Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

Dtunhaprogram ot esztendőre (t.) Hogyan élünk 1980-ban? AZ ÖTÖDIK ötéves terv válaszol erre a mindenkit .fog­lalkoztató kérdésre. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 18—20, az egy keresőre jutó reálbér 14—16 százalékkal növekszik az öt esztendő alatt. Igényeink szerint lehetne e növekedési ütem gyorsabb is. Lehetőségeink azonban korlátozottak. Gazdaságilag már az 1974—1975-ben elért viszonylag magas életszint sem teljesen megalapozott. Köztudott, hogy az ugrássze­rűen növekvő külgazdasági követelményekkel, az import drágulásával nem tartott lé­pést a belső tartalékok hasz­nosítása. a gazdálkodás haté­konyságának fokozása. így az életszínvonal emelésének szerényebb üteme is az elér­hető legkedvezőbbnek szá­mít, elérése és a jövő meg­alapozása a szokásosnál na­gyobb erőfeszítést igényel a következő öt esztendőbe^ Az új ötéves tervidőszak első felében kell határkőit lépéseket tennünk a gi egyensúly javítása, földi eladósodás mérjéföragt csökkentése végett. 1976—1977-ben lesz érzéljiéi.- hetőbb az életszínvonal-ejne- lés mérséklődése is. Az 1976. évi népgazdasági terv elő­irányzatai közt a reáljövede­lem 3. a reálbér 1.5 százalé­kos növekedés szerepel. Ezek megvalósulása — a fogyasztói árszínvonal 1976-ra t< 4.5 százalékos növelő figyelembe véve — a/, resőre jutó nominálbé! leges bér) 6,3, az ra jutó nomináljövedeferh' csaknem 8 százalékos ffij-óe- kedését feltételezi. Ez a szo­katlanul alacsony fejlődési ütem a lakosság túlnyomó többsége számára nem is hoz­hat érzékelhető életszínvo­nal-emelkedést. Részben azérí, mert a nominálbérek és -jö­vedelmek csak szűk körben emelkedhetnek a fogyasztói árszínvonal viszonylag ma­gas növekedési üteménél szá­mottevően nagyobb mérték­ben. Másrészt azért, mert a közvélemény-kutatás adatai­ból ismerjük, hogy a lakosság csak 5—6 százalékos reáljö­vedelem-növekedésnél ér­zékeli az életszínvonal emel­kedését. az ennél kisebb nö­vekedés stagnálásnak, sőt, visszaesésnek tűnik számára. S a látszattal szemben nem lehetnek elég hatásosak és meggyőzőek a tények. STATISZTIKAI megfigye­lések alapján valószínűsít­hető, hogy a viszonylag ala­csony átlagos reálbér-növeke­dés esetén elkerülhetetlen bizonyos körben az életszín­vonal átmeneti visszaesése. Az intézkedések, erőfeszíté­sek arra irányulnak, hogy minél szűkebb legyen ez a kör. Így például a fogyasztói árszintet emelő i legnagyobb tételt a hús-, hentesáru drá­gulását bér- és jövedelem- ,^növeléssel ellensúlyozzák. A ítervek szerint fix összeggel í emelik a béreket, a nyugdí­jakat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt. Hatszázalékos béremelésre és hatnapi ' nyereségrészese­dés képzésére a legtöbb vál­lalatnak és szövetkezetnek le­hetősége nyílik. Ig.v is néhol, elsősorban a magasabb jö­vedelmű rétegeknél elkerül­hetetlen lesz az átmeneti vjsz- szaesés. fi Az ötödik ötéves terv má­sodik felében felgyorsul a reálbérek és -jövedelmek emelkedése. Az öt esz­tendő végeredményeképpen tehát a társadalom min­den rétegének érzékelhető módon emelkedik az élet- színvonala. Azoké is, akiknél a nomináljövedelmek emel­kedése az első évékben a fo­gyasztói árszintnövekedés ha­tását sem ellensúlyozza. Amíg a személyes fogyasz­tás növekedési üteme átme­netileg mérséklődik, elsősor­ban a magasabb jövedelmű rétegeknél, addig az élet- színvonal alakulását szintén lényegesen befolyásoló össz­társadalmi fogyasztás töret­lenül növekszik. Igv minde­nekelőtt több lakás épül 1976— 1980-ban, mint az előző ot esztendőben. Gyarapodik az állami erőforrásokból épülő lakások száma, és aránya is. Növekednek a közművesí­tésre fordított kiadások. Tö­retlenül folytatódnak az óvo- daépítkezések, s több kor­házi ágy és általános iskolai tanterem létesül, mint a megelőző öt évben. Ezek az invesztációk hosszú távon alapozzák meg a szociális gon­doskodást, a növekvő társa­dalmi szükségletek magas fo­kú iövnbeni kielégítését. AZ ÜJ ÖTÉVES terv nem vágyakat, az óhajokat össze­gezi, hanem a reális lehető­ségekre épül. Kénytelen szá­molni azokkal a tartós, a jö­vőben is ható világgazdasági változásokkal, amelyek két év óta jelentős vesztesége­ket okoznak népgazdasá­gunknak. S az elmúlt két év­ben mi lényegében úgy dol­goztunk és éltünk, mintha nem is lennének e változások és veszteségek. Az új ötéves terv megváltozott feltételek­hez igazodval lényegesen jobb. eredményesebb munkát igé­nyel, és némileg szerényebb életvitelt ígér. Mert csak így kerülhetnek az ország bevé­telei és kiadásai egyensúly­ba, így kerülhető el-a min­denkit érzékenyen érintő visz- szaesés. Kovács József (Befejező rész: Ezért a pénzért.) Ill rr I ■ I rr r « Jovonk jelzőszámai ENERGIA TERME LES E,S ELLÁTÁS Szénhidrogének /wlnyr.mo/ 64 66 V. LJ 100 */. f&fdgéi /lethMMÜt« 19(0/ TO mill Mrd ni ímS Hazai termeié« 6 milliárd m Kdolaj /lerweiéi IMO/ Évi 1 millió tonna SzTntermeié* 33,5 24,5 millió tonna íi§|i§ Villámot energia gm MW ul navrkeiiik n fövrt ie!nriHöV.*|»eM*$e Tények és adatok a nép'r""laság V. ötéves tervéből Rossz játékok A KERMI hálózati hatósá­gi ellenőrzése során megál­lapította, hogy olyan, az egész­ségügyi követelményeknek nem megfelelő műanyagok felhasználásával készült gyer­mekjátékok kerülték forga­lomba, amelyek egyébként gyártási hibák miatt sem fe­lelnek meg az előírásoknak. Ezért a gödi fémtömegcikk- és -műanyagüzemben gyár­tott Fantázia autónak, ; vala­mint Kassa György kisipa­ros két termékének, a Ping­vinnek és a Hápi Mobil au­tóskacsának a további áru­sítását megtiltotta. A ■ három játékot ki kell vonni a for­galomból. Nyílt beszédű, szókimondó asszony Fájd József né, a Nóg- rád megyei Textilipari Válla­lat munkásnője. Ennek kö­szönhette, hogy két esztendő­vel ezelőtt tanácstagnak vá­lasztották. Már Salgótarjánban, a Bajcsy-Zsilinszky úton lak­tak, amikor felszólalt egy gyű­lésen. Kertelés nélkül mond­ta el, mi foglalkoztatja legin­kább az ottlakókat. Aztán szépen leült. Meghallgatta a választ, ahogy szokásos. Ké­sőbb- a népfront vezetői napo­kig keresték, kérdezgették, ki volt az az asszony, aki olyan bátran kifejtette mondóká- ját... így lett Fajd.né a hatvanket­tes választási körzet tanács­tagja, és egyúttal a tanácsta­gi csoport vezetője. Mindez 1973-ban történt. Nagyon erdekesen alakult az élete. Az édesapja üvegfú­vómesterként dolgozott az üveggyárban. Ausztriából származott. Salgótarjánban is­merte meg későbbi feleségét, vagyis a fiatalasszony édes­anyját. Jöttek a gyerekek. Az­tán a háborús szelek vissza­vetették a családot Ausztriá­ba. Fájd Józseíné mindössze négyéves volt akkor. Mivél az édesanyja rokonai mind Salgótarjánban éltek, húsz év múlva, 24 évesen visszajött látogatóba. — Nagyon érdekes volt — emlékezik mosolyogva — Som­OrdaepiiFzta télen Elmaradt találkozás helyett — No, "nem! A Zsiguliit azért nem tesszük Jönkre. Vissza kell fordulnunk. Ha valahol beragadnánk, h at ökör sem tudna kihúzni. — határozott a „pilóta” hangja, s már kanyarítja is a volánt visszafelé. A szem végig pásztázza p göröngyös úttalan utat, amely 16 családot köt össze vágy zár el a világtól. — Megpróbálkozunk a tsz- nél. Biztos akad egy terep-járó vagy traktor, amivel kimehe­tünk — hangunk bizakodó. Viszmeg János, a berceli tsz elnöke a fejét csóválja. Nem tucj segíteni. — Az el­múlt hétén üzentek be ai: or­daspusztaiak, hogy küldjünk a lovaknak takarmányt. Visz- szaüzentünk, hogy egyelőre etessék a jószágot kukorica- szárral. Lehetetlen kijutni. Ha fordul az idő... De addig, addig mi lesz az ottlakókkal? Hajt., űz a nyug­talan "kíváncsiság. Borzongató a tehetetlenség. A gyaloglás­ról is lebeszélnek, mert azért gondoljuk csak meg. 14 kilo­méter oda-vissza, ilyen idő­ben ! Hát akkor? Elmarad a ta­lálkozás? Biztatóan hunyorít az el­nök; — Megpróbáljuk pótolni valamivel. ★ Észrevétlenül jön be a szo­bába. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor közli; 13 éves koráig Ordaspusztán élt. Így ha már nem sikerült ki­jutnunk, szívesen mesél az ottani életről. Frissek még az emlékek, csupán négy év telt el azóta, hogy elhagyta a pusztát. Ám a négy év alatt rengeteg dolog történt Kovács Margittal, akiből azóta Mra- vik Lstvánné lett. — Sokat gondolok vissza Ordasra. Szerettem ott élni, talán mert el sem tudtam képzelni, hogy másfajta világ is létezik. Elsőtől nyolcadikig egyedül voltam lány az álta­lánosban. Ezért nem számí­tottam éppen jó gyereknek minden rosszaság rámragadt a fiúktól. Az iskola meg a természet volt a birodalmunk. Állandóan kószáltunk, s csak a tanítónk szigorúságának" kö­szönhettük, hogy nem betyár- kodtunk el teljesen. A tanító, Gejger Jenő fur­csa. különc ember volt. Fiata­lon Budapestről érkezett a pusztára, ahol egy kis tanító­lányt talált. A közös sors. a mindennapi együttes munka- férj-feleséggé kovácsolta őket. 18 évet töltöttek Ordason. Az emberek ma is tisztelettel emlékeznek rájuk. Pedig szi­gorúak voltak mindketten. Gyakran megfordult a pálca a kezükben. Magas követel­ményeket állítottak a tanulók elé. Színdarabokkal, apró mű­sorokkal színesítették a pusz­ta népének életét. — Sokat köszönhetünk ne­kik! A túlzott szigorúság ak­kor kamatozott, amikor be­kerültünk Balassagyarmatra iskolába. Jómagam három­éves gyümölcstermesztési szakiskolát végeztem, de raj­tam kívül még 15-en mentek felsőbb iskolába Ordasról. A legmagasabb végzettséget -kö­zülük a bátyám szerezte meg, technikumi érettségije van. A pusztai emberek áldják a tanító házaspárt. Annak idején ők intézték el. hogv kikövezzék az utat. hogv új iskola épülhessen, s hogy Or­daspusztán kigyulladjon a fény. — Petróleum mellett hosz- szúak voltak az esték. Kuko­ricát morzsoltunk, tollfosztás- sal ütöttük agyon az időt, bí­belődtünk az állatokkal. Egyetlen szórakozásunk a te­lepes rádió volt. Amikor.. 1960-ban kigyulladt a villany, felragyogott a szokatlan fény Ordason, táncot jártunk a lámpa alatt, azt sem tudtuk, hová legyünk. Hát még ami­kor jött a televízió! Nagyot változott az élet. Kovács Margit 1971-ben végleg búcsút mondott a pusztának. A berceli tsz-ben növénytermesztési brigádve­zető lett. Felügyeletét eav fiatal agronómusra bízták, aki jó felügyelőnek bizonyult. Egv-kettőre feleségül kérte Margitot. Nevelik a három­éves ikreiket. Tamást és Beálát. házat építettek. soóT rolnak a berendezésre. Ko­vács Margit szülei is meg­váltak a pusztától — őre? napjaikra falusi -emberek let­tek. Ám szívük mélyén őriz­getik a kinti háromszobás, kőkerítéses, hidas házuk ké­nét. Pedig a hegyekből le n- Ivó víztömeg olykor egv év­ben kétszer is elmosta a kő­falat. hidastul. udvarostul; * A krónika szerint Ordas- puszta előbb vált községgé, mint Bércéi. Hat adófizető földbirtokos tulajdonában volt a terület, ötven család lak­ta. A felszabadulás után az egykori cselédek házhelyet kaptak, szétszedték a régi épületeket, helyükbe újakat építettek. Megformálták a maguk külön kis világát. Az 1970. január 1-i adatok 38 házról és 147 lakosról valla­nak. Jelenleg 16 család lakja a települést. A világtól való elzártság így télidőben. a mindennapi gyaloglás a mun­kahelyre, számukra természe­tes. megszokott. A körülmé­nyeik szülte íratlan rend. tör­vény alapján élnek. Hetente egyszer felkerekedik valaki kosárral a hátán és viszi a faluból a kenyeret a többi családnak is. Az elköltözés gondolata azonban egyre több embert foglalkoztat. Mes'e- het. hogy pár év múlva Or­daspuszta említése számukra is csupán psv emléket jelent mint a Kovács ess*1ádn»k. Évtizedekből összerakott fe­ledhetetlen emléket, amelyre vásvódva gondol vissza az ember. —vkm— Városrendezési cs építéstervezési tcrvtanáes illákul Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter rendelet­ben írta elő, hogy a város- és községrendezés, valamint a beruházások előkészítésében, tervezésében a népgazdasági, az építésügyi és lakáságaza­ti célok összehangolt érvé­nyesítésének ellenőrzése ér­dekében központi és területi városrendezési és építésterve­zési tervtanácsok véleményez­zék, ellenőrizzék a tervezési munkálatokat. Több korábbi intézkedés alapján már nyolc területi tervtanács működik az országban, s az új rendel­kezés szerint rövidesen meg kell alakítani Budapesten a központi tervtanácsot is. A rendelet részletesen fel­sorolja azokat az általános és részletes rendezési, beépí­tési terveket, amelyeket a tervezőintézeteknek be kell mutatniuk a központi és a te­rületi tervtanácsoknak, s ugyancsak részleteiben meg­határozza azokat a követel­ményeket, amelyeket a ter­vek véleményezésénél kell megvizsgálni, ellenőrizni. Töb­bek között a központi terv­tanács külön ellenőrzi az ezernél több lakásos lakóte­lepek részletes rendezési és beépítési terveit, valamint, a városi főúthálózatot érintő lakótelepek texveit. A tervtanácsok legfonto­sabb feladatai közé tartozik, hogy érvényre jutassák a te­rületrendezési-területfejlesz­tési jogszabályokat, hatósági előírásokat, a különböző be­építési terveknél megköve­telt műszaki-gazdasági nor­matívákat tehát a központi területfejlesztési és lakáspo­litikai célokat. A benyújtott tervekről szagvéleményt ad­nak ki. amelyben a terv vég­leges kidolgozásához adnak szakmai segítséget a még ér­vényesítendő. követelmények meghatározásával és ajánlá­saikkal. Munkás tanácstag Napokig keresték, ki az az asszony? lyóbányára mentünk a roko­nokhoz. Ott megismertem egy fiatalembert. Bányalakatos volt. Ezután már minden úgy történt, mint a regényekben. Megszerettük egymást, össze­házasodtunk. és úgy határoz­tam, hogy visszajövök Ma­gyarországra. Bécs mellől egyenesen Somlyóbányára költözött. A kezdeti nehézségekre ma már vidám szívvel emlékezik visz- sza, — pedig bőven akadtak. Egy ideig a háztartást vezet­te, aztán mindinkább kezdett hiányozni a munka, a közös­ség. Kiváltotta a munkaköny­vét. és varrónő lett a Nógrád megyei Textilipari Vállalat­nál. — Mivel Somlyón laktunk, sokat gyalogoltam, cipeltem. Ráadásul olyan volt a mű­szakbeosztásunk. hogy hat naP munka után két nap pihenő, akár ünnepre esett, akár nem. Megszerezte a szakmunkás­bizonyítványt. Hívták tanul­ni: „Rita. gyere te is...” Elő­ször aggódott, mert a magyar Írással bizony hadilábon állt. Aztán a legjobb eredményt érte el a vizsgán. Először sza­laemeós lett. Hosszú idő óta ő nézi át az elkészült ru­hákat. Már közölték vele az üzem vezetői, hogy meós lesz a rövidesen sorra kerülő gyár­költözködés után is. Arra nagyon büszke. hogy brigád vezető. A brigádjukat Zójáról nevezték el. Tizenhe­ten vannak. Megszerezték az ezüstkoszorús jelvényt. — Nagyszerű kollektíva a mienk. Támogatunk két óvo­dát és a Somoskőújfalui isko­lát. Az ottani bábszakkör gyerekeinek nemrégiben egy­forma kis blúzt varrtunk, hogy abban menjenek szerepelni. Várjuk őket az új üzem ava­tására is. Fájd Józsefné, a tanácsta­gi munkát komolyan veszi. Úgy örül Salgótarján változá­sának, szépülésének, mintha a saját hazát, bútorát mutogat­na. — Amikor édesanyám éven­te eljön látogatóba hozzánk, mindig büszkén viszem végig a városon. Elmondom, meny­nyivel gyarapodtunk. Egé­szen megváltozott Sal?őta-ián. Mondja is édesanyám: Jaj lányom, most kéne itt laknom. Igazi város lett Tarján". A tanácstagot sokan és sok­szor megkeresik a választóke­rületében. Annál is inkább, mert ott, abban az utcában épül a szép. modern út. Ehhez bontani. költöztetni kellett- családokat. Faidnénak akadt gondja, baja bőven. Az orvo­si rendelő szinte megközelíthe­tetlen volt. Panaszolják, ,hogv nagyot kell kerülni az énülő vásárcsanok miatt az iskolá­ba. óvodába, bölcsődébe. A patakon elbontották a hidat, ideiglenest nem csináltak, so­kan mennek keresztül-kasul. A fiúkollégium melletti házban tizennyoc család él még mindig. Sok az idős em­ber, akik nem tudják, mikor kerülnek új lakásba. bonta­nak-e? Gyakran kérdezősköd­nek: „Vegyünk-e még tüzelőt, hogyan lesz hát...” Ilyenkor a tanácstag sem tud biztosat mondani. Nagyon örülnek az új út­nak. Már tervezgetik — a ta­nácstag közreműködésével —, hogy kerítéseket kell helyre­állítani, kiskerteket csinálni, világosítani, hogy ne csak az út, hanem a környéke is szép legyen. Cs. E. NÓGRÁD - 1976. január 23., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents