Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

Csalódást keltett Navarro beszéde „Adagolt" reformokat ígért — ködösen Carlos Arias Navarro spa­nyol miniszterelnök a cortes szerdai ülésén ismertette a kormány politikai elképzelő" seit a következő, körülbelül kétéves időszakra. , A kormányfő elismeréssel szólt a Franco idején élet­beléptetett alkotmányról, de hangsúlyozta, hogy szükséges­sé vált „néhány korlátozott módosítás” bevezetése. Hang­súlyozta, hogy a tervezett módosításokat 17 hónapon be­lül, azaz a következő válasz­tások előtt kívánja a még Franco által kijelölt törvény­hozó testület elé terjeszteni. Arias Navarro kijelentette, hogy „sietség nélkül kívánják megvalósítani az országban a szükségessé vált reformokat. Leszögezte azonban, hogy a változásoknak a „jelenlegi rendszerben” kell gyökerezni- ök. Kizárta a hirtelen fordu­latok lehetőségét és hangsú­lyozta, hogy a reformok „ve­szélyeit” az „állam védelmét” szolgáló új törvényekkel el­lensúlyozzák. „A demokratikus alterna­tíva” útján akarunk előre­haladni és „nem engedjük, hogy egyesek türelmetlensége vagy mások bizalmatlansága gyorsítsa vagy lassítsa a re­formok ütemét” — mondot­ta Navarro. A kormányfő beszédében javasolta a választási törvény módosítását és egy — képvi-' selőházból és szenátusból ál­ló — kétkamarás parlamenti rendszer létrehozását. Nem említette azonban, hogy álta­lános választásokat tervez­nek-e; az eddigi rendszerben ugyanis a cortes képviselői­nek 80 százalékát az állam­fő nevezte ki. Navarro elis­merte, hogy az úgynevezett „politikai társulások” rend­szere csak „mérsékelt sikert” aratott és — anélkül, hogy a „párt” kifejezést alkalmazta volna — ígéretet tett a po­litikai társulások koncepció­jának liberalizálására. Hang­súlyozta azonban, hogy ki­hagyják azokat a csoportokat, amelyek szavai szerint „ma­gukban hordják önkizárásuk magvait”. Spanyolország „nem tűrhet meg és nem fogadhat el ter­rorista, anarchista és szepa­ratista csoportokat”, továbbá olyan csoportosulásokat, ame­lyek „kommunista diktatúrá­ra, egy pár diktatúráiára tö­rekednek” — mondotta a kormányfő. Azt is közölte} hogy a cortes elé kívánják terjeszteni a gyülekezési és tüntetési jog módosítását cél­zó indítványokat. Arias Navarro kizárta a demokratikus erők által kö­vetelt általános amnesztia gondolatát, de megígérte, hogy „tanulmányozni fogják” a po­litikai okokból bebörtönzött személyek számának csökken­téséhez szükséges „kiegészítő” intézkedéseket. A miniszterel­nök ugyanakkor közölte, hogy haladéktalanul módosítani kívánják a tavaly augusztus 25-én életbeléptetett úgyneve­zett terrorizmus-ellenes tör­vényt és ' felülvizsgálják a büntető törvénykönyv leg­többet bírált cikkelyeit is, többek között megszüntetik a rendkívüli bíróságokat. Le­szögezte azonban, hogy a kormány „nem tűri az anar­chiát vagy zavargásokat” és mindenáron, minden eszköz­zel fenntartja a rendet. Nyugati hírügynökségek vé­leménye szerint a miniszter- elnök programbeszéde nem felelt meg a várakozásoknak. Különösen homályosak vol­tak a sajtótörvény „tökélete­sítésére”, a nemzetiségek na­gyobb autonómiájára vonat­kozó ígéretek. A dolgozók kö­rében egyre határozottabban követelt szakszervezeti refor­mok kérdését pedig a Franco- rezsim korporációs szakszer­vezeteinek vezető testületé elé utalta. Beszédének külpolitikai problémákkal foglalkozó ré­szében a miniszterelnök ismét hangsúlyozta, hogy Madrid ki akar lépni az elszigetelt­ségből : erőfeszítéseket tesz a közös piaci tagság elérése ér­dekében és továbbra is ér­deklődést mutat a NATO-hoz való csatlakozás iránt. (MTI) Nem tudnak együtt élni... ;,Az ország kettéosztása jobb, mintha folytatnák az öldöklést” — jelentette ki a libanoni jobboldali erők egyik vezetője, Camille Chamoun belügyminiszter a La Libre Belgique című brüsszeli lap­nak adott nyilatkozatában. Chamoun elsősorban a Palesz­tin Felszabadítási Frontot igyekezett felelőssé tenni a veres válságért, de válogatás nélkül támadott szinte min­den arab erőt, elsősorban Szí­riát. A jobboldali libanoni po­litikus szerint „Nyugat-Euró- pa Libanont is hajlandó fel­áldozni, csakhogy jó kapcso­latot tartson fenn az arab ál­lamokkal”. „A libanoni keresztények nem tudnak már együtt élni a muzulmánokkal” — han­goztatta Chamoun. An tunes Brüsszelben Antunes portugál külügyminiszter (balról) szerdán tanács­kozott Ortolival, a Közös Piac bizottságának elnökével Brüsszelben. Szovjet had­^yakorlat A Szovjetunió Kaukázuson túli térségében „Kaukázus” fedőnév alatt törzskari had­gyakorlatok folynak. Szerdán az egységek és a kötelékek a róssz időben he­gyi menetgyakorlatot tartot­tak. A hadgyakorlati elemek kidolgozásakor a parancsno­kok és a politikai munkatár­sak különböző intézkedése­ket hoztak a hadműveleti ak­ciók végrehajtása anyagi­technikai, harci és műszaki feltételeinek biztosítására. A január 25-e óta -tartó hadgyakorlatokra a helsinki csúcstalálkozó záródokumen­tuma szellemében — Bulgári­ából, Görögországból, Ju­goszláviából, Romániából és Törökországból megfigyelőket hívtak meg. (MTI) Angol zsoldosok indultak Angolába Angliában toborzott, zömé­ben brit nemzetiségű zsoldo­sok egy csoportja indult út­nak szerdán a brüsszeli re­pülőtérről Zairébe, hogy on­nan Angolába menve csatla­kozzanak az MPLA ellen har­coló szakadár mozgalmak egységeihez. Hírügynökségi jelentések szerint az első csoport mint­egy ötven főből áll. Egyikük kijelentette, hogy heti 150 fontért vállalták a „munkát”. A Reuter angol hírügynökség ugyanakkor arról tájékozta­tott, hogy a félszáz emberből álló csoportot még a szerdai nap folyamán egy 150 fős egység követi. A zsoldosok egyike a londoni repülőtéren elmondta: az elmúlt hat hó­napban Észak-írországban, mint ejtőernyős szolgált. A londoni Sunday Times értesülései szerint a zsoldoso­kat az angolai szakadár moz­galmak egyike, az FNLA ügynökei toborozták. Az akció anyagi részét Zai­re fedezi, de bizonyos össze­gek érkeznek az Egyesült Ál­lamokból is — idézte a UPI a magát az FNLA szóvivő­jének nevező egyik toborzó- ügynököt. Korábban Brüsszelen át már több száz fehér zsoldos utazott Zairébe, angolai beve­tésre. A zsoldosok között vol­tak olyanok, akik harcoltak Kongóban és Rhodesiában. Néhányan a francia idegen­légió tagjai voltak. (MTI) DÉL-VIETNAMI NAPLÓ (2.) p I ámaszpont — békében — A vietnami háború befeje­zéséről intézkedő, 1973. janu­ár 27-én Párizsban aláírt megáiiapodás 4. fejezetének 11. cikkelye a többi között így szól: „A két dél-vietnami fél a tűzszünet után haladék­talanul megvalósítja a nem­zeti megbékélést és egyetér­tést, véget vet a gyűlölködés­nek és az ellenségeskedésnek, megtilt minden megtorlást és megkülönböztetést olyan egyé­nekkel és szervezetekkel szemben, amelyek a felek va­lamelyikével együttműköd­tek”. Vajon hogyan érvénye­sül a győztesek bölcs humá­numa. türelme és megértése a Thieu-féle hadsereg volt katonáival és tisztjeivel, az egykori adminisztráció tagjai­val szemben? Elöljáróban nem árt meg­említeni. hogy a múlt év áp­rilis 30-ára teljesen felbomlott a saigoni hadsereg. Körülbe­lül 1.2 miliós létszámával, több mint kétezer harckocsi­jával, 1500 tüzérségi lövegé- vel. 1800 harci gépével és he­likopterével. 1600 hadihajójá­val — a Pentagon véleménye szerint — a világ negyedik legerősebb hadseregének szá­mított. A hazafias erők vi­lágraszóló győzelme egyszer­smind a háborúk históriájá­nak egvik lesnaavobb hadi­zsákmányát is jelenti, amely­nek értéke dollármilliárdok- ban mérhető. A volt tisztek és katonák á»nevelő tanfolvamot kötele­sek végezni. Magától értető­dik, hogy a közlegények és a tisztesek tanfolyama jóval rövidebb, s a körülményektől függően — mindenkinek az esetét egyénileg elbírálják — lehetőleg a lakhelyen rende­zett néhány felvilágosító elő­adásból áll. Más a tisztek el­bírálása: őket a forradalmi kormányzat hosszabb tanfo­lyamokra irányította. Ho Si Minh-várostól észak­ra. a Bien Hoa felé vezető út­tól nem messze egykori hadi bázis. (Hasonlót, kisebbet vagy nagyobbat számtalant láttam Dél-Vietnamban. Oly­kor az volt az.ember érzése: az országot egyetlen hatalmas támaszponttá építették ki az amerikaiak és csatlósaik. (A fából készült barakkokat va­lamikor egy lövészezred ka­tonái népesítették be. Most a néphadsereg 877. számú egysége állomásozik itt. Békés feladattal: volt saigoni tisztek átnevelésvel telnek napjaik, hónapjaik. — Különféle fegyvernemek egykori tisztjeiből gyűlt itt össze néhány száz — tájékoz­tat a vietnami néphadsereg ezredese, az egység parancs­noka. — Naponta előadásokat hallgatnak végig és fizikai munkát végeznek: eltűntetik a háború nyomait, tatarozzák a körletet. Az előadások anya­ga változatos? Megismerked­hetnek a DIFK céljaival, az amerikai agresszió következ­ményeivel, társadalmi és gaz­dasági vonatkozásban egy­aránt, s arra is kitérnek a fog­lalkozások. hogy milyen fel­adat vár rájuk a polgári élet­ben. Azon a napon, amikor a támaszponton jártam, mintegy száz tiszt számára ért véget az átnevelés. Családtagjaik körében alkalom nyílt arra is. hogy elbeszélgessünk ve­lük. Le Phu Hanh hadnagy pél­dául a légierőnél szolgált, a Than Son Nhut repülőtér földi állományába tartozott. — Már a béke első napján, 1975. május 1-én jelentkez­tem a forradalmi erők pa­rancsnokságán. mert beláttam, mennyi keservet, szenvedést zúdított ránk a háború. Jú­nius 23-ára kaptam meg a behívót az átnevelésre. Öröm­mel tettem eleget a felhívás­nak. — Félt-e a megtorlástól? — Eleinte igen. Annyi mindent beszélte« Saigonban a népi erők kegyetlenkedései­ről. hogy magam is tartottam tőle, bár tartalékos tiszt vol­tam. Aztán minden jóra for­dult: a magunk sorsán győ­ződhettünk meg a tendenció­zus rémhírek alaptalanságá­ról. A volt hadnagyot három gyermeke és felesége kíséri majd haza otthonába. És az­után? — Repülőtéri szakember va­gyok, ígéretet kaptam, hogy visszavesznek a régi állásom­ba, s a polgári repülés irányí­tásával ott folytatom. ahol a háború utolsó napján abba­hagytam. Ngo Thieo Dang orvosőr­nagy, 33 éves. 1968-tól a saigoni hadseregben szolgált. — Behívtak, nem tehettem mást, mint oly’ sok más hon­fitársam, akinek ugyancsak nem volt ínyére a háború. — Nem bántalmazták? — Ugyan, mit képzel! Rend­kívül korrekt bánásmódban volt részünk, bár ami a fizi­kai munkát illeti, bizony, eleinte nehezen ment. Az orvos szüleihez tér vissza, Rövidesen munkába áll Saigon egyik orvosi ren­delőintézetében. Nguyen Van Loc 57 éves ezredes, volt hadosztálypa­rancsnok búcsúzik társai ne­vében a tanfolyam parancs­nokaitól. Becsületes beillesz­kedést ígér a társadalomba, a vietnami nép javára végzett tisztességes munkával szeretné jóvá tenni, amit hazája ellen vétett. S az alkalmi műsorban fellépő volt tisztek kórusa ar­ról dalol, hogy az egykori el­lenség sorából ők is a forra­dalom útjára lépnek. Gyapay Dénes (Következik: Chum-chum, dai és a lehetőségek) 2 NÓGRÁD — 1976, január 29., csütörtök Washington vétója a BT-ben Az Egyesült Államok vétója megakadályozta az ENSZ Bizton­sági Tanácsában a többséé által támogatott határozati javas­lat elfogadását. A határozati javaslat leszögezte, hogy biztosítani kell a Palesz­tinái nép önrendelkezési jogát, beleértve a független állam lét­rehozásának jogát is. A Biztonsági Tanács szíriai javaslatra tűzte napirend­re a palesztinai kérdést. A tagállamok döntő többségének egyetértésével meghívták a vitára a palesztinai arab nép képviselőjét, a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet is. Iz­rael kitartott a már ismert álláspontja mellett, s hangsú­lyozván, hogy a PFSZ-t nem ismeri el egyenrangú tárgya­lópartnerként, távol maradt a tanácskozástól. E lépésével és a BT-ülés idején elhangzott nyilatkozataival, továbbá a polgárháborútól szenvedő Libanon elleni fegyveres akciói­val az izraeli kormány azt fejezte ki, hogy mindenáron meg akarja tartani az egymást követő háborúkban meg­szerzett területeket, bár szavakban békés szándékait igyek­szik bizonyítani. A Biztonsági Tanács vitája az említett tényezők elle­nére is azt bizonyítja, hogy a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, így például a szovjet—amerikai párbeszéd foly­tatása megteremtheti az általános rendezés feltételeit. Az utóbbi időben ugyanis gyarapodott azoknak az államoknak a száma, amelyek megértik a közel-keleti konfliktus lé­nyegét. Az országok többsége ma már abból indul ki, hogy az igazságos és tartós rendezésnek egymással összefüggő három feltétele van: az izraeli csapatok kivonása az 1967- ben megszállt területekről; a palesztinai arab nép törvé­nyes jogainak (köztük az államalapítás jogának) a biztosí­tása; valamennyi közel-keleti állam biztonságának és füg­getlenségének szavatolása. NEM MENEKÜLTÜGY! Különösen fontos annak a felismerésnek az erősödése, hogy a palesztinai kérdés nem menekültügyi probléma, s megoldása csak az általános közel-keleti rendezés részeként lehetséges. Ez tükröződik az ENSZ-közgyűlésnek azokban a legutóbbi határozataiban, amelyek kimondják, hogy Pa­lesztina arab népe a közel-keleti rendezés egyik fő részve­vője, törvényes képviselője pedig a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet. S tegyük hozzá, hogy a PFSZ részvétele a rendezés valamennyi szakaszában és minden fórumán most már nemcsak a közgyűlés, hanem a Biztonsági Tanács gya­korlatában is megerősítést nyert azzal, hogy a PFSZ külön meghívást kapott az említett testületek munkájában való részvételre. A vitában felszólalók nagy többsége támogatta a konf­liktus rendezésére hivatott genfi nemzetközi békekonferencia mielőbbi felújításának javaslatát. A szovjet kormánynak a BT-ülés előestéjén nyilvánosságra hozott állásfoglalása is hangsúlyozza: ha a Biztonsági Tanács valamennyi tagja, de különösen az állandó tagok politikai felelősségről tesznek tanúbizonyságot és valóban érdekeltek lesznek abban, hogy a Közel-Keleten véget vessenek a veszélyes helyzetnek, s biztosítsák a béke feltételeit a térség minden államának, akkor a Biztonsági Tanács lényegesen hozzájárulhat az események kedvező alakulásához. MEGOSZTÓ VÉLEMÉNYEK A pozitív fejlemények mellett azonban léteznek még gátló tényezők is. Közéjük tartozik Izrael ragaszkodása a megszállt területekhez és az a tény, »hogy ennek az expan­ziós politikának megvannak az Izrael határain kívüli tá­mogatói is, továbbá: a rendezés módozatait és konkrét for­máit illetően a haladó arab országok között, sőt magán a Palesztinai Felszabadítási Szervezeten belül is eltérő néze­tek uralkodnak. E tényezők együttes hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezériT korai lenne még a konfliktus tartós rendezésének közeli lehetőségéről beszél­ni. Az ide vezető út a pozitív változások ellenére is hosz- szúnak és rögösnek ígérkezik. Erről tanúskodott a Biztonsá­gi Tanács most véget ért vitá ja is. Kanyó András Szégyenletes szövetség „Az angolai események, a cáfolhatatlan tények felnyi­tották a világ szemét. A mao­isták a népek függetlenségé­nek, szabadságának legfőbb ellenségeivel kötöttek szégyen­letes szövetséget” állapítja meg a Granma, a kubai párt központi lapja keddi számá­ban. Az elsőoldalas „Angola fé­nyénél” című szerkesztőségi cikk egyebek között ezt írja: A maoisták, valamint a dél­afrikai fajüldözők és az im­perialisták 'undorító titkos megállapodása az Angolai Népi Köztársaság eilen irá­nyul. A kínai bandák ame­rikai fegyverekkel, a CIA- ügynökölc támogatásával gyil­kolják az angolai hazafiakat. A kínai szakértők képezik ki a zairei katonákat és más zsoldosokat. Velük szemben áll, a por­tugál gyarmatosítók elleni 15 éves küzdelemben összeková- csolódott angolai népi felszaba­dítási mozgalom fegyveres ere­je. Ezekkel a hazafiakkal, akik hazájukat, függetlenségü­ket, szabadságukat védelme­zik, vállalták szolidaritás Ku­ba hősi harcosai, megadva minden politikai és anyagi támogatást, ugyanúgy mint a Szovjetunió, Afrika, Ázsia, Drágulás Shirley Williams, az árak és a fogyasztás ügyeinek mi­nisztere, bejelentette az alsó­házban: a gyártó cégek és a kiskereskedelem képviselői megígérték, hogy az eljöven­dő fél év alatt maximálisan öt százalékkal emelik a fo­Latin-Amerika haladásért,' fejlődésért küzdő antiimperia- lista erői. Mivel magyarázható, hogy a magukat szocialistának és forradalmárnak nevező kí­nai vezetők az észak-ameri­kai imperializmusban, a dél­afrikai fejüldözőkben találtak szövetségesre? Mivel magya­rázható, hogy nyíltan tár­sulva a CIA-ügynökökkel és azok bábjaival harcolnak az angolai nép ellen ? Nem lehet azzal érvelni, hogy egy véletlen, vagy téve­sen értelmezett szövetségről van szó. Hiszen a kínaiak na­gyon jól ismerik, ki az a Holden Roberto, a CIA telj­hatalmú dél-afrikai megbí­zottja. Azt is tudják, hogy az imperializmus a szakadárok csoportját a népi erŐK ellen hozták létre. S tisztában van­nak azzal is, hogy az ameri­kai imperialisták dollármilli­ókkal, fegyverrel támogat­ják az angolai függetlenség ellenségeit. Éppen ezért — hangsúlyozza a Granma —, Kína, valamint az USA és Dél-Afrika szövetségét csak úgy lehet értelmezni, mint a maoista ideológia és politika folyományát, amely politika, mint marxizmus—leninizmus- ellenes tendencia, felülkereke­dett Kínában. (MTI) Angliában gyasztási cikkek egy később kijelölendő, nagyobb kategó­riájának árát. A listán különböző élelmi­szerek. textilgyártmányok, háztartási cikkek és esetleg fűtőanyagok szerepelnek majd. . (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents