Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

Háta mögött mondták Nincs kedvenc, nincs kivétel Ügy volt, hogy jelenlétében beszélgetünk a munkahelyi demokráciáról, de hivatalos kötelezettsége elszólította. — Talán jobb is, hogy nem vagyok itt, esetleg zavarnék — búcsúzott el. Nem sokkal később kide­rült, hogy zavarásról szó sem lehet, mert olyan brigádveze­tők, csoportvezetők mondták el irányító munkájáról és ma­gatartásáról a véleményüket, akiknek helyén van a szívük. Eddig sem rejtették véka aló véleményüket, akár tetszett, akár nem az érintetteknek. Ugyanakkor elvárják, hogy nekik is a szemükbe mond­ják a jót, ugyanúgy mint a rosszat, illetve a kijavítani valót. _ A korábbi művezetőnk m erev volt. Nem lehetett ve­le semmit megtárgyalni, el­zárkózott a tanácstól. Nagy nehezen sikerült más helyre irányítani — kezdi a beszél­getést Gyüre Nándor, a sal­gótarjáni öblösüveggyár aranyjelvényes brigádveze­tője. — A mostani az ellen­kezője. Mindent meg lehet vele beszélni, hallgat a jó, az okos szóra, kikéri a brigád­vezetők tanácsát, véleményét. Talán néha egy kicsit túl demokratikus is. Ezzel egye­sek visszaélnek! — Volt már vitájuk? — Nem! Állásfoglalásunk * tárgyalt témákban mindig egymáshoz közel állt. Ehhez még csak annyit tennék hoz­zá: nem is kértem olyat, ami törvénybe ütközik, vagy sza­bálytalan. — Kapcsolatunk jó. Meg­mutatja nekünk az irányt. Kikéri véleményünket. Ha valami nem tetszik neki, azt is szóvá teszi. Ilyenkor csak annyit mond: — én így lá­tom, ezt javaslom — veszi át a szót Baja Istvánná arany­jelvényes szocialista brigád­vezető. — Volt amikor ő engedett, máskor meg én láttam be, hogy neki van igaza. Ez tör­tént legutóbb is. Hosszú ide­ig győzködött, míg végül be­láttam, hogy a munkaidő jobb kihasználása érdekében, nem egy, hanem kétféle árut kell gyártanunk a szalagon — folytatja Bakos János aranyjelvényes szocialista brigádvezető. — Tudja kire, miben szá­míthat, s ennek megfelelően értékeli mindenki munkáját — vélekedik Gyüre Nándor. — Elérkezett odáig, tudja kihez, miként kell szólni, ki­vel, hogyan kell beszélni — veszi a szót Baja István­ná. — Szigorúnak tartják? — Inkább határozottnak! Nekem már többször mondta, nem kapom meg a csoportve­zetői béremet. Tudtam, hogy miért! Vannak olyan mun­kák, amit az ember nem sze­ret elvégezni, s ha lehet a legvégére hagyja, mert nem jól fizet. Talán arra is gon­dol, hátha valaki elvégzi he­lyette. Végül belátja, neki kell megcsinálni. Nem azért, mintha az ember félne attól, hogy elveszti a csoportveze­tői dijat — így Bakos János. — Olyan a mi művezetőnk, hogy inkább meggyőzi az embert, minthogy beváltsa fenyegetését — kapcsolódik a beszélgetésbe Lipták György csoportvezető. — Végtelenül nyugodt, mindig mérlegeli a helyzetet — állítja Bakos János. — Az egyik kezében a kenyér, a másik kezében a bot — ahogy szokták mon­dani — vélekedik Baja Ist­vánná, s így folytatja: — Arra beszél rá mindegyikün­ket, hogy mindig a kenyeret válasszuk. De tisztában van azzal is, hogy amit fönt kö­vetelnek tőle, az a mi javun­kat szolgálja. — Nem erőszakolja, amit nem tudunk elvégezni, amit esetleg fenn a lehetőségek részbeni ismerete miatt más­ként követelnek — gombo­lyítja tovább a beszélgetés fonalát Lipták György. Még sok elismerő szó kö­vetkezik. Témát váltva arról folyik a diskurzus, hogy mi­vel vívta ki magának a te­kintélyt, az elismerést. — Azzal, hogy mellénk áll, mikor nekünk van iga­zunk — mondja Bakos Já­nos. — Olyan maradt műve­zetőnek is, mint szakmunkás korában, amikor a brigád­ban együtt dolgoztunk. Sze­rény, megértő, érti a dolgát. — Nem sértődik meg, ha Pityunak, Pistának szólítjuk, elismerve tudását, tisztelve munkáját — mondja Baja Istvánná. Tőle kérdem, hogy vannak- e a művezetőnek kedvencei? — Nincs — vélekedik ha­tározottan. öt erősítik meg brigádvezető társai is. — Nagy önállóságot ad a csoportvezetőknek a reájuk bízott munkatársak tevékeny­ségének megítélésében. Ha van ellentétes véleménye, rögtön megteszi és indokolja is. Előadódik, hogy ő látja jobban, reálisabban az érin­tett dolgozó munkáját — vé­lekedik Lipták György. Akit eddig háta mögött di­csértek, Sólyom István, a salgótarjáni öblösüveggyár festődé.)ének egyik művezető­je. A beosztását öt év óta látja el. Előtte ugyanebben az üzemrészben szakmunkás­ként dolgozott. Az eltelt öt esztendő alatt nagyot nőtt a felelősségérzete, javult ve­zetési gyakorlata, kulturáltsá­ga. Irányítási módszerei ösz­tönzőleg hatnak a dolgozókra. Demokratikus vezetési stílusa pedig kedvezően befolyásol­ja munkatársai munkaked­vét, tulajdonosi érzésük erő­södését. — VK — Papír cukornádból Kuba gyobb a világ egyik legr.a- cukornádtermelőj e. A euxornád feldolgozásánál nagy mennyiségű mellék fér­ni élv marad — olajpogácsa, ton­cu­lóztartalmú cukornád olaj- elérte a tervezett 24 000 pogácsájából. A KGST-or- ^ papír kapacitást.. A . , , , , „ , . kornád mellektenmiekeibol szagokból erkezo szakembe- 4Q mlllló ^kolai íazetet, több nek segítségévei most prog- vagon újságpapírt készitet- melyből édes levet préselnék ramot dolgoznak ki a cukor- tek. A cukornádnak megvan ki. Az olajpogácsát alapjában gyártás melléktermékeinek az az előnye a fával süniben, véve tüzelőnek használják, 100 százalékos felhasznáiásá- hogy évente megújul, és hőerőművekben égetik el. ra. 1974-ben az olajpogácsa- ugyanarról a területről több­Már körülbelül 20 évvel ez- dől származó papír- és ce.lu- ,... ,, .... ... ... . „ lózgyártás kétszerese voitaz előtt elkezdtek Kubában, hogy 19S,.a sz;ntnek. A Matanzas kis mennyiségben papírt ál- tartományban létesített óri- lítanak elő a gazdag célú- ási cellulózpapír-kombinát szőr is leihet nyersanyagot kapni. A nyolcvanas evek­ben Kuba évente félmillió tonna cukornádból készült papírt tud majd gyártani. Érezni a törődést HOGY SZALADNAK az évek, mondogatják. Hogy mi­lyen gyorsan, szinte észre sem vehetően repültek el fe­lettünk a kemény munkával töltött napok ezrei. Mert va­lahogy úgy vagyunk, s ezt érezzük: összeszoktunk, mint az édestestvérek. És ennyi idő alatt hozzánk nőttek már az inat szakasztó emelések, a verejtékezés is. Fittyet hánytunk pornak, piszoknak, a műhelyen átsüvítő hideg té­li szél metszésének, s a nyár itt bent, még melegebb per­zselésének. Ami egyébként mind-mind velejár minden­napi dolgunkkal. S hogy miért nem mentünk másho­vá? Naív kérdés! Dolgozna csak ezekkel az emberekkel huszonöt, huszonhat, meg hu­szonnyolc évet; utána biz­tos eszébe sem jutna erről kíváncsiskodni! Mert érez­zük, észreveheti, nem tudunk mi szép szavakban beszélni. Különben sem kenyerünk a sok beszéd. A kezünk jár in­kább, úgyhogy csak azt mondhatjuk: igen-igen ne­héz lesz a búcsú. Hallgatom őket, s azonnal rájövök: igaz, amit monda­nak! Mert ily’ egyszerűen, s a belülről jövő szó megkér­dőjelezhetetlen tisztaságával, igazán csak ők tudnak élni. Győrik Ferenc is, és Horváth János is, meg Lórik Mihály és Nagy József. És, persze, a többiek, akikkel még csak szavakra sem tudtuk félbe­hagyatni a munka ritmusát, mert, mint csupán pillana­tokra felnézve kértek elné­zést: náluk most még a per­cek is számítanak. Végeze­tül is bizonyítani kell! Hát igen, valahogy ilyen emberek ők. Tíznél is keve­sebben, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek öntödei gyár­egysége Csépe Sándor Szo­cialista Brigádjának tagjai, akik hamarosan — élve ez­zel a régies szóhasználattal — más vizekre eveznek. Mert megszűnik, helyesebben, a vállalat vezetőinek helyes szemléletváltása, a nagyobb eredmények elérése, a kor­szerűbb termelés megvalósí­tása érdekében, meg kell szüntetni az acélöntödét. Azt a munkahelyet, amelyben Győrik Ferenc brigádja vég­zi hosszú évek óta tevékeny­ségét, s amelynek csarnoka első részében betonozzák már az újat: a süllyesztékes kovácsológyár első gépeit. — Hát igen, idáig jutottunk — mondja a negyvenhét éves brigádvezető, maga is 1958 óta az öntöde dolgozója: —, hónapokon belül megválunk jelenlegi munkahelyünktől. Megcsappan az 1964. január 1. óta működő brigádunk, amely eddigi fennállása alatt három alkalommal érte el az aranykoszorús kitüntetést, ugyanennyiszer kaptunk ezüst, Dolgozott mentőápolóként, végezte műanyagfeldolgozó-üzem raktárosi teendőit, végül a kábelgyárban állapodott meg. Fábián László egy esztendeje került Balassagyarmatra, a Magyar Kábelmíívck gyárába. Hogy nemcsak ő elé­gedett körülményeivel, hanem munkatársai is bíznak irányításában, bizonyítja a nemrégen lezajlott KlSZ-íag- gyűlés eredménye: titkári teendők ellátásával bítzák meg. A gyári munka nagy szakértelmet igényel, automata hőkezelő gép irányítását végzi. A szabadvezetékgyártás e területén pontos, precíz munkára van szükség. Az 1971 ben. Salgótarjánban szerzett gépipari technikusi végzettség csak alap a feladatokhoz. Képünkön: Bablena Lászlóval, a gyár KISZ-titkárával. — kulcsár — s még többször egyéb elis­merési fokozatot. De hát, most már megértjük: ez a dol­gok, a fejlődés velejárója. AMIRŐL EGYÉBKÉNT több mint két évnél is régebben tartott már a szóbeszéd — már mint, hogy tényleg oda­lesz az acélöntöde, csáká­nyok, csavarkulcsok „ala­nya” lesz a Martin —, de amiről mégis csak azt hit­ték, mert nem engedte a szi­vük, hogy higgyék: nemigaz. Egyszerűen képtelenek vol­tak felfogni, s csak az 1974. február 23-án tartott párt­nap után merték azonosíta­ni a szavak értelmét, a hosz- szú-hosszú szóbeszédek való­diságát: nincs tovább! Még egy hónap, és aztán május­ban — a sors iróniája — ők maguk szedik szét a kemen­gádvezető emígyen regiszt­ráltatja a tényeket: — Már 1974-ben, bizonyít­va a vezetőség előrelátását, s illusztrálva az emberekkel törődés rendkívüli fontossá­gát, megalakult egy három­tagú bizottság a gyárrészle­gen belül, amelynek tagja a gazdasági vezetés, a párt- szervezet és a szakszervezet műhelybizottságának egy- egy vezetője, akik minden­kivel külön-külön elbeszél­gettek további elképzeléseik­ről, terveikről. Két hatvan­órás tanfolyam is indult a nálunk felszabaduló munka­erő átcsoportosításának biz­tosítására: egyik öntőtovább­képző — hiszen a vasöntöde megmarad továbbra is —, a másik a süllyesztékes ková­csolás tudományára készíti fel az eddig más munkát végzőket. S aki se egyiket, se cét, rakják sorban egymás ' -■> -­mellé a gépek alkatrészeit. maslkat nem akarja (peldaul És bárhogy is próbálom másfelé irányítani a szót, is­mét csak arról beszélnek; az érzésről, ami a régi ittha- gyásával érlelődik meg csak véglegesen bennük igazából, meg a munkáról. Az önt­vénykészítésről — így mond­ja a szakmai zsargon az önt­vények tisztítását, lunker- jainak eltüntetését, az acél faragását —, az egészségbe oly’ ártalmasról, amit a leg­szigorúbb egészségügyi intéz­kedések is csak napi hat órán át engedélyeznek vé­gezni. Mert szilikózisveszé­lyes, ártalmas az Ízületekre, idegekre, de még a szem­re is. És mégis: Horváth János, aki 1950 óta, Lórik Mihály még nálánál is két évnél előbb, Nagy József, a brigád alapító tagja 1948-tól,, s mint említettük, a brigádvezető, Győrik Ferenc 1958 óta dol­gozik az üzemben, egyhely­ben, megszakítás nélkül. Aztán úgy fogalmaznak, hogy válnak, mert válni kell. De érzik a törődést, a róluk való gondoskodást. Ami jó do­log, s némiképp ellensúlyoz­za, feledteti a múlthoz kap­csolódó nosztalgiát. A bri­a darusok, segédmunkások), azok kívánságuk szerint ke­rülnek más helyre. És ez igy a jó. Nagy József kivételével valamennyien hangsúlyozzák: igy a jó. S kissé bátortala­nul, mert nem az ő szavuk járása, még hozzá teszik: így a demokratikus, ez a legkéz­zelfoghatóbb bizonyítéka a náluk nem csupán szavak­ban megnyilvánuló üzemi demokráciának. De, hogy az ötvenöt éves Nagy József igazában se kételkedjen bár­ki, már csak azért sem mond dicsérő szavakat a törődés­ről, nehogy másutt még el­mondják róla: a szép beszéd­del esetleg több nyugdijat próbálna kicsikarni. Mert­hogy egy hete sincs a visz- szavonulástól. HANGSOROZATOKAT lő­nek már a betonba a műhely elején működő légkalapá­csok, kopognak az építők szer­számai. Ami figyelmezteti Győrik Ferencéket: lassan menni kell már. De nem a keresetlen-ké­retlenbe, hanem az általuk meghatározott újba. Karácsony György Karauosági eredmények iYa^j erő a szocialista brigádmozgalom A szécsényl járás termelő" szövetkezeteiben is meghono­sodott a szocialista brigád­mozgalom. Több mezőgazda­sági egységben a termelés növelésének, a gazdálkodás javításának és a munkatel­jesítményeik növelésének a hajtóerejévé vált A karancs- sági Egyesült Erő Termelő­szövetkezetben Hanzélik Fe­renc tsz-elnök elmondta, hogy a vezetőség zárszáma­dás.! előterjesztésében is mél­tó helyet kapott a két szoci­alista brigád értékelése. A gépműhely Gagarin Szo­cialista Brigádjának munka­végzéséről az elnök így be­szélt : — Pontos és minőségi mun­kát végeznek a szakmunkása­ink és gépkezelőink. Nagy ié- szük van abban, hogy idő­ben eltudtuk végezni a fel­adatunkat. Gyakran előfor­dult, hogy ünnepnapokon, La kellett éjjel is dolgoztak. A ságújfalui Dénes András, a karancsságl Új József, aszal* matercsi Varga Dezső, Szaiai Aladár és a többiek ipari üzemi munkafegyelem szint­jén dolgoznak. A fejlődés abban mérhető legjobban,, hogy kialakult a kollektív szellem. . Egymás tevékeny­ségét nemcsak segítették, ha­nem értékelték is. A termelőszövetkezet tag' ságát a szocialista brigádok tagjait már az idei év felada­tai és a szövetkezet jövője foglalkoztatja. Mint Skultéti Mártontól a párt vezetőség "j5 titkárától megtudtuk, a tsz- meloszovetkezet vezetősége él a demokrácia biztosította lehetőségiekkel. — A szocialista brigádok­kal közösen beszélik meg a feladatokat, a szakmunkáso­kat pedig felkészítjük az új gépek fogadására. így lehet csak szakszerűen és gazdasá­gosan üzemeltetni a drága gépeket. A vezetőség nagy gondot fordít a gépesítésre. Az elmúlt három év aiatt több mint hatmillió forintot költöttünk gépvásárlásira és az idén több mint kétmillió forintot terveztünk hasonló célra. A termelőszövetkezetben eredményesen működik a Tye- reskova Szocialista Brigád is. Tagjainak többsége nő. Va­lamennyien a szakosított ál­lattenyésztésben dolgoznak. Szakmunkások és szaktanfo­lyamot végzettek. A szakmai továbbképzésükre a tsz-veze- tősége figyelmet fordít. Az ilyen befektetést nem szabad sajnálni — mondta a tsz-elnöfce és számokkal ér­zékeltette állítását. 1975-ben átlag ötszáz literrel növeke­dett egy fejőstehén tej hoza­ma. A szocialista brigádok meg­érdemelt elismerésben része­sültek a karancssáigi tsz-ben. A zárszámadást követően húsz-húszezer forint jutalmat kaptak. Elosztását is demoK- ratikusan — a végzett munka mennyiségi és minőségi ér­tékelésének arányában —• végezték. Az idei feladatok és köve­telmények még nagyobb ösz- szefogásra késztetik a ter- kollektívá- ját. (rácz) NÓGRAD - 1976. március 27., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents