Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
vagy isten verés? B odag kidugta nagyra szabott fejét az árnyékból, hunyorogva megvizsgálta a nap állását, elégedetlenkedve megrázta fésületlen haját, majd visszaha- nyatlott a hűvösbe. — Hogy nem alusszák ki a szemüket? Rázogatta a fejét, aztán leste megint a legyeket. — Mit csinálsz, hé? — kiáltott feléje Patkós a szemközti kunyhó ajtajából. — Gondolkozók, testvér, mit tud az ember egymagában csinálni? Gyere beszélgessünk! Patkós lomhán, kelletlen járással átballagott Bodag kunyhójához, elől-hátul kidomborodó mezítelen felsőtestén, buja rendetlenségben tarkállottak a tetovált figurák. — Na, halljam, min gondolkodói? — vonta kérdőre Bo- dagot. — Tudja a bánat, testvér, mindig tele van az ember feje rossz gondolatokkal. Kínoz bennünket a csóróság, meg az isten verése. — Unatkozol megint, komám — találta ki Patkós a gondolatait. Bodag mosolyogva felnézett Patkósra, aztán megadva magát, bólintott. — Gyere ülj le kis, duco- •om — mutatott helyet maga mellett. Patkós ímmel-ám- mal lekuporodott a fal tövéhez, várakozva bámult Bo- dagra. — Testvérem — kezdte Bodag nagy lélekzettel —, téged nem hiába mondanak a gádzsók (gádzsó = nem cigány) tudósnak, mert ahogy elnézem, te vagy itt a telepen a legokosabb ember. — Ne hízelegj — vágott a szavába Patkós. — Mi a rövidséged? — Semmi — húzta el a száját —, csak rosszul érzem magam. — Nem úgy nézel ki, mint aki beteg. Három ember kihasadna belőled, oljran, mint en. — A vármegye sem aggódik a betegségeddel — legyintett —, dögöljön meg az ember, amikor eljön az ideje, csak ne csináljon belőle az isten csodát! Patkós rosszat sejtve összeráncolta a homlokát. — Hűm, nézel, ugye? — mosolygott Bodag kényszerültén. — Énbelőlem csodát csinált az isten kis ducosom, mert itt is van egy szívem, meg itt is — tette a kezeit szőrös mellbimbója felé. Patkós arcán egy pillanatig a harag reszketett, majd szánalommá enyhülve mosoly- ba fulladt. — Verd meg isten, valahol egy bolond van! — csóválta a fejét. — Hallottál már olyant, hogy valakinek két Szíve volt? — Hallottam bizony — bólogatott szomorúan —, nagyapámnak is kettő volt. — Mije? — robbant ki Patkós. — Talán két fonnyadt krumplija? — Fel akart ugrani, de Bodag visszatartotta. — Ha nem igazat mondok, akkor mind a hat gyermekemnek te kösd fel az állát. Hallgasd csak meg! — hajlott közelebb Patkóshoz. — Fö, more, olyan büdös vagy, mint a dög! — hárította el magától. — Hogy tudsz feküdni mellette te cigányasszony? — kiáltott be a pi- tarba motoszkáló Szulának. — Tudja, az árvaság a fejébe! — szólt ki rosszkedvűen. Patkósék egyre hangosodó vitája felverte a délutáni ' csendet, melegtől, unalomtól elgyötörtén néhány kíváncsiskodó férfi hozzájuk szegődött. Bodag még mindig bozontos mellét tapogatta, mint aki maga is meg akart győződni érzése felől, lelógó bajusza mellett két oldalt megjelentek a keserű vonások, tekintete kifejezéstelen. önmagába néző lett. Szula előbújt a putriból, szoknyáját gondosan megigazítva körülnézett. — Bizony, úgy nézzetek rá, hogy ennek két szíve van — pislantotti Bodagra szeme sarkából —, azért nem tudja az isten elpusztítani a fejemtől. — Majd elpusztítalak én mindjárt, ha jól megrugdosLahalos Menyhért*: Áldás, lak! — förmedt az asszonyra. — Jól van no — tetette Szula az ijedőst — Csak mondtam, hogy neked is kettő van, mint a nagyapádnak. — Szula sokat sejtetően Patkósra kacsintott, aztán magukra hagyta őket. — Na, tudjátok — kezdte minden unszolás nélkül. — Apám olyan karon ülő gyerek lehetett, a többi mind nagyobb volt nála. hisz csinált Búla egy iskolára valót. Na. de ki volt közöttük a legidősebb, a Bangó. Ez már olyan legénysorba járt, egyik lábára egy kicsit biccentett. de megállta a helyét, ahol egy embernek meg kellett állni. Szegény nagyapám, nyugodjon békével, rááldozta volna a csillagokat, hisz még javakorabeli ember volt. Ügy hogy Bangónak nem kellett szégyenkezni, , ha átment a másik faluba asszonyt keresni. Bodag összeráncolta a homlokát, elhallgatott, amíg ösz- szerakta a mondanivalóját, majd folytatta. — Udvarit, jómódú parasztok lakták, olyan kocsival. olyan lóval jártak, mint a táltos. Télen meg csengös szánokkal, amit maguk faragtak, így aztán kellett a fúró, mint a jó bors. Akik ismerték a fúrós Bulát, nagy darab barna embernek mondják, kettő, három kihasadt volna belőle olyan, mint ti. Lehet, hogy babonából, de az is lehet, hogy szerénységből nem hasonlította magához a nagyapját, pedig aligha nyomott súlyra .többet nála. Aki nem ismerte Bodag isten áldotta természetét, a látványtól is megriadt. Egyszer fogadásból alábújt egy kétéves csikónak és megemelte. — De a légynek sem ártott. — Dicsérte tovább a nagyapját. — Senkit nem szerettek úgy a faluban, mint Bulát. Ügy élt, mint a kiskirály. Egyszer aztán, egyem a szátokat, a Bangó akkor is odavolt valahol asszonyozni, majd felébredt éjjel, mondja a nőnek: Hallod? Haza kell mennem, mert valami baj van az otthoniakkal. — Most? Éjszakának idején? — kérdi a cigányasz- szony. — Tudjátok, mit gondolnak ilyenkor a nők? — illegette Bodag a fejét. —Na, de Bangó nem adott rá semmit, felöltözött, vette a botját, és eredj, útnak indult. Szép holdvilágos éjszaka volt, olyan, hogy az úton a krajcárt meg lehetett lelni, de sehol egy árva lélekkel nem találkozott. Megy Bangó, megy, egy hatalmas legelőn kellett átmenni, majd mit lát, a szentséges szűzmária távol tartsa tőlünk azt, hogy két árnyéka van. Ahaj, dev- la! Nyomja le Bangó a fején a kalapot, ami úgy mászott le a fejéről, mint amit húznak. Valami nagy baj van otthon. Mondogatja magában. Na, mindegy, majdcsak hazaérek. Nekirugaszkodott, úgy. hogy az ing csupa lucskos lett rajta. Már jó két óra hosszat gyalogolt, de a legelőnek még akkor sem érte el a szélét. Megáll, körülnéz. Te jó isten, amit ad, határozta el magát, megyek ebben az irányban. Vajon hány óra lehet? Törte a fejét. Már kezdte érezni, hogy rossz nyomba lépett. Egyszer csak hová ér, nyalom meg a véretekét, vissza a cigányasszony kunyhójához, ahonnan elindult. Na, Bangó a putri ablakánál hallgatózik egy dara1 big, belül nagy horkolás hallatszik ki. Megkopogtatja 'az ablakot. — Te vagy az Bangó? — riadt fel a cigányasszony. — Én — mondta. — Öltözz és gyere! — Megyek — szólt ki —, ne nyiss vissza rám Bangó, mert megint nem lesz szerencséd! — Tudjátok, amikor az ember kimegy az útjából, kimegy az időből is. Megvir- radt, amikor hazaértek. Már a telep szélén látták, hogy nyüzsögnek a cigányok. ják, hogy az apja ott fekszik a putri közepén kiterítve. Csóró Bangó egész nap ott ült az apja fejénél, nem tudta levenni róla a szemét. Olyan volt, more — állította Bodag —, mint aki alszik. Égy ideig az anyja is nézte. Aztán elment, hogy kimosson Bulának egy tiszta inget, meg egy tiszta gatyát. Volt nagyapámnak egy keresztkomája, a • Báló, gyerekkoruktól jó pajtásoknak ismerték őket. A jobb módú cigányok közé tartozott, de a pusztulat sem tudja, hogy szerezte amije volt, az biztos, hogy nagyra becsülték az elöljáróságnál. — Sose foglalkozzál most, Ilkám a mosással — szólt nagyanyámnak. — Va# itt egy tiszta gatya, meg ing, add rá a komámra. — Két nap múlva eltemették a szép, nagy, derék cigányt. Bangó bánatában elköltözött az asszonyhoz, magára hagyta nagyanyámat, az apróságokkal. Eltelt egy hónap, két hónap, lassanként elfelejtették Bulát, mint az adósságot. A régi jó barátok is csak a fiatalasszonyon tartották a szemüket, mindegyiket ette a penész, de legjobban Bálót. — Hogy lehet az — suttogták a cigányok —, hogy a Bula felesége így kitart? Nem volt olyan nap, ha Ilka a kútra, vagy a faluba ment, hogy Báló, a komája ura, útját ne állja. — Gyere hozzám, Ilka — könyörgött —, meglátod, boldoggá teszlek. — Nem kell engem boldoggá tenni, komámuram, nincs olyan szép ember a világon, akiért Bulát felcseréljem — hárította el Báló ajánlatát.. — Hótnak hót a fele, élőnek, meg élő — próbálkozott tovább a cigány. Ilka úgy nézett rá, mint aki gyilkolni akar, aztán mosolyogva legyintett. — Nem baj, én akkor is hű maradok hozzá — otthagyta Bálót a poros álláson. — Megállj — gondolta —, kapjalak el egy éjszaka, másnap már nem így beszélsz! Sokáig nem tudta senki, mi megy végbe Ilka házánál. Már kezdték levenni Ilkáról a nyelvüket, belátták, hogy hasztalan pályáznak rá, nem Á tartásában mi kihívó. Talán még mosolyogni sem látták. Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintettel vizsgálja a világot. Magas ember, egyenes tar- tású és átnéz a fejek felett. Minden este pontosan hét órakor) belép a kocsmába, máris előtte a szokott féldecije, amit szertartásosan fogyaszt el. Veretes kisbaltá- ját bal karjára akasztja, a plafont vizsgálva kétfelé simítja őszbe fordult bajuszát. Lassan emeli a poharat, aztán hirtelen mozdulat és kiüríti, fordul és el. Az ajtóban köhent egyet és másnapig nem látják. Indul ki az erdő alá a tsz-raktárhoz, mert annak az őrzője. A szertartást estéről estére végignézik a vendégek. Olyan figyelemmel, hogy csend lesz tőle. A múltkor a városban volt dolga. Későn érkezett haza. Nem volt ideje a kocsmába menni. Akik megszokták őt, az ajtót' figyelték, és amikor elmúlott az idő, ösz- szenéztek. Deregi Mihállyal mi történhetett? A kocsma belső terme a fiataloké. Ott van az automata zenélő, két forint be a nyíláson, és harsog. Galádi Jancsival az élen, ott kezdik az estét. Hét órakor az ajtót figyelik. Galádi számolja a másodperceket és minden alkalommal így kiált fel, amikor az ajtóban megjelenik Deregi. — És akkor hopp a múmia. .. — minden mozdulatát követik. Akkor robban ki a nevetésük, amikor becsukódik az ajtó. Lobog a nagy hajuk, széttárt ingjük alatt dagad a nyakuk, harsány a jókedvük. Galádi Jancsinak egyetlen gondolati, amikor meglátja az öreget; megnevetfekszik le egyikkel sem. ígérhetnek neki palotát, mindenre a fejét rázta és nevetett. — Na, pusztuljon el a fejed — mondták mérgükben —, akkor penészedjél be! Bula már úgysem hajtja fel a szoknyádat, megöl a véréig a nagy tisztességedben. Egyszer csak mit látnak, nyalom a húsotokat. Ilkának nő a hasa. Sun (Sun == hallod), az anyám istenít, ámuldoztak a cigányok. Na látjátok, hogy domborodik ki a nagy tisztesség Ilka szoknyája alól? Kit ölt meg a méreg igazán, mint Bálót. — Megállj, rádvirrajztok. Gondolta. És ahogy besötétedett, megbújt Bula kunyhója végénél, a gazban. Leste, várta, mikor jön az Ilka latra. Jó éjfél lehetett, mit lát. hogy egy nagy darab hosszú gatyás illető sappog a kunyhó felé. De ismerős ez a cigány, gondolta magában, nem hiába feküdt le neki Ilka, szakasztott olyan, mint Bula. Az illető megkopogtatja a putri falát, Ilka kinyitja az .ajtót, nyakába ugrik a gatyás embernek, aztán betessékeli. — Hűm. hát ezért nem jöttél hozzám? Na, várjál, mindjárt elhúzom a latrod nótáját! Kimászik a bozótból, odamegy a pitarajtóhoz, megkopogtatja a görbe bottal. — Ki az? — szólt ki Ilka. — Én vagyok, Báló, eressz be! — Nincs veled semmi be- szélnivalóm, majd mondd el holnap! A pökhendi Báló nem tudta elviselni, hogy valami jött-ment csóróság szégyent hozott rá. Mindenki tudta, hogy lekönyörögte a térdéről a bőrt, Ilka meg alattomban felkollantotta magát — Na, nem nyitod ki? Majd kinyitom én. Ropp! Benyomta az ajtót. Az ismeretlen illetőnek any- nyi ideje maradt, hogy a fejére rántotta a takarót. Báló kővé meredt a putri közepén. Ugyanazt az inget, gatyát látta, amit temetés elő.tt ráadtak Bulára. Csak állt és bámult, mint aki megnémult. — Menj ki! — kiáltott rá Ilka —, mert megöllek! — Felkapta a nagy kést, ha .az isten nem ad Bálónak annyi erőt, hogy kiugorjon, Ilka a szívébe mártja a kést. letnl egyszer, ö a tréfacsináló. Megtette már ő, hogy órán át feküdt a lányos ház előtti gödörben az udvarlót lesve. Amikor érkezett, kutyát utánozva elmarta a lábát. Annyira megijesztette a legényt, hogy soha többé nem ment a sötétben arrafelé. Ga- ládit tisztelik is a többiek. Próbálkozott már Deregivel, hogy megközelíti, de az csak ámézett felette, akár a levegőn. A legényt ez bosszantotta a leginkább. Azon az estén, amikor elmaradt Deregi a kocsmából, fogadott Galádi a többiekkel: szóra bírja az öreget. Csak ők, a fiatalok tudták, bent a zenegép mellett, mire készülnek. Másnap a hét előtti másodpercek csendben teltek el. Nyílt az ajtó pontos időben. Minden úgy történt, ahogyan szokott. Deregi éppen a plafont nézte és emelte a poharát, Jancsi lassan elindult feléje. Amikor az öreg a szájához emelte volna á féldecist. a legény akkor fogta meg bal karjára fűzött veretes baltáját. — Ö, de gyönyörű példány! Még egy felet Mihály bátyámnak! — fejével a kocsmárosra, kezével a balta felé. Deregi életében nem történt, hogy szája elől érintetlenül a pultra került a pohár. összeszűkült a szeme. Barázdás lett homloka, és rettenetes nagy kezével _ eltolta magától a fiút. — Coki innen fiú. Az a te szerszámod... — s a zenegépre mutatott. Azon az éjszakán Báló any- nyit sem aludt, mint a köröm feketéje, egyhuzamban rázta a hideglelés. Másnap bement a csendőrségre, elmondta, mit látott az éjjel. — Bolond cigány — nevettek rajta a csendőrök. — Ki hallott már olyat, hogy a halott visszajöjjön a temetőbő1? Igen ám, de Bálón kívül mások is látták. Gyorsan elterjedt a híre, hogy Bula minden este hazajár. Éjjel mindenki magára zárta az ajtót, nappal meg egy jelentés a másikat érte. Mit tehetett a csendőrség, nagyanyámat val- latóra fogta. Addig verték a talpát, amíg be nem vallotta, hogy Bula minden este hazajár. mert két szíve volt, és csak az egyik halt meg. Még azon a napon kiszállt az elöljáróság, papot, doktort vittek a temetőbe. Volt ott egy nagy dagadt képű kisbíró. Az meg elment a kovácshoz, csináltatott két karhosszúságú vasszeget. Ahogy körülnézték a sírt, egyből rájöttek, hogy igazuk van a cigányoknak. Olyan lyuk volt kaparva a fűzfa alatt, ami ráhajlott a Bula sírjára, hogy egy ember könnyen ki-bejárhatott rajta. Fejvesztetten szaladtak szét a cigányok, ki merre látott, Ilkának ott kellett maradni, mert a csendőrök nem engedték el. Nem telt bele negyedóra, a fél falu ott tolongott. Ásóval, lapáttal. Kiásták a sírt, ahogy a kisbíró leemelte a koporsó fedelét, Bula ott pipázott félkönyé- ken a koporsóban. Mindenkinek elállt a lélegzete, a gádzsók egymás után szédültek el. B ula csak hallgatott. Ilkát nézte, akkora könnycseppek hulltak a szeméből, mint az egy ízem. így száradjak meg, mint ez a nádszál, ha merte valaki megközelíteni a koporsót a kisbi- rón kívül. — Mindjárt elhúzom én a nótádat, Bula! — El is húzta, a kutyák egyék meg a csontját, fitt, ahol van! Megvárta, amíg a pap elmondja a mondókáját, aztán az egyik szöget jobbról, a másikat balról beleverte a szívébe. Bula szájából kiesett a pipa, egy nagyot sóhajtott, és örökre vége lett. Hát ettől félek én — nézett szomorúan Patkósra. — A régi öregek azt mondják, olyan vagyok, mint nagyapám. Lehet, hogy csak kívül — próbálta magát vigasztalni —, a nagy isten tudja. Amilyen csend volt, olyan hangos lett a kocsma a nevetéstől. Észre sem vették, amikor Deregi Mihály, az erdő alatti raktár éjjeli őre, kiment az épületből. Ettől az estétől kezdve Galádi Jancsi nem nyugodott. Forrott benne a bosszú és elhatározta, megjáratja az öreget. Kitervelte, hogy a raktárban lepi meg. Onnan hozza el a veretes kisbaltát és csak akkor adja vissza, ha Deregi Mihály a kocsmában hangosan elénekli a kanász- nótát. Az elhatározás még a fiatalokat is megrémítette, de Jancsival nem lehetett bírni. Egyetlen barátja, Rozsdás Feri tartott ki mellette, nem nagy meggyőződéssel. Galádi kidolgozta a tervet. Sötétedés után kocsival mennek ki az erdő alá, amit Rozsdás vezet. Ott meghúzódnak a Bokroson. Amikor az öreg körútja után bemegy az őrbódéba, elindulnak a kocsival a raktár felé. Mielőtt feltartóztatná. Galádi kilép belőle, a bódéból észrevétlen kiveszi a baltát és a sötétben el. Kint a főúton várja meg Rozsdást, akinek feladata lekötni az öreg figyelmét. Vasárnap este kegyetlenül esett az eső. Sűrű volt a sötét, marasztaló a sár. Deregi .Mihály, amikor kifelé ment, akkor meglátta a fehér kocsit a Bokrosban lapulni. A gondolatra a bajuszát simította, mert szoktak erre kocsik lapulni. Befűtött, elvégezte a Káldi János: Hiába mondogatom Itt van a kő ideje, az egykedvű fasoré, a véget nem érő hóesésé. A félmúltban még áll a ház, fut rá a láthatatlan inda, födik a semmiség levelei, az álom pókhálói. Nincs, aki gondoljon rá. Hó, hó. ( Homály. Mindig csak alkonyat van és egyetlen láb nem énekel a járdán. Hiába mondogatom egy hegy nevét, egy városét, és hiába készülök, hogy mindent elfelejtsek. lomás István: UTAK csergő ereiből tenyerünkben meggyűlt az idő Es átsütött a Föld vastag bőrén a bűn Késő utak mentén lehajoltak a ják simogatni tüskés gondolatainkat S a gyermek leült a csillagok mellé Szeméből nőtt az ég Karjából nőttek ják Hangjából madarak emelték jöl a Napot jölé tartani kék-lila kezünk Es karjaink meleg jűzérén utak csergő erei zengtek körútját. Már a világban gondolkodott, amikor éles hallása felfogta a sarat frecsko- ló kocsi zúgását. Kilátott a bódé lesőjén. A tompított fény közeledett. Ez viszont már szokatlan volt neki. Az ösztöne diktálta, amikor benyúlt nagykabátja belsőjébe és szolgálati fegyverét csőre töltötte. Senki nem sejtette, ez is van neki. Füle felfogta a kocsi ajtajának finom csa- pódását, miközben a jármű nem állt meg. Biztos volt, készül valami. Lámpával a kezében állt az országúton. Rozsdás elsőnek a fegyvert fedezte fel. A szólításra dehogy állt ö meg. Hát mikor a riasztólövést meghallotta! A világból is kiment volna. Vágtázott egyenesen, amerre az út vezetett. Galádi sem számított ilyen fordulatra. Alit tanácstalanul az út középén szólongatva az öreget, aki sejtette már, mi történik körülötte. De azért sem értett semmit. Hasította lámpája a sötétséget. Hangosan szólt: — Feküdj! Kezet előre, mert lövök. .. A legényCT «£ el, hogy menten belevágta magát a sárba. De az öregnek ez sem volt elég. Megkövetelte, hogy hason csúszva közeledjen feléje. Néhány lépéssel maga előtt engedte csak meg, hogy felálljon Galádi Jancsi. És akkor az egész éjszaka csendjét felzavaró kacagásba kezdett. — Hogy nézel ki legény...? Azóta, ha este bemegy a kocsmába, első pillantása a belső teremre esik. Szemében a fény... — No, mit mondtam ne- »A Központi Sajtószolgálat — kérdezte Bangó az asszonytól. Hazamennek, lát. Bobál Gyula I NÓGRÁD— 1976. február 8., vasárnap 5 Hangos szóval szólította...
