Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 5. oldalról) zászlaját, becsülettel teljesíti történelmi küldetését, lankaPártunk magasra tartja a marxizmus—leninizmus és a datlanul harcol a kommu- proletár internacionalizmus nista eszmények győzelméért. III. A párt további fejlődése, a káderpolitika kérdései XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mint 24 százalék a tudomány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító apparátus dolgozója, katona. A párt növekedésére, a minőségi összetételének javítására irányuló munkát jelleT mezve, foglalkozni szeretnék a következő elvi mozzanatokkal. A fejlett szocializmus viszonyai között, a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. Az SZKP természeténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tükrözi a munkásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szerepét. A beszámolási időszakban a pártba felvettek több mint 11 százaléka kolhoztag volt. Ily módon egészében az SZKP-ba belépők körülbelül 80 százaléka az anyagi termelés szférájában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékenykedik. Lényegesen megnőtt a párttagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelői körében. Jelenleg minden negyedik-ötödik szakember kommunista és ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség betölt a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésében, a kommunista építés adta valamennyi feladat megoldásában. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint kétharmada komszcmolista. Az ifjúságnak az SZKP-ba történő fokozódó beáramlása szemléletesen' mutatja, hogy a párt életerői kimeríthetet- lenek, hogy fiatal nemzedékünk mély odaadással viseltetik a kommunizmus eszméi iránt. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializmusban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt vezető szerepének, tekintélyének növekedéséből származik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik . tetteikkel bizonyították, hogy a lenini szavakkal szólva, nem valamiféle előnyök szerzéséért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezzenek a kommunizmus javára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz,- hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehajtott párttagkönyvcse- re. Teljes joggal elmondható, hogy elértük azokat a célokat, amelyeket) a ttagkönyycseré- vel akartunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszakában körülbelül 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártélet normáitól, megsértették a fegyelmet, elvesztették a kapcsolatot a pártszervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a pártvezetés elveinek, a demokratikus centralizmus elvének maradéktalan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított amikor védelmezte ezeket az elveket, harcolt megsértésük ellen. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a XX. párt- kongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordulója. A pártélet lenini normáinak és elveinek megerősítésében és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a Központi Bizottság októberi (1964). plénumának, a XXIII. és XXIV. pártkongresszusnak határozatai. A párton belüli demokrácia következetes fejlesztése, a követelmények emelése a part minden tagjával szemben —• ezek elévülhetetlen lenini elvek. Ezek napjainkban is a párt fejlődésének alapjául szolgálnak. A XXIII. és XXIV. kongresszuson a pártépítés kérdéseiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának további elmélyítését, a pártmunka szervezési formáinak és módszereinek fejlesztését. Mindez különös erővel mutatkozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-választási kampányban. A szovjet társadalom dinamikus fejlődése, a kommunizmus építésének növekvő méretei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk megköveteli, hogy állandóan í ők életesitsük a párt- i rá nyitás színvonalát a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a tömegek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei tevékenységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje közvetlenül függ attól, hogy mennyire harcosan és kezde- ményezően tevékenykednek a pártunk gerincét képező pártalapszervezetek. A pártalapszervezetek a gazdasági és kulturális építés első vonalában állnak, a tömegek sűrűjében tevékenykednek. Munkájuk nagy mértékben teszi lehetővé, hogy a’ párt politikája egyesüljön a néptömegek élő, alkotó tevékenységével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-nevelő feladatokat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele — folytatta — a lenini munkastílusban rejlik. A lenini stílus — alkotó, szubjektivizmustól mentes, amelyet a társadalmi jelenségekhez való tudományos hozzáállás hat át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommunistáiétól, igényességet maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzei kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az emberek iránti bizalomnak és tiszteletnek a kitűzött feladat iránti ma- gás fokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka és egész munkánk törvénye, És természetes az, elvtársak, hogy a kritikára való helytelen reagálásra a pártszerveknek mindig határozottan operatívan kell vála- sz© Írnok. A határozott válaszion természetesen nem a nyers kifejezéseket, hanem a dolog lényegét értjük. A kritika értéke igazságosságában, a felvetett kérdések társadalmi jelentőségében van. Ami pedig az önkritika értékét illeti azt őszinte volta, a hibák és a hiányosságok gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság áttekintetett egy másik témakört is — a párthatározatok végrehajtása felügyeletének és ellenőrzésének problémáját. Az elfogadott határozatok’ teljesítésének felügyelete és ellenőrzése a szervező munka legfontosabb része, minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden pártszerv, minden , párt- alaipszarvezet feladata. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunkban, az elfogadott határozatok teljesítésével, vagy a bírálat és önbírálat helyzetével kapcsolatban valamiféle aggasztó helyzet alakúit volna ki. Másról van szó. A lenini munkastílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden pártszervezet, , minden tanácsi és gazdasági szerv tevékenysége sikerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának jelentőségéről szólva megállapította: A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a hatásköri illetékességgel, a fegyelmezettséget a kezdeményezőkészséggel és a dolgokhoz való alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, nevelési szempontokat, érzékenynek keli lennie az emberek szükségletei és igényei iránt, példát keli mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan megszilárdult a káderekről váló gondoskodás. Véget vetettünk a pártmunkások indokolatlan, gyakori áthelyezése gyakorlatának, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a káderstabilitás jelszavával vezető posztokon maradhatnak olyanok, akik mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeikkel. Még kevésbé lehet vezető munkakörben hagyni olyan embereket, akik felelőtlenek, nem tudnak megszabadulnia múlt .terheitől, és feltételezik, hogy munkakörük egymagá- 1 ban biztosítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban azt az álláspontot képviselte, hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysége kritikus értékelésének készségét, elszakad a tömegektől, hízelgőket, és talpnyalóikat „termel ki” maga körül, aki elvesztette a kommunisták bizalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotói képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. A párt eszmei-nevelő munkája Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rejlik. S a párt állandó feladatának tartja a kommunista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és képesség nevelését. A beszámolási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, az új ember, a kommunizmus méltó építője kialakításának problémái nagy helyet foglaltak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forradalmi átalakító tevékenységét, a marxista—leninista elmélet szilárd alapján folytatja. A marxizmus—leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízható alapja. Lehetőve teszi, hogy megértsük a történelmi távlatokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazdasági, és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus —leninizmus ereje az állandó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad! Ismeretes, hogy minden elmélet valóságértékének ismérve a gyakorlat. A munkásosztály és az összes dolgozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmutatták a marxizmus—leninizmus lényegét kifejező elméleti tételek és elvek megingathatatlansá- gát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a termelés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyreható kutatása, amelyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és - tartalma fejlett szocializmus feltételei között, a társadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erőfeszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezenkívül államiságunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentősége, a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok alapvető problémái, a forradalmi folyamat és különböző áramlatainak kölcsönhatása és egysége a demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. A világpolitika kedvező változásai, az enyhülés — hangoztatta a továbbiakban — jó lehetőségeket teremt a szocializmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperializmus propagandája pedig kifinomultabbá válik. A két világnézet küzdelmében nem lehet helye a semlegességnek és a kompromisz- szumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propagandamunkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasítására van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egyidejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulójának megünneplésére. Az elmúlt fél évszázad munkasikereiben, a Nagy Honvédő Háború harci hőstetteiben fejlődött ki és edződött meg országunk összes osztályának és társadalmi csoportjának, népnek és nemzetiségének megbonthatatlan egysége. S ez az egység, minden szovjet embernek ez az összeforrottsága, odaadásuk nagy hazájuk iránt, a népek Internacionalista testvériség* vált az elmúlt jubileumot alapgondolatává. S ebben áll hatalmas politikai és neveli jelentőségük. A párt egyik legfontosabl feladata volt és marad, hogj megerősítse a dolgozók, min denekelőtt a íiatal nemzedél tudatában a szovjet hazafisás és a szocialista internacionalizmus eszméit, a szovjetéi- országa, a hazánk iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. Brezsnyev ezután méltatt; a hadseregben folyó neveli munka jelentőségét, majc megállapította, hogy a politikai és a munkára való nevelés szoros összefonódásánál szemléletes eredménye a szocialista verseny jelenlegi fellendülése. Mindannyian örülünk an. nak, hogy milyen mély gyökereket eresztettek a szocialista verseny lenini eszméi Büszkék vagyunk arra, iíbgj a verseny élvonalában a kommunisták haladnak. A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az ország társadalmi-politikai életére az erkölcsi légkörre. Közös harci jelszavunk, hogy minden módon fejlesszük tovább a szocialista versenyt, a munkához való kommunista viszonyért folyó mozgalmat. A népművelés és a szakmai képzés és az egész közoktatási rendszer tökéletesítéséből szólva megállapította: semmi sem emeli úgy a személyiséget, mint a tevékeny pozíció az életben, a társadalmi kötelezettségek iránti tu. datos viszony, amikor a szavak és a tettek egysége a magatartás mindennapos normájává válik. Az ilyen pozíció kidolgozása az erkölcsi nevelés feladata. Jelentős eredményeket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének javításában. A jövőben is következetesen tevékenykedünk e feladat megvalósításán. Az anyagi lehetőségek növekedésének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek eszmeierkölcsi és kulturális színvonalának emelésével. Máskülönben a kispolgári pszichológia csökevényei jelentkezhetnek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emelkedik társadalmunk fejlődése, annál tűrhetetlenebbé válnak a szocialista erkölcsi normáktól való, még tapasztalható elhajlások. A nyerészkedés, a szűk tulajdonosi tendenciák, huliganizmus, bürokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfajta jelenségekkel vívott harcban messzemenően támaszkodni kell a dolgozói kollektíva véleményére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meggyőzés módszereit és a törvény erejét — minden rendelkezésünkre álló eszközt. A tömegtájékoztató- és a propagandaeszközök szerepét említve aláhúzta, hogy szükség van az újságok, folyóiratok. a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújítására is. Az irodalom és a művészet kérdéseire rátérve megállapította: Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizálódott annak az alkotó értelmiségnek tevékenysége, amely egyré jelentékenyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunista társadalom építéséhez. — hangsúlyozta. — Az irodalom és a művészet kérdéseinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiség iránti tapintatos magatartást, az alkotói útkereséshez nyújtott támogatást és az elvszerűséget. Bármely alkotás társadalmi jelentőségének értékelésében fő szempont természetesen, továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata marad. í|jy, lenini módon jár el a KB és járnak eí a pártszervek, a nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek ezen a területén. NÖGRÁD - 182$. február 25., szeida A tanácskozás színhelye. (Folytatás a 7. oldalon) J í
