Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

25 év Tbália íkaru^án Jubilál a/ Állami Déryné Színház Tartalmas, ízléses, jól szer­kesztett jubileumi albumot jelentetett meg a Magyar Színházi Intézet a falvak, vi­déki városok színházának, az Állami Déryné Színháznak fennállása negyedszázados évfordulója alkalmából. Meg­idézett történelem ez a könyv, a tudós alapossággal készített szöveg és a képek elfogulat­lan. hiteles nyelvén. Egy színház születésének, < a gyer­mek- és kamaszévek öröm­mel és gonddal teli idősza­kának, a felnőtté érés szelle­miséget kiteljesítő, lelket vi- dámító pillanatainak tanúi va­gyunk ismét, mint voltunk megélt valóságunkban is. A hajdani ekhós szekér, Déryné, Megyeri Károly, Eg- ressy Béni és kortársainak legendás lakó- és szállítási eszköze már régen a múlté volt az alakulás, a szervező­dés napjaiban is. Az elődök mai leszármazottai autóbu­szokkal járták és járják a magyar vidéket, vállalva a hagyományőrzők eléggé nem is dicsért, küzdelmes, fárad­ságos szerepét, szívvel, hit­tel és lelkesedéssel teljesítve a művészi és politikai külde­tést. Miért és kinek játszot­tak, játszanak? Illyés Gyulá­nál tömörebben, valóságosab­ban és szebben erre még aligha feleltek: „Kimondani egy igen nehéz fajsúlyú, örök-kemény igazságot a le­hető legnépszerűbb: legköny- nyebben ható, legmindenna­pibb külsejű művészi eszkö­zökkel. Ez itt a föladat. Nép­szerűén szólni, a népre nem lefelé, hanem fölfelé tekint­ik" Idézzük fel az alkalomból, dr. Székely György bevezető tanulmánya segítségével, a sorsdöntő, a szépek között is a legszebb napokat, heteket, hónapokat, éveket! Az indulás: „1951, máju­sában született meg a határo­zat, hogy meg kell szervezni az Állami Faluszínházat. Az előkészítés munkájával Mát­rai József igazgatót bízták meg; a művészeti vezetésben legközvetlenebb munkatársa Ascher Oszkár mint fődrama­turg segített a műsor kiala­kításában... Már augusztus elsején társulati ülést tartot­tak, kiosztották az első tartot- adatokat és megkezdődött a felkészülés. Tíz kis együttes kezdte meg a munkát. A lét­szám ekkor még igen ala­csony volt, mert azzal a fel- tételezéssel szervezkedtek, hogy a szükséges technikai munkákat, a díszlet építésé­től kezdve a jelmezek keze­léséig, a fodrászmunkától a Világosítókéig maguk az elő­adás szereplői végzik el. S ez az első időben valóban így is történt.”. Premier: „Az első előadás­ra, ünnepélyes keretek kö­zött az ország első hatalmas beruházásának színhelyén, Dunapentelén, 1951. augusz­tus 20-án, az alkotmány ün­nepén került sor... Versek, je­lenetek kerültek színre. De ugyanezen a napon még má­sik három együttes is ját­szani kezdett: Határgárdos, Mindszent és Kunhegyes kap­ta az első előadásokat.” Fordulat a műsorpolltiká- ban: Mátrai József igazgató emlékezete szerint: „...már az első napokban olyan nehéz­ségekkel találkoztunk, amelyekre azelőtt gondolni sem mertünk volna.... A leg­nagyobb hiba az volt, hogy nem ismertük eléggé a falut és sajátos kérdéseit... Nem­egyszer előfordult, hogy olyan eldugott helyen szere­peltünk, ahol a nézők több­sége színházi előadást elő­ször látott életében... Ezért mindenképpen leegyszerűsítet­tük műsortervünket.... Eljá­rásunk ellen maguk a falusi nézők tiltakoztak a legviha­rosabban”. — 1954-tŐl kezdve a színház már csak teljes, magas művészi értékű műve­ket játszott. Üj név, új tartalom: 1956- ban „vette fel a most mára szocialista magyar színját­szás elismert részévé vált szervezet a Déryné Színház nevet. A változás igazi oka ezúttal Is a közönségben, a társadalomban rejlett. A ma­gyar .parasztság ezekben az években már elindult az új életforma megteremtése felé, amely út során. fia még nem is szűnhettek meg az alap­vető különbségek, a falu és i a város között, a világosan kitűzött cél mégis úgy hang­zott, hogy a falvak élet- és munkafeltételeit közelíteni kell a városi munkához és élethez.” Üzenet határokon túlra: „Nem váratott soká magára az a lehetőség sem, hogy (a színház) az ország határain is túllépjen és elsősorban a baráti szocialista államokban élő magyarság számára tart­son előadásokat. Az első kí­sérletet 1956-ban Fényes- Mesterházi Két szerelem cí­mű daljátékával tették, ami­kor Csehszlovákiába vitték : el. Az igazi sorozat azonban j a Déryné Színház 1961-es szovjetunióbell, ukrajnai út- jával kezdődött.” —* Ettől , kezdve minden évben elju- , tott a színház külföldre; járt j Romániában, s a legtöbbször! Jugoszláviában és Ausztriá­ban. Otthonra lel a fővárosban is; A hatvanas évek elején a Kulich Gyula téren bemuta­tó színházat kap a Déryné, „amelyet sok szeretettel és ötlettel modernizált és ala­kított át a saját céljaira. Mű­sora ettől kezdve a főváros­ban is rendszeresen megjele­nik és egy sokoldalú színház gazdag termésével ismerteti meg a budapesti közönséget is.” A Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a pásztói művelődési központ a jubileum alkalmából me­gyei díszelőadást, színháztör­téneti dokumentumkiállitást és közönség-művész találko­zót rendez ma Pásztón. Szeretettel köszöntjük mi is a jubileumot ünneplőket! (ok) Mai tévéajánlatunk f £1.39: Asszonykórus. Dokumentumfilm. A Galga menti zöldségter­mesztésnek már tradíciója van. Korábban a zöldség­termesztés és a piacolás csa­ládi keretek között lőtt. Az urbanizáció következ­ményeként azonban a fér­fiak gyári munkásokká let­tek, így ma már szinte ki­zárólag az asszonyokra ma­radt a család ellátása, a háztáji megművelése és a v_ piacolás. A családot a fo­kozottabb jóléthez az asz- szonyok — mondhatjuk — önkizsákmányoló életmódja segíti. E családok sajátos életformáját és életmódját mutatja be a film. i Gerencsér Miklós: : I EMLÉKE TISZTA FORMÁS 300 éve született II. Rákóczi Ferenc ■ 5 : 5, latint Bárkány Jánossal, köz­ben a puskaporos leckéből is Elkövette azt a vég- Eljutott neki. Thököly biz- zetes hibát, hogy a haza tosra Vette ,a török győzelmet, ügyét mereven a török győ- £m keserűen csalatkozott, zelmeihez kötötte. Pedig Mindenesetre baj nélkül ha- az ozmán birodalom már zakerült Munkácsra, a gyer- csak az igényei szerint volt meE Rákóczi, noha a megva- nagy erejének megtorpanása dultan _ menekülő török ta- györsan közeledett. Európá- őor majdnem legazolta, bán elcsendesedtek az év- A győzők nagy diadalt ül- százados vallásháborúk, egy- tek a törökön. Nemcsak Bécs re szilárdabb lett a protes- Mól űzték el, de a Duna-völ- tánsok és a pápisták közös gyében előrenyomulva bir- széndéka, hogy ki kell űzni fokukba vették Eztergomot a szultánt a keresztény Euró- ** Párkányt, ahonnan mar páből. A várható hadmozdu- csak egy lendület kellett a latok fő színtere nem lehetett legközelebbi es legfontosabb más, mint Magyarország, hadászati célig, Budáig. Tisztában volt a porta a ké- Thököly Imre elszigetelő­szülő offenzívával. ezért dött. Az egész Európát kép­megelőző hadjárattal kívánta viselő roppant zsoldoserő- eleiét venni a csapásnak. vei szemben nem sok babér Kara Musztafa óriási sereg- teremhetett számára, ha még- gel vonult Bécs ellen 1683. oly elszánt kuruc csapatok fö- tavaszán. Thököly az 5 olda- lőtt rendelkezett is. Hűségé- lán szállt táborba. Ennek a ért közönnyel, sőt bizalmat- világtörténelmi eseménynek /lansággal fizetett a török. Részben a kis Rákóczi is Visszaszorult északkeletre- a szemtanúja volt, mert Po- viszonylag nyugodt ország- zsonyig ő is eljutott a sereg- részbe, amelynek biztos kö- gel. A nyolcéves gyermek zéppontja volt Munkács vá- szorgalmasan gyakorolta a ra. Megpróbált kitörni po­4 NÓGRAD - 1976. március 19., péntek litikai elzártságából, tájéko­zódott a nyugati hatalmak­nál. Franciaország barátsár gát kereste, de már késő volt. Megkísérelte felélénkíteni szövetségét a törökkel, ez ügyben a hódoltsági terület török vezetőinél puhatolód- zott. Legnagyobb megdöbbe­nésére Nagyváradon vasra verték a budai pasa parancsá­ra és Belgrádba hurcolták, 1685 októberében. A kilencesztendős Rákóczi már nyiladozó érdeklődéssel figyelhette a körülötte zajló baljós fejleményeket. Mun­kács nem volt többé a biz­tonság, a nyugalom szilárd fészke. Míg a császár fennha­tósága alatt levő országré­szekben Buda ostromához gyűltek az erők, addig észak­keleten egyik baj a másikat követte. Kezdte megbosszulni magát Thököly egyoldalú, ka­tonai Vezetési módszere. A török elleni szövetkezés ösz- szebékéltette a protestánsokat a katolikusokkal Savoyai Je­nő táborában. A kurucok kö­rében ez nem következett be a Habsburgok ellen. Thököly Imre foglyul ejtése után is folytatódtak a protestánsok A kisdobosok zászlósa. —gy— Ismerkedés a képzőművészettel Litkért egymást érik az események az Che Guevara ifjúsági klubban. Hetenként lemezhallgatást tartanak a fiatalok. Szellemi vetél­kedőt Is rendeztek és a kö­zelmúltban hangzott el elő­adás Vezetők és beosztottak, ki a jó vezető címmel. Nem­régiben sorozat indult, melynek keretében hat hé­ten át a képzőművészettel ismerkednek az ifjúsági klub tagjai. A kezdetektől nap­jainkig színes diavetítéssel egybekötve Radics István művész-tanár tart előadást a fiataloknak. túlkapásai, amiért a katoli­kusok tömegesen csatlakoztak a török elleni koalícióhoz. Petneházy Dávid átpártólása jelentette a legnagyobb vesz­teséget. Felső-Magyarország, amelynek területére Thököly fejedelmi címe vonatkozott, a császáriak kezére került. Kas­sa eleste után Munkács vára maradt utolsó erődként a ku­rucok kezén. De alig hurcol­ták Thökölyt Belgrádba. Cap- rara császári tábornok már megadásra szólította fel Zrí­nyi Ilonát. Arra számítottak a bécsi hódítók, hogy könnyű zsák­mány lesz a bátor Thökölvt nélkülöző erőd. Tévedtek. Zrínyi Ilona páratlan el­szántsággal készült a vár vé­delmére. Fia mindenkinél kö­zelebbről csodálhatta édes­anyja hősiességét. Szemtanú­ja volt az eskünek, amelyét a katonák tettek halálig tar­tó hűségre Radics kapitány vezetésével. Zrínyi Ilona min­den rendelkezésére álló érté­ket a védelem költségeire fordított. Lengyelországban elzálogosította ékszereit, még azokat is, amelyeket XIV. Lajos francia királytól ka­pott ajándékba. Caprara nem mert támadni a felszólítására adott nemleges válasz után. Csak a következő év tava­szán, 1686-ban kezdte az ostromot. Semmire se ment a vakmerő védőkkel, akiknek fnég árra is volt erejük; hogy a nyár folyamán elegendő élelemmel lássák el magukat. (Folytattuk) \ Értékelik a pedagógiai pályázatokat A megyei tanács művelő­désügyi osztálya, a pedagó­gusok szakszervezete, me­gyei bizottsága és a me­gyei pedagógiai társaság az 1975'76-os tanévre — a ko­rábbi éveit hagyományainak megfelelően — pályázatot hirdetett pedagógiai tanul­mányok írására. A pályázaton . megyénk oktatási-közműve­lődési intézményeinek, mű­velődésügyi osztályainak dol­gozói vehettek részt, más ; pályázatra még be nem adott dolgozattal. I A szerzőknek — a kiírás alapján — február végéig kellett beküldeni jeligés dol­gozataikat a megyei tovább­képzési kabinethez. Dr. Bo­ros Sándorné, kabinetvezető elmondotta, hogy. ebben az év- | ben 35 pedagógus küldött be i tanulmányt a ki.írt témákból. Az elmúlt tanév végén közzé­tett pályázat témakörei fel- ! ölelik az oktatás-nevelés és irányítás szinte valamennyi területét. Az egyéni érdeklő- ! dés és ambíció szerjnt ír­hattak dolgozatot megyénk | nevelői. Szerepelt a témák I között irányítási, vezetési kér­dés, az ifjúsági szervezetek működésének és nevelési ha- j fásának leírása, a tapasztala­ik összegyűjtése. A harmadik és negyedik té­makörben az iskolai és isko- | Ián kívüli nevelési tevékeny- - ség fejlesztésére, az oktatás- ; képzés-nevelés módszereinek ■leírására Vállalkozhattak á nevelők. Napjainkban sokat tesznek az oktatási-közműve­lődési intézmények a felnőtt- oktatás. a gyermek- és ifjú­ságvédelem hatékonyabb fej­lesztése érdekében. Ezért szerepelt két témakörben is e kérdéscsoport. Az óvodai program szín­vonalasabb megoldására irá­nyította a figvelmet a hetedik témakör, amelv az iskoláskor előtti nevelőmunka tapaszta­latainak összegyűjtésére hív­ta fel az óvónőket. Iskola- történet és nevelői portrék megírására is volt lehetőség. A művelődésügyi szervek­nek —, mondta dr, Boros Sándorné — az volt a célki­tűzése a pályázat kiírásával, hogy a részt vevő nevelők a nevelés-oktatás tartalmi és módszertani korszerűsíté­sében elért eredményeket rögzítsék a tanulmányokban. A pályázati kiírás is hang­súlyozta. hoav az érdekelt nevelők saját gyakorlatuk eredményét írják le. A pályázat eredményét — a bíráló. bizottság értékelése alapján — az. áprilisban sorra kerülő pedagógiai napok meg­nyitóján hirdeti ki a műve­lődésügyi osztálv. Az első helyezést elnyerő pályamun­kákat és a legjobban sikerűi­tekből részleteket, a tovább* kéozési kabinet publikálja. A beküldött pályázatokat az illetékes szakemberek, bí­ráló csoportok értékelik. Mindén pályázó a dolgozatá­ról szöveges értékelést kap. — s. — Beszélgetések a pályaválasztásról „Külsőre nem vagyok fel­tűnő szépség, de eszem van. Szeretek tanulni, szívesen se­gítek társaimnak. Inkább humán érdeklődésű vagyok.” — olvasom a Zagyvapálfalvj Általános Iskola egyik nyol­cadikosának kedves-őszinte önjellemzésében. A másik fü­zet arról árulkodik, hogy í„gazdája” szereti a rímfara­gást: verssorokba szedve szól nehézsúlyú voltáról, „ma­kacs” pocakjáról, és tervei­ről: „Vágyam asztalosnak len­ni. Iparban szeretnék tanul­ni. .Megtudjuk azt is, könnyen megy a tanulás, de nem erőlteti magát mégsem a fiatalember. Inkább szak­mával a háta mögött, megko­molyodva kezd hozzá a továb­bi műveltséggyarapításhoz. Ivitz Zoltánnak, aki ősszel immár 25. tanévét kezdte eb­ben az iskolában, ez a hete­dik „kifutó” osztálya. A 35 fős 8 bé diákjaira általában is jellemző ez a realitás, ön­ismeret — mondja. Ez nem hátrány a jó pályaválasztás­nál! — Persze, a választások többsége nem ebben az évben, dőlt él, hanem korábban. Az a véleményem — a kartársak is így gondolkodnak —, hogy helyes lenne a hetedikes osz­tályoknál erősíteni a tájékoz­tatást, nekik küldeni a pro­pagandaanyagokat. Itt van például ez a tájékoztató — nyúl egy vaskos borítékért — fonóipari tanulók képzéséről szól. Amint elolvastam, rög­tön arra gondoltam: miért nem érkezett korábban érde­mes lett volna ajánlani egyik­másik kislánynak, hiszen jó feltételeket kínál, átadjuk a hetedikeseknek... Előkerül a 8. bések nap­lója. Nézegetjük, kinek hóvá ment a jelentkezési lapja. Egy kivétellel mindenki a diák­életet választotta: vízügyi, óvónőképző. mezőgazdasági, gépipari szakközépiskola, kö- tő-hurkoló, kereskedő, aszta­los, cukrász, famintakészítő, üvegcsiszoló szakma, néhá- nyuknál a klsterenyei gimná­ziumi képzés szerepel a to­vábbtanulás rubrikájában. — Egyik kedves tanítvá­nyom, nem féltem azt a fiút sem, aki az iskola befejezté­vel dolgozni megy. Túlkoros, a tantárgyi jegyei nem éppen fényesek, de a magatartása ötös, fegyelmezett. munka­szerető, rendes gyerek. Beszél­gettünk vele arról, hogy mun­ka közben is szerezhet szak­mát. A fiú — és a jelentkezési lapot kitöltők közül még né­hány tanuló — cigány szár­mazású. A törekvés, a tovább­lépés vágya bennük is mun­kálkodik — vallják a zagy- vapálfalvi pedagógusok. Az apró tanári szobában, melynek ablaka az épülő új iskolára néz, személyesen is megismerkedtem a két idézett önjellemzés iSzerzőjével. A szimpátikus, közvetlen egyé­niségű Batta Ági a kistere- nyeí gimnáziumba készül. Miért éppen oda? — Szüleim javaslatára és az oda járó diákok tanácsá­ra választottam. Amikor megnézhettem. nyelvi la­borjukat, úgy éreztem, nem fogom megbánni, ha tényleg kisterenyei gimnazista leszek. Kedvenceim: az orosz és a magyar, az ének, a történe­lem. Oroszból nagy erőpróba vár rám: a megyei tanulmá­nyi verseny! Szeretnék helyt­állni, hiszen Ivitz tanárnő annyit segített a készülésben! Vele nézhettem meg a Szov­jet Kultúra és Tudomány Házának audiovizuális 'be­rendezéseit is, ami nagyon tetszett! — Van már elképzelésed A távolabbi jövőre? ' — Pedagógus szeretnék lenni mindenáron — vála­szol önironikus mosollyal. —• Kisebb koromban ugyanis ki­fejezetten riadoztam ettől a. pályától — láttam, mennyit vesződik az anyukám a dol­gozatfüzetekkel. De közben rájöttem, hogy szeretek fog­lalkozni a gyerekekkel, a közösségi munka is érdekel. Ági mellett már nem is lepődtem meg azon, hogy nem Is olyan „nehézsúlyú” Kiss Laci, mint ahogy a ka­masztükörben ő látja magát. Választását így indokolta: — Szüleim nem keresnek túl sokat. Édesanyám bete­ges, ezért gondoltam, hogy jobb, ha minél előbb kereső ember lesz belőlem. Azt hi­szem, nem hiányzik a szak­mához a kellő kézügyessé­gem, Otthon gyakran barká­csolok. Jó lett volna valami­lyen fémipari szakma, de — ha furcsán hangzik is — a fémfeldolgozással együtt járó zajok zaVarnak. Az asztalos­ságot a síküveggyárban is­mertem meg közelebbről, ott dolgoztam tavaly nyáron, majd a Mesterségünk címere vetélkedőre készülve a 211-es számú intézetben is. Remé­lem, jól megy. Az már most biztos, hogy utána valamilyen formában folytatom a tanu­lást. Nem veszítek azzal semmit, ha van egy jó szak-; mám is., G. Kiss Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents