Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

Zenei életünkről

Virág László karnaggyal, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola igazgatójával Nógrád megye zenei életéről beszélgettünk. A teljesség igénye nélkül adjuk közre a beszélgetés néhány fontosabb részét.

Kórusok

— A felnőttkórusokról szólnék elsősorban — mondja Virág László. — A megyében, kevés a jól kvalifikált karnagy, ebből következik, hogy kevés a jó kórus is. Országosan elismert és számon tartott kórus Nógrádban talán négy-öt van, az Aranykoszorú diplomával kitüntetett Salgótarjáni bányász férfikar, az aranykoszorús Salgótarjáni p,edagóguskó- rus, kiváló a balassagyarmati vegyes kar és egyre többet hallunk az egyházasgergei együttesről. Különböző országos fesztiválokon felhívta magára a figyelmet a megyei József Attila Művelődési Központ kamarakórusa. Biztató jeleket tapasztalunk a pásztói és a szécsényi kórusoknál. '

— Hallhatnánk valamit a megye kórusmozgalmának néhány gondjáról?

— Már említettem, nagy gond a szakemberhiány. A községekben élő énektanárokat a helyi művelődési intézményeknek érdekeltté kellene tenniük abban, hogy a kulturáiódásnak e lényeges részét, a zenét is a tudatformálás szolgálatába állítsák. Ez egyébként következik a közművelődési határozat szelleméből is. Egy-egy település, község zenei élete szinte mindig attól függ elsősorban, hogy van-e ott szakember, vagy nincs. Nagymértékben lelkesedés és szervezés kérdése egy-egy helyen a zenei élet léte, vagy nem léte. Természetesen, anyagi támogatás is kellene. Csodával határos például szerintem, hogy a Salgótarjáni pedagóguskórus évi tizenötezer forintos költségvetéssel működik. (Más. hasonló jellegű kórusok 60—70 ezer forintos évi költségvetéssel bírnak.) Ahhoz, hogy egy együttes fejlődjön, anyagiak is kellenek. A megye zenekultúrájának erősítésében sokat jelentene, ha ez az országos hírű kórus a falvakba is ki tudna jutni. Ehhez pénz kell. Nem folytatom a nehézségek sorolását. Az általános iskolai kórusokról itt csak annyit említenék: az ott tanító pedagógusoknak, kórusvezetőknek az eddiginél többet lehetne tenni azért, hogy a gyerekekből néhány év múlva felnőtt kórustagok legyenek. Ebben az ifjúsági szervezet sokat segíthetne.

Zenekarok

— A Salgótarjáni szimfonikus zenekar oteves munja arra enged következtetni, hogy feltétlenül megérdemelte a támogatást — jegyzi meg Virág László. — A városnak most, van egy jól kvalifikált. s mind magasabb művészi színvonalat elérő együttese. Salgótarjánban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy alig egy-két hangszerből van hiányunk. Összehasonlítva más városokkal (Dunaújváros, Kecskemét, Székesfehérvár), ahol, ha zenekaraik hangversenyt adnak, a zenekar fele pesti, a mi helyzetünk kedvezőbb. A Salgótarjáni városi Tanács a zenekarnak nagy segítséget nyújt, enélkül nem működhetnénk. Más kérdés az, hogy ezzel az együttessel a megye nem sáfárkodik eléggé. A szimfonikus zenekar egyelőre a Filharmónia ifjúsági és felnőtthangversenyeit látja el elsősorban. Feltétlenül hasznos lenne, ha a zenekar a repertoárjában lévő műveket (amelyek a barokktól napjainkig a zeneirodalmat felölelik) nemcsak egy-két alkalommal játszaná el Salgótarjánban, hanem kijuthatna szerepelni a megye más tájaira is. Például tavaly igen nagy sikerrel szerepelt Cereden. Biztos, hogy az ottani szereplésünk sok embert közel hozott a komoly zenéhez. Egyébként, a zenekar működésének ez is egyik célja lenne: minél több emberrel megszerettetni a komoly zenét. Sajnos, nincs az egész megyében egy olyan személy, aki a megye zenei rendezvényeinek szervezésével foglalkozna. Pedig erre óriási szükség volna, hiszen az ország zenei térképén Nógrád megye még mindig fehér folt, távolról ^,sem lehetünk elégedettek a jelenlegi hangversenyélettel sem. Jelenleg ugyanis tulajdonképpen csak Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Nagybátonvban vannak hangversenyek. Lehetnének máshol is, járási székhelyeken, nagyközségekben, körzeti központokban stb., csak meg kellene szervezni. Ezt a munkát a zenekar nem vállalhatja magára, s nem tudja csinálni' a megyei művelődési központ sem. Itt a közművelődési határozat szellemében ugyancsak tenni kellene valamit.

— Hogyan érzékelhetjük a fúvószenekarok helyzetét?

— Az utóbbi tíz-tizenöt évben szamuk erősen megcsappant. Pillanatnyilag ' három fúvószenekar van a megyeben, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház fúvószenekara és a Balassagyarmati városi fúvószenekar. Biztató jeleket látunk a Nagybátonyi bányász fúvós- zenekar újjászervezésével kapcsolatban. A fúvószenekaroknál általában gond a személyi állomány, az utánpótlás. Ezen igyekszik segíteni a salgótarjáni zeneiskola azzal, hogy a napokban kezdi meg működését itt az úttörő-fúvószenekar, amelynek tagjai pár év múlva felnőtt- együttesekbe kerülhetnek. A Salgótarjáni bányász fúvós- zenekar a tavasszal koncertsorozatot indit, évadonként öt-hat koncerttel a munkásoknak, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy zenei ízlésük határait tágítsa. Minden

együttesnek akkor van létjogosultsága, ha van közönsége. A zenekar ellátogat munkáslakta községekbe is. s ősztől bérleti rendszert hoznak létre e „bázisokon”.

„Elő zenét a falusi iskolásoknak’'’

— örvendetesen terebélyesedő zeneoktatás! hálózatunk magával hozta azt, hogy mind több zenetanár, jól kvalifikált muzsikus telepedett le a megyében. Ezek között a muzsikusok között van, aki például hetenként szerepel a rádióban, de Nógrád megye nem ismeri őket. Az itt élő szólista muzsikusokkal sem sáfárkodunk jól.

— Hol tart jelenleg megyénkben az „Elő zenét a falusi iskolásoknak” címmel a salgótarjáni zeneiskola tanárai által elindított mozgalom?

— Erről a kezdeményezésről annak idején az országos sajtó, a NÖGRÄD is megemlékezett, többször beszéltek

róla a rádióban, s más megyék átvették a kezdeményezést, sikerrel. Sajnos, Nógrád megyében 30—40 forintos tételek miatt az egész dugájába dőlt. En most feltenném a kérdést, múlhát-e egy megye zenekultúrája fejlesztésének ügye ennyi pénzén. vagy akár pár ezer forinton. Akkor, amikor mind többet beszélünk a közművelődési határozat megvált látásáról. szemléletváltozásra van szükség Nógrádban a zenei élet fejlesztésével kapcsolatban. Nógrádban a zenekultúra még nem kapja meg azt az erkölcsi támogatást, amelyet megérdemelne. A sokoldalúan művelt embereszményhez a zene is hozzátartozik. Többet meg tudnánk valósítani a zenei műveltség fejlesztésében. mint amennyit jelenleg teszünk. Ehhez nagyobb társadalmi támogatásra van szükség. Ezen túl, természetesen, a zeneszek jobb összefogására, amiben sokat segíthetne a KOTA megyei vezetősége. Társadalmi életünk vezetőinek több érdeklődést kellene mutatniuk a zenei élet iránt.

Tóth Elemér

Réti Zoltán: Utcaseprő.

Tusnádi Varga Éva:

A mályvák mind aludnak

Január fut a háztetőkön, és szélben röpköd fagy-kabátja, halott szőlőfürt ring a tőkén, folyondár sem kúszik a házra.

Anyám, a mályvák mind aludnak, a kút öblében jégcsap táncol, s barnasapkás gesztenyegubók nem hullanak többé a fákról.'

Anyám, ott állsz most egymagádban, s a pincegádor vert lakatja beszélget veled csak a csöndben, nem emlékszik a gyerekhadra.

Olajfa ága térdepelget, átnézel rajta, a halálra, arcod ezüstjén tükröződik a búcsúzás szép mosolygása.

Két karod holdat ringat' este, főkötőd hulló csillag fénye, már nem méred a percek ívét, # és messze nézel, ki a télbe.

Tamás István:

Alva-halt

tőkék

délceg ezredet temetetlen Véget ért immár az előírt

cudar hadművelet Málló

templom hátak mögé elballagnak sorba némán \ észrevétlen az istent se fenyegetve többé bársony mentés öreg hadifoglyai

Utánuk fekete rigók regéjében fintort vág és kaftánt öltve farkasalmát gerezdet az alkony

A Felmérő szombat reggel kezdte meg a munkáját a XII. D. 4-es lépcsőházban — az előzetes értesítésben jelzett napon. Amikor délután a VII. emelet 53-ba becsöngetett, a lakó már várta. Ezt a nagyobbik szoba asztalára készített konyak és sajtos keksz is mutatta. A Felmérő kirakta színes golyóstol- lait, szétteregette a kérdőíveket' és elkezdte a felmérést.

— Szóval, Boldog Bódog. Stimmel?

— Így hívnak.

— Géhával, vagy simán?

— Ahogy a személyiben van: csak gével.

— Tehát, mint fonetikusan. — Hogy teiszik mondani?

— Eredeti név, meg kell adni. A két végződés összecseng, mint a tiszta rím.

— Ez eddig még valahogy nem jutott eszembe.

— Talán nem a legszerencsésebb. Mivelhogy azonosak a magánhangzók.

— Én már megszoktam. Negyven éve hordom.

— Aha. Mint látom. Boldog úr az oroszlán jegyében született.

— Lehetségesnek éppen lehetséges.

— Ez faktum.

— És izé... milyen szempontból jöhet ez számításba?

— Ó, semmi. Bolond dolog: egyesek szerint az oroszlán jegyében született emberek erőszakosak és antiszociálisak. Persze, az asztrológia tézisei nem feltétlenül helytállóak, de azért lehet bennük valami... /

Bo-Bo töltött a konyakból és a Felmérő elé rakta a kek- szestányért.

— Maga nem iszik, Boldog Űr?

Pintér Tamás:

— Nem szoktam. Valahogy így alakult.

— Bezony. Magyar konyakot nem is érdemes.

— Meglehet. Nem vagyok a dologban jártas. Ért engem...

— Na, jobb helyre is lehet tenni a pénzt. Pláne ott, ahol kevés van... Hát akkor csirió! Az új lakásra!

— Köszönöm.

— Mindnyájuk egészségére!

— Ez igazán szép öntől. Nagyon- köszönöm.

— Hatan, két szobában. Ezt nevezem! Nincs szebb, mint a családi összetartás.

— Kicsit szűkös a lakás. De eddig ez se volt. örültünk, amikor hozzájutottunk.

— Bezony. Nagy öröm.

— Tíz évig vártuk.

— Szép teljesítmény.

— Elmúlt. Most már (rendben van. Nem is akartuk elhinni.

— Mit?

— A lakást. Szóval, azt, hogy megvan a Júutalás.

— Ha egy csomó pénzbe kerül is. de megéri. Ez szent.

— Hitelbe van?

— Nagy előny. Bár én a magam részéről viszolygok mindenféle hiteltől. Rátelepszik az emberre, nyomasztja, megalázza. Már az én nézetem szerint, ha megengedi. Nyilván beteges valami ea nálam. Ügy vagyok., hogy sose tudhatni előre, mi történik, mi adja elő magát Mondjuk, megbetegszem. Mondjuk leszázalékolnak. Vagy beüt a famíliában egy haláleset. A feleségemé, mondjuk... Máris iuccs az egésznek. Mert nincs

A F

könyörület: a részletet fizetni kell. Bezony. De erre nem szabad gondolni.

— Ez már igaz. Nem jó az ördögöt a falra festeni. Mindig muszály bízni az embernek.

— , Ez már beszéd. A bizakodás a boldogság alapja. Ügy is, mint a bódogságé. Érti ... Ez nem valami szójáték. A kettő ugyanazt jelenti. Csakhogy a bódog régies.

— Nahát, ezt én nem is tudtam.

— Pardon. De, ha már itt tartunk, véleményem szerint a Bálint, a Dávid, az András, vagy. teszem azt, a László harmonikusabb lett volna. Boldog Bálint. — ez egészen kifogástalanul hangzik, nem igaz?

— Nekem az apám is Bódog volt. Tőle örököltem.

— És most hol vannak?

— Kik?

— A kedves szülei.

— Ez is a kérdések közé taortozik?

— Usque. Már úgy értem, hogy leginkább mivel töltik az idejüket?

— A papa, meg a mama a

gyerekekkel sétálnak. A feleségemnek meg van egy másodállása. Nekem Is lenne dolgom, csak azért tartózkodók a lakásban, mert jönni tetszett. Hát ez van leginkább.

— Színház? Mozi? Képtár? Egyéb?

— Nem mondhatnám.

— Bizonyos fokig természetes.

— így valahogy. Olyanformán gondolom, hogy lassacskán majd egyenesbe jövünk...

E L M É

Szóval, akarok venni egy tévét.

— Kérem, az én megbízá- tásom aligha jogosít fel arra, hogy bármilyen tanácsot adjak. Nekem a műsor spéciéi nem tetszik.

— Azért az már mégis valami. Már a helyét is kinéztem. Jól elférne itt. Van neki hely. Az öregék is szeretnék. Meg a gyerek.

— Micsodát?

— Hogy legyen tévé. Mégiscsak bejön a nagyvilág.

— Minden tiszteletem az idős embereké. Én aztán megértem az ön álláspontját.

— Hát szó se róla.

— Még akkor is tisztelni kell őket, ha olyanok, amilyenek. önzők és mogorvák. Bezony. Örökösen duzzognak, rakosgatnak, pepecselnek. Kész pokollá teszik a többiek életét.

— Lekopogom, itt egészen másként festenek a dolgok.

— Az a szerencse. Igazán nagy szerencse. Mindjárt gondoltam. Ezt, ugye. megérzi az ember. Bezzeg más helyeken! Mert ahogy én informálva vagyok... Mondom, nekem általában egészen más tapasztalataim vannak. Sok mindent megtudok, ahogy a lakásokat járom. Többet is megtudok, mint szeretnék. A legtöbb helyen baj van velük. A természetük teszi. Túlságosan lefoglalják őket a'saját kis gondolataik. Az emlékeiken' rá- gódanak. a betegségükkel foglalkoznak meg ilyesmi.

Bo-Bo rövid tépelődés után a saját poharába is töltött a

R O

konyakból. Az első korty után heves köhögőroham fogta el, de azért végül is fenékig kiitta az egészet. A Felmérő egy bögre vizet hozott a konyhából.

— Tudja, Boldog t úr, jó, jeges szódavíz lenne'az igazi.

— El tudom képzelni.

— így jár az ember ezzel a kommersz konyakkal. Vagy köhögésre ingerli, vagy feljön az orrába. A torkát mindenképpen megcsavarja... Azért megteszi ez is, nem mondom. Megteszi, ha más nincs éppen kéznél. De ha választani lehet, akkor inkább lemondok az effélékről. Szeretem a de- likatesz dolgokat

— Ami jó, az jó.

— A negyediken, képzelje, ginnel kínáltak. Gordon ginnel. Mintha tudták volna hogy az a kedvencem. Ivott már Gordon gint? Én otthon is leginkább azt szoktam inni. Kertes házban lakom, tudja, van egy jókora teraszom, odakészítem az üveget, a szódát, a citromot, a jeget, szóval, ami kell, és aztán szép csendesen, szordinósan iszogatok. Nem ám úgy, hogy mindent bele. És nem kell a szomszédok pofáját néznem, csak fákat látok, virágoskertet. meg bokrokat. Egészen más, mint egy városi falanszterben.

— Nem is jó az a vad ivászat. Az sehol se 'jó.

— Ebben egyetértünk, Boldog úr. Általában, azt hiszem, ön nagyon egészségesen, józanul gondolkozik. Megérdemelné, hogy sínre kerüljön az élete, Boldog úr. Szívből kívánom.

— Köszönöm. Alakulgat.

— Idővel, majd ha ezt itt

megunja, bizonyára összevág a családnak egy tágas lakást. Ahogy nézem, képes arra, hogy egy rendes lakást összevágjon. Mert az a fajta, aki a gyerekeire is gondol. Igazam van ? '

— Nagyon is.

— Bár ezek a házak papír szerint csak ötven évre épültek. de ki á fene hiszi el, hogy csak addig fogják bírni.

— ötven évet tetszett mondani?

— Bezony. De hol van az még...

— Szó se *róla. Ámbár elég gyorsan múlik az idő. Veszettül gyorsan.

— Bezony. Élni kell, amíg lehet.

A Felmérő befejezte a felmérést, elrakta színes golyóstollait és gondosan összehajtogatta a kérdőíveket. Felállt az asztaltól.

— Sajnálom, Boldog úr, hogy tovább kell mennem. Igazán kellemesen éreztem itt magam. Sok szerencsét. Boldog úr.

— Hálásan köszönöm. Hasonlókat kívánok.

Bo-Bo bezárta az előszobaajtót, ivott egy kortyot és az ablaknál állva sokáig gyönyörködött a lakótelep szép, galambszürke házaiban.

j NÓGRÁD 1976. január

25., vasárnap

I

5

(