Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-23 / 70. szám

A jánosaknai női fehérneműgyárban 1973-ban a Martos Flóra kétszeres bronzkoszo­rús szocialista brigád indította el a Dolgozz Hibátlanul mozgalmat. Idei tervük még tovább fejleszteni. A brigádtagok szakmai továbbképzésen, politikai oktatáson vesznek részt, a kommunista műszakok aktív részesei. Vezetőjük már több mint öt éve Asz­talos Zoltánné, aki tavaly az üzemi szakmunkásképzés keretében szakmunkásvizsgát tett, szeptemberben pedig ruhaipari szakközépiskolába jelentkezik. Képünkön Pál Tiha- mérné brigádvezctő-helyettessel brigádgyűlés re készülnek. Drága mentőövek Elkészült, fölavatták, csak éppen a lét hi­ányzott , a létesítményből, a gépek mormogá- sa. Sebtében vezetéket húztak, ideiglenes kapcsolóberendezéseket szereltek fel, így ju­tott villamosenergiához az új üzem. A több­letkiadás nem elképesztő summa, csupán kétszázezer forint, csekélység a milliók ár­nyékában. Persze, elkerülhették volna. Ha fölfedik a tervezéskor elkövetett hibákat, ha az alvállalkozó alvállalkozója időben neki­lát a szerelésnek, ha nem olyan ellenállá­sokat építene!? be, amelyek az első üzem­próbakor felmondják a szolgálatot, azaz, ha tervszerűen, szervezetten dolgoznak e mel­lékesnek tűnő — de korántsem huszadran­gú — feladaton, az energiaellátás, -elosztás megteremtésén is. Egyetlen hiba, s fölborul a rend, veszik mások tisztességes munkájának kamata, ké­sik a haszon. Persze, még mindig jobb az ideiglenes megoldás, mint a tétlen várako­zás: végül is csak termelnek a gépek, s ez a lényeg. Ám ott a hiba, hogy már-már ter­mészetesnek látszik termelési gondoknál, fej­lesztési fennakadásoknál az örökös mentő­öv, az áthidaló megoldások igénybevétele. Olyahnyira, hogy sokan szinte berendezked­nek erfe, mondván, majd kitalálunk vala­mit, ha jön a baj, s fel sem merül: nem lehetne megelőzni a buktatókat? A fuldok­lónak a mentőöv az életet adja vissza, ese­tünkben viszont azt hiteti el használóival, hogy ügyesek, mert legyűrték az akadályt, találékonyak, s így tovább. Ki firtatja, mibe került ez- kisebb és nagyobb közösségnek, s hogy amit kifizettek, azt fordíthatták volna értelmesebb célra is? Ha valaki megtenné, adnák a sértődöttet. Törik magukat, s ez a köszönet? Lehetnek, s vannak is váratlan, előre nem látható akadályok bármilyen, szervezést, egyeztetést kívánó tevékenységnél. A gép­törés, a rejtett anyaghiba például aligha ve­hető előzetesen számításba, ahogy nagy gali­bát okozhat a beruházásnál a fölbukkanó pincerendszer is, melyet évszázadok óta ta­kar a föld. Ha ilyenkor kutatják lázasan az áthidaló, a munka folytatását' biztosító megoldást, akkor semmi hiba, sőt, elisme­rés jár érte. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem az ilyesfajta ügyek a sűrűek, a jellemzőek. Hanem azok, melyek a gyatra •előkészítő, előzetes elemzőmunkára vetnek fényt, melyek miatt polgárjogot kapott a „tűzoltás”, az embert, eszközt, pénzt nem kímélő hajrá — amit tétlenkedés, lazítás előzött meg —, a „csak ezen legyünk túl” szemlélet. Az áthidaló, az ideiglenes megoldások so­kasodása azt a téves képzetet kelti, hogy ezek nélkül nincs is beruházás, termelés, azaz előre nem lehet alaposan megszervez­ni semmit sem. Ez az igazi veszélye az örökös mentőövek­nek! Az, hogy rendszerré változtatja — fá­ból vaskarika — a szervezetlenséget, a kap­kodást, sikernek tünteti fel azt, ami alap­vetően kudarc, ami hiba, amiért felelni kellene. Az ideiglenes víz-, áram- és fűtővezeté-- kék, az áthidaló megoldásként beszerelte­tett nem szabványos alkatrészek, az új la­kásokban kapkodva felrakott — s néhány hét múlva falevélként lehulló — csempék úgy jeleznek egy mélyben megbúvó folya­matot, mint víz színén a gázlókat, homok­padokat tudatja a bólya| Józan fővel ki hin­né, hogyha elviszi, eltünteti a bolyát, akkor már a gázlóval, a homokpaddal sincs dol­ga? Mégis, e furcsa logikai bűvészmutat­ványt ismétlik újra meg újra azok, akik szívesen mutogatják, mekkora terhek alatt nyögnek, mi mindent vesznek a vállukra; tapsot várnak, holott maguk tömték degesz­re zsákjaikat gonddal, maguk voltak azok, akik nem tették vállukat a teher alá, ami­kor kellett volna. Mészáros Ottó MEGJÖTTEK a böjti sze­lek, csakúgy nyargaltak- A Bézma is nyögött a vihar ostroma^ alatt- Hiába sütött a n^»p, az ember kabát nélkül nem állta a hideget- Aztán jött a hó. de a szelek már szikkasztották a földiét- Ta­vaszt hoztak- Buják felett a Bokri-hegy oldala, a Fehér- málon meg az Itélő-völgy már újítói porzik, amikor belemar a márciusi szél. Brahtl János, a főagronómus, innen fentről a majorból nézte a szélka- varia dóm,bokát Gyakorta megfordul a majorban- Ott javítják a gépeket és úgy igaz, ahogyan Kiss László, a párttitkár mondta egy alka­lommal- ’ — Szíve ez a közös gazda­sásnak- • ■ Az igazi mezei munkás be­leszimatol a levegőbe és abból ítá'í meg: búcsút mondott-e véglegesen a tél és eljött-e a munka ideje- Bujákon be­széd nélkül is értik egymást az emberek- Amikor a főag­ronómus ’ a szokottnál vala­mivel többet ford-ul meg a szerelők között. Kovács Ká­roly már ért belőle: „Kellené­nek a gépek. • •” A napokban, amikor a szél a Cserhátról lecsapott a bu­ják: dombokra- kilenc gép itt-i-i sorakozvq dü­börgőit a Sereg-hegy felé- A szerelőműhely ajtajából nem­csak hallani, hanem látni is Tavaszt hoznak a lehetett, ahogy dombra föl, völgybe le, szigorúan követve egymást, dolgoztak- Minden olyan szépen ment- hogy Ko­vács Karcsinak az amúgy js gömbölyű piros képe szinte kivirult az örömtől- Egész té­len. amikor darabokra szedve vallatták a giápet és gyógyít- gatták, erre vártak, hogy me­hessenek a masinák- Ez az öröm a sok bosszúságot is fe­ledtette a műhely vezetőjével, amit a rettenetes alkatrész- hiány okozott neki, úgyszól­ván naponta- Délfelé ismét felnézett a majorba a főagro- nómus- Nem sokat beszélt- Inkább nézelődött- Aztán te­lefonált és odébbállt. De Ko­vács leolvasta az arcáról- ho-^y elégedett velük- Mert mi is lehetne más? A szerelő legényeik már a munkagé­pekkel foglalkoznak- Minden olyan szépen megy. hogy az nem igaz- És akkor Béki Ja­ni jál betett a becsületnek- Seniki sem tudta megmondani honnan. — mert igazán ritka akár a szökőév — egy üveg bort szerzett valahol- Hogy fázott-e, vagy mi történt ve­le- észre sem vette, elszopo­gatta. Ki figyelt rá? Van ott mindenkinek éooen elég do‘- g,a- Akkor vették észre, hogy mit tett- amikor már késő volt- A műhelyből -kivitte a gépet- Forgott vele az udva­ron és egyszer csak egy nagy csattan,ás. nekiment a vécé­nek- Éppen a vécének! Kide­rült, hogy italos- Kovács Ká­roly kedve azonnal lelohadt- Hazaaevarta a traktorost. — Ne is lássalak — kiáll- totta utána­Mintha megérezte volna, hogy ha minden olyan szép, mint aznap volt- amikor a gépek: felsorakozva egymás mögött munkára indultak, el­ső napján a böjti, szelek ér­kezésének, akkor valaminek történnie kell- Baki nem so­káig váratta a meglepetést- Aztán ott a másik ráadásul, nehogy valamiképpen. si­mán múljon el a nap- Lerob­bant a Rába—Steiger- Félel­metes nagy kolosszus- Mégis olyan finomnak tűnik, akár ,egy műszer. Fűtött fülke, le- vagőke-verő, melegítő- rádió, csupa kényelem- Gábor. Jóska (kezeli. akár ünneplőben is 'beleülhetne és napokig dol­gozhatna. akkor is kibírná- És ez a gép egyszercsak „le­ült”- Kilyukadt a iobbkereke- Ezzel sem let volna baj- Van­nak a gépműhelyben Kovács 'Karcsinak olyan legénvei, hogy nem egv Rába—Steiget- keraket, hanem egy űrhajót Három lepedőben Az üzemekből indult el Az első pillanatra talán túl bonyolultnak, és kicsit körül­ményesnek látszik, minden­esetre jól szolgálta a kitűzött cél elérését: a, dolgozók nagy részét bekapcsolta a tervké­szítés nem éppen . könnyű munkájába. Ezt a sok apró­lékosságot kívánó munkát há­rom lépcsőben bonyolították le a salgótarjáni öblösüveg­gyárban. CSAK AMI MEGFELELT •Az első lépcsőben — amely még a múlt év nyarán kez­dődött el és 1975. augusztus 20-al zárult — a gyár veze­tői az üzemek irányítóitól és a műhelybizottságoktól ösz- szegyűjtötték az ez évi terv­re szóló elképzeléseket és ja­vaslatokat. — Ezek megítélésében vita volt a gyár vezetői és az üzemrészek képviselői között. Ami nem felelt meg a gyár gazdaságpolitikai elképzelése­inek, nem fogadtuk el. Az üze­mi javaslatok, elképzelések jórészt a meglevő kapacitá­sokra és lehetőségekre épül­tek — kezdi a beszélgetést Csáki Benjamin, a tervosz­tály vezetője. Ebben az időszakban még a gyár első számú vezetői sem ismerték részleteiben az új gazdasági szabályozók hatá­sát. A második lépcsőben — ami 1976. január 15-ével zárult — már egyértelműen közölték a lehetőségeket és a követelmé­nyeket. Ezek szerint csak a tőkésexportban van kilátás hat százalékos árszínvonal­emelésre. A devizaszorzók megváltoztatása 20,1 millió­val csökkenti a nyereséget. Viszont ellensúlyozni tudják az export után járó ösztön­zőkkel. Többletkiadást, illet­ve költségnövekedést okoz az anyag és energiaárak emelkedése. Ennek összege csaknem 13,5 millió forint. Jövedelemcsökkenést jelent a megemelt adó. A mostani szociális és kulturális szín­vonalat csak akkor tudják tartani, ha másfél millió fo­rintot elveszinek az 1976. évi gazdálkodás során képződött részesedési alapból. Az új szabályozók szerint tíz száza­lékos termelésnövekedés után négy százalékkal lehet emel­ni a béreket. Az előbb emlí­tetteket figyelembe véve ala­kították ki belső érdekeltsé­gi rendszerüket. — Szakszervezeti tisztség- viselőkből és gazdasági szak­emberekből bizottságot hoz­tunk létre, kidolgozták a bel­ső érdekeltségi rendszert, ami hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megpróbáljuk többé- kevésbé ellensúlyozni az előbb említett okokból adódó nagyobb nyereségkiesést — kapcsolódik a beszélgetésbe Kanyó Ferenc gazdasági igaz­gatóhelyettes. ELFOGADJAK, BEÉPÍTIK Az elkészített írásos anya­got megvitatták a szakszer­vezeti bizalmiak tanácskozá­sán. Sok vélemény és javas­lat került napvilágra. Ezekre helyben válaszoltak, illetve a gyár vezetői közölték, hogy a végleges terv összeállítása­kor melyiket tudják figyelem­be venni. A felszólalók kritikai meg­jegyzései, észrevételei, javas­latai elsősorban az áru meg­óvására, a selejtnövekedés meggátlására, a munka- és üzemszervezés hiányosságai­nak megszüntetésére, a bri­gádok összetételére vonatkoz­tak. Ezzel kezdődött a tervké­szítés befejező szakasza. — Az elhangzott 60—62 javaslat nagy részét beépítettük a tervünkbe, illetve érdekeltségi rendszerünkbe. Erre a végső pontot az Üvegipari Művek szakszervezeti bizottsága, il­letve Szakszervezeti Tanácsa tette rá. Az általuk hozott döntés, állásfoglalás csaknem száz százalékban egyezik el­képzeléseinkkel. Rövidesen a bizalmiakkal és más társa­dalmi aktivistákkal ismer­tetjük a véglegesen elfoga­dott 1976. évi tervünket, bel­sp érdekeltségi rendszerünket — folytatja az előbbi gondo­latot a gazdasági igazgató- helyettes. Ezek szerint a gyár dolgo­zóinak az idén 471 millió fo­rint értékű terméket kell elő­állítani. Ezen belül az (anyag­mentes termelési, prték, mely a hatékonyság' fokmérője, ki­lenc Százalékkal lesz maga­sabb, mint egy évvel koráb­ban. A többletet 100 száza­lékban a termelékenységből biztosítják. Csak ebben az esetben lesz mód 4,5—5,5 szá­zalékos bérfejlesztésre. Ebből másfél százalék adómentes, 3,6 százalékot pedig saját erőből kell biztosítani. Utób­bi szétosztására az első fél­évi eredmények birtokában kerül sor. SZEMÉLYI KÖTŐDÉS A tervkészítés során 300— 350 aktivista állandóan in­formálódott a tervkészítés minden folyamatáról, időben értesült a változásokról és a lehetőségekről. Ennek birto­kában választ tudtak adni dolgozótársaik kérdéseire. — Az aktivistákon keresz­tül a gyár minden dolgozója beleszólhatott a terv kialakí­tásába. Megismerhette a gaz­dálkodás hatékonyságának kö­vetelményeit, az ebből szár­mazó 1 előnyöket, hogy mikor, miért szükséges a mumkaerő- átcsoportosítás, milyen üzem- szervezésre kerül sor, miként alakul a jövedelem, s ezért kinek, mit kell tenni. A terv­ben találkoztak saját elkép- zelékseikkel, ami tovább nö­velte a tulajdonosi érzés erő­södését, az üzemrészhez való tartozást. Növelte a felelős­séget, ösztönzőleg hatott a technikai színvonal emelésé­re. A szocialista brigádok kezdettől részesei voltak en­nek a munkának — állítja ha­tározottan Kanyó Ferenc. Az első Két hónap terme­lési eredménye sok jóval biz­tat. Ugyanakkor több jelzés figyelmeztet, hogy néhány te­rületen nincs minden rend­ben! V. K. A brigádok segítségével A IV. ötéves terv harmadik évében épült fel a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyáregy­sége, a hazai vegyipari gép­gyártás új bázisa. A kezdeti gondok — a megrendelések és a szakemberek hiánya., valamint a termeléshez szük­séges anyagok késedelmes szállítása — döntő szerepet játszottak abban, hogy a gyáregység a tervezett célki­tűzéseket hosszú időn át nem tudta teljesíteni. Az éveken» át ismétlődött eredményte­szelek is megjavítanának- csak le­gyen mivel. Mert a jónak ígérkező nap megrontóihoz csatlakozott az is. hogy a ki­lyukadt gumi helyett nem volt másik- A belső tömlőt ragasztani nem lehet- Akkor aztán kezdődött a telefon-, hajsza- Végig a megyét! Vé­gül Magyarnándornál kötöt­tek ki- Már folyt a* tárgya­lás. amikor megszakadt a vonal- Ki tudja, nem a szél tépte-e szét a hálózatot? Ko­vács boszapkodott, aztán rá­jöhetett: értelmetlen, inkább derült hát egyet, hogy az öröme mégse forduljon teljesen bú­ba- Kiment hozzá Kiss Lász­ló is és akkor belenyugodva a megmásíthatatlanba. csak annyit mondott barátjának: — Mit tegyek, ez van.’- ■ Megedzett. jól kipróbált em­bere Kovács Karcsi a közös gazdaságinak- Opolcsik Imre, a tsz-elnöke is kedveli- Ott kezdte kint, a barázdákban az első gépen, ami azon a vidé­ken megfordult- Olyan az a vidék, akár a görbevilág- A föld pedig mint a mágnes- Ha ráragad valamire, levakarni sem lehet arról- Kötött a ta­laj és ha kiszárad, akár a porcelán, talán még csörög is. Aki ezen a vidéken meg* lenség után azonban az 1975- ös gazdasági év meghozta a kezdeti sikereket. Mindehhez nagyban hozzá­járult az egyre szélesedő, a termelés valamennyi területét átfogó munkaverseny-mozga- lom, amelynek gerincét a szocialista brigádok alkotják. Vállalásaik teljesítésével elősegítették több fontos, kie­melt vegyipari nagyberuházás — mint például a Borsodi Vegyi Komipinát, a Nyerges- újfalui Viscosagyár, a Hun­tanul földet művelni- az akár a legmagasabb végzett­ségnek is megfelel­Előfordul, hogy éppen, e nehézségiek miatt megkésnek a munlíával, és akikor segít­ségre szorulnak- Valamelyik évben is jöttek segítők- még­hozzá az alvidékről- Amikor felnéztek a Fehérmálonra, el­húzták a szájúikat, és mindent tettek, vettek; csak éppen gépre nem ültek- Mondják, hogy akkor, a hét végén a szülők is eljöttek megláto­gatni idegenben dolgozó fi­aikat- De nem egyedül men­tek haza- Vitték a gyerekeket- Mondták: — Nem engedjük, hogy itt ölje meg a hegy a gyereke­ket­— NEM IS VALÓ itt dol­gozni másoknak, mint azok­nak, akik erre születtek és nemcsak művelni, hanem beszélni is tudnak a hegyek­kel. Mert értik- amit azok mondanak- Kovács Karcsi ép­pen azért tudja jól eligazíta­ni a traktorosokat, gépeiket felkészíteni a munkára, mert tudja mit kémek az ember­től a hegyek, hogy életet ad­janak- Mert nekik Bujákon ezek a hegyek jelentik az életet­gária Műanyagipari Vállalat — szerelésének folyamatossá­gát. Hasonlóan nagy figyel­met fordítottak az első ma­gyar atomerőmű vízkezelői berendezéseinek, a Észak-bu­dai Fűtőerőmű, a soproni gázmű gépegységeinek es vasszerkezeceinek gyártására is. A megnövekedett, feladatok természetesen újabb változá­sokat hoztak létre a szocia­lista versenyrnozgalombán. Amíg 1974-ben 18 szocialista brigád 264 tagja vállalt na­gyobb részt a tervfeladatoR megvalósításából, addig a múlt évben már 23 brigád 313 tagja segítette a célkitű­zések végrehajtását. A gondosabb gazdálkodás előse­gítésére a gyáregység szocia­lista brigádjai az elmúlt év­ben eredeti vállalásaikon túl, 293 ezer forinttal több, közel 2 millió forint értékű alapanyagot takarítottak meg. A számszerű eredmé­nyek mellett különösen pozi­tívan értékelhető a brigádok egymás iránt érzett felelősse­ge, az öntevékeny összhang, ami különösen a nyergesúj­falui desztillációs oszlop munkálatainál mutatkozott meg. _ Nemcsak a gyártmány gazdája, a Kossuth Lajos Brigád végzett kiváló mun­kát, nagyban segítették őket az előkészítő- és a hegesztő- brigádok is. A munkaverseny­ben különösen, a Május 1., a Nógrádi Sándor és a már említett Kossuth Lajos Bri­gád tűnt ki, de meg kell említeni a külső szerelést végző lakatos-hegesztő brigá­dot is. Késő ősszel, rendkívül kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között, rekordidő alatt építettek fel Budapesten két 630 köbméter műanyag táro­lására alkalmas, 10 emelet magas acélsilót. Bobál Gyula ]~ NÖGRÁD - 1976. március 23„ kedd 3 A. A. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents