Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-06 / 31. szám

Tanulni és tanítani Hiányzik a gyermekzsivaj Ahová először nyitunk be, ez egy csaknem kabinet­rendszerű előadóterem- Au­diovizuális eszközeikkel, a szemléltetés legkorszerűbb tárgyaival felszerelve. Jó le­het itt tanulni es tanítani egy­aránt — fut át az agyamon, miközben a szép formájú te­levíziót, a praktikusan elhe­lyezett gépeket mustrálom. Üjabb meglepetés a szaktan- terem. A külsőre szerény ta­nári asztal közel harminc­ezer forintot ér, az egyszerű külső értékes gépasztalt rejt. NÉGY ÉVE KEZDŐDÖTT — Nem sok kivetnivalót ta­lál a legkritikusabb szemű oktatásügyi szakember sem. Pedagógusaink jól képzett, a hivatásukat szerető szakta­nárok és mérnöktanárok, megteszünk mindent a kor­szerűsítésért, a tanulás opti­mális feltételeinek biztosí­tásáért. Csak a gyerekzsivaj hiányzik. Keserűek az igazgató. Kő­szegi Sándor utóbbi szavai. A derűs diákarcok a régi tab­lók fotóiról, egyre kevesebb mai diákot számlélgatnak a balassagyarmati mezőgazda- sági szakiskolában. — 200—220 tanulót tud­nánk képezni, kollégiummal ellátni. Jelenleg 30 százalé­kos a kihasználtság. A Ber­csényi Miklós Húsipari Ter­mékgyártó Élelmiszeripari Szakiskola kihelyezett tago­zata is nálunk működik, nóg­rádi gyerekekkel. A vágóhíd mellett a leendő Salgótar­ján közeli húsfeldolgozó fo­gadja őket. A mi iskolánk ál­lattenyésztőket képez. Három évfolyamon, három osztály­ban jelenleg mindössze 46 főt. 1971-ben még 213 tanu­lónk volt. — Miben látják a csökke­nés okát? A demográfiai hullámvölgyben ? — Csak részben — bár ez is komoly tényező, de egy­két év múlva pozitív irányba mozdíthatja el helyzetünket, jönnek a népesebb végző kor­osztályok. Súlyosabb gondnak érzem, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek — kevés kivétel­lel —, csak az igényüket nyújtják be a képzésre, de aljg-alig segítenek a beisko­lázásban, a pályaválasztás­ban. — Az 1978-os évre milye­nek az igények? — Legnagyobb a szarvas­marha-tenyésztésre: 118 fő, 40 juhászatra, 13 sertéste­nyésztésre. A valóságos be­iskolázás ettől biztosan mesz- sze lesz, bár igyekszünk min­dent elkövetni. rALYA VÁLASZTÓK FIGYELMÉBE Termelékenység, gazdasá­gosság, korszerűség — ezek a „varázsszavak” ma már nem­csak az ipari szakemberek e'őtt lebegnek, egyre inkább követelménynek számítanak a mezőgazdaságban is. De míg az ipari üzemek többsé­ge — az ismert munkaerő­gazdálkodási gondok ellené­re — mindent megtesz an­nak érdekében, hogy ehhez megfelelő szakképzettségű dolgozókat alkalmazhasson (sok üzemből érkezik hír élénk, pályaválasztást segí­tő tevékenységről, a gyerekek­kel és a szülőkkel az üzemek igyekeznek megismertetni a szakmákat). ugyanez csak ritkán jellemzi a termelőszö­vetkezeteket és állami gazda­ságokat. Pedig szakmunká­sok, fiatalok nélkül nehéz je­lentősen előrelépni! — Ma már szinte minden gazdaság kapcsolatban áll a körzet iskolájával, és nem egy helyen öt-hat falu gye­rekeit tömöríti az iskola. A szülők egy része maga is me­zőgazdasági dolgozó, mégis, jóformán csak a nyári-őszi munkákra korlátozódik az együttműködés az iskola és a helyi mezőgazdasági egység között. A kivételek közé tar­toznak a pásztóiak, a ceredi téesz, ahol még az ösztöndíj­juttatásra. a továbbképzési le­hetőségek ismertetésére is gondoltak (a mezőgazdasági szakközépiskolákban beszá­mítják az itt töltött időt). Mé, valami, de ez csak részben .a mi gondunk: sok helyről ér­keznek aggasztó hírek ar­ról is, hogy baj van a vég zett szakmunkások megtar­tásával. BESZÉLGETÉS A GYAKORLÓTEREMBEN Tetőtől talpig, minden vo­natkozásban ellenpéldának látszik az első osztályos Tajti Mária Ceredről. Az általá­nos iskolában négyes rendű volt, de mégsem középiskolá­ba ment, hanem mezőgazda- sági szakmunkásnak. — Nem bántam meg, hogy idejöttem. Otthon is azt mondtam anyukáéinak, hogy merem másnak is ajánlani. Csak egy kis állatszeretet kell hozzá. A tejgazdasági gyakorló­teremben, ahol beszélgetünk, nagy a sürgés-forgás. Kis Szölgyémi János mérnökta­nár vezetésével, aki — mint az igazgatótól megtudom —, három diplomával is ren­delkezik: agrár, tejipari mér­nöki és tanári —, az NDK gépek felszerelésén munkál­kodnak. Ezeken gyakorolják a szarvasmarha-tenyésztés gé­pi részét. — A megyében 5—6 ilyen felszerelés van. Azt mond­hatjuk, kezd elterjedni. De a hozzáértés nagyfokú hiá­nya miatt nem mindegyik hozta az eredményt, amit hoz­hatna. Sok helyen le is állí­tották. használaton kívül van­nak. Ez is mutatja, kevés a szakmunkás! Kiss G. Magdolna 21. Ä Bánickiék valahol már haza készülnek, a Mazura és a Mezei az Al-Duna felé csu­rognak, kék-fehér matrózing­ben, fehér nadrágban, kiöl­tözött a flotta, ök is írtak, azon izgulnak, nyitva lesz-e a Vaskapu, amikor arra járnak. A kulcsot ugyanis itthon fe­lejtették. Nagy a forgalom a parkban, ingujjban az esték, az Angéla a Balatonra uta­zott. Ezek szerint feltétele­zem, hogy már rajtam kivid is vannak ismerősei. Így az­tán jó az Edina a háznál. Minthogy a Kelemennek ste- xe hiányzott az úthoz, a Weisz elugratott egy rekamiét a hagyatékból. Szeressük egy­mást és magunkat, mert én is felkaroltam a kezdeménye­zést, s részletre átvettem tőle egy százast. Pénzzel a zseb­ben még jobban mutat ez a park, már annak, aki elfér a lát jut, szól a gitár, ilyenkor engedelmesek a lányok, szép az élet, csak hangulat kell hozzá. Akármilyen nagy a han­gom, mégis csak az az igaz­ság, hogy cikis dolog tíz után hazamenni. Pedig így tör­tént. Az öreg azonnal ki akart tenni magáért, azzal jön elő, hogy mit is akarok én csinál­ni egész nyáron. Ügy teszek, mintha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elöl­ről az egészet. Szóval azon túl, hogy vigyázol a lakás­ra, mert sok a betörő köz­tünk, naponta takaríthatsz, a porszívó" a kamrában, a té­vét óvatosan töröld, a frigó- ról olvaszd le a jeget, égve ne hagyd a gázt, inkább egyél hideget három hétig, inget ne vasalj, a telefont húzd ki, a szőnyeget anyád felszedi, de aeért a padlóra ne köpj, a szomszédok nem szeretik, ha éjfélkor rádiózol, kávét itthon ne főzz, azaz óvakodj a rob­banásveszélytől, mindennap mosogassa, mert beköpnek a legyek. Az öreg remek pofa, tűzbe jött. Aranyláz az ócs­kapiacon. Magam vagyok az áldozat, makacs halott. Nem szállók be a párbeszédbe. Mindig eredményesebb az egyszemélyes vita. Csak tud­nám, hogy mit művelsz te itt egész nyáron? Ez nem fér a fejébe. Végül is már nem bí­rom, csak úgy kidumálok az újság mögül. Alapítványt lé­tesítek, mondom, alakítom a jövő városképét, valakinek ezzel is kell foglalkozni, fel­találtam az injekciót romos lakások felújítására. A né- ném finoman kacag, befog­ja az orrát, az anyám csuk­lik, és kimegy a szobából. Be­leszórják az injekcióstűt a padlóba, és feltámadnak a fa­lak. Így zajlik egy este, vagy­is, ami még abból hátravan. Csinálhatok, amit akarok, mindig én vagyok a központ. Az öreg fűti magát, hátrate­szi a kezét, úgy sétál. Még egy pillanat és bekövetkezik a legrosszabb fordulat. Bírá­lat érkezett a címedre, foly­tatja, tavasz óta dumálok,­töröld le a képeket, porosak, mint egy tavalyi színdarab. A néném anyám után megy, otthagynak az öreggel, úgy érzem magam, mint bárány a farkasbörzén. Csakhogy ki­mentek, mondja az öreg. Any- nyi eszed nincs, hogy enni kérj, amíg készítik, addig is a konyhában vannak. Ve­szem a lapot, az történt ugyanis, hogy az anyám ké­padón A többinek a vaskor­4 NÓGRÁD- 1976. február 6., péntek Tanitsuk-e rajzolni a gyereket? Csaknem minden gyerek „anyanyelvi fokon” rajzol. Vagyis: ábrákban, színekben rögzíti azt, amit megismert, ami foglalkoztatja, amit kö­zölni akar. Porba rajzol bot­tal, fajra tégladarabbal — olykor épp elég bosszúságot okozva a városi szülőknek, hiszen a gyerek alakító és közlő ösztöne nem kíméli a lakások féltve őrzött falát sem. Pszichológiai felmérések világszerte azt tanúsítják, hogy az emberek túlnyomó többsége vizuális típus, a gyerek, meg különösen, s a gyermeklélektan hajlik arra, hogy a gyerekek gondolkodá­sát így határozza meg: ké­pekben gondolkodnak. A rajzi kifejezni tudás — ne gondoljunk itt természete­sen iskolás értelemben vett rajzra — örömet szerez a gyereknek. Már a puszta ki­fejezést is sikernek könyveli el, s ha ezért még dicséretet is kap. ha látja hogv szándé­kát megértették, úgy siker­élménye még fokozódik, s lendítőleg hat további tevé­kenységéi« is. Jobbára ez a helyzet az óvodákban is, amelyekben a nevelési szem­pont még uralkodik az okta­tási szempont fölött. Merőben megváltozik azonban a hely­zet, mihelyt a gverek beül az iskolapadba. Számára a r»'z eddig önkéntes és önk'- fejtő cselekvés volt. ezentúl azonban kötelező nedaeöoiai normákhoz igazított. Eddig aktív cselekvés volt, most passzív befogadássá és köte­lező utánzássá válik. S az a gyerek, aki eddig bonyolult térviszonyokat, összetett cse­lekvéseket viszonylag könnye­dén ábrázolt kepnyelven, most elnehezül, megmereve­dik, kedve elpárolog. Számos szülőtől hallottam ezzel kap­csolatban azonos panaszt: ki­ölik a gyerekből az egyéni­séget. Másrészt viszont állandó visszatérő szülői sóhaj: „A gyereknek nincs kézügyessé­ge!” Ez ugyanúgy téveszme, mint az, hogy a rajzoktatás feladata valamiféle „kéz­ügyesség” kimunkálása lenne. Pavlov a vizuális érzékelést az úgynevezett első jelző- rendszerbe sorolja és fő is­mérvének az öntevékenységet jelöli. Más pszichológusok ezen tevékenységen belül rá­mutatnak egy másik tényező, a játékosság fontosságára is. Ez a játékosság már az el­gondolás stádiumában is ta­pasztalható. hogy azután to­vább bővüljön motiválódjék a kivitel folyamatában. Mit tegyen tehát a szülő, aki úgy látja, hogy gyerme­ke rendkívül ügyes, tehetsége mutatkozik a rajzolásra, fes­tésre? Ha szabad tanácsot adnom: ne hamarkodja el a véleményét, tekintse a gverek vélt vagv valóságos tehetségét olvan egyszerű sajátosságnak, mint a gyerek haja vagy szeme színét. Hiszen a kis­gyerekek között — éppen raj­zi tekintetben — alig-o'ig «Vari olvan. aki alapvetően tehetségtelennek mutatkozna. Csak ki kell várni: fiásőbb a-z7_á lesz. Vagy ellenkezőleg: kamaszkora után fog megmu­tatkozni. hogy csakugyan te­hetséges-e. Legjobb hát, ha a szülő a rajzolást és a festést egysze­rűen a játék valamilyen for­májának tekinti. S ennek megfelelően a ceruzát, a kré­tát meg a festéket és a pa­pírt játékszernek. Adjon eb­ből mindig annyit a gyereké­nek, amennyit csak igényel. Hiszen az a játék, amit a gye­rek maga talál ki magának, és amivel maga alakítja ön­magát, amelyet fantáziái» segítségével teremt, hogy az­után a játék visszahasson rá és tovább ösztönözze képzele­tét, minden más. készen ka­pott. felnőttek által előre ki­gondolt játéknál hasznosabb­nak mutatkozik, mert a gve- rck teremtő ösztönét szaba­dítja fel. És hosszú-hosszú évekre ennek az ösztönnek » szabadiára engedése fonto­sabb és eredményesebb mint az. ha a szülő — rossz pe­dagógiai beidegzettsége. vagy tudati hatások következté­ben — úgy hiszi, hogv á gvereke munkáit ^korrigál- nia” kell. Mégpedig annak ■••x egvedül üdvözítőnek k’kiál- to*t nnrma alapün. am»'v nx utánzat, a másolást tekinti a ]orf nólcy.ori'l hV>n Hadd játsszék a gverek! ö úgyis úzv és azt teremt, ami- re és ahogvan pszichikaiiag szüksége van. Bojár Iván Mai tévéajánlatunk 20.05: HAL NÉGYESBEN. Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer vígjátékának közve­títése a József Attila Szín­házból. Erdő közepén áll a ház, ahol a három öreg Hecken­dorf kisasszony tölti a nya­rat. Egyedüli társaságuk a hűséges inas: Rudolf, aki egy éjjel bekopog az idős hajadonokhoz, hogy emlékez­tesse őket hajdani gáláns szolgálataira, és arra, hogy nagyobb összeget ígértek ne­ki egykoron. A hölgyek rej­telmes akcióba kezdenek, hegy elhaílgattassák a sokat tudó inast. Rudolf azonban résen van, s dermesztő meg­lepetéssel szolgál. De a nővé­rek is tartogatnak egy vég­ső meglepetést! Szereplők: Szemes Mari, Kállai Ilona, Örkényi Éva, Bodrogi Gyula és Káló Fló­rián. són jött haza, bizony, még ma is csinos asszony, mond­ják hasonlítok rá. Szóval, nem nálam a baj, hanem az anyám lett gyanús. Elkerül­hető szépséghibák. Sajnos, mint tudják, ez a legjobb családban is előfordul. Eb­ben az összefüggésben figye­lem a felnőttek világát, kár, hogy ném tudok rajtuk eliga­zodni. Ami világos előttem, mindössze annyi, hogy az em­beriség két nemből áll, és amilyenek a kilátások, egy­hamar ezen nem is lehet vál­toztatni. Még akkor se, ha történetesen a házasság intéz­ménye már holnap megbu­kik, amely intézmény olyan zseniális, mint a világító ko­csikerék, amellyel se utazni, se világítani nem lehet. Mon­dom, figyelem a világot, s amire eddig rájöttem: növek­szik a sertésállomány. Né­zem az öreget, zseboroszlán a szobában. Elmélázok a helyzeten, de gondolataim úgy haladnak, mint vízitaxi a sivatagban. Végül is leesett nálam a húszfillér, pirossal aláhúzom, jó reggelt, mon­dom magamban, s már ve­szem is elő a konyakosüveget, töltök az öregnek, valamivel többet magamnak. Ügy vá­rom a fogadtatást, mint aki henteskéssel megy látogató­ba. A szeme se rebben, le­hajtja a magáét. Üdvözlet a dolgozóknak, én Se szeretek lemaradni. (Folytatjuky Palóc farsangi népszokásokról Vidám foglalkozás a hímzőszakkörben A balassagyarmati művelő­dési központ egyik barátságo­san berendezett klubjában tartja foglalkozásait hétfő es­térként a kézimunka-szakkör. Amikor legutóbb ott jártam, a régi falusi fonóházak hangu­lata fogadott. Az egykori fo­nóházban beszélgetés, ének­szó, játék mellett könnyebben ment a munka, a tollfosztás, de leginkább a fonás. — Ebbe a hímzőszakkörbe nem fonni járnak a balassa­gyarmati asszonyok és lá­nyok, hanem kézimunkázni — fogadott Mindszenti Lászlóné, a szakkör vezetője. — Közben jókat beszélgetnek, érdekes ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, filmvetítéseket néznek. . Ami a vidámságot illeti, magam is tanúja lehettem nemegyszer, legutóbb pedig egy színes, hangulatos elő­adást hallgattam meg. A pa­lóc népszokások lelkes kuta­tója, a helybeli dr. Ember Lajosné, ennek a tájegység­nek téli népszokásairól, farsangi, lakodalmas szokásai­ról mesélt kacagtató dolgokat. A tereskei asszonybál pajzán históriája, a palóc kiszekihaj- tás színes leírása különösen érdeklődést váltott ki a je­lenlevők között. Sok pajkos rigmus, hahotára fakasztó férfi-, férjcsúfoló vers (asz- szonycsúfoló is!) szerepelt ezen a farsangot köszöntő szakköri estén. A farsangot idézte a jóféle „trakta'’ is, az omlós pogácsástál, amelynek nemcsak azért volt nagy ke­letje, mert Emberné kiváló háziasszony, hanem mert be­jelentette: a pogácsákba tíz­es húszfiBéreseket rejtett el, és aki megtalálja, az általa készített festett fakanalakat, krémkanalakat „nyerhet”. Ez a játék is palóc népszokás mód iára történt. Régen női neveket írtak kis cédulákra, azokat sütötték bele a pogá­csába. Hogy „megtudják”, ki csalja meg őket a férjeikkel. Régen talán sírtak, gyűlöl­ködtek ilyenkor az asszonyok, nem úgy most; kacagás kísér­te azokat, akik ..pénzre ha­raptak”, és volt öröm a szép palóc motívumokkal díszített ékes konyhaeszközök láttán. Még sokáig együtt maradtak a lányok és asszonyok, kézi­munkájukat rövid időre sem -téve le a kezükből. Így lesz­nek népművészetünknek nem­csak jó ismerői és kedvelői, hanem a hagyományok őrzői és továbbfejlesztői is. E. É. Emlékezés Máriássv Félix művészeiére A közelmúltban elhunyt Míriássy Félix, a magyar film­művészet egyik legsajátosabb hangú, legkiforrottabb mű­vészegyénisége volt. Filmjei­vel nemcsak Itthon, hanem külföldön is sok sikert aratott. A Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Csempészek, az Imposztorok című filmjei­vel különösen nagy érdeklő­dést keltett. A Salgótarjáni József Attila megyei Művelő­dési Központban megrende­zésre kerülő Art Kino filmso­rozat ezúttal a neves filmmű­vész műveiből ad érdeklődés­re számot tartó válogatást. Ebben a hónapban két Má- riássy-filmet láthat a közön­ség: az 1959-ben készült Fa­pados szerelmet és az 1960- ban forgatott Próbaút című alkotást. Hatékonyabb nyelvoktatás A TIt Nógrád megyei székhá­zában már működött egy nyelvi labor, amely azonban nem váltot­ta be a hozzáfűzött reményeket. Ezért a megyei szervezet elha­tározta, hogy a berendezést újabb­ra cseréli. Ennek érdekében meg­vásárolták a Magvar Elektro­akusztikai Vállalat legkorszerűbb berendezését, melv külföldi ké­szülékekkel is felveszi a ver­senyt. Az audiovizuális beren­dezés — melynek értéke három- negyedmillió forint — már be­szerelésre került a székház e cél­ra fenntartott helyiségében. Feb­ruár végén a nyelvtanárok rövid rtkéozcsen vesznek részk hogv elsajátíthassák a modern techni­ka kezeléséhez szüksége tudni­valókat, s mielőbb megindu’has- son a képzés az új ny«4«i teh» -°-*árinift/rrx

Next

/
Thumbnails
Contents