Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

\ Képernyő előtt A jámbor gyilkos és az őrült fotós Mielőtt a Soliöm bűne cí­mű tévéjáték részletesebb elemzésére térnénk, idézzük Lendvai György dramaturg előzetes magyarázatát a Rá­dió- és v Televízió Űjságból: .. Hiszén nem minden fotó­művésznek adatik meg, hogy testközelből, számos élethely­zetben fényképezhessen egy igazi gyilkost... Innen, eb­ből a szituációból ered Soliom tragikus vétsége, vagy — mint a címben is áll: bűne —, ami­ért természetesen bűnhődés is jár. Soliom kamerája irgal­matlan munkaeszköz: pőrére vetkőzted, kiszolgáltatja, mondhatni: kizsákmányolja a meghajszolt embert, s így egy végeredményben antihu- mánus művészet eszköze. Makk Károly és Zimre Pé­ter tévéjáték^ könyörtelen lo­gikával tárja fel Soliom -mű­vészetének belső ellentmondá­sait, amelyek végül is tragé­diájához vezetnek.” Mindehhez azt is tudni il­lik, hogy Makk Károly ér­demes művész, aki már Ba­lázs Béla-díjat is kapott, nem egy kezdő rendező. Seregnyi filmet rendezett, közülük is­mertebbek: A 39-es dandár, Megszállottak, Elveszett para­dicsom, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Stb., stb. A rende­ző 51 éves érett, tetteiért fe­lelősséggel tartozik. Ez utóbbi megjegyzés vonatkozik Zimre Péterre is, aki viszont forga­tókönyvíróként vált ismertté, főleg Bacsó Péternek és Ba­csó Péterrel együtt irt forga­tókönyveket. Ezek között szá­mos érdekes és politikus, úgy­nevezett „vonalas” akad, mint a Vörös Május, Jelenidő és így tovább. Mindezek után azt mond­hatná valaki nagyvonalú könnyelműséggel, hogy „Eny­f 20.05: KÉS, Angol film. A mozik műsorán már si­kerrel játszott filmet sugároz a televízió. Melynek témája egy fiú és egy sólyomfióka barátsága. Billy, a tizenötéves fiatalember együtt ál anyja" v«i és goromba bátyjával, akinek brutalitása megkese­nyi jó után rászolgáltak, hogy írjanak, készítsenek egy se fü­le, se farka filmet.” Ezzel azonban az' ország anyagi helyzetét és magyar film­gyártás béka testrésze alá süllyedt mélységét, vagyis kulturális helyzetünk szük­ségleteit komolyan vevő né­ző nem érthet egyet, még ak­kor sem, ha a zöldséget, amelynek belső rugóit még maga a dramaturg is antihu- mánusnak deklarálja, neves szerzők fémjelzik Már csak azért sem, mert a filmgyártás selejtjei, mint például a So­liom bűne is ezreket, tízezre­ket, százezreket, sőt, többnyi­re milliókat tékozolnak el. S ha már így van, inkább a tűzbe azzal a pénzzel, mint­sem ilyen szégyenletes för- medvényekkel lopjuk a tévé­nézők drága, épületesebb szó­rakozásokra is fordítható ide­jét! Mert mi is történik tulaj­donképpen ? Soliom, a fotós az újságban meglátja egy körözött gyil­kos fényképét, s miközben az utcán fényképezget, fölfe­dezi a körözött gyilkost. A gyilkos ezek után jámbor pu­likutyaként követi a fotóst, aki hálából úgy bánik vele, mint a rühes kutyával, s csak azért fürdeti meg, eteti és itatja, hogy ilyen szituáció­ban is lefényképezhesse. Csak­hogy Soliom igazi művész, akárcsak a róla készült film szerzői, őt nem érdekli, hogy a gyilkos szabadlábon van és újabb gyilkosságokat követ­het el, az sem, hogy állam- polgári kötelessége feladni őt, de még az sem, amire húga is felhívja a figyelmet, hogy a riport kész, az őrültséget immár abha lehet hagyni. Nem. Soliom következetes őrült, ő a gyilkost kisajátítot­ríti a fiú napjait. A szere tét­re vágyó; jobb sorsra érdemes Billy minden, érzelmét a só­lyomfiókára pazarolja. A fló. kát egész apró korában maga szedte ki a fészkéből, s azóta féltő szeretettel gondozza, neveli, tanítgatja. De környe­zete ezt az örömöt is sokallja, s Billy és á sólyomfióka ba­rátsága nem leihet tartós. ta magának, s fenntartotta a jogot ahhoz, hogy védencé­nek ő legyen a következő ál­dozata. Csakhogy a gyilkos oly erkölcsös és jámbor lé­lek, hogy bái többször ke­rül olyan szituációba, amely­ben újból ölhetne, meghát­rál. Ez a gyilkos fél és irtó­zik a gyilkosságtól. , Nyilván ezért is meri Soliom magára hagyni a lakásban, értékcik­kek és pénzt érő berendezé­sek társaságában, s mi sem természetesebb, ő meg elmegy a bohém* természetű, vidám hangulatú sportladykkel, mint­hogy otthon már nem talál­ható szeszes ital. Végül meg­érkeznek a gyilkos telefonhí­vására vele egvenranvj'aTi egv- ügyű társai, akik addig kel­tik a közfeitünést a megoe- szélt helyen, amíg föl nem fi­gyel rájuk a közelben tartóz­kodó jámbor rendőr. Mert ebben a filmben mindenki őrült, vagy együgyűen jám­bor, akinek elsődleges köze van ahhoz a szálhoz, amit a szerzők kimesterkedtek ma­guknak. Az értelmetlen, mon­dani semmit sem tudó film még kivitelezésében is feltű­nően gyenge. Harsányival olyan gyilkost játszatnak, aki­ről a néző soha fel nem té­telezné, hogy ölni tudna. En­nél fogva hiányzik a feszült­ség azokból a jelenetekből is, amikor a magára maradt gyil­kos a szomszéd szobában ret­teg, különböző látogatók jöt­tére. Hiába fog ollót, kést, tudjuk, hogy nem meri hasz­nálni. Annyira féreg, hogy egy kisgyermek eltaposhatná. Szegény Soliomnak is mily kitartóan kell őt hergelnie ké­szüléke géppuskaszerű puf­fogtatásával, hogy végre meg­kapja a kegyelemdöfést, s a tévénézők is megszabadulja­nak egy pocsék magyar film lidércnyomásától. Ezért a nézők elleni me­rényletért mindenekelőtt Lend­vai Györgyöt, a tévéjáték dra­maturgját kell felelőssé ten­nünk. Neki illett, sőt, kellett volna megakadályoznia, hogy ez az esztétikumot, humánu­mot nélkülöző, tartalmatlan, művészet hiányában még 1’ art pour 1* art-nak sem mond­ható film elkészüljön. De ha már el is készült, legalább a levetítését kellett volna megakadályozni. Vagy ezzel is azt akartuk demonstrálni, hogy nálunk akkora a művé­szet szabadsága, hogy rfiég ezt is lehet?! (b. t.) Mai tévéajánlatunk Számadás és tervkészítés e két munka az elképzelések tisztázására, az erők mérle­gelésére. önvizsgálatra kész­tető. A nagvbátonyi Bányász Művelődési Házban a közel­múltban egy folyamától vizsgáltak: azt, mi történt a közművelődési párthatározat végrehajtása érdekében, kü­lönös tekintettel az üzemekre és a bánvászlakta területek­re. Sokoldalas jelentések — melyekben a dicséret, az el­ismerés természetesen bírá­lattal és továbblépési javas­latokkal váltakozik — elké­szülte után ültünk le beszél­getni Kicsiny Miklós igazga­tóval. Az időpont nem mentes, fe­szültségtől, de jó eszmecserét ígér. — Siker és kudarc mást és mást jelent a különböző mű­velődési intézményekben. Ná­lunk, ahol egy nap hét-nyolc rendezvény is folyik, nem itt kell keresni, hanem elsősor­ban az üzemi munka terüle­tén. Van példa mindkettőre... — A bányász kulturális ná- pok elmaradt rendezvényeire gondol például?... — Nem éppen... Mi 44 ren­dezvényt terveztünk — még a tavasz folvamán — ebből elmaradt nyolc, megtartottunk 47-et. . . A Hoíi-est, egy iro- olvasó találkozó, egy ankét nehezen fixálható programok, nem rajtunk múlott az elma­radása. En inkább azokra a problémákra gondoltam, me­lyek a munkások aktív mű­velődési formákba történő be­vonását kísérik. Eddig nem találtuk meg a módját pél­dául annak, hogy a műszak­váltás közötti rövid időt ho­gyan tudnánk erre felhasz­nálni. Jogos volt a bírálat, hogy nem alakítottuk ki min­degyik üzemben az aktíva­hálózatot, nincs mindenütt olyan emberünk, aki propa­gálója lehetne a programok­nak, közvetítené az igénye­ket, a kulturális vállalások idején és év közben is. Itt bent, a házban évek óta jól működő társadalmi aktíva­hálózatunk van — hasonló kellene a munkahelyeken is. Van már jó példa erre: az anyagraktárban érdekes, iz­galmas tapasztalatokat gyűjt- hettem a jó hangulatú, si­került művészeti ankétokon — Galgóczi Erzsébet egyik novellája, Bálványos Huba művészete került közel a szo­cialista brigádpk tagjaihoz, ök igényelték a megyei mű­velődési kirándulást is — de másutt az igényszint en­nél sokkal alacsonyabb. A brigádértekezletekre el­járva talán sikerülne az igé­nyek jobb felmérése és fel­keltése — ezt a munkái ho­gyan értékelik? A bányaüzemekben és ki­segítő üzemekben 125 szo­cialista brigád dolgozik — a közvetlen kapcsolat .úgy nem alakítható ki mindegyikkel, ha ők is nem lépnek... Ev végén levelet írtunk minde­gyik brigádnak, kérve, hogy jelöljék meg azt az időpon­tot, amikor a kulturális válla­lások megfogalmazásának se­gítése érdekében összejöhet­nénk. Mindössze 15—20 vá­lasz érkezett. De az elmúlt évben tartottunk előadásokat a brigádvezetők képzésein a művelődési lehetőségekről és idén a korábban már emlí­tett aktívahálózat kiépítésével szeretnénk javítani a helyze­ten. — A nagybátonyi szénme­dence vonzáskörzetébe tarto­zó bányászok közel negyede, 890 fő bátonyi, A többiek vi­szont igen sok községből jár­nak be. Milyen terveik van­nak az ő művelődésük ér­dekében? — Ez évben bázisokat je­löltünk ki, rendezvénytervet készítettünk. Kisterenye, Mátraverebély, Dorogháza, Tar, Mátramindszent, Szuha községekből van legtöbb dol­gozónk — kiállítások vándo­roltatásával, munkásakadémia előadássorozatokkal, ajándék­műsorokkal szeretnénk tá­mogatni az ő lakóhelyi mű­velődésüket, szórakozásukat. Általában ezeken a helyeken jól működő művelődési há­zak, klubkönyvtárak van­nak, segítenek abban, hogy a kulturális vállalás ne va­lamilyen formális, tartalmat­lan programmal legyen ki­pipálva, hanem élő, a valós érdeklődést kielégítő rendez­vényekkel, klubfoglalkozá­sokkal kitöltve. Szeretnénk mindenhol néhány munkást megnyerni a szervező, propa­gáló munkának ezeken a kiemelt helyeken is. — A benti színes, gazdag program minden nagybátonyi- nak szól. Hogyan alakultak a kapcsolataik a többi műve­lődési intézménnyel, a nagy­község közművelődési bizott­ságával? — Van egy bizonyos mun­kamegosztás; az egyikünk az ismeretterjesztésben, a másik a népi hagyományok ápolá­sában, mi a munkásművelő­désben kapunk nagyobb ftela- datokat. A módszertani segí­tés — véleményem szerint — nem a mi dolgunk, de f\a együtt tudunk működni, szír vesen segítünk. Most lehelj hogy az érzése, hogy arra várunk, ők jöjjenek. .. Hát, itt közrejátszik az is, hogy a mi intézményünk szak- szervezeti, a többi tanácsi kezelésű. A közművelődési bi­zottságnak nem is vagyunk a tagja — bár meghívót ál­talában szoktak küldeni, és a nagyközségi művelődési ter­vet közösen készítettük el. — Az együttműködéssel kapcsolatos egy másik kér­désem, Mi az ön személyes véleménye a vezetői stílusát érintő kritikus észrevéte­lekről? — Tudom, hogy sokan maximalistának tartanak... Sok körülmény miatt néha türelmetlenebb az ember, ki­bújik a bennem is lakó kis­ördög. Annyit hadd mondjak el: nagyon szeretem a hiva­tásomat, sok időt és energiát beleölök, hogy minél jobban csináljam. Tizennégy éve vagyok népművelő, ebből tizenkettőt itt töltöttem. A munka során sokszor adód­nak súrlódások, keletkeznek sérelmek. De az intézmény­ben dolgozók nagyobbik há­nyada szintén sok éve itt te­vékenykedik, szerintem nem volt nagymérvű fluktuáció. Megnőttek az igények velünk szemben, szeretnénk eleget tenni, a jövőben tudatosab­ban támaszkodva az aktívahá- lozatra, a kulturális vállalá­sokat segítve. A beszélgetés végére top­pan be Nagy Lajos, a társa­dalmi vezetőség irányítója, aki a szorospataki üzem szb- titkára. — Valóban, a kulturális vállalásokra nagyon oda kell figyelnünk A művelődési ház sokat ajánl — de bizonyos eltel tség, érdektelenség érez- hető.. A bányászat változásai, a lassú elöregedés, a bejárás és még sok tényező okozza ezt. Ha a magunk elé tűzött feladatoknak meg. akarunk felelni, meg kell találnunk az ellenszerét. A vállalat szakszervezeti bizottsága eh­hez minden támogatást meg­ad. .. Az 1975-ös év számadatai alapjan imponálóan jó évet zártak a nagybátonyi Bá- nvász Művelődési Házban Miért szóltunk akkor mégis elsősorban a problémákról es az aktuális feladatokról? ügy érezzük, az intézmény sok­rétű munkájáról így tudtunk meg többet. Kiss G. Magdolna / KEREKES IMRE. EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉI. „ (KISREGÉNY) A krapek kiszáll. A Bánicki rögtön megismeri, ná­luk szerelő a szervizben. Már mondja is, hogy tudomása szerint a srácnak rossz a ká­derlapja. Jön is a csaj, állnak a kukánál, mint Rómeó és Júlia az ócskavastelepen. A Gábriell, mint egy kanvarjú, krákog, megnyúlik az orra, a szárnyait lengeti. Magam a legnagyobb zavarban vagyok, nem szeretek turkálni mások magánéletében. Legszíveseb­ben úgy tennék, hogy tulaj­donképpen én már nem is va­gyok jelen. Annyit érne, amit mondanék, mint egy három­hónapos tapasztalatcsere. Bé­kés úton szeretném valahogy megvalósítani a rend helyre-"' állítását, bukósisak nélkül. In­tek, hogy csend Tegyen. A si­kerem kirobbanó. A hatás, ezt röviden mon­dom, mintha Luxemburg üzenne világháborút a Kaná­ri-szigeteknek. Krákog és fü­tyül az egész banda. Bonyo­lult a világ. Csak azt nem tudom, hogy miért töri ma­gát az állam az általános oktatással. Egyszóval, le va­gyok törve, úgy festek ott, mint alkohol az elvonókúi'án. Csak állok ott hang nélkül és nem tehetek mást. mint rezonálok az eseményekre. A füttyszóra a park körül ki­nyílnak az ablakok, megjele­nik a nép, mint műszak után az italboltban. A srácok még jobban begurulnak, ál­talános a hülyülés, szóval egy pillanat műve és minden megváltozott. El lehet temet­ni eddigi életformánkat. Elég, ha váratlanul megjelenik egy kuka és máris felborult a világ egyensúlya. Attól tar­tok, ennek az egész ma esti történésnek még folytatása lesz. Véget ért a suli.. Jól zártam az évet, matekból kettes. Ne­pál nemzeti ünnepén felhú­zom a lobogót. A pipi neve, aki a Bánickivel jár, Zubcsek Mária. Találkoztam Elvi Sa­lamonnal is, a név tőlem. Legurítottunk egy korsó sört, elemezgettük az ügyeket. Sa­lamon nem tagja a Klubnak, de havonta egyszer-kétszer pofafürdőt vesz nálunk. A srác tudósnak készül, * két nagy pofaszakállal most vég­zi a hatodik általánost. Ettől eltekintve Elvi Salamon min­den ügyet tisztáz.' Hideg fej. nála mindig leesik a húsz­fillér. Ért a jelenséghez, a helyzethez, a fejlődéshez, anyanyelvi szinten beszéli a magyart, immár tizennyolca­dik éve. Lastex és anorák szakértő. Mondom, nagy fej a krapek. A babák ragadnak rá, mint szeplő-tulajdonos a világon a leggazdagabb. Zakó, nadrág lötyög rajta. Előadom neki a helyzétet, szerinte nem lesz konfliktus a hatósággal, annak ellenére, hogy a végén még verekedés is volt. Sok állati ügy van, ez úgyszólván nem feltűnő. Lényeg az, hogy sziréna nem szólt, senki nem került kórházba, az ilyesmi­re pipa a rendőrség. Hitele­sítjük a történeteket. nem ajánlja, hogy dramatizáljuk az ügyet, s óvakodjunk attól, hogy szabadtéren még egyszer bemutassuk ezt a műsort. Ez­zel kapcsolatban Elvi Sala­monnak érintettem az egzisz­tencializmust, úgy is mint fi­lozófiát, de elhárította magá­tól a felelősséget. Megittunk egy korsó sört a sarki sön- tésben, negyedosztályú áron, azt Is állva, de neki még annyi pénze se volt. hogy az állóhelyet ő fizesse. így ez is rám maradt. Javul az idő. A Livi papája, egy pléboy, biztos vagyok benneT hogy minden nő ott helyben be szeretné fűteni. Szóval egv világjelenség. Tudós fején a haja a homlokában. Nem hinném, hogy összekeveri a szubvenciót az invencióval. A lakás isteni, ez a tag vala­hol ártatlan bevágodhatott, hogy ilyen szép lakást kapott. Mi fiúk, szóval a társaság, már aki meghívót kapóit, együtt vonulunk fel a házi­bulira, mint valami parádéra. A Mandel nyakán szélesre kötött nyakkendő. Szétnézek, mert ugye mit tehet az em­ber mást, ott ahol először jár. Valahogy csak át keil jutni az ilyen kínos perceken is. £>e aztán látom, hogy nincs baj. A sarokban hideg­konyha, sütemény, hűsítő. A Vida tőlem kérdi, hol az ital. Még magángyűjteményben se találok ilyen hülyét. Odasú­gom neki, nehogy ultizni hív­ja a Livi papáját. A Livi mutatja, melyik az ő heverő- je, pont erre vagyok most kíváncsi. Hogy a mamáról is szó essék, úgy látom ő is egy menő fej, bár minthogy kissé alacsony, ennek megfe­lelően a fejét is lenn hordia. Nem szeretem az ilyen vö­rös műfejet, de neki elmegy, (Folytatjuk) / \ H f

Next

/
Thumbnails
Contents