Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Sporí

Emlékek az SiSTÍ’-s-ől

Titkos Pál:

OiEaláiu'olji six ember érzelmeit

„Amikor 1959 nyarán megkerestek az SBTC vezetői, nagy örömmel vállaltam a megbízatást. Nem csalódtam, mert úgy a játékosok, mint a vezetők —, de elmondhatom a szurkolókról is —, egy emberként álltak mellettem. A eélt akkor el is értük, bennmaradtunk az NB I-ben! A következő időben a jó közösségi szellem meghozta a még jobb eredményt es az SBTC a vidék legjobb csapata lett! Ez volt az én legnagyobb élményem Salgótarjánban! A legmélyebb benyomásom pedig az, hogy az emberi közösség, a játékosok és szurkolók egységes szeretete a csapat . iránt milyen nagy tettekre képes a sportban. De így van ez társadalmi életünkben is.

Az SBTC-nél eltöltött három fél év nem múlt el nyomtalanul eddig végzett munkámban. Ügy is mondhatnám. kitörölhetetlenül

megmaradtak a tarjáni emlékek. Az SBTC mérkőzéseit állandóan figyeleiTiimei kísérem- A sikerek örömmel, a balsikerek pedig szomorúsággal töltenek el. Ez is bizonyítja. hogy egy jó közösségben eltöltött három és fél év hosz- szű időre odaláncolja az ember érzelmeit volt csapatához, mint jelen esetben az SBTC-* hez.”

Mészáros József:

A szép emlékeket őrzöm én is

ális volt. Talán ezek a gondolatok ‘ nem a legkellemesebb emlékeket idézik bennem, mégis tanulságul szolgálhattak úgy nekem, mint másoknak.

A Salgótarjánban töltött két év mégis szép emlékeket ébreszt bennem! Számtalan kedves barátra tettem szert, és úgy érzem néhányan énrám is barátilag emlékeznek. Most, hogy egészségi állapotom miatt már nem vagyok gyakorló edző, több a szabad időm. Ezt felhasználva sokszor szerét ejtettem, hogy ■ Salgótarjánba látogassak. Ma a nyugodt ember szemlélődéséből látom igazán, milyen szép város Salgótarján, amelynek fejlődése egyenesen imponáló. Ameny- nyire megszépült a város, olyannyira a szép emlékeket őrzöm én is-”

Moór Ede:

Legszebb sikereim fűződnek a Stécéhez

Miről híres Salgótarján, miről ismerik a várost? Sorol* hatnánk: nemrégiben még a környékbeli bányákról, a több mint százéves gyáráról, a kohászati üzemekről, üveggyárairól, a modern városközpontról —, hogy csak néhányat említsünk. És az SBTC-ről! Igen, bármilyen furcsán is hangzik, a tarjáni NB I-es gárdát legalább olyan jól ismerik szerte az országban, mint a gyárak termékeit. Hányszor hangzik el távol a várostól a megyén kívül az idegenektől az érdeklődő kérdés: mi vafi a Stécével?

Nagy dolog, hogy Nógrád megye labdarúgósportját a legmagasabb osztályban immár 34. éve reprezentálja az SBTC. Minden évad egy-egy nagy csata, bizonyítás, hogy a tarjáni fiúk méltán vannak ott a legjobbak között Őrzik a hagyományt a maiak, akik ugyanúgy, mint elődeik idegenbeli mérkőzéseiken, ha úgy tetszik „követei” nemcsak a labdarúgásnak, de Salgótarjánnak is, felhívják d városra a figyelmet. Sokan cserélnének ezért a labdarúgócsapatért a várossal. Igen, más városok bizony irigykedve figyelik a tarjániakat és szívesen magukénak vállánál: a csapatot. Mert az SBTC-nek évről é ré mindig sikerül megmutatni, hogy ott a helye az NB 7-ben. Pedig hány nehéz pillanatot élt már meg az együttes? Mindig segített az ösz- szefogás, a lelkesedés, mert tudták a játékosok, mivel tartoznak klubjuknak, Salgótarjánnak. Nógrád megyének.

Sok barátot, szimpatizánst gyűjtött a csapat a több v.rt három évtizedes NB I-es szereplés alatt Biztos, hogy valamennyiüknek ott van a tarsolyában — melyik szurkoló nincs ezzel így — egy-egy kedves emlék, történet. Mi most nem a szurkolókat, hanem az SBTC-nél dolgozó edzőket kérdeztük, mondják el élményeiket Salgótarjánról, az SBTC-ről. Jóleső érzés volt hallani, mennyire szívükhöz nőtt a csapat és a mai napig' nosztalgiával gondolnak az itt eltöltött évekre. Az SBTC nevének említésekor bizony meghatottan emlékeztek, idézték a tarjáni éveket, gondoltak „fiaikra”, és a szurkolókra. Képzeletben talán újra felhangzott a mérkőzések előtti induló kezdő sora: „Az SBTC tizenegy mindig a győzelemre megy. . .”

Kiváló sportemberek egész sora dolgozott a városban. Tomecskó József, Kiéber Gábor, Bodola Gyula, Soós Károly nevét mindenki ismeri. De ugyanígy azokat a nagyszerű sportembereket is, akik nyilatkoznak összeállításunkban. Nem tudtunk minden edzővel beszélni, mint például Szűcs Györggyel, aki Iránban tevékenykedik. Pedig néílsiije nem teljes az összeállítás. Segítségünkre sietett — mint már annyiszor — László Imre, az SBTC alapító tagja, aki szívesen közölte:

„Szűcs György neves válogatott] játékos volt, mint edző azonban alacsonyabb osztályú együtteseknél tevékenykedett. Nálunk, kezdett, bátran „hozzá mertünk nyúlni” és élete legnagyobb sikerét Salgótarjánban, az SBTC-nél aratta. Nagyon szerette a várost, az SBTC-t — ma is ha találkozunk mindig felemlíti és büszke a S’écé első vidék- bajnokságára és arra, hogy a Népstadionban győzelemre vitte csapatát az Újpest ellen. (3:1). Amikor bajban volt a csapat, az első szóra visszajött és kihúzta a szekeret a kátyúból.

Ha már az »indításnál« tartunk, az SBTC-nél kezdte NB I-es edzői működését Szemző, Kiéber, Turay és Soós.”

Aztán égy játék a nevekkel és lejegyeztük azt a csapatot. amelyet a felszabadulás után itt dolgozó edzők neveiből állítottunk össze. Érdekes, hogy Soós és KUber kivételével csaknem mindenki saiát. posztján, szerepel.

Grosics — Soós. Moór, Kl"ber, Kovács I. — Szűcs; Dávid — Bodola. Marosvári. Mészáros. Titkos.

Nem is akármilyen együttes ez! Nézzük az emlékezéseket. Ami mindegyikben közös, azt itt írjuk le: valameny- nvien sikerekben gazdag új esztendőt kívánnak az SBTC- nek és a szurkolóknak.

Kovács Imre:

LegszíreseMsen síz emberekre gondolok

„Minden emberi visszaemlékezés nosztalgiával telített- A mi1 foglalkozásunkból eredően egy-egy csapat szereplése döntőep. meghatározza az edző jó vagy kevésbé jó emlékeit. Edzői pályafutásom során vidéken először Salgótarjánban töltöttem két évet. Bevallom bizonytalan érzések környékeztek, amikor erre ra döntésbe jutottam. A későbbiek során bebizonyosodott, hogy aggályaim nem voltak alaptalanok. Az első évi szereplés j viszonylag jónak mondható. Jómagam a második évtől vártaim ugrásszerű fejlődést, élőrelépást a csapat szereplésében. Elképzel ésemh e z

az alapot az adta, hogy hittem a ma^as szintű edzésmunkában. Közrejátszott ugyanakkor, | hogy a tehetséges fiatalok Ideértek, és egy olyan szakaszba jutottunk, amely biztosította volna a jó szereplést- A, szakmai célkitűzéssel szemben az akkdri vezetés türelmetlenséget tanúsított. A feltörekvő fiatalok az utánam következő évek során bizonyították, hogy elképzelésem re„Hirtelenjében mit tudjak mondani? Üjra csak azt, amit már elmondtam, amikor elbúcsúztam Salgótarjántól, hogy edzői működésem talán legszebb (legsikeresebb) évei fűződnek a Stécéhez. Amire büszke vagyok, hogy volt az SBTC-nek nagycsapata Géczy, Walkampf idejében, és ugyanígy nagyok voltak a tarjániak Oláh, Szojka, Jancsik korában, de a dobogóra velem jutott el a „harmadik aranycsapat”. Mindig szívesen emlékszem vissza az általam „szerkesztett” Szalay—Répás—Básti sorra, amely véleményem szerint akkor megérdemelte volna a nagyválogatottságot. De a többi játékos is eszembe jut. Jeok, K-metty és mások, akik mind nagyon derék sportemberek, és jó futballisták- Arra is szívesen emlékszem, hogy az elzŐ6ködésem idején sikerült kijutnunk nemzetközi porondra, s a7. UEFA Kupában indulni.

Szívesen emlékszem vissza a Salgótarjánban töltött időkre! Nem kéne elárulnom, de igaz. ami igaz: a bajnokságban elszenvedett 5:2-es vereség bizony fejbekóliritott. De az egyik szemem sírt. a másik meg örült, mert val-a-njü felián* go't azon a meccsen, a bajnokság nyitányán a régiekből....”

„A városba érkezésemkor először a Salgó merész csúcsát pillantottam meg. A hegyek ölében húzódó főutca nekem legalább olyan szép volt sétáim közben, mint a szemhatárt lezáró Pécskő, Ka- rancs, Kővár sziklái, vagy a csodálatosan szép új város- központ amely a modern építészet telitalálata.

Rövid időt, egy évet töltöttem a csapatnál, s legszívesebben az emberekre, azokra a barátokra gondolok, akik mindig és mindenben segítették munkámat, biztosították a nyugodt, alkotó légkört. Akikkel, ha leültünk a nekem legkedvesebb Beszterce étteremben, baráti beMarosvári Béla:

Edzői munkám során sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem úgy szervezési, szakmai mint személyi vonatkozásban. Mai munkámban is érzem, hasznos volt az SBTC-nél eltöltött egy év. Szinkronban voltam a szurkolókkal, de különösen a hozzáértő vezetőkkel és leginkább a játékosokkal! Nyugodtan dolgozhattam. Kevesen voltunk, de úgy. érzem, jó gazdái lettünk az ÍJBTC-nek- Különösebb búcsú nélkül jöttem el,, csupán a közvetlen vezetőktől búcsúztam, köszöntem el hivatalosan. Örülök, hogy lehe, , tőségem nyílik, — ha utólaszelgetesre, ma is nosztalgiát ,, .

érzek. Igen jólesik, amikor gosan ls’ ~ elbúcsúzni a felkeresnek fővárosi ottho- szurkolóktól, akiknek jó tava- nomban szi mérkőzéseket kívánok.”

Gro ics Gyula:

Figyelem sít el kísérem csapatuk szerepléséi

Salgótar jsinban éreztem magam

legjobban

a

„Nehéz időben vettem át az SBTC-t, hiszen az előző évben éppen hogy bennmaradt a csapat az NB I-ben. Kellemes emlékeim közé sorolom — most visszagondolva — azt a tényt-, hogy a később komoly sikereket elérő gárdát én hoztam össze. Básti és Szalay olimoiai aranyérmesek lettek. Répás és Jeck motorjai voltak az együttesnek. Üj szerepkört találtam Kmettynek és elindítottam pályáján Horváthot, Kajdit, Vargát, Szoót és Gecsét. Ma is szeretettel emlékezem valaAz

UEFA Kupában a görög

AEK ellen

mennyiükre, mert jól nevelt, intelligens fiúk voltak, akikkel bárhol meg lehetett jelenni, de a játéktéren sem vallottam szégyent velük.

Legszebb élményem az SBTC-vel a szovjetunióbeli kemerovói túra volt. Kevés embernek adatik meg, hogy Szibéria szépségét, gazdag- ságát^zemélyesen lássa és a^otfeni emberek felülmúlhatatlan vendégszeretőt élvezze. Mindemellett kitűnő ellenfelek voltak a játéktéren Persze, a hazai emlékek is kedvesek — ide sorolok minden olyan mérkőzést, amikor jól játszott a csapat. Magát a várost. Salgótarjánt csak csodálni tudtam. Én, aki csepeli játékos koromban a tarjáni Nemzeti Szálló recsegő falépcsőit is megjártam, igazán tudtam értékelni a Narancs Szálló minden igényt kielégítő komfortját, szépségét és természetesen a város- központ kialakítását. A bányászolt nehéz és veszélyes munkáját mindig nagyra értékeltem. de az igazi bányászokat itt ismertem meg. Jó- lelkű, becsületes emberek, és . jó pár igaz barátot találtam közöttük.

Végezetül elmondhatom, hogy 1968. januárjától 1970. június 30-ig voltam az SBTC edzője, és 24 éves edzői pályafutásom alatt Salgótarjánban éreztem magam a legjobban! Volt játékosaimat most is szeretem, és ritka találkozásaink alkalmával érzem, hogy ők is szeretnek engem. Ez megfizethetetlen!”

Ami a salgótarjáni edzöskö- désemet, munkámat illeti — őszintén mondom — ma is csak kellemes emlékeim, benyomásaim maradtak- Nem tudom még ma sem megmagyarázni, hogy mi volt az oka az elválásnak. Nem bántott senki. Tudomásom ' szerint éh sem bántottam senkit. Legalábbis tudatosan, szándékosan nem. Mindenki segített, mindenki akarta a maga módján, amit én: fiatal, sportszerűen élő és gondolkozó, a város nagv sportmúltjá* nak megfelelő, kitűnő képességű csapatot kialakítani. Olyan együttest, amely hosz- szú időn. keresztül ki tudja elégíteni a Város és a megye, igényes, és a labdarúgásért

nagyon is rajongó közönségét.

Sok szeretettel gondolok ma is azokra a politikai és sportvezetőkre, munkatársaimra, akik segítettek., És természetesen a fiúkra, akikkel együtt dolgoztam és akik hosszú éveken keresztül bizonyították, hogy érdemesek voltak a bizalomra. Vég nélkül sorolhatnám a neveket, ám mégiscsak egv példát említek, mert úgy gondolom, tanulságként szolgálhat mások számáraIgazi konfliktusom tulajdonképpen sokakkal Básti

Pista miatt volt. Ha akkor azokra hallgatok, akik nem szívesen, látták a csapatban — most tíz évvel később megállapíthatjuk —, az SBTC

együttese szegényebb maradt volna egy kiváló játékossal, aki ki tudja miért, mégsem lett állandó tagja a válogatott csapatnak.

Igazán nem udvariasságból mondom — mi célom lenne ezzel — még ma is állandóan és nagy figyelemmel kísérem csapatuk, az SBTC szereplését, és úgy tudok örülni győzelmeiknek, mintha magam is tősgyökeres salgótarjáni lennék.

összeállította: SZOKÄCS LÁSZLÓ