Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-24 / 301. szám

A Gontioilioflf\n ns iiregthről Szebbé, gondtalanabbá tesszük mindennapjaikat ÖREGEK napközi otthona, nyugdíjasok háza, klubja — egyre ismertebb fogalmak megyénk településein, s mind többen élvezik is előnyeit, szolgáltatásait. Ma már min­denki előtt jól példázzák azt a tényt, hogy ezek az -in­tézmények — tanácsi fenn­tartásban — az idős emberek iránt érzett szerető gondos­kodást fejezik ki. Egyre több példa igazolja, hogy a ki­sebb településeken, apróbb községekben élők sem feled­keznek meg az öregekről, a mindennapi munkából kivál­takról. A salgótarjáni járásban So­moskőújfaluban, Kisterenyén és Nagybátonyban egy arra alkalmas épületet a tanács felújított, s itt kedvük sze­rint reggeltől estig lehetnek, pihenhetnek, szórakozhatnak az idősek. Tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak — szinte — önköltségi ái'on. Az üzemek, vállalatok és intézmények szocialista brigádjai anyagi segítséget adtak és adnak a folyamatos üzemeltetéshez. A községi tanácsok — a sal­gótarjáni járásban — az öre­gek napközi otthonainak szer­vezéséhez, üzemeltetéséhez jelentős segítséget kaptak a megyei tanácstól és a járási hivataltól. A működő napkö­zi otthonok barátságosak, ké­nyelmesek és vonzók. A So­moskőújfalui, nagybátonyi és kisterenyei öregek napközi otthonában biztosítják a rendszeres foglalkoztatást. Megtartják a névnapokat, megemlékeznek a társadalmi ünnepekről, amit az úttörők, kisdobosok és KISZ-fiatalok tesznek színessé. Most kará­csonyra készülnek, s az óvo­dások, általános iskolások ke­resik fel az idős dolgozókat. Megnéztük a mátraverebély- szentkúti szociális otthont is, ahol csodálatosan szép kör­nyezetben épült házban élnek a munkában megfáradt em­berek. Itt rádió, televízió és könyvtár nyújtotta szórakozá­si lehetőségek mellett új kul­turális foglalkozások is meg­honosodtak. Az otthonban szép, barátságos környezet­ben, kétágyas szobákban lak­nak és a házaspároknak kü­lön szobát is biztosítanak. Itt az idős emberek magukénak érzik a szociális otthont és igyekeznek is érte valamit tenni. Sok kézimunka, hím­zés és festés csinosítja a la­kószobákat, folyosókat. AZ OTTHON vezetői el­mondták, hogy a munkahelyi közösségek milyen sokat tet­tek és tesznek az otthon la­kói életének megszépítésében. Rendszeres látogatói a szoci­ális otthonnak a kányási bá­nyaüzem, a nagybátonyi FŰ- TÖBER, a harisnyagyár, az anyagraktár szocialista bri­gádjai. De ellátogatnak ide a gyöngyösi építők és a gyön­gyöspatai termelőszövetkezet szocialista brigádjai is. Egyik alkalommal magnót, más al­kalommal gyümölcsöt hoznak az otthon lakóinak. A mátra- verebélyi iskolások és óvodá­sok karácsonyi műsorral ké­szülnek ebben az évben. Bata Jánosné gondnok és Iracska Lászlóné élelmezés­vezető elmondta, hogy a szo­cialista brigádok tevékeny­sége bizonyítja: az öregek megbecsülése, a róluk való gondoskodás, az értük vég­zett önzetlen társadalmi mun­ka milyen szép emberi voná­sokat takar. A szociális otthonokban a lakók egészségügyi ellátása jó. A körzeti orvos hetenként kétszer látogat ki, de szük­ség esetén azonnali orvosi el­látásban részesítik a rászo­rulókat, Megnéztük a kony­hát, s ott tisztaság, rend és jó illat fogadott bennünket. Itt az étkezés kitüntetett sze­rephez jut az otthonlakók életében. A jó, ízletes étel beszédtéma, s bizonyos prog­ramot, örömet nyújt számuk­ra. Tudjuk azt, hogy nincs a megyében olyan telepü'és, ahol az öregek napját ne ün­nepelnék meg. Társadalmi szervek, üzemük, vállalatok közös összefogásával rendezik meg ezt a szép ünnepet, amit az idős lakosság vár és öröm­mel fogad minden évben. Ám, megbecsülésük, tiszteletük igazi kifejezése az, ha hét­köznapokon is törődünk ve­lük, támogatjuk őket. A meglátogatott napközi ■ és szociális otthonok külső rend­je, belső felszereltsége azt bizonyítja, hogy egyre többet teszünk az idős emberek megbecsülése és tiszteletben- tartása érdekében. AZ ÄLLAM évenként csu­pán az öregek napközi ott­honainak létesítésére, fenn­tartására — országos vonat­kozásban — százmillió forin­tot biztosít. Mégis nélkülöz­hetetlen az az önzetlen segít­ség, amelyet munkahelyi kö­zösségek, a társadalmi szer­vek adnak öregjeinknek, mert ezzel egyre gondtalanabbá, örömteljesebbé tesszük min­dennapjaikat. Ennek ellenére van még tennivaló, s tőlünk a most még dolgozó, az idős embereket megbecsü löktől függ az elkövetkező években — a példák nyomán —, ho­gyan tesszük még gazdagab­bá, szebbé, gondtalanabbá életüket, gy- — s. öl A lej;bensőségesebb családi ünnepen min­denki igyekszik haza szeretteihez. Kelle­mes az estét együtt tölteni. Vannak, akiket az unne munkájuk e napon is köt. kiragad az vt- nepi hangulatból. Közülük beszélgettünk néhánnyal. Száméi László Száméi László mentőápoló a berceli állomáson. — Mi . már megszoktuk, hogy a karácsony is csak olyan nap, mint a többi. Az 1973-as karácsonyra emlé­kezni fogok egy ideig. Szol­gálatban voltam. Éjjeli nul­la óra tízkor jött egy riasz­tás Szentéről. Egy akkori kollégánk felesége vajúdott. Mikor kiértünk, láttuk, hogy Fehér István hárították az üzemzavart, es­tére minden rendbe jött. . . Verner János vasútiso- rompó-kezelő a galgagutai 13 A őrházban. — Egy éve karácsonykor három fenyőfám is volt, pe­dig szolgálatban voltam. Egyet állítottak Vácott a pályaud­var előtt, egyet Nagyoroszi­Nyitott ajtó Mióta az öreg nyugdíjba ment, megváltozott a légkör, megszűnt a családiasság' — hallottam nemrég egy gép­gyárban. Az „öreg”, a régi igazgató. Szeretettel beszéltek róla munkások és műszakiak, idősek és fiatalok. Minden­ki ismerte, szinte mindenkinek akadt egy története segítő- készségéről, megértéséről, közvetlen emberi magatartásá­ról. Mindig nyitva állt az ajtaja, bárki bemehetett hozzá, bármilyen ügyben — mondták jellemzésként. És egy kis sajnálkozással, hogy az a nyitott ajtó már a múlté. Az új igazgató másfajta ember. Mindent maga szeret kézben tartani, percre beosztott a napja, a nagy ügyek között nem jut ideje csip-csup dolgokra. Egy ember ügye, legyen bármennyire fontos, valóban mindenkor apróság egy vállalat bonyolult működéséhez viszonyítva. Magánügyünk, ha gyengélkedik a gyerek, ha megint veszekszik a főbérlő, ránk tartozik a csőrepedés, a hivatalos idézés, a magas vérnyomás, a családi perpatvar. Ránk tartozik, de mégsem csupán ránk van hatással. Ügye­inket, bajainkat magunkkal visszük munkahelyünkre is, közérzetünk, hangulatunk munkánkra is rányomja bélye­gét. Magánügyünk rögtön közügy lesz, amint idegességünk­ben selejtet gyártunk, elrontjuk a szerszámot, vagy a ki­mutatást, netán ráripakodunk munkatársunkra, beosztot­tunkra. Hol a határ? Egyáltalán, szabad-e, lehet-e éles határt vonni magán- és közügyeink közé? A gépgyár régi igaz­gatójának az volt a véleménye, hogy nem. A nyitott ajtó a bizalom jele. Fontosnak tartotta, hogy az emberek tud­ják, nem zárkózik el problémáik! elől. Bölcsen számolt ve­le, hogy többnyire úgyis végső esetben fordulnak hozzá, nem tartott attól, hogy szobája panaszirodává alakul. Meg­hallgatta az embereket, bár gyakran csak tanáccsal, jó szó­val tudott segíteni. A hivatalos ügyek kibogozására a vállalati jogtanácsoshoz küldte a látogatókat, a lakástalano- kat kitartásra biztatta. Az új igazgatónak erre nem jutott az idejéből. A kinevezés utáni évben viszont megszervez­te a gyár saját, kedvező feltételű lakásépítési akcióját, az első lakók azóta már be is költöztek. A jogtanácsos mellé két másik jogászt alkalmazott, kifejezetten azzal a fel­adattal, hogy a dolgozók helyett ők, a szakemberek jár­janak el a rájuk bízott hivatalos ügyekben. A két igazgató más-más módszerrel, de hasonló szem­léletet képvisel. A nyitott ajtó és a merev időbeosztás csak látszólag, a külsőségekben különbözik. A régi igazgató maga beszélgetett az emberekkel, az új létrehozta azt a szervezetet, amely érdemben foglalkozik dolgaikkal. Ki-ki a maga módján, de munkája, a gyári élet részének tartja, hogy az emberek ne maradjanak magukra gondjaikkal, ott számíthassanak támogatásra, ahol dolgoznak. A sajnálkozással emlegetett nyitott ajtó mégis azt jel­zi, hogy a megértés, a jó szó értéke magasabb, mint gon­dolnánk. A bizalmat nem pótolhatja hivatalos szervezet. Igazgatóknál sem, de a közvetlen főnököknél még kevés­bé. A vezetői alkalmasság próbája az is, hogyan tudnak bánni az emberekkel. Képesek-e műhelyben, irodában, üzemrészben, szövetkezetben megteremteni azt a nyugodt, bizalmas légkört, amelyben az emberek szorongás nélkül említhetik meg gondjaikat, örömeiket, anélkül, hogy ez a fegyelem rovására menne. A bizalom nyitott ajtói, a megértés, munkahelyünk emberi légköre sokszor fontosabb, mint a magasabb fize­tés, a kiemelt jutalom. A jó vezetők még akkor sem fe­ledkeznek meg erről, ha nehezükre esik, mert náluk van baj a gyerekkel, vagy náluk áztatta el a falat a csőrepe­dés. V. E. A jobb tervellól-ásért A Nógrádi Szénbányák tervezőirodájában igyekez­nek jól kihasználni az év végéig még rendelkezésre álló időt, hogy javítsák a tervellátottságot. Nagyobb részt a vállalat saját mun­káihoz készítenek terveket, de dolgoznak külső megren­deléseken is. A November 7, Szocialista Brigád villamostervezéssel foglalkozik. Bakos János irá­nyításával a szorospataki 5 kilovoltos föld alatti villamos hálózat és transzformátor­állomás terveit készítik. Ezen kívül több bányai új létesít­mény tervei is asztalon van­nak. Tóth Endre és Szűcs István irányításával a mélyépítő és vízellátás tervező szocialista brigád megyei jellegű víz-, szennyvíz-, út- és mélyépítő­munka tervein dolgozik. A gépészeti szocialista brigád pedig Pál Bertalan vezetésé­vel a kányási bunkeradagoló és az osztályozóra épülő új széntörő-berendezés terveit készíti. Hozzáfogtak a zalai olajprogram gépészeti tárgyú beruházási terveinek munká­lataihoz is. Deme Jánosné a szülés eléggé előrehaladott állapotban van már. Balas­sagyarmatra kellett szállítani az asszonykát. ötven perc alatt tettük meg a 25 kilo­métert. Síkos volt az úttest, sok volt a kanyar. A mama jajgatott. Nyugtattam, biz- tatgattam, közben már azon gondolkoztam, hol állítsam meg a kocsit, hory levezes­sem a szülést. Végül is sze­rencsésen beérkeztünk, s rá 5—10 percre megszületett a baba. Fiú! Mi is örültünk... Az ÉMÁSZ nógrádkövesdi kirendeltségének vezetője Fe­hér István.' — Nehezen múlik az idő ügyeletben. Az elektromos áram viszi a fényt a lakások­ba, melegíti a keltetőgépeket, járatja a motorokat. Elég egy kis üzemzavar, és minden megáll. Csendes karácso­nyunk volt 1973-ban. Délután egyszer csak jelzés futott be. Galgaguta alatt vezetéksza­kadás történt. Riasztottam a szerelőket. Arra gondoltam, hogy karácsony estéjén sö­tétben nem maradhatnak az emberek. Kedves a fenyőfa gyertyája, de világításnak ke­vés. Szerencsére a hiba he­lyét hamar felderítették, el­bán, egyet meg Balassagyar­maton. Mind a három előtt elpöfögött a szerelvényünk. Kezelő voltam akkor á Vác— Ipolytarnóc szakaszon. Néz­tem ki az ablakon, láttam, hogy a házak ablakai mö­gött csillognak a fenyőfák. Másnap délelőtt 11 órára ér­tem csak haza. A kisunokám Verner János már hetente csak egyszer fűt­jük be a kemencét. Azelőtt Rákospalotán dolgoztam, ott sütöttünk karácsonykor is. Segéd koromban a mesterné állított a műhelyben kará­csonyfát. gyakorlásul csinálta kis perecekkel díszítettük. Később aztán kópéskodtunk karácsonykor. Nemcsak ke­nyeret hoztak sütni stérbe — bérsütésre —, hanem kalá­csot is. Ha volt valami johb formájú, összesúgtunk ket- ten-hárman, betettük a forrd kemencébe, kicsit megégett, s aztán szóltunk a tulajdonos­nak, hogy elrontottuk, fizes­se ki, és vonja le a bérünk­ből. így lett. aztán karácso­nyi beigli a péklegényeknek. Laczó János Érsekvadker- ten, a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet elletőgulyása. — Szeretem a jószágot. Ka­rácsonykor is dolgozunk. Az állat akor is enni ‘ kér, é* megborjadzik, ha jön az ide­je. Egy éve karácsonykor éj­jel négy el.lés volt. Az első kilenc, fél tíz tájban. Üszőcs- ke lett. A második tízkor jött, s nehezebb volt. Segítségül kellett hívnom a három őrC. Világra segítettük a kis bi­kát. A következő is az lett, de olyan komplikáció jött köz­be, hogy orvost kellett hív*! ni. Ültem a biciklire, men-j Izsáki Ernő fogadott. Rögtön az volt az első: „mit hoztál?”, pedig már megkapta a karácsonyi aján­dékát, egy ródlit. Az idén, ha szolgálatban leszek, itt a 'kis „bakterházban” karácso- nyozom Megszoktam már én is, megszokta a család is. 1967- től vagyok vasutas. Sikeres újítási év Sikeres újítási évnek köny- ! vélhetik el az ideit a ZIM salgótarjáni gyárában. Már novemberig több mint száz­ötven újítást nyújtottak be a dolgozók, amelyek közül — különösen jelentős — kilenc- venkettő származik a szocia­lista brigádok tagjaitól, s ezek gazdasági értéke meghaladja a kétmillió-négyszázezer fo­rintot. Az elő- és utókalku­láció alánján megállapították: az összűjítások hatvanöt szá­zaléka az anyaggal történő ta­karékoskodásra irányul- Szá­mottevőek az importból szár­mazó zománcfestékek, a fi­nomlemezek és az ásványgya­pot jobb felhasználását cél­zó újítások. Műszaki átadás Ságújfahiii A ságújfalui óvoda tervét a járási hivatal műszaki osz­tálya Demus Sander vezeté­sével társadalmi munkában elkész'tstte. Az összefogást jelzi, hogy a nógrád.megyeri Petőfi Tsz is segített- Elvégez­te a tereprendezési munkála­tokat. A község lakossága nyugdíjasoktól a fiatal szak­munkásokig serénykedett az építkezésnél. A gondolat felvetésétől ki­lenc hónap telt el. Az éoület műszaki átadása az elmúlt héten megtörtént. Januárban iogos tulajdonosa!, a legkiseb­bek vehetik birtokukba az új léíesí'.ményt. Deme Jánosné körzeti ápo­lónő Cserhátsurányban. — A betegek karácsonykor is betegek, a rászorulóknak szükségük van egészségügyi ellátásra. Minden karácsony­kor akad egy-két „töltöttká- poszta-mérgezés”, ha valaki túl sokat vesz magához a jó­ból. .. Vagy 2—3 éve baleset is volt. Emlékszem, már le­szállt az éjszaka, lefeküd­tünk, amikor megverték az ablakot. „Jaj, Ilonka, jöjjön gyorsan, itt, az utcán felbo­rult a szekér”. Siettem, kap­tam magamra valamit, fog­tam a felszerelést — beta­kartam a két gyereket, fel sem ébredtek —, ‘és igye­keztem a sérültekhez. Élet­veszély nem volt szerencsé­re, de az egyiket másnap azért beküldtük röntgenre... ★ Izsáki Ernő pék volt Becs­kén, ma már nyugdíjas. — 1934-ben jöttem ide. ak­kor még 21 falum volt, most tem érte. Nem szólt egy szót sem, csak jött velem. Miife el­láttuk a tehenet, dőlt rólunk a víz. Három óra tájban megjött a negyedik, megint üsző lett, minden baj nélkül. Délben már otthon ebédel­tem. Az idén is karácsonykor leszek szolgálatban, de utol­jára. Jövőre nyugdíjba me­gyek. Lejegyezte: Gáspár Imre Fotó: K. J.—M. Z. Laczó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents