Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-29 / 303. szám
Jakab József köszörűs szakm inkás 196G-ban tanulóként került a salgótarjáni Bányagép- gyártó Vállalathoz. Szakmai hozzáértéséről tanúskodik, hogy az üzemi kiváló ifjú szakmunkásversenyben az elsők között van. Jó munkája mellett aktív KISZ-es, két éve tagja a vállalati KISZ-vczetőségnek, tavaly választották meg alapszervi titkárnak. Őszszel vezetőképző tanfolyamon vett részt, most alapszervi névadóra készül. A napokban veszik fel a Kilián György nevet. Tervei között első helyen a tanulás ájl, jelenleg a szakmunkások középiskolájának 2. osztályát végzi. —Marcsó felv.— Új állalegés/ségügyi módszer A nemzetközi szakkörök figyelmét is felkeltette az az állategészségügyi módszer, amivel Tolna megyében már hat év óta folytatnak szervezett védekezést a nagytfzemi tehenészeteket fenyegető mastitis (tőgygyulladás) ellen. Ezt a betegséget elsősorban a áápi fejős okozza a teheneknél, és sok milliós kárt idézhet eiő a népgazdaságnak. A Tolna megyei Állategészségügyi Állomás úttörő kezdeményezését követésre érdemesnek tartják külföldön is. A lengyel állatorvosok társasága varsói székházéban a közelmúltban tartott tanácskozásra meghívták dr. Kováts Jenő címzetes egyetemi docenst, a Tolna megyei Állategészségügyi Állorriás igazgató főállatorvosát js, hogy ismertesse az általa kidolgozott és irányított magyar módszertA lengyelországi már a második eset volt, hogy egy- baráti ország a mastitis elleni védekezést, a Tolna megyei tapasztalatok ismeretében indította meg- Az előbbi években a Lucenecben tartott szakülés során hasonló ismertető előzte meg a szlovákiai védekezés megtárgyalását — közölte dr- Kováts Jenő, akinek közreműködésével színes dokumentumfilm is készült az úttörő magyar állategészségügyi munkárólMár nem dekoráció Két éve még diák volt a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában, most tanárnő. Gyors- és gépírást tanít és egy elsős csoport osztályfőnöke Gál Ildikó. A mozgalmi élettel már az általános iskolában ázoros kapcsolatba került. Először őrsvezető, később, mint rajvezető-he- l.vettes tevékenykedett. Aktív munkáját dicsérő oklevelek tükrözik. — Mikor és milyen körülmények között lett az Ifjú Gárda tagja? — kérdeztük. — A középiskolánkban, 1971-ben alakult meg. Az első évben megválasztottak az iskola szakaszparancsnokának. örültem a bizalomnak, de sok kellemetlenséggel is járt. Nehéz volt bebizonyi- tanom. hogy nem azért lettem szakaszparancsnok, mert a bátyám a városi Ifjú Gárda parancsnoka, hanem munkám elismeréséül. A Kommunista Tfiús^gi Szövetségnek 1970-től vagyok tagja. Egy év múlva, a vertikális rendszer bevezetésekor alaoszervi KISZ-titkár lettem. Az újjászervezett Ifjú Gárda-mozgalomban heti két előadáson az ifjúságpolitikai, határőrizet-ismereti, ifjúságvédelmi és polgárvédelmi témákkal ismerkedtünk. Aktív munkánk jó eredményeket hozott. A minden évben megrendezésre kerülő városi szemlén rendre az első helyen végeztünk — mondta büszkén Gál Ildikó. Kezében könyvet lanozgat- ra a következő óra feladatait nézegette, majd így folytatta: — 1974-ben kantam meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. Ez még hatékonyabb munkára serkentett. Ugyanebben ■z évben érteiIségiztem, de a mozgalmi munkát a tanulás mellett is folytattam. önálló előadásokat tartottunk az iskolában. Első . munkahelyemen, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán a pártiskolások KISZ- alapszervezetének titkárává választottak. Az érettségit sikeres felvételi követte, levelező tagozaton az egri tanárképző főiskolán, magyar—történelem szakon tanul. — Volt iskolám tanári karának kérésére visszamentem és tanítani kezdtem. Nagyon jó érzés a fiatalokkal foglalkozni, tanítani, nevelni őket. Sikerült elérnünk, hogy az Ifjú Gárda többé nem dekoráció! Sokat dolgoztunk érte, de megérte. Gál Ildikó szeptembertől a városi parancsnokkal közösen irányítja az Ifjú Gárdaképzést a városban. — Nagy feladat előtt állunk. Tovább kell mélyíteni és szélesíteni a mozgalmat. De, aki egyszer megpróbálta, soha nem hagyja abba. b. zs. f» a ü't m u is ic m s HIlfftTÜSn Messze mögöttünk van már az- idő, amikor úgy gondoltuk, hogy a pártnak, a pártmunkásnak akkor van igazán „tekintélye, ha szavára vigyázzba állnak az emberek. Szertefoszlott az a káros szemlélet is, amely kizu- r ílag azon mérte le egy-egy pártszervezet erejét, hogy mit tudott kiverekedni a felsőbb párt- és állami szerveknél. Ma azon mérjük a párt tekintélyét, befolyását, erejét, hogy mennyire értik, tisztelik és fogadják el Útmutatásait a lomege'k. S ezen mérjük a pártmunkások tevékenységének értékét is. Örvendetesen javult a vezető tisztségeket betöltő kommunisták marxista—leninista műveltsége, szaktudása. Sokan a fárasztó napi munka meliett középiskolát, egyetemet Végeztek. Nógrád megyében évente mintegy. kétezren tanulnak a különböző káderképzö tanfolyamokon. A politikai tömegoktatásban pedig évről évre húszezer ^ hallgatók száma. De vannak, akik pártfőiskolán tanultak, megint mások állami ösztöndíjjal ( tok- lőttek el esztendőket különböző iskolákban. Ezért ma már a pártmunkások jelentékeny részé nem rögtönöz, ha a falvakba, üzemekbe látogat, nem futtából tájékozódik, s eszerint alkot hevenyészett véleményt. A gazdálkodók és a közhangulat részletes ismeretével, elemzésével segítséget tud nyújtani. Az ilyen pártmunkást nem egyszerűen a beosztása, hanem a szakismerete, a jártassága is feljogosítja arra, hogy tanácsokat adjon, akár a gazdasági vezetőknek, akár a pártszervezeteknek, mindenkinek, akihez az alkotó munka szálai fűzik. Szándékosan említettem alkotó munkát. Még mindig van ugyanis a pártmunkának néhány régebben kitaposott ösvénye, amelyen gépiesen járunk oda-vissza. Elsősorban az értekezletekre gondolok. Nem a hasznos megbeszélésekre, hanem az olyan összejövetelekre, amelyek után kimondva vagy kimondatlanul az az érzése az embernek, hogy „ez is üresjárat volt.” Előfordul, hogy . ugyanazt a feladatot — más és más összetételben — tucatnyi szerv képviselői külön-külön is megtárgyalják. A termelőszövetkezeti gazdálkodás ügyes-bajos dolgairól például járási szinten rendszerint külön tartanak megbeszélést a szövetkezeti elnökök és a tanácsi szakemberek, külön a pártmunkások, a népfront, a fogyasztási szövetkezet, a bank és minden olyan szerv képviselői, akiknek valamilyen formában közük van a szövetkezeti gazdálkodáshoz, A pártmunkásnak természetesen mindéi megbeszélésen illik megjelennie. Vajon nem gyümölcsözőbb, hatásosabb lenne, ha az érdekeltek rendszeres időközönként együtt találkoznának a szövetkezeti gazdálkodás ügyeinek megbeszélésén? Így rengeteg időt takaríthatnának meg. s ami ennél is fontosabb: helyben a szóértést mindjárt közös elhatározás is követhetné. Legfőbb ideje, hogy szembenézzünk a pártmegbízatások, funkciók elosztásában tapasztalható fonákságokkal is. A megyében a párttagok 60—80 százaléka kapott a taggyűléstől rendszeres, vagy időszakos megbízatást. Aligha mondok újat azzal, hogy ezek mintegy felének három-négy funkciója van, de az sem ritkaság, hogy valaki hat-nyolc funkciót tölt be. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy a vezetők egy része csak viseli, de nem tölti be a funkcióját. Vannak azonban a túlterhelésnek egyéb következményei is. A tömérdek funkció előbb-utóbb a rutinmunka vakvágányára tereli, arra kényszeríti a pártmunkást, hogy egy-egy területen csak a régebbi tapasztalatait szajkózza, mert nincs ideje az új elsajátítására. A többi között a túlterheléssel függ össze az az^ eléggé általános jelenség is, hogy a vezető pártmunkások gyakran pem jutnak tovább az igazgatók, párttitkárok, főmérnökök, tanácselnökök, sgronómusok, állami gazdasági vezetők szobájánál. Pedig az, hogy valóra válik-e a párt politikája, nemcsak a vezetők körében, hanem ezer meg ezer munkahelyen dől el. Nem az igazgató, hanem a pártbizalmi, a művezető és a csoportvezető hallja meg előbb, ha a munkás méltatlankodik a szervezetlenség miatt. A brigádvezetőktől éé mindjárt a tsz-elnöktől kérnek választ a szövetkezeti tagok ügyesbajos dolgaiban. Gyakran megkérdezem a járási, a termelőszövetkezeti és az üzemi pártmunkásoktól: véleményük szerint mi nz oka annak, hogy a helyes elvek, jó ha'ározatok, alap- intezkedések ellenére sem tuujuic elemi egy sor területen azokat a célokat, amelyeket szükségesnek és elérhetőnek jelölt meg a vezetés. A választ rendszerint azzal kezdik, hogy mit tettek a jobb anyagellátás érdekében, milyen konkrét közigazgatási ügyeket intéztek el az utóbbi időben, de alig ejtenek szót az eszmei-politikai nevelő munkáról és a pártellenőrzés időszerű kérdéseiről. Helyes, hogy ■ az utóbbi években a gazdasági kérdések kerültek előtérbe a falusi pártmunkában, de az már nem, hogy pártmunkások átveszik a tanácsi vezetők, az állami gazdasági igazgatók, a tsz-elnökök, az agro- nómusok tennivalóit. Akkor dolgoznak helyesen, ha politikai eszközökkel igyekeznek segítséget nyújtani a gazdasági vezetésnek, de nem sajátítják ki azok feladatkörét. Ha egy-két elhanyagolható esetről lenne szó, azt mondanám: térjünk napirendre a dolog fölött, a fejlődés félrelöki az útból az ilyen felemás vezetési módszereket. Azonban a jelenség általános, s ma már egészen durva vadhajtásaival is találkozhatunk. Szórványosan ugyan, de előfordul, hogy a pártmunkások 14—16 órát dolgoznak, egyes helyi gazdasági, állami vezetők pedig nem használják ki lelkiismeretesen a munkaidejüket, egyes műszaki vezetők másod- és harmadállásban pénzt keresnek. Építőmunkánk minden időszakában; de ma kettőzötten fontos, hogy a párttag tisztségviselő a saját munkaterületén megismerjen mindent és mindenkit. Ismerje elsősorban a pártszervezeteket, hogy munka közben segítséget tudjon adni a feladatok megoldásában. De ennél sokkal szélesebb körre is ki kell terjeszteni a politikai munka hatósugarát. Ma még eléggé általános, hogy a községi pártszervezetek egyáltalán nem, vagy nem eléggé támaszkodnak a falusi értelmiségiekre, a falusi tanítókra, az orvosra, na agronómusra. Az év elején több mint hatszáz alapszervezeti titkárt erősített meg, választott újjá a taggyűlés Nógrádban. A mezőgazdaságban mindössze tíz olyan alapszervezet van, amelyet pedagógus irányít. A községi pártbizottságokban több mint 26(1 kommunista tevékenykedik. De közöttük mindössze 31 a pedagógusok, népművelők, orvosok száma. Javarészt fiatal értelmiségiekről van szó,' akiknek taníttatásáért anyagi áldozatot hozott az ország. Jogos az igény, hogy ezek az emberek ne csak szakmai feladataikat lássák el, hanem a szocialista világnézet hordozói, terjesztői és tudatos harcosai is legyenek. Jogos az az igény is, hogy a kom- níunisták sora — éppen a növekvő feladatok miatt — továbo gyarapodjon. Napjainkban szinte észrevétlenül válnak a földművelő emberek százai gépekhez, fejlett agrotechnikai eljárásokhoz értő szakemberekké. Ezek az emberek forradalmasítják a termelést, nekik köszönhető, hogy a megye sok-sok közös gazdasága soha nem látott rekordtermést takarított be az elmúlt években. Az ilyen gazdáknak már a szívükben is győzött a szocializmus. Az üzemekben ott van az új generáció, amely tudásban, öntudatban felemelkedett a szocialista gondolkodás színvonalára. Pártmunkásaink legszebb hivatása felismerni, meggyorsítani ezt a fejlődést, és kamatoztatni annak eredményeit a pártmunkában, a pártépítésben. k. r. NEM AZ AUTÓBUSZ vezetőülésében ül, hanem kényelmes fotelben, lábait el- nyújtóztatva. Jólesik így néha megpihenni egy kicsit — veregeti meg térdeit —, mert elgémberedik az ember: minden porcikája türelmetlenül várja már műszak után a lazítást, a felengedést, a pillanatot, amikor ellanyhulhat a figyelem is. Igen, a figyelem, az érzékek, idegek koncentrációja, amivel eddig nem is volt még baj: Simon Dezső, a Volán 2. számú Vállalat autóbuszvezetője ötszázezer kilométert tett meg baleset nélkül. Negyvenkét éves, s 1954 óta ül a volán mögött. — Világéletemben gépkocsivezető akartam lenni, s lettem is. A honvédségnél szereztem gépjárművezetői jogosítványt, hajtottam tehergépkocsit, személyautót, meg üzemanyag-szállítót is. — És 1955-től autóbuszt. — Igen! Leszerelés után azonnal jelentkeztem a Volán akkori elődjénél, a 33. Munkásarcok Csak ez, egy életre számú AKÖV-nél, ha jól emlékszem — márpedig így van, mert a jelentős dátumok megragadnak az ember agyában —, harmadnap már dolgoztam. Emlékszik még azokra a bódés fakaruszokra ? — Persze. — No, azon kezdtem, Ka- rancskesziből szállítottam munkásokat a tűzhelygyárba, nyolc éven keresztül, utána meg hat évig az acélgyárba. — Nem volt könnyű kezdet. — Nem. Tudja, éreztem a roppant felelősséget, hiszen harminc-negyven ember ült mögöttem a bódéba préselve Eleinte bizony nyomasztott a feszültség, kétszer nehezebb így vezetni, de aztán feloldódtam. Pedig még nehezebb .Játékom” is volt. A fakaru- szok után 63U-as, pótkocsis Ikaruszokat mellól, Lászlóvölgypu sztáról költöztünk be. — És azóta helyijáratot vezet. — Rónáról . hozom, viszem az utasokat, nagynéha kijárok Forgácsra is. Zsúfolt útMunka vonal, vigyázni kell nagyon. - Most nem dolgozik? kaptunk, az tintát, nem fáraszt, egyenesen veszélyes volt, fő- közben Soha nem jutott még leg csúszós időben. Rángatta eszembe, hogy kényszer lert- az embert egész nap, nagyon ne, szükséges rossz. Ellenke- — DEHOGYNEM: kiálltam kellett figyelni, mikor lép a zöleg... S, még a kikapcsoló- ötven percre, hamarosan újra fékre a vezető, mert vágód- dás Is: van egy kocsim, per- kezdem — néz órájára. De hatott volna keresztbe az sze, összehasonlíthatatlanul egyébként is, a húsz év alatt úton, mint az ostor, amit könnyebb vezetni,. mint a csupán egyetlen egyszer volmegsuhintanak. buszt, néha beülünk a csa- tam beteg, tavaly három hóna— De nem történt baj. Iáddal, elmegyünk valahová, pig. De hosszú Volt, komolyan, — Nem, egyetlen egyszer Szóval, szeretni kell! szenvedtem, nem találtam a sem. _ Gyerekek? helyem. Jó vezető? — ötéves lányom és két- Miután elköszön, mondja Annak tartanak... Meg éves fiam van a második há- Miklós Ernő, a személyfor- úgy gondolom, szeretnek az zasságomból. S tudja, a gye- galmi üzemvezető: utasok is; én nem szoktam reket már érdekli a motor; _ ök mj(r ilyenek. Minv eszekedni idegeskedni. ká- nézegeti, szerelné is talán. De denük a munka, s szinte fáj romkodm. És ez sokat jelent, hát az egy kicsit odébb van nekik a hiánya. meg' _ .... Lehet ennél szebben dicsérJ — Tarjam? — Már hat éve lakunk Zagyvarónán. Karancskeszi jobb így. — Húsz éve ül a volán mögött, igaz, lassan huszonegy már. Nem fáradt még? — Nézze! Szeretek vezetni. És én úgy vagyok vele, hogy amit kedvvel csinálok, nem ni? —karácsony— NÓGRÁD - 1975. december 29., hétfő
