Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
f Jogi kérdésébe válaszolunk Jár-e munkadíj munkaszüneti napra a tsz-tagoknak? „Útépítő brigád” jelige alatt karancslap- ujtői olvasóink keresték meg szerkesztőségünket. Azt sérelmezik, hogy mióta beléptek a termelőszövetkezetbe, a munkaszüneti napokra nem kapnak munkadíjat, de fizetett szabadságban sem részesülnek. Szeretnék tudni, hogy részükre jár-e fizetett szabadság, illetőleg fizetett ünnepekre munkadíj, ha igen, akkor hogyan történik azok elszámolása? A Vhr. 138. §-ában foglaltak szerint a termelőszövetkezet tagja a Munka Törvény- könyvében megállapított munkaszüneti napokon csak az állandó üzemelést, -illetőleg állandó jelenlétet igénylő munkahelyeken kötelezhető munkavégzésre. A vezetőség — indokolt esetben — más munkahelyeken is elrendelheti a munkaszüneti napon való munkavégzést. A jogszabály tehát nem tesz említést arról, hogy jár-e díjazás a munkaszüneti napra, ha a tag nem dolgozik. Ebből az következik, hogy amennyiben erről a termelőszövetkezet alapszabálya külön nem rendelkezik, akkor munkavégzés nélkül munkadíj nem jár. A termelőszövetkezeti tagok fizetett szabadsághoz való jogosultságát, valamint az egy szabadságnapra járó munkadíj mértékét minden esetben a tárgyévet megelőző naptári évben ledolgozott munkanapok száma, illetőleg az egy munkanapra eső átlag- munkadíj összege határozza meg. E szabály szerint a munkaviszonyban állókkal azonos mértékű, vagyis az évi 12 munkanap alap- és a kétévenkénti 1 nap pótszabadságra az a tag jogosult, aki az előző évben legalább 250 tízórás munkanapot ledolgozott. Annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki az előző évben 250 tízórás munkanapot nem teljesített, de férfitag legalább 150, női tag pedig legalább 100 tízórás munkanapot teljesített, a fizetett szabadsághoz való jogát, illetve a szabadságnapok számát az alapszabályban határozták meg. E tekintetben tehát kérjenek tájékoztatást az alapszabályról. | Amennyiben megállapításuk szerint fizetett szabadságra jogosultak volnának, és ez irányú igényüket a vezetőség elutasítja, panaszukkal a szövetkezeti döntőbizottsághoz forduljanak. Jogos-e az év végi nyereség az év közben más vállalathoz áthelyezett dolgozónak? F. László balassagyarmati olvasónk munkaviszonya 1972. november 30-án áthelyezéssel szűnt meg. A közös vállalkozás igazgató tanácsa — ahol munkaviszonya megszűnt — 1973. március végén értékelte az 1972. évi tervteljesítést és döntött az év végi nyereség elosztásáról. Olvasónk erről a döntésről akkor olyan szóbeli tájékoztatást kapott, hogy az igazgató tanács azon indokkal, hogy év közben a munkaviszonya megszűnt, a nyereségből kizárta. Ez évben viszont arról értesült, hogy az igazgató tanács ülésén ilyen határozat nem született, csüpán az igazgató hozzászólásában hangzott el, hogy aki a javak megtermelésében nem vett részt, az ne is részesedjen belőle. Olvasónk szeretné tudni, hogy ilyen előzmények és időmúlás után kérheti-e még a nyereség kifizetését? A termelőszövetkezeti közös vállalkozás alkalmazottainak jogait és kötelességeit szabályozzák a termelőszövetkezeti és a munkajogi szabályok is. A Vhr. 107. § (11 bek. értelmében ugyanis a vállalkozás, alkalmazottat csak a termelőszövetkezetre irányadó szabályok megtartásával alkalmazhat. A Vhr. 167. §-ában viszont azt mondja ki, hogy a tsz alkalmazottainak munkaviszonyára — a tsz tv.-ben és végrehajtására kiadott rendelkezésekben foglalt kiegészítésekkel az Mt. és végrehajtásáról szóló rendelkezések az irányadók. Olvasónk által feltett kérdést tehát mindkét jogág szabályai szerint meg kell vizsgálni. Annak jogosságához azonban kétség nem férhet. A Vhr. 174. §-ában foglaltak értelmében a munkaviszony év közben történt megszűnése esetén az alkalmazottat — eltérő megállapodás hiányában — a már esedékessé vált alapmunkabér a megszűnés időpontjában, a kiegészítő munkabér pedig a zárszámadás megállapítása szerinti összegben illeti meg. A zárszámadás megállapításával válik esedékessé az eredménytől függő javadalmazásnak a kitűzött feltételek teljesítésével arányos része is. Minthogy a jogszabály az év végi javadalmazásból való kizárás szabályait a Vhr. 195. §-ában vagyis a fegyelmi felelősség körében határozza meg, a közgyűlés hatáskörében eljáró igazgató tanácsnak is csak fegyelmi határozattal van joga valamely dolgozót az év végi nyereségből kizárni. Olvasónk munkaviszonya nem fegyelmi határozattal, hanem áthelyezéssel szűnt meg. E tekintetben pedig fenti jogszabályi megállapításokat támasztja alá a 7T967. (X. 8.) Mü.M. sz. rendelet 26. § (2) bekezdése is, mely szerint az év közben más vállalathoz áthelyezett dolgozó részére az év végi részesedés a két vállalattól időarányosan jár. Olvasónk követelésének elévülési ideje mind a tsz, mind, a munkajog szabályai szerint három év. Elévülési időn belül fordulhat tehát kérésével az igazgatósághoz, annak elutasító döntése esetén, panasszal, a döntőbizottsághoz. Amennyiben pedig kérésének a döntőbizottság sem acna helyt, keresettel a járásbírósághoz fordulhat. T)r. J. S. Az iskolapadban: Virág András, negyvenhét éves A Z1M salgótarjáni gyárának vezetősége lehetővé tette, hogy az 1975/76-os tanévben a gyárban működjön, a szakmunkások szakközépiskolájának kihelyezett tagozata. Csak rövid szemlélődést kellett tartani ahhoz, hogy megállapítsuk: az iskola hallgatói között a legidősebb Virág András fémcsiszoló. Negyvenhét éves, két évtizede dolgozik a ZIM-ben. — Ily hosszú idő után, miért ült be ismét az iskolapadba? — faggattuk. — Bár tudom, nem vagyok már fiatal, de szükségét érzem a továbbtanulásnak, a szakmai, s általános ismereteim gyarapításának. Emberekkel foglalkozom itt bent. Bevallom, nem könnyű, igényli a jobb felkészülést, több tudást, de társadalmi funkcióm — szakaszparancsnok vagyok a munkásőrségnél — is arra késztet: végezzem el a középiskolát. Újra tanul, sok év után, rendszeresen, bár mondja, nem könnyű. — Nógrádszakálból járok be mindennap Tarjánba. Harminc kilométer oda-vissza is... Hajnali négy óra húszkor indul a busz, még előtte kelek fel, jócskán, délután meg későn érek haza. Meg ott van a két gyerek: igaz, az egyik, a fiú huszonegy éves, a lány még csak tizenhat, de igénylik a törődést. Persze, a másik oldala a dolognak: nagyon biztatnak, segítenek. — Nehéz az iskola? — Hát, nem mondom... De az első akadályon túl vagyok már: jó közepesre sikerült a beszámolóm. Nekem már nagyok a követelmények, de igyekszem helytállni. Mert azt tartom, tanulni sose késő, csupán* erős elhatározás kell hozzá. Szocialista brigádtag vagyok, ez is kötelez a tanulásra. — Megszerzi az érettségit? — Meg. Mindenképpen. Ul a negyvenhét éves csiszoló az iskolapadban, tekintetét a tanáron nyugtatja. Es figyel, töpreng. Hogy sikerüljön... —molnár— Zsűrizés és nyilvános értékelés A pásztói Lovász József Művelődési Központban december 13-án Nógrád megye amatőr művészeinek anyagát zsűrizik. Húsz alkotó több mint 80 képe szerepel a Népművelési Intézet képzőművészeti és vizuális osztályának munkatársaiból álló zsűri előtt. A szakmai bírálat után délután két órakor az alkotók bevonásával nyilvánosan is értékelik a műveket. Ezen a művészi fejlődést is elősegítő megbeszélésen ott lesznek a művelődési ház amatőr képzőművész körének tagjai. A legjobb munkákból december 14-én, a nagyközség felszabadulásának közelgő 31. évfordulója tiszteletére kiállítás nyílik. NÓGRÁD - 1975. december 10., szerda 4 Icjfifjubbakért A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának dolgozói sokat tesznek azért, hogy eljövendő nemzedékünk legifjabb képviselői jó körülmények között töltsék gyermekkorukat. A gyár fizikai dolgozói, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága kezdeményezésért:, a legutóbbi szombaton kommunista műszakot tartottak, melynek bevételét az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítésére ajánlották fel. Az alkalmazotti állományúak egynapi keresetüket fordították a cél megvalósítására. A Há- mán Kató nevét viselő szocialista brigád állandó kapcsolatot tart a felsőpetényi óvoda és nevelőotthon nyolcvan- négy gyerekével; már eddig is sok, szép ajándékkal lepték meg őket, a jövőben sem feledkeznek meg róluk. Most leghoszabbak az éjszakák. Délután 4-kor már lámpát kell gyújtani és reggel 6-kor még sötét van. Ma — úgy hozza sorsom — korán kelek. Még hajnalban. A lépcsőházban futtában kapok el egy embert, miközben álmosan mormol jó reggeliét. — Hová szalad? — ötkor indul a vonatom... Az utca kihaltnak látszik, csöndes, csupán néhány jótorkú kakas kiabál valahol. A ködös homályból két férfi alakja bukkan elő. Egymásba kapaszkodnak és diszkréten. fojtott hangon énekelnek: Az én szívemből már ellopták a nótát... Bármennyire nem szeretném, egyikük felismer. — A, maga az? Jaj. de örülök, hogy találkoztunk. Tudja. Miklós-napot ünnepeltünk és.. . A nyirkos köd átjárjad cr ' csontomat. Fázósan húzom Ahogy elvégezte az általános iskolát, Király Erzsébet azonnal idejött dolgozni. Harmadik esztendeje már ennek, hogy Nagyorosziban, a Cipőipari Szövetkezetnél talált munkát, s azon túl, hogy a szalagmunkában jeleskedett, a KlSZ-alapszervczet életébe is bekapcsolódott, ötleteket adott, szervezett, s társadalmi munkázott, mint a többiek. „Népi voltunk sokan sohasem az alapszervezetben, de most, hogy a lányok férjhez mentek, aztán sokan gyereket szültek, hát csak lézengünk az üzemben, az ifjúsági megmozdulásokon!” kesergett faggatózásunkra. „De a tervet feltétlenül teljesíteni kell, brigádvezető is vagyok, s a szocialista címet meg akarjuk szerezni!” — mondja. , — kulcsár — Az úttesten A legnagyobb baleseti veszély a közlekedésbén a gyermekeket és az öregeket fenyegeti. A gyermek nehezebben ismeri fel a veszélyes helyzeteket, mozgékonyságából eredően játék közben meggondolatlanul fut az úttestre guruló labda után. Ha késve indul az iskolába, rohan és még akkor sem tartja be, ha történetesen ismeri a közlekedési szabályokat. A kerékpározó gyermekek legnagyobb része szabálytalanul közlekedik. A szülő kötelessége, hogy már egészen kis gyermekét tanítsa meg helyesen közlekedni. Erre nagyon jó módszer, ha elméleti tanítás után, a gyakorlatban „közlekedést” játszik gyermekével. Ha például elmennek valahová, a gyermek vegye át a szülő szerepét és őt mutassa meg, hogyan kell helyesen közlekedni. Nagyon fontos, hogy a szülő gyakran felhívja gyermeke figyelmét a közlekedési veszélyekre. A gyermekbalesetek megelőzésének egyik módszere, ha a gyermek valamilyen feltűnő színű ruhát visel, amely a járművezetők figyelmét már messziről felhívja. Idősebb korban bizonytalanabb a járás, gyengébb a látás, és a hallás. Ezeket az időskori hiányosságokat nagyobb figyelem-összpontosítással kell pótolni. Elsőrendű szabály: mielőtt, az úttestre lépnénk, győződjünk meg a biztonságos áthaladás lehetőségéről. Ne siessünk! A sietéssel járó izgalom szédülést; kisebb rosszullétet válthat ki, amely az úttesten pillanatnyi megállásra késztet és máris megtörténhet a baleset. A szokásosnál is nagyobb elővigyázatra van szükség, ha nagymama, vagy nagypapa megy át az úttesten unokájával, nemcsak önmagára, hanem a kicsire is vigyáznia kell. A terhes mamának. nemcsak saját, hanem születendő gyermeke érdekében is vigyáznia kell. A megnövekedett testsúly és a teher viselése bizonytalanná teszi a járást. Elsősorban megfelelő cipőre van szüksége. Már a terhesség kezdeti időszakában viseljen kismamacipőt, amely védi lába egészségét, biztosítja a kényelmes járást, így a közlekedés is könnyebb. Magas talpú, magas sarkú divatcipők nem alkalmasak a terhes mama részére, mert fokozzák a baleseti veszélyt. A kisgyermekes anyának is a szokásosnál nagyobb gondot kell fordítani a közlekedésre. Ügyelnie kell arra, hogy gyermekét biztonságosan szállítsa, akár karon- ülő, akár kocsiban van. Az úttesten csak akkor haladjon át, na meggyőződött arról, hogy nem közeledik jármű. Az úttesten történő áthaladásnál óvatosan tolja a járdaszegélyről le, vagy fel a gyermekkocsit, mert a kicsi könnyen kieshet belőle. A karonülő gyermekkel különösen síkos időben menjünk óvatosan át az úttesten. részben azért, mert a járművek fékezési távolsága is nagyobb. részbén pedig a csúszós utakon könyebben eleshetünk. Emberi kötelesség, hogy a terhes és kisgyermekes anyákat segítsük a közlekedésben, járművekre történő fel- és leszállásnál. Segítsük a kisgyermekeket, az öregeket és a testi fogyatékos, vagv vak embertársainkat is.< A gyermekeket tanítsuk arra, hogy az idősebbeknek, betegeknek, terhes mamáknak,' kisgyermekekkel utazóknak adják át a helyüket, ez természetesen vonatkozik a felnőttekre, mutassunk jó példát. Fási Katalin Sorsok, dolgok, emberek H a j össze a kabátot és arra gondolok, hogy valahol a Hortobágyon ma hajnalban bizonyára jó libahúzás lesz. Valaki rámköszön. Egy asz- szony. — Nem tud aludni, hogy ilyen korán felkelt? Visszakérdezek. — Nagyon is álmos természetű vagyok, de ma anyuék- hoz rohanok, mert disznót öltek. Fények villannak az ablakokban. Mind több és több szentjánosbogár a nyirkos, ködös, téli hajnalon. Váratlanul mentő szirénája vágja ketté a csöndet. Ilyenkor szinte velőig hat. az átkozott sivítás, amely szinte n a 1 megdermeszti az embert. Az egyik ház előtt kisebb csoportosulás. Néhányon tolongnak, értelmetlen hangfoszlányok jutnak el a fülemig. A mentő fékez, majd újra csapódik az ajtó, megint felbúg a sziréna. — Talán még segíthetnek rajta — kapom el a szót. Világéletemben koránkelő ember voltam. Ismerem a hajnal varázsát és tudom, hogy a napszaknak is megvan a maga érdekessége, szépsége. Különösen így van ez tavasz- szal és nyáron, amikor • egy erdőszéli kakukkszótól hangos hajnal élményét néha három napért sem adná oda az ember. Ám ilyenkor is érdekes a hajnal. Pontosabban inkább különleges. Lehet, hogy azért, mert az éjszaka megpihent idegrendszer fogékonyabb, frissebb és az ember észrevesz olyan jelenségeket is, amelyekre máskor fel sem figyel. Kerékpár közeleg. Amikor elém ér, akkor ismerem csak meg a kéményseprőt, aki régen _ kitisztította a cserépkályhánkat. — Jó reggelt —, köszönök rá. Megismer, leugrik a bicikliről. — Ezek az átkozott kályhák. Ezek nem hagyják aludni az embert. Persze, jó pénz, megéri. .. Ha babonás lennék, azt mondanám: kéményseprővel hajnalban parolázni szerencsés dolog. De így nem szólok semmit, csak megyek a járdán, figyelem az embereket és várom, hogy kiveri dión... Szalay
