Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-24 / 71. szám

Konipfexbrigád Komplexbrigád alakult az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában. A görgőműhely Kun Béla bronzkoszorús szocialista brigádja idén egyesült a görgő­fejlesztési osztály kollektívájával, így a tervezéstől a kivi­telezésig egyetlen brigád dolgozik a terméken. Idei fel­ajánlásaik között szerepel a bányatelepi óvoda támogatása, • minőség javítása. Már elkészült (társadalmi munkában) £z darab elökamrás görgő és beadtak egy újítást. Űj termék születik a rajzasztalon Ujuonasok a szoufet társadalom életében A gazdaságpolitika után, talán legtöbb helyet azoknak a tendenciáknak az elemzése kapott az SZKP kongresszu­sán, amelyek a szovjet tár­sadalom fejlődéséről szólnak. A legnagyobb, a legértéke­sebb eredmények között em­lítették a felszólalók azt, hogy az utóbbi években még erősebb lett a szovjet társa­dalom erkölcsi-politikai egy­sége, új vonásokkal gazdago­dott a szovjet társadalom élete. Nagy szerepe van eb­ben annak a ténynek, hogy a párt gazdasági és polit kai tevékenységét egyaránt azel- viség, a megfontoltság, a sta­bilitás jellemzi. Ahogy a gazdasági alapok erősödnek, úgy fordul egyre nagyobb figyelem az ember formálására, a személyiség sokoldalú fejlesztésére, a szo­cialista életmód tökéletesíté­sére. S hogy ez a folyamat mennyire felgyorsult, arra csupán két tényt említenénk a sok közül. Az egyik: a csaknem 16 millió kommu­nistát tömörítő SZKP össze­tétele minőségileg is nagy­mértékben javult az utóbbi években. A számszerű növe­kedést pedig — az elmúlt há­rom évtized alatt a létszám megháromszorozódott — ob­jektív tendenciaként lehet ér­tékelni, amely többek között jelzi a párt vezető szerepé­nek, tekintélyének erősödését. A másik: a Szovjetunióban gyakorlatilag általánossá vált a középiskolai végzettség, ami ugyancsak figyelmet érdemlő társadalmi eredmény. Nagy hangsúlyt kapott a kongresszuson az a tétel, hogy a gazdasági hatékonyság eme­lése nem önmagáért történik, legfőbb célja a szovjet em­berek jólétének további nö­velése, munka- és életfeltéte­leinek javítása. Az egy la­kosra jutó reáljövedelem öt év alatt mintegy 25 százalék­kal növekedett. Ebben az időszakban 56 millió ember költözött jobb lakásba. Nö­velték a nyugdíjakat, a diák- ösztöndíjakat — összességé­ben csaknem kétszer annyit fordítottak szociális célokra, mint az előző tervidőszakban. Az életszínvonal növekedése azonban azt is követeli a> szovjet társadalomtól — mint erre többen rámutattak —, hogy az ideológiai nevelő­munkára, a tudatformálásra az eddiginél is nagyobb fi­gyelmet fordítson, mivel a szocialista életformát és gon­dolkodásmódot nem lehet „a lakáskulccsal együtt az embe­rek kezébe adni.” Mind a társadalmi, mind a gazdasági folyamatokból ki­olvasható, hogy a szovjet tár­sadalom elindult azon az úton, amely a kommunizmus felépítéséhez vezet. Ebben a munkában nagy feladat há­rul a tanácsokra is — a szov­jetekre —, amelyeknek ha­táskörét az előző kongresszus óta jelentősen növelték, s ez új lendületet vitt munkájuk- ba. Ugyancsak nagy gondot for­dítottak a törvényhozás tö­kéletesítésére, a szocialista jogrendet, a jogi normákat a társadalmi fejlettség jelenle­gi szintjéhez igazították. Ép­pen a kongresszuson hangsú­lyozta Leonyid Brezsnyev: „Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy kiadjuk a szovjet állam törvénykönyvét. Ez hozzá fog járulni egész jogrendünk sta­bilitásának növeléséhez”. A szovjet társadalmi szer­vezetek munkája is tökélete­sedik, mind több lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy az állampolgárok még aktívab­ban vehessenek részt a társa­dalom ügyeinek intézésében. A szakszervezetek is egyre job­ban betöltik azt a szerepüket, amely a dolgozók érdek- és jogvédelemből rájuk hárul. A kongresszuson sokoldalú- an elemezték azt a tételt is: valódi demokrácia lehetetlen szocializmus nélkül, éppen úgy a szocializmus is elképzelhe­tetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül. Ebben a vonatkozásban is szükségsze­rű a már elért eredmények összefoglalása, rendszerezése, ami a Szovjetunió új alkot­mánya tervezetének kidolgo­zását sürgeti. Ezen a munkán szintén dolgoznak és az el­készült tervezetet össznépi vi­tára bocsátják. Az eddig nyil­vánosságra hozott elképzelé­sekből kiderül, hogy az új alkotmányban rögzítik majd azt az elvet, amely például előírja: a végrehajtó szerve­ket az eddiginél szigorúbb rendszer alapján számoltassák be a választott testületek előtt. Az ilyen és ehhez hasonló momentumok, célkitűzések is jelzik: a Szovjetunióban to­vábbra is elsőrendű feladat­nak tekintik az állam szoc a- lista jellegének erősítését, a demokrácia fejlesztését. K. E. ZIM-hírek SZALAI ÉS A ZSIGULI Megvalósul a műhelyben A füleki zománcgyár 46 ta­gú kollektívája — műszaki vezetők, szocialista brigádve­zetők, szakmunkások — szak­mai csoportja látogatott a Lampart ZIM salgótarjáni gyárába. Szakmai tapasztalat- cserén felkeresték az öntöde gyárrészleget, majd megbe­szélték a tapasztaltakat. A vendégek elismeréssel beszél­tek a látottakról. A salgótar­jáni gyár dolgozói a közel­jövőben viszonozzák a test­vérüzem küldötteinek látoga­tását. * Keres Emil SZOT-díjas elő­adóművész önálló műsort adott hétfőn a gyár Ady End­re Művelődési Házában. Az előadáson mintegy 150 szo­cialista brigádvezető és bri­gádtag vett részt. Az elő­adás szerves része volt a szocialista brigádok kulturális vállalásai teljesítésének. Szalai István, a GYGO szerszámlakatosa elmélyülten hajlik a munkapadján készü­lő 14—15-ös krómvanádiumos csavarkulcs süllyesztékes matricája fölé. Egy mérés, egy igazítás, egy mérés, egy iga­zítás. Mert, a készülő Zsiguli kulcsszerszámánál minden mozdulatnak jelentősége van. S aki olyan szorgalommal és felelősséggel munkálkodik a Zsiguli-programon mint Sza­lai István teszi, annak van is mire odafigyelni. Szalai István 26 éve dolgo­zik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Ezalatt egyetlen perc igazolatlan mulasztása, vagy távolmaradása sem volt munkahelyéről! Már ipari ta­nuló korában felhívta magá­ra a figyelmet, hiszen olyan légkalapács modellt készített, amelyet egy török cég szíve­sen megvásárol — ha adják. Ez azonban olcsó licenc lett volna a törököknek. Ugyanis a Szalai István által készített modell tökéletesen működő mása volt a modern légkala­pácsnak. így már akkor a szakma ifjú mestereként lé­pett a porondra. Mint szerszámkészítő laka­tos tized, sőt esetenként szá­zadmilliméter pontosságra ké­szíti elő a présszerszámok matricáit. Amin dolgozik —, a krómvanádiumos kulcs présszerszáma — nagyon sok tényezőre kell ügyelnie. A munkapadjánál egymás mö­gött sorakoznak a számsorok, amelyből a külső szemlélő nem sokat tud meg. De Sza­lai István részére ezek egy­től-egyik fontos utasítások: a 40.4 tulajdonképpen a precízi­ós szár betűbeütő mező hosz- szát jelzi. De ez sem egyti- zeddel több, se egytizeddel kevesebb nem lehet. A 11,1 milliméter a méretszám hosz- sza, a 6.1 milliméter r be­tűmező szélessége, a 0,7 mil­liméter a betűmező magassá­ga, — magyarázza. Mindebből a Zsiguli sze­mélygépkocsi-tulajdonosok persze csak annyit tudnak, hogy kiváló krómvanádiumos kulcs áll rendelkezésükre, aminek segítségével megenge­dik, vagy meghúzzák az anyákat, összeillesztik az al­katrészeket és kezelik a gép­kocsijukat. Szalai István szemszögéből azonban a csavarkulcs egy külön konst­rukció, amelynek a minősé­gét, formáját, gazdaságosságát kellő műgonddal kell alakí­tani. Ha kicsit is mélyebb a matrica, akkor a szükséges­nél több anyagot használnak fel a kulcs előállításához, s a többezres tételeknél ez nem lehet közömbös. De ugyanígy van ezzel, ha svéd csőfogót készít, ha nyírószerszámot ál­lít elő, vagy bányatám-aikat­DAEMKESEH ft MÉLYBEN Motorcsere közben — Baj van megint. A maróhenger motorja meghi- bésodoft. Lent nem tudják kijavítani. Cserélni kell — ezzel fogad bennünket Laj- guth Jenő, ménkesi főmér­nök. — Reggel 6 óra előtt állt be a gép. Pedig/ egy nap erről az önjárós frontfejtés­ről 84 vagon szén jött ki. Ez 14 tonnás műszaktel­jesítménynek felel meg. Már úgy látszott. hogy végre minden rendben van és folyamatosan csökken az adósság. Ez a géohiba újra „leültet” bennünket. — Tartalékmotor van? — kérdezi Bocsi Ottó, a vállalat műszaki osztályá­nak vezetője. — Nincs, mert csak né­hány napja hoztuk ki a másikat javításra. A most meghibásodott, alig ment még. X Rossz előjelekkel készü­lünk a bányajárásra. Málros Nándor bányamester tele­fonon ad utasítást Szabó Endre frontmesternek. — Kezdjétek a szenelést kézi erőve'... Jól tudom én is, hogy nehéz, de azért valamit termelni kell. Nem várhatunk csodára. Rob­bantsatok egy töltettel óva­tosan, az lazít. A maró- .henger ha áll is, a kaparó mehet. A többit lent meg­beszéljük. Máris indulunk. X Amíg átöltöztünk, a mű­helyben szemügyre veszik a napokkal ezelőtt kihozott marógépmolort. — Szerencse, hogy csak kisebb hibáról van szó — újságolja Józsa János gé­pészeti vezető. Itt vannak a vállalat gépészeti osztá­lyáról is. Fülöp László osz­tályvezetővel együtt a szak­emberek. Egyöntetű megál­lapítás, hogy gyári hibáról van szó. Nem a csapágy, hanem mellette, a tenge­lyen történt hiba. Mikorra lesz kész? — Gondolkodik a gépészeti ve­zető, azután határozottan kijelenti: — Legkésőbb fél egykor indítjuk a motort befelé. Meg kell szervezni az út­vonalat, hogy műszakváltás­kor már a helyszínen le­gyen. X Hosszú az út a föld alatt a munkahelyig. Egy részét kisvasúton, mozdonyvonta­tással tesszük meg. Azután lanovka következik. Ezzel jelentős szintkülönbséget győzünk le. Újra fékes ko­csiba szállunk. Odáig uta­zunk, ameddig csillék jár­nak. A töltőre már gumi­szalag hozza a szenet lent­ről, még mélyebbről. A bá­nyamester útközben utasí­tásokat ad. Hogyan készül­jenek a szállítópályákon a motor fogadására? Ne le­gyen akadály, végig bizto­sítsák a zöld utat. Mindenki megérti miről van szó. Ha a fronton áll a gép, alig folyik termelés. Ez az egyetlen fejtés, ha zavartalanul dolgozhatnak, képes akár az egész akna napi tervét felszínre kül­deni. X A Lenin brigád Szabó Endre vezetésével tavaly sok-sok tonna szenet ter­melt terven felül. Nagy ré­szük van abban, hogy az akna elnyerte az élüzem címet. A brigád, a válla­lat kiváló szocialista bri­gádja lett. Jobb kollektí­vára nem bízhatták volna a Nógrádi Szénbányáknál a ma meglevő legkorszerűbb technikát, az önjáró szovjet biztosító szerkezetet és maróhengert. X — Ez csak kínlódás amit most végzünk — panaszko­dik Szabó Endre. Mikorra várható a motor? Teszi fel az első kérdést a bánya- mesternek. Fél egyre indítják. A ma­rót ki kell telepíteni. A front végére, hogy a csele mielőbb megtörténjen. Né­hány embert küldeni kell a gép elé, hogy legyen segít­ség. Jó lenne, ha már dél­után indulhatna újra. Ak­kor talán nem lesz nagyobb termeléskiesés. Amíg részletesen megbe­szélik a feladatot, bánya­mester, frontaknász és bri­gádvezető, Bocsi Ottóval szemléljük a frontot. Ki­mondottan szép látvány. A fényes vastag acélcsövek, amint hidraulikusan feszí­tik a fedőréteghez a paj­zsokat. Alattuk teljes a biztonság. Mögöttük a ki­sebb nyílásokon keresztül látni a nagy darabokban leszakadozott fedőkőzetet, az omlást. Csillogó szénfal. Ahol a maróhenger elment, sima mint az élére állított asz­tallap. Alsó részén elmarad a gyenge minőségű telepré­teg. Az új technika tehát a minőség javítását is szol­gálja. — Csak ne lenne már ennyi bajunk a gépekkel — mondja bosszankodva a brigádvezető. — Mintha meg lenne babonázva ez az új munkahely. Amikor már úgy látszik, minden sínen van, akkor jön közbe vala­mi. X Korábban 72 órás kiesést okozott a gumiszalag-beren- dezés meghibásodása. Leg­utóbb már motort kellett cserélni. Most újra. Mikor lesz már ennek vége? A kérdést önmaguknak is fel­teszik itt sokan, vezetők és fronti bányászok egyaránt. Senki nem vitathatja, hogy az elmúlt hónapokban nem folyt hősies munka ebben az üzemben az új techni­ka megvalósítása érdeké­ben. Az energiaellátás, a szükséges vízhálózat kiépí­tése, a nehéz és nagytöme­gű acélszerkezet beszállítá­sa, beépítése. Hogy minél előbb megvalósuljon, a gé­pészekkel együtt a Lenin, brigád is többlet munkát végzett. Már eddig 210 mű­szaknak megfelelő a több­let munka. Az áldozatválla­lás valahogy nincs arány­ban a sikerrel. Ez teszi az idegességet is, ami itt-ott már tapasztalható. X Az idegesség, túlzott tü­relmetlenség, nem vezethet kapkodáshoz. Az újnak ára van! A megtanultakat — mert fordítottak erre is elég időt — a gyakorlatban is alkalmazni kell. Ez sem megy egyik óráról a másik­ra. Már bizonyított egy-két esetben ez a front és re­mélhetőleg, ha a géphi­bák megszűnnek, napról napra többet termel a bri­gád. Céljuk nem csekély. Az idén 210 ezer tonna szén kitermelésére szól a brigád felajánlása. Ez a Nógrádi Szénbányák szén- termelésének egyötöde. Er­ről nem mondtak le a kez­deti sikertelenség ellenére sem. Remélhetőleg nekik lesz igazuk! Bodó János rész szerszámain dolgozik. Minden méretet pontosan el­lenőrizni kell, s a sokfajta szerszámot úgy alkalmazni, hogy minden, a keze alól kikerülő munkadarabon ér­ződjék a szakmai műgond, a mesteri avatottság. Oda kell figyelni erre a munkára, hiszen a salgótar­jáni Bolyai Gimnáziumban tanuló András fia is gyakran megkérdezi otthon: mit csi­náltál a gyárban édesapa? Hogyan készül a Zsiguli kulcsszerszám? Milyen anyag felel meg ennek legjobban, amit hőkezelés után olyan nagy szilárdságúra lehet ke­ményíteni? És az András gyereknek válaszolni kell. Mint iskolás két heti üzemi gyakorlaton már a szegcso- magolóban is megfordult, s akkor egy váratlan pillanat­ban megállt az édesapa szer­számkészítő padja mellett is, hogy körülnézzen. Isaz. Ban­dinak más irányú érdeklődése is van. Egyszer, ha minden sikerül, számítógépen szeret­ne dolgozni, programozóként. Azután ott van Editke kis­lánya, aki a Béke-telepi is­kola első osztályából szintén oly’ nagy szorgalommal gyűj­tögeti Siklósi Zita tanító néni piros pontjait. Ha a gyárban is piros pont­tal osztanák az értékrendet, odahaza neki is kijárna va­lami. A piros pont azonban Editke ellenőrzőjében gyűlik, s ezekért mint jó édesapa Szalai István naponta fizet: egy-egy elismerő csókot Editke hamvas arcára. O. B. NÓGRÁD - 1976. március 24., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents