Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

A francia járási választások Előtérben a Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti: A francia 'járási választá­sok (amelyek során a járások felében újra választották a megyei tanácsokat, vagyis a járások képviselőit a megyei tanácsokban), nagy sikert hoztak a baloldali pártoknak. Bár a vasárnapi szavazás tel­jes eredménye még nem is­meretes, a végeredményt megközelítő eddigi adatok alapján máris bizonyos, hogy a baloldali pártok több man­dátumot szereztek, mint a jpbboldal. 11 megyében elhó­dították a kormánykoalíciótól a megyei tanács többségét, s ezzel együtt a megyei^ tanács elnökének helyi viszonylatban fontos pozícióját. A Párizs környéki hat megye közül háromban kommunista áll majd e választás eredménye­ként a megyei tanács élén. A hétfő reggeli francia la­pok egyhangúlag kiemelik: a baloldal sikere komoly figyel­meztetés a kormány számára. A kormányt támogató lapok keserűen állapítják meg: a kormánykoalíció nem vette eléggé komolyan a gazdasági válság miatt mutatkozó széles körű elégedetlenséget. A L'Humanite Georges Marchais nyilatkozatát közli, az FKP főtitkára hangsúlyoz­za: a jobboldal komoly vere­séget szenvedett, a baloldal pedig tovább folytatja előre­törését. A baloldalon belül a kommunisták megszilárdítot­ták pozíciójukat, 72-vel nö­velték a megyei tanácsnokaik számát és két újabb megyé­ben hódították el a tanács elnökének tisztét. Marchaig szerint a válasz­tási eredményből két fő ta­nulságot kell levonni: az első az, hogy e választás kétség­telenül a demokratikus moz­galom megerősödéséről tanús­kodik. A másik tanulság az — mondotta Marchais —, hogy folytatni kell az FKP XXII. kongresszusán hozott dönté­sek megvalósítását. Még job­ban fokozni kell az erőfeszí­téseket az FKP súlyának és befolyásának további növelé­sére. A Le Monde a járási vá­lasztások eredményével fog­Duro eButarsék Bekövetkezett, ami már csaknem biztos volt: a francia helyi választások második fordulójában is látványos győ­zelmet aratott a baloldal. Most is úgy reagált erre az eredményre a jobboldal — mi mást tehetne? —, mint a múlt héten: hangsúlyozta, hogy végül is nem országos, ha­nem helyi választásokról volt szó. De a jobboldal szócsö­vei az Aurorától a Figarón át a Nationig, nagyonis jól tud­ják: a jelenség, aminek Franciaország és a világ két hét alatt immár másodszor tanúja volt, országos, sőt, nemzet­közi fontosságú. Annak bizonysága, hogy a lakosság több­sége elégedetlen a jelenlegi állapotokkal. A keserűség oka nagyrészt gazdasági természetű. Hol van már a „boom”, a virágzás agyonreklámozott ideje? Je­lenleg 1,4 millió a francia munkanélküliek száma, fele 25 éven aluli! Szinte jelképes, hogy a francia kormánynak a frankkal kapcsolatos döntése — amely gyakorlatilag a francia pénz leértékelésével egyenlő —, időben egybeesett a választási eredmények ismertetésével... A helyi szempontokat hangoztató jobboldali sajtónak egyetlen vonatkozásban igaza van, persze, egészen máskép­pen, mint ahogy a reakció szeretné. Az általános baloldali hullám mellett a választási siker magyarázata ugyanis az a tény, hogy a baloldali városatyák, járási és megyei elöl­járók jól dolgoztak, jó propagandát csináltak személyüknek és pártjuknak — a tettek nyelvén. Itt van a nagy francia kikötőváros, Le Havre példája. A város a normandiai har­cok idején majdnem rombadőlt. A dolgozók lakásgondjai azóta enyhültek érezhetően, amióta — több mint egy évti­zede —, a kommunisták vezetik a városházát. André Du- roméa polgármester Le Havre legnépszerűbb embere, akit a nem kommunisták is „Duro elvtársnak” becéznek. Az egykori ellenálló, a becsületrend lovagja tiszte em­ber, a dolgozókat képviseli és az emberek erről meggyőződ­tek. Le Havre Leningrád testvérvárosa. Erről és a kommu­nista vezetésről nemcsak az tanúskodik, hogy a városban van Gagarin-stadíon és Allende sugárút, hanem az is, hogy itt a szociális vívmányok nagyobbak, a korrupciós és egyéb bűnügyek ritkábbak, mint más városokban. lalkozva hangsúlyozza, hogy az kétségtelenül a baloldal általános előretöréséről ta­núskodik. de ezen belül a legjellemzőbb vonás a szoci­alista párt nagymérvű térhó­dítása. amely valamennyi párt közül messze a legtöbb mandátumot szerezte e vá­lasztásokon. összesen 1863 járásban vá­lasztották újra a megyei ta­nácsnokokat. Ezek közül hétfő délutánig 1854 járás eredmé­nyei váltak .ismeretessé. A belügyminisztérium a teljes és hivatalos végeredményt előreláthatólag csak kedden vagy szerdán közli. Ezekben a járásokban a szocialista párt 519, az FKP 249, a bal­oldali radikálisok 84, a külön­böző más balodali csopodtok 98 mandátumot szereztek, míg a kormánykoalíció pártjai kö­zül a független köztársasági­ak 186, az UDR 181, a cent­risták 138 mandátumhoz ju­tottak. A párton kívüli jelöl­tek 72 mandátumot szereztek, a többi mandátumon pedig kü­lönböző, a kormányt’ támogató kisebb csoportok osztozkod­tak. (MTI) Belga pártküldöttség Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására hét­főn Budapestre érkezett a Belga Szocialista Párt kül­döttsége Jos van Eynde, a párt elnöksége tagjának ve­zetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogad­ta. (MTI) Elutazott a Chilei KP küldöttsége Vasárnap elutazott Buda­pestről a Chilei Kommunista Párt küldöttsége, amely Volo- dia Teitelboimnak, a politikai bizottság tagjának; a kb tit­kárának vezetésével az MSZMP KB meghívására 1976. március 9—14 között lá­togatást tett hazánkban. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren dr. Komidesz Mi­hály, a KB osztályvezetője búcsúztatta. (MTI) Miért támadják? C. Macdougall, a Financial Times Kína-szakértője a Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettes (vagy volt minisz­terelnök-helyettes?) elleni hadjárat hátterét vizsgálva megállapítja: az eseményeket a személyek, nem pedig a po­litika összefüggéseiben kell vizsgálni, Macdougall szerint Teng három okból vált céltáblává: először azért, mert Csou En- laj halála, Mao idős kora és a „kulturális forradalom” emlékei lehetővé teszik, hogy bárki kezébe ragadja a ha­talmat, aki elég erővel ren­delkezik. Másodszor azért, mert Csiang Csing személye­sen gyűlöli Teng Hsziao- pinget. Mao felesége ugyanis loggal tarthat attól, hogy ha férje már nem lesz az élők sorában és nem tudja őt megvédepi, Teng bosszút áll az 1966—73-ban elszenvedett megaláztatásokért. Harmad­szor azért céltábla Teng Hsziao-ping, mert bírálta a kulturális forradalmat A Kína-szakértő úgy véle­kedik, hogy jelenleg nem annyira a kínai társadalom berendezkedése körüli kérdé­sekről folyik a vita, mint ré­gebben, hanem inkább arról van szó, hogy a „kulturális forradalom” idején felszínre került elemek újra az élre akarnak jutni és ezek, amikor Csou En-laj már nem volt útjukban, Csiang Csinggel összefogva elég erősnek érez­ték magukat az offenzívára. Sikertelen puccs Nigerben Seyni Kountch* alezredes, a ti gazdasági ügyek és kömye- Nig-rr Köztársaság elnöke zotvédelem volt miniszterét, hétfőn a niamcyi rádióban Sidi Mihamed kapitányt és bejelentette. hogy vasárnap Ahmed Mouddourt, a Nigeri éjszaka államcslnykísérletet Dolgozók Országos Szövetségé- fojtottak el az országban. nek főtitkárát. Az államfő bejelentése sze- Az államfő közölte, hogy a rint a katonaság és a köztár- hatóságok ellenőrzésük alatt sasági gárda letartóztatta a tartják a helyzetet és nyuga- puccskísérlet vezetőit, Mous- lomra szóllította fel a lakos­sá Bayere őrnagyot, a terüle- ságot. (MTI) Ultimátum* Frangiénak : mondjon le! A libanoni hadsereg elit ­egységeinek 29 tisztje hétfőn ultimátumban szólította fel lemondásra Frangié elnököt. Az ultimátum délután kettőig szabott határidőt az elnöknek távozási szándéka bejelenté­séhez, ellenkező esetre kilá­tásba helyezte, hogy ,.megte­szik a szükséges intézkedése­ket”. Az ígért . intézkedések természetéről közelebbit nem közöltek, de az ultimátum aláírói leszögezték, hogy tá­mogatják Ahdab tábornok mozgalmát, politikai, gazda­sági, katonai és társadalmi reformokat követelnek. Szidonból étkezett jelenté­sek szerint a .,Libanoni Arab Hadsereg” egy páncélos had­oszlopa hétfőn délelőtt megin­dult Bejrút felé (a jelentések úgy tudják, az egység 18 harc­kocsiból és egyéb katonai jár­művekből áll). Az An-Nahar című napilap hétfői számában arról közölt értesülést, hogy Khatib had­nagy, a ..Libanoni Arab Had­sereg” vezetője hajlandó egyeztetni tevékenységét Ahdab tábornokkal a múlt hét csütörtökön Bejrútban végre­hajtott katonai puccs irányí­tójával. Egy bejrúti rádióadó közlé­se szerint hétfőn reggel izrali harci repülőgépek két ízben is átrepültek a főváros nyuga­ti szektora fölött. Az „Arab Libanon Hangja” rádióadó el­mondta. hogy az ellenséges repülőgépek kis magasság­ban húztak el a főváros fe­lett és hogy a baloldali erők légvédelmi egységei tüzet nyitottak rájuk. Az izraeli kormány „biz­tonsági bizottsága” vasárnap Jeruzsálemben ülést tartott, s ezen megvizsgálta a Libanon­ban kialakult helyzetet. A ta­nácskozásról kiadott közle­mény mindössze annyit közölt, hogy a megbeszélésen Slomo Gazit, az izraeli katonai hír­szerzés főnöke tartott tájé­koztatót, Simon Peresz, had­ügyminiszter amerikai újság­írók előtt kijelentette hogy Izrael kénytelen lenne be­avatkozni a libanoni esemé­nyekbe. ha Dél-Libanonban bármiféle olyan változás, tör­ténne, amely ..érintené Izrael biztonságát”, vagy ha a Szí­riái hadsereg csapatmozdu­latokat tenne. A kormány döntésére hét­főtől nagyarányú áremelke­dések léptek életbe Izraelben, s ezzel együtt — tavaly nyár óta ezúttal nyolcadszor — két százalékkal leértékelték az izraeli .fontot is. (MTI) 2 NÓGRÁD — .1976. március 16., kedd Bejrut központi körzetében és néhány más városnegyedben vasárnap fegyveres összetűzések robbantak ki. A képen: Gép- puskaállás az USA nagykövetség közelében. Nyílt böhódolás a7, USA-nak Ssadat felmondta a szovjet—egyiptomi szerződést Anvar Szadat egyiptomi ál­lamfő a parlament vasárnapi ülésén több mint. három­órás beszédben foglalkozott országa bel- és külpolitikai problémáival, s miután vázol­ta Egyiptom belpolitikai éle­tének bizonyos fokú átalakí­tásával kapcsolatos elképze­léseit,, törvényjavaslatot ter­jesztett a nemzetgyűlés elé, indítványozva az 1971-ben kötött szovjet—egyiptomi ba­rátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felmon­dását. Beszédének belpolitikai kérdésekkel foglalkozó részé­ben az államfő különös nyo­matékkai hangsúlyozta az el­nöki hatalom megerősítésének szükségességét; közölte, hogy nem vezetik be az országban a többpártrendszert, de tá­mogatásáról biztosította azt a javaslatot, hogy az ASZU-n belül hozzanak létre három fórumot „a jobboldal, a bal­oldal és a centrum képvise­letére”. A szovjet—egyiptomi szer­ződés egyoldalú felmondásá­nak indoklásaként Szadat arra hivatkozott, hogy a Szovjetunió nem támogatja az egyiptomi kormány „libe­ralizálási” politikáját. Azzal érvelt továbbá, hogy a Szov­jetunió „nem elégíti ki Egyip­tom fegyveralkatrész-igényeit, valamint nem mutat hajlan­dóságot a jelentős egyiptomi adósságok törlesztésének könnyítésére. Egyúttal védel­mébe vette kormánya Ame- rika-barát politikáját, s elis­merte azt a többször hangoz­tatott nézetét, hogy a közel- keleti válság megoldásában „az Egyesült Államok tartja kezében a kártyák kilencven­kilenc százalékát”. Ezzel iga­zolta azt, hogy Kairó csatla­kozott az Egyesült Államok politikai vonalvezetéséhez. Ugyanakkor kijelentette: „nem állítom, hogy az Egyesült Ál­lamok a mi oldalunkra fog állni, de megváltoztatta vak részrehajlását Izrael iránt.” Az elnök által előterjeszd tett törvényjavaslat kimond­ja: „utalva az alkotmányra és az 1971. évi 884-es számú köztársasági rendeletre, a nemzetgyűlés jóváhagyásával elhatározott az Egyiptomi Arab Köztársaság és a Szov­jetunió között 1971. május 22- én Kairóban aláírt megálla­podás felmondása”. A tör­vényjavaslatot a nemzetgyű­lés hétfőn vitatta meg, s bi­zonyosra vehető jóváhagyása után az elnök által aláírt tör­vény életbe lép. (MTI) Támogatást ígértek Soaresnek Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: A Szoicialista Intemaconál« „Portugál Szolidaritási Bizott­ságának” Povoa de Varzim-i vasárnapi tanácskozásán el­határozták, hogy politikai, gazdasági és pártközi támo­gatásban részesítik Portugáliát és a Portugál Szocialista Pár­bot Segítséget nyújtanak ne­kik a nyugat-európai intéz­ményekben is: az Európa-ta- nácsban, az Európai Gazda­sági Közösségben és az Euró­pai Szabadkereskedelmi Tár­sulásban (EFTA), továbbá a „Demokratikus Szakszerve­zeti Mozgalomban” — mond­ja az értekezletről kiadott hi­vatalos közlemény. Kormányközi bilaterális se-, gítséget is kilátásba helyez­tek. „Szolidaritásukról és iga­zi együttműködési készségük­ről” biztosították Soares szo­cialista pártját, állástfoglal- tak a portugál „katonai és politikai vezetőkkel” való kapcsolatok ápolása mellett. A jövőben is „befolyásolni” akarják az „európai kormá­nyokat és a nemzetközi poli­tikai erőket”, hogy „konstruk­tívan” viszonyuljanak Portu­gáliához. A Willy Brandt vezette „Portugál Szolidaritási Bi­zottság” tanácskozásán jelen volt Palme svéd, Nordli nor­vég, Den Uyl holland és Kreisky osztrák kormányfő, továbbá Soares, Mitterrand. Gonzalez és De Martino, a portugál, a francia, a spanyol, illetve az olasz szocialista párt vezetője. Krestten, a Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének elnöke és Janitschek, a Szocialista Intemacionálé főtitkára. Az értekezlet után vasár-: nap este megtartott portói sajtókonferencián Brandt kö­zölte, hogy nem alakítottak „Spanyol Szolidaritási Bi­zottságot”, jóllehet megvitat­ták a spanyolországi helyze­tet is. Soares elmondta: „el­tekintettek” attól, hogy ösz- szehívják a dél-európai szo­cialista és kommunista pár­tok korábban javasolt tanács­kozását. Mitterrand annak a véleményének adott hangot, hogy a dél-európai országok­ban működő szocialista és szociáldemokrata pártok nem intézhetik a dolgozók ügyeit anélkül, hogy ne vennék fi­gyelembe a kommunisták vé­leményét. „Nagyobb meg­értést” sürgetett a kommu­nistákkal való „problemati­kus együttműködéssel” kap­csolatban. Jósé Pinheiro de Azevedo portugál miniszterelnök hét­főn Porto városában a Szoci­alista ínternacionálé „Portu­gál Szolidaritási Bizottsága” tanácskozásának befejeződése után tárgyalást folytatott több olyan külföldi vezető személyiséggel, akik részt vettek a találkozón. A portugál kormányfő kü- lön-külön tárgyalt Bruno Kreisky osztrák kancellárral, Willy Brandttal, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­kével. Odvar Nordli norvég és Olof Palme svéd minisz­terelnökkel .(MTI) Angolai helyzetjelentés Erdőkbe húzódtak a szakadárok t Luandában hivatalosan be­jelentették, hogy eddig a vi­lág 92 állama ismerte el az Angolai Népi Köztársaságot — 28 európai, 41 afrikai. 6 amerikai és 17 ázsiai ország. Az angolai felszabadító fegyveres erők (FAPLA) si­keresen felszámolták az UNITA-bandák utolsó ellen­állási gócait is. Mint Antonio Bernardo Chiniama, a FAPLA vezérkari főnöke a Diario de Luanda című lapnak adott nyilatkozatában közölte, az ország fegyveres erői harcban állnak a szétszóródott, meg­vert UNITA-csoportokkal, amelyek a keleti határ köze­lében a trópusi erdőkben te­vékenykednek. Hozzáfűzte, hogy ezek a kis létszámú ban­ditacsoportok sernmilyen tá­mogatást nem kapnák a helyi lakosságtól. Angola keleti részének vá­rosaiból és falvaiból a meg­szállók által kiűzött lakosság kezd visszatérni otthonába, rövidesen megkezdik műkö­désüket az iskolák, az egész­ségügyi intézmények. A ke­leti országrész súlyosan szen­vedett a hadműveletektől, az UNITA- és FNLA-bandák vandalizmusától. A lerombolt gazdaság helyreállításában a polgári lakossággal együtt részt vesznek a FAPLA kato­nái is: segítséget nyújtanak a parasztoknak, megszervezik a mezőgazdasági és ipari vál­lalatok munkáját, helyreál­lítják a lakóházakat és a köz-, épületeket, (MTI) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents