Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

Amerikai szenátorok sürgetik Az egyiptomi döntés'arab visszhangja Meg kell illlílani a legyierkciési hajszát Amerikai szenátorok egy csoportja a szovjet—amerikai kapcsolatok javításáról szóló határozattervezetet terjesztett a kongresszus elé. A szená­torok a határozatban azt han­goztatják, hogy jóllehet, a két nagyhatalom között kétség­kívül komoly nézetkülönb­ségek vannak, a civilizáció és az, emberiség egyéb értékei­nek megőrzése megköveteli az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak nyugodt és meggondolt ren­dezését, hogy ezáltal is csök­kenjen a nukleáris háború kockázata és megerősödjék a nemzetközi kapcsolatok rend­szere. A határozattervezet szerzői kijelentik, hogy támogatják azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek gyakorlati és reális meg­állapodásokra irányulnak a két ország közti hadászati fegyverkezési verseny meg­állítása és csökkentése érde­kében A szenátorok sürge­tik a diplomáciai, gazdasági, kereskedelmi és egyéb jelle­gű kezdeményezések lehető­ségeinek tanulmányozását. Az amerikai szenátus költ­ségvetési bizottságának ked­di ülésén Edward Kennedy szenátor kijelentette: miköz­ben a kormány a „kiegyen­súlyozott költségvetésért” va­ló harc szükségességére hi­vatkozva lefaragja a szociá­lis programokat, továbbra is hallatlan mértékben emel­kednek a Pentagon céljait szolgáló előirányzatok. A had­ügyminisztérium 112.7 mil­liárd dollárt követel az 1977- es pénzügyi évre. ami 14,4 százalékkal múlja felül a je­lenlegi pénzügyi év ilyen előirányzatait. A Pentagon — mutatott rá Edward Kennedy — szokás szerint az ame­rikai nép „ijesztgetésének” taktikájához folyamodik, mondván, hogy a Szovjetunió állítólag „megelőzte” az Egye­sült Államokat a katonai cé­lokat szolgáló előirányzatokat illetően. Ez hazugság — je­lentette ki a szenátor és hoz­záfűzte: — itt az ideje korlá­tozni a Pentagon pénzpocsé- kolásait. Ha ezt nem tesz- szük meg, „a múlt doktrínái­nak és programjainak fog­lyaivá válunk és folytathat­juk a dollármilliárdok nem célszerű elíecsérlését”. Mike Gravel szenátor fel­szólalásában kijelentette, hogy a kormány „elérhetetlen célt” hajszol, olyan potenciált akar teremteni, amely elegendő a győzelemhez egy nukleáris há­borúban. Ennek érdekében el­képesztő mértékben növelik az amúgyis óriási nukleáris fegyverkészleteket. Az Egye­sült Államok jelenleg tízszer, esetleg szárszor annyi fegy­verrel rendelkezik. mint amennyire valóban szükség van az ország biztonságának szavatolásához. A fegyverzet további növelése legfeljebb a háború kockázatát növeli. Űjabb és újabb nukleáris robbanófejek kidolgozása olyasmi, mintha „gigászi fel­hőkarcolót építenénk csupán azért, hogy azután leugcr- junk róla” — állapította meg Gravel szenátor. (MTI) Tanácskozás a kongresszusról Az SZKP Központi Bizott­ságában a sajtó, a televí­zió, a rádió és a tájékoztató- irodák vezetői értekezleten vitatták meg a XXV. párt- kongresszus határozatai és anyagai propagálásának és tanulmányozásának kérdése­it. Mint az értekezleten hang­súlyozták, a kongresszusi ha­tározatoknak megfelelően a tömegtájékoztatás és a pro­paganda eszközeit a Központi Bizottság Leonyid Brezsnyev által előterjesztett beszámo­lójában megjelölt feladatok szolgálatába kell állítani. A kongresszusi anyagokat fel­használva, tovább kell fej­leszteni a tudományos kom­munizmusnak, az SZKP tör­ténelmi tapasztalatainak pro­pagálását, következetesen és érvelve védelmezni kell a marxista—leninista eszméket és elveket, minden módon erősíteni kell a szovjet embe­rek eszmei meggyőződését és politikai öntudatát, tovább kell növelni társadalmi és munkabeli aktivitásukat. Az értekezleten beszédet mondott Mihail Zimjanyin, az SZÉP Központi Bizott­ságának titkára. (MTI) Wilsen bombája r Miközben az IRA terroristái bombákkal tartják rette­gésben Londont, a brit fővárosban politikai bomba is rob­bant: Harold Wilson miniszterelnök lemondott. Meglepe­tésként hatott a hír, annál is inkább, mert nemrég a mun­káspárt és a kormány kemény csatából került ki győzte­sen. Sikerült elfogadtatni Wilson szigorú takarékossági kon­cepcióját, amely jó néhány milliárd font sterlinggel csök­kenti majd az állami kiadásokat. Tizenhárom évig állt Wilson a brit munkáspárt élén, s századunkban — a háborús éveket leszámítva —, ő irá­nyította a legtovább Nagy-Britannia kormányát: nyolc esz­tendőn át. Semmi kétség afelől, hogy a most 60 éves pártvezér­miniszterelnök távozása és Anglia súlyos gazdasági hely­zete között szoros az összhang. Bár a minisztertanács ülé­sén a valósnál jóval rózsásabb képet festett az ország helyzetéről, a megfigyelők mégis a nemzetgazdaság helyze­tében látják lemondásának legfőbb okát. Wilson szerint az infláció megakadályozására hozott intézkedéseket és ter­veket a közvélemény teljes egyetértéssel fogadta. Ezzel szemben a brit munkavállalókat ma már érzékenyen érin­ti a rohamos áremelkedés, s ami ennél is aggasztóbb szá­mukra: a munkanélküliség hónapról hónapra emelkedik. Zilált helyzetije került a font sterling is: Nagy-Britannia valutája most először két dollár alá süllyedt a nemzetközi pénzpiacon. Nem hiába mondják az értéktőzsdét a politikai élet érzékeny barométerének: Wilson lemondásának hírére a Reuter angol hírügynökség fogalmazása szerint totális ká­osz keletkezett. Vajon a politika világában is ilyen káoszt okoz a távozása? Kétségtelen, hogy — mint a francia L’Aurore írta —, „színpadias lépése megrázkódtatja Angliát”. Valószínűleg a Figaro vezércikke jár a legközelebb az igazsághoz, ami­kor megállapítja: Wilson felmérte, hogy Anglia olyan hely­zetbe került, amikor további kormányon maradása állam­férfiúi nimbuszát alaposan megtépázta volna. Meglehet, az USA az eddiginél nagyobb áldozatokat kíván a szigetor­szágtól, s Wilson nem lett volna képes a továbbiakban fenntartani saját pártján belül a törékeny egyensúlyt. A váratlan londoni politikai bomba minden kétséget kizáróan tovább növeli a Nyugat-Európát uraló bizonyta­lanságot. Egy hét múlva kiderül majd, hogy Wilsoní ki követi a munkáspárt élén és a kormányfői tisztségben. Bárki költözzék is azonban a londoni powning Street 10; szám alatti miniszterelnökségi rezidenciába. Anglia tekin­télyén a sebtében eldöntött lemondás révén alapos csor­ba esett. Az esélyes utódként emlegetett Callaghan kül­ügyminiszter, Healey pénzügyminiszter vagy Jenkins bel­ügyminiszter ezt nehezen köszörüli ki. \ \ : Gerencsér Miklós: ■ ■ • a I EMLÉKE TISZTA FORMÁS I j : 300 éve született II. Rákóczi Ferenc 4. Gyermekeinek élt és a gaz­dálkodásnak. Tisztán látva a fiára leselkedő veszedelmet, biztonsága érdekében az óva­tosság legcsekélyebb követel­ményeiről sem feledkezett meg. A gyermek fizikai lét- biztonságával párhuza­mosan aprólékos figyelmet fordított szellemi nevelteté­sére. Anyósa, Báthory Zsófia azt akarta, hogy a gyermek Rákóczit a Habsburg-dinasz- tia iránti hűségre dresszíroz- zák tanítói. Hadd legyen belő­le Bécs szájíze szerinti főűr. aki lojalitása fejében külön­bül élhet roppant birtoka ré­vén. mint akárhány szegé­nyebb király. Zrínyi Ilona szerint szó sem lehetett arról, hogy fia le­mondjon a hazája iránti hiva­2 NÚCRAD - 1976. fásáról, ha majd eljön az 6 ideje. Szakítva a Bécsnek hó­doló anyóssal, Zrínyi Ilona végkép elhagyta Sárospatakot. Munkács várát rendezte be gyermekei és a maga számára végleges otthonnak. Ez a véglegesség azonban csak a szándéka szerint lett igaz. A valóság drasztikusan módosította Zrínyi Ilona el­határozását, s a végleges ott­hon néhány év alatt utolsó otthonná változott. De ha rö­vid időre is, Munkács várába beköltözött a családi boldog­ság. Évtizedes távoliét után öz­vegy Rákócziné találkozott öccsével, Zrínyi Jánossal, a császári tiszttel. Egy alka­lommal kilovagolt az ifjú a Munkács körüli erdőségekbe, ahol foglyul ejtették Thököly kurucai. Fogságában állan­mórcius 18., csütörtök dóan kérlelték, álljon a kuru­cok pártjára, de hajthatatlan maradt. Zrínyi Jánost végül szabadon engedték Thököly parancsára, Zrínyi Ilonára való tekintettel, a fiatal tiszt így akaratlanul is közreműkö­dött a kuruc vezér és a főran­gú özvegy összeismerkedésé- ben. Thököly huszonöt eszten­dős dalia volt, férfiszépség, legendás hírnévvel. Zrínyi Ilona, bár idősebb, gyönyörű asszony. Első találkozásuk­kor semmi akadályt nem lát­tak eléggé nagynak ahhoz, hogy le ne küzdjék kölcsönös sze­relem erejével. Pedig ugyan­csak hatalmas ellenkezéssel kellett szembeszállniuk. A császári udvar és Báthory Zsófia környezete hallani sem akart a házasságról Végül Szelecsényi György, esztergo­mi prímás és Gubasóczy nyit- rai püspök szívós közbenjá­rására engedett Bécs, csak Thököly békefeltételeit utasí­Szadat elfeledkezett a segítségről Az arab sajtó részletesen kommentálja az egyiptomi nemzetgyűlésnek azt a dön­tését, hogy egyoldalúan fel­bontja a Szovjetunióval meg­kötött barátsági és együttmű­ködési szerződést. A szíriai sajtó és rádió szerint Szadat- nak ez a lépése nemcsak Egyiptom nemzeti érdekei, hanem az arab egység szem- oomtjából is elhamarkodott és súlyos következményekkel járó lépés. Az Al-Baath című lap Szadat nemzetgyűlési be­szédét kommentálva, megál­lapítja, hogy .az bőven tar­talmazott rágalmakat és rossz­indulatú kirohanásokat azok ellen, akik minden eszközzel elősegítik az arab szolidaritás megszilárdulását, holott az az egyedüli útja annak, hogy fel lehessen szabadítani az Iz­rael által megszállt arab te­rületeket, és helyre lehessen állítani a Palesztinái arab nép törvényes jogait. „Szadat — írja az Al-Baath — összefogott a kérdésben az izraeli ellenséggel és új ba­rátjával, az Egyesült Álla­mokkal, semmibevéve a meg­szállt arab területek helyzetét, ahol az arab nép az izraeli megszállók elnyomatásától szenved és bátor harcot vív a cionista terjeszkedés ellen.” A damaszkuszi rádió hang­súlyozta: „az egyiptomi re­zsim vezetője felmagasztalta az Izraellel megkötött leg­utóbbi sínai egyezményt, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az egyezmény teljesen megfelel Izrael érde­keinek és agresszív elgondolá­sainak. .. Szadat nem fukarkodott az Egyesült Államok dicséretével, mondván, hogy az megváltoz­tatta magatartását az arabok iránt. Ügy látszik, elfeledte, hogy a Biztonsági Tanácsban éppen az Egyesült Államok emelt vétót az arabok igaz-, ságos harcát és a palesztinok ügyét támogató határozati javaslat ellen és nem más. mint aZ Egyesült Államok az. amely csupán ebben az évben 1.8 milliárd dollár ösz- szegű fegyvert adott az izra­eli agresszornak, Egyiptom­nak pedig csupán 6 szállító­repülőgépet akar eladni”. Az arab sajtó számos orgá­numa elutasítja Szadatnak azokat a zavaros állításait, amelyek szerint a Szovjet­unió tőle közvetlenül függő tengelyt akar létrehozni as arab világban. A sajtó emlé­keztet arra, hogy a Szovjet­unió gyakorlati tevékenységé­ben mindent megtesz az arab államok és népek összefogá­sának elősegítésére, az ag­resszió elleni harcban való akcióegységük megerősítésé­re. AZ Al-Desztur című jor- dániai lap megjegyzi: „jogo­sabb lett volna azt mondani, hogy a Szovjetunió minden­kor Egyiptom és más arab országok oldalán állt és to­vábbra is támogatja az arab országok harcát a Palesztinái kérdésben, amely a térség alapvető problémája”. A Tarik Al-Saab című bag­dadi lap emlékeztet arra, hogy az egyiptomi elnök az utóbbi években következete­sen sértegette a Szovjetuniót, és kirohanásokat intézett azok ellen, akik őszintén és becsü­letesen védelmezik at arab népek érdekeit. Szadat szem­mel láthatólag igyekszik meg­feledkezni arról a kolosszális segítségről, amelyet a Szov­jetunió nyújtott Egyiptomnak minden területen —fűzi hoz­zá a bagdadi lap. Mint a TASZSZ hírügynök­ség emlékeztet az elnök ja­vaslatáról lezajlott nemzet­gyűlési vita során egyes kép­viselők kifejezték azt a re­ményüket. hogy a történtek ellenére sem szenved majd kárt a szovjet—egyiptomi együttműködés. Ahmed Taha. az egyiptomi nemzetgyűlés egyik képviselő­je. aki a szerződés felmon­dása ellen szavazott, felszó­lalásában hangsúlyozta: „a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok — a nemzetközi kapcso­latok példaképéül szolgálnak. Nem feledkezhetünk meg azokról a szovjet fegyverek­ről. amelyeket 1967-ben aján­dékba kaptunk. Ez volt a legjobb segítség. Ugyancsak nem feledkezhetünk meg ar­ról. hogy ha nem lett volna gazdasági és műszaki együtt­működésünk a Szovjetunióval, nehéziparunk sem lenne, amely a gazdasági fejlődés alapja. Én elutasítom a kül­ügyi bizottság beszámolóját, amely indítványozza a szer­ződés felbontását. Ez az in­dítvány nem ad mélyreható elemzést a szovjet—egyiptomi kapcsolatokról.” A TASZSZ a szerződés fel­bontásának arab visszhangját összegezve rámutat: a Szov­jetunió a maga részéről a jö­vőben is folytatja - elvi kö­vetkezetes politikáját, amely az egyiptomi néphez fűződő baráti kapcsolatok fejlesztését célozza. De mint ismeretes, az államközi együttműködés kétoldalú dolog és nem fej­lődhet, ha az egyik fél irány­vonala annak tudatos alá- aknázását célozza. Az egyip­tomi vezetőségnek a Szovjet­unió irányában az utóbbi években folytatott egész poli­tikájáért csakúgy, mint a szovjet—egyiptomi barátsági szerződés felbontásáért min­den felelősség az egyiptomi félre hárul. (MTI) Portugália amerikai segélyt kap Az Egyesült Államok kor­mánya kedden hozzájárult, hogy a következő másfél év­ben további 40 millió dol­lárral növelje a Portugáliá­nak nyújtandó gazdasági se­gély összegét. Erről, mint kö­zölték, Henry Kissinger kül­ügyminiszter portugál kor­mánytisztviselőkkel folytatott keddi tárgyalása során dön­töttek. A »külügyminisztérium ille­tékesei a döntés meghozata­lakor kijelentették: a segély­összeg növelése anr.sk tulaj­donítható, hogy „Portugália demokratikus kormányzás és gazdasági stabilitás felé t3rín'. Ez az indoklás az amerikai politikai szóhasználat szerint azt jelenti, hogy az • utóbbi időben az amerikai konszer­tották vissza. Híven megszo­kott határozottságához, a fia­tal kuruc vezér gyorsan Bu­dán termett, szövetséget kö­tött a törökkel, ezután rögtön visszatért Munkácsra, rrieg- tartani esküvőjét. Az 1682. június 15-én kö­tött házasság valóban a hol­tig tartó szerelem megpecsét- lése volt. Zrínyi Ilona méltán hitte, hogy a maga sorsával együtt született. hősre, talpig jellemes emberre bízza gyer­mekeit. LÖPOROS LECKÉK A kavargás, forrongás. a nyugalomtontó események, csak pillanatokat hagytak az idillre. Nagy változásoktól volt terhes az idő, sorsfordító mozgolódások formálták Euró­pa történelmét. A kis Rá­kóczi egyelőre semmi kárát nem szenvedte az ordas kor­nak. Ügy élhetett és tanulha­tott, mintha béke lett volna. Neveltetését, taníttatását egy tűzön-vízen át hűséges szabolcsi ne­mesre. Kőrösy Györgyre bízta Zrínyi Ilona, miközben maga is sokat foglalkozott gyerme­kével. Kőrösy éjjel-nappal Rákóczival volt, ő gondozta, ételeit ő készítette. Segítője­ként Badinyi János, zólyomi nemes és Bárkány János, fe- rencrendi szerzetes buzgól- kodott. De amikor Thököly lett a nevelőapa, a könyvek mellől nek megkönnyebbüléssel vet­ték tudomásul a szocialisták és más polgári pártok poli­tikai megerősödését. A múlt évben a Portugáliának nyújt­ható amerikai segély folyósí­tása kérdésessé vált, mert a lisszaboni kormány az Egye­sült Államok szerint „túlzot­tan szovjetbarát politikát” folytatott. Néhány órával azután, hogy a legfelsőbb forradalmi tanács bejelentette: minden szükséges eszközt felhasznál a választási ■ kampány békéjé­nek fenntartására, az ország több részén összecsapások voltak. Egy katonai szóvivő közöl­te. hogy kedden Evora város főterén egy szélsőbaloldali fi­atalokból álló csoport össze­gyakran a nyergébe vette a fiút, szoktatta a tábori élet­hez, a katonás edzettséghez. Alig1 gyaníthatta a héteszten­dős Rákóczi, hogy később a nélkülözésekkel, szenvedé­sekkel teli hadjáratok idején mennyire hasznára válnak majd ezek a korai leckék. Bármennyire is szerette családját a kuruc vezér, rövi­desen meg kellett válnia tő­le. Szakadatlan hadakozás­ban teltek napjai és a távo­labbi veszélyes vállalkozá­sokra nem vihette magával a vezéri sorsra szánt apró ka­tonát. Kevéssel a házasságkö­tés után elfoglalta Kassát, a bányavárosokat, egészen Fü­lekig ellenőrzése alatt tartot­ta Felső-Magyarországot. A pillanatnyi állás szerint sze­rencsés jövőnek nézett elébe, Kőrösy György, tehát nyugod­tan oktathatta a tudomá­nyokra kis tanítványát, aki rendre szép vizsgákkal jutott túl az iskolái alsó osztályain. Thököly Imre, ekkor már rég a függetlenségi törekvé­sek egyedüli, kimagasló ve­zére. Királyi címet kapott a portától, de nem fogadta el. Csak a ..Felső-Magyarország fejedelme” címet viselte. Rettegett harcosok serege en­gedelmeskedett szavára. Azonban a vakmerő, szeren­csés harcos kevéssé értett a politikához. (Folytatjuk) csapott a demokrata szociális centrum propagandasátránál tevékenykedő fiatalokkal. Porto városában ugyancsak kedden ismeretlen tettesek gépkocsiból robbanóeszközö­ket hajítottak egy gyár épü­letére. (MTI) Megkezdte a BT a mozambiki vitát Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden este megkezdte a vitát Mozambik helyzetéről a Rhodesiával szemben fogana­tosított szankció kapcsán. ' Joaquim Chissano mozam­biki külügyminiszter beszédé-, ben rámutatott, hogy országá­nak a fajüldöző Smith-re- zsimmel szemben tett lépései teljes összhangban vannak a törvénytelen salisbury-i rend­szerre vonatkozó ENSZ-hatá- rozatokkal. Mozambik kormá­nya és népe minden erejével támogatja a zimbabwei népet a fajüldözők kormányzata el­len vívott igazságos felszaba­dító harcában — mondotta a külügyminiszter, majd fel­hívta a figyelmet azokra a gazdasági következményekre, amelyekkel a Rhodesia elleni szankciók jártak. Az egykori portugál gyarmat és Rhodesia múltbeli gazdasági kapcsola­tai függőségi helyzetbe jut­tatták mozambikot, így a kapcsolatok megszakítása alapjaiban rázta meg a hala­dó fekete-afrikai köztársaság egész gazdaságát. Szükség van tehát arra, hogy az ENSZ- tagállamok támogatásában részesítették az országot. A vitában felszólalt és a mozambiki kormány politi­káját támogatta Kenya, Zam­bia, Egyiptom, Tanzánia és Nagy-Britannia képviselője. Tanzánia ENSZ-nagykövete a tanács 11 tagja nevében határozati javaslatot terjesz­tett elő. Ez üdvözli a mo­zambiki kormánynak a Smith- kormánnyal szembeni intéz­kedéseit és pénzügyi, műsza­ki, anyagi támogatásban ré­szesíti mozambikot gazdaság­fejlesztési ■ programjának meg­valósítása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents