Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

A szegénylegények éneke

(Részlet)

Kincsen becsületi a katonának,

Mint volt régentén a kurucoknak,

Vájjon vagyon.é hírével a méltóságnak,

Hogy sok vitézek,

Próbált legények Rossz becsben vannak?

Szegénylegénynek olcsó a vére:

Három réz forint szegénynek bére. \

Azt sem költheti el szegény végtére,

Melyért méreg,

Kínzó féreg Forr a szívére.

Igen kedveltük a kurucságot,

Oly igen kaptunk, mint egy újságot.

Nyerünk, gondoltuk, oly’ szabadságot:

Oltalmazzuk S szabadítjuk Szegény hazánkat.

Egy szegénylegény volt Esze Tamás,

Magát megvonó jó Boné András.

Uruk mellett voltának ők, mint egy lelki más,

Jánki Péter,

Zöld Demeter,

Voltak, mint darázs.

Legelsőben is Munkácsra jutánk,

Az udvarházhoz, urunkhoz száliánk.

Montikukuli hadától bészoríttatánk,

De Karaját,

Német generált Halálra adánk.

De vájjon ki volt mind Bécs aljáig,

Ki nyargalódzott Ausztriáig?

Szegénylegény, nem úr lova, futott mindaddig!

Nosza vitéz,

No kardra kéz,

Légy hű halálig!

A híres Rabutin Kassa városát,

Sűrűn lötteti Forgács bástyáját.

Kegyelmes urunk beküldé szegény szolgáját:

Esze Tamást,

Mert nem más Tartá meg Kassát.

Győr alatt sok szép hada marada,

Akit Forgács pénzen elada,

Mely pénzt is nagy esküvéssel el is tagadó,

Kit Simonnak,

Barátjának Raka vállára.

Ha valaholott voltának csodák,

Mind kívül-belül estek szép próbák:

Szegénylegények magokat frissen forgatták.

Csak szegények,

S nem úrfiak Véreket onták.

Simái Mihály:

r

p // // J ff

Iunodo

Virágot is viszek neki,

még nem tudom milyet... Beszélek róla másnak is,

még nem tudom kinek... Egész nap érte ballagok, még nem tudom hová...

A csöndben róla hallgatok, soká... soká... soká...

Hová lettek a Bastille kövei?

A francia polgári forradalom egyik legnagyobb eseménye volt, amikor 1789. július 14-én a párizsi nép rohammal elfoglalta a Bas- tille-t. Bár a hírhedt börtönben akkor mindössze hét embert tartottak fogva, a forradalmi nép a zsarnokság szimbólumának tekintette a Bastille-t.

Vajon hová lett az a tömérdek kő, amely a Bastille lebontásából származott?

A Bastille kőmaradványai egész Franciaország területén megtalálhatók. Párizsiban a metró, a földalatti vasút, Bastille-aÜo- másának egyik falába, a Condorae-hídba, ennek a történelmi jelentőségű épületnek a kőmaradványai vannak beépítve.

A Bastille megostromlói között az egyik fő hangadó Palloy 34 éves kőműves- mester volt, aki július 15- én memorandumot intézett a nemzetgyűléshez, amelyben biztosította hogy addig nem nyugszik, amíg a gyűlöletes épületből egyetlen követ is a helyén lát. Palloy mester a következő napokban megkapta az írásos engedélyt a bontásra.

A bontási munka több mint egy éven át tartott. Palloy mester műhelyében a Bastille köveiből emlékszobrocskákat, valamint emlékplaketteket faragott, és ezeket szétküldte az ország minden részébe.

Palloy, a szobrászkodást forradalmi lelkesedésből végezte: az emléktárgyaknak csak a postai költségére tartott igényt.

így kerültek el a Bastille kövei Párizstól sok száz, sőt ezer kilométexre is, a szélrózsa minden irányába.

L. Zs.

A fejedelem lengyel támogatója

Varsóban találkoztak először, 1701 karácsonyának fagyos éjszakáján.

A férfi: Rákóczi Ferenc, fejedelmi vérből származó főúr, magyar politikai menekült, 25 éves, aki egy hónappal korábban csodával határos módon kerülte el a biztos halált: veszélyes és kalandos módon sikerült megszöknie a bécsújhelyi börtönből, két év múlva pedig a

Habsburgok elleni szabadságharc vezetője.

Az asszony:

Elizabeta Sie- niawska lánynevén Lubo- mirska, szépségéről, intelligenciájáról és gazdagságáról híres asszony, felesége a későbbi királyi hetmannak, belzeci vajdának, Adam Si- eniawskinak.

Sieniawska asszony volt a II. „Erős”

Ágost szász király uralkodása idején Lengyelországban kialakult franciapárti csoport tényleges vezető alakja. Ennek a rendkívüli politikai érzékkel megáldott asszonynak diplomáciai küldöttei folytonosan jöttek- mentek Versaillestől Kons- tantinápolyig, Pétervártól Drezdáig.

Kortársai Sieniawskát gyakran koronázatlan királynőként, Lengyelország első száll. Rákóczi Ferenc szobra (Kisfaludy Stróbl Zsigmond

alkotása)

Zenei könyvek barátainak

Várnai Péter zenetörténész, zeneesztéta dedikálja könyveit március 29-én, hétfőn délután fél öttől hatig a Rózsavölgyi Zeneműbcltban (Budapest, 1052 Martinéin tér 5.) A szerző dedikált könyvei: Operalexikon, Verdi Magyarországon, Oratóriumok könyve, Ferencsik János. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a vidéki zenebarát olvasóinak is biztosítja a dedikált művek beszerzését: postán (a fenti címen) megrendelhetők a művek, a zeneműbolt utánvéttel küldi.

mű dámájaként emlegették, őhozzá fordult XIV. Lajos király követe is, hogy nyújtson segítséget a császári poroszlóktól üldözött Rákóczinak. Maga a fejedelem írja visszaemlékezéseiben: „Erős

Ágost király és a főurak legnagyobb része az osztrák császár pártján volt, ami mindennemű veszedelemmel fenyegetett. E helyzetben a francia követ a belzeci pala- tinusnén kívül nem látott senki mást, akire a személyem felőli gondoskodást bízhatná... Ez asszony lelki ereje, férfias bátorsága és nagylelkűsége túllépett a nemére jellemző tulajdonságokon”.

De Bonnac márki francia diplomata visszaemlékezéseiben pedig a következőket olvashatjuk: „Du Héron úr Sieniawska hercegnőt beavatta Rákóczi fejedelem minden titkába és személyéről oly’ képet rajzolt, amely nagyon

alkalmas volt rá, hogy • nagylelkű és cseppet sem hideg hölgyet a szerencsétlen fejedelem megsegítésére bír- la”. (Du Héron volt a varsói francia követ.)

Így kezdődött a történet. Sieniawska hercegnő nemcsak közel két éven át nyújtott birtokán menedéket Rákóczinak és híveinek, hanem — a Rákóczi vezette felkelés első pillanatától a vállalkozás lelke lett. Több ízben részesítette a felkelőket pénzbeni és katonai segítségben, többszáz tisztet és közkatonát verbuvált számukra, s közvetítő szerepet játszott a felkelők Franciaországgal folytatott diplomáciai levélváltásában.

Ez a rpagyarázata, hogy a bécsi udvar és II. Ágost szász király közötti levelezésben szüntelenül febukkant a vállalkozó kedvű és felettébb veszélyes hercegnő neve, aki kimeríthetetlen energiát tanúsított Rákóczi és a felkelés támogatása érdekében.

Sieniawska hercegnő személyes varázsának, energiájának és intelligenciájának hatása alá került a kor sok kiemelkedő államférfija, többek között Nagy Péter cár és II. „Erős” Ágost király. Valamennyi hódolója közül azonban a hercegnő az ifjú, csinos magyar fejedelmet részesítette elsőbbségben. Kettejük politikai együttműködését hosszú cjveken át az őszinte, kölcsönös szerelem érzése kísérte. Rákóczi franciául madrigált is írt Sieniawska hercegnőhöz, versét ezekkel a szavakkal zárva: „titkoljukérzésünk, rejtsük gyöngédségünk, A napig, míg semmi nem zavarja szerelmünk”.

Amikor 1711-ben a szabadságharcot véglegesen leverték, mintegy háromezer magyar felkelő talált menedéket Lengyelországban. Először maga Rákóczi fejedelem is Lengyelországba menekült, Sieniawska hercegnőhöz. Ütjaik már rövidesen elváltak, de még a törökországi emigrációban sem szűnt meg a levélváltás Rákóczi és Sieniawska között. 1727-ben például azt tervezték, hogy ösz- szeházasítják Rákóczi Györgyöt, a fejedelem fiát Sieniawska időközben elözvegyült leányával, Zofia Denhoífal. Az osztrák kormány részéről támasztott akadályok és Elizabeta Sieniawska 1728-ban bekövetkezett halála azonban lehetetlenné tették a terv kivitelezését.

(J. N.)

"Hi. i ihm mii iiiiiiii it iiliiilill)lllll|ll,’|lllli||lt1lllltlltkiltltttlllllUI<i|i44MIK.IftlHHt)lfcWlliltliMltilll Midi lllli(IKI.IIIIl) Ilii (III >111111111IIUI Mill MIMIIf4tlMllllllllil!llllluIIIUiMIII(IIIIMIIII||ltllllllllllf Alii IIIIIIHIIIIII||IIIIIIII«IIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIII}| Ilii i illll!<(iaum<iiilllllilllliiMllitlllflillllllH|ll)ailiiiii!ii><< ....

A közművelődés műhelyei

Az első hazai

A könyvesboltoknak egyszerű elárusítóhelyekből egyre inkább közművelődési műhelyekké kell válniuk A tudományos és technikai fejlődésnek, a növekvő »zabad időnek, az ismeretek iránti széles körű érdeklődésnek megfelelő, reális követelmény ez ma már. Magyarország könyvesboltjainak hálózata még nem egységes. Sok a régről ránk maradt, szűk, kicsi üzlet, ahol a könyvek tárolása :s gondot okoz. Az újonnan épített vagy megfelelően átalakított boltok azonban már alkalmasak közművelődési célkitűzéseink megvalósításának segítésére. Köztük van az első hazai Könyváruház, amelyik 1969. decemberében nyílt meg Budapesten, a Rákóczi út 14-ben.

A Könyváruház közel négyszáz négyzetméternyi eladóterében, 750 méter polcon harmincezer kötet kínálja magát szabad böngészésre, válogatásra. Közel ennyi fér az asztalokra és a tárolókba is. A raktár valamivel nagyobb, mint az eladótér. A bolt indulókészlete négy és fél millió forint értékű könyv volt, szakmai kiadványoktól ifjúsági regényekig, szépirodalmi művektől művészeti kötetekig, mesekönyvektől kézikönyvekig, szótárakig és politikai kiadványokig minden műfajban és témakörben. 1972 óta a bolton belüli hanglemezosztály is önkiszolgáló, lehallgató berendezéssel, tanácsadó szolgálattal.

Évente m ntegy háromszázezer vásárló fordul meg a Könyváruházban. Sokan vidékről érkeznek. Az áruházhoz közel van a Keleti pályaudvar és az Engels téri autóbusz- állomás egyaránt. Es aki ide tér be, mindenféle könyvet egy helyen vásárolhat meg. Az eddig elmondottak azonban az egyszerűen csak könyveladással foglalkozó boltokra általában jellemzőek. A Könyváruház árusít irodalmi folyóiratokat, térképeket, földgömböket is. Vállalja a könyvek külföldre küldését, és a vidéken élő v ásárlóknak is a postázást, utánvéttel, rendelés szerint. S akinek már egyszer az áruházban a címe, az számíthat rá, hogy időnként propagandaanyagot. tájékoztatókat kap, esetenként egy-egy példányt a Könyvvilág című lapból. A Könyváruházban működ k a Rádióhallgatók Baráti Köre. amelynek tagjai fizetési kedvezményt kapnak. A bolt információs swigálatateKönyváruház

lefonon, levélben és személyesen egyaránt felvilágosítást nyújt a már megjelent könyvekről és a várhatókról. Sőt, előrendelést is elfogad, ha valaki mindenképp biztosítani szeretne magának egy-egy ritka, vagy kis peldányszámban megjelenő kötetet.

Bucsák Gábor, a Könyváruház igazgatója 1940 óta dolgozik a szakmában. Antikváriusként kezdte Debrecenben, majd becsüsként folytatta Budapesten, a központi antikvá- r umban. 1959-ben az ő vezetésével nyílt meg a Gorkij Könyvesbolt. A Könyváruházát is a megnyitás pillanatától irányítja. Hányán dolgoznak a boltban és rhilyen felkészültséggel? — kérdezzük tőle.

— összesen harmincketten vagyunk, két — egyenként aranykoszorús — szocialista brigádban dolgozunk. A fiatalok ha egy évet eltöltenek itt, mehetnek a szakmunkásképző tanfolyamra. Aki elvégzi, általában megmarad a szakmában. Régen tudjuk, nagy volt a könyvesszakma vonzereje. Azután egy időre csökkent. Most kezd ismét ázsiója lenni. Hogy munkánk ma már több — többnek kell lenn .el — mint egyszerű eladás, azt nemcsak mi mondjuk, hivatalosan is elismerik. A bolt megnyitása óta ketten Szocialista kultúráért kitüntetést kaptunk, s kollégáim közül heten kiváló dolgozók.

A könyvesbolti eladó szakmunkásképző tanfolyam anyagát lapozgatva örömmel látjuk, hogy bizonyos szempontból a népművelő munkára is felkészítik az ifjú könyveseket. Megismerkednek például a művelődéspolitikai irányelvekkel, az Olvasó népért mozgalommal, az informálódás és az információ adás „rejtelmeivel”. Részletesen hallanak a munkahelyi könyvterjesztésről, a brigádkönyvtárakról és jelentőségükről, a tanácsok és a szakszervezeti bizottságok szerepéről a könyvforgalmazásban. Könyvtörténeti, magyar- és vlágirodalmi stúdiumokat hallgatnak, természet- és társadalomtudományi témakörökben „kalandoznak”. Zenei, képző- és filmművészeti előadásokon vesznek részt, napjaink irodalmi folyóirataival ismerkednek.

A boltvezető és az eladók olvasnak-e? Van-e otthon kézikönyviára? — kérdezzük Bucsák Gáboriul.

— Állandóan olvasunk. Most három évig a marxizmus— leninizmus esti egyetemre jártam, így az olvasásban van némi pótolni valóm. Szeretem a folyóiratokat, továbbá a novellákat. Odahaza mintegy négyszáz könyvem van, kézikönyvek, irodalomtörténeti munkák, a szakmával kapcsolatos kiadványok. A többivel a boltban ismerkedünk. Ez a szakma nem is képzelhető el rendszeres olvasás nélkül.

— A magyar könyvesbolt-hálózat egészét tekintve milyen változtatást tudna elképzelni?

— Itteni tapasztalataimból kiindulva az önkiszolgálóvá alakítás bevezetését mindenütt. Vidéken is. Szívesebben vásárolnak olyan boltban az emberek, ahol maguk válogathatnak, lapozgathatnak. Falun bekövetkezett már az életforma váltás. Minden községben, az ottani termelőszövetkezetekben el tudnék képzelni olyasféle megoldást, mint a jól megszervezett üzemi könyvterjesztés. Így mindig szem előtt lennének a könyvek, jobban megismernék, megkedvelnék őket.

— Hallgatnak-e még a vásárlók a könyvesboltok eladóira? Elfogadják-e a javaslataikat?

— A törzsvevők általában pontosan tudják mit akarnak megvásárolni. Mások azonban, főleg a kisebb településekről jövők, a kevesebb propagandaanyaghoz jutók, szívesen veszik a tanácsot, a segítést. Ezért is kell sokat olvasnunk, hogy megfelelő felkészültséggel hasznos, olvasáspolitikai célkitűzéseinket segítő, ugyanakkor az egyéni érdeklődést, műveltséget is figyelembe vevő tanácsokat adhassunk.

A Könyváruház példája — s ugyanígy néhány nagyobb, vidéken elsősorban a megyeszékhelyeken található könyvesbolté — igazolja, hogy a könyvszaküzletek jövője csak úgy képzelhető el, mint elárusító helyek és közművelődési műhelyek ötvözetéé. S ez nemcsak a tárgyi környezeten múlik, hanem nagyrész az ott dolgozó eladókon is, akik a vásárlókkal személyes kapcsolatba kerülnek, akiknek kereskedőknek, népművelőknek, egy kicsit pszichológusoknak, sőt bizonyos értelemben irodalom- meg könyvtörténeti szakembereknek is kell lenniük. Már ma sem túlzott kívánság ez velük szemben, és egyre kevésbé lesz az.

(mátyás)

NÓGRAD — 1976. március 28., vasárnap 5