Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József ősiemén Púja Frigyes vietnami látogatásáról Púja Frigyes, az MS^MP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Nguyen Duy Trinhnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnök-helyette­sének és külügyminiszteré­nek a meghívására 1976. ja­nuár 24. és 31. között hiva­talos, baráti látogatást tett » Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Púja Frigyes koszorút he­lyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazda­ságával, a i vietnami nép kul­turális életével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong. a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Púja Frigyes külügymi­niszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh-városban. Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Nguyen Thi Binh külügyminiszter fogadták a magyar vendége­ket és vacsorát adtak tisz­teletükre. Nguyen Duy Tring és Púja Frigyes külügyminiszter tár­gyalást folytatott a két or­szág. a VDK és az MNK kö­zötti barátság további erő­sítésének és együttműködésük, kiszélesítésének időszerű kér­déseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzet­közi kérdésekről. Púja Frigyes külügyminisz­ter őszinte köszönetét mon­dott a testvéri fogadtatásért, amelyben a vietnami nép és a VDK kormánya részesítet­te, hozzájárulva a Vietnam­ban tett baráti látogatása sikeréhez. Púja Frigyes a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Vietnami De­mokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió „lassan, de konst­ruktív módon” közeledik egy új fegyverkorlátozási megál­lapodás kidolgozásához, a még megoldatlan problémák elle­nére, s elsősorban Kissinger moszkvai tárgyalásainak ered­ményeképpen — jelentette ki Ford elnök pénteken este a televízió- és rádió-hírszerkesz­tőknek tartott sajtóértekezle­tén. Az angolai FNLA-nak és az UNITA-nak nyújtott amerikai segély felfüggesztésével kap­csolatban az' elnök kijelen­1976. január 31-én Púja Frigyes és kísérete elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatá­son jelen volt I^uyen Duy Trinh, a VDK külügyminisz­tere. Hoang Van Lói külügy­miniszter-helyettes és a kül­ügyminisztérium több mun­katársa. Ott volt továbbá Karsai Lajos magyar nagy­követ és a nagykövetség munkatársai. A Hanoiból történő eluta­zást megelőzően Karsai Lajos nagykövet fogadást adott Púja Frigyes tiszteletére. (MTI) tette, hogy szerinte elhibázott döntésről van szó, amely ka­tonai vereségre ítéli a két szervezetet. Ford eredményesnek minő­sítette Rabin izraeli minisz­terelnökkel folytatott tárgya­lásait, de kijelentette: válto­zatlanul nehéz előbbre látni, hogyan alakulnak az esemé­nyek a Közel-Kelet térségében. Az elnök derűlátóan iiyi- latkozott választási kampányá­ról; mondván, hogy az „jó úton halad, és kétségtelenül eredményes lesz”. (MTI) Ford sajtóértekezlete Konstruktív megállapodás előtt Rendőrkézen három olasz bandita. Olaszországban elfogták Pietro Cappello, Nicodemo Avenosa és Níno Piros nevű banditákat. Bűnlajstromukon több emberrablás és gyilkos­ság van. Elfogatásukkor egy kilenc és egy 15 éves gyerme­ket szabadított ki karmaik közül a rendőrség. Nyugat-Szahara Diplomáciai erőfeszítések Folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések a Nyugat-Szaha­ra miatt kirobbant marokkói —algériai fegyveres konfliktus elsimítására. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár pénteken Spa­nyolország, Algéria és Marok­kó nagyköveteivel tanácsko­zott a kérdésről. Közben Karim Lamrani volt marokkói miniszterelnök Washingtonban átadta Hasz- szán király üzenetét Henry Kissinger amerikai külügymi­niszternek. Pénteken több ország — köztük Jugoszlávia és. Kuba — nagykövetét az algíri kül­ügyminisztériumba kérették és tájékoztatták őket a Nyu- gattSzaharában lezajlott leg­utóbbi eseményekről. (MTI) Harminc évvel ezelőtt a magyar történelem egyik je­lentős, mindaddig megoldat­lan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államforma. Nem véletlen, hogy a demok­ratikus Magyarország meg­teremtéséért folyó harcok ol­dották meg az évszázados pert — Magyarországot az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományok­ban, a már régebben megin­dult vita lényege a népi de­mokratikus fejlődés első idő­szaka politikai hatalmának meghatározása körül alakult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszakában hajtot­tuk végre a földreformot, ál­lamosítottuk a bankokat, a bányákat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Ebben az Időszakban hoztunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldásokat, ame­lyeken keresztül a nép végre be'.eszó’hatott a hatalom gya­korlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosz­tály és a szegényparasztság fokozódó politikai vezető sze­repe a társadalomban és a munkáspártok az államhata­lomnak is jelentős, egyre meg­határozóbb tényezőivé vál­tak. Egyre inkább a munkás­pártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fej­lőd ést­Milyennek kell tehát minő­síteni a fenti tények alap­ján ennek a kornak politikai hatalmát? A kérdésre való visszaté­rést ma már nem csak a ma­MAGYARORSZÁG - KÖZTÁRSASÁG gyár történelem lezárult sza­kaszának hű értékelésére való törekvés indokolja, hanem azok a viták is. amelyek a kapitalizmusból a szocializ­musba vezető békés átmenet lehetőségét kutatják. A népi demokratikus út a kapitaliz­musból a szocializmusbe ve­zető békés út sajátos példája. De minden korszak sajátos, a „szovjet út” is sajátos a népi demokratikus úthoz képest, mert egy más korszak hatá­rozta meg a cselekvés lehető­ségét. De minden sajátos út­ban van általános-*jellemvo­nás, tapasztalat is: a szovjet út általánosítható tapasztala­ta segítette a népi demokra­tikus fejlődés lényegének megértését, a népi demokra­tikus út általánosítható ta­pasztalata segítheti a ma for­radalmi mozgalmait. Ezért is érdemes erről a ma már tör­ténelemmé szelídült múltról gondolkodni. Az 1946. évi magyar köz­társasági törvényt is ebben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit, je. lentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A törvény az állami be­rendezkedés alapvető szabá­lyait határozta meg. E szabá­lyok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén be­lül folyt az osztályharc, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkáspárt egyér­NŰGRÁD — 1976. február 1„ vasárnap telmű hatalomra kerülését eredményezte. A törvény szervezeti, jogi megoldásait tekintve nem ju­tott túl a polgári demokrati­kus államszervezeti és jogi kereteken. Minden megoldás, a polgári parlamentalizmus megoldása, egyetlen rendel­kezés sem lépi túl az ott megismert szabályokat. De ez politikai okokból nem is lehe­tett másként. A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politikai erőket a szocializmussal szem-1 beni tudatos, vagy nem tuda­tos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra törekedett, hogy a kapitalizmus vagy szocializmus kérdésfeltevés­re egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel te­remtsen egy ' viszonylagosan stabil helyzetet a maga szá­mára. A tulajdonnal rendel­kező parasztságot a tulajdo­nunk elvesztésének veszélyét festve próbálta a szocializ­mus. a munkásmozgalom el­len hangolni. A szocializmus igazi célkitűzéseit nem isme­rő széles kispolgári tömegeket a szabadság, a tulajdon, az egyéniség, a vallási hit eszmé­nyeinek védelmezőjeként próbálta maga mellé állítani, mondván, hogv a munkásmoz­galom ennek megsemmisítésé­re tör. A munkásmozgalmat — amelynek nehézségeit a meg­osztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon, kapitaliz­must, vagy szocializmust hir­Tárgyalások fővárosban több ♦ ISMERŐS a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácsko­zássorozatok színhelyén a résztvevőket, fogadja: fényké­pészek, film- és tévéoperatő­rök hada villogtatja, berreg- teti masináit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: „sohasem lehet tudni!” Hátha ezen az ülé­sen történik döntő fordulat, születik megegyezés és akkor a rutinszerűen készített fel­vételek egyszeriben értéke­sekké válnak: „képünk a tör­ténelmi jelentőségű ülés előtt készült...” Nos, ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton megint százszámra gyártottak fényké­peket és híradóba illő tudósí­tásokat. A svájci városban folytatódott a SALT, Bécsben a haderőcsökkentési konfe­rencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok mi­niszterei találkoztak, egy má­sik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” rész­vevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korláto­zását célozzák, láthatóan lö­kést adott Brezsnyev és Gro- miko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újra felvétele még nem hozhatott számottevő előrehaladást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon most hangzott el az első megjegyzés a szo­cialista ^országok részéről a NATO egy. új elképzelésére. (Emlékezetes, hogy a múlt év decemberében, az Észak-At­lanti Tanács brüsszeli illésén vitatták meg azt az ameri­kai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukle­áris robbanófejet és 29 ezer katonát Közép-Európából, ha a Szovjeteunió cserébe, 1700 harckocsival és 68 ezer em­dessen, hanem az akkori társadalom valóban égető kér­déseire adjon valódi választ, — ez volt politikailag a fel­adata. Ezek a kérdések pedig a fasizmus maradványai el­leni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömegek valódi részvételének megol­dása, nem tulajdon általában, hanem a földreform mint égető társadalmi szükségsze­rűség, a finánctőke megsem­misítése, a bankok államosí­tása és ezek sorában a köz­társaság megteremtése vol­tak. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függ­vénye. A királyság vagy köz­társaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a' reakcióval állította szembe. Valódi kér­désfeltevés alapján a jobbol­dalt osztotta meg, mert elsza­kította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kisgaz­dapártról a legitimizmus erő­it. A köztársasági törvény a baloldalt erősítette, mert egy­értelműen mutatta, hogy a köztársaság legkövetkezete­sebb híve a munkásmozga­lom. A köztársasági törvény egyik példája annak a politi­kai harcnak, amely ebben a korban végbement. Jelentősé­ge, hogv megvalósította a de­mokratikus átalakulást, ame­lyért a magyar nér> legjobb­jai évszázadokon át küzdöt­tek. E demokratikus átalaku­lás segítségével a társadalom olyan politikai struktúráját teremtette meg, amely lehető­vé tette a politikai erőviszo­nyok átrendeződését, végső soron a szocialista társadalom felépítését. Dr. Schmidt Péter berrel csökkentené haderőit ebben a térségben). A nyuga­tiak elképzelése még mindig az úgynevezett „asszimetriá- hoz” ragaszkodik, az egyenlőt­len csökkentéshez. Az egyet­len új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségessé­gét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista országok sürgetik. Egészen decemberig a NATO országai hallani sem akartak erről. Ami az izraeli miniszterel­nök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy — rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspon­tot ismételte Rabin Ford el­nöknél csakúgy, mint a ne­vezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a palesztinokat csak a jordá- niai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalásokon, hogy Izrael nö­vekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel Aviv-i kormány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Üj csak annyi az amerikai —izraeli viszonyban, hogy — washingtoni sajtóvélemények szerint — Tel Aviv várásra „lovagol”. Az amerikai elnök- választás miatt... Izrael veze­tőt abban reménykednek, hogy talán demokrata elnök­kel lesz majd dolguk 1977- ben, aki velük szemben ba­rátibb lesz, mint a republi­kánus kormányzat, amelyet az olajérdekek az arabok felé fordítanak. Viszont Ford el­nök, aki elnökjelölt is, a ta­vasszal ellátogat Izraelbe, nyilván belpolitikai megfon­tolásokból, a saját válasz­tási esélyeinek növelése cél­jából. AZ ARAB VILÁGBAN a libanoni válság után, most az algériai—marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének középpontjá­ban. Ahogyan mondani szo­kás: igazán „lázas tevékeny­ségnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Bumedien algériai el­nök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán ma­rokkói király is fogta a te­lefonkagylót és sorban felhí­vott számos államfőt. Ezt kö­vetően a közvetítői diplomá­ciára került sor. Többek kö­zött Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol-Szahara sor­sa körül kirobbant marokkói —algériai viszály megszünte­tésével próbálkozzék. Arafat, a Palesztinái Felszabad! tási Szervezet vezetője Bumedien elnökhöz és Hasszán király­hoz egyformán üzenetet inté­zett, megkérve őket, tegyék A Mecseki Szénbányák Vál­lalat szászvári bányüzemében az ötödik szinten január 30- án 21.10'kor eddig ismeretlen okból keletkezett gázkitörés következtében Bálint László vájár, Guth János csapatve­zető vájár, Kádár Ferenc ak­nász, Sebestyén László csil­lés életüket vesztették. Ko­vács Árpád segédvájárt a mentők kórházba szállították, állapota kielégítő. A Nehézipari Minisztérium, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, a Belügyminisztérium szervei­nek részvételével a vizsgála­tot megkezdte. félre ellentéteiket. Algériával együtt Líbia is a Polisario el­nevezésű, szaharai felszaba- dítási szervezetet támogatja, ez indokolta Dzsallud Líbiai miniszterelnök algíri látoga­tását. A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús sietség­gel adja át volt afrikai gyar­matát, a nyugat-szaharai te­rületet, az azzal közvetlen szomszédságban levő Marok­kónak és Mauritániának. A volt Spanyol-Szahara fő kin­cse az a temérdek , foszfát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marok­kónak jutnak, egyhamar meg­erősödik — legalábbis gazda­ságilag — a monarchia, amely- lyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer-kétszer szembekerült. Az egykori Spanyol-Szahara ugyan ritkán lakott, de az kétségtelen, hogy a népesség tekintélyes része önrendelkezési jogot követel, s hogy a Polisario ezen az alapon harcol. (A hosszú és különös rövidítésben a Rio arra utal, hogy jó negyven éve még Rio d’ i Oro, arany­folyó volt a terület neve). Angolában a népi köztár­saság serege folytatja az FNLA és az UNITA csapa­tainak kiszorítását. Igen ér­tékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási ki­kötő volt a szakadár szerve­zetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügymi­niszter. Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba se­gíti az. angolai népet önren­delkezési jogának érvényesí­tésében, szemben azokkal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadá­lyozni. Különben a kubai—kana­dai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista sziget- ország elleni imperialista blo­kád. (A kanadai kormányfő volt az első, aki az atlanti világból érkezett Kubába.) VÉGÜL EGY érdekes hír Kínából: a most folyó, négy­napos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tet­tek arról, hogy nemsokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964. óta nem vittek népgaz­dasági tervet az országos né­pi gyűlés elé. A kínai „parla­mentarizmus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-Jaj utódjának, vagyis az új miniszterelnök­nek a kinevezése szintén par­lamenti eljárás formájában történik meg. A szászvári bányaüzemben naponta átlagosan ötszáz ton­na jó minőségű fekete szenet termelnek. A súlyos szeren­csétlenséget okozó gázkitörés a széntermelés előkészítését szolgáló ötödik szinti vágat­hajtásban következett be, je­lentős szén- és kőzetmennyi­séggel zárva el az előkészítő munkahelyekhez vezető bá­nyatérséget. Ezeken a helye­ken átmenetileg nem dolgoz­hatnak. A termelési mennyi­ség döntő többségét biztosító fejtéseken és elővájásokon a gázkitörés nem akadályozza a további folyamatos munkát. \ (MTI) Gázkitörés a szászvári bányaüzemben Négy Halálos áldozat 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents