Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
4 Mátra Tax két éve (J.) Lekiizdík az öröksén höftrön^cait LEVELET kapott a termelőszövetkezet vezetősége Szúpatakról, amelyben az új esztendei jókívánságok mellet; ezt írták: „A lakosság hangulata jó. A munka után járó jövedelemmel többségében elégedettek az emberek. Látják már. hogy az a nagv erőié sütés, amelyet az elmúlt két évben közös erővel tettünk, meghozza a gyümölcsét. . .” Mátraverebélyben is kiegyensúlyozottan folyik a munka. Nagvbátonyban a tsz tagságának legtöbbje szorgalmasan végzi feladatát és bizakodva tekint a jövőbe. Kis- terenyén is fokozatosan megnyugodnak a kedélyek. A négy község mezőgazdasági üzemelnek egyesülése óta eltelt két esztendő alatt a legmakacsabb kételkedők is belátták. a tsz-ek összevonása vol* az egyetlen lehetőség arra. hogv ezen a vidéken is kibon '■akozhass*^ a nagyüzemi mezőgazdálkodás. A négy község — Kistere- nye. Nagybátony. Szúpatak és Mátraverebély — termelőszövetkezeteinek egyesülése óta mindössze két esztendő telt el. kemény munkával, a legésszerűbb termelési szerkezet kialakításával, a belső erők sorainak rendezésével. A tsz központjában most készülnek az egyesülés óta a második évzáró közgyűlésre. A gazdálkodásra kedvezőtlen esztendő ellenére is ígérik a tsz vezetői : amit a tsz tagsága az elmúlt év elején a tervtárgyaló közgyűlésen megjelölt. közös erővel valóra is váltották. Az elmúlt év közepén járási tanácskozáson a nárt végrehajtó bizottsága foglalkozott az egyesült tsz munkájával. A testület ezzel is jelezte, hogv nagy jelentőséget tulajdonít ennek a mezőgazda sávi egységnek és megerősítette, hogv a tsz-h=n folvó munka megfelel a várakozásnak. Az azóta eltelt fél esztendő alatt következetesen végezték munkájukat a tsz tagjai, a vezetők és a közeljövőben mérlegre teszik, hogyan feleltek meg a követelményeknek. A MEZŐGAZDÁLKODÁS ezen a vidéken nagyon nehéz. A hegyes-dombos, gyenge termőtalajú föld megművelésére többször nagyobb erőt. magasabb költséget kell fordítani, mint a megye más vidékén. Az ipari környezet is befolyásolja azzal, hogv a magasabb jövedelembizljosítással nagyobb mértékben vonja e1 a mezőgazdaságból a munkaerőt. mint ahogyan az kívánatos lenne. Ezzel az objektív körülménnyel a tsz csak abban az esetben tud megbirkózni, ha a közösben a tagok jövedelmét lehetőleg egyszintest tartja az ipari dolgozókéval Ez viszont akkor lehetséges, ha jól gazdálkodnak és magas a termelési értékük. Az egyesülés előtti kis fsz-' ek erre külön-külön képtelenek voltak. Az egysze ü újratermelésre sem voltak alkalmasak. hiába volt minden szorgalmuk. Ezért aztán évről évre (a verebélyi, a szu- pataki tsz-ek) veszteségesen zártak, a nagvbátonyi, a kis- 'terenyei pedig csak éppen létezett. Ennek még ma is számtalan - örökségét kejl viselniük. Az állattenyésztés igen alacsony szintű, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy korábban csak kezdetlegesen tudtak ezzel a fontos ágazattal foglalkozni. A Mátra Egyesült Mező- gazdasági Termelőszövetkezet ilyen örökségeket vett át. Ilyen nehézségeket kell leküzdeni, a földet termővé tenni, hogy a mezőgazdasági munkából kenyeret kereső lakosságnak jó megélhetést biztosítsanak, és a népgazdasággal szemben is teljesítsék kötelességüket. A Zagyva mentén egyesült tsz-nek tehát nagy a felelőssége. Az elmúlt évek során végzett munkából megítélve arra következtethetünk, hogy ezzel tisztában vannak a tsz vezetői, tagjai egyaránt. Ennek a tudatában kezdték meg a már valóban nagyüzemi mezőgazdálkodást. A tagság józan ítélőképességét bizonyítja az egyesülés valóra váltása. Az is érettségüket tükrözi, hogy Uhlár László személyében, fiatal mezőgazdasági szakembert válás- -t- ták az egyesült tsz élére elnöknek. aki a legjobb képességű szakembereket javasolta a tsz vezetőségébe. A középvezetők is — Nagvbátonv- ban Katona József. Má^rave- rebélvben Verebélvi István, Kisterenyén Kaszás István, Szúpatakon Szarvas János, Mnconkan nedig Domonkos Tiborné — jól végzik irányító munkájukat Ehhez párosul mint a legfőbb mozgató erő. a nár+szervezet. amelynek vezetésé»- élén Botfván János párttifkár áll. Mmden tevékenységével a közös gazdaság sikerét segíti. A pArtalapszervezet benne él a gazdaság életében. Diktálja a munka ütemét, határozataival alakítja a minőségi tevékenységet, széles körűen mozgósítja a párttagokon keresztül a tsz-tagsá- got a feladatok minél jobb ellátására. A négy egyesült tsz térben nem különül el jelentősebben egymástól. Néhány kilométer a távolság csupán a községek között, mégis szobásban, gondolkodásban más a verebélyi ember. mint mondjuk a kisterenvei, A pártszervezetnek ezt a szokásban levő különbséget kellett megbékél tetni egymással. a kollektív munka érdekében. B. Gy. Lengyelország Áruházak és vásárlók Lengyelországban 24 nagyáruház, működik. Ezek a. korszerű kereskedelmi központok legalább 2000 négyzetméter eladási térrel rendelkeznek. Az eladás legalább 4 alapvető árucsoportban töriémk: az élelmiszer, az ipari fogyasztási cikkek, a konfekció es lakberendezés, illetve a sport- és turisztikai felszerelések csoportjában. A 24 na'-’•'áruházból 17 állami, 7 pedig a „Spolem” fogyasztási szövetkezetek központi szövetségének kezelésében van. Az állami nagyáruházak közösen külkereskedelmi vállalattal is rendelkeznek, ez lehetővé teszi számukra. hogy külföldi árukkal gazdagítsák a belföldi választékot. A nagyáruházak némelyike — mint például a varsói Centrum Áruházak — szakosított jellegű. Az egymás mellett levő „Warsz” a férfiak részére, a „Sawa” a nők részére és a „Junior” a fiatalok részére árusit. Ez utóbbi bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Ezeknek az áruházaknak a forgalma évről évre emelkedik. így például 1972-ben az összforgalom 8.8 milliárd zloty volt, két évvel később már 13 milliárd zlotyra ugrott fel. A nagyáruházak egyre jobb szervezéssel tűnnek ki, különösen abban, hogy igen szemléltetően helyezik el pultjaikon az összetartozó árucsoportok cikkeit, s így köny- nyebbé teszik a választást a vásárlók részére. Különböző szolgáltatásokat is bevezettek, ilyen például az áruházakban levő mérték utáni szabóság, a háztartási gépek javító műhelye és a helyben kapható szabásminták. Minden nagyáruház vendéglátóipari egységgel is rendelkezik, ami lehet étterem, büfé, vagy eszpresszó. \ A következő években kiterjesztik a nagyáruházak hálózatát, és azt tervezik, hogy minden 50 000-nél több lakosú városban működjék legalább egy. A fejlesztés mellett természetszerűen a meglevő áruházak korszerűsítése is szerepel a tervekben, 001. ahol a feltételek adottak, azok további szakosítása is. Elzbieta Dabek „Lejárt” inunkaköiiyml A NYUGDÍJASOK találkozóját évenként megrendezik a vállalatok, a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ahol csak egy kicsit is adnak a hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programból. Ügyes nőbizottságok meghitt hangulatot varázsolnak, s a jelenlévők megadják a tiszteletet a munkában megfáradtaknak, éreztetik velük, hogy nem feledkeztek meg róluk, ha nem is találkoznak nap nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Az ilyen összejöveteleken már hagyomány Nógrádban, hogy a meghívón jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezőket, ünneplőben jönnek. A legszebb, legkíméltebb ruhadarabok kerülnek elő a szekrényből, mielőtt elindulnának, a nők a szokásosnál hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosabban borotválkoznak. Amikor megérkeznek, rögtön az ismerősöket keresik, egy asztal mellé telepednek. Régi • történeteket idéznek, tréfálkoznak. A terített asztal, a borocska feledteti az éveket, olyannak látják egymást, mist régen. Mint akik ma is ide tartoznak. De odatartozónak tartják-e őket mindig és mindenütt a házigazdák? Egyszer egy évben ugyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törődnek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünnepi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a törzsgárda érdemeiről — ha utána, a baráti asztaloknál nem vált szót a régiekkel, a korábbiaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségnek tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem érzi, hogy többről van szó, mint hogy a megjelenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt. Nemcsak formailag, a lényeget tekintve is. A találkozókon egy asztal mellé kerülő emberek ugyanis többnyire csak itt, és csak az évnek ezen. az egyetlen napján találkoznak. Pedig nem ragaszkodnának feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnák egymást többször a régi körülmények között: a műhelyben, a munkapadnál. Mégsincs rá mind- annyiuknak módja. A „hiányszakmákban” a rendeletek lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok, az óraszámok korlátozása nélkül dolgozhassanak. Ezek azonban . az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt követelő foglalkozások, érthető, hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a „kettős fizetésről”. Egészségüket, közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a „másodállásként” vállalt teljes munkaidő. Ök szabadon választhatnak, a baj nem is velük van. Ahogyan a mező- gazdaságban is a régebbi gyalogmunkások — a képzettség nélküliek, a csak kapáláshoz répaegyeléshez, földmunkához értők — rendszeres foglalkoztatása okoz gondot, úgy az iparban is a „nyolcszáznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosabban: a nyugdíjas-találkozók szervezőinek, a köszöntőt mondó vezetőknek kellene jobban magukévá tenniük a rendeletek szellemét, s így a nyugdíjasok ügyét. Létszámhiányról, munkaerőgondokról számolnak be a felettes szerveknek, mégsem számolnak eléggé a munkabíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasok „tartalékával”. Nem gondolnak rá, hogy közülük a mostaninál sokkál többen tudnák a nyolcszáznegyven órájukat is hasznosítani, ha kedvezőbb körülmények között tehetnék. A részmunkaidő adott lehetőség, a rendeletek pontosan meghatározzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „időkeret” napi beosztását, ha nem néhány hónap alatt, napi nyolc órában kellene teljesíteni az engedélyezett óraszámot, többen jelentkeznének. Az eredmény~ mindenképpen megérné a körültekintőbb szervezést, a valamivel több adminisztrációt. TÖRŐDÉS, figyelem, rugalmasság — a nyugdíjasok nem igényelnek mást, mint akiknek d munkakönyvé bentvan a gyárakban. Árról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt” munkakönyvvel rendelkeznek, hanem Aunkásévtizedek gazdag tapasztalatával is. Nyugdíjas munkásokat érdemes volna „tanácsadóként” is alkalmazni a műhelyekben, vagy lehetnének a szakmunkás-nevelés patrónusai. Ök nemcsak a fehér asztal mellett idéznék emlékeiket — mi pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. V. E. ^„„„„„„„„„SSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJifSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSS.'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS. Mai arcok A PINCEMESTE Bizony, ritka alkalom ebben a megyében, hogy pincemesterrel találkozzon, s a megismerkedés után megkérdezhesse tőle az ember: — Mondja! Szereti a. bort? Szóval, ritkán adódik 'erre lehetőség, mert hát — print mondják — fogyófélben a szőlő Nógrádban. Sok a baj vele, kevés a napfény is errefelé, és talán a föld sem eléggé nedvet hajtó. így inkább, mégha egy kicsit szakítva is a hagyományokkal, de ésszerű rádöbbenés: azt termelnek, termesztenek, ami a helyi adottságok között a legtöbbet adja... A kevés szőlő pedig nem sok pincemestert kíván; nem tudom, kel- lene-e egy kéznél több hozzá, hogy összeszámolhassuk őket a megyében? Mondom, nem gyakran kérdezgethet pincemestert az ember a borfogyasztásról, de most mégis megtehetjük: itt áll előttünk az egyik, életvi- dáman, pirosló arccal. s olyan szőke hajjal, mintha — véli az ember — festetné. Pedig, dehogy! Természetes az, miként, legalább is nekünk, a válasza is. Mert azt mondja: — Hogy szeretem-e a bort? Mentsen isten tőle! Még azt a helyet is elkerülöm, ahol szeszes italt mérnek! Ügy tűnik, megint csak igaz: hentes a húst, sörgyárban dolgozó a sört, borász a bort nem szereti. — Tényleg így van — erősíti meg a feltételezést Meskó Pál pincemester, a pásztói Béke Termelőszövetkezet ebben a beosztásban egyetlen embere. Aki, mint mondja, embernek, de szakembernek is fiatal még: harmiPkét éves mindössze, a pincének meg öt éve Vezetője. — Akkbr kerültem ide, amikor elődöm nyugdíjba ment — meséli foglalkozása történetét. — Előtte is kint, a szőlőben dolgoztam, brigádvezető voltam, úgyhogy volt időm megismerni a szőlővel bápás minden fortélyát. Aztán, hogy miért éppen rám gondoltak, amikor az új pincemester kilétén törte a fejét a tsz vezetősége? Talán hozzájárult az is, hogy szőlészeti-borászati technikumot végeztem. Csend- van most a pincében: érnek, pihennek a borok. — Már amennyi itt van még, mert nagyon sok fogyott az ünnepekre. Talán el sem hiszi, de mi sem gondoltuk: egy hónap alatt, decemberben, eladtunk vagy háromszázötven hektót. — Kiürült a pince ... — Azt azért nem! Van még itt ezekben a hordócskákban vagy nyolcszáz hektóliternyi. Hatvan hektós űrtartalmú „hordócskákban” szunnyad az olaszrizling, a bánáti rizling és a muskotályos édeskés I nedve. — Csak érjenek még! — ütögeti meg a pincemester az egyik hordó oldalát. — Egyszer átfejtjük még, aztán vihetik, ihatják. — Jók az itteni borok? — Tudja, mi kell a jó borhoz? —- kérdez vissza. — Bizony, nem — Hát először is jó szőlő. Aztán jó must, megfelelő tárolóedény, mert az nagyon sokat számít, és persze hozzáértő kezelés. Ezek után. mivel nálunk egyik is, másik is megvan, nem nehéz eldönte- ! m, mijyen a mi borunk... De, kóstolja meg! — Csak, ha koccint ve'em! — Ne kívánja! Mert akkor egyhamar nem tudja meg, milyen zamata van a pász- i tói bornak. Lehetséges, hogy sosem tu-1 dóm meg...? K. Gy. A világon évente 6—7 milliárd üvegpalackot, 5—600 millió négyzetméter táblaüveget, 1—1,5 milliárd izzó- lámpabúrát és kb. 1 milliárd kilométernyi üvegcsövet állítanak elő. Ez a néhány szám meggyőzően | bizonyítja az üvegnek a mindennapi életünkben betöltött jelentőségét. A különleges sajátságú, többnyire nagy fénytörő képesséaü díszműüvegből közel sem készül ilyen hatalmas mennyiség. Ha a közönséges üveg egyik fő alkotó részét, a kalciumot ólommal helyettesítik, a meglehetősen súlyos ólom- kristály üveget — flintüveget — kapják. Az üvegipar avatott mesterei az • ólmon kívül más adalékanyagokat is kevernek az üvegbe, például báriumoxidot, ami a csillo- gást még tovább növeli. Mesteri módon való csiszolásokkal gyönyörű dísztárgyak állíthatók elő az ólomüvegből, de a csiszolás nélküli, sima, modern formák is rendkívül dekoratív hatásúak. A csiszolást követően az óiomkristály tárgyak vegyi fényezéssel nyerik el kivételes szépségüket. Az ólomüveg-termékek gyártása nagyon kifizetődő, a szépen fúvott és csiszolt ólomkristály tárgyak világszerte keresettek. A megvár üvegipar a felszabadulás előtt és azt követően 1965-i.s jelentéktelen mennyiségű ólomüveget állított elő. Ma viszont évente több mint 400 tonna ólomüvegárut bocsát útjára a hazai ipar. E szén feüődés láttán csupán egy dolog aggasztó: az, hogy az ólomüveggyártás hem éppen veszélytelen foglalkozás, mert az ólomvegyületek el raktározódhatnak a csontokban és a testszövetekben (pl. a májban), s ólommérgezést okozhatnak. NÓGRÁD - 1976. január 16., péntek 5
