Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
KITEKINTÉS PANNOMA 75 A nógrádiak a közelmúltban a televízióból értesülhettek arról, hogy a szombathelyi Savaria Múzeumban megnyílt a Pannónia ’75 című nemzetközi képzőművészeti kiállítás. Az alapítók 1967-ben a szlovéniai Muraszombatban (Murska Sobota) hívták életre a kelet-szlovéniai, a burgenlandi és a nyugat-magyarországi képzőművészeknek ezt a kétévenként ismétlődő közös tárlatsorozatát. Vild József, a Pannónia Nemzetközi Művészkiállítás szervezőválasztmánya elöljáró elnökének szavai szerint a Pannónia ’75 kis jubileumot ünnepelhet, e név alatt már ötödik alkalommal prezentálják a három ország képzőművészei alkotásaikat. Miért szólunk Nógrádban is erről a nemzetközi Hennáiéról? Elsősorban azért, mert a kulturális együttműködés egyik jó és eredményes formáját jelenti a különböző társadalmi rendszerű országok között, a békés egymás mellett élés jegyében. Helsinki szelleme — jóllehet a nemzetközi biennálé gondolata korábban született — így is érvényesülhet, azaz a három ország szomszédos tájegységei művészeinek összefogásával, a helyi kulturális politika támogatásával. Űjabb ösztönzés lehet ez arra, hogy az észak-magyarországi, köztük a nógrádi, valamint a közép-szlovákiai képzőművészek közötti régebbi hagyományos kapcsolatokat a jövőben érdemes még szorosabbra fűzni, hiszen ez is egymás kölcsönös megismerésének lehetőségét jelenti. Az együttműködés eddig is szép eredményeket hozott. Szükség lenne arra, hogy a jövőben az érdeklődő közvélemény számára is jobban tudatossá váljék az együttműködés haszna, illetve, hogy az együttműködés a nógrádi művészeti életben is hatással bírjon. Ehhez megfelelő folyamatosságot, esetleg újabb formákat lehetne teremteni. A Pannónia biennálék sajátos helyet foglalnak el a hazai biennálék sorában. Egyedülállóak abban, hogy a három ország szomszédos tájegységei képzőművészeinek törekvéseit a maguk teljességében kívánják reprezentálni. Minden műfaj (festmény, szobor, grafika, iparművészeti ágak) művelői számára lehetővé válik, hogy kétévenként szembesítsék törekvéseiket nemzetközi kiállítás keretében. Ezáltal a szomszédos alkotóműhelyek valóban közelebb kerülnek egymáshoz, s a jószomszédi viszony ápolásának hasznán túl, mód nyílik a törekvések ütköztetésére, a tanulságok kölcsönös levonására, a termékenyítő tapasztalat- cserére. Különösen hasznos ez akkor, ha figyelembe vesz- szük, a három országban a művészeti alkotás társadalmi feltételei különböznek egymástól. Az első három kiállítás, 1967-ben, 1969-ben és 1971-ben Murska Sobotán volt. 1973-ban, új alapszabály szerint, Szombathelyen rendeztek tárlatot, az 1975-ös Pannónia kiállítás pedig Ausztria Burgenland tartományának székhelyén Eisenstadtban (Kismarton) nyílt meg, s az ottani teljes anyag vándorolt múlt év végén Szombathelyre. A kiállítások vándoroltatása csak emeli azok hatékonyságát. A Pannónia '75 kiállítás katalógusát három nyelven, színesben adta ki Ausztriában a burgenlandi kormány hivatala és a Tartományi Galéria. A katalógus rendezője Feri Zotter. Előszavában Theodor Kery, Burgenland tartományi kormányzója a művészi kommunikáció fontos fórumának nevezi a kiállítást, amely kiegészítését jelenti azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a három ország szóbanforgó tájegységei között a történelemtudomány, a régészet, a zene területén már régóta fennállnak. Ugyancsak ezt hangoztatja a katalógusban Pannon örökség című írásában prof. Franz Probst is, a békés egymás mellett élés szellemében. B efejezésül néhány szót magáról a kiállításról. Minden országból tíz-tíz művész szerepelhet a tárlaton. Annál nagyobb a Pannónia ’75 kiállításon is a műfaji változatosság. Az irányzatok skálája szintén széles. Különösen erős a hagyományokhoz erősen kapcsolódó úgynevezett ábrázoló festészet, grafika, de r.em idegen a kiállításon a kísérletező kedvet reprezentáló alkotások sora sem. Szívesen említjük Wil Frenken, Franz Hametner, Feri Zotter, továbbá Lojze Logar, Franc ivícoaric, a hazaiak közül pedig mindenekelőtt Bartha László, Geszler Mária, Giczy János, Horváth János, Majthényi Károly és Németh János műveit. Tóth Elemér Szibéria tájain (2.) Nem csupán olajból, gázból és szénből vannak itt hatalmas készletek: óriási a víz- mennyiség is. Az Ob, Jenyiszej, az Angara, Léna és még sok más szibériai folyó a fő hordozója a Szovjetunió vízkészletének. Ezek adják p vízienergiának is több mint felét! A folyók hossza összesen 950 ezer kilométer. Jelentőségük különleges tulajdonságaikban van. Legfontosabb az, hogy bővízűek, éppen ezért „elvenni” belőlük szinte vég nélkül lehet. Ugyanakkor nagyon kicsiny a vízszintinga- dozásuk, tehát az erőműveken szinte állandó a nyomás, s az aggregátorok egész éven át teljes kapacitással dolgozhatnak. Az egy kilowattórára jutó önköltség 3—5-ször kevesebb. mint a volgai erőműveken. Ezért a jövőben újabb erőművek épülnek. A víztükör méreteihez járul még a sok ezer kisebb- nagyobb tó. A megközelítő pontosságú becslések szerint Nyugat-Szibériában egymillió, Kelet-Szibériában százezernyi található belőlük. Sok az ártézi vízforrás. Több mint 100 milliárd tonna édesvizet tartalmaznak, aminek óriási jelentősége van, hiszen édesvíz nélkül nincs élet, természetes fauna, anyagi termelés. Ez az édesvizmennyiség világviszonylatban is tényező. Éppen ezért védelmük fontos vízgazdálkodási feladat. A Szovjetunió édesvízkészletének négyötöde található Szibériában. Az olcsó elektromos energia lehetővé teszi Szibériában alumíniumfeldolgozók létrehozását, elsősorban Bratszk- ban, Krasznojarszkbun és Selehovban. Annak ellenére, hogy a timföldet még az ország nyugati részéből szállítják oda (mert a helyben bányászott még kevés), mégis kifizetődő. Az elektromos energia továbbítása drágább lenne, mint a timföldé. A geológiai kutatások nyomán biztató bauxit- és zsírkő-le- lőhelyekre bukkantak. A közgazdászok szerint Kelet-Szibé- ria rövidesen a Szovjetunió alumíniumtermelésének háromnegyedét adja. Ezzel megváltozik Keiet-Szibéria „címere” is. Annak ellenére, 4 NÓGRÁD — 1976. január 4., vasárnap Gondolatok a félévi értesítőről Megyénkben holnap több mint huszonötezer általános és középiskolai tanuló viszi haza a „félévi értesítőt”. Az oktatási intézmények — az általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák — hétfőn az ellenőrző útján értesítik a szülőket arról, hogy gyermekük milyen tanulmányi eredményt ért el az 1975/76-os tanév első felében. Mit szól a szülő? A bizonyítványosztás mindig jelentős nap, s talán nincs is olyan család a megyénkben, ahol holnap ne esne szó az iskola« oktató-nevelő munkájáról, a pedagógusok, a gyermekek eredményeiről, sikereiről, esetleges kudarcaikról. Minden bizonyítvány, minden gyermek külön megítélésre szorul. Ha másnak nem, legalább a szülőnek tudnia kell, mit fejez ki az ellenőrző könyv, amelyet a kezébe adtak. Először is reálisan kell megítélni, hogy mit és mennyit várhat a gyermekétől. Azután pedig azt, hogy\ az osztályzat mennyire feiezi ki a valóságos tudás értéké1:? F.lő- fordul, hogy otthon folyékonyan felmondja a leckét, esetleg olvas is a tanultakhoz, talán többet is tud a tananyagnál. máskor a szülő kiszámítia a fe'ele+ek középarányosát. és végül mégis meglepetés éri. Ha a tanuló tanulmányi munkájának valamelyik területén probléma adódik az első félévben, a szülő és a pedagógus összefogásával ki tudják javítani a második félévben. Az iskolával jó kapcsolatot kialakító szülőket is érheti meglepetés, de semmi esetre sem olyan, hogy az ellenőrző láttán megfeledkezhet magáról s sz’dia a pedagógust és az iskolát. Sokszor fordult már elő az is, hogy az osztályzatokért való „könyörtelen harc” közben a szülő észre sem veszi, hogy már nem a gyermekének érdekeiért küzd. A gyermek undorral tanul, haraggal gondol az iskolára, ez pedig mindenképpen rossz, nem szolgálja a gyermek érdekét. Erre azért is fel kell hívni a figyelmet, mert közismert módon csak a tantárgyi osztályzat határozza meg a tanuló pályaválasztását, egzisztenciális helyzetét A szülőnek abból az alap- gondolatból kell kiindulni, hogy minden gyermekben van figyelemre méltó érték, érdeklődés, hajlam, tehetség, s az iskola a sajátos eszközeivel ezeket az értékeket, hailamokat. érdeklődést fejleszt". A mostani félévi értesítő sem tartalmaz átlagosztályzatot, ami a helyes szemlélet kialakítását célozza. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. júniusi közoktatáspolitikai határozata kapcsán megjelent miniszteri rendelet kimondta, hogy a továbbtanulásnál, a pálya- választásnál nincs átlagosztályzat. így a tehetség, az egyéni képesség alapján választhat a fiatal, s azt nem befolyásolja a rosszul értelmezett átlagosztályzat. • Az osztályzatokért „küzdő” szülők magatartásából eredően súlyos konfliktusok keletkezhetnek, amelyek akkor rontják el a szülők ió viszonyát gyermekükkel, amikor legjobban szüksége volna rá. Sokszor a bizalmatlanság, a gyermeki félelem volt már sok baj oko- zóia. A bizonyítvány — az átlagosztályzat m'egszűnése után is — a tantárgyi osztályzatok alapján belépőjegyül szolgál a középiskolába, s ezért alakít ki a szülőkben bizonyos osztályzatneurózist, amelyet oly sikeresen visznek át — rosszul értelmezett becsvágyból — a gyermekre. Ez az oka többek között annak, hogy az ilyen gyermek gyakorta a pszichológiai rendelőben köt ki. A gyermek ugyanis nem a jövőnek tanul, az számára beláthatatlan messze van. Különösen az általános iskolában a szülőknek akar örömet szerezni, s ha nem a diák képessége alapján elérhető tudást, hanem az ötösöket hajszolja, túlfeszített idegállapatot vált ki gyermekénél, aki így azt sem képes felmutatni, amit valóban tud. Az iskolai tanulás „közös vállalkozás”, a jó eredményt a második félévben is csak a szülők, a pedagógusok és tanulók összehangolt munkájával lehet megtartani és továbbfejleszteni, vagy a hibákat javítani. A félévi értesítő megmutatja a tanulmányi munkában elért jó eredményt, a siker fokát és forrását, vavy a lemaradás mértékét. Az értéke'és rámutat a gyenge pontokra, s utal arra. hogy differenciált segítséggel hol, miiven tárgyakból kell javítani. A továbbtanulók, sokkal jobban, mint eddig, a pályaválasztásuknak megfelelő tárgyak tanulására fordítják a figyelmet, miután nincs átlagosztályzat. így eredményesebben készülhetnek fel leendő élethivatásukra a diákok, mert megítélésükben az eddigi mechanikus osztályzatok helyeit sokoldalú mérlegeléssel a személyiség, a képesség és a tehetség értékelése került előtérbe, valamennyi oktatási intézményünkben. —s. —6. Mostanában egyre több pályázatot hirdetnek az újságokban vezető beosztásokra. Ez meg ez a vállalat keres irányító munkára egyetemet végzett szakembert, magas fizetéssel és részesedéssel. Pályázatokat részletes önéletrajzzal kérik eddig, meg eddig eljuttatni. örül az ember lelke, ha ilyet olvas. Lám, az a törekvés, hogy a lehető legszélesebb körből választassák ki a lehető legalkalmasabb személy. Bennfektesek azonban óvatosságra intenek. Azt mondják, egy kis baj van ezekkel a pályázatokkal. Nem mindegyikkel, de némelyikkel. Elég sokkal. Sportnyelven szólva van itt egy kis bunda. Meghirdetik a pályázatot, a | boldogtalan érdekelt elolvassa az újságban. No, azt mond- * ja. pont egfi ilyen vezető állás kéne nekem. Nekigyürkő- zik, ír egy életrajzot, elolvassa, nem tetszik, eldobja, ír egy másodikat, meg egy harmadikat, végre készen van vele. Nagy gonddal lemásolja, borítékolja, elviszi a postára, ajánlottan feladja. Aztán minden nap lesi a postást. Vele együtt a többi, mondjuk ötven pályázó, aki Kétség és remény között ugyanezt vé- gigszórakozta. A vállalatnál meg nagy az öröm, hogy jönnek a pályázatok. Hadd jöjjenek csak! Minél több, annál jobb. Mert ez az ötven irkafirka belekerül majd egy dossziéba, a feladók kapnak egy pársoros levelet, hogy „a pályázatban megjelölt állást legnagyobb sajnálatunkra már betöltöttük’’. De az a vastag dosszié azért nagyon fontos. Mert vastagon bizonyítja, hogy ezt az állást a legkörültekintőbb kiválasztás útján, minden érdektől mentesen töltötték be. Mikor aztán minden boríték már ott van a dossziéban, akkor előkerül a páncélszekrényből egy ötvenegyedik. Ott lapul az már jó ideje. Ebben van annak a bácsinak, vagy néninek a pályázata, aki már akkor ki volt jelölve erre az állásra, amikor a pályázatot még ki sem írták. Sőt, jószerivel a kedvéért irtálc ki a pályázatot, ö is kap egy levelet. De abban az áll, hogy a pályázatot megnyerte. Erre ugyan nem volna szükség, mert tudta ö már rég. De a játékszabályokat be kell tartani. Hanem valaki egyszer gondolt egy merészet és nagyot. Mikor pályázatára megkapta hogy a sok építkezés miatt temérdek a daru, hallatlan mennyiségű már az olvasztott alumíniumtömb és a belőle készült tartály, oldalukon a felírás: szibériai benzin. A „címerbe” tartozik még a cellulóztömb is és azok az óriási vagonok, amelyek tovaszállítják Szibéria kincseit. Távlatokat nyújt a szovjet ■iparnak az is, hogy nagy mennyiségben találtak magnéziumot és* titánt. Belőlük állítják elő azokat az ötvözeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a modern technikában, a nagy teljesítményű gázturbinák működésében és a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek gyártásában. Sok arany, foszfor és só is rejlik Szibéria méhében. Az Angara és Jenyiszej környékén klór- és foszforszármazékokat dolgoznak fel, ami segít például a viszkózagyár- tásban. Mi lesz a tajga sorsa? Talárt furcsán hangzik: átadja helyét a civilizációnak. Természetesen nem máról holnapra. hanem idővel. Főként a déli erdőket veszik igénybe. Ott települnek az új városok és az ipari üzemek. S Kelet-szibcriai városrész. minden bizonnyal elérkezik az a nap, amikor a tajgát természetvédelmi területté nyilvánítják. Északon elsősorban az aranytermelés, a szén- és ércbányászat vesz el területeket, ahol fafeldolgozó üzemeket is létesítenek a cellulózé, karton, papír és a műszál gyártása céljából. Megváltozik a mezőgazdaság struktúrája. A széntermés hektáronként eléri a 25 —30 mázsát. A termelésnek egyetlen gátja van, és még jó ideig megmarad, legalábbis mindaddig, míg technikával nem ellensúlyozható: a munkaerőhiány. Szibériában kétszer rosszabb a munkaerő- ellátottság az országos átlagnál, és háromszor akkora terület jut egy földművelőre, mint az ország más tájain. A tudomány segítésére, a technika hozzájárulása, a mezőgazdasági gépgyártás megteremtése azonban úrrá lesz a nehézségeken és lehetővé tesz olyan terveket, amelyek szerint például a tejtermelés tehenenként és évente a jelenlegi 2700 literről 4000-re emelkedik. Weither Dániel (Következik: A jövőt tervezik.) az elutasító levélkét, egyenesen felment a vállalathoz, fel egészen a főnökhöz és azt mondta, hogy ö bizony kétségbe vonja a pályázat tisztességes voltát. Szerinte az ö életrajzát el sem olvasták. Természetesen kikérték maguknak. Jó. mondta az illető, vegyék csak elő azt a pályázatot. Előkerült a vastag dosz- szié. Látja, még el is raktuk — hangzott a feddés. No jó, akkor tessék nekem felolvasni, mit írtam benne. A főnök fennhangon olvasni kezdte: „Alulírott X. Y. megpályázom az állást. Bár meg vagyok győződve, hogy bunda az egész és maguknak már régen megvan a jelöltjük. Arról is meg vagyok győződve, hogy maguk ezt a pályázatomat el se fogják olvasni, . de én majd utána felmegyek magukjioz és majd akkor fel fogják olvasni ezt a kérvényt, amit akkor látnak először...” — No? — kérdezte a pályázó. —• No? — válaszolt a főnök hidegvérrel. — Most legalább tudja, miért utasítottuk el. Aki ilyen ostoba rágalmakat irkái, az nekünk nem kell... — Ügy? Olvassa csak tovább! — És akkor maguk azt fogják mondani zavarukban, hogy azért utasítottak el, mert aki ilyen ostoba rágalmakat irkái, az maguknak nem kell”. Novobáczky Sándor Mai íévéajánlaíunk 20.10: Napraforgó. Tévéfilm Krúdy Gyula regényéből. „Nők, vidámságok, röpke élvek amúgyis elhagyogalják az embert, mint a kopott ruhák. Lássuk mi marad meg az embernek az életből, amikor már bölcsnek, higgadtnak, szenvedélymentesnek véli magát” — írja Krúdy a regény „beköszöntőjében”, s a regényben három alakban is megtestesíti így megfogalmazott elveit. Mindig vágyott a szerelemre és mikor elérte, szertefoszlott, eltűnt az elképzelt álomkép. Ezekről a bonyolult, sok szálon szőtt szerelmekről szól a Napraforgó, amelynek javakorabeli, magát lehiggadtnak vélő, a hajdan korhely szoknyavadász életet ismerő és élni tudó főhőse: a kurtanemes Pistoly. Az olasz—magyar konro- dukciós film főszerepeit Paola Pitagora, Mario Maranza- na. Darvas Iván, Máthé Éva játssza.
