Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

A telefonvonalak korszerűsítését előzik meg azok a munkálatok, melyeket most vé­geznek Balassagyarmat és örhalom határában a szakemberek. Kábelek fektetéséhez szükséges árkot ásnak gépükkel Horváth László és Kovács Imre, a postaközponti ká­belüzem dolgozói. A kábelfektetés után Salgótarján és Balassagyarmat telefonközpont­jait kötik majd össze újabb érpárokkal, ezzel feltehetően jelentősen javítják majd a két város távbeszélő-összeköttetését. — kulcsár felv. — ■/ Az SKÜ-ben Új külföldi és hazai megrendelők A Salgótarjáni Kohászati üzemekben egyre több tér* mékíéleség után karikázhat' jak be azokat a termelési szá­mokat, amelyek jelzik, hogy az esedékes feladatokat száz százalékra, vagy száz százalék fölött teljesítik. Ónozott acélhuzalból eddig 113, sasezeghuzalból 112, ed­zetlen és ötvözött ssalagacél" ból 106. kovácsolt- és sajtolt- termékekből. illetve mezőgaz­dasági gépalkatrészekből 101 mezőgazdasági szeráruból pe­dig 100,6 %-os az eddig ese­dékes tervek teljesítése. Külön említést érdemel a DEXION-Saígó perforált ele­mek termelése. Ebből már a negyedik ötéves tervre előírt egész mennyiséget legyártot­ták- és az éves terv megemelt feladatainak is ezekben a na­pokban tesznek eleget. A kohászati üzemeknél már a jövő év feladatait is rend­szerezik. A gyár dolgozóinak jó névjegye tette lehetővé, hogy a következő évre sincs gond a termékek elhelyezésé­vel. A jövő év január elsejé­vel új üzemrésszel, a RECK- iizernm“1 hőv;R a gvár- amely a DEXtON-Salgó-profil na­gyobb teherbírású mását gyártja Miután azonban a DEXION perforált elemek iránt kibontakozott a hazai és külföldi bizalom, így a D. S. RECK-üzem 500 tonna első ne­gyedévi kapacitását is teljes mértékben lekötötték a hazai és külföldi megrendelők. A külföldi megrendelők között benyújtotta igényét a Német Szövetségi Köztársaság is. De a tőkéspiac kedvezőtlen ala­kulása következtében a vál­lalt exporttervét az idén alig­ha teljesíti.. Papanitz István, a vállalat kereskedelmi osztályának ve­zetője arról tájékoztatott» hogy 1976-ban több új hazai és külföldi megrendelő igényt tartana a kohászati üzemek termékeire. A gyár kapacitá­sa azonban véges, és csak a gépi kapacitásnak megfelelő mennyiséget, tudják rendelke­zésre bocsátani. Különösen nagy az érdeklődés a ková­csolt- és sajtolttermékek iránt. A külföldi vevőkörben európai országok mellett több afrikéi ország igényt tart a gyár kiváló szakemberei ál­tal készített kéziszerszámokra, mezőgazdasági szerárura. Különösen nagy az érdek­lődés a korszerű technológiá­val gyártott vashuzalok iránt. De a galvanikusan . horgany­zott huzal és a PVC bevona­Kik „csinálják” az időjárást a moszkvai metróban? A moszkvai metróhálózat egyik legnagyobb előnye, a minden évszakban kellemes klíma: nyáron hűvös, télen melea. a levegő mindig friss. noha a legtöbb állomás több- tucat méterrel a föld felszí­ne alatt épült. Röviddel ezelőtti® a min- d°n állomáson működő speci­ális szellőzőberendezések­kel érték el ezt. nemrégiben azonban egységes automata ellenőrző- és vezérlőberende­zést helyeztek üzembe a föld alatti speciális mikroklíma biztosítására. Azóta az egyes állomások levegőjére vonat­kozó adatokat központi vezér­lőpulthoz továbbítják, ahol a diszpécser elektronikus be­rendezés segítségével néhány másodperc alatt pontos képet kap minden egyes állomás klímájáról és elvégezheti a szükséges korrektúrákat, A központi szellőzőberende­zés naponta 400 millió köb­méter levegőt mozgat meg. Az egyes állomások levegőjét két és fél méter átmérőjű ven­tillátorok tisztítják. A hőmérséklet bizonyos mértékig az utasok hőleadá­sától is függ. A napi átlag negyven perc alatt, amennyi időt egy utas a metróban el­tölt. 80 kalória hőt ad le a környezetnek. Mivel a moszkvai metró naponta hat­millió személyt szállít, külön fűtésre egyáltalán nincs szükség. Csak egész keménv téli hidegben vezetik át egyes állomásokon léghevítőkön a ventillátorok által beszívott levegőt. tű huzal iránt is fokozott ér­deklődés tapasztalható. A ko­hászati üzemek szeggyártása ez évben rekorderedményre számít, hiszen 20 ezer tonna feletti igényt kellett kielégí­teni 1975-ben is. A szeggyár­tás iránti igény az 1976-os év­ben tovább fokozódik. Előre­láthatóan azonban a gépek teljes leterhelése esetén is csak 20 500 tonna évi szeg­termelésre van lehetőség. A kohászati üzemekben az 1976-os évben tovább javít­ják, korszerűsítik a termelés technológiáját, arra töreksze­nek, hogy mind a hazai, mind a külföldi piacokon teljes mértékben megfeleljenek a minőségi igényeknek, s hogy a vevők körében kialakult bi­zalom a továbbiakban- ne csak stabilizálódjon, hanem egyre erősödjön is. O. B. Öreg szakival beszélget­tem a múltkor, aki büsz- kén-félszegen említette: két év múlva nyugdíjba megy, de sosem hiányzott még a munkáoól ea háromszor kapta meg a Kiváló Dolgo­zó kitüntetést. Mondom, amúgy botladozó bátorta­lansággal kereste a szava­kat, láttam rajta, még mon­dat közben is gondolkodik, elmondja-e munkássága dió- héjnyi történetét... Mert hogy dicsekedni — ismétel­gette —, utálatos dolog, nem is kenyere neki. Ránézésre is elhittem, mert néha nem kell több az állítás bizonyí­tására ; megmagyarázások nélkül is hisz az ember né­melyeknek. Kérdezgettem volna aztán tovább, de tar­totta magamagát sajátsá­gos filozófiájához: nem csi­nált semmi különöset éle­tében, nincs is mivel dicse­kednie. Ezt aztán nem hit­tem el, mondtam, s érvel­tem is: ennyi időt egyetlen munkahelyen letölteni, fe­gyelmezetten, szorgos mun­kával, és kitüntetésekkel, azért mégis... Nincs ebben semmi különös — válaszolta — ez a világon a legtermé­szetesebb. Mármint neki... Az öreg keze alatt dolgo­zó, fiatal szakmunkást kér­deztem. hogyan vélekedik róla? Az ifjú keze megállt a satupadon, láttam, szemé­vel becélozta a műhely sa­rokban tevő-vevő mesterét, s pillanatnyi gondolkodás nélkül ennyit mondott, la- konikus tömörséggel: tar fe­jéből sugárzik az öntudat. Igen, az öntudat, a ma­4 kongresszus félidejében Nemcsak képesek, hanem készek is vagyunk... Interiú az SZMT vezető titkárával A magyar szakszervezetek XXIII. kong­resszusának küldöttei között találjuk Lip- ták Józsefet, az SZMT vezető tikiárát. Mun­katársunk felkereste őt és megkérte, hogy válaszoljon néhány, a kongresszussal kap­csolatos kérdésre. — Kérem, mondja el benyomásait a ta­nácskozás légköréről. — Egyszerű, szerény munkaértekezlet ez a kongresszus, amely nagy felelősséggel elemzi az elmúlt négy év eredményeit, fej­lődésünket, ugyanilyen felelősséggel szól gondjainkról, az előttünk álló sokrétű, bo­nyolult és megnövekedett feladatokról. A légkör másik fontos jellemzője, hogy a szak- szervezetek termelést segítő munkájának erőteljes hangsúlyozása mellett jelentőségé­nek megfelelően foglalkozik a munkával, a munka megbecsülésével, és a munkásem­berrel. — A kongresszus miben erősítette meg a megyei küldöttértekezleten elfogadott határozatokat? — Mindazok a kérdések, amelyeket az SZMT-küldöttértekezlet tárgyalt, megfo­galmazott, meghatározott, a kongresszus is megerősítette. Ezek közül különösen fokos­nak tartom a szakszervezetek termelésre se­gítő munkájának további javítását. Gondo­lok itt elsősorban a szocialista munkaver­senyre, a szocialista brigádmozgalomra, az újítómozgalommal való foglalkozásra, to­vábbá a nevelő, felvilágositó munka tartal­mi színvonalának emelésére. A kongresszus megerősített bennünket abban, hogy mun­kánkat az eddiginél még embercentrikusabbá tegyük. Ebben újat is adott, amikor ki­mondta, hogy a jövőben a szakszervezeti bi­zalmiak visszakapják azt a korábbi jogu­kat, melynek alapján csak az ő egyetérté­sükkel lehet majd az egyéni bér- és jö­vedelemkérdésekben dönteni. — Van-e olyan területe a szakszervezeti munkának, amelyik most új megvilágítás­ba került, vagy a korábbinál nagyobb teret kapott a szóbeli beszámolóban és a felszólalásokban? — Igen. A munkaidőalappal való hatéko­nyabb gazdálkodásban, az élőmunka terv­szerűbb felhasználásában. A kongresszus ja­vasolja- a kormánynak annak törvényerőre emelését, hogy nagyberuházást a jövőben csak ott engedélyezzen, ahol biztosítva van­nak a /munkaerő-feltételek is. Ennek meg­valósítása során elérjük, hogy a vállalatok ne egymástól szerezzék meg a szükséges munkaerőt, különböző fondorlatos módon, hanem a meglevővel gazdálkodjanak job­ban. — A korábbinál nagyobb hangsúlyt ka­pott a munkafegyelem megszilárdítása. Eb­ben a szakszervezeteknek is vannak tenni­valóik. A szervező, nevelő és mozgósító munkán kívül kötelességünk, hogy egyértel­műen és határozottan segítsük azokat a gazdasági vezetőket, akik rendet, fegyelmet kívánnak tartani, s ennek megfelelően in­tézkednek. Az előbbihez hasonló hangsúly- lyal szerepelt a normák rendszeres karban­tartásának igénye, mivel az utóbbi időben erre a területre sem a gazdasági vezetés, sem pedig a szakszervezeti szerveink nem fordítottak kellő figyelmet. — Mondana néhány szót a szakszerve­zetek megnövekedett felelősségéről, sze­repéről? — A kongresszusi beszámolók és a fel­szólalók, de a megyei tapaszalatok is egy­értelműen bizonyítják, hogy a szakszerve­zetek tekintélye az elmúlt négy évben je­lentősen növekedett. Különösen jelentkezik ez a termelőiparágakban, az üzemekben, a munkahelyeken. Ezt azzal értük el, hogy hatékonyabban segítettük a gazdasági fel­adatok megoldását, s ily módon járultunk hozzá a negyedik ötéves terv sikeres meg­valósításához. Tevékenységünkben követke­zetesen képviseltük a jogos munkásérdeke­ket, akár termelési, akár érdekvédelmi fel­adatokról volt szó. A kongresszus arra is felhívta figyelmünket, hogy az 1976. évi gazdálkodási követelmények, tervek ma­radéktalan teljesítésével alapozzuk meg az új ötéves tervet. Amikor az előbbi feladatot megjelölte, akkor a helyzet reális megíté­léséből indult ki, ismerve a gondokat és a problémákat. A kongresszus bízik abban, hogy eddigi eredményeire támaszkodva, a párt bevált politikája alapján, a dolgozók aktív közreműködésével, kezdeményező, és tettrekészségével sikeresen megbirkózunk az előttünk álló feladatokkal. — Képes-e megyénk szakszervezeti mozgalma megoldani a megnövekedett, több tekintetben új, vagy újszerű fel­adatokat? — Igen. A szakszervezeti választások so­rán a tagság egyértelműen kinyilvánította, hogy támogatja a szakszervezeti vezetést, helyes céljainak megvalósításában. Ez utal arra is, sőt azt bizonyítja, hogy a szakszer­vezeti vezetés és a tagság összeforrott a munkában. Megyénkben több mint 15 ezer szakszervezeti aktivista dolgozik, akiknek többsége nagy mozgalmi gyakorlattal ren­delkezik és felkészült a megnövekedett ten­nivalók sikeres elvégzésére. Megyénk szakszervezeti mozgalma, as aktívák népes gárdája nemcsak képes, hanem kész is megvalósítani a kong­resszus, valamint a megyei küldöttértekez­let határozataiból adódó tennivalókat. — Végül legyen szives tájékoztasson a végrehajtással kapcsolatos konkrét el­képzelésekről. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa in­tézkedési tervet dolgoz ki. Ebben szerepel majd a tisztségviselők, aktivisták képzése és továbbképzés?, felkészültségük, politikai és szakmai ismereteik növelése. Fő célunk, hogy a szemléletben és hozzáállásban olyan változást érjünk el, amelynek eredménye­ként magas színvonalon eleget tudunk ten­ni a megnövekedett követelményeknek, azaz igényesebben és hatékonyabban oldjuk meg feladatainkat. Ehhez minden adottságunk és lehetőségünk megvan — fejezte be nyilatko­zatát Lipták József elvtárs. Öntudatlan öntudat napság szinte, únos-úntalan emlegetett fogalom, amire — jelentőségének hátul­ütője — lassacskán annyit hivatkoznak, mint — sértő­dés ne essék! — az üzemi demokráciára. Két kézen sem tudnám megszámolni, hány munkahelyi vezető, szocialista brigádvezető és a szakszervezetben tevé­kenykedő aktíva érvelt így rövid tíz nap alatt. Meg több öntudatos munkás kel­lene és máris kevesebb len­ne a gondunk. Hatékonyab­bá válna a munka, és egy­általán. .. öntudatra épített tervteljesítés? — kérdeztem egy-kétszer vissza. Hát bi­zony — hangzott a válasz, ez/ a kiindulópont. És az anyagellátás, és a szervezés? — bátorkodtam kétségbe vonni alapigazságnak el­könyvelt gondolataikat. Ter­mészetesen. ez is kell — hangsúlyozták —, de az ön­tudat, az öntudat... De hát mit értenek e fogalom alatt? — kérdezősködtem tovább. Üj bekezdést igényel az elhangzott vélemények ösz- szegzése, már csak azért is, hogy szembetűnőbb legyen. Mert sokan fogalmaznák ekképpen gondolataikat: Ön­tudatos az a munkás (itt ér­demes megjegyezni: eddigi kétdezősködéseim során csak igen-igen elvétve hallottam még a vezetői öntudatról: sokszor már szinte olyannak tűnik, mintha csak a dolgo­zóval szemben támasztott követelmény lenne...), aki a tőle telhető legeredménye­sebben old meg egy felada­tot, vagy nap mint nap így végzi munkáját. És öntu­datos az is, aki a maximá­lis teljesítmény mellett még takarékoskodik, újít, segíti munkatársait. Szóval, az ál­lítás ellenkezőjének ismér­vei: nincs öntudata annak a dolgozónak, aki lassan, sok hibával dolgozik, lóg, elké­sik, .hátráltatja a brigádot a tervek teljesítésében. Csu­pán a munkavégzésre le­redukált öntudat? — fordul­hatna meg bárki fejében és — nem sokat tévedne. Mert erre, majdnem csak er­re vonatkoztatják a fogal­mat, ami — szerintünk — lényegesen többet jelent en­nél. Filozófiai fejtegetése­ket mellőzendő, csupán meg­kérdeznénk: nem párosul-e — természetesen az egyéni érdek jelentőségét is hang­súlyozva —, a kiválóan vég­zett munka politikai kötő­déssel is? Ügy gondolom, bi- zonygatás nélkül leírhat­juk: igen. És furamód, van ennek az öntudatnak egy újabb kér­dőjele: miért csak a vezetők beszélnek róla oly sokat? Miért marad ki még csak az említése is a dolgozók szó­tárából ? Elgondolkodtatásra késztető, már csak asért is, mert eleddig kevés fizikai munkás — leszámítva a bri­gádvezetőket — hivatkozott rá, miközben eddigi kima­gasló tevékenységének tit­kairól faggattuk. Engem így neveltek — hangzott a leg­több esetben: —, hogy ren­desen, pontosan dolgozzam, úgy, ahogy megkívánják, elvárják. Nekem így termé­szetes, nincs ebben semmi különös... Másképp el sem tudnám képzelni. . Úgy gondolom, írásunk mottóját talán egy idős — szintén nyugdíjazás előtt ál­ló — lakatos fogalmazta meg, ekképpen: Az öntudat, amit oly sokat emlegetnek, önt.udatlanul van bennünk. Soha meg nem fogalmaztuk magunkban, hogy mi ilye­nek vagyunk. Nem hivat­koztunk rá, s nem is fo­gunk, azt hiszem. Minek? . Szerintem, minden fiatalból, aki ízig-vérig munkásem­ber, szereti, amit csinál, előbb-utóbb olyan dolgozó válik, akire a vezetők rá­mondják: öntudatos. Szerin­tem ez természetes folya­mat. Csak egyet nem ér­tek: miért esik mostanában annyi szó róla? Régebben nem voltak ilyen emberek? Az öntudatot, amelyet előszeretettel redukálunk le a jó dolgozó fogalmára, azt mondják beszélgetőpartne­reim, divat emlegetni, úgy, miként egy időben az üze­mi demokráciát is. Hivat­kozási alapnak jó — fejte­gették —, de azért minden az embereken és nem a fo­galmakon múlik. T.ehel, hogy nek'k van igazul-. . .? Karácsony György NÓGRÁD — 1975. december 12., péntek L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents