Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
Ne csak márciusb Egyre több a megyeben azoknak a kismamáknak a száma, akik az első vagy második gyerekkel otthon maradnak gyermekgondozási segélyen. Ez általában három — de a népesedéspolitikai intézkedések következtében egyre inkább —, gyakran hat esztendőre növekszik. Gondoljuk csak meg milyen nagy idő, amit a dolgozó asszonyok a munkahelyüktől távol töltenek. Még két hét szabadság után is nehéz újra kezdeni a munkát, hát még évek után. Sok kismamától hallottam, hogy kezdetben szaladnak a napok, elfoglalja őket a pici baba gondozása. A gyakori etetés, a főzőcskézés, mosás és a család ellátása. Később ahogy a gyerek növekszik, egyre inkább kezd hiányozni a nagyobb közösség. A brigád, a munkatársak, a valamihez szorosan tartozás érzése. Persze, nagyon jó dolog a gyermekgondozási segély. Édesanyának és gyermeknek egyformán. De nem jelentheti — és ne is jelentse —, azt hogy az asszonyok téliesen elszakadnak munkahelyüktől. Ma még elég gyakori a paKar nasz. „Jóformán el is felejtettek... Senki nem gondol rám... Igaz, egyszer eljöttek meglátogatni, de azóta sem tudom mi történik benn... Évente egyszer hívnak, aztán semmi...” Amikor visszamennek, egyrészt bennük van a bizonytalanság. Másrészt gyakran tapasztalják, hogy az otthon töltött idő alatt a bérük vagy egyáltalán, vagy csak kismértékben növekedett. Jócskán elmaradtak azok mögött, akik végigdolgozták az említett időt. Vannak persze olyan vállalatok, ahol többet törődnek a kismamákkal. Dicséret illeti a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot és a balassagyarmati Finomkötöttárugyárat — már csak abból is kiindulva, hogy jellegzetes „női” üzem mindkettő —, ahol rendszeresen összehívják a gyermekgondozási segélyen levő édesanyákat. Ilyenkor vendégül látják őket, beszélgetnek az otthoni, családdal, gyerekekkel kapcsolatos gondokról. s egyúttal ismertetik az üzem híreit, a terveket, elképzeléseket. Más gyárakban — öblöshanta üveggyár, * Zománcipari Művek, síküveggyár, Salgótarjáni Kohászati lézernek — évente csak egyszer, a nőnapon hívják meg az anyukákat. De a síküveggyárban és a BRG- ben még ez sem szokás. Ezért olyan döntés látott napvilágot — mindenütt tiszteletben kell tartani —, hogy a gyermekgondozási segélyen otthon levő kismamák fizetése nem maradhat el a hasonló munkakörben dolgozókétól. Vegyenek részt különféle rendezvényeken. És kapjanak tájékoztatót a gyár, az üzem, a termelőszövetkezet vagy a hivatal előtt álló feladatokról. Ez így helyes, mert a kismamákat nem lehet: „büntetni” a gyermekszülésért, gyermeknevelésért. Még akkor sem, ha néhány üzemben gondot okoz kiesésük. Minden kismama örül, ha számítanak rá, ha törődnek vele. Gondolnak rá munkatársai, brigádja. Mégpedig nemcsak egy évben egyszer, március 8-án, a nőnapon, fgy mindegyikük jobban kötődik munkahelyéhez, és nyugod- tabb szívvel tér vissza dolgozni. — Csatai — itók Zúzalékból fal Derecske!, egri, mályi téglagyárakból származó, máskülönben veszendőbe menő tégla- és cserépzúzalékot használ fel adalékanyagként a salgótarjáni Agrofil Építőipari Szövetkezeti Vállalat szintmagasságú és száznyolcvan centiméter széles vasbeton falelemek előregyártásához. Az elemeket —■ amelyeknek minősége megegyezik a kohósalak- blokkéval — a salgótarjáni Gorkij-lakótelepen lakásépítéshez használják. Az első ilyen szerkezeti elemekből emelt ötvenhat lakásos épület kivitelezését már meg is kezdte a j szövetkezeti vállalat. Fehér egerek A Szigetvárhoz tartózó tur- béki szőlőhegyen fehér mezei egerek tűntek fel. A csaknem hófehér szőrzetű rágcsálók csupán a színükkel térnek el normális küllemű társaiktól, nyilvánvalóan tehát albínókról van szó. Erre vall az is, hogy az orruk és a szemük piros. Az állatvilágban viszonylag megszokott jelenség az albinizmus, a mezeiege- reknél azonban elég ritkán fordul elő. A „fehérruhás” állatkákat szüret idején vették észre először. Megfigyelték, hogy számuk azóta egyre fogy — rövid időn belül bizonyosan kipusztulnak — mivel feltűnő színük miatt köny- nyű zsákmányává válnak a kóbor macskáknak, rókáknak, ragadozó madaraknak. A lombhullatást követően ugyanis nincs ami takarja a fehér egereket és a puszta földön szinte világítanak, s éppen ez okozza vesztüket. Új kerülőút 4,5 kilométeres új kerülőút épült Veszprém forgalmának tehermentesítésére. Az új útvonal lehetőséget teremt arra, hogy a 12 tonnánál súlyosabb járművek a belvárost kikerülve jussanak túl a megye- székhelyen. Ezentúl a Volán nyugati irányból érkező távolsági járatai is ezen az útszakaszon közelíthetik meg az autóbusz-pályaudvart. A Nógrádi Szénbányák központi épületében vannak örökké mozgó emberek. Őket keresik, ha a vízvezetékkel valami baj van. Akkor is, ha egyik vagy másik irodagép meghibásodik. A gondnokság iparosai, sokoldalúan képzett szakemberek. A mi feladatunk a szolgáltatás. Biztosítani a központi dolgozók számára a jó munkafeltételeket oly módon, hogy karbantartjuk a szükséges eszközöket — mondja Chlad- ni Nándor, a brigádvezető. — A kazánjavítástól a kulcsreszelésig, vízvezetéktől az irodagépek javításáig, asztalok, székek karbantartásáig sokféle munka van. — Ilyen a brigád összetétele is? — Igen. Én a kisiparban a bádogos és vízvezeték-szerelő szakmát tanultam. Lakatosként dolgoztam az acélgyárban, de 21 éve a bányánál vagyok. Zagyvarakodón bádogosként, az osztályozón karbantartóként, a fuvarozásnál hűtőgépjavítóként dolgoztam. Itt meg, ami jön. — Geszti József épületlakatos. Mede András, Olaj István asztalosok. Para Tibor műszerész, aki minden írógépet ismer. Már régóta orvosolja azokat. Ifjú Ondrék László villanyszerelő, de ha kell a hangosítót vagy a vetítőgépet kezeli. Ifjú Mede András segédmunkás, 17 éves. Ök tartoznak a brigádba és még — el ne felejtsem — Kovács József lakatos, akit Kovács III. néven az SBTC-ből sokan ismernek. Én is rúgtam az egyesületben a labdát 1954—60. között. Hol a jobbszélen, hol a halszélen, mikor hol volt rám szükség. — Régi már a brigád? — Nem. Tavaly alakítottuk. Én szocialista brigádtagként dolgoztam korábban is. Már aranyfokozatos vagyok. Többen is vannak itt korábbi brigádtagok, de csak tavaly határoztuk el, hogy szocialista brigádot alakítunk. Longau- er István, a gondnokság vezetője vállalta a műszaki, Vincze Gyula, a titkárság vezetője a politikai támogatást. — Mi a különbség a régi és új között? Mi változott mióta szocialista brigádként tevékenykednek? — Egységesebb, összeforrot- tabb lett a kollektíva. Azóta könnyebb a közös munkára, társadalmi munkára való mozgósítás. Teljesen közössé vált a munka, ami egyébként nagyon sokféle. A központ mellett a vendégház és a Gyurtvános is hozzánk tartozik. Van, amikor dekorációkat készítünk. Többször előfordul, hogy szabad szombaton vagy vasárnap kell végezni javítást, csőcserét, amikor , más pihen. Hétfőre, a munkahelyen rendnek kell lenni. Mindig az irányítja a munkát, akinek a szakmájába vág, a többi segít — mondja a brigádvezető. A gondnokság karbantartóit jóformán mindenki ismeri a vállalat központjában. Rájuk ugyanis mindig lehet számítani, ha valami baj van. Szolgáltatók, akik örökké kéznél vannak. B. J. TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET határozza meg a tanácsok és a nem tanácsi szervek együttműködésének formáit. Ez a rendelet kimondja, hogy a tanács valameny- nyi szintjén egyeztetni kell a tanácsi és nem tanácsi szervek tevékenységét: a fejlesztéseket, beruházásokat, valamint a lakosság szükségleteinek' jobb kielégítése érdekében végzendő feladatokat. Azt is kimondja a rendelet, hogy a tanácsok ellenőrizhetik a nem tanácsi szerveknél a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok megtartását és ezektől a vállalatoktól beszámolót is kérhetnek a testület elé. A tanácsoknak együtt kell működni a nem tanácsi szervekkel is. Mi több, közös intézményeket hozhatnak létre és működtethetnek is az érvényben levő rendelkezések értelmében. Értlíető ez, mert a megnövekedett igényeket a tanács saját erejéből nem tudja maradéktalanul kielégíteni. Szükség van a gazdasági szervek támogatására is. Vajon hogyan érvényesül a tanácsi és nem tanácsi szervek együttműködése Nagyorosziban? Erre kerestünk választ a községi közös tanácson. Elöliáróban ki kell jelenteni, hogy a közös községi tanács vezető testületé már 1972-ben élt a törvényerejű rendelet biztosította lehetőségével. A község területén levő gazdasági egységekkel együttműködési megállapodást kötött- Ebben azt rögzítették, hogy melyik gazdasági egység mit és miben tud segíteni, elsősorban a gyermekintézmények — óvodák, Együtt eredményesebb iskolák — működtetésében. Az is a tanács becsületére legyen mondva, hogy, az együttműködési megállapodást évenként felülvizsgálják, szükség esetén átdolgozzák vagy kiegészítik, összességében elmondhatjuk, hogy ez a tevékenység Nagyorosziban eddig meghozta a gyümölcsét, még akor is — erről még később szólunk —, ha a munka kisebb zökkenőkkel is járt. Vegyük sorjában, mit Is ígértek, és mit teljesítettek a gazdasági egységek. A Vegyesipari Ktsz például vállalta, hogy a gyermekintézményekben a kisebb felújításokat társadalmi munkában elvégzi. Ebben az évben a ktsz az általános iskolában a padok, fogasok, ajtók, ablakok javítását végezte el, zárakat javított, tábládat festett. De dolgoztak az óvodánál és a bölcsődénél is. Társadalmi munkájuk értéke több mint 15 ezer forint. Az óvodák, bölcsődék részére műbőr ülőkék készítését vállalta a Favorit Cipész KSZ. Arra is ígéretet tettek, hogy a sokgyermekes családoknak évente 2—3 pár papucsot készítenek. A kulturális élet javításához 5 e^er forint készpénztámogatást biztosítanak. Az ígéret megvalósult. A \ társközségben, Borsosbe- rényben az óvodában 42 kis- széket vontak be műbőrrel. Biztosították az anyagi támogatást a kulturális élethez, a gyermekintézményeket is forinttal segítették Az elvégzett társadalmi munka és az anyagi támogatás meghaladja a 10 ezer (forintot. Az ÁFÉSZ a művelődési otthon működéséhez 4 ezer forintot, a bölcsőde támogatásához 1000 forintot biztosított. Segítette az együttműködést a Borsosberényi Állami Gazdaság is. A szép példák mellett azonban akadnak olyan ígéretek is, amelyeknek megvalósítására sajnos, nem került sor. Például az Egyetértés Termelőszövetkezet ugyan leszállította a gyermekek játszásához szükséges homokot, javította az óvodai kerti játékokat, de immár két esztendeje' nem tesz eleget annak a vállalásának, hogy évenként 8 ezer forinttal segíti az óvoda üzemeltetését. Pedig az itt elhelyezett gyermekek igen nagy százaléka éppen a közös gazdaságban dolgozóké. Hasonló gond a községben levő Szondi Laka-, tos- és Szerelőipari Szövetkezet magatartása. Az együttműködési megállapodás még 1972-ben elkészült. Azt már át is dolgozták. Sajnos, a szövetkezet az átdolgozott megállapodást még a mai napig sem írta alá.. Az együttműködés kétoldalú. A tanács elsősorban az olyan üzemek dolgozói gyermekeinek elhelyezését tudja biztosítani intézményeiben — a bölcsődében, óvodában —, amelvek anyagilag is támci*- satják ezek fenntartását. Mindezeken túl a községi közös tanács a nem tanácsi szervek rendezvényeihez termet, illetve helyiséget biztosít. Elvégzi a gazdasági egységek hangoshíradói hirdetését és más, a vállalatokat segítő tevékenységét. Éppen ezért érthetetlen, hogy a több jó példa mellett a termelőszövetkezet, vagy a szerelőipari szövetkezet nem teljesíti, vagy egyáltalán nem írja alá a mindkét fél számára kötelező együttműködési megállapodástA tanács végrehajtó bizottsága nemrégen foglalkozott ezzel a témával, összegezve, azt állapította meg, hogy a nem tanácsi szervek és a tömegszervezetek összességében eleget tettek a megállapodásban vállaltaknak, lényeges lemaradás a pénzösszegek átutalásánál tapasztalható. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy felkérik a gazdasági egységek vezetőit: maradéktalanul tegyenek eleget az együttműködési szerződésben vállalt kötelezettségeiknek és a végzett társadalmi munka mellett pénzben is támogassák a gyermekintézmények, a művelődési otthon zavartalan működését. ÜGY GONDOLJUK, NEM egyedi eset zajlik le Nagyorosziban. A tanács törekvése — az intézmények közös mű- ködtetésére — igen hasznos. Ehhez azonban a tanács egymaga kevés. Az szükséges, hogy elsősorban a gyermek- intézmények zavartalan munkájának fontosságát a (gazdasági egységek vezetői is értsék meg. Ha a gyermek biztonságban van, akkor a szülő is több és jobb munka végzésére képes. Az együttműködő szerveknek, illetve azok vezetőinek ezt kellene jobban megérteniük, hiszen együtt eredményesebb a munka. Somogyvári László Kovács Piroska azon fiatalok közé tartozik, akik szakmunkásként gyorsan beilleszkedtek egy közösségbe, s szocialista brigádjukban szorgalmasan, becsülettel dolgoznak. Balassagyarmaton, a Budapesti Finomkötöttárugyár telepén talált magának munkalehetőséget, 2300 forintos keresetével elégedett. Tóth Magdolna brigádvezető irányítása mellett exportra készítik a divatos női ruhákat. Tálas Pálné szintén szocialista brigádban dolgozik, sőt ő vezeti a kollektívát. Munkám mellett tanultam a kötő-hur- koló szakmát, s talán rászánom magam a középiskolára is —. vélekedik. Majoros Györgyi a fiatalok korosztályát képviseli, akik a legnépesebb tábort jelentik a BUFI-ban, ahogy errefelé nevezik a korszerű balassagyarmati gyárat- A mosoly a munkahelynek, $ nem a fényképezőgépnek szól! Végh Istvánná Ludányhalásziból jár naponta munkahelyére, s 10 fős brigádjával szeretne mielőbb szocialista címet nyerni. Csakhogy a többiek is bejárók, s összehozni a szalagot ilyenkor már nagyón nehéz! — árulja el. Közülük többen szovjet exportra készítik a ruhácskákat. Antal Magdolna jelesre végezte vizsgáit a szakmunkás- képzőben. Szorgalmát és tehetségét ide is magával hozta, s tizenéves létére 2500 forintot talál havonta a fizetési borítékban. Most ruházati szakközépiskolában tanul tovább. Ku'csár József képösszeállítása NÓGRÁD — 1975. december 5., péntek £> 1
