Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

Mielőtt A szovjet orvosok a terhes «■nyák és újszülöttek állandó megfigyelésével igyekeznek a születéseket a lehető leg­jobban előkészíteni és azo­kat levezetni. Súlyos esetek­ben a leendő anyát különle­ges gyógyintézrfiényekbe utal­ják, ahol figyelemmel kísérik a magzat fejlődését. Ultra­hangos detektorok, fonokar- diográfok és más műszerek segítségével az orvosok a gyermek egészségét már jó­val születése előtt védik. A Szovjetunió egyik leg­nagyobb ilyen létesítménye a Szovjet Orvostudományi Akadémia mellett működő Leningrádi Szülészeti és Nő­gyógyászai Tudományos Ku­tató Intézet Itt magas szintű orvosi ellátásban részesítik az anyákat és gyermekeiket még a legnehezebb esetek­ben is. A leningrádi intézet szá­mítógépes csoportja moszkvai intézetek szakembereivel közösen azon munkálkodik, hogy a számítógépet felhasz­nálják a szülések lefolyásá­nak matematikai előjelzésé­re. Az elektronikus számító­gép memóriájában tárolják a különböző betegségek tör­ténetét. A szülészorvos egyet­len gomb megnyomásával tá­jékozódhat a hasonló esetek­ről és a várható bonyodal­makról. valamint arról is, valószínűleg milyen állapot­ban lesz az újszülött a szüle­neve. Ez alig öt saroknyira állt a Floriditától. Itt, az Ambos Mundosban kelt élet­re az „Akiért a harang szól”, szerzője minden reggel be­toppant a Floriditába egy kis szíverősítőre. A híres kocsma alkalma­zottai még ma is visszaemlé­keznek néhány epizódra. Ar­ra például, hogy Hemingway megszokott helye a sarokban volt, ott ült székén, szopogat­ta italát és írogatta jegyze­teit... Meilon, az öreg csapos meséli, hogy Hemingway né­ha annyira el volt foglalva könyvének írásával, hogy nem tudott maga eljönni a kocsmába. Ilyenkor sofőrjét küldte — az ital elmaradha­tatlan 'volt... Az öreg csapos Hemingway hallatlan igaz­ságérzetét illusztrálandó mesél egy esetet. Az író egy honfitársa jogtalanul inzultált egy pincért. A sértegető nagy­darab ember volt. de ez nem zavarta az ősz Hemingwayt, hogy egyetlen ökölcsapással leterítse... A Floridita sönté- sének polcán, a sorakozó po­harak közül szokatlan mére­tével kiemelkedik az egyik. Ez volt Hemingway pohara, ebből iszogatta kedvenc ita­lát. megfelelő alapot a gólyafé­szekhez. A mezőgazdasági művelés módjában bekövetkezett vál­tozások kedvező fejlődési fel­tételeket biztosítanak a gó­lyáknak. A nagy legelők pél­dául jó táplálkozási lehetősé­geket biztosítanak számukra. Az NDK-ban több helven is megfigyelték a gólyák szapo­rodását. többek között a feke­te gólya állományét is. tés pillanatában. Bonyolult esetekben ez az információ nagyon fontos, hiszen még a legtapasztaltabb szakembe­reknek is nehéz kiválasztani­uk az optimális megoldást, a szülés közben rendelkezés­re álló igen rövid idő alatt. így az orvosok és matema­tikusok közös munkája a Szovjetunió egész területére kiterjedő automatizált szü­lészeti konzultáció alapját képezheti. Néhány perc alatt bármelyik orvos. bármilyen messze is legyen, a számító- központból megkaphatja a szükséges konzultatív felvi­lágosítást az elektronikus számítógéptől. A Leningrádi Szülészeti és Nőgyógyászati Tudományos Kutató Intézet­ben a funkcionális rendel­lenességben szenvedő leendő anyákat gondos megfi­gyelés alatt tartják. A gyermek még meg sem szüle­tett, amikor az orvosok már gondoskodnak róla. és min­dent megtesznek azért, hogy születésekor egészséges le­gyen. Elekronikus műszerek­kel ellenőrzik a magzat szív­hangját, regisztrálják agyá­nak elektromos aktivitását, ultrahangos vizsgáló beren­dezésekkel és más műsze­rekkel ellenőrzik. A képen: egy leendő anya a funkcioná­lis diagnosztikai vizsgálóban. Nagyinak három unokája van: Marika, Editke és Haj­nalka. A két „nagy” már is­kolába jár, de a legkisebbet, Hajnit, nagyi sokszor veszi az ölébe. Kicsit énekel neki, babusgatja. Amúgy öregesen, ahogy a nagymamák szokták. Kosik László családja jó egy hónapja költözött Balas­sagyarmaton a Nógrádi Sán­dor lakótelep ötös számú épü­letébe. övék az egyes lépcső­ház első emeletén a kettes számmal jelzett lakás. Há­romszobás, kényelmes. Nagyi mosolyogva legyint: Amikor 1 ide költöztünk, nem ismertem ki magam az ajtók között. Itt is, ott is ajtó. Egy hétig csak nyito- gattam jobbra-balra, sokszor oda mentem vissza, ahonnan elindultam. Végül már kiabál­tam: „Hol vagytok már. hogy odajussak...?” Az édesapa kőműves, a városgazdálkodási vállalatnál dolgozik. Anyuka a Porcelán- gyárban. Most Hajnivá1, a legkisebbel van gyermekgon­dozási szabadságon. Nem ta­láljuk otthon, éppen lesza­ladt vásárolni. — Ahol három gyerek van. hattagú a ecoh'H ot* mie­den nap bőven akad venni- való. Mögt nar ment nagyon szeretik a averekek Főleg ez a kis „vacak” itt ni. Hemingway kocsmája Amikor Constant«, a régi Havanna bejáratánál levő Obispo utca sarkán felütötte tanyáját, nem is sejtette, hogy söntése egy szép napon híres hellyé válik, ahol Er­nest Hemingway, a nagy amerikai író jegyzeteket ké­szít a spanyol polgárháború­nak monumentális emléket állító „Akiért a harang szól” című regényéhez... 1918-ban a kocsma vendé­gei fuvarosok és csavargók voltak, akik be-betértek egy pofa sörre, hogy szomjukat csillapítsák. Később, már Constante idejében, az Ezüst Ananásznak nevezett kocsma öszvéres kordélyosoknak nyújtott pihenőt, az utca má­sik oldalán ugyanis állatai­kat is megitathatták. Az évek folyamán az ital­mérést felújították és új faj­ta italokkal próbálkoztak a régi .sörök helyett, sikerrel. Constante úgy képzelte, hogy az új kocsmához új név is illik, ezért elnevezte azt Flo- riditának. Amikor Heming­way törzsvendég lett, már így hívták. Végleges kubai letelepedése előtt az író egy külvárosi ho­telben szokott megszállni, amelynek Ambos Mundos. azaz Mindkét Világ volt a _____________________-­A gólyacsaládok esélyei Lipcse körzetében 1974-ben is szaporodtak a fehér gólyák. 1935—1936 óta most költött a legtöbb/ gólyapár, és ebben az évben növekedett fel abszo­lút szambán is a legtöbb utód. Ügy tűnik, hogy ismét sikerül majd betelepíteni a gólyákat. Feltűnő, hogy sok gólyapár villanyoszlopra próbálja épí­teni fészkét. Az ilyen vállal­kozások azonban nem túlsá­gosan sikeresek, mert az ősz­it^ csúcsa nem biztosítja a Ne csak követelőzz! AKI a legkevesebbet és legrosszabbul dolgozik, annak van a legna­gyobb szája! Ö az, aki mindig ráér, aki so­hasem késik el a munkával, aki sohasem vállal többet, mint amennyit nagyon mu­száj, aki soha, semmiért nem felel, aki so­ha semmivel nem törődik, aki úgy bánik a géppel, szerszámmal és a készülő termékkel, mint a rossz cseléd, hiszen nem az övé se a kocsi, se a ló. De ő az, aki a lege'ége- detlenebb a munkahelyével, aki legjobban szidja a vezetőit, aki legerélyesebben köve­teli a fizetésemelést, és végül ő az, aki leg­előbb továbbáll, jobb helyet és jobb fizetést keresve. Róla szólok most, az örök követelődzőről és mindazokról, akik felülnek neki: észre sem véve, hogy a követelődzései mögött nincs semmi jogalap, nincs munka Méltányolni tudom az olyan ember kö- vetelődzését, aki becsülettel, tisztességgel dol­gozik és a munkájáért megkívánja a hono­ráriumot, a megbecsülést. Ha kell, perleke­dem is az érdekében. De mindig felháborít, ha a lógósok, a pazarlók és a selejtgyártók követelőznek. Milyen jogon akarnak többet elvenni a közösségéből, mint amennyit hozzá­tettek? Elvégre szocialista társadalomban élünk, melynek alapelve, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a meg­termelt javakból. Az életünk törvényszerű­ségeihez hozzátartozik, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, amit a mun­kánkkal létrehozunk. Jó volna, ha a rendesen dolgozó többség egyetértene velem a rendetlenül dolgozó és minduntalan követelődző emberek megítélé­sében. Meg kellene végre világosan, egyér­telműen mondani a fizetett munkakerülők­nek — akik a hanyag, felelőtlen munkájuk ellenére még elégedetlenkednek is —, „édes barátaink, ha mindenki úgy dolgozna, mint ti, akkor valamennyiünknek felkopna az ál­lunk az éhségtől, mert nem volna még be­tevő falatunk sem.” Bizony meg kellene mondani. .. De ki mondja meg? Megírhatja az újságíró is, megmondhatják az ország vezetői is; csak­hogy ez édeskevés. Mert nemcsak mondani kell, hanem meg is kell magyarázni, meg is kell értetni velük és lehetetlenné kell tenni a lógást, a pazarlást, a rossz, felelőt­len munkát. Ezt pedig senki más nem tud­ja lehetetlenné tenni, csak azok a becsüle­tesen, jól dolgozó emberek, akik egyelőre el­tűrik környezetükben a hanyagokat, a hát­ráltatókat, a mások bőrén élősködőket. Ha én és te nem nézzük szótlanul, hogy ő rosszul dolgozzon, vagy keveset dolgozzon és a mi munkánk gyümölcsét követelje, ak­kor ő is kénytelen lesz megfogni a munka jobbik végét. Aztán, ha valamennyien dol­gozunk — becsülettel és jól dolgozunk —, akkor valamennyien többet követe’hetünk. Mert kitől követel, aki követel? Tólem. tő­led és tőle! Nincsenek tőkéseink, gyárosa­ink, földesúriunk, akik, elveszik munkánk gyümölcsét, akitől követelhetjük a részün­két. Csak magunktól követelhetünk, vagy azoktól a vezetésben dolgozó embertársa­inktól, akiket megbíztunk, hogy gazdálkod­janak munkánk termékeivel, osszák el kö­zöttünk a nemzet jövedelmét. Adhatnak töb­bet. mint amennyit termeltünk? Adhatnak jobbat, mint amilyet termeltünk? Adhatják olcsóbban, mint amennyiért megtermeltük? Nem hiszem! Lehetetlent hiába kérünk tő­lük. Akik a szocialista közösségünkben arra hivatottak, hogy elosszák, amit népünk a munkájával létrehoz, semmi mást nem te­hetnek, mint a családfő. vagy a háziasz- szony, aki a család jövedelmével gazdálko­dik. .. Mit csinál a családfő? Először félre­teszi a lakásravalót. aztán a munka, az élet folytatásához szükséges konyhapénzt és ami marad, azt osztja be ruhára, szórako­zásra úgy, hogy mindenki kapjon belőle ér­demei szerint. A nemzet lakása az ország. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy eb­ben a nagy lakásban meglegyen, ami kell: víz, villany és a szükséges gépek, kellékek. Aztán meg kell vásárolni a szükséges nyers­anyagokat a nemzet konyháiénak üzeme’é- séhez. az élet folytatásához. És ami mírd, azt lehet a lakosság között bér formáid­ban felosztani — természetesen, mindenki­nek az érdeme szerint. A közösségben dolgozó ember értéke — már ősidők óta és most is. s valószínű még sokáig —, a végzett munkájában reiük. A vezető munkája akkor értékes, ha jó’, e 'ed- ményesen dolgozik a vezetésére bízott kol­lektíva. A tudós munkája akkor értékes, ha tudománya hasznosítható es gyümölcsöztethe- tő a gyakorlatban. A kétkezi munkás mun­kája akkor értékes, ha jó, használható ter­méket hoz létre. Én azt hiszem — ha nem akarunk elfér­ni az igazságtól —, mindeneke'őU azok ér­demelnek a szocialista közösségtől magasabb bért. nagyobb megbecsülést. kitüntetést és jutalmat, akik hasznosan, eredményesen dol­goznak a közösségért, akik a munkájukkal sokat, hasznosat és értékeset adnak a kö­zösségnek. UA becsülettel, jó munkával gyarapí­1 tottád a nemzet vagyonát, akkor követelheted a magadét, de ha lógtál, tehe- tetlenkedtél, amíg a többiek dolgoztak, ak­kor ne követelőzz! Gerencséri Jenő Csaknem egy milliárd forint értékű műszer a KGST-országoknak Az idén tovább növelik exportszállításaikat a KGST- országokba a gépipari szövet­séghez tartozó ipari szövetke­zetek. Míg 1975-ben 882 mil­lió forintos szocialista expor­tot bonyolítottak le, az idén­re tervezett kiszállításaik ér­téke eléri a 944 millió forin­tot, A Híradástechnika Szö­vetkezet 1976 és 1980 ' között 25 millió rubelért a Szov­jetunióba szállít rádió- és te- levíziószerviz-műszereket, technológiai nagyberendezése­ket és a tv-készülékek gyár­tásához, ellenőrzéséhez szük­séges műadókat. A telefon- és átviteltechni­kai mérőműszereket készítő „TELMES”-szövetkezet évi termelésének 60 százalékát exportálja szocialista orszá­gokba. Összesen 35 féle típust szállít. A 26 féle textilipari és la­boratóriumi műszert gyártó METEFÉM egyik legkereset­tebb cikke az ATFA-cséve- váltós automatikus fonalsza­kító gép; nemrégiben beneve­zett újdonsága a fonalfinom­ságot meghatározó, progra­mozható automatikus mérő­motolla, s eljut a KGST-orszá- gokba a tirisztoros sebesség­szabályozású függőleges sza­kítógép is. Sok termékét exportálja a KGST-országokba az Elektro­nika Szövetkezet is. Egyik legjelentősebb cikke az újab­ban tranzisztoros kivitelben készülő átviteltechnikai mérő­kocsi. Ezekből erre az évre is sokat rendelt a Szovjetunió, s legalább olyan sikeres gyárt­mány, mint a hordozható átviteltechnikai mérő adó­vevő készülékek, amelyek az idén is jó piacra találnak a Szovjetunióban, Romájában, Csehszlovákiában és Bulgá­riában. Nagy családok Nagyi és három unokája... — simogatja meg a kislány szöszke fejét. Editke közbeszól: — Az én anyukám nagyon jól tud vásárolni. Mindig hoz nekünk, amit szeretünk. Szép is az én anyukám. Barna a haja, kockás kabátja van. Nem tetszett találkozni vele az utcán? Editke harmadikos. A fél­évi jegyekről nem túlságos buzgalommal beszél: — Tetszik tudni, nem írok szépen. Dülöngélnek a betű­im. Na, meg a számtan sem megy valami jól... A nagymama hangja feddö: — Tanulhatnál a Mariká­tól. Ö tiszta ötös. Marika iskolában van. Az egész csalód dicséri Amellett, hogy jó tanuló — most ötödikes — tánc- és tornaszakkörre is jár. Hajni csak figyel, és közben vidá­man billeg szájában a cumi... Nagyi szívesen mesél: — Ott is volt két szobánk. "ho-'n?n költözőink, a Hu­tám, hiányoztak az ismerő­sök, a szomszédok. De a fi­atalok mondták, sokkal ké­nyelmesebb lesz az új lakás. — És az? — Meghiszem azt! A régi helyen messziről hordtuk a vizet. Volt, hogy tíz-tizenkét vödörrel is bevittem naponta. A tüzelőcipelés. Ettől men­tesült az ember. Itt vannak ezek az olajkályhák. Igaz, hogy sokat fogyasztanak, de milyen kényelmes. Csak meg­gyújtja az ember a gyufát, s már melegít is. Mondtam vé­gül a lányomnak: „Mégis­csak jó, Marika, hogy ilyen lakásban lakhatunk. Jó bi­zony, anyuka, válaszolta ő.” — Mi tetszett a legjobban? — A fürdőszoba. Mennyivel könnyebb itt mosni. A gye­rekek fürdetése?... Editke közbekotyog: — Nekem meg a konyha. Szép a szekrény, az asztal és székek. Meleg is van. Olyan jól lehet ott enni. — Van erké'vünk is. Ta­vasszal kitesszük ezt a sok virágot. Majd kiülünk -s né­zelődünk. Kosikék soron kívül kapták a kényelmes lakást, alig né­hány hónap alatt. Tavaly februárban adták be az igénylést, és novemberben már kézhez vették a tanácsi kiutalást. A gyerekekre te­kintettel mindössze ötezer­négyszáz forintot fizettek használatbavételi díjként. — Két teherautó költözte­tett bennünket, pedig a ré­gebbi holmikat el se hoztuk... — Anyu már kinézte azt a gyerekbútort, amit az egyik szobába veszünk. Mondta is: gyerekek nagyon szép szo­bátok lesz. Nagyi közben kimegy a konyhába, onnan szól vissza: — Bablevest főzök, tegnap káposztás tészta volt. Edit buzgón mutogatja a sok suba kézimunkát: — Mindet a nagymamám csinálta. A szőnyegeket, meg a párnákat is. Ugye, ügyes a nagyi ? Hajnalka elálmosodik. A nagymama az ölébe veszi, és öreges hangján énekelgetni kezd: „...ha az utcán végig megyek...” Editke a táskáját rakosgat­ja, délutánra megy i«Vnláha. Cs. E. ■>vadi utcában. Mit tagadjam, én nehezen jöttem. Húsz évig | - " " _ laktam egyhelyen. Megszok- J NOGRAD — 1976. január 14., szerda 5 N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents