Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)
1976-03-16 / 64. szám
Faragó Vilmos Képernyő előtt Az elmúlt hét műsoreseménye nek nem túlságosan bőséges listájából kiemelkedőnek vehetjük A capuai fiúk amerikája című, szerdán képernyőre került, elgondolkodtató és nagymértékben intő célzatú dokumentumfilmet. Az „Amerikája” szó kapcsolása nélkül 1974-ben találkoztunk e feltáró vállalkozás első részével, s máig emlékünkben él azoknak a disszi- dens magyar fiataloknak a sorsa, akiket a kalandvágy a dél-olaszországi Capua embertelen körülményei közé vetett. A dokumentum-vállalkozás ezúttal azokat a „szerencséseket” kereste meg, akiknek sikerült partra vergődniük az „ígéret földjén", Amerikában. Hogyan élnek, gondolkodnak ők helyzetük- ről, sorsukról? Megérte-e a nagy kaland — erre kerestek feleletet a film készítői. A feleletek zöméből a csalódottság, kiábrándultság sugárzik, drámai és megindító vallomások tanúi lehetünk, de olyan örömteli perceknek is, melyek a hazatérés boldog pillanatait rögzítik. Az értékes dokumentum-produkció létrejötte Radványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr és Kígyós Sándor rendező érdeme. Kedden este a Lányok, anyák címül szovjet filmet láthattuk. A film egy moszkvai értelmiségi család, s egy gyermekotthonban felnövekedett fiatal lány életébe nyit bepillantást. Az érdekes egyéni sorsok és útvonalak társadalmi méretű problémákká nőnek ebben a történetben, s ez elsősorban a film fő értéke. A szinkronfeladatokban Benkő Gyula» Náray Teri és Bánsági Ildikó nyújtott kitűnőt, a szovjet szereplőkkel egyenértékűt. Nagy érdeklődéssel vártuk csütörtökön a Déry Ti- bor-novellákból készült, A portugál királylány című tévéfilmet, mely az idei monte- carlói tévéfesztiválon külön- díjat nyert. A rendező Esztergályos Károly és az operatőr Bíró Miklós kitűnő munkát végzett. A rendelkezésükre álló anyag azonban valahogy a hitelesség meggyőző hatása nélkül pereg előttünk. Kétségtelen, hogy tanúi lehetünk néhány szép és megrázó, mély gondolatokat hordozó és ébresztő pillanatnak, a történésvonal egésze azonban sehogysem hat ránk meggyőző erővel. íróasztal mellett kigondoltnak tűn k, még a háború utáni kaotikus idők hátterével is. Az az érzésünk, hogy a három Déry- novella egybegyúrása ártott meg a történelmi pillanatképek valósághelyzetének. Ezen a mégoly remek gyerek- és felnőttszínész-alakítások sem tudtak segíteni, mint amilyen a Maretics Erikáé. Csorna Zoltáné, Ladányi Dánielé, Esztergályos Cecíliáé, Mesz- lér Judité, Kozák Andrásé, Gelley Kornélé, Tyll Attiláé voltak. / Tíz perc figyelmet kérek! címmel új műsorformával jelentkezett pénteken Vértessy Sándor. A kitűnő riporter ebben a tíz percben az „oldott” publicisztika eszközeivel korunk és szocialista társadalmunk köznapi jelenségeiről, mai kérdéseiről elmélkedett, s szólított bennünket is elgondolkodásra, — ezúttal arról, hogy kire, kikre nézhetünk fel napjainkban, s miért tiszteljük ezeket az embereket. Szintén pénteken került képernyőre Bacsó Péter és Zimre Péter Harmadik nekifutás című, 1972-ben készült filmje. A rutinos szerzőpár filmje egy tipikusnak nemigen mondható alaphelyzetből indul ki: Jakus István vezérigazgató benyújtja lemondását és eredeti szakmájában helyezkedik el: hegesztő lesz. E meglehetősen egyedinek vehető felvetés után azonban a történet már a hitelesség meggyőző hajósával bontakozik előttünk, s végül azzal az érzékkel állunk fel a képernyő elől, hogy életünk, termelő tevékenységünk jellemző tüneteit vizsgáló, feltáró, segítő szándékú és hasznunkra gondolkodtató alkotást láttunk. Ebben nagy érdeme van a szereplőgárdából Avar Istvánnak. Kassai Ilonának, Bodor Tibornak, Madaras Józsefnek is. Várakozásunknak megfelelőt nyújtott a szombat este műsorában a Tízéves találkozó című összeállítás. Vitray Tamás legújabb vállalkozása, melynek keretében egy tíz éve végzett színművészeti főiskolai osztály tagjai, közöttük olyan kitűnő művészegyéniségek vallottak a pályakezdet emlékeiről, eddigi útjukról, sikereikről és kudarcaikról. mint Huszti Péter, Iglódi István. Káldy Nóra, Kránitz Lajos, Szakács Eszter, Tahi Tóth László, Űj- réti László és Voith Ági. A műsor több volt kellemes szórakozásnál. A vasárnap műsorából A sas meg a sasfiók című, Szabó Lőrinc: A szökevény és Krúdy Gyula: Zoltánka című műve alapján Petőfi Sándorról, valamint Zoltán- fiáról szóló kétrészes tévéjátékot kell megemlíteni, melynek az 1848. március 15-i események évfordulója adott ezúttal külön aktualitást. A kettős főszerepben a tehetséges Lukács Sándort láthattuk. Indul a Fiatalok Könyvtára sorozat X Móra. Kiadó Kozmosz szerkesztősége elindította a Fiatalok Könyvtára sorozatot két éven át összesen 24 kötetben adja közre azokat az irodalmi remekműveket, amelyek hozzásegítik a fiatalokat a társadalmi fejlődés folyamatainak, forradalmi változásainak jobb megismeréséhez, megértéséhez. A sorozat klasszikus műveivel és nagy sikerű kortárs irodalmi alkotásokkal mutatja be a társadalmi fejlődés sorsfordulóit, kiemelkedő szakaszait, a rabszolgatartó társadalomtól napjainkig. A 24 kötet kiválogatásánál az a cél vezette a szerkesztőséget, hogy e művek segítségével az olvasni szerető, tájékozódni vágyó fiatalok — elsősorban pályakezdő ifjúmunkások és szakmunkás- tanulók — úgynevezett alapművekhez juthassanak, ezekkel egészíthessék ki, vagy éppen alapozhassák meg házi könyvtárukat. Az ízléses kivitelű, sorozatjelző emblémával ellátott könyveket a több millió forintos állami támogatás eredményeként. 11,—24 forintos áron vásárolhatják meg a fiatalok. A sorozat Howard Fast: „Spartacus” című művével indult meg; ezt követi Darvas József: „A törökverő”, Romani Rolland „Colas Brevgnan”, Victor Hugo „Knencvenhárom” Honoré de Balzac: „Godot apó” című regénye. „Föltámadott a tenger”... címmel értékes válogatás jelenik meg az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc irodalmából. Még 32. idén napvilágot lát Emilé Zola: „Germinal”, lleinricl! Mann: „Az alattvaló”. Makszim Gorkij: ..Az anya”, Valentyin Kata- jev: „Távolban egy fehér vitorla”, Jack London: „A vas- pata, válamint Hidas Antal: „Márton és barátai című regénye. Gerencsér Miklós: EMLtKE TISZTA FORR. JLM 300 éve született II. Rákóczi Ferenc 2. Ekkor már ismerős volt » jelszó, hogy „Két pogány közt egy hazáért”. A főurak egy csoportja, épp a magas politikában való jártassága révén, felismerte azt a döbbenetes tervet. hogy Ausztria eltökélte Magyar- ország felszámolását. Hangzatos keresztény jelszavakkal verték a mohamedán nagyhatalmat, de a frázisok mögött ellentmondást nem tűrő akarattal erőltették a pogányánál is módszeresebb és végletesebb zsarnokságukat Magyarországra. A végveszedelmet nem lehetett félreértem. Válaszul a Habsburg-ház törekvéseire, ellenállásra szövetkeztek a Zrínyiek, a Rákócziak, a Frangepánok. jSietve, átgondolatlanul, tömegbázis nélkül határozta el az önvédelmet Wesselényi Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, I. Rákóczi Ferenc. Szövetségükre Sárospatakon, a híres Sub Rosa szobában esküdtek fel, 1670-ben. Zrínyi Ilona akkor már I. Rákóczi Ferenc felesége volt. Lánya Zrínyi Péternek, és anyja révén unokahúga Frangepán Ferencnek. Ezért a megtorlás rettenetes tragédiája családtagként is a legközelebbről sújtotta. Édesapját, a horvát bánt és nagybátyját, a másik leggazdagabb horvát főnemest, Bécsújhelyen kivégezték. Édesanyját, Frangepán Anna Katalint két fiatalabb testvérével, Veronikával és Jánossal együtt Grácba internálták, itt éltek szoros felügyelet alatt, vagyonuktól megfosztottam. Az anya rövidesen megtébolvodott az átélt szenvedésektől és 1673-ban meghalt. Veronikát erőszakkal; ápácának adták, soha többé nem láthatta nővére. Jánosból osztrák tisztet neveltek. De a férj, I. Rákóczi Ferenc nem jutott főrangú társai sorsára. Megmenekülését annak köszönhette, hogy a Habsburgokat pártoló anyja, Báthory Zsófia kikönyörögte számára a kegyelmet. Óriási vagyont fizettek be a császári kincstárba, egy sor várról le kellett mondaniok, úgyszintén a közszereplésről is. Az alku nagy politikai, anyagi és katonai haszonhoz juttatta Bécset, Rákóczit ellenben ártalmatlanná tette. A fejedelmi dinasztia folytatójából jelentéktelen magánember lett, így érte meg lánya, Julianna, majd pedig fia, II. Rákóczi Ferenc születését. Azon a márciusi napon, 1676-ban Magyarországra nézve komorabb már nem 4 NÓGRAD — 1976. március 16., kedd PIROS FESTÉK A VOLT EGYSZER egy vadnyugat című amerikai filmben — a western-műfaj- nak ebben a vitathatatlan mestermunkájában — kockás ingek vásznain üt át a piros festék, szívtájékon nyílik ki. filmgyári rózsa, művirág. A mostanában divatossá vált rendőrpárti filmkrimikben homlok- és tarkósebekből szivárog elő a piros festék; az ugyancsak divatos olasz maffia-filmekben aszfaltra. kőre. borbélyszékre buggyan; a történelmi tárgyú japán kalandfilmekben verőerekből fröccsen elő — a mozik vásznai lucskossá vörösödnek most tőle. Nem sokat ismerek a filmgyártás műhelytitkaiból, de ezt könnyen el tudom képzelni: a kellékesek vödörszám. cipelik a stábbal mindenhová, a gyártásvezetők nagy tételben rendelnek piros festéket. valószínűleg így is ez a legkisebb tétel a gyártási költségek között — a piros festék olcsó. Mint az a hatás, amit a nézőre gyakorol! Száz- meg százezer kamasz szisszen föl el- ismerőn a mozikban, valahányszor a filmgyári virág kinyílik a vásznon. Lehet, hogy drágán fizetjük meg az olcsó festéket? A kérdést nem én teszem föl először, és nem én teszem föl utoljára. A nyugati szociológusok már évtizedek óta aggódva méricskélik a kri- mihullám és a bűnözési hullám összefüggéseit; a galeribűnözés szakértői sohasem mulaszt jak el a galeriképződés összetevői és a galerik erőszakkultuszának kialakítói közt a mozik, a tévéműsorok és a magazinképregények ösztönző krimipéldáinak fölsorolását. Amikor a kri- míhullám hozzánk is átcsapott, a hazai publicisztika se győzött megálljt kiáltani. Különösen, amikor egy-két bűnöző azt vallotta a Kék Fény nyilvánossága előtt, hogy az ösztönzést a krimiktől kapta. A kriminullám közvetlen hatása a bűnözésre olyan nyilvánvalónak látszik, hogy nem is számít szenzációnak, a legutóbbi képeshír, egy helikopteres rab- szöktetésről: az akció szervezői pontosan lemásoltak egy televíziós bűnügyi történetet — teljes sikerrel. Ml sem volna egyszerűbb, mint ha én is folytatnám meet a panaszáradatot és lebeszélni próbálnám a műi «'szerkesztőket, a filmátvevőket, a kiadókat és a kedves olvasókat a krimiről — természetesen a siker legkisebb reménye nélkül. Hadd válasszam ezért a nehezebb feladatot, azaz: hadd mondjak valami jót is is lehetett a történelem. Azok, akik szívükön viselték a haza sorsát, még nem tudhatták, hogy reményük ott ring Borsi kétcímeres bölcsőjében. AZ ANYA OLTALMÁBAN a krimiről. a bűnpártolás szándéka nélkül ugyan, de abban a tudatban, hogy esetleg a bűnpártolás gyanújába kerülök. Két állítást _ ajánlok megfontolásra, két olyan állítást. amelyet ugyancsak nem én mondok először és utóljá- ra. Az egyik állítás: a kriminek koránt sincs akkora közvetlen hatása a bűnözési gyakorlatra, mint amekkorát — bármily meggyőzőnek tetsző példák alapján — a közfelfogás tulajdonít neki. A második állítás: a legtöbb krimi nem bűnpárti, ellenkezőleg, a legtöbb krimi bűnellenes. Ami az első állítást illeti, gondoljunk arra az alapfokú szemináriumi igazságra, hogy minden társadalmi jelenségnek — a bűnözésnek is — vaskos gazdasági-politikai okai vannak. Egy olyan társadalomban, amely a kisajátításon és a kisajátítás biztonságát védelmező erőszakszervezeten alapul, szerves bűnözés a következmény. A társadalomban elfogadott vagy a társadalomra ráerőszakolt normák alkalmazása — egyéni eszközökkel. Ha a tizennyolcadik századi felvilágosl- tóknak — és az ő tanításaikból is táplálkozó Marxnak — igaza van. s a magántulajdon csakugyan lopás, akkor a bankrabló nem tesz mást, mint részt zsákmányol az eleve lopott tulajdonból. Bertolt Brecht Koldusoperájának felfogása szerint a finom pénzmágnás és a durva Bicska Maxi közt erkölcsileg semmi különbség nincs. Nincs-e viszont abban valami akart-akaratlan farizeizmus, ha a bűnözésben mégis a krímit akarják bűnbaknak megtenni? Kell-e — idézőjelben szólva — „eszmei” biztatás annak, akit a körülményei biztatnak elsősorban, s a krimit kell-e megszüntetni egy bűntelen társadalom érdekében, vagy a bűnben fogant és bűnre serkentő körülményeket inkább? Egyáltalán: lehet-e akár irodaiad, akár csak mesterember! alkotásoknak olyan közvetlen jó vagy rossz hatásuk, amilyet íelté- talezüirk róluk, s nem volt-e lebecsülés abban a látszólagos túlbecsülésben, amellyel azt kzozeltük húsz évvel ezelőtt, hogy a művészet vagy a szórakoztatás kínálta követendő és elítélendő példák hatására holnap mindenki megváltozik? Nem működnek-e súlyosabb és összetettebb erők a jellemfejlődés törvényeiben? AMI PEDIG A MÁSIK állítást illeti: nem működik-e viszont naiv igazságtevő szári- dók a legtöbb krimiben? E szándék jelentőségét persze nem akarom túlbecsülni; hiszen a legkörmönfontabb cselekményszövésű krimi se több gyermeteg mesénél, de mint minden mesében, itt is az ősi igazságmechanizmus működik: a rossz elnyeri méltó büntetését. Azt merem tehát mondani: a krimi a huszadik század nagyipari módszerrel gyártott népmeséje. Az emberek századokon át gyógyítgat- ták megsebzett igazság^rzetü- ket azokkal a borzongató kalandtörténetekkel, melyet vásári képmutogatók, ponyván árult füzetek, jó beszédű mesemondók hoztak eléjük a póruljárt bűnösökről, a pokolba zuhant gonosztevőkről, a rossz végre jutó zsarnokokról. r*cf'.;k_másU.- történ mekmívű balladákra ihVte a névtelen költőket a leátojb azonban megmaradt ponyvaszinten, vigasztaló mesetánlá- léknak. a mai krimik kisioari előzményeként. Ha gyerekkori vonzalmamat vizsgálom a mélységesen irodalomalatti cowboy- és detektívtör'énetek iránt, nem nehéz fölfedeznem a rokonságot e nemzetközi ponyvatörténetek és a magyar betyártörténetek figurái között: ugyanaz a társadalmon kívüli magányosság, ugyanaz a marcona erő és ugyanaz az önbíráskodó igazságtevés, amely rendkívül alacsony szinten ugyan, de kielégített egy valóságosan végképn ki nem elégíthető igazsásszom- jat. És legyenek bármily csavarosak, bonyolult techniká- júak a mostani krimik: hatásmechanizmusuk ugyanaz. Az igazság diadalával, a bűnösök lelepleződésével biztatnak egy olyan világban, amely korántsem kínálja készségesen. Ebben a világban megölnek egy elnököt, s még tíz év ultián se' tinóink) biztosan, ki a gyilkos. Kiirtanak egy falait, s . a gyilkosokat futni hagyják. Megtizedelnek egy népet, s a gyilkosok államférfiakként grasszál- nak a tehetetlen világközvélemény előtt. A valódi irodalom nem adhat könnyű elégtételt a megsértett igazságérzetnek. , nem volna irodaion^ ha azzal hitegetne, hogy a világot kemény öklű vagy bölcsen pipázó mesterdetektívek L-ilisntgetik automatikusan a helyére. A krimiben mindig kiderül, hogy ki a gyilkos, a rnesterdetektív sohasem hagyja se futni, se grasszálni a bűnösöket. Olcsó vigaszt nyújt, mesevigaszt, s értékéi meglehetősen alacsonyra szállítja, sőt közvetve — mint minden illúziókeltés — károkat is okozhat, mert elfedi a valódi bűnt. De mert — hogy úgy mondjam — hivatásszerűen bűnellenes. bűnösségre aligha késztet. Ha mégis van bűnözés, okát tévedés volna benne keresni. MINT AHOGY TÉVEDÉS volna vérnek tekintem azt a piros festéket, amit vödörszám cipelnek a kellékesek, egyik forgatástól a másikra. A piros festék nemcsak olcsó, hatása is múlékony. A lucskossá vörösödött mozivásznak abban a pillanatban kifehérednek, mihelyt a vetítésnek vége. Még öt hónapos sem volt II. Rákóczi Ferenc, amikor apja meghalt ismeretlen betegségben. Épp a családdal szembeni bizalmatlanság miatt a Wesselényi-fé- ie szervezkedés egyik fő résztvevője magát a császárt I. Lipótot kérte végrendeletében hogy legyen gyermekei gyámja. Ez a folyamodás Ígérkezett a leghatéko- nyobb védelemnek -az ellenségek mindenre kapható gazsága ellen. A császár kegyesnek mutatkozott, jó- itiídulata jeléül oltalmába fogadta a Rákóczi-árvákat, természetesen nem minden politikai számítás nélkül. Zrínyi Ilona ellenezte férje kívánságát, ö, az ősi magyar jogra hivatkozva magának követelte a ryám felelősségét. Gyermekeit semmi áron ki nem engedte anyai oltalmából. Hosz-. szas idegtépő alkudozások után engedett az udvar. Becs úgy egyezett meg Zrínyi Ilonával, hogy a tényleges gyám a.z anya marad, míg a főgyám jogait magának tartja meg a császár. (Folytatjuk.) A Lampart ZIM salgótarjáni gyáregységének üzemi könyvtárát a régi tagok mellett id én már 20 új olvasó is látogatja. A kölcsönzött könyvek között emelkedik a szépirodalmi kötetek aránya. A gyárban eddig egy fiókkönyvtár működött, idén már három — 300 kötetes — letéti könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Képünkön' Bálint Árpádné könyvtáros a legkeresettebb könyvek listáját állítja össze, hogy az új könyvek rendelésekor az igények« nek megfelelő köteteket kérhessen.
