Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

Nyugtalanság a hadseregben ítélet a spanyol tisztek ügyében Egy spanyol haditörvény­szék szerdán bűnösnek ta­lálta a Madrid melletti Hoyo de Manzaresben bíróság elé állított kilenc katonatisztet a demokratikus katonai szö­vetség elnevezésű titkos szer­vezetben kifejtett tevékeny­ségben, illetve a portugáliai fordulathoz hasonló „katonai akció” előkészítésében és lázításban”. A két fővádlottat, Luis Otero Fernandez őrnagyot és Fermin Ibarra Renes száza­dost, akik letartóztatásukig a vezérkari főnökséghez vol­tak beosztva, nyolc, illetve hét és fél évi börtönbüntetés­sel sújtották, öt további vád­lottat négy, illetve öt évi börtönre ítélték. Két száza­dosra, akik a hadJbaróság előtt elismerték, hogy a de­mokratikus katonai szövetség tagjai három, illetve két és fél éves börtönt szabtak ki, ám büntetésüket a tavaly hozott amnesztiarendelet értelmé­ben elengedték. A két utóbbi vádlott kivételével vala­mennyi katonatisztet elbocsá­tották a hadsereg köteléké­ből. A vádlottak közölték, hogy fellebbeznek az Ítélet ellen, amelyet még Madrid katonai kormányzójának Is jóvá kell hagynia. A hadbíróság! tárgyalással első ízben került nyilvános­ságra a hadseregen belüli po­litikai nyugtalanság. A tit­kos katonai szervezet mind nagyobb népszerűségire tesz szert a fegyveres erők sorai­ban, több mint ezer tagot számlál már és pártfogói kö­zött — értékelések szerint — tábornokok is találhatók. — ' (MTI) Terroristák rád alatt A hollandiai Assenben szer­dán megkezdődött annak a hét dél-malukui terroristának a pere, akik az elmúlt év végén 12 napig megszállva tartottak egy vonatot és uta­sait túszként fogva tartották. A terroristák ellen a fővád az, hogy akciójuk során három embert megöltek. Lengyel pártérteltezlet Kiemelkcdőek SZKP kon^re^Kusánnk eredményei •Edward Gierek, a LEMP KB első titkárának elnökle­tével szerdán Varsóban meg­beszélést tartottak a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető aktivistái. Az értekezleten a KB első titkára beterjesztet­te a LEMP küldöttségének beszámolóját az SZKP XXV. kongresszusáról. Az SZKP XXV. kongresz- szusa hatalmas nemzetközi esemény volt. Munkája és határozatai óriási jelentőségű­ek a szovjet kommunisták testvéri pártja, a Szovjet­unió, a szocialista államok közössége és a haladás, a demokrácia és a béke erői számára. A kongresszus ered­ményei kiemelkedők és álta­lánosak — mondotta Edward Gierek. A LEMP KB első titkára a továbbiakban méltatta az SZKP kongresszusi határo­zatait átható mélységes hu­manizmust, amelynek egyik legnagyszerűbb kifejezője a békéért folytatott harc to­vábbvitelének programja. Edward Gierek rámutatott, hogy a békés egymás mellett élés megszilárdításában a legnagyobb eredmények Eu­rópában születtek, ahol a legerősebb a szocializmus po­zíciói. Kiemelve Leonyid Brezsnyev beszámolójának azt a részét, amely a tőkés­országokkal való kapcsolatok továbbfejlesztésére és továb­bi normalizálására vonatko­zott, a lengyel párt vezetője hangsúlyozta, hogy Lengyel- ország is nagy jelentőséget tulajdonít a Franciaországgal és az NSZK-val való kapcso­latok továbbfejlesztésének. Az utóbbi esetben ez a len­gyel-nyugatnémet megálla­podások ratifikálásától függ. Edward Gierek rámutatott, hogy most a helsinki értekez­let alapelveinek az életben való megvalósítása a legfon­tosabb feladat. Ezután mél­tatta a szovjet—amerikai kapcsolatok fontosságát és azt hangoztatta, hogy a LEMP nagy jelentőséget tu­lajdonít a stratégiai fegyver- rendszereket korlátozó új megállapodás megkötésének. Lengyelország a többi ország­gal együttműködve, mindent meg fog tenni annak érde­kében, hogy összehívják a leszerelési világértekezletet. A továbbiakban a LEMP KB első titkára kiemelte a ke­let—nyugati gazdasági kapcso­latok elmélyítésének szüksé­gességét, és kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a Közös Piac kedvezően fog reagálni a KGST javaslatára. Az SZKP XXV. kongresz- szusa ragyogóan demonstrálta a szocialista közösség egysé­gét, kedvező fejlődését és azt a képességet, hogy egyre nö­velje befolyását a világese­mények menetére, megerősí­tette a szocializmus építése általános törvényszerűségei alkotó alkalmazásának lenini elvét, az internacionalizmus és a hazafiság egyesítésének konkrét feltételei között. Ugyanakkor a kongresszus átfogó kritikai i á> nzést adott a szocialista elvektől telje­sen idegen maoista politiká­ról — mutatott rá Edward Gierek, majd kijelentette: pártunk teljes mértékben osztja az SZKP álláspontját e fontos kérdésben. Szemben- állurrk a maoista ideológiá­val, amely marxizmus—leni- nizmus-ellenes, szembenál- lunk a kínai maoista vezetők külpolitikájának enyhülés­ellenes vonalával, de ugyan­akkor készek vagyunk a Kí­nai Népköztársasággal állam­közi kapcsolataink normali­zálására és gazdasági együtt­működésre. A továbbiakban a LEMP KB első titkára méltatta a fejlődő országokkal való kap­csolatok jelentőségét, a for­radalmi-demokratikus és szo­cialista baloldali pártokkal való együttműködés fontos­ságát. Ezután rámutatott, hogy • gondosan tanulmányoz­ni kell az SZKP XXV. kong­resszusának gazdag anyagát, mert az SZKP óriási tapasz­talatai felbecsülhetetlen érté­kűek a mozgalom minden pártja, így a lengyel párt számára is, amely sokát ta­nult a szovjet testvérpárttól. A beszámoló elhangzása után vezető párt- és állami aktivisták, a tudományos ég kulturális élet képviselői, a társadalmi és ifjúsági szerve­zetek és a hadserég küldöttei szólaltak fel. (MTI) Elősegítette a bizalom megszilárdulását Cearl Albert, az amerikai kongresszus képviselőházának elnöke a TASZSZ tudósítójá­nak adott interjúban a követ­kezőket mondta: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszédei­ben nem egyszer kiemelte, hogy a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államokkal való enyhülés irányvonalát „vi#*- »zafordíthatatlan folyamat­nak” tekinti. Ügy gondolom, rendkívül fontos, hogy az SZKP XXV. kongresszusa új­ból megerősítette a ragaszko­dást ehhez az irányvonalhoz. A két nagyhatalom közötti kapcsolatok normalizálá­sa a béke megőrzésé­nek legjobb biztosítéka — hangoztatta az amerikai poli­tikus, majd megállapította: a Szovjetunió által vállalat- erő­feszítéseknek az SZKP XXV. kongresszusa részéről történt jóváhagyása elősegíti az or­szágaink közötti bizalom meg­szilárdulását ás — remélem — azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek za­varják az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti kap­csolatok megjavítását. Az utóbbi években —foly­tatta Albert — sok pozitív eredményt értünk el a szov­jet-amerikai együttműködés területén. Mindezek arról tanúskod­nak, — hangsúlyozta az ame­rikai politikus —, hogy si­került az enyhülési politiká­ban haladást elérni. Ennek eredményeként közelebb ke­rültünk legnehezebb felada­tunknak, a katonai téren va­ló enyhülés előmozdításának megoldásához. Carl Albert leszögezte: a szovjet—amerikai kapcsolatok jövője függ attól, hogy ké­szek vagyunk-e diplomáciai eszközök segítségével megol­dani a köztünk még fennálló, esetleg keletkező ellentéteket. Wilson reagálása Harold Wilson brit mi­niszterelnök az alsóházban elhangzott beszédében vissza­utasította a konzervatív párt támadásait a brit—szovjet kapcsolatok elmélyítésének politikája ellen. Wilson kijelentette, hogy Nagy-Britannia háború utáni politikája a Szovjetunióval folytatott kereskedelem ki­szélesítésére irányult. Hoz­zátette, hogy már érezhetőek a múlt évben elért egyez­mény eredményei, és hogy tárgyalások folynak egész sor nagyfontosságú szerződés megkötéséről. A miniszterelnök csatlako­zott a Munkáspárt egyik par­lamenti képviselőjének nyi­latkozatához, amely szerint a Szovjetunióval folytatott kereskedelem továbbfejlesz­tése sokkal konstruktívabb lépés lenne a béke ügyében, mint a konzervatív párt ve­zetőjének, Thatcher asszony­nak és ellenzéki barátainak dühödt támadásai. (MTI) A FLORIDAI VESZTESEK Ford Floridában kanja a „kegyelemdöfést" — biza­kodtak Reagan környezetében az előválasztás! sorozat meg­kezdésekor. a republikánus elnökjelöltséget a párt hiva­talban ülő elnökétől elvitatni vágyó jobboldali politikus ».villámháborúban" remény­kedett: mindjárt a sorozat elején, a konzervatív New Hampshire-be * és Floridában érni el sikert, s akkor legké­sőbb a március 16-i illinois-i előválasztás válik Ford Wa­terloojává. Most viszont e „menetrendet” megvalósulni látszik, csak éppen fordítva* Reagan rovására ... Más körülmények között egy párton belüli kihívó si­kerének számítana akárcsak 53:47 arányban kikapni a hivatalban levő elnöktől; Johnson és Truman ennél nagyobb arányú vezetés elle­nére is feladta a versenyt 1968-ban és 1952-ben. Ám Ford nem választás útján ke­rült a Fehér Házba, tehát most ő is a szavazatszerző képességét bizonyítja a párt­ján belül. Ráadásul Reagan az előválasztások előtt any- nyira „biztosra ment”, hogy végül már neki lett veszteni­valója. nem az elnöknek! Ha Floridában sem győz, akkor melyik államban nyerhet egyáltalán? — kérdezték a szakértők a múlt héten. Reagan Waterlooja Florida elég nagy állam, egy megyéjében több repub­likánus szavazó van, mint egész New Hampshire-ben. Sok a kubai emigráns, sok az aktív és nyugdíjas katona (és támaszpont), így Reagan jobbaldali kampánya sikert ígért, a többi közt Schlesin­ger hadügyminiszter menesz­tését is számonkérve Fordtól. Ám, más nyugdíjasból is sok van a napos Floridában, s nyilván megijedt legtöbbjük a szélsőkonzervatív Reagan szociálpolitikai ötleteitől. A szavazatokat majd kieleme­zik, ma a lényeg Gerald Ford fontos győzelme, amely­nek nyomán alighanem Rea­gan Waterloojává válik a jö­vő heti előválasztás az öt legnagyobb állam egyikében, az ország vegyes összetételét jobban jellemző Illinoisban. Immár az a kérdés, hogy a hamarosan „célegyenesbe” kerülő, áz elnökjelöltség megszerzéséhez kedden nagy lépést tett Ford elnök poli­tikáját milyen és mennyire tartós veszteségek érték a konzervatív Floridáért folyó kampányban ? Hiszen Ford — sokan remélik, hogy csak taktikából — vad támadáso­kat intézett Kuba ellen, „ej­tette” a détente (enyhülés) szót; nagyrészt valóban ki­fogván hát a szelet Reagan vitorlájából, Fordnak immár főleg a demokrata verseny széljárására kell ügyelnie, hi­szen abból kerül ki ellen­fele a novemberi elnökvá­lasztásra. Szelek jobbról A demokrata versenyben vi­szont egyelőre szintén jobb­ról fújnak a szelek. Flori­dában Carter győzött, a szom­szédos Georgia volt kor­mányzója az ugyancsak szomszédos Alabama aktív kormányzójával, Wallace-szal szemben. Wallace 1972-ben aratott Floridában, így most ő a nagy vesztes. Mivel azonban belőle aligha lehet demokrata elnökjelölt, ez sem igen tántorítja el a küzde­lem folytatásától: az ő célja minél több delegátus meg­szerzése a pártkonvencióra, hogy aztán zsarolhassa á de­mokrata vezetést. Carter be­bizonyította, hogy a novem­beri elnökválasztás megnye­réséhez oly kritikus délen képes Wallace-t is „kiütni” és ez nagyban előrelendítette kampányát. Ha azonban az előválasztások sorozatában, és a következő, kevésbé konzervatív államokban nem lesz képes az elnökjelöléshez szükséges delegátuslétszámot összetoborozni, akkor mai si­kere inkább csak az alelnök- séghez lesz ajánlólevél (ere­detileg Carter amúgyis csak arra tört.) Jackson szenátor 24 száza­léka nem lebecsülendő, a két, szomszédból jött, nála Flori­dában jóval aktívabban kor­teskedő politikus mögött (1972-ben Jackson csak 13 százalékot ért el ebben az államban). Hogy a belpoliti­kában eléggé liberális, a kül­politikában hidegháborús hú­rokat pengető Jackson való­ban versenyben marad-e Car­ter mellett, az nagyrészt az április 6-i, New York ál­lambeli teljesítményétől függ: ott a szenátor hatalmas ösz- szegeket költött már el, ami ismeretesen lényeges tényező az amerikai választási harc­ban. Avar János NŰGRAD — 1976. március 11., csütörtök | Varsó Józan szava Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztere nyilatkozatot adott a PAP lengyel hivatalos1 hír­ügynökségnek. A nyilatkozat és az ügy egyaránt, amelyről a lengyel külügyminiszter szólt, ezekben az órákban a nem­zetközi közvélemény figyelmének homlokterében áll. Bonnban ugyanis szerdán ülnek össze a jobboldali el­lenzék vezetői, hogy kidolgozzák végleges álláspontjukat a pénteki napra, amikor a nyugatnémet parlament felsőháza, a Bundesrat, a Szövetségi Tanács dönt: jóváhagyja-e a leg­újabb lengyel—nyugatnémet szerződéseket. Története: Amikor az NSZK-ban megtört a jobboldal sokéves uralma és a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció vette át az ország kormányrúdjót, megnyílt az út abban az irányban, hogy rendezzék Európában a második világhá­ború óta még vitás kérdéseket. E folyamat mindmáig egy k legfontosabb állomása az 1970. december 7-én Varsó és Bonn között aláírt, alapvető jelentőségű, valóban történelmi egyezmény. Már akkor sem volt vitás hogy ez a szerződés — lehe­tőség, amellyel élni kell. Az akkori kommentátorok is jól látták, hogy bármily fontos is az első okmány, a helyzet — méghozzá természetesen európai, sőt világtávlatokban ér­tendő — kedvező alakulása esetén Varsó és Bonn viszony­latában még újabb fontos megállapodások születhetnek. Pontosan így történt és jelképnek tekinthető, hogy a két ország legmagasabb rangú vezetői éppen Helsinkiben álla­podtak meg az (1975. október 9-én Varsóban aláírt) egyez­mény betűjében és szellemében. Ezt a számos fontos kér­dést véglegesen és részleteiben rendező okmányt kell rati­fikálnia pénteken a Szövetségi Tanácsnak. A CDU—CSU eddigi magatartása azonban enyhén szólva nem teszi köny- nyűvé ezt az aktust. A lengyel külügyminiszter nyilatkozata ennek tudatá­ban hangzott el — most. Egyrészt a legapróbb részletekig tisztáz lengyel részről mindent, amibe a jobboldal dema­gógjai beleköthetnének — másrészt még egyszer, a tizen­kettedik órában ünnepélyesen érzékeltet valami nagyon fontosat. Azt, hogy az enyhülés: folyamat és súlyos fele­lősséget vállalnak magukra mindazok, akik megpróbálják lassítani, vagy éppen megállítani. Pekingi ördögűzés Újabb ördögűzés tanúi le- egyeztethető össze Mao Ca. hetünk Kínéban. Maga a je- tung idevágó tanításával. Azt lemség már csöppet sem szó- csali gyanítják a Kínai szak­katlan Konfuciusz tanai épp- értők, hogy az ellene indított úgy a Mao-féle vezetés cél- támadás voltaképpen a radi- itáhláijájvá váltak, mint, ahogy kálisok és a, pragmatikusök kegyvesztett lett Liu Saio-csd ellentétének tükröződése, és Peng Csen. S rajtuk kívül .... a „kulturális forradalom” Teng kotsegkívul a Csőm. megannyi kevésbé ismert ál- üki-laj óital képviselt prag- diozata, akiket részben likvi“ miaitikusok^ közé sorolható, dáltak, részben pedig félreál" Ellenfeleitől annyiban külön" lítottak. bözik, hogy Kína helyzetét reálisabban méri fel, s polí­Ezúttal bonyolultabb körül-, tikai irányvonalát is ennek. menyek között, sőt, eszközei- rendeli alá- Vele szemben az ben, módszereiben ás megvál- agg, 82 éves Mao elnök és fe- tozott kampány célpontja, lesége. Csiang Csing alkotja a Teng Hsziao-ping. Csou En- radikálisok vezérkarát. Sze­led egykori helyettese a pe- rintük a .«kapitalista utasok* klngi fogalmazás szerint — vagyis a pragmatikusök —- /bűnbámtot nem tanúsító, rendjkíiviüi erős pozícióikat sze- kapitalista úton járó szemé" reztek a pártban és a kor- lydség”. Persze az ördögűzés mányiban, pekingi szabályai értelmében . , nem név szerint illetik bír-i- Semmi kétség afelől, hogy lattal, csupán körülírják sze. az újabb ördögűzés szerves mélyiségét, az azonban bízó- része a Mao Ce-tung utód" nyos, hogy ő a vádlott. fásáért folytatott küzdelem­nek, amely már Csou En-iaj Bűnéül sok mindent felró- életében kibontakozott. Teng nak. Azt példáiul, hogy eile* „bűnei” ürügyén a kampány nezte a burzsoá. jogok meg- egyre élesedik, sőt, bizonyos nydrbálását, szembeszállt a mértékig a „kulturális forra- ,.kulturális forradalom” örök- dalomra” emlékeztető mérete- ségéved. Mindezt már nem- két ölt. Egyetlen, nem lebe* csak a tacebaók, a pekingi fa- csülendő különbséggel. A lakra mázolt öles fali piaká- Zsenmin Zsipao határozottan tok adják tudtul, hanem szer- állást foglal mindenfajta — a dán a Zsenmin Zsipao, a lap szóhasználatával élve —■ központi pártorgánum is ve- vörösgárdista randalírozás él- zércikket szentelt az ügynek, len. Azt már tudtuk a kínai mi- Úgy látszik, a kampány nisz terelnék-hely ettesiói — irányítói — mindenekelőtt majdnem tisztsége elé írtuk a Mao elnök és felesége — ezút- „volt” szócskát, de hivatalos tál beéri a szigorú bírálattal, elmozdításáról, vagy lemondá- Számolván azzal, hogy Kíná- sáról nincs semmilyen érte- ban állítólag a többség a prag- sülés —, hogy nem átalotta ott matikusokat támogatja. S az hagyni az egyik forradalmi esetleges újabb, zűrzavar a operát, valamint egy macska- „kulturális forradalom” fegy- vai kapcsolatos hasonlata nem vérét visszájára fordítaná. Majna-Frankfutban szabad elvonulást és 3,2 millió dollárt követel túszaiért cserébe Ludwig Lugmeier (balról) gengsz­ter, aki volt rablócimborája tárgyalását használta lel a mentőakció kivitelezésére. A rendőrség egyelőre alkudozik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents