Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

t ÉS MINDIG VISSZATÉRNEK kemencekomüuesek S zokásához híven ész­revétlen elfoglal­ta helyét a ta­nácsteremben. Körülötte zsongott az élet. Akik utána érkeztek, tisztelettel köszöntötték. Mindenkinek volt hozzá kedves szava. Évek óta képviseli a járás' pátbizottságban Herencsém és környékének párttagjait. Ismer mindenkit a bizott­ságban, mégis ilyen alkal­makkor elfogja az izgalom. Idegei megfeszülnek, amikor a megszokottnál nagyobb dolgok zajlanak körülötte. A pártbizottsági ülésen pe­dig ez történik. Arcáról senki nem olvas­hatta le mi megy benne végbe. Talán sápadtabb volt a szokottnál, de a terem fé­nye ig okozhatta. Ünnepi fejkendője árnyékot vetett az arcára. A kendő alól ki­bújó haja árulkodott a múló évekről. Még mindig olyan viseletben jár akár huszonöt évvel ezelőtt. De ő így Ma­gyar Sándorné, a kommu­nista. ahogy Herencsénvben nevezik. Aztán megkezdték a munkát, ő pedig minden idegszálával figyelte a ta­nácskozást. Nem készült arra, hogy részt vegyen a vitában, de amikor az ÁFÉSZ vezetője arról beszélt, hogy mindent amire szükségük van, meg­kaphatnak a boltokban, eszébe jutottak a falubeli asszonyok, akik nem ritkán panaszkodnak, mert nem kapnak metélt tésztát, híján van a konzerv is, gépköl­csönzés sincs, korán zár a bolt. Szóval, nem olyan egy­értelműen jó az ellátás, ahogyan állítják. Aztán a női munkások megbecsülése sem olyan, mint amilyen fényesre akarják a bizott­sági ülésen festeni. Elhatá­rozta, hogy szót kér. Idegei lehiggadtak. Rendezte gon­dolatait és ügyelve, hogy senkit sem bántson meg, sarjában megcáfolta azokat, akik a valóságot elferdítet­ték és így fejezte be a beszédét. — A valósághoz marad­junk hűségesek, amikor a jövőnket formálni jöttünk ide... .j* .. .. A járási párttitkár, ami­kor válaszolt a felszólalók­nak, Magyarnénak adott igazat. Mégis amikor haza­ment Szalai János a községi párttitkár, nem rosszallóan ugyan, hiszen évek óta együtt dolgoznak az alap­szervezetben és nagyon tisz­teli is az asszonyt, mégis fe­jét csóválgatva mondta. — Ejnye, ejnye, Magyarné. Nem kellett volna azért olyan erélyesen szólni— Különösebben nem zavar­ta a megjegyzés. Inkább a mondás jutott az eszébe, (•mely még ma Ls járja a fa­luban: „Asszony a férfival n? vitázz, mert a férfinak h-i szalmahordó kötél van is a derekán, akkor is em­ber.Mekkorát tud derülni ezen, mert azért mégiscsak annak kell történnie, amit ő akar és akkor a közmon­dás meg hadd maradjon! És az is igaz, sok kemény küzdelemben edzett asszony ám Magyar Sándorné. Nem lehet könnyen megzavarni magabiztosságában. A hét végére azért már el­fárad. Kinn dolgozik a Ha­raszti-tanyán, a tsz falemez­üzemében, amely nem ví- kendtelep. A napokban is férfinak való cipekedéssel raktak meg egy kocsit le­mezzel. Aztán Mezei Lász­lóval, az üzem vezetőjével is megvívnak egy-egy vitát, amely a munkából adódik. És ilyenkor az asszonyok neki mondják: —1 Mari, te beszéld meg, te vagy a pártember... E s 6 meg is beszéli. Kiszámolja mennyi fizetést ken kapniuk, azért mennyi munkát kell végez­niük, aztán folyik a hét­köznapi élet, szépen sorjá­ban a vitákban alakítva, hogy nekik is. a közösnek is jó legyen. Az élete még most sem könnyű Magyar Sándorné- nak, de ki látta már bánat­ba merülni? Minden ami történik körülötte munká­jának beteljesülését bizo­nyítja. Az újjáépült házak, a háztetők teievizióanten- nái. az udvarokon fénylő autók, a megszépült embe­rek. a városokban tanuló gyerekek, minden ami meg­változott a községben, örö­met jelent neki. Egy kicsi szorongás azért odalopako­dik a nagy öröm mellé, amit így szokott megfogal­mazni, — Jól élnek az emberek és felejtenek... Mi ez a kis szorongás ahhoz. amit már átélt? Hiszen valamikor finom, fi­atar kezét kérgessé marta a cselédsors mosogatóvize. Keményedéit akarata, ami­kor beérett a gabona és bátyjai oldalán a nagytar- lókon kötötte kévére az uraság tiszta búzáját, hogy amikorra eljön a tél és új­ra a cselédlány útját járja, 'maradjon otthon kenyér. Egyszer, réíier. Orosz János az akkori járási párt titkár megkérdezte tőle. amikor asszony létére fáradhatat­lanul járta, a házakat és gyűjtött minden értéket, hogy ablak legyet; az iskolá és a padban üUweos&iék a gyerekek, — Mari, honnan benned ez az energia? Akkor már hat gyermek édtesanyja volt. Szegényen, magányosan a Banya-patak omladozó partján élt. Férje az Italnak adta magát. Az a kis csermely a néma ta­núja, mennyi könnyet hul­latott emiatt. A pártszerve­zetben találta meg a tám­pontot, amelybe megkapasz­kodott és küzdött, hogy megváltozzon ami volt. Nem mondott a titkárnak semmit/ de innen volt az erő, amely huszonöt eszten­dővel ezelőtt azon a napon kezdődött, amikor képvise­lőválasztás lázában égett Herencsény népe, és ó aki­nek testét égette a cseléd- sors, vitt volna mindenkit, hogy arra szavazzanak, aki a dolgozó embert képvise­li. Vitte volna be a szavazó- helyiségbe, ahol Keresztúri József állta útját. — El innen, ha nincs hoz- . zá igazolványod... Itt kezdődött Magyar Sándorné élete. Lett igazol­ványa és folytatódott élete azzal, hogy megalakították az első közös gazdaságot, amelynek mindmáig egysze­rű tagja. Felnevelte gyer­mekeit is a két keze mun­kájából. Árpád fúthenger- vezető, András fémipari la­katos, Sándor hivatásos pártmunkás, Rozinak. Pi­roskának, Marikának szak-. mája var., mindhárman asz- szonyok már. A múltkoriban a párt- szervezet szobájában éppen arról beszéltek, amiről a pártbizottsági tanácskozá­son, ahol jómaga is felszó­lalt. Az egységes cselekedet­ről. A Dobogó-tető mögé húzódott már a nap és ár­nyékba borult a falu. El­jött a lámpa gyújtás ideje. Magyarné nyugtalan volt. A zsebében levő. lakáskulcsot' marizsgatta. Finoman megzörgették az ablakot. . — Édesanyám a kulcsot. Itthon vagyunk... — szól­tak be a tanácskozókhoz. Á tfutott testén a for­róság. Arca megszí­nesedett, fér v gyúlt a szemébe Ami;; e hazatért már meleg ve" a szobák­ban. otthon voltak mind a hatan a gyerekek és az unoka is. Bubái Gyula — SZÉP MUNKA, de ne­héz. Saanottal sokat doigo­, zunk. Kemencét építünk, fel- ] újítunk. A tűzhelygyárban vannak lágyító., zománcozó- és kupolókeimencék. A meleg sok erőt kivesz az emberből. Nem mondom, meg is fizetik a munkát. Szeretem a szak­mámat. — Ezt tanulta? — Kőművesnek szabadul­tam 1958-ban Budapesten. A családi körülmények úgy hoz­ták, hogy Piliimybe kerültem. Itt nősültem. 21 éves korom­ban. Most 35 évesen van egy 13 éves fiunk és 6 évtes kis­lányunk. Pilinyból járok be. A gyárban 13 éve dolgozom, Már 10 évié a karbantartók­nál. A brigádunk 1964-ben alakult. Két éve vagyok bri­gádvezető. mióta komplex- brigáddá szerveződtünk. A kőművesek mellett ács, asz­talos és festő is van a bri­gádban Tavaly már a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést kaptuk. — Milyen többletet kellett ezért adni? . — Az alapkövetelmény fe­jenként 10 ezer forint többlet- gazdasági eredmény. Volt két újításunk. Társadalmi munka is több mint 50 óra szemé­lyenként — mondja Szűcs. Lajos, a brigádvezefű, s igy folytatja'. — A nagycsarnok! zománc- kemencét kellett tavaly fel­újítani. Hat évvel ezelőtt mi építettük, és azóta dolgozott. Talán még egy kemence sem bírta ilyen hosszú ideig. To­vább üzemelt tavaly is. mint, ahogy a felújítás- kezdetét ere­detileg tervezték. Amikor le­állt, nekiláttunk a munká­nak. A kihűlésre sem vártunk Napi 12 óráztunk, nem volt szabad szombat, vasárnap sem. amíg be nem fejeztük. Segí­tettek az üveggyáriak is. Vé­gül hat nappal a tervezettnél előbb kezdhette meg a ke­mence a termelést. Talán mondanom sem kell a jelen­tőségét. Viszont asz is igaz, hogy nagyon jó volt az elő­készítés. — Nem mindig il-een jó? — Nemi Ha valami na­gyobb munkát befejezünk, ak­kor mindig arról beszélünk, mit kellett volna jobban csi­nálni. Ha jobban előkészíte­nék a munkát, rövidebb idő •Jatt végezhetnénk. — Ügy hallottam, ha hibát észlel szóvá is teszi. Van vé­leménye, és megmondja, akár tetszik másnak, akár nem. Igaz. ez? Ha jól tudom, kénytelen vagyok fel­tételes módot használni, mert szűkös szabad időmből kifolyólag csak meg­lehetősen ritkán tudom élvezni az elektronikus hírközlés tsJr-.zét — el­nézést a mondat megszakításáért, de nem régen, éppen a heten hailoitam a televízió ilyetén megjelölését, s oly’ jól esik ezt mindenki tudtára adni —; szóval, ha valósin ül emlékezetemben, akkor a képernyő előtt mondta el va­laki az immáron szállóigévé minősült mondatot: Mondom a magamét. Tel­jesen egyetértek ezzel az emberrel, mert valóban nagyon sok helyen, szám­talan ízben mondjuk a magunkét, persze, hozzá kell tenni: a mások ál­tal kívánt mondanivaló gyakrabban kívánkozik ki belőlünk... Mert ugye, hatásosabb — bár nem hatékonyabb — egy-egy valamirevaló értekezleten • főnök által helyesnek, időszerűnek vélt álláspont általunk történő kinyi­latkoztatása, mint mondjuk, saját ere­deti — talán még hasznosabb — ötle­tünk közzététele. Elvégre, emberek vagyunk... Szóval, mondjuk a magunkét, vagy a másokét, mert bár néhány minisz­térium ugyan — nem vagyok benne biztos: rendelettel, vagy utasítással — már felhívta ügyfelei figyelmét a ke­vesebb értekezésre, ami egyébként a nagyobb önállóságot is biztosítaná, de hát; mint egy héttel ezelőtt is meg­kockáztattam mar: hagyománytiszteló nép vagyunk. Azt tartjuk továbbra is, hogy biztosabb, amit sokszemközt be­szélünk meg. döntünk el, vitatunk meg. Ami — egyébként — hasznos is, de nem tudom nem ellenkezik-e bizo­nyos elvekkel, amelyeket nem is olyan régen, valamiképpen ígv fogalmaztak meg: kollektív döntés — i_/ sze­mélyi felelősség...1.? Mondom, mondjuk a magunkét, mindazok tudatában is, hogy — nem hiszem, különösképpen bizonygatni Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök HÉT MAP Péntek, Szouohat, Vasárnap _ i Értekezünk kellene állításunk valós voltát,' — a sok értekezés sok értékes órát rabol el mindennapi munkánkból, épperi ak­kor, amikor lehet-e nagyobb, fonto­sabb téma a munkaidő teljes, inten­zív kihasználásánál? Ami egyébként nem új dolog, hiszen jó néhány évvel ezelőtt is dívott már, hogy ha törik, ha szakad; nyolc órát kell dolgozni. Mert állítólag mindenki csak az elvég­zett munkája után kap fizetést... Gondolom — s mert ellenkezés típus vagyok, így remélem is! — e mondat elolvasása után jó néhányan felkap­ják a fejüket, s talán felötlik agyuk­ban a kérdés a cikkíró munkaidejét, s annak hasznos kitöltését illetően, ami egyébként helyénvaló is lenne, mert ő is meglehetősen gyakran értekezik. Bár természetes, mindez velejár fog­lalkozásával, de igaz: esetenként ő is megkérdőjelezi magában: szükség volt- e egyikre-mási kra ? Persze, hiba lenne valamennyi ér­tekezlet megtartását kétségbe vonni, hímen kellenek, napi gondjaink, — nem akarom írni: problémáink — enyhítését, megvalósítását szorgal­mazzák, s nem szólam, de segítik, mégha csak ici-picit is: szocialista tár­sadalmunk épíbését. Szóval, kellenek ezek a viszonylag szűkebb köröket érintő társadalmi összejövetelek, mert sok mindent megtud ott az ember.., így volt ez a múltkor js — elnézést, hogy nem éppen e heti eseményt tá­runk most az olvasó elé — amikor or­szágos jellegű értekezlet résztvevője voltam, ami egyébként a megye tisz­teletére is vált, mert ha jól tudom, még a fővárosban is csak meglehető­sen ritkán rendeznek hasonlót. Mon­dom, sok értékes információhoz Jut Ilyen alkalmakkor az ember, amelye­ket, mert tényleg nem állami és hi­vatali titkok, nyugodt szívvel tárha­tunk mindenki elé. Megtudtuk, hogy X, aki a tok be­számoló közül az egyiket tartotta, már harmadik éve nem dolgozik előző, bár , korántsem hasonló fontosságú munka­helyén, mert /megszaladt” neki, hi­szen a sógora, vagy a nagybátyja... Aztán megtudtuk, hogy tömegszerve­zetünk takarítónői állítólag hanyagul végzik munkájukat, mert a felüdülés céljából igénybe vehető poharak fol­tosak voltak, bár néhányan, akikkel egy asztal körül ültünk, bizonygatták, hogy ez külön téma, hiszen Nógrádban meszes a víz, s ez okozhatja a piszkos­ságot. Azután tudomásunkra jutott, hogy megyei nagyvállalatunk igazgató­ja konkrétumok helyett — őszintén, még lokálpatrióta létünkre is be kell vallani, volt benne valami — brosú­ra- és frázisgyűjtaménmyel traktálta meglehetősen hosszú ideig a száznál is nagyobb létszámú hallgatóságot, az­tán hallhattunk ajánlást is a hosszú besvé ölek megelőzésének módszereiről — mármint, hogy féllábon állva illene elmond:.!'/, s akkor meggondolnák, hány gépelt sorral lehetne kevesebbet közölni — aztán megtudtuk, hogy Len­gyelországban már néhány évvel ez­előtt megtiltották az előadótermekben történő dohányzást. Persze, még tovább lehetne sorolni ezeket a csupa nagy jelentőségű, fon­tos információkat, mert hasznosak, hathatósan formálják a dolgozó tö­megek nézetét, de igen-igen szorít már az idő: sietni kell egy értekezletre.., Karácsony György brígaduezetöje E [mosolyogj a magát, az­után; válaszol: — Igaz! Ha valami nem tetszik, megmondom. Nem várok külön értekezletre, vagy alkalomra. Ügy érzem, ha igazam van, szólni keli. Emi­att nincs haragosom, mert akkor talán a mühelybizott- ságba se választottak volna be. Munkavédelmi felelős vagyok, — VAN AMI bosszantja az embert. Jó a gárda, nem keil a kezét fogni senkinek, de a munkát valahogy jobban elő kellene készíteni, hogy gyor­sabb legyen. Azután bosszan­tó, ha hiányzik az anyag, vagy van, csak éppen selejtes. — Idomtéglákkal dolgo­zunk és nagy a minőségi kö­vetelmény. Ha előre átvizs­gálhatjuk, nem lehet baj. Amit' elkészítünk, azért mi felelünk. Nem lehet játszani a minőséggel. Ha nem felel meg az anyag, selejtes, nem építjük be. Emiatt eseten­ként van gondunk, mert a gyártó vállalatnál nem veszik mindig ilyen szigorúan. Ilyen­kor viszont szólni kell. Egyéb­ként az idén lesz több ke­mencefelújítás. Ezekre úgy szeretnénk felkészülni, hogy időben, jól/gyorsan végez­zünk — mondja. Azután té­mát változtatunk. — Ügy hallottam tanul? — ERRE MÁR korábba* gondoltam. Nálunk, a gyáron belül megszervezték a szak- középiskolát. A brigádból hárman járunk. Az ember lá­tóköre bővül, de az általános műveltéig is fontos. Nehéz egy kicsit! Újra bele kell jönni. Közepesre sikerült a félév. Remélem lesz jobb- Tanul a család is. A feleségem a tsz- ben dolgozik és érettségire készül az idén. a közgazdasá­giban. A gyerekek iskolások, Én is tanulok. Reggel fél öt­kor indulok Pilinyból. Amikor iskola van, este hétkor érek haza. A gyár is ad kedvez­ményt. Ezenkívül a brigád­dal is vannak közös rendez­vények. Sokszor segítettünk már egymásnak építkezésben, Másoknak is. Kulturális ren­dezvényeken részt veszünk. Iskolát! támogatunk, Már kész az idei felajánlásunk. Az idén egyéni kulturális vállalásokat is tettünk. Nekem az iskola elvégzése a fő feladatom — mondja befejezésül Sziücs fa­jos. a kemencekőművesek brigádvezetője, B J, Jánosaknán a Páva Női Fehérneműgyár telepén egyre több fiatal tagja a KISZ-szervezetnek. Növekedett alapszerveze­teik száma, a kongresszusi felkészülés jegyében pedig új­raválasztották vezetőiket, akik már az új mozgalmi év p'őlróíioíjjftfr; ­Bocsi Erzsébetet az elmúlt in ! ben választották meg a közösség új KISZ-titkárává, A Keine, ovo szalagon dolgozik, mint a tagság nagy része. Példaadó munkájával bizonyít­ja, hogy jól szavaztak a fiatalok. Koós Pálné beosztása művezető. Munka után követte ik a KISZ, a közösség, a tanulás. Néhány szóval így mutatható be a fehérnemúgyár fiatal szakembere, aki tanuló kora óta, 1969-től hűséges az üzem éhez. NOGRAD — 1976. február 29„ vasárnap ü • »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents