Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

Fol­háborodás Az ENSZ Biztonsági Taná­csa namíbiai vitájának rész­vevői követelték az ENSZ ha­tározatait szabotáló dél-afri­kai fajüldözők felelősségre vonását Libéria, Szaúd-Ará- bia, Indonézia és Japán kép­viselője felszólalásában egy­aránt annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy nem tűrhető a dél-afrikai fajüldö­zőknek a namíbiai néppel szemben alkalmazott önkénye és törvénytelen magatartása. Románia képviselője hang­súlyozta, hogy Namíbia tör­vénytelen megszállása súlyo­san fenyegeti , a nemzetközi békét és biztonságot. Felszó­lította a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon határozatokat a namíbiai nép az önrendelke­zésre és a függetlenségre irá­nyuló elidegeníthetetlen nem­zeti jogainak biztosítására. A Biztonsági Tanács vitá­jának részvevőiben mély fel­háborodást váltott ki a kínai képviselő újabb rágalomkeltő felszólalása. A Namíbiát meg­szálló fajüldözők elítélése he­lyett a maoista küldött heve­sen kirohant az ellen a tá­mogatás ellen, amelyben a Szovjetunió az Angolai Népi Köztársaságot részesíti és ily módon egy táborba került az afrikai népek szabadságának ellenségeivel. Kína nyíltan szégyenletes egyezségre lépett azokkal, akik meg akarják fojtani a fiatal angolai népi köztársa­ságot — mutatott rá Jakov Malik, a Szovjetunió képvise­lője. A Szovjetunió erkölcsi és anyagi támogatásban ré­szesíti a függetlenségükért harcoló afrikai népeket, teljes összhangban az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet hatá­rozataival. Nines megállapodás Gerald Ford amerikai el­nöke és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök Washingtonban tartott két megbeszélésén nem tudott megállapodni a legközelebbi közel-keleti po­litikai lépések kapcsán köve­tendőközös taktikában. Főképp abban a kérdésben térnek el, hogy a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezetet közvetlenül bevonják-e a legközelebbi tár­gyalási szakaszba. Rabin ked­den és szerdán ismételten hangsúlyozta, hogy Izrael nem Ül tárgyalóasztalhoz a PFSZ- szel. Ford elnök — ugyancsak diplomaták értesülése szerint ■— ném követeli ugyan Izrael­től a PFSZ elismerését, de síkraszáll azért, hogy a to­vábbi tárgyalásokba von kik bél a palesztinalakat. (MTI) Nem lehet a tényeket eltorzítani A külföldi sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel az SZKP XXV. kongresszusa elő­készületeinek — írja a Pravda csütörtöki számában Rudolf Pucskov — a szocialista or­szágok lapjai átfogóan kom­mentálják az SZKP Központi Bizottságának a kongresszus­ra készült gazdasági terveze­tét, részletesen beszámolnak annak a Szovjetunióban je­lenleg folyó vitájáról. A Pravda cikkírója ezután megállapítja: A szovjet gazdaság fejlő- séről és e fejlődés perspektí­váiról tájékoztatnak a nyugati országok haladó újságai és fo­lyóiratai is. elismeréssel szól­nak a Szovjetunió sikereiről az objektivitásra törekvő bur- zsoá tudósok is. Nyugaton azonban korántsem mindenki­nek kedvesek a szovjet nép győzelmei. Minél kevesebb idő van hátra az SZKP XXV. kongresszusának megnyitá­sáig. a reakciós propaganda­szervek annál nagyobb buzga­lommal próbálják befeketíteni a Szovjetunió sikereit, kiseb­bíteni a gazdasági tervek je­lentőségét. Felvetődik a kérdés, miért fogadták a kapitalizmus vé­delmezői olyan ingerültséggel a Szovjetunió új ötéves tervének tervezetét. A válasz nem nehéz. Miközben a szovjet gazdaság nem ismeri a hanyatlást. a munkanélküliséget, az infláci­ót. a tőkésvilág a háború utá­ni időszak legsúlyosabb válsá­gán megy keresztül. „A sza­bad vállalkozás" védelmezői nem alaptalanul felnek attól, hogy a Szovjetunió jelenlegi ■helyzetének lelkiismeretes megvilágítása az emberek többségét Nyugaton arra ösz­tönzi, hogy a tőkésanarchiát összehasonlítsa a szocialista gazdaság állandó, tervszerű fejlődésével. Ezért nem kímé­li a reakciós sajtó a sötét szí­neket. amikor a Szovjetunió­ról is. A Szovjetunió sikerei azon­ban annyira hatalmasak. a tervek annyira reálisak, hogy senki sem képes elhallgatni, vagv eltorzítani ezeket a té­nyeket” — hangsnlvozza vé­gezetül Pucskov. (MTI) Lsou En-laj levele „...szigorúan far'sák he a pártélet alapvető elveit...” A japán sajtóban értesü­lések láttak napvilágot egy olyan dokumentumról, ame­lyet a Szánkéi Sinbun című tokiói napilap Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke politikai végrendeletének ne­vezett: A lap főszerkesztő­helyettese az utóbbi napok­ban Hongkongból kapott ér­tesülésekre hivatkozva kö­zölte, hogy Csou En-laj egy, a halála előtt írt levelet ha­gyott hátra és felesége, Teng Jing-csao átadta ennek má­solatát a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága tagjainak. A Kínai Népköztársaság dip­lomáciájának alapvető irány­vonala — mutet rá a levél — az egész világ békéjéért és az emberiség haladásáért foly­tatott harc kell, hogy legyen. E harc sikere érdekében el­engedhetetlenül szükséges va­lamennyi békeszerető, de­mokratikus és szocialista erő együttműködése. Kína további diplomáciájának alapját a proletár internacionalizmus megőrzésének elve kell hogy jelentse. A szocialista országoknak feltétlenül együtt kell mű­ködniük a harmadik világ államaival. Kína, akárcsak eddig, a jö­vőben is aktív szerepet ját­szik a nemzetközi színtéren és továbbra is fejlesztenie kell gazdasági együttműkö­dését, valamint kulturális kap­csolatait minden országgal, többek között az Egyesült Államokkal és Japánnal. Meg kell valósítani a ban- dungi konferencián meghir­detett diplomáciai alapelve­ket, de a tőkésországokkal va­ló együttműködés nem jelen­ti a velük történő újszövetség­re lépés. A diplomácia terén is védelmezni kell az osztály­pozíciókat. A pártéletről szóló rész többek között rámutat, hogy a kínai forradalom több meg­különböztető sajátossággal rendelkezik mind nemzeti, mind történelmi vonatkozás­ban. „Következésképpen a Kínai Kommunista Pártnak természetesen önálló úton kell haladnia. Egész lelkem- ből kívánom, hogy szigorúan tartsák be a pártélet alap-’ vető elveit, nevezetesen a de­mokratikus pártirányítás el­vét, valamint a párt vezető szerepének elvét a gazdaság területén és hogy a jövőben a pártban semmilyen körül­mények között ne kövesse­nek el a kulturális forrada­lomhoz hasonló hibákat.” A japárf lap által közölt le­vélnek a gazdasági élettel foglalkozó része hangsúlyoz­za, hogy a gazdaságot tapasz­talt szakembereknek kell fej­leszteniük. Az új ötéves gaz­daságfejlesztési terv sikeres teljesítése érdekében minde­nekelőtt a nehéziparnak kell nagy jelentőséget tulajdoníta­ni. Á Szánkéi Simbun felhív­ta a figyelmet arra, hogy a levél egyáltalán nem fog­lalkozik Kína és a Szovjet­unió viszonyával. Azonban úgy tűnik, hogy Csou En-laj a maga részéről nem akarta alátámasztani a kínai—szovjet konfrontáció kilátástalan helyzetét. Erre a következőkből lehet követ­keztetni: az alapvető külpo­litikai irányvonal említése­kor Csou En-laj „az egész világ” békéjére és a demok­ratikus, valamint „a szocia­lista erők” közötti együtt­működésre szólít fel, hang­súlyozza „a proletár interna­cionalizmus megőrzését”. A tőkésországokkal való égyütt- működésről szólva rámutat „az osztálypozíciók” védelme- zésének szükségességére, „a külpolitikában is”, nyugta­lanságának ad hangot az­zal kapcsolatban, hogy erő­södnek „a kulturális forrada­lom” vonalát támogató erők, és hangsúlyozza a nehézipar alapvető jelentőségét a gazda­sági életben. A kínai—szovjet kapcsola­tok normalizálásának perspek­tíváiról szólva a Szánkéi Sim­bun rámutat: „minden attól függ, vajon a kínai vezetők a Csou En-laj levelében meg­jelölt bel- és külpolitikai irányvonalat kbvetik-e. Tokióban — mint a cikk közli —, ezekben a napokban megoszlanak a vélemények Csou En-laj politikai végren­deletének hitelességét ille­tően. Egyesek úgy vélik, hogy a tartalomból ítélve a levél hihető, mások szerint „mind­ez nem lehetséges”. Azonban, ami a levél tartalmát illeti, olyan nézeteket hangoztat, amelyekhez Csou En-laj élete során tartotta magát”. (MTI) ^Népünk aranyon ül és közben éhezik” — írta egyik számában a Saigon Giai Phong, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front na­pilapja. Csakugyan? — érdek­lődöm a lap főszerkesztőjétől, To Hoától és két másik ve­zető szerkesztőjétől: Búi Thanh Tungtól, valamint Ngo Duy Trinhtől. — Meggyőződésünk, hogy a két országrész egyesítésével hatalmas lehetőségeink nyíl­nak a szocialista haza felvi­rágoztatására — hangzik a vá­lasz. — Vegyük csak Dél pél­dáját. Cukorrépából például a vetésterület 1960-tól foko­zatosan csökkent, a felszaba­dulásig majdnem egynegyedé­re. Csaknem teljesen beho- zatalraa szorultunk cukorból. Vágy idézzük a kaucsukültet- vények statisztikáját? Sok százezer hektáron termeltük a gumi alapanyagát, s 1960- ban Dél-Vietnam még 50 mil­lió dollár értékben exportált kaucsukot. Ám az ültetvé­nyek lassan elöregedtek, so­kat teljesen kipusztítottak a vegyi anyagok, mivel a haza­fias erők feltételezett állásait szüntelenül támadták az ame­rikaiak, s a kaucsukfák alatt csakugyan kedvező alkalom kínálkozott pihenőre, forra­dalmi bázisok létesítésére. Cantho városa a Mekong- deltavidék egyik központja. Tartományi székhely, 187 ki- Saigon! beszélgetőpartnere- lométerre Saigontól délre, im az újraegyesítés teendőivel Nguyen Van Luu, a tartomá- kapcsolatban hangsúlyozták: nyi pártbizottság első titkára igaz ugyan, hogy a szocializ- így tájékoztat: mus építésében Észak meg­2 NÓGRÁD - 1976. január 30., péntek zetesen szocialista és rendkí­vül népszerű. Csaknem hetven éve léte­sült a sportklub, amely a francia hódítás idején bejára­ta fölött hirdette: „Vietnami­aknak a bemenet tilos!” Az amerikaiak tiszti sportteleppé fejlesztették: a teniszpályá­kon, a sportcsarnokokban, elegáns klubjában és uszodá­jában csak a U. S. Army és a saigoni hadsereg főtisztjei, valamint a velük szorosan együttműködő komprádor bur­zsoázia tagjai találtak ki- kapcsolódásra. A saigoni katonai közigaz­gatási bizottság nyomban ■ a felszabadulás után a forradal­mi szakszervezetek tulajdoná­ba adta a sporttelepet. No­vemberben felfrissítették a felszerelést, helyrehozták a háborús károkat. A 20 ezer négyzetméteres területen ma három teniszpályán. három uszodában, egy hatalmas ping- Vitathatatlan, hogy a la- pongcsarnokban, egy ökölví- kosság többsége Délen még vócsarnokban, két toilaslabda- nincs pontosan tisztában az- teremben, röplabda- és labda- zal, mit jelent a szocializmus, rúgópályákon tölthetik el a Az első, a legfontosabb: el- szabad időt Saigon dolgozói, oszlatni a kételyeket, s min- Élnek is az alkalommal: dig konkrétan agitálni — egyetlen decemberi vasárna- mondja a Vietnami Dolgozók pon csaknem tízezren keres- Pártja Dél-vietnami Irodájá- ték fel a klubot, nak egyik tisztségviselője. De Barátságos olvasótermében jó reményekkel kecsegtetnek csupa fiatal. Többnek a ke- a kerttulajdonosok társulásai zében ott látom Ho Si Minh és a halastavak mentén már végrendeletét. Észak ajándé- rövidesen munkához látó ha- ka. S igazán nem a csattanó, lászszövetkezetek. csupán a történelmi igazság Ho Si Minh-városban szer- kedvéért írom le: a kis for- zett élményeim között sokáig mátumú könyvecske hazánk- emlékezetes marad a munkás ban készült, budapesti nyom­sportklubban tett látogatá- dában. som. Lám, olyan intézmény Gyapay Dénes is akad Délen, amely jelleg- (Vége). DÉL-VIETNAMI NAPLÓ (3.) Chum-chum, dal és a lehetőségek — Tartományunk 1,4 mil­lió lakosa legnagyobbrészt a mezőgazdaságban tevékeny­kedik. Nálunk azelőtt sem volt sok nagybirtokos, így ez nem okoz gondot. Annál inkább a tudati nevelés, a szocialista termelési módszerek alapjai­nak megteremtése. Egy-két hektáros kertekben gazdál­kodnak parasztjaink, rizst és déligyümölcsöt! termelnek, de ahhoz még nein szoktak hoz­zá — pontosabban fogalmaz­va ,a háború évtizedeiben el­szoktak tőle —, hogy a saját szükségletükön felül a piacra is termeljenek. Már sokfelé próbáljuk szervezni a terme-' lőszövetkezetek kezdetlege­sebb formáit, a társulásokat. De a jövő más teendőket is tartogat. Tartományunkban például kitűnő alkatom kínál­kozik mezőgazdasági feldol­gozóüzemek létesítésére, hogy termékeinket: az ananászt, narancsot, a másutt nemigen ismert chum-chumot, a dait, aztán a banánt, a kókuszt és a mandarint feldolgozva is ér­tékesíthessük. előzte Délt, de az amerikai agresszorral és a bábrezsi- mekkel szembeni ellenállás­ban a két országrész lakossá­ga teljes mértékben együtt­működött. (Találkoztam Sai­gonban a Thieu-rezsim egy volt államtitkárával. Az egyik legfontosabb minisztériumban töltött be magas tisztségét, s titokban a hazafiakkal tartott. Titkát sikerült megőriznie, akárcsak azt a családi jellegű körülményét, hogy két fivéré a néphadsereg ezredese. Bi­zonyára nem ő az egyetlen, aki az április 30-i világraszó­ló győzelmet ilyen módon se­gítette. ..) A hírekben szerepelnek SÜLT-LEXIKON Genfben folytatódtak a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról. A SALT az angol Strategic Arms Limitation Talks (stra­tégiai fegyverkorlátozás) szavak kezdőbetűinek egy beolva­sásával kialakított, immár világszerte elterjedt rövidítés. A SALT-tárgyalások előkészítése 1969-ben kezdődött meg Hel­sinkiben, s a tanácskozás váltakozó színhellyel folyt ott, il­letve az osztrák fővárosban, Bécsben. 1972-ben a moszkvai csúcstalálkozón elért eredmények után döntöttek úgy a fe­lek, hogy Genfbe teszik át a megbeszélések színhelyét. Az 1972-i moszkvai csúcstalálkozón a két fél megálla­podott abban, hogy mindössze két (szárazföldi) rakétavédel­mi rendszert épít ki, egyenként 100 kilövőállással és tartóz­kodik a védelmi rakéták minőségi fejlesztésétől, az un. MIRV-esítéstől (vagyis attól, hogy több, egymástól függetle­nül is irányítható robbanófejjel lássák el azokat.) Ugyan­csak akkor került .sor a hadászati tárfiadó: fegyverrendsze­rek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodás aláírására. A második szovjet—amerikai csúcstalálkozón, 1973-ban, Washingtonban történelmi fontosságú deklarációt fogadtak el az atomháború megakadályozásáról. A harmadik csúcs (Moszkva, 1974.) eredményeként megegyezés jött létre ab­ban, hogy a SALT—I. egyezmény által engedélyezett kettő helyett egy térségre korlátozzék a rakétaelhárító rendsze­rek telepítését. Korlátozták a föld alatti nukleáris fegyver- kísérleteket is; ami pedig a támadó hadászati fegyvereket illeti, megállapodtak abban, hogy még az ideiglenes meg­állapodás lejárta (1977) előtt új, tíz évre szóló egyezeményt kötnek e fegyverfajták korlátozásáról. Jelenleg ez a kér­déscsoport áll a SALT-tárgyalások homlokterében. Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki ta­lálkozóján, 1974. novemberében, megállapodás jött létre a kötendő egyezmény irányelveiről. Az új megállapodás jel­legzetességei a következőkben foglalhatók össze: a korláto­zás kiterjed a stratégiai légierőre fs; határt szabnak a hor­dozóeszközök és a MIRV-töltetek számszerű gyarapításá­nak; mindkét oldalon 2400-ban; illetve 1320-ban határozva meg a plafont; 1980—81-ben újabb tárgyalásokat kezdenek a hadászati fegyverek további korlátozásáról, esetleg csök­kentéséről. Az eredeti tervek szerint az új megállapodást már 1975-ben alá kellett volna írni — ám a genfi SALT-fordu- lókon több olyan probléma merült fel, amely (megoldatlan­sága miatt) a tárgyalás elhúzódásához vezetett. Az USA elutasította azt, hogy egy nemrég kifejlesztett korszerű ra­kétafegyvere (az ún. cirkáló rakéta) a korlátozás alá essék, másfelől pedig ragaszkodott ahhoz, hogy egy új szovjet kö­zéphatósugarú bombázóról (az ún. Backfire) is tárgyalja­nak. Még számos más kategorizálási problépna is felmerült — az ellenőrzés megoldásának nehéz és kényes kérdése mellett. Kissinger amerikai külügyminiszter, illetve Leonyid Brezsnyev és Andrej Gromiko legutóbbi moszkvai tanács­kozásain — a hírek szerint — legtöbb kérdésben sikerült kialakítani a közös álláspontot. A részletek végső formába öntésének feladata vár most a Genfben tárgyaló küldöttsé­gekre. Ha a megbeszélések eredménnyel járnak, akkor már az év közepén aláírhatják az új, nagy jelentőségű SALT- megállapodást. h. Gy. A Szovjetunió Kaukázuson t üli térségében „Kaukázus” fe­dőnéven törzskari hadgyakorlatok folynak. A hadgyakorla­tokra a helsinki záródokumentum szellemében külföldi, NATO-országbeli megfigyelőket is meghívtak. Rendelet a bábrendszer kiszolgálóinak beilleszkedéséről Kékesdi Gyula, az MTI tu­dja jelenti: A DIFK január 28-án ren­deletet hozott a volt saigoni adminisztráció tisztségvise­lőinek, katonáinak, tisztjei­nek a reakciós pártok tagjai­nak az új társadalomba való beilleszkedéséről. A rendelet hangsúlyozza, hogy a forradalmi kormányt a letűnt rezsim kiszolgálóinak megítélésében a humanizmus vezeti. A rendelet megalkotá­saitól- is abból indultak ki, hogy a nevezettek többsége is a neokolonialista elnyomás ál­dozatává vált és csak a kény- szerűség állította őket a volt rezsim szolgálatába. Túlnyo­mó többségüket már regiszt­rálta a forradalmi hatalom, elvégezték az átnevelő tanfo­lyamokat is, leszámoltak a múlttal és munkára jelentkez­tek. A rendelet éppen ezért, ki­mondja. hogy a bábrendszer katonái és alacsony beosztású tisztjei a rövid tanfolyam el­végzése után. ha betartják a törvényeket és munkára je­lentkeznek, teljes jogú állam­polgároknak tekintendők. Ugyanez vonatkozik a báb­hatalom kistisztviselőire is, a reakciós pártoknak azokra a tagjaira is, akik kényszerű­ségből vállalták tennivalóikat. Ha nem követlek el népellen.s bűnöket, nem fordultak szem­be a forradalommal, és a tan­folyam elvégzése, a családjuk­hoz való visszatérésük után az új rendbe való beilleszke­désüket. jó szándékukat a he­lyi vezetés és a közvélemény is igazolja, szintén teljes jo­gú polgárokká válnak. A bábhadsereg polgári kép­zettségű tagjai (mérnökök, orvosok stb.), a #volt magas rangú tisztek és tisztviselők, a reakciós pártok tisztségvise­lői előtt is nyitva áll a teljes jogú beilleszkedés lehetősége, ha nem vettek részt néoelle- nes terrorcselekményekben, kegyetlenkedésekben, ha el­végzik a megfelelő tanfolya­mokat és az ezt követő maxi­málisan égy esztendei ellen­őrzés során nézeteik jelentős változásáról, a rendszer iránti lojalitásukról adnak tanúbi­zonyságot. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents