Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-21 / 17. szám
\ Mnnhaprogram őt pnztendőro (2.) Helyünk a világban A MAGYAR népgazdaságot erős kötelékek fűzik a világ- gazdasághoz: nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele a külkereskedelem közreműködésével jön létre Így a világpiacon objektív mérce, szerepe döntő az érték, a társadalmilag szükséges munkaráfordítások mérésében, gazdálkodásunk hatásfokának minősítésében. Az energia- és nyersanyag- árak emelkedése ugrásszerűen ment végbe 1973 őszén, 1974 elején a tőkés világpiacon. A természeti kincseknek ez a felértékelése évről évre fokozatosan valósul meg a KGST- országok elszámolásában 1975 januárjától. Hazánk a dráguló nyersanyagokért, energiahordozókért növekvő mennyiségű vagy értékesebb késztermékkel kénytelen fizetni. Ez a cserearányromlás objektíve rontja a magyar gazdaság hatásfokát, az árveszteségek felemésztik a nemzeti jövedelem növekményének nagyobb hányadát. Miután szerény lehetőségeinkkel a világpiaci változásokat befolyásolni nem tudjuk, kényszerülünk rugalmasan igazodni követelményeikhez. A veszteségeket hatékonyabb. jobb munkával, a belső tartalékok mozgósításával, a korszerű és jól értékesíthető termékek arányának növelésével ellensúlyozhatjuk. Nagy tartalékunk a nemzetközi munkamegosztásban, mindenekelőtt a szocialista integrációban rejlő lehetősé gek hasznosítása. Az ötödik ötéves terv messzemenően épít is a KGST-országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésére. összesen mintegy 250 kooperációs és szakosítási megállapodás. egyezmény szolgálja az 1976—1980-as tervidőszak megalapozását. Tavaly már egyebek közt 9000 autóbuszt exportáltunk a KGST-országokba. Jelentősen növekszik a közútiiármű-al- katrészek kooperációja is. Hazánk hátsóhidakat. szervokormányokat, sebességváltó alkatrészeket gvárt autóbuszokhoz. tehergépkocsikhoz más részegységekért cserébe. A Zsisuli-kooperációban gyártott alkatrészek ellenértékéként 1980-irt csr'.-rpm 150 ezer személygépkocsit kapunk. A magyar—szovjet timföld - —alumínium egyezményt a közelmúltban hosszabbítottuk meg 1985-ig A petrolkémiai együttműködés keretében 10 esztendőn át évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba olyan műanyagokért cserébe, amelyeket idáig nyugatról évi 10—14 millió dol- lálért importáltunk. A petrolkémiai együttműködésben ma már Lengyelország, Csehszlovákia és Románia is részt vesz. Megállapodtunk a szovjet kőolaj- és földgázvezetékek műszer- és hírközlőrendszerének további közös fejlesztésében és gyártásában. Szükségleteinkhez és anvagi lehetőségeinkhez mérten részt veszünk a közös KGST- beruházásokban. hogv ezzel is növelhessük előnyös kőolaj-, földgáz-, villamosenergia-. cellulóz-, foszfátimportunkat. A szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetővé teszi nemzetközileg is optimális méretű üzemek, gazdaságos nagy szériák létrehozását. Így autóbuszból például ösz- szesen több mint 60, hátsó- hídból pedig 335 ezer darab készülhet hazánkban 1976— 1980 közötti években. E nemzetközileg hazánkra szakosított termékekből korszerű, gazdaságos gyárthatóságuk. kiváló -minőségük révén egyre növekvő darabszámban exportálhatunk a fejlett nyugati országokba, az olajtermelő arab államokba, s Venezuelába. A szocialista integráció kibontakozása nem szigeteli el a KGST-országokat és köztük hazánkat a világ más részétől, hanem összeköti azzal. GAZDASÁGILAG és műszakilag egyaránt érdekelt hazánk a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztésében. Energia- és nyersanyagszükségletünk egy részét, korszerű termelő- berendezéseket! alkatrészeket szerzünk be a nyugati féltekéről. Dollár elszámolású behozatalunk 1980-ig 35—40 százalékkal növekszik. Mivel nem vállalhatjuk a beszerzések radikális csökkentését ezért kivitelünket még nagyobb arányban, legaláb'' 60—65 százalékkal kell növelnünk öt év alatt, hogy javuljon hozánk külkereskedelmi helyzete. Ez utóbbi a tőkésexport ilyen dinamikus fokozása az ötéves időszak legnehezebb feladata. Azért is. mert termékeinknek csak egy része felel meg a tőkés piaci követelményeknek, s azért is, mert gi "tőkésexport a nyugati verseny és konjuk- turális viszonyok bizonytalan függvénye. Ideje lenne a kiviteli területen is kevesebb, de nagyobb szabású súlypontokat képezni és hosszabb távú egyezményekkel megalapozni. biztonságosabbá tenni a gyorsabb, lendületesebb fejlődést. Kedvező tőkéspiaci feltételek esetén is a vállalati ön- tevékenységnek, kezdeményező- és alkalmazkodókészségnek rendkívül nagy a szerepe. A központi döntések, a közgazdasági, szabályozás, a KGST-megállapodások, a termelés, az értékesítés, szervezetének fő irányait határozzák meg. De a jövedelmező tőkésexport dinamikus növekedéséhez rugalmas helyi fejlesztés aktív üzleti politika szükséges. Az erőfeszítések kívánatos mértékét, a feladatok nagyságát, bonyolultságát jelzi, hogy az élelmiszergazdaságnak kétszeresére, a könv- nyű- és vegyiparnak több mint kétszeresére, a gépiparnak csaknem háromszorosára kell növelnie tőkéskivitelét öt esztendő alatt. Sem a vállalatok. sem a népgazdaság számára nem lehet közömbös, hogv a megdrágult energia- hordozókért. nyersanyagokért es berendezésekért lényegesen több áruval kell-e fizetnünk, avagy kevesebb, de előnvö! sebben ^ értékesíthető, jobb minőségű, korszerű terméket adunk cserébe. A SZOKATLANUL nagy feladatok rendkívül éles tőkés konkurrenclahar közepette kerülnek végrehajtásra. Azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek ilyen feltételek között is bizonyítani képesek életrevalóságukat, méltán számíthatnak a társadalom elismerésére, szocialista államunk támogatására. Kovács József (Következik: Fejlődésünk megalapozása) Kétszeres tőkéskivitet Az V. ötéves tervidőszakban az Egyesült Izzó kétszeresére kívánja növelni múlt évi, mintegy 50 millió dolláros tőkésexportját. Elsősorban vákuumtechnikai gépek előállításának bővítését tervezi, hiszen ezekkel a gépekkel készülnek a Tungsram más gyártmányai is. A legintenzívebben a fényforrásgyártást fogják fejleszteni, bővíteni. E termékek iránt az egész világon állandóan nő az igény. Az Izzótól a legtöbbet a fejlődő országok vásárolják. A következő öt évben tovább korszerűsítik a nagy- vállalat más gyártmányait is. így a tranzisztorokat, az integrált áramköröket és az elektroncsöveket. Pannonhalmi ritkaság Évek óta tart a több mint 300 ezer kötetes pannonhalmi főkönyvtár rendezése. E munka közben gyakran kerülnek elő értékes példányok, különleges ritkaságok. Nemi-égen az első magyar fizikakönyv eredeti példányát találták meg. A könyvet a tizennyolcadik század második felében írta Molnár Szabó János, a budai egyetem igazgatója. A szerző 1777-ben fejezte be a könyv írását, s még abban az évben Pozsonyban és Kassán is kinyomtatták. Címe: ..Természetiekről Newton tanítványainak nyomdokai szerint”. Székek küllőidre A idei tervezett 900 millió forintos termelésből választékosabb kínálatot nyújt belföldi partnereinek, s az exportot is bővíti a Szék- és Kárpitosipari Vállalat. A BŰTOR- ÉRT-tel 710 millió forintos szerződést kötött 1976-ra. A megrendelések teljesítéséből kiveszi részét a vállalat kecskeméti bútorgyára is, amely az idén 30 ezerrel több széket készít, mint tavaly. Ugyanitt, mintegy 10—11 ezer Vénusz garnitúrát és az eddigieknél lényegesen több Pillangó heverőt is gyártanak. A Kecskemétről menetrend szerint induló kamionok Angliába visznek székeket. Tartósnak ígérkező kapcsolat alakult ki a svéd partnerekkel is. rSSSSSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj SSSSSS/SSS*SS'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS,rSSSSS/SSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSS//'SSSSSSSSS/SSSSSS?X*'rSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS BEVALLJUK, nem a ml észrevételünk. Általános tapasztalat, sőt, népi szólásmondás is van rá, hogy a nagy elismerés után sokaknak fejébe száll a dicsőség. Persze, ott a másik véglet is. A megbecsülés szervezettebb, példamutatóbb, erőteljesebb munkára serkenti, akik kiérdemelték. Elmondom ugyanezt Pet- rucsik Gyulának, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. tavaly az állami díj első fokozatával kitüntetett téemkas szocialista brigádvezetőjének is, és nem állom, hogy meg ne kérdezzem: — Maguk hogy vannak vele? Habozás nélkül válaszolja; — Nem mi lennénk, ha a fejünkbe szállt volna a dicsőség, s szinte glóriával a fejünk körül sétálgatnánk a javításra váró gépek között! Mi masabbak vagyunk. Tudjuk, igen kevés embernek megadatott ekkora kitüntetés. Az azóta is rtagyon-na- gyon jó érzés mellett, ez csak egyfajta doppingszer lehet. Olyan, ami még jobb. még szervezettebb, még hatékonyabb munkára serkent. — És serkentett? Mintha megbántottam volna. Néz vissza rám. s észre- veszem: kétszeresen is megrágja szájában a választ. — Persze ... Természetesen. Sőt. még keményebbé is tett minket. — Hosv érti? — Még jobban Iparkodtunk. ”ey 'logy néha a fogunkat is összeszorítottuk. Mi történt azóta? Mert érezzük magunkon az állandó reflektorfényt. Tudja, mennyi ember ismer minket azóta a vállalatnál?. Elgondolkodtató. Csak a külsőségekre adás, s annak bizonygatása, hogy „ugye. megérdemeltük az állami díjat!’”, tartja éberebben a tizennégy tagú brigádot? — Nem! Szó sincs róla! — mondja a brigádvezető. — Nem! — erősíti meg Babják Lajos, a harminckét éve itt dolgozó lakatos. Es fejtegeti: — En nem mondanám, hogy az állami díj kötelez a további jó munkára. Ettől függetlenül kell érezni, itt, legbelül, a felelősséget — üt valahová a szive tájékára olajos kezével. — Ez nálunk, díj ide, díj oda, mindig így volt és gondolom, továbbra is így lesz. Szépen, csendben, üdvrivalgás nélkül dolgozunk, a megszokott mederben. No, persze, ez nem egészen így van! Már a múlt évben eltértek a szokványostól. A vállalatnál elsőként határozták el, s végzik azóta is két műszakban a nagy fontosságú kiszolgáló- és termelőberendezések javítását. Pedig ebből nem nekik származik előny, sőt. Mert ugyan ki vállalná szívesen, önkéntesen az állandó délelőtti munka helyett esetenként a délutános szakot is? Amiből — köztudottan — semmi fizetési többlet nem származik, csupán annyi az ..előnye”, hogy kevesebb az ember szabad ideje. Csak hát elsősorban nem önmagukat nézik! Néhány percre körénk gyűlik az állami díjas brigád néhány műhelyben lévő tagja: Ulmann József, Molnár István, Kézdi Sándor. — Hát, mi is történt azóta? — Sok minden — néznek egymásra. — Feszített tempóban javítottunk ki két nagy teljesítményű dróthúzó gépet és egy ötven köbméteres kompresszort. Hogy több legyen a vállalatnak. Meg persze, nekünk is. És még? Októberben Hegedűs Laci megnősült, mindenki ott volt a legénybúcsún. Aztán Ulmann elkezdte ősszel a szakközépiskolai tanulmányait. Az idén Hegedűs és Szoó Pista is követi. — Szoó István? — Igen! Talán azért nem emlékszik rá, mert csak tavaly októberben szerelt le — mondják, és elénk tessékelik a fiatalembert. — Mikor tudta meg, hogy ilyen híres lett a brigád, amelyikben bevonulása előtt dolgozott? — Majdnem ugyanakkor, amikor ők. Éppen itthon voltam szabadságon. — És a visszatérés? — Nagyon jó volt. Ügy fogadtak, mintha percnyi megszakítás nélkül együtt lettünk volna. De azért érzem a változásokat. — Milyeneket? — Pontosabban, szervezettebben, gyorsabban kell dolgozni, mint két évvel ezelőtt. — Tudja miért? — Persze. Uj év — megnö- vekedelt feladatom — Es az állami díj? — Tudom, látom rajtuk: nem csak az serkenti őket, minket, hanem... a becsület. Mert az idősebbek, ele velük együtt mi is így szoktuk meg, így neveltek bennünket. Valamit vagy rendesen, vagy sehogy! Érdekes, meg a gondolatuk is mily’ egyforma. Mert Molnár Sándor, a brigád sokáig volt vezetője — aki azóta pártalapszervezeti titkár lett, de brigádtagnak megmaradt — is hasonlóképpen fogalmaz: — Megy tovább az élet! Persze, nem úgy, mintha misem történt volna. Mert azt a pillanatot, ott, a Parlamentben. elfelejteni nem lehet. Akkor szavunkat adtuk a további jó munkára. És bizonyítani kell, s megmutatni. Nem az érdemrendért, hanem a munkásbecsületért dolgoztunk és tesszük azóta is. Hányán irigyelték őket! Sokan nem is a magas kitüntetésért. hanem a vele jaró negyvenezer forintért. És ők nem csodálkoztak rajta. Bosz- szankodás nélkül mondták az efféléknek: dolgozz velünk, s tedd. amit mi! SZEMET SAJDITÖAN villan a heaesztőfény a műhelyben. Valaki szól: vigyázzunk! Egy kétszáz tonnás présgép hatalmas lendítőkerekét vonszolja felénk a daru: az állami díjasok újabb munkadarabját. Karácsony György Szolgáltatók —- szolgáltatások Ez évben lesz huszonöt éves a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet. Az elmúlt negyedszázadban ötször nyerték el a Kiváló Szövetkezet címet és egyszer miniszteri dicséretben is részesültek. Az elmúlt évihez képest közel tíz százalékosra tervezik az idei lakossági szolgáltatások értékének növekedését. Az ötödik öléves tervben 14 millió forintot fordítanak úi létesítmények építésére és„ a jelenlegi felszerelések korszerűsítésére. 1980-ig hét új férfi-női fodrászat épül a megyében. Ez elsősorban a lakosság kényelmét szolgálja, ugyanis mindenki a lakásához legközelebb eső fodrászatot veheti igénybe. Tar András kétszeres, ki - váló szövetkezeti dolgozó — képünkön — tizenegy éve dolgozik a „Pécskő” fodrászüzletben. Nem kell majd sokat várni az igazolványképekre. A szövetkezei fényképészei új automata gépeket kapnak, ami nemcsak megkönnyíti, de gyorsítja is munkájukat. Domonkos Adél felvételező is nagyon várja az új felszerelést. Teplán János már a tavalv átadott vasúti navilonsor korszerű órás- üzletében végzi munkáját. A vásárcsarnok átadása után a szövetkezet többi órása is modern munkahelyet kap az ott épülő órásrészlegben. A városi tanáccsal szemben már bontják a régi épületeket az új kozmetikai szalon helyén, mely az ötödik ötéves tervben épül fel. Elkészülte mán a jelenlegi kis helyiségben dolgozó kozmetikusok — így Pokorny Aurélné is — korszerű munkahelyet kapnak. (Marcsó Zoltán képbeszámolőja)
