ide, a szécsényi mezőben generális országos gyűlésre bennünket összegyűjtött volna. Es szükségesnek ítéltük, hogy mindeneknek előtte egy olyan fejet válasszunk magunknak, az ki velünk hittel szövetkezvén ezen Hazánk ügyét, valamig régi szabadságának helyre hozásával kívánt célját el nem éri, igazgassa, kormányozza és vélünk egyetemben oltalmazza. Tetszett közönségesen és egyező akarattal Méltósá- gos Fejedelmünket, Rákóczi Ferenc urunkat, Erdély Ország választott fejedelmét minekünk is VEZÉRLŐ FEJEDELMÜNKNEK választanunk, az mint választottuk is.” A Rákóczit éltető egetverő vivátot a szécsényi várnak már csak egy-két bástyája visszhangozta. A török kiűzése után a Habsburgok felrobbanttatták. Pedig ml mindent élt át évszázadok során! Szécsény várát a tatárjárás után kezdték építeni. Igazi erődítmény azonban az Anjouk alatt vált belőle. Károly Róbert kedvenc híve, Szécsényi Tamás már innen dacolt a Felvidék kiskirályával, a hatalmas Csák Mátéval. De nem tudta bevenni a várat Giskra sem. Hunyadi János két ízben Is innnen irányította a husziták elleni harcokat. Fia Mátyás király szintén harcolt e falak alatt. A szécsényi vár sorsa a török elleni harcok során pecsételődött meg. E korabeli történetének legsúlyosabb tragédiáját Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. 1552. nyarán a török nagyszabású hadműveletekbe kezdett. A cél az volt, hogy a magyar védelmi vonalat felgöngyölítse. Amíg az egyik sereg a Tiszántúlon nyomult előre, addig Ali budai basa Dunántúlról támadt a nógrádi várakra. Először Drégely esett el, majd Ipolyság és Gyarmat, aztán Szécsény következett. :. .Ott mikoron juta Szécsén vára alá, Szintén szent Margit asszonnak napja vala; Ott porkoláb Arokháti Lőrinci vala, Azon estve a várast várból gyújtották vala. Lám nem merék várni az budai bassát, Ott meghasonlának, sokan az füst alatt. Éjjel kiszökének; megyön ki szaladhat. Árokháti hallá, látá nyolc szolgálját. Csak hamar utánnok ő es el-kiugrék, De nem szaladhatna, mezőben ellepik, Mind nyolczad magával lógva elvitetéks A jó Szécsén vára szépen erősítették... A néphit azonban mintha ellene mondana Tinódinak. Az idegen zsoldosok valóban sonsára hagyták a várat. De Árokházy Lőrinc és nyolc katonája még nem adta fel a harcot. Szalmákból, rongyokból bábukat csináltak, s azokat tűzték fel a vár falára, hogy a törököt megtévesszék. Csak akkor indultak el az Ipoly-parti rétek felé, amikor már lángokban állott minden. A törökök azonban utolérték őket. Árokházy kapitányt tüzes bilincsbe verték, aztán lefejezték. De ezzel még nem fejeződik be a hős várkapitány története. Szécsérry határában a múlt században egy lefejezett ember csontvázára bukkantak. A lábán vasbilincs volt. A méretek is arra engedtek következtetni,’ hogy Árokházy Lőrinc maradványait találták meg. Sokáig meg is őrizte a kegyelet, de aztán az első világháború viharában nyoma veszett a csontváznak is és a bilincseknek is. z Szécsény ma nagyközség; De a tanácsháza homlokzatán nemrég még ez állt: VÁROSHÁZA. Szécsény valamikor város volt Károly Róbert 1334-ben ugyanolyan kiváltságokkal ruházta fel, mint Budát A török katonai-közigazgatási központtá tette. Székhelye lett a budai vilajet egyik szandzsákjának. Nem csoda hát, hogy a város története köré fonódó mondák olyan gyakran emlegetik a gazdagságot, a mesés kincseket. A kőkecskék mondája A vár elfoglalása után a budai basa Seszúvár agára bízta az erősség őrizetét. Se- szüvár egy csodálatos nyaralót építtetett a hegyen. Állott is a nyaraló egészen a török kiűzéséig. Akkor aztán lerombolták, csak két kecske alakúra faragott kerékvető kő maradt meg belőle. Ahol a két kő állott, azt a helyet ma is Kőkapunak nevezik. A nép munkából Jövet ezeken a kőkecskéken tisztította szerszámait, s bizony azok időközben igen megkoptak. Sok idő múltán egyszer csak két török érkezett Szé- csénybe, és írással igazolták, hogy a két kőkecske az övék. Seszüvár dédunokái voltak. Mikor a köveket szekérre rakták, az egyiket leejtették, s az darabokra törött. Rengeteg arany és ezüst hullott ki belőle. A magyarok persze rögtön lefoglalták a kőkecskéket, mondván, nem vihetők ki az országból. De a két törölt papírjai erősebbek voltak. A kincs visszaszállt Seszüvár ivadékaira és Törökországba vándorolt. 3A múlt század közepén Pulszky Ferenc, a Kossuth- pártl negyvennyolcas forradalmár veszi meg a For- gáchok kastélyát és birtokát. Az ő hatására Szécsény akkor szinte irodalmi központtá válik. Itt szolgabíráskodik a Bem Józsefet Magyarországra szöktető Szon- tágn Pál, Gyakori vendég Szécsényben Madách Imre, a történész Nagy Iván és Lisz- nyai Damó Kálmán, a költő., Az ő pártfogásuk érleli meg a fiatalon elhunyt Ferenczy Teréz költői tehetségéi is. A szécsényi temetőben vörösmárvány sírkő hirdeti a XIX. század legnagyobb magyar költőnőjének emlékét. Áldozzunk mi is emlékének egyik szép versének felidézésével: A szécsényi kertbe... rA szécsényi kertbe jertek el, oh,-Ujjak, Jertek el, oh, lányok! Lássátok meg a lomb őszi levelei Minő haloványok... Amott balra nyújtja a romkarját az égre Hollókőnek vára; Mintha várna e vár egy új dicsőségre, Egy Mátyás királyra. 4trra k ssé föllebb a drégelyvári rom, }íős Szondynak fészke. I Y Aki akkor lön nagy, akkor nyert életet, Az időn elvérze. Ott, jobbra Gács, Fülek, Somoskő és Salgó Mély árnyékát vetnek. Hogy lenne borongó emléke a szívnek,' S a képzeletnek. Oh, ennyi sok rom közt csak az Ipoly fénylik, Ügy, mint hajdan fénylett; — Nem veszhet el a szív, ha jövőben bízik, Szerethet, remélhet.,, 4. „Némely vidéki város a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna... míg valamely királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és felébrendjen.” Krúdy Gyula szavai ezek, aki gyermekkorát ugyancsak S2écsényben töltötte. S ki tudja, hogy nem derengett-e föl előtte Szécsény képe Is, amikor e sorokat leírta. Mert Szécsényben, szinte mindent megőrzött a múltból a százados álom. A mai tanácsháza folyosóján a hajdani városcímer — a kardjára török fejet tűző páncélos vitéz — a rég elmúlt török harcokat idézi. A megferdült, de ferdülésében is épenmaradt barokk tűztorony a gyakori tűzvészekről beszél Kőkapu, Slrázsapart, Borjúpást — még a nevek Is történelmei árasztanak. Szécsény egyik legszebb műemléke a XVIII. századi ferences kolostor hatalmas tömbje. Ödonhangulatú folyosóin hajdan tréfáskedvű, jóivó barátok kámzsája suhogott. Egyik tréfájukéi Mikszáth 1« megörökítette. A kolostori regula szer rlnt bort csak akkor Ihattak a barátok, ha a falak közé vendég érkezett De a szécsényi barátok túljártak a gvardián eszén. Egy időtől kezdve behívtak az utcáról boldog-boldogtalant ■ most már neon akadályozta semmi, hogy boroskan- csó mellett vigadjanak. 5. De Szécsény már ébredezik. Éppen mostanában újul meg a vár északi és déli saroktomya. A nagy Időket élt regényes szépségű Forgách-kastély eredeti szépségében áll előttünk. Falai közt múzeum kapott helyet. A középkori városfal félkörívét követő főutcát modern középületek, társas- házak szegélyezik. A gótikus eredetű ősi templom kecses sisakját restaurálták. S az ország egyik legszebb csúcsíves sekrestyéje, s a nagy fejedelem lépteit őrző Rákóczi-szoba távoli vidékekről vonzza a látogatókat. A ferencesek szemináriumát mezőgazdasági szak- középiskola, s új gimnázium váltotta fel. S reggelente, mint hajdan a török ellen, csapatokba verődve Indulnak a szécsényiek az újonnan létesült üzemek felé. Minden reményünk megvan hát, hogy a megsárgult oklevelek civitás Széchény-e tehát Szécsény városa meg- iíjodva és megizmosodva, egykor újra városi rangra emelkedik. Ebben bizakodva adjuk át végezetül a szót Vihar Bélának, aki szintén Itt, a történelmi falak tövében nevelődött A költö, miközben a múltat, aa elszállt, gyermekkort Idézi, már a Jelenre és a Jövőre figyel) Szécsény, stdUOftUd,.: Nöavn partodat..} Köröskörttl sugárzó változat. .. .Már azt szemlélem benne, ami áj a régiből, hogy épül,< alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csira sarjad és csend hömpölyög, a rögök széles tengere fölött, csupán a eesnd — mégis forradalomé ott szikrázik a szép Kalászokon. Dr. Saabé Károly Nógrády Andor: Húsvéti tánc Nógrády Andor: Legénye* Egyetlen reggel s*m mú*-lott el, hogy Sármány Mihály, az éjjeliőr, ne azzal fogadja a hajnallal érkező tehenészeket: — De nehéz éjszaka volt:: A tehenészek körülállták az öreget és hallgatták. Ilyenkor még annak is elszállott a szeméből az álom, akinek a friss levegő sem tudta elűzni Es Sármány mondta a magáét De hol úgy, hogy a gyengébb idegzetűeknek a náluk Is borzongott hol úgy, hogy harsogott az Istálló a nevetéstől. Még a tehenek is rázták láncaikat. Sármány Mihály pedig csak mondta: „Először az istálló alsó végében mintha láncokat vertek volna össze. Pedig ott fonott kötéllel vannak a tehenek megkötve — felemelte fejét, tágra nyílt a szeme, bozontos bajusza bokrosodott. — De az semmi, hanem utána, mintha sikoltva nevettek volna. Én oda mentem! És akkorra már semmi, csak a csend __” V alamelyik fiatal tehenész már nem bírta visszatartani nevetését és bugyborékolva kirobbant belőle. — Álmodott maga, Mihály bátyám! Micsoda méregbe gurult Sármány Mihály! összehúzta szemöldökét, villámlott a szeme, még a fogai is megcsi- kordultak. Csillapították volna, de nagyot kiáltott: — Hallgassatok, most én beszélek: Egy éjjeliőr nem álmodhat, mert az nem alszik! Ez olyan Igazság, hogy a legmakacsabb kételkedőt is kész tények elé állította. Az éjjeliőr azért van, hogy ébren őrködjön. Az éjszaka ura, tehát akkor valami mégiscsak van abban, amit az öreg állít. Elmondták hát Széles Jánosnak, a brigádvezetőnek, hogy Sármány MLháiy minden reggel micsoda dolgokat mer sél nekik az éjszaka történtekről. Legyintéssel elintézte volna a dolgot, de Jámbor Pista a fejős azt mondta neki — Inkább Jöjjön és hallgassa meg egyszer... Volt ebben a megjegyzésben egy finom kis célzás is arra, hogy reggelenként keveset van kint a munkakezdéskor a brigádvezető, aki megértette, és csak ennyit mondott: — Rendben van.... Huncut mosoly volt a szemében Szélesnek, amikor továbbállt Valamit kigondolhatott. Mert az biztos, ha Sármány Mihálynak csavaros az észjárása, akkor a brigádvezetőé sem alábbvaló. ö már sejtette, mi történhet éjszakánként az istállóban. Így esett aztán, hogy a következő éjjel alig múlott éjfél, felsze- delőzködött, puha talpú cipőt vett a lábára és csendesen, hogy senkit se zavarjon az éjszakai nyugalmában, elindult az istálló felé. Sötét volt. A major felett, az erdőben kint a Koptatón bagoly huhogott. Aztán a- szél is rákezdett. Széles összehúzta magán a kabátot Már a major lámpáinak fényében járt, amikor megállt és hallgatózott Csak a bagoly hangját hallotta. Halkabbra vette lépteit és elindult a tehénistálló felé. Csendben benyitott. A szeme, amikor megszokta a fényt Sármány Mihály után kutatott. Számítása szerint már Itt kéne állania előtte de sehol sem látta. Akkor tekintett a jászol felé, ahol jó halom illatos szénában feküdt az öreg. Még a nyála is csurgott, olyan jóízűen aludt. A brigádvezető szólította őt, de Sármány oda se neki. Már azt gondolta, valami baja történhetett és föléje hajolt. Olyan egészségesen horkolt, hogy az már ;rigy- lésre méltó volt. Fel akarta rázni, de hirtelen meggondolta magát a brigádvezető. Most már valóban óvatosan, nehogy felébredjen Sármány, elindult az istálló közepe felé. A Viola, az istálló legjobban tejelő tehene mögött állt meg. Megsímogatta az állatot. Szépen, hogy a többi jószágokat se zavarja, kikötötte • és vezette kifelé az udvarra. Sármány Mihály ehhez szóljál valamit! Vitte a szokatlan sétától méltatlankodó állatot a major legeldugottabb sarkába és ott kötötte ki az egyik kerítésoszlophoz, Aztán várta a hajnalt. A tehenészek' időben megérkeztek, de akkor már Sármány Mihály lg ott állt az istálló bejárata előtt és turkált a bajuszába. Kezdte volna mondókáját, de meglátta a major másik végéből előbukkanó brigádvezetőt és elhallgatott. A tehenészek biztatták. — No, most mondja, Mihály bátya... Nem szólt az egy szót sem. Így hát a tehenészek indultak a dolgukra. A brigádvezető az öreggel együtt az ajtóban megállt. Sármány to- porgott, és nem tudta mivel kezdje. Széles János mégsem csak egy tehenész. Már eszébe jutott, hogy legjobb ilyenkor az időjárásról szólani, amikor az istálló belsejéből Jámbor kétségbeesett kiáltása hallatszott: — A Viola nincs a helyén.; I Lótás-futás keletkezett! Mindenki rohant oda meggyőződni az igazságról Az istálló legjobb tehene nem volt a helyén. Sármány a brigádvezetőt nézte. Gyanúsan nyuigodtnak találta. Rohant befelé ő is, és az agya akár a motor, úgy dolgozott. Elkiáltotta magát. — Csend, most én beszélek — hivatalos ábrázatot vágott. ondta volna szokásos 1 'mondóikáját, de megakadt a szava amikor meglátta, hogy Széles súg valamit Jámbornak, aki elindult kifelé a major udvarába. Nemsokára jött visszafelé, vezetve maga mögött a Violát. Sármánynak kitágult a szeme, a bajusza lelógott és csak nyögött, mert 6zó nem jött ki a száján. A tehenészek hangosan nevették.- A tehenek pedig láncaikat csörgették. Azt mondják, Sármány Mihály azóta nem húnyja le szemét egyetlen pillanatra sem, ha szolgálatban van. És reggel, amikor megérkeznek a tehenészek, nincs kedve a mesére, mert akkorákat pislog» mintha mázsányi lenne a szemhéja. Bobál Gyula 9 NÓGRÁD — 1976. április 18., vasárnap Mindig 8 beszélt... x 4