Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

Magyar—szovjet mezőgépipari együtt működés A magyar mezőgazdaság­ban alkalmazott gépek, be­rendezések több mint fele importból származik, közöt­tük meghatározó szerepe van a szovjet típusoknak. A két ország mezőgép- ipari együttműködésének 27 éves múltja van. A Szovjetunió már a 40-es évek végén több géptervet és gyártási dokumentációt adott át Magyarországnak, egyebek között a DT—413 lánctalpas traktorét, amely ugyanolyan ,,alapgép” lett hazánkban, mint például a szovjet dokumentáció alap­ján gyártott SZJS—1.8 von­tatott szecskázó. A nagyüzemek gépesíté­sénél azóta is felmérhetet­len segítséget jelentenek a szovjet gépek. A több mint 14 ezres kombájnpark dön­tő hányada SZK típusú gép, s a traktorállomány két­harmada származik a ba­ráti országból. A kapcsola­tok gyors ütemű fejlődésére jellemző, hogy az 1950—58. közötti időszakban évente átlagosan szállított 1700 mezőgazdasági géppel és 150 traktorral szemben, 1959—73. között már éven­te 6000 gép és több mint 4000 traktor érkezett. 1950. és 1973. között összesen 62 ezer erőgépet és 92 ezer mezőgazdasági munkagépet hozott be a magyar külke­reskedelem a Szovjetunió­ból. 1974-ben és 1975-ben a szovjet gépimport tovább nőtt, csak kombájnból 1600 —1800-at hoztunk be. A kapcsolatok magasabb szintjét alapozta meg az 1971-ben megkötött egyez­mény, amely szerint a szovjet partner a különféle traktorok, gabona- és rizs­kombájnok, szántóföldi és kartészeti gépek, valamint a magtisztító berendezések gyártására szakosodott, a magyar üzemek pedig mag- csávázókat, továbbá trak- torlégfék-berendezéseket, kompresszorokat és szerel­vényeket szállítanak a ba­ráti országiba. Az egyez­mény keretében a magyar üzemek jelentős ipari vál­lalkozásokat valósítottak meg. Nagy sorozatban gyártják a korszerű kuko­ricabetakarító adaptert, amelyet a szovjet kombáj­nokra szerelnek fel. A két ország szakemberei az igé­nyeket messzemenően ki­elégítő speciális kukorica­betakarító kombájn kiala­kításán is fáradoznak és a gyártásnál együttműködést terveznek. A kétoldalú kap­csolatok egyik magyar cél­gépe, a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyárban elő­állított Mobitox-szuper a Szovjetunióban lett alap­gépe a termelésnek. Az V. ötéves terv idősza­kában tovább bővül az együttműködés: a Szovjet­unió több mint 40-féle traktor, illetve mezőgép- ipari termék, a magyar me­zőgépipar pedig 15—16-fé- le gép és berendezés sza­kosított gyártását vállalta. Pártmegbízatások A TAGKÖNYVCSERÉT megelőző beszélgetésekre ké­szülve a pártalapszervezetek vezetőségei mindenütt átte­kintik a pártmegbízatások rendszerét. Számba veszik, vajon a legfontosabb felada­tok megoldására irányulnak-e, kellő összhangban állnak-e a párttagok képességeivel, ér­deklődési körével. A salgótarjáni öblösüveg­gyár jó néhány pórtalapszer- vezetének taggyűlésén elhang­zott: a legtöbb párttag ese­tében nincs szükség semmifé­le fejtörésre. Hiszen sokan töltenek be különféle válasz­tott tisztségeket a pártszer­vekben és az alapszerveze­tekben, a különféle társadal­mi mozgalmakban, tömeg­szervezetekben. Számukra az elsődleges megbízatás e tiszt­ség jó ellátása. örvendetes, hogy ma már csak nagyon elvétve fordul elő a tömeg­szervezeti munka lebecsülé­se: jóformán minden párt­vezetőség megfelelően érté­keli, ha a pártszervezet va­lamelyik tagja, mondjuk mun­kásőr, szakszervezeti bizal­mi, vagy a KISZ-szervezet propagandistája. A megye legtöbb alapszer­vezetében a gondot inkább a munkahelyen kívül folyta­tott társadalmi tevékenység értékelése okoz. Tagjainak a lakóterületi közéletben való részvételét némelyik párt- szervezet még mindig vala­miféle „hobby”-ként keze­li, a szabad idő magánügy­ként felfogható eltöltéseként. Nem úgy. ahogyan kellene: megbecsülendő pártmunka­ként, amelynek jó ellátását az illető kommunista alapszer- vezetének is figyelemmel kell kísérnie, értékelnie és szük­ség esetén segítenie, örhalom­1 t a termelőszöve. i á i,. . „aiapszervezetben azt > .irt­ják, hogy a beszélgetések jó alkalmat jelentenek arra, hogy e szemléletet végképp száműzzék. A fontos párt­megbízatások között veszik számba, ha valaki tanácstag, népfronttestület tagja, lakó­bizottságot irányít, avagy fiatalokkal foglalkozik a la­kóterületen: az ifjúsági szer­vezetben, a szülői munkakö­zösségben. A MEGYÉBEN tevékeny­kedő pártalapszervezetek többségének tapasztalata, hogy hasznos és célszerű, ha min­den rendszeres elfoglaltság­gal járó közéleti feladatot állandó pártmegbízatásként rögzítenek, megerősítenek. Ám bármilyen sok is az ilyen feladat, minden párttagnak mégsem jut belőlük. S nem is kell, hogy jusson, hiszen a közvetlen munkahelyi fel­adatok ellátásával kapcsolat­ban is nagyon sok olyan te­endő adódik, amely a kom­munisták felelősségteljes rész­vételét igényli. A párthatáro­zatokat mindenekelőtt a mun­kahelyeken kell a gyakorlat­ban megvalósítani — legyen szó akár a gazdálkodásra, a termelésre vonatkozó hatá­rozatokról, akár a közokta­tás, a közművelődés, a tudo­mányok fejlesztését célzó ál­lásfoglalásokról, illetvfe a köz- gondolkodás formálásáról. A pártszervezetek időről időre áttekintik ezzel , kapcsolatos munkájukat, s megszabják a további teendőket. Ahol a feladatok meghatározása konk­rét és kézzelfogható — s ar­ra kell törekednünk, hogy ez mindenütt így legyen —, ott számos párttag részére kínálkozik tennivaló. Ezeket helyes pártmegbízatássá for­málni, s azután ily módon számon kérni, értékelni tel­jesítésüket. Nemcsak azért szükséges ez, hogy tovább növekedjék a pártmegbízatással rendel­kezők száma, s ezáltal foko­zódjék a párttagság aktivitása. Még fontosabb indok, hogy maga az élet állít elénk ilyen feladatokat. Ma az üzemek­ben, szövetkezetekben, hiva­talokban a korábbinál nehe­zebb feltételek mellett kell eleget tenni a színvonala­sabb, hatékonyabb gazdálko­dás követélményeinek, s ez szükségszerűen érinti a párt- megbízatások rendszerét is. Pártmegbízatásként kaphat­ják kommunista munkások, hogy felvilágosító szóval, sze­mélyes példamutatással, a gya­korlatlanabbak segítésével mozdítsák elő műhelyük, üzemrészük áttérését vala­milyen új, gazdaságosabb gyártmány előállítására, meg­takarítást hozó, korszerűbb technológiai eljárás alkalma­zására. Pártmegbízatást lehet politikai munkával elősegíte­ni, a munkaerő bizonyos át­csoportosítását a gazdálko­dás szükségletei szerint. Párt­megbízatásul adható kommu­nista termelésirányítóknak a munkaszervezés fejlesztésével kapcsolatos többletterhek vál­lalása, a munkások szakmai képzésének segítése, netán az ügyvitel öntevékeny ésszerű­sítése. SZÉLES TEHÁT a párt­megbízatások skálája. De a legfontosabb, hogy közülük *égy se legyen formális, s hogy mindegyik valamilyen való­ságos probléma megoldását, tényleges feladat ellátását szolgálja. Gy. L. Meddig növekednek tizenéveseink? Nagy érdeklődés előzi meg az idei nemzetközi humán- biológiai szimpóziumot, ame­lyet Tihanyban tartanak meg. A Magyar Tudományos Aka­démia és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem embertani tanszékének rendezvényére mintegy 100 szakember je­lentette be részvételét: a ha­zai biológusok, orvosok mel­lett Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, ' Lengyelország, az NDK, Bománia, a Szov­jetunió, valamint Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, In­dia, Kanada, az NSZK, Svéd­ország, és Törökország képvi­selői. Az idei téma: a növe­kedés, testfejlődés-érés gene­tikai, endokrinológiai és öko­lógiai kérdéseit vitatják meg. — Tizenéveseink nyúlán­kabbak, mint az előző nemze­dékek voltak ebben a korban, meggyorsult a testnövekedés, úgynevezett „akceleráeió” következett be, mert gyerme­keink kedvezőbb körülmények között élnek. A fejlődést gátló környezeti tényezők fo­kozatos megszűnésével a ge­netikai adottságok zavartala­nul bontakozhatnak ki. A korábbi véleményektől elté- ' rően azt mondjuk: ez a je­lenség a homo sapiens fej­lődésének mai szakaszára jel­lemző — adott előzetes tájé­koztatást dr. Eiben Ottó, az ÉLTÉ embertani tanszéké­nek vezetője, a szimpózium vezetője. Elmondotta, hogy körülbelül 100 évre vissza­menőleg ismerik a magyar gyermekek fejlődésére, növe­kedésére vonatkozó adatokat. Tudják: milyen magasak, mi­lyen súlyúak voltak az első világháború előtt és a két vi­lágháború közötti időszakban; amikor kedvezőtlen gazdasá­gi, társadalmi körülmények késleltették a gyermekek többségének fejlődését. A felszabadulás után a főváros­ban és vidéken sok ezer gyermek és fiatal testhosszát, súlyát, alkatát vizsgálták meg, és az eredményeket összevetették a régi adatok­kal. Kiderült például, hogy a 13 évesi fiúk magassága 152 cm, az 50 évvel ezelőttiek 144 cm-es hosszúságával szemben. A 13 éves leányok 150 cm magasak, a hajdaniak 148 cm-es magasságával szemben. Az érés is koráb­ban következett be, főleg a leányoknál. Tíz év elteltével újabb vizs­gálatokat végeztek, s a kü­lönböző évfolyamokon 1—5 cm hossz- és 1—5 kg-os súly- gyarapodást tapasztaltak. A mellkaskerület nem változott lényegesen, a törzsszélesség fejlődése viszont néhány -mil­liméterrel elmaradt. Az akce- lerációként leírt jelenség — mondotta dr. Eiben Ottó — Magyarországon még ma is kimutatható. A különbség azonban nem annyira termé­szeti eredetű, mint inkább társadalmi tényezők hatására következett be. Tehát nem kell tartani „elnyurgulástól”. Életkörülményeink közepette kiteljesednek a genetikai adottságok, g a testfejlődés .üteme fokozatosan normalizá­lódik. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy a fejlődő országokban az akceleráeió most kezdődik, míg a fejlett országokban már mérséklő­dött, néhol meg is szűnt. A növekedés-, testfejlődés- kutatások eredményei tisztáz­ták az akceleráeió kérdését, ugyanakkor gyermekgyógyá­szatunkat. oktatásügyünket is szolgálják. A nemzetközi fó­rumon külföldi tudósok is kifejtik véleményüket a nö­vekedési akcelerációról, s a testalkati variációkról is. Mai kommentárunk Legelőink minőségéről Ésszerű (átszervezés Pásztón Szakmunkások a gépek mellett, közülük sokan középis. kólában is továbbtanulnak. Csépe Ilona a gimnázium har. madik osztályát végzi. Képünkön Makra Józsefné szalag­vezetővel. Sportruházati cikiteket, ki­ránduláshoz szükségiss ruhá­kat, tehát az úgynew\zett sza­bad idős tevékenységhez szükséges ruhaféleségeket ké­szítik Pásztón, a Váci Kö­töttárugyár gyáregységiében. A korszerű üzemben néni féltek átszervezni: korábbi tevékeny­ségüket: a kötődét, szabásza­tot áttelepítették Vácrai, s ki­zárólag ' a ruhák összeállítá­sára, varrására speciailizálód- tak. Megszüntették a koráb­bi ésszerűtlen anyagkéiszlete- zést, egyszerűbbé vált áz áru szállítása, így természetesen csökkent a termékek önkölt­sége, s termelékenyebbé vált a cikkek előállítása. Példa­ként két szám: az elmúlt év januárjában 33 ezer darab tréningruha készült, míg az idén, hasonló időszakiban 4T ezer darabra nőtt a termelés. A gazdaságosabb előállítással 3 bérek is emelkedtek, érthető, hogy a dolgozók örültek leg­jobban az új üzemszervezés­nek. Szabó Andrásné korábban sík­kötő gépen dolgozott. Az át. szervezés után került a var­rógép mellé. A fizetésem ma­radt, sőt szorgalommal még többet is kereshetek! — mondotta. Koczka Anna elnyerte a Kiváló Dolgozó oklevelet. A 3000 forint sem ritka a borítékban — büszkélkedett. Bíró Istvánná a kismamáknak szervezett szalag tagja. A sok kedvezmény munkakörülményeiket teszi kedvezőbbé. • Takarmány nélkül nincs és nem is lesz soha hasznot hajtó állattenyésztés. Nem múlik el egyetlen tanácskozás sem. ahol ezt ne mondanák el — vezetők és beosztottak — teljek egyetértésben. Csakhogy az a baj: mondják, beszél­nek róla, amikor pedig a cselekvésre kerülne a sor, akkor már legfeljebb döcögnek a dolgok. A takarmánytermesztést irányító szakemberek egyértelműen állítják: az idén a kora tavaszi rét- és legelőtisztítást nem végzik olyan lelkiisme­retesen, a mezőgazdasági üzemek, ahogyan arra szükség len­ne. Akkor pedig ne csodálkozzék senki, ha szűkében va­gyunk a takarmánynak. Megyénkben nincs hiány takarmánytermő területből. Az elmúlt öt évben a telepített legelő négyezer-kétszáztizenhá- rom hektárral gyarapodott, ami 27—28 millió forint állami támogatást emésztett fel. Az a baj, hogy többen gondolják, a termőterületet megteremtették, azzal befejeződött a kö­telességük. Kevés helyen tapasztalható, március elején szor­gos kezek azon fáradoznának, hogy a legelőt rendbe tegyék még a fűfakadás előtt. Pedig ennek most van itt az ideje. Most kell letakarítani a haszontalan dudvákat, kórókat, az­tán megadni a hasznos növénynek a táperőt. Egy esztendő alatt a legelők felszerelései — itatóvályúk, karámok, utak, kutak ■ tönkremennek, felújításuk nélkülözhetetlen. Ha gondozzuk a gyepet, akkor várjunk termést! Példaképpen említhetjük, hogy Pilinyben, Cserhátsurányban, Nógrádme- g.yeroen, Nagyorosziban nagy gonddal tartják rendben a le­gelőket, ami biztosítéka a jó takarmány ellátásnak. Az újonnan telepített legelő mellett azonban Nógrád megyében nagy kiterjedésű az úgynevezett ősgyep, a vízfo­lyások mentén lévő kisebb kaszáló, az erdők szélén, völ­gyekben, lejtősökön lévő' legelő. Az illetékes szakemberek megállapítása szerint kitűnő összetételű a tű. Ezeknek a te­rületeknek a rendbetétele, trágyázása nélkülözhetetlen, el­sősorban a juhászatok szánjára. Ez annál* is inkább aktuá­lis nálunk, mert juhprogramunk van, amelynek a megvaló­sítása ilyen tekintetben is figyelmet érdemel. Ahol tehát eddig elmulasztották a legelőkről letakarítani a gazt, ott pótolni kell, amit legjobban az állattenyésztő szakemberek tudnak, tehát szorgalmazniuk is nekik kell. Van azonban egy szemléletből fakadó akadálya annak, ' hogy ez a fontos munka elvégeztessék. Arról van szó, hogy termelőszövetkezeteink vezetőinek jelentős része azt tartja: azzal a legelővel foglalkozunk, amelyiknek a fenntartására dotációt kapunk. Nagyon helytelen nézet és emlékeztetőül idézzük az egyik megyei tanácskozás erre vonatkozó állás­foglalását. Akik a saját eszközeiket nem használják fel a meglévő legelőterületelr rendbetételére, terméseinek foko­zására. azok állami támogatásra ,se számítsanak. Éhhez kell tartania magát minden állattenyésztő gazdaságnak. Minden szál takarmányra szükségünk van az eredrpényes állatte­nyésztéshez. Akkor pedig szükséges az :s, hogy azok a te­rületek, ahol a takarmány megterem, kifogástalanul rend­ben legyenek. A rendbetételének pedig most az ideje! Nagy Judit ruhaipari szakközépiskola diákja. Az anyag-' ellátás, a szalag mindenféle problémájának megoldása a dolgom. A szalagvezető helyetteseként 1 is emlegetnek, de. a beosztásból inkább csak a gondok az enyémek! — vé­lekedett. Kulcsár József képriportja. r

Next

/
Thumbnails
Contents