Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

fl társadalmi munka becsülete

Meséi a szövőszék

Sebesen mozog a kéz. Vil- laimgyorsan, ütemesen jár a láb. Hajladozik a derék, cikázik a színes fonál és mesél a szövőszék. . Távoli vidékekről, kemény kötésű, kevés beszédű takácsimesterekről. A szövés tudományáról, amely hosszú ideig férfi- munka volt, s amelyet a mi vidékünkön is egyre többen elsajátítottak. A falusi házak aprócska szobáiban, hátsó kis konyháiban felállították a szövőszékeket és készültek az abroszok, törülközők, konyharuhák. lepedők, vászoningek. Az idő múlásával a szövés egvre inkább áthagyományozódott az asz- 6zonynér)re.

— Először nagyanyámat láttam a takácsszövőszék mellett. Amikor beleöregedett. édesanyám vette át a helyét. Engem is befogtak már egészein kis koromban. Csak akikor mehettem játszani, ha segítettem a csévézés- ben. A falunkban, Nagylócon majdnem minden háznál volt szövőszék. Az asszonynép egész nyáron a kenderrel foglalatoskodott, télen aztán megmunkálták. Egyszerű, praktikus kelméket készítettek a családinak, a gyerekeknek, Nem szőtték túl díszesre, esetleg egy-egy sor virágot, levelet tettek bele. ismert népi motívumokat. Sokszor a sötét éjszakában, álmomból felriadva hallottam, hogy még mindig kattog a szövőszék, édesanyám dúdol hozzá kíséretet.

Keviczki Istvánné, Margit néni szécsényi szövőműhe- lyében hallgatjuk az ízes. régi történeteket, az emlékké szelídült valóságot.

Margit néni nagy kedvvel és szeretettel ápolja a családi hagyományt, a szövést. De mennyivel masabb az ő munkája. mint öreganvjáé volt. Amit csinál, népművészet a szó igaz értelmében. Mintákst álmodik. Szemet gvönyötködtető kelméket. És kattog a szövőszék sokszor még az éjszakáiban is.

— Nagylócon 1940-ben végeztem egy háromhónapos szövőtanfolyamot. A náború után vettem magamhoz egy elhagyott szövőszéket és gyártottam a lenlepedőket, törülközőket. Amikor 1951-ben Szécsénvben megalakult a Palóc Háziipari Szövetkezet, én is beálltam dolgozni. Mo- corgott a fantáziám. Terveztem a mintákat, variáltam a színeket — kiállításra kerültek a munkáimra palóc futók. párnák, térítők. Nagvon jó érzés volt. óriási öröm. amikor mepfkaotarri a Népművészet Mestere kitüntető címet.

Miközben beszél, egyre hajol a kelme fölé. Vizsgálhatja: szép-e a minta, jól futnak-e a szálak. A szálak, tengernyi fehér húr, amelyet egyenként kell a nyüstbe fűzni.

— Ez a legaiprólékosabb munka. Sokszor két napig is telbíbelődöm vele. Aztán már megy minden gyorsan, csak a minta szövéséhez kell valaki, aki deszkával feldobja a szálakat.

Bólogatunk, hogy értjük, értjük, pedig a szúette szövőszék kissé rejtély előttünk: a mozgó bordahajjal, a futkározó vetélővei, a négy levél ny üsttel együtt.

— Szőttem én már a kirakatban is. Salgótarjánban, a Lakberendezési Áruházban öt napig, csupa népviseletben. Volt is nézőm temérdek !

Margit néni izgatottan, szorongva várja május húszadikát: — Moszkvába megyek húsz napra. Valamilyen népművészeti kiállításra. A szövőszéket már el is küldtük. Én meg repülőgéppel megyek utána: jaj tudják, nagyon félek tőle! Aztán van még egv gondom: nem beszélek én a moszkvai emberek nyelvén. Nem kérhetem a nézőket, hogy segítsenek deszkát forgatni!

A művészetszerető moszkvaiak. ha meglátják a boszorkányos ügyességgel szövő palóc asszonyt, bizonyára nyelvismeret nélkül is megértik a kívánságát és segítenek a deszfcaforgatásiban.

—vkm—

A MEGYEI tanács csütörtöki ülésén megvitatta és elfogadta Nógrád megye V, ötéves tanácsi tervét, és 1976. évi tanácsi és pénzügyi tervét. Több mint nyolcm lliárd forint felhasználásáról döntött a megyei tanács. Működési és fenntartási költségekre 2,2 milliárd forinttal, fejlesztésre pedig 1,1 milliárd forinttal áll most több a tanácsok rendelkezésére, mint a IV. ötéVes terv során. Tehát biztosított megyénk továbbfejlődése, javul a lakosság életkörülménye. De több jogos igényt még nem lehet k elégíteni, mert a 8.2 milliárd forintos előirányzatból sem telik mindenre.

Több óvodára, járdára és útra lenne szükség, mint amennyire a költségvetésből telik — mondták a megyei tanácstagok és bizonyára szóba kerül ez a városi, községi tanácsüléseken, különféle megbeszéléseken. Mit tegyünk, mire számíthatunk? Mindenekelőtt önmagunkra, a lakosság, az üzemek, a szövetkezetek és az intézmények ösz- szefogására. A társadalmi munkában még jelentős tartalékaink vannak.

Míg megyénkben 1974-ben a társadalmi munka értéke 22.2 millió forint volt, 1975- ben megduplázódott, 41 millió forint volt. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt evben megyei átlagban 135 forintra emelkedett az egy főre eső társadalmi munka, de ez még kevesebb az országos átlagnál. Figyelmet érdemel, hogy községenként milyen nagy különbségek mutatkoznak. Az elmúlt két évben Pásztón 357, de Szécsényben csak 126, Kishartyánban 430, de Szirákon csak 32 forint az egy lakosra jutó társadalmi munka.

Példák sorát lehetne idézni, hogy hol léte- sü'tek terven felül gyermek- és szociális létesítmények, mennyi járda, vízvezeték épült, milyen szép parkok, sportpályák létesültek társadalmi összefogással. Mindez úgy, hogy nem szerepelt a helyi tanácsok költségvetésében, mert bármennyire is fontos volt, nem jutott rá pénz.

Az elmúlt évben megyénk 41 millió forinttal, az ország kétmilliárd-kétszázmillió

forinttal lett gazdagabb, ennyi a társadalmi munka eredménye. De a milliók, sőt, a mil- iiárdok sem fejezhetik ki azt az örömet és boldogságot, amelyet a közös munkával épített óvoda, a rendbe tett iskola, az új buszváró, a járda vagy az út jelent gyerekeknek és felnőtteknek. H szén mindennek ott és azok látják hasznát, akik dolgoztak érte. Éppen ez a társadalmi munka sajátossága Mi meggyőződéssel valljuk, hogy a munka formálja az embert, de a társadalmi munkára ez kétszeresen vonatkozik.

A megyei tanács ülésén nyomatékosan hangsúlyozták a tervszerűség, a fegyelmezett gazdálkodás fontosságát. Ez azt jelenti és mindnyájunk érdeke azt követeli, hogy a tervekben szereplő feladatokat kell megvalósítani, mindenféle terven felüli törekvésnek gátat kell vetni. De társadalmi munkával épülhet több óvoda, iskola, terven felül is lehet javítani a vízellátást, az egészségügyet.

Mi a titka a társadalmi munkában élenjáróknak? Az említetteken kívül miért ért el sikert Nagybátony, Nógrádkövesd, Jobbágyi, Somoskőújfalu, Cered és Vizslás? Bizonyára azért, mert ezekben a községekben a tanács gondosan tervezi a társadalmi munkát. Itt a tanács és a népfront az év eleji gyűléseken számba veszik a jogos igényeket, és a helyi felajánlásokat. Gondosan megvizsgálják, hogy m re lenne leginkább szükség. Az elképzeléseket és a javaslatokat egyeztetik, kialakul a pontos terv: ennyi óra munkát vállalnak az emberek, ebből ezt és ezt akarják megépíteni. Tehát közösen döntenek és együtt dolgoznak.

NE AKADOZZÉK, hanem legyen egységes a szándék és a tett. A helyi vezetők fordítsanak nagy gondot a szervezésre és az irányításra. Amikor elkezdik a munkát, legyen anyag, szerszám és szakember, hogy az építkezést, tatarozást a lehető leggyorsabban befejezzék. Ezzel és köszönettel is fejezzék ki a társadalmi munka megbecsüFgész ember ki lehet?

Gyümölcsöző befektetés

Húsz éve feszültségben

Nehezen mondja ki, csupán beszélgetésünk közepe táján ejti el a szót, hogy éppenséggel huszadik éve buszvezető a vállalatnál. Addig csak azt fejtegette, hogy miként, miért is kezdte ei ezt az életet. A volán mögöttiek feszültséggel teli, örökös szorongással átitatott, és meglehetősen felfokozott idegállapottal járó életét. Ami a külső szemlélőnek, vagy még inkább a piszkos, hidegtől, melegtől, nagy emelésektől nehezített munkát végzőknek még ma is — pedig semmi érlelnie már ennek — mondja —, amolyan úri foglalkozás, vagy szakma. Olyan, csak a kormány forgatásával járó időtöltés, amit fehér ingben, nyakkendővel is lehet végezni. Pedig dehogy!

— Próbálnák csak egyszer. Megtudnák, mit is jelent az a tudat, ami az ember legapróbb idegsejtjében is benne lakozik, hogy mögöttem az utastérben negyven, vagy még több ember ül, szorong... Akiket, tudom, épségben" kell beszállítani munkahelyükre, aztán meg vissza feleségükhöz, gyermekeikhez, szeretteikhez. Tudja, milyen felelősség ez?

Az igazat megvallva, nem tudom. Pusztán érzem. Bár kétlem, valóban át tudom-e érezni a benne, a bennük feszülő m'nden órás szorongást? Amiről Balázs József, a Volán 2. számú Vállalat gépjárművezetője beszél, meglehetősen nehezen, szinte csak elejtett szavakkal. Mert — miként említi, de megérzi beszélgetőpartnere is —, inkább vezet, minthogy kérdésekre kelljen válaszolnia. De azért csak-csak fölenged és mondja.

— Világéletemben azt szerettem volna, hogy gépkocsi- vezető legyek. Bár mifelénk. Sipeken, főleg gyermekkoromban, csak elvétve porzott

el egy-egy autó... Mégis, va- — Nem, már nem! Az lahogy vonzott ez a négy ke- adottságok, az akkori ellá- réken szaladó gépkocsi. Az- tottság nehezítette meg életén bevégeztem az általános tünket. De tettük, amit ten- iskolát, s hamarosan kocs ra- ni kellett. Fél szó kellett kodé lettem. Segédmunkás? csak, s bármily fáradt volt Hát az! És mindig el-elnéze- is az ember, ment oda, ahol gettem a kocsikat; hogyan to- szükség volt rá. latnak, indulnak előre, bele- Régi idők.

bámultam a felnyitott mo- Több mint hétszázezer kitorháztető alatti, akkor még lométert vezetett azóta Ba- számomra teljesen ismeret- lázs József. Lehet, a nyugién cső-, vezeték-, alkatrész- díjba menésig — lévén, hogy és csavarkuszaságba. De hát csak negyvenhárom éves — csak figyelgettem. Az álom elérheti az egymilliót Is. Per- — álom maradt akkoriban, sze, mindehhez erő, egészKatonának kellett bevonulni, ség, jó szem, 'kéz és idegek

ahhoz, hogy kocsira kerül- kellenek, jele — Főleg idegeket igényel

Nehéz, hat-, nyolc-, meg a munka. Tiszta fejet, kipi- tízkerekű, ágyút vontató hentséget... Van otthon - egy monstrumokat vezetett eső- kis kertünk, néhány négyben, sárban, hóviharban. Ez SZÖ8Ö1 szőlővel; szeretek vevőit az igazi próbatétel. És foglalkozni, olvasok is so- ldállta a próbát. kát. És ez kikapcsol. Levezeti

T ,, .. , a fáradtságot, elfeledteti az- Leszereltem aztan, s te- emberben minduntalan félhettem e volna mast a polgá- felszikrázó feszüUaéget.

rí eletben, minthogy újra

gépkocsit vezessek? Persze, Most nyugodt, ahogy vált- hogy nem! juk a szót, és az időjárásra

. . „„ ,,, , , neheztel. Mert, hogy elmúlt

19o6. március 22-től dolgo- a tavasz ötödik napja im_

z.k a Volánnál, helyesebben má , mégi fene ismeri ki akkor meg annak elődjénél, magát mostanábdn az évsza- a 33-as AKÖV-nel, Balazs kok között! Hideg is Van, jég József. jS) meg kdd. j)e — reméli —

— Min kezdhettem volna t csak-csak jön derű a boruakkoriban? Fabódés faka- lásra.

ruszkocsikat gyártottak, még s mintha szavaira hall_

csak, így ezt kaptam en is. gatna a nagy természet: hir- Két évig tartalékvezető télén kivillan a felhők mö- volt. Oda ment, ahová éppen gül egy napsugár, és megcsil- kellett, azután három éven lan fénye Balázs József vasát szállította a munkásokat, tag keretes szemüvegén.

három műszakban, az acélgyárba.

— Nehezen szoktam meg. Gyakorlatom sem volt még olyan sok, és hát a felelősség. Hogy ennyi ember életére kell vigyázni.

És, mint ahogy visszaemlékezik, a munka sem volt könnyű akkoriban. Havonta ötszáz órát is vezettek, s volt olyan nap, hogy a huszonnégy órára huszonhatot számoltak el.

— A hőskor?

K. Gy.

Ma már egyre több helyen felismerik, hogy a dolgozók képzésére, továbbképzésére fordított költségek gyümölcsöző befektetésnek bizonyulnak. Többszörösen megtérülnek a gyári tervek megalapozottabbá tételében, a növekvő feladatok teljesítésében.

A salgótarjáni síküveggyárban — más üzemekhez hasonlóan — úgy gondolkodnak, hogy továbblépésük, fejlődésük legfőbb biztosítéka: a dolgozók politikai, szakmai és általános tudásának fokozása. A társadalmi, gazdasági, technikai haladás parancsolóan megköveteli a korábban megszerzett ismeretek felújítását, bővítését.

Különösen fontos kérdés olyan üzemben, mint a síküveggyár, ahol az elavult technológiáról viszonylag rövid idő alatt tértek át az újra, a korszerűbb eljárásokra, nagy teljesítményű gépek, berendezések szakszerű kezelésére.

Ennek jegyében szervezték meg a dolgozók szakmai, politikai képzését, továbbképzését, a gazdálkodási feladatok és fejlesztési programok jobb megalapozása érdekében. Az oktatási tevékenység tervezésénél a dolgozók szakmai rétegező- dését is figyelembe vették, mely az elmúlt években kedvezően változott. Az 1971. évi 242 főről 616-ra nőtt a szakmunkások aránya. Ennek ellenére sem elégedettek a helyzettel, mivel jelenleg is több mint

Eredményes hulladékgyű|tés

A Német Demokratikus ben kifejezhető értéke 6.7

Köztársaságban 1975. végéig millió márka, körülbelül 38 háztartásokból 16 700 tonna százalékkal több, mint az papír, 330 millió üveg, 187 előz» évben. Az eredményben millió üvegpohár. 84 450 ton- nem kis részük volt az úttö- na ócskavas és 91 800 tonna rőknek. akik 5.1 millió márhasznált textília gyűlt össze, ka értékű hulladékot gyűj- A lakóterületeken tolvta- töttek össze, fcb. 33 százalék- tott szervezett gyűjtés pénz- kai többet, miatt 1974-ben.

1000 a szakképzetlen dolgozók száma.

Az állami oktatásban az 1970/71-es 28-ai szemben ma már 277 dolgozó vesz részt. Az emelkedés nagyrészt annak köszönhető, hogy egyrészt kihelyezett tagozatként működik általános és középiskola (szakmunkások középiskolások középiskolája, építőanyag-ipart szakközépiskola), másrészt a munkások egyre nagyobb számban jutnak ei arra a meggyőződésre, hogy minőségileg többet nyújtani csak úgy lehet, ha felkészültebbek, gyakorlati tapasztalataikhoz elméleti tudást is szereznek.

Nagy szerepet töltenek be a gyár életében az üzemi akadémia keretében szervezett tanfolyamok. Mig 1971- ben 58, addig 1976-ban már 269 dolgozó kapcsolódott be a szakmai ismereteit felújító és bővítő oktatásba.

A munkások továbbképzését, átképzését elsősorban a műszaki, technikai színvonal változása indokolja. Ennek érdekében a síküveggyártó, üvegvágó, edző-hőkezelő, gázkezelő és tmk szakmákban történik a munkakör jobb ellátását segítő tudásszint emelése.

A szakmai mellett politikai és egyéb ismeretek nyújtására is sor kerül. Nagy figyelmet fordítanak a ra- gasztottüveg-gyártási programhoz kapcsolódó képzés szervezésére. Gondoskodnak a technikusok, mérnökök továbbképzéséről. 1976-ban közel 100-an vesznek részt a minisztérium, Üvegipari Művek, MTESZ, TIT, köz- gazdasági egyetem és a gyári tanfolyamokon.

A síküveggyár számos kedvezménnyel segíti a dolgozók tanulmányi munkáját. Mindenekelőtt munkaidő-kedvezménnyel, a tanulmányi eredményekhez kötött jutalmazással, ingyenes tanszerellátással, konzultánsok biztosításával. Továbbá a tanfolyam, az iskola elvégzése után a béremeléseknél, előléptetéseknél is figyelembe veszik a képzettebb dolgozókat. Évente átlagosan 500—600 ezer forintot fordítanak a művelődést előmozdító kiadásokra.

A tanulás iránti igények növekedését nagyban előmozdították a szocialista brigádok vállalásaikkal.

Nem. elégednek meg azzal, hogy csak a termelésben érjenek ej kimagasló sikereket. Érzik és tudják: a szó igazi értelmében egész ember csak az lehet, aki tanul, képezi magát.

A síküveggyárban az elmúlt évek erőfeszítéseinek hatására nőtt a dolgozók műveltségi színvonala, azonban még nem lehet állítani, hogy a továbbtanulás rendszeres, az önképzés az életforma szerves részévé vált volna. Jelentős számban találhatók olyan munkások, akik nem rendelkeznek az általános iskola 8. osztályával sem.

A gazdasági vezetők egy része sem ad elég ösztönzést a tanulásra. Nem végeznek kellő színvonalú felvilágosító munkát az említett rétegek körében. Néhány esetben a jelenlegi — viszonylag magas — szakképzetlen munkakörban megszerezhető jövedelem sem fejt ki ösztönző hatást.

Az eddigi eredmények re- ménykeltőek. De arról nem feledkezhetnek el a gyár dolgozói, hogy a jövőbeni politikai, gazdasági feladatok csak szakmailag jól képzett, a termelési kultúra és munkaerkölcs követelményeinek megfelelő, közösségi gondolkodású emberekkel valósíthatók meg. Ennek megfelelően célszerű kialakítani — a gazdasági célkitűzésekkel összehangolni — a művelődési és oktatási terveket.

S. I.

NÖGRÁD — 1976. március 30., kedd 5