Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-02 / 79. szám

Népfronttapasztalatok hasznosítása a társadalmi bíráskodásban Jó tapasztalatai vannak a népfront közjogi munkaterü­letén az új törvények előzetes társadalmi vitáinak. amint az a legutóbb elfogadott kör­nyezetvédelmi törvény elő­készítésében is megmutatko­zott — több képviselő is szólt erről az országgyűlés tava­szi ülésszakán- A formálódó jogszabályok ilyen széles kö­rű véleményeztetése a jog­alkotásban való népfront­közreműködést jelenti. Most viszont felmerült az a gon­dolat. hogy a jogalkalmazás­ban, nevezetesen a társadal­mi bíráskodásban is haszno­síthatók a Hazafias Népront- nál, a mozgalmi aktivisták­nál felgyülemlett tapasztala­tok- Az elgondolás annak az új jogszabálynak a megszü­letése kapcsán fogant, ame­lyet az Elnöki Tanács al­kotott — 1975 decemberében — a társadalmi bíróságok­ról szóló törvényerejű ren­deletként­A jogszabály értelmében a társadalmi bíróságok a dol­gozók választott szervei, fe­ladatuk, hogy a hatáskörük­be tartozó ügyeket elbírál­ják; döntéseikkel neveljék a dolgozókat a szocialista együttélés szabályainak meg­tartására, a fegyelmezett munkára, a társadalmi tulaj­don védelmére és segítsék elő a szocialista demokrá­cia fejlesztéséi. Az új ren­delkezések szerint a társa­dalmi bíróságok széles kör­ben létesíthetők: nemcsak a vállalatoknál- — mint ko­rábban —. hanem a szövet­kezetekben is. Sőt. eseten­ként egy-egy ügy elbírálásá­ra a szocialista brigádon be­lül is lehet alakítani társa­dalmi bíróságot. Itt vetődik fel az a kérdés, hogyan tud a Hazafias Nép­front jelentős segítséget nyújtani ebben a munkában. Köztudomású. hogy minden termelőszövetkezetben dolgo­zik olyan ember, aki tagja a helyi népfrontbizottságnak is. A Hazafias Népfrontnak a bizottsági tagokon keresztül módjában áll figyelemmel kísérni és segíteni a társa­dalmi bíróságok megalakítá­sát és működését. A Hazafias Népfrontnak már van tapasztalata a bíró­sági népi ülnökök választá­sában- Ezt a tapasztalatot haszrioeítani tudják a társa­dalmi bíróságok tagjainak a megválasztásánál úgy, hogy segítenek erre rátermett, munkájukat példásan és be­csületesen végző dolgozókat, szövetkezeti tagokat javasol­ni. A népfrontmozgalom jelen­tős segítséget nyújthat a társadalmi bíróságoknak a HNF keretében tevékenyke­dő jogászok útján is- A nép­frontbizottságok mindenhol kötöttek együttműködési meg­állapodást az ottani ügyvé di munkaközösségekkel- Ezt az együttműködést a jogi fel- világosító munkán túl igen jól lehet hasznosítani a tár­sadalmi bíróságok tevékeny­ségének segítésében. Szoros kapcsolata van a népfrontbizottságoknak a szakszervezeti bizottságokkal és jó az együttműködés közöt­tük- Ezt a gyümölcsöző együtt­működést is tovább lehet fejleszteni a társadalmi bí­róságok tevékenységének se­gítésében- A jól és rendszere­sen működő társadalmi bí­róságok megfelelő fórumai az üzemi és a szövetkezeti demokráciának. Hatékonyan közreműködnek a dolgozók nevelésében, a munkafegye­lem és az együttélési szabá­lyok betartásában. A jog­szabály lehetővé teszi, hogy a vállalat bármely dolgozója a szövetkezet bármely tagja kezdeményezhet társadalmi bírósági eljárást. Segítséget kell — és a népfrontaktivis­ták részéről is lehet — nyúj­tani, hogy a kezdeményezések megalapozottak és indokoltak legyenek­Expedíció készül Pápua Új-Guiiieába Magyar tudós könyvéből ismerték meg a néprajzilag kifosztott területnek számító Pápua Üj-Guinea lakói őseik művészetét. A tankönyv író­ja, dr. Bodrogi Tibor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának igazgatóhelyettese először ta­lálkozik személyesen tanítvá­nyaival, A fél évre tervezett Pápua Üj-Guinea-i expedí­cióra vele tart dr. Boglár Lajos néprajzkutató Is. Töb­bek között néprajzilag érin­tetlen területeken tanulmá­nyozzák a pápuák életét. A magyar etnológusok nem­rég levelet kaptak a Pápua Üj-Guinea-i nemzeti kulturá­lis központtól, amely a Se- pik folyó menti Angoranban alakult meg tavaly szeptem­berben. Mrs. Helen Dennett, a kultúrközpont vezetője a következőket írta: „Elhatá­roztam, hogy a világon min­denkinek írok, aki valami­lyen formában kapcsolatba került vidékünk kultúrájá­val. Egy régi szertartási há­zat alakítottunk át, és ebben most — függetlenségünk ki­kiáltásának alkalmából — néprajzi múzeumot rende­zünk be. Nagyon örülnénk, ha tudnának munkánkban segíteni: esetleg kiadványaik­ból. dokumentumanyagaik­ból nekünk is átadni. Külö­nösen nagy szükségünk vol­na faragványok fotóira, ame­lyek tudomásunk szerint bő­ségesen találhatók az önök néprajzi múzeumában”. A kulturális központ vezetője meghívta a magyar tudóso­kat Angoranba. A tervek szerint május közepén indul el a két ma­gyar kutató. Belgiumban csat­lakoznak a francia tervure- ni néprajzi múzeum csoport­jához, és együtt indulnak Pápua Űj-Guineába. Itt a nemzeti kulturális központ egyik munkatársával együtt járják végig az expedíció tervezett útját, közösen ku­tatják a néprajzi leleteket. A magyar tudósok többek kö­zött ezzel is segítik a helyi néprajzi leletek felkutatását, feldolgozását. Elsősorban fo­tó-, film- és hangdokumén- tációt szeretnének készíteni a pápuák életéről, szokásai­ról, munkájáról, művészeté­ről. Dr. Bodrogi Tibor és dr. Boglár Lajos magával viszi a néprajzi múzeum óceáni szigetvilágát bemutató kiál­lítás teljes dokumentációját és a levélben kért egyéb do­kumentumokat is. Dr. Bodrogi Tibor különös izgalommal készül az útra. ,„Óceán a művészete” című könyvének megjelenése után az őserdőből írta hozzá a kö­vetkező levelet egy ottani tanító: „Eljutott hozzánk az ön könyve, az »Óceánia művészete«. Munkája hálá­ra kötelez bennünket, hiszen segítségével végre be tud­juk mutatni tanulóinknak, őseik milyen képeket festet­tek, milyen eszközöket hasz­náltak. Legfontosabb tan­könyvünk az ön munkája”. fl Fáklya április 4-i száma A Fáklya április 4-én meg- elenö 7. számában a felsza- )adulás 31. évfordulója al­kalmából P. Piatcsenko tar­talékos ezredes: „Emlékeze- es fotóim a háborúból” cím­nél beszámol azokról a na- )okról, amikor a szovjet íadsereg már körülzárta Bu- lapestet, és a város megóvá- a érdekében parlamentere­ket küldött a „vasgyűrűben” évő ellenséghez. Több írással emlékezik a ap Jurij Gagárin kozmikus épülésének 15 éves evfor- lulójára, 1961. április 12-re, i Vosztok—1 felbocsátásának lágy eseményére. Mihail lavidov: „Prométheuszi tett”, /alentyina Gagarina—a koz- nonauta özvegye — „108 perc >s az egész élet” című visz- izaemlékezésén kívül a Szöv­et Tudományos Akadémia !30 aves fennállása alkal- ná'ojl rendezett, az űrhajó­zás eredményeit bemutató iiállításról is olvashatunk. A. Szmirnov: „A tizedik öt­éves terv” — a népjólét nö­vekedése” című cikke folytat­ja az SZKP XXV. kongresz- szusához kapcsolódó idősze­rű témák sorát. K. Akopján: „Gandzaszár kincsei” című riportja az örmény SZSZK földjén, Kandzsarana város közelé­ben folyó nyílt színi molib- dénbányászással ismertet meg. A Fáklya riportere felke­reste azokat a leningrádi ter­vezőket, akik a KGST-prag- ram keretében a Népstadion szomszédságában építendő sportpalota terveit készít k. A 12 ezer férőhelyes modern létesítmény tervezett átadá­si ideje 1979—1980. „A természetnek megvan a maga törvénye” címmel egy színes képekkel illuszt­rált írás a környezetvéde­lem problémájának jogi sza­bályozásáról vet fel időszerű gondolatokat. , , Csehszlovák villanymotorok A csehszlovákiai Frenstát pod Kadhostem elektrotechni­kai üzeme 1976-tól kezdve a KGST keretében négyféle robbanásbiztos villanymotor gyártására szakosodik. Az üzemben korábban 12- féle villanymotort gyártot­tak. A választék csökkentése most lehetővé teszi az össz­termelés növelését, a minőség és a technikai színvonal eme­lésével kapcsolatos munkák hatékonyabbá tételét. A robbanás veszélyét kikü­szöbölő villanymotorokat szé­les körben alkalmazzák majd a csehszlovák bányaiparban és vegyiparban, valamint nagy mennyiséget szállítanak belőle külföldre, elsősorban Lengyelországba. A lengyel vállalatok a szakosodási megállapodás ke­retében más típusú villany- motorokat gyártanak majd Csehszlovákia számára, ame­lyeket korábban ugyancsak a Frenstát pod Badhostem-i gyár állított elő. Asszonyok Jobbágyiban , Mini" -üzem, #/• jó hangulattal Ez az üzem kapóra jött Végh Zoltánné. Amolyan „mini”-üzem Job­bágyiban a Budapesti Bőr­díszmű Szövetkezet telepe. Harminchat asszonynak ad munkát, mindennapi kenye­ret. Három éve települt Job­bágyiba. Női táskákat készí­tenek. Büszkén emlegetik, hogy exportra dolgoznak. Eu­rópa sok országában hordják a nők azokat a csinos, diva­tos, színes táskákat, amelyek Jobbágyiban „látták meg a napvilágot”. Szépek-e ezek a táskák? A munkaasztaloknál ülő asszo­nyok egy pillanatra felnéz­nek, aztán szinte kórusban mosolyogva válaszolják: — Igényesek vagyunk. Nem is mindegyik tetszik. Amikor egy-egy modellt elkészítünk, mindig hozzátesszük, visel­nénk-e vagy sem... Amit most csinálunk, a fehér táska pél­dául nagyon szép. Igazuk van az asszonyok­nak. Az üzemvezető, Kecskés István, bőrdíszrrfűvesmester — készülőben Budapestre — még hozzáfűzi: — Nemcsak igényesek, ha­nem ügyesek is a mi asszo­nyaink. Betanított munkások, akik két és fél évvel ezelőtt még elképzelni sem tudták, hogyan is készül egy-egy szép retikül. Ma pedig úgy dolgoznak, mintha egész életükben ezt csinálták volna. Szorgalmasan berregnek, zakatolnak a varrógépek. Az asszonyok varrják, ragaszt­ják, kalapálják, kifordítják, cipzárazzák és még számta­lan műveletet végeznek a tás­kákon. Közben szói a rádió. Beszélgetnek, mert a vidám­ság is fontos. s Herczeg Endréné tavaly de­cemberben került a bőrdísz­műbe. Előtte Apcon dolgozott. Hasonló munkakörben, bőr­kabátokat szabott. — Két gyerekkel nehéz utazgatni. Jobbágyiban hely­ben vagyok, sokká; könnyebb. Eddig betanítási órabért kap­tam. A napokban kezdtem teljesítménybérben dolgozni. Nálunk mindenki szövetkeze­ti tag. Remélem megtalálom a számításomat. Mellette Varga Józsefné forgatja gyors kézzel a táská­kat. Alapító tag, 1800 forintot keres átlagban. — Nem az első munkahe­lyem. Hosszú évekig szövő­gyárban, aztán raktárban dol­Egy műszerésznek mégiscsak más a munkája — Benyó Ta- másné. goztam. Szeretek itt lenni. Jó a kollektíva. Már megtanul­tam, nagyon fontos, hogy az ember jól érezze magát, ahol nap mint nap nyolc órát el­tölt. Bélést, cipzárat ragaszt Végh Zoltánné. Mosolygós fi­atalasszony. — Könnyű, tiszta munka. Megtalálom a számításomat — Herczeg Endréné (képek: kulcsár) Hol ülve. hol állva csinálom, Ahogy éppen jobban esik. ötéves kislányom van. Reg­gel, amikor elindulok. hét órára, jön velem. Innen már egyedül eljut az óvodába. Fél ötkor én is otthon vagyok. Előtte Nagybátonyban dol­goztam, Amíg a gyerek nem volt meg, aránylag könnyen utazgattam. Motortekercselő a szakmám. Amikor lejárt a gyermekgondozási szabadsá­gom, itthon szerettem volna maradni. Ez az üzem kapóra jött. Valamennyi asszonynak az a véleménye, jó hogy Jobbá­gyiba került az üzem. Benyó Tamásné ugyancsak rövid ideje, három hónapja dolgo­zik. „Fülezi” a táskákat. Két gyermek édesanyja. A táska- készítéstől messze esik a szakmája, mert műszerész: — őszinte legyek? Néha- néha vágyom vissza. Egy műszerésznek mégiscsak más a munkája... Ami viszont döntő: vala­mennyiüknek helyben a mun- kehelye! Jól keresnek, elége­dettek. Ha a táska divatos és szép (amit csinálnak), annak külön örülnek... —csatái— Már megtanultam, nagyon fontos — Varga Józsefné. Megtakarítás a balesetek csökkentéséből A Lampart ZIM salgótarjá­ni gyárában egyre nagyobb figyelmet fordítanak a bal­esetek megelőzésére, az okta­tások hatékonyságának foko­zására. Eredményesen tevé­kenykednek a gyárban a munkavédelmi őrök. Az álta­luk tett észrevételeket, javas­latokat figyelembe veszik, a hibákat orvosolják. Az együt­tes eredmény hatására ebben a negyedévben a korábbihoz viszonyítva lényegesen csök­kent a balesetek száma és a baleset miatt kieső munka­idő. Az elmúlt időszakhoz vi­szonyítva a javulás 400 ezer forint gazdasági megtakarítást eredményezett. Mégi, lakható? ALL EGY ROZOGA HÁZ SALGÓTARJÁN, Damja­nich út 18: itt áll a rozoga ház hosszú évtizedek óta. Tulajdonosa elhagyta. Az idő kikezdte. Két szintje sokáig négy családnak adott otthont. Ma már csak a föld­szinten találunk lakókat, mert a felső szintet három évvel ezelőtt kiürítették. Nyolcvanéves néni, a ház egyik lakója: — Hat évvel ezelőtt műszaki emberek je­lentek itt meg. Vizsgálgat- ták az épületet. Azt mond­ták, repedeznek a falak, dőlőfélben a ház. Különö­sen a felső szintet tartották veszélyesnek a födémszer­kezet miatt. A látogatás eredménye az lett, hogy a házat lakhatatlanná nyil­vánították és a családok ki- költöztetéséről beszéltek. Igaz, hogy repedlek- a fa­lak, nézzen csak körül. De ezek a repedések harminc éve, amióta itt lakom, min- d g megvoltak. Mondom, hat évvel ezelőtt történt az eset. Gerendákkal támasz­tották meg" a falakat. Az­tán hosszú ideig senki sem nézett felénk. Három évvel ezelőtt az­tán történt némi változás. A felső szinten élő két család kiköltözött a házból. Az al­só szinten lakók maradtak. A nyolcvanéves néni: — Itt éltem le életem javát, hová mennék én innen, még ha rámszakad is az eme­let? Szókimondó fiatalasszony a ház másik lakója: — Ami azt illeti, nemré­giben majdnem ránksza­kadt. Először, amikor mun­kások jelentek meg a ház­ban, csak néztünk. Mi tör­ténik itt? Leszedték a tá­masztékot és megnyugtat­tak, pánikra semmi ok, a gerendák fabatkát sem ér­tek, mert az idők folyamán eikorhadtak, szétmállottak. Aztán megkezdődött a mün- ka az emeleten. Fúrtak, fa­ragtak, rezgeti a plafon, hul­lott a törmelék az éppen asztalon hűlő levesbe. Le is hívtam az egyik fiatal­embert. Kértem, ha lehetne egy kicsit óvatosabban! A lakhatatlan ház lakói vegyes érzelmekkel vették tudomásul, hogy fejük fölé költözik az ÁFÉSZ irodája, legalább húsz ember. Fur- csállották, hogy a hat éve életveszélyes ház hirtelen ismét lakható lett. őszin­tén szólva, mi magunk is furcsállottuk, ezért , jártuk végig az illetékes szerve­ket. Némi huzavona árán sikerült választ kapni. X Először Lengyel Józsefet, a Salgótarjáni Ingatlanke­zelő Vállalat igazgatóját ke­restük meg: — Én keveset tudok az egészről, mert a ház a fennhatóságunk alatt áll ugyan, de nem a keze­lésünkben. Hallottam, hogy mozogtak az alapok, veszé­lyessé vált a ház. Arról is tudok, hogy a veszélyesse- get felülvizsgálták és oda­költözik az ÁFÉSZ. -Ezt egy kicsit mi is furcsának tart­juk. Ha konkrét választ akar kapni, keresse meg a városi tanács műszaki osz­tályát! Lantos Lóránd. a műsza­ki osztály vezetője a követ­kezőket mondta: — Nem tu­dok nyilatkozni. Nem is szí­vesen nyilatkoznék ez ügy­ben. Forduljon az elnökhe­lyetteshez. Ő jobban ismeri a témát. MORVÁI ERNŐ, a városi tanács elnökhelyettese vi­szont készségesen és szíve­sen tájékoztat a nevezett ház körüli bonyodalmakról; — A ház nem állami tulaj­don. De állami kezelésben van. A műszaki osztály hat éve életveszélyessé nyilvá­nította. Ha abban az időben megerősítik az épületet, ta­lán még helyre lehetett volna hozni. De hogyan, is került ismét napirendre ez a ház? Nemsokára meg­kezdődik a nyugati város­rész rekonstrukciója, amely az ottlévő irodák, családok elköltöztetését is jelenti. Kényszermegoldásként min­den fellelhető szabad épüle­tet fel kell használnunk. Az ÁFÉSZ azzal a kéréssel for­dult hozzánk, hogy ha a szakértői vélemény jóvá­hagyja, beköltöznének a ne­vezett ház felső szintjére. A vizsgálatok szerint az eltelt idő alatt a ház állapota nem romlott. Nem mozog az épület, tehát fel lehet használni! Hozzáteszem, hogy ■ ez az ÁFÉSZ-nek is csak átmeneti állapot, mert a Mérleg utcai új irodaház megépültével átköltöznek végleges helyükre. A la­kók pedig, ha nem akarnak megválni a háztól, marad­hatnak, de a kiköltözteté­sükben is- szívesen segí­tünk. —vkm— NÓGRAD — 1976. április 2., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents