Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-04 / 284. szám
Ä vevő szemével a szocialista brigádokról November 19-én férjemmel Salgótarjánban tartózkodtunk, ahol igyekeztünk bevásárolni a karácsonyi ajándékokat. Elsőnek a Lakberendezési Áruházát kerestük fel. A kötött- és divatáruk osztályán rendkívül előzékeny, udvarias kiszolgálók szolgáltak ki. A keresett gyermekruházati cikkekből bő választék volt, mindent sikerült megtalálni, úgy gyermekeinknek, mint saját részünkre. Ezúton szeretnék köszönetét mondani az ott dolgozó női kollektívának! Magam is kereskedő vagyok, kezdtem kutatni az udvarias kiszolgálás okát és a következő táblára bukkantam: Itt a Szakma Kiváló Brigádja és a kongresSzusi munkaverseny I. szakaszában a vállalati II. helyezést elért szocialista brigád dolgozik. A cím kötelez, a példa követendő. Hiszen mi olvasók és gyermekgondozási segélyen levő kismamák is sokat hallunk a kongresszusi munka- versenyről és örömmel nyugtáztam, hogy valóban vannak kiemelkedő kereskedelmi kollektívák, akik „szocialista módon dolgoznak”. Ami dicséretet érdemel, hogy minket vevőket is tájékoztatnak a szocialista brigádok elért eredményeiről. Hiszen vásárlásunk folytatása során hasonló feliratokkal találkoztunk a Pécskő Uzletházban is, ahol szintén nagyon előzékeny és kedves eladókkal találkoztunk. Hovanecz Istvánné, Herencsény, Béke út 18. Az olvasók fóruma , Levelezőink jelentik r Értékelték a kirakatversenyt Egy „ingázó megjegyzései Hosszú évek óta ingázunk Nagybátony és Salgótarján között. Ezért talán elnézik nekünk, ha néhány, az utazással, a vonatozással kapcsolatos, nem éppen kellemes dolgot szóvá teszünk. Ilyenkor ősszel, és főleg télen nem ritka az esős, hideg, zord idő. amikor —, szólásmondás szerint — a kutyát sem érdemes kiverni. Sajnos, nem ritka az sem, hogy a vonat — a menetrendtől eltérően — 20—30 perces késéssel érkezik. Tudjuk e tény jóformán megváltoztathatatlan: A MÁV-nak óriási erőfeszítésébe kei'ül a megduzzadt és lényegesen fontosabb teher- áru-forgalam maradéktalan lebonyolítása. Természetesen az időjárás is okozhat hasonló nehézségeket, amit ugyancsak tudomásul kell vennünk. De az már sehogysem érthető és nem térhetünk napirendre afellett, hogy ezt a gyakori 20—30 perces, sőt — nem egyszer — ennél is több kényszerű^ várakozást kint a szabad ég~ alatt — ha ügy tetszik — ázva-fázva kell eltöl- tenünk. Igen, a szabad ég alatt, egyszerűen azért, mert a nagybátonyi vasútállomás egyetlen, az utasok részére fenntartott helyiségében nem lehet. Nem lehet, mert a teremben levő néhány pad kevésnek bizonyul, másrészt a dohányosok kíméletlenül és kibírhatatlanul telefüstölik, ráadásul, az elavult, ősrégi kályhából sem mindig csak a meleg áramlik ki. Félreértés ne essék — de azt hiszem ez teljesen nyilvánvaló is —, hogy nem a MÁV legfőbb irányítóira berzenkedünk, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy országszerte milyen hatalmas munka folyik a korszerűsítés érdekében. De pontosan és éppen ezért megdöbbentő, hogy ugyanakkor Nagybá- tonyban nem tud az illetékes l is»»ahnjtlunt u jténxl November hatodikén az esti órákban vásároltam az ÁFÉSZ üzletében (Salgótarján, Állami Biztosító mögött). A buszmegállónál' vettem észre, hogy elvesztettem a pénztárcáimat a benne levő 300 forinttal. Visszasiettem a boltba és a pénztárnál érdeklődtem, hogy véletlenül nem találták- e meg. Őszintén szólva nem reméltem, hogy meglesz. Miután az adatok, a pénz összege, a pénztárca színe, alakja egyezett az általam elmondottakkal, az irodában hiány nélkül megkaptam a pénztárcámat. Azt is hangsúlyoznom kell. hogy hálaként semmiféle ellenszolgáltatást nem fogadtak el tőlem. így a kettős ünnepre vásárolhattam, sőt az ünnepek utánra is maradt pénzem. Az üzlet dolgozóira ezentúl megkülönböztetett tisztelettel gondolok és tekintek. Egy nyugdíjas pedagógus MÁV-főnökség egy másik várótermet megnyitni, a nem dohányzók, az idősebbek, a kisgyermekek. az olvasni, vagy éppen tanulni akarók részére. Azt is lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy valaki ne tudja az élethez szorosan hozzátartozó természetes, de néha igen szükséges 'dolgát elvégezni. Mert Nagybátony- han ezt sem lehet. Persze Salgótarjánban sem különb a helyzet, ahol ugyan van normális mellékhelyiség, de arról jobb nem is beszélni! Érthetetlen továbbá az is, hogy a pénztárnál nem adnak ki első osztályra szóló jegyet, mondván, hogy személyvonaton ilyen nincs. A kalauz viszont az ellenkezőjéről győzi meg az utast — mert ha beül — egyszerűen és érthetően kitessékeli onnan. Lehet, hogy túl igényesnek, netalán, bogarasnak tűnünk mi utasok, de ha már itt tartunk, megemlítjük a háborús időkre emlékeztető, a vonat menetsebességétől függő, pislákoló — megállás esetén —, teljesen kialvó világítást is. Különösen olvasás közben — ez sem valami szívderítő és mindennek mondható csak éppen korszerűnek nem. A sajtó (NÓGRÁD is) minden menetrendváltozáskor bőven foglalkozik az utasok érdekében történő mind kulturáltabb utazással. Biztosra vehető, hogy az említett problémák orvoslása nem lehetetlen. S vajon, mi mást szolgálna, mint "a sokat emlegetett kultúrált utazást? B. M. Nagybátony A KPVDSZ 75 éves fennállásának tiszteletére november 12. és 25. között országos kirakatversenyt rendeztek. A kirakatverseny /negyei értékelését az elmúlt napokban végezte el a KPVDSZ megyei Bizottsága, a MÉSZÖV és a megyei tanács kereskedelmi osztálya képviselőiből kijelölt bíráló bizottság. A verseny győztese a Nóg- rád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat salgótarjáni 400 3. sz. bolt üveg-porcelán, háztartási cikkek kirakata lett, melynek rendezője Langa Istvánné. A kirakatban jól csoportosított konyhai felszereléseket láthattunk ünnepélyes díszítéssel, amit hatásos és ötletes világítással oldottak meg. Különösen este volt szép látvány a függönyszerűen elhelyezett lámpasor, melynek fényénél jól mutattak a korszerű porcelánkészletek és a mo- dernkonyha-felszerelési cikkek. A kirakat rendezője nyerte el a KPVDSZ elnökségének díszserlegét. A verseny második helyezettje ugyancsak a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kirakatai közül került ki. A salgótarjáni Pécskő Uzletház 300 5. sz. méterosztályának kirakata, melynek rendezője Bánhelyi Imre. A kirakatban a szűk árucsoportból színben és minőségben jól összeválogatott férfi ruhaanyagot láttunk. Fokozta a hatású a középpontban elhelyezőit hatalmas váza, melyben ezüstfenyőből készített díszcsokor állt. Mesz- sziröl olyan volt a látvány, mintha egy hatalmas pillangó tévedt volna az üvegvitrinbe. A kirakat rendezője a KPVDSZ elnökségének serlegét kapta elismerésül. A verseny harmadik helyezettje, a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ 8. sz. ABC-áruhá- zának mirelitkirakata lett, melynek rendezője Lantos Zsuzsanna, fiatal kirakatrendező. A kirakatban a korszerű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen mélyhűtött zöldség- és gyümölcssorozatát láthattuk. ötletesen volt megoldva eszkimó figurákkal az árcédula. A kirakat rendezője a KPVDSZ elnökségének elismerő oklevelét kapta. A KPVDSZ Nógrád megyei Bizottsága a vállalatok vezetőinek javasolta, hogy a kirakatverseny nyerteseit részesítsék jutalomban. A megyebizottság és a megyei tanács kereskedelmi osztálya a versenyben résztvevő minden kirakatrendezőnek köszönetét és elismerését fejezte ki a kirakatrendezőknek címzett levélben, s ugyanakkor eredményes munkát kívánt a szocialista kereskedelem propagandájának fejlesztéséhez. Dudás Pál KPVDSZ MB. közg. biz. vez. Intézkedési terv a munkásvédeleméi t Jegyzőkönyv minden balesetről Vállalatunk rendelkezik munkavédelmi szabályzattal. A legutóbbit 1973. májusában adtuk ki, azóta hatályos. A dolgozók egészséges és biztonságos munkavégzésének feltételei általában biztosítottak. A problémát jelentő zsúfolt, elavult munkahelyek felmérése az ABEO szerint megtörtént. Megszüntetésükre a pénzügyi lehetőségek figyelembevételével a negyedik és az ötödik ötéves terv időszakára készült munkavédelmi intézkedési tervekben cselekedtünk. Az intézkedési terv végrehajtásáról a szakszervezeti bizottság a vállalat vezetőjét beszámoltatta, legutóbb 1975. november 20-án. A műszáki és munkaszervezési feltételek vállalatunknál javultak, a célgépek, újítások bevezetésével, valamint az üzemszervezési feladatterv végrehajtásával. A védőfelszerelés-, védőruházat-ellátás dolgozóink számára kielégítőnek mondható. Az időjárás elleni védőruhák közül az esőköpenyek beszerzése — gyártási problémák miatt — nehézkes. A védőital vállalatunknál nyáron szódavíz, télen forró tea, egészségre ártalmas munkakörökben — akkumulátor javító, festő, hű tő javító — védőétel (tej, C-vitamin, gyümölcsszörp) naponta szintén biztosított. Vállalatunk munkavédelmi szabályzatában előírt mind az új dolgozók elméleti és gyakorlati oktatása, mind az ismétlődő munkavédelmi oktatások rendszere, negyedévenként egy óra. Az oktatásokra év elején negyedévekre bontott oktatási tematika kerül kiadásra, valamint minden hónapban ismertetésre kerülnek az előző havi üzemi balesetek. A szociális és egészségügyi célokat szolgáló helyiségek minden üzemegységünkben meleg vízzel ellátottak. Az öltözők esetleges zsúfoltságát, korszerűtlenségét részben új beruházásokkal, részben az, öltözők fogasos rendszerűvé átalakításával igyekszünk csökkenteni. Üzemi étkeztetés vállalatunk területén nincs. A munkavédelmi felügyelő szemléken vesz részt, a feltárt hiányosságok megszüntetésére a helyszínen szóban vagy jegyzőkönyvileg intézkedik. A feltárt hiányosságok megszüntetésére az intézkedés minden esetben megtörténik. Az előirt védőfelszereléseket a dolgozók igénylik és használják. Az üzemi balesetek száma 1973-ban: 59, 1974-ben 66. 1975. szeptember 30-ig 50. Minden egy napon túli keresőképtelenséget okozó üzemi balesetről jegyzőkönyvet vesznek fel. Esetleg előfordul, hogy a baleset utólag kerül bejelentésre és kivizsgálásra. Minden üzemi balesetet szenvedett dolgozót kárigénye bejelentése nélkül is kártérítünk. Munkavédelmi őrök a karbantartó és a forgalmi utazó állománycsoportnál tevékenykednek. Észrevételeiket őrnaplóban rögzítik. Javaslataikat, egyéb észrevételeiket minden évben rendszeresen megtartott értekezlet formájában kicserélik. Kriston István VOLÁN 2. sz. Vállalat , szb-titkár Öregek megbecsülése Kisbágyónban Összeállította: Tóth Jolán . ivukues a játszótéren kj A kisbágyoni Vöröskereszt vezetősége bensőséges ünnepre hívta össze a község 65 éven felüli lakóit. Az ünnepelt, idős embereket Fülöp Árpádné, a Vöröskereszt járási titkára köszöntötte, majd ezt követően az óvodások, iskolások, KISZ-esek kultúrműsora varázsolt mosolyt a munkában megfáradt arcokra. ' Ezúton szeretnék köszöneTisztelt Szerkesztőség! A napokban olvastam a ~NÖG- RÄD hasábjain Viczián Erzsébet „A menyasszony mosolya” című cikkét. Nagyot* megragadott engem ez a cikk, számomra nagyon megható volt. Mert én megértem a menyasszonynak a boldog mosolyát. A készen kapott emeletes villáért bizony nem kellett megdolgoznia, izzadnia, csak esetleg eredményes tar nulást vártak el a szülők. Mi tavaly októberben költözködtünk be a magunk építette 3 szobás házunkba. S hogy addig a percig, míg ezt elértük mennyit kellett spórolni, gondolkodni, s dolgozni, azt csak én tudom, s a hozzánk hasonló építkezők. Bizony nem mosolygok én az esküvői képemen, mert házasságunkat is adóssággal kezdtük. Egy régebben fás- kamrának használt 5x2 méteres helyiséget tettünk magunknak emberileg elfogadhatóvá. S itt született meg két gyermekünk js. Közben 'orintőt forintra kellett rakjunk. mert állandóan nem •Ihettünk ilyen szerencsé<len '■■irülmények között. Üj családi házra vágytunk, tágasra és kényelmesre, mely csak a tét mondani Zachar Istvánné, Hajnal István pedagógusoknak, Fehér Sándorné óvodavezetőnek, Jambrik János Hazafias Népfront községi elnöknek, a párt-, állami és szövetkezeti vezetőknek azért a támogatásért, közreműködésükért, amellyel elősegítették az öregek napja sikerességét. Kolics Gézáné, községi Vöröskereszt titkár í issxhang miénk. Igen, nem segített ebben anyagilag senki, kizárólag a két kezünkre számíthattunk. De kitartásunknak, takarékosságunknak végre megvan'az eredménye. S hogy nincs bútorunk, fürdőszobánk — hál majd lesz! Es hogy 6 éve éppen a ház miatt nincs tv-nk, az sem baj. A ház már megvan, és én nem cserélnék azzal a boldogan mosolygó menyasz- szonnyal, mert Ö sohasem fogja megtudni, hogy az igazi érték, amiért az ember saját maga dolgozik meg. Természetesen kényelmesebb, kész, berendezett lakást birtokba venni, mint megizzadni érte. De valahogy becsület kérdése egy férjhezmenésért, vagy jó tanulásért elfogadni ilyen óriási ajándékot, amit talán a szülőlz nélkülöztek, amiért — éppen tsz-tagokról lévén szó — igen nehéz munkát végeztek. S talán lesz bennük any- nyi becsület, hogy szüleiknek legapróbb gondolatát is lesPau áss a boltra Sokan panaszkodnak az utóbbi időben a vizslási önkiszolgáló boltra. Körülbelül két hónapja, mióta új boltvezető és -helyettes került az üzletbe. Kifogás volt az áruellátásra. Szegényes a választék, kevesebb a vásárló Sokan járnak azóta a másik boltba. Panaszkodtak a tcire is. Tíz órától délig tart nyitva a zöldségesrcszleg. Ha terményeladás van bezárják az önkiszolgálót. Nem rendelnek fűtőolajat (mint eddig), pedig a téli fűtéshez elkerülhetetlen. Mit mond a bolt vezetője? — Tény, új kereskedő vagyok Vizsláson. A helyi szokásokat. formákat kevésbé ismerem. Féltem a tejrende- lestől, mert a megmaradó tejet nem veszik vissza. ,Ahogv megismerem a vásárlóinkat, javul a mi munkánk is. Előfordult, hogy bezártuk az üzletet, amikor a magtárba mentünk, de egy hónapban egyszer most is bezárunk, mert át kell forgatni a terményt. A zöldségbolt üzemelését a központ határozta meg ügy, hogy naponta csak 100 forintot forgalmazhatunk. Sok áru kárbavesz. A fűtőolaj- rendelés nem az én feladatom. Bár nem kötelességem, de eddig is összegyűjtöttem a rendeléseket. Megjegyezném: előfordulhatott néhányszor hiba, de állítom, a panaszokat legtöbbször rosszindulatból mondják. Szóljanak, ha valami hiba van, „szóból ért a magyar”. Utunk a helyi tanács elnökéhez, Kakuk Ferenchez vezetett: — Ezek a panaszok valósak, tehát nem erednek rossz- indulatból. Nem hiszem, hogy valakinek is útban állna a fiatal házaspár. Örülnék, ha több panasz nem lenne. Megkértük a központot, foglalkozzanak az ellenőrzéssel. Megtörtént. de a helyi tanács erről semmiféle választ nem kapott. Elvárnánk, ha az ellenőrzést befejezték, minket is értesítenének az eredményről. Bízunk abban, hogy végül is megtalálják a közös nyelvet az eladók cs vásárlók. Sándor Vilmos Megemlékexé* A héhalmi Ságvári Endre KISZ-alapszervezet fórummal egybekötött megemlékezést tartott a KMP megalakulásának évfordulóján. A fórumra meghívta a község első párttitkárát, valamint az őt követő titkárokat, vezetőségi tagokat, veterán kommunistákat. Az ünnepi köszöntő után az alapszervezet tagjai kérdésekkel ostromolták meg a község első párttitkárát, a meghívott vendégeket, akik örömmel válaszoltak a feltett kérdésekre. Farkas Lajos, a palotási tsz pártaiapsz. titkára Héhalom sék, s hogy legalább ily módon köszönjék meg a fáradozást, amit értük tettek. Tudom, hogyan kellett beosztani nekünk is a pénzünket, hogy az építkezésre jusson a legtöbb, de azért a gyerekeim sem legyenek csúnyábban öltözve, mint a másé. S én magam is csodálkozom, hogy mindez hogyan sikerült! A beköltözés napján talán én is olyan boldogan mosolyogtam, volna, ha éppen nem akkor kellett volna kórházba szállítani nevelő mamámat. aki súlyos műtéten esett át. Es most már apránként talán megtudjuk venni mindazt, ami még hiányzik, s minden egyes darabnak örül a család. De így van ez rendjén, s azt a boldogságot kéne látni, ami kislányom arcán ragyog, amikor a család annyira várt tv—jét hazahozzuk. Bizonyára több lesz az, mint bármilyen menyasszonymosoly! Kérem, ne haragudjanak, hogy mindezt megírtam, s kérem tekintsék úgy. mint az említett cikk visszhangja. Lenes Lászlóné Starján., Gizella út 3. NÓGRÁD — 1975. december 4., csütörtök
