Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

I Képernyő előtt I * 14 portrék értékéről Az elmúlt hét leghangsúlyo­sabb eseménye változatlanul az SZKP XXV. kongresszusa volt a televízió műsorában. Gyors, friss, lényeget tömörí­tő összefoglalókat kaptunk mindazokról az eseményekről, amelyek joggal álltak a világ érdeklődésének középpontjá­ban. Egyebekben a rendkívüli műsorhét (hétfőn is adá'snap volt) közepes átlagot ütött meg. A legérdekesebbek kö­zött válogatva elsőként ér­demel említést az a kétrészes portréfilm, melyet a London­ban élő irodalom- és művé­szettörténészünkkel, Hauser Arnolddal készített a tévé. A kiváló tudós neve kevéssé • ismert a hazai tájakon, holott annak idején Lukács György és Balázs Béla oldalán részt vállalt az 1919-es események­ben, majd londoni emigráció­jában megírta A művészet és az irodalom ‘társadalomtörté­nete című nagy munkáját — mely végül magyar nyelven is megjelent. A televízió igen jó szolgála­tot tesz azzal a vállalkozásá­val, hogy immár évekre visz- szamenően nyomába ered a világban élő, hírneves ha­zánkfiainak, azoknak, akik ma is eszmei közösséget vállalnak szülőföldjükkel. Hauser Ar­noldban olyan művészettudóst ismertünk meg most, aki szol­gálatnak tekmti munkáját; a művészet és az ember szolgá­latának. Különben a műsorhetet hét­tőn este egy meglehetősen ér­dekes cselekményű, bár nem különösebben nagy igényű NDK krimifilm vezette be, melynek tengelyében egy zsa­rolási história állott. Kedden a Költészet percei keretében elhangzó Rabindranath Tago- re-versek szép élményt nyúj­tottak Mensáros László szo­kásosan igényes tolmácsolásá­ban, majd a Mojszejev-együt- tes műsorát s a Tisztelgés Louis Armstrongnak című emlékműsort élvezhettük. A maga nemében mindkettő ma­gas színvonalú vállalkozásnak bizonyult. Nagy érdeklődést keltett, s méltán ébresztette fel várako­zásunkat szerdán A flaman- dok titka című francia tévé­filmsorozat, — ennek első ré­szét láthattuk. A sorozat által a festészetet forradalmasító felfedezés kalandos múltjába pillanthatunk be; az olajfes­tés felfedezésébe. Gyilkosság, cselszövés és szerelem kava­rog az érdekes történetben, amely — mint a műsorelőze­tes jelzi — nem ragaszkodik teljességgel a történelmi hű­séghez, de minden így is le­játszódhatott volna. A csütörtöki nap egyetlen szórakoztató eseménye az Önök kérték... újabb jelent­kezése volt. A televízió kí­vánságműsora ezúttal válto­zatosabbnak, elevenebbnek, él­vezetesebbnek bizonyult az utóbbi átlagnál, de így sem oszlatta el azt a gyanúnkat, hogy mindenek előtt önkényes szerkesztői válogatásról van szó, „ebből is, abból is egy keveset,, alapon. Érdeklődéssel várjuk már hetek óta a szín-JÁTÉK-szín című, színházi vetélkedő-soro­zat újabb és újabb jelentkezé­sét. Most, a negyedik forduló­ban a Madách Színház volt a vetélkedő színhelye, s egy­ben témája. Ezúttal is sok hasznos drámairodalmi, szín­házművészeti ismerettel let­tünk gazdagabbak. Mély élményt köszönhetünk a szintén szombat este látott, Senki sem akart meghalni cí­mű, szovjet—litván filmnek, amely a háború után egy lit­ván helységben játszódik, ahol nacionalista banditák tartják rettegésben a lakosságot. Az ellenük szervezett küzdelem véres eseményei mindvégig erős feszültség szintjén tart­ják a történetet. A vasárnapi műsor kiemel­kedő színvonalú eseménye Vé­szi Endre: Inkognitóban Bu­dapesten című tévéfilmje volt. Vészi története egy sikeres íróról szól, az írói igazmondás Szükségességéről, hogy önma­gát valamire tartó alkotó nem szakadhat el az élet minden­napjaitól, az emberek kis és nagy problémáitól, csak azok ismeretében válhat érzékeny ábrázolójává a valós világnak. A tévéjátékban Kállai Fe­renc, öze Lajos, Némethy Fe­renc, Molnár Tibor, Tolnay Klári, Gombos Kati nyújtott meggyőzően hiteles emberi portrét. televízió és hírügynökség együttműködése ' 1976-ban. még szorosabbá válik a Magyar Televízió és a szovjet APN hírügynökség együttműködése. A tavalyinál több, átfogóbb tematikájú koprodukció forgatását terve* Tdk; amelyek között egyaránt helyet kapnak a Szovjetunió iparáról, lakosságának életé­ről, nem utolsósorban pedig kultúrájáról szóló filmek is. Amint Balog Judit, a televí­zió j .Horizont” szerkesztősé­gének vezetője elmondta a dokumentumfilm-osztály riportfiim forgatását kezdi meg — együttműködve a szovjet kollégákkal — az SZKP sajtóorgániurnáról, a Pravdáról: Ez a vállalkozás tulajdoniképpen arra a kér­désre akar választ adni, ho* gyan készül napjainkban egy világlap. Nem annyira a Pravda történetébe kapunk bepillantást, hanem abba a folyamatba',* ahogyan a leg­modernebb technikai eszkö­zöket igénybe véve, kinyom­tatják a "lapot. Az adásban külföldi tudósítók is megszó­lalnak majd. A szovjet—magyar tévés­kapcsolatok színességének másik jó példája a Szabad idő című közös produkció; amely­ben a szabad időt, mint szó* ciádis tényezőt vizsgálják a kérdiéé szakemberei. L: Pat- rusev és Fukász György szo­ciológusok régóta állnak szak­mai kapcsolatban. így aztán szinte természetes is. hogy a film kettőjük tudományos munkásságálból kiindulva, azt követi nvomon, hogyan ala­kul a Szovjetunióban, illetve Magyarországon a szabad Idő hasznos eltöltésének kér­dése. A ,,Karrier” című kop­rodukció a szó szocialista ér­telmezésére vállalkozik, konkrét oé1 dákon nvomon kisérve. mit is jelent nálunk 20.40: Lányok, anyák. Szovjet film. A főváros és vidék konf­liktusa — ez a film témáia. A távoli Szibériában felnőtt lány Olga és egy moszkvai értelmiségi család összeütkö­zésének, problémákkal teli találkozásának drámája Szer­Sugár András szerkesztő­riporter nemcsak a Szovjet­unióban és hazánkban, más országokban is arra volt ki­váncsi, milyen, a szovjet áruk fogadtatása, a Szovjetunió milyen helyet foglal el a vi­lágpiacon, Az APN-nel kö­zösen forgatott film azonban nemcsak a véleményeket ;díé-. zi, hímem arra is feleletet kí­ván adni, hogy akik a szov­jet árukat használják, mit tudnak arról az országról, ahonnan a cikkek érkeztek. Például az egyik Zsiiguli- gépkocsit végigkísérik azon az úton, amelyet a Togliatti gyártól tesz meg Athénig, ahol a magán-taxisofőrök ilyen márkájú gépkocsikat ke­resnek. Az el«ő olyan tévé-produk­ció, amelyet nemcsak a Ma­gyar- Televízió és az APN késeit közösen, hanem több szocialista ország tévé állo­mása is, az Orenburg című film. A tavaly decemberben megtartott nemzetközi tévés megbeszélésen döntöttek úgy, hogy az NDK, a csehszlovák a lengyel és a Magyar Tele­vízió közös erőből fog hozzá a forgatáshoz. 1975-ben a könyvnapra je­lent meg nálunk Sesztalov „Amikor a nap ringatott” cí­mű regénye, amely egy-ket­tőre népszerű lett a magyar olvasók előtt is. A szovjet író könyvét most filmre „for­dítják” vagyis a tévé eszkö­zeivel akarják megörökíteni azt az utat, amelyet a szov­jet emberek bejártak az ok­tóberi forradalmat megelő­ző időszaktól napjainkig. A televízió kérésére Sesztalov „igent” mondott és hozzálá­tott. hogy kisregényéből megírja a fümnovellat, amely majd a forgatókönyv alapjá­ul szolgál. gej Geraszimov filmje. Való­jában mindenben egtetért- hetne ez a két világ, kiindu­lásuk valahol mélyen azonos, és mégis -békíthetetlen a vi­szonyuk, nem jöhet létre kö­zöttük harmónia. Főszerepben: Innokentyi j Szmoktun o vszki j. Koncert a barlangban A Borsod megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának rendezésében az idén is meg­tartják az éveik óta nagy si­kerrel szervezett koncert­sorozatot a világhírű aggtele- barlangvidéken fek- B aradia barlang föld ,.hangve nsenytermé- A kitűnő akusztikájú, fehér és színes reflektorokkal megvilágított természetes sziklaüregben vasárnap volt az évad első koncertje, A nemzetközi nőnap alkalmából adtak népszerű dallamokból összeállított műsort, ' A TUDOMÁNYOS Isme­retterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezetének leg­utóbbi előadói konferenciáján derültséget keltett az a hoz­zászólás, amely a régebbi idő­szak ismeretterjesztő gyakor­latát egy nagyon szemléletes és találó példával jellemez­te. Az előadónak egyik köz­ségünk művelődési házában kellett előadást tartani helyi felkérésre a Pirulás és sápa­dás címmel. Az előadó fur­csába a dolgot: mit lehet erről mondani, érdekeset és lebilincselőt egy órán keresz­tül? De aztán vállalta, s a téma kapcsán egészen más, hasznosabb egészségügyi kér­désekről beszélt. Az előadás sikert aratott, az előadó azon­ban — tegyük hozzá, joggal —, mégis úgy emlékezett visz- sza erre az esetre, mint éle­te egyik legborzasztóbb élmé­nyére. Valóban: az ismeretterjesz­tő munkában, sokáig — de nyomai még ma is fellelhe­tők —, az alaposan végig nem gondolt ötletszerűség, a „valamiről majd csak beszél­nek” koncepciója volt szo­kásban nagyon sok helység­ben. S elképzelhetjük aztán, hogy milyen ismeretterjesztő, embert formáló hatása volt ezeknek az előadásoknak. Semmilyen. Az ismeretterjesztéssel hiva­tásosan foglalkozók éppen ezért — különösen az utób­bi évtizedben — új, hatéko­nyabb módszerek kidolgozá­sán fáradoztak. Ily módon születtek meg a tematikus munkásakadémiai sorozatok, melyek zárt rendszerben, egy­4 NOGRAD — 1976. március 9., kedd a „karrier . Mai tévéajánlatunk ki vő alatti ben”. A tisztaszoba díszes ágya, mellette a mennyezetről lefüg­gő bölcső. A szlovák tájház konyhája főző-, sütőeszközökkel, díszes tányérokkal. (Bojár Ottó felvételei) Néhány ember vészelte csak át a török uralmat Bé­késcsabán. Noha a feljegy­zések szerint már a XIII. században virágzó település volt. Haruckern János György birodalmi lovagnak — aki a törökök kivonulása után egész Békés megye új föl­desura lett — messzi 'földről kellett új lakókat hoznia a kipusztult helységbe. Az új lakók északiról, Szlo­vákiából jöttek, s mint azt Haan Lajos evangélikus lel­kész 1858-ban írott ?,Chrono- logiájából” tudjuk, előbb „templom építtetett”', majd „iskola építtetett”, á 1840-re ismét várossá lett a város. Természetesen szlovákok lakta várossá, s azt, hogy kikkel népesítették "be annak1 idején a kihalt települést, nemcsak a gyakran felhang­zó szlovák beszéd jelzi, ha­nem erre emlékezte* a Garai utcában álló szlovák tájház is. A tájházat — hosszas elő­készületek után — 1972. au­gusztusában nyitották meg. Először egy olyan házat kellett találni, amely viszony­lag jó állapotban van, és a helyi építészet nyomait viseli magán. A tájház szervezői a Garai utcában álló házat vá­lasztották. Az 1818-as város­térképen is jelzett épület pa­raszti klasszicizáló stílusban, előtomáccal — szlovákul az úgynevezett podsztyenával — épült. Szerkezete is a szlovák jobbágyportáknak az utcához merőlegesen kapcsolódó szer­kezetére emlékeztet. Az előtomác után a tisz­taszoba következik. Ez őrzi a békéscsabai szlovák tájház legszebb darabjait. Ott áll az az ágy is, amely a népi ba­rokk Iparművészet valóságos remeke: gazdag faragású mennyezetét négy esztergált oszlop tartja. A festett virá­gokkal, rézszegekkel díszített mennyezet peremén pedig drótkapcsokra függesztett, csengő formájú díszek — szlovákul zvoncsokék — csüngenek. Ezek már az ágy legkisebb mozdításakor libeg­ni kezdenek. A tisztaszoba díszes ágyá­ról úgy tartja a néphagyo­mány, hogy azt a ház női lakói életüknek csak két sza­kaszában használták: amikor gyermekük született, és ami­kor a halálra készülődtek. A tisztaszoba ágya mellett bölcső függ; ennek a díszí­tése is hasonló az ágyéhoz: kék alapon apró tarka virá­gok sorakoznak rajta. Ugyancsak a tisztaszoba őrzi a ház egykori tulajdono­sainak, Csankó Andrásnak és a feleségének az arcmásait. Az ifjú legényről sorozásakor készült a fénykép — ezt a pörge kalapon díszítő kokár­da bizonyítja —, a fiatal- asszonyt ugyancsak díszes selyemkendőben örökítette meg a régi fotográfus. A tisztaszoba után követ­kezik a konyha. Szabadké- ményes tűzhelyén vasedények sorakoznak, míg falán díszes tányérok emléKeztetnsk a Békés megyében egykor mű­ködő íazekasműhelyekre... A konyha után nyílik a másik — a lakásra szolgáló — szoba, amelyből a ház apz róbb helyiségeibe visz az út: az éléskamrába, a termény­kamrába, a pincelejáróba, a padlásfeljáróba. A-szlovák tájház berende­zési tárgyai részben a békés­csabai Munkácsy Múzeum korábbi szerzeményeiből áll­nak, részben egy 1972-ben végzett gyűjtés során kerül­tek elő. Ekkor bukkantak rá arra az 1857-ben készült lá­dára is, amelyet — a helyi ha­gyomány szerint — nem más festett, mint Békéscsaba vi­lághírű szülötte, Munkácsy Mihály. Akácz László ÜTKERESÉS ÉS ÖNMEGÚJÍTÁS másra épltettséggel nyújtot­ták hallgatóiknak a legszé­lesebb körű tudományos is­mereteket. Ez is az útkeresés, az önmegújítás, egyik lehet­séges és bevált formája volt. A változó idő azonban újabb sürgető feladatokat szabott az ismeretterjesztés számára. A gazdasági és társadalmi élet fejlődése, az ideológiai és po­litikai szükségszerűség egy­re inkább azoknak az ismere­teknek a közzétételét igé­nyelte és igértyli, amelyek biz­tonsággal igazítanak el a min­dennapok bonyolult világá­ban, megértetik a jelenségeket és azok továbbgondolkodta- tására, a tudás alkotó fel- használására késztetnek. Ez pedig az írásunk elején em­lített módon és előadással aligha lehetséges. Az ismeretterjesztésnek ma logikailag összefüggő, rend­szerré alakítható, — s általá­ban a termelésben, a munka­helyi életben hasznosítható —, tudományos ismeretanyagot kell eljuttatnia a hallgatóság­hoz. A TIT Nógrád megyei szer­vezetének tevékenységében az 1972. májusi megyei pártha­tározat jelentett fordulatot, amely — megerősítve más or­szágos állásfoglalásokkal és határozatokkal —, a fizikai dolgozók körében végzett is­meretterjesztésre hívta fel a figyelmet. Azóta ma már ez a dominens tényező; az elő­adások 60,3 százaléka ipari és mezőgazdasági fizikai dol­gozók körében bonyolódik le. Az MSZMP XI. kongresz- szusának határozatai orszá­gosan magasabb színvonalú munkára köteleznek. A TIT ennek szellemében dolgozta ki a komplex ismeretterjesz­tő sorozatokat, amelyek kö­zül a Társadalom, élet, tudo­mány sorozat a határozatot megelőző évben kísérletkép­pen öt megyében már folyt. Az új sorozatok — a Termé­szet, technika, társadalom és A szocialista életmód kérdé­sei — e kedvező tapaszta­latok felhasználásával, a leg­kiválóbb tudósgárda bevo­násával készültek el. A so­rolt címekből is kiolvashat­juk, hogy a társadalom, a munkásrétegek legszélesebb rétegeit érdeklő kérdések fel­dolgozásáról van szó. Hiszen alig van ember, akit ne iz­gatnának a természet „cso­dái”, az új technikai vívmá­nyok, vagy a „hogyan él­jünk” problematikája. Olyan sorozatok tehát ezek, ame­lyek az eddiginél sokkal ha­tározottabban kapcsolódnak az élethez, a termeléshez, a munkahelyi és szabad idős tevékenységhez. Oj tartal­mában, formájában, haté­konyságának céljában. Nógrád megyében a Társa­dalom, élet, tudomány című sorozat kísérlete után a ter­mészettudományi sorozatot a i w>mh«íi a a ■««■•■■■a*** múlt év szeptemberében Indí­tották be több kisebb üzem­ben. A szocialista életmód­ról szóló sorozat a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben februárban kezdődött, s je­lenleg szervezik a többi — főként kiemelt '— nagyüzem­ben. Ebben az esztendőben tehát kísérlet még ez is, de lényegesen, különbözik az el­sőtől. Határozott koncepci­ót, eltökélt szándékot takar, vagyis a jövő útját vázolja fel. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az ismeret- terjesztésben egyetlen, kizá­rólagos formává kívánják ten­ni.) A KOMPLEX ismeretter­jesztő sorozatok kidolgozá­sa az ismeretterjesztés ismé­telt megújulásának bizonyí­téka. Az ismeretterjesztés ugyanis mennyiségi szem­pontból a csúcsra jutott, amit most a minőségnek, a haté­konyságnak kell követnie. Másképpen: a hallottak vál­janak az emberek valóságos, alkalmazott tudásává. Nyil­vánvaló, hogy ez nem kis fel­adatot jelent, sem a TIT-nek, sem az üzemeknek, ahol az ismeretterjesztés folyik. Fel­tételei vannak, főként szer­vezési, melyeknek alapja: min­den üzem nevezzen ki fele­lős ügyintézőt, szervezőt, és törekedjen arra, hogy a szo­cialista brigádok kulturális vállalásaikba építsék az elő­adássorozatokat. Lehet, hogy sok helyütt még korai kíván­ság ez, de a fejlődés szük­ségszerű követelménye. S le­maradni csöppet sem dics*> retes. Sulyok Lásd# i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents