Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
/ Kozúii balesetek főbb tényezőiről A közúti baleseteknek, mint minden balesetnek, objektív és szubjektív okai vannak. Nincs olyan baleset, melynek alapos vizsgálattal ne találnánk meg az okát. Mindenekelőtt nézzük meg most a gépjárműveket, s azok műszaki állapotát úgy, ahogy a műszaki vizsgán kell lenni, s ahogy a forgalomban részt vesznek. Az intézkedésnek, mely a gépjárműveket 3 évenként hatósági műszaki vizsgának veti alá, elkerülhetetlenül meg kellett születni, mert a balesetek vizsgálati eredményei ezt sürgették. Megszületett tehát a határozat, hogy a közlekedésbiztonság érdekében vizsgáztatni kell a gépjárműveket. Elismerés illeti azokat az embereket, akik nagy szakértelemmel és hozzáértéssel, lelkiismeretességgel, jóindulattal, de nagyon következetes szigorúsággal végzik ezt a munkát, melynek eredménye, a műszaki okokból bekövetkezett balesetek számának lényeges csökkenése. A FÉNY HIÁNYA VESZÉLYES Akkor mi a baj? — vethetik fel a kérdést, látszólag jogosan. Először kezdjük a fékekkel, melyek — kézi és láb — mindig üzembiztosnak kell lenni. Azok is. A baj ott van, hogy a fékek működtetésével egy időben a gépjármű hátsó részén piros fényű lámpáknak kell kigyulladni. Sajnos, a mindennapi életben nagyon gyakori, hogy csak az egyik, vagy egyik lámpa sem ég. Ugyancsak a fénnyel van baj, amikor rosszul beállított vagy átkötött lámpával közlekedik valaki, nem beszélve arról, ha ezt a szabálytalanságot fokozza a 4—6, de előfordul, hogy 8 lámpának a működtetésével. Igaz, ilyen kocsival találkozva előírás szerint lassítani, sőt, szükség szerint meg kell állni. Nagyon helyes, csak azt nem értem, hogy miért uralhatják az utat egyesek így a becsületesek rovására, veszélyére?! A fény hiánya is veszélyes. Gyakori eset, hogy csak helyzetjelző lámpát használnak egyesek, s azt a látszatot keltik, hogy állnak, vagy még messze vannak. Éjjel a látásunkban egyébként is optikai csalódás lép fel, és ezt csak elősegítik azok, akik a tompított fény helyett helyzetjelzővel, s azt is csak egyik oldalon égetve közlekednek. Fény hiánya gyakran van az irányjelzőnek is. Vagy olyan gyenge a fény, hogy nappal a tükröződéstől, éjjel a másik fénytől nem lehet Igtni, vagy nincs is fény, mert nem működik az irányjelző. A vizsga és a gyakorlat eredménye között hogyan lehet ilyen szélsőséges eltérés? Egyszerűen úgy, hogy a műszaki vizsga előtt a vizsgára felkészítik a gépjárműveket, de a vizsga után nem ellenőrzik, és főleg nem tartják karban ezeket a közlekedésbiztonsági berendezéseket. NEM APRÓSÁGOK... Egy karambol után viszont nem mindig lehet megállapítani, hogy működtek-e, s hogyan ezek a berendezések, vagy éppen a gépjárművezető volt a figyelmetlen valamilyen oknál fogva. A megelőzés egyszerű módja a közúton tartott műszaki ellenőrzés és a hanyag gépjárművezetők következetes felelősségre vonása. Még mindig a gépjárműveknél maradva, hihetetlennek tűnő, de valójában baleseteket előidéző „apróságokról”, „egyénieskedésekről” szólnék. Az egyik a gépjármű külső esztétikája. A „terepszínű” vagy a' „teledekorált” kocsi a tulajdonos szemében lehet divat, a közbiztonság szempontjából viszont nem, mert az ilyen „gépjármű-csodabogarak” elvonják a másik vezető figyelmét: mert egy pillanatot csak vet a szenzációra, másrészt pedig nem is mindig jó politikai reklám a külföldiek előtt sem egy közel cirkuszi reklámnak tűnő tákolmány. A kocsi legyen régi, szerény, de ápolt. A legszembetűnőbb dolog az ember karaktere, jelleme. Csak egy típust, a törtető, agresszív típust emelném ki, de nemcsak itt, s így, hanem az életben a forgalomból is. Ez a típus az, melynél nincs szabály, nincs előírás. Ezek azok, akik záróvonalon átlépve folyamatosan haladnak, lakott területen belül nyolcvannal előznek, ha van lehetőség, ha nincs, nem adnak utat, nem térnek ki stb. .. ők megússzák, és ott hagyják vérbe fagyva, vagy árokba borulva azt — azokat —, ,akit — ákiket — árokba, fának, járdára kényszerítettek. MEGELŐZNI A BAJT... A másik problémát az „együvegesek” — csak egy üveg sör. csak egy féldeci rövid, csak egy pohár bor — jelentik. Nem az egy miatt, hanem ami azt követi. Emberek vagyunk. Ma egy üveg sör, melyet meg sem érzek, nem is veszik észre, tehát nincs baj. Van, mert egy üveg egy idő után délelőtt egy üveg, délután egy üveg. s a végén „teljes magabiztonság”. Hihetetlen, hogy a hatóság ne venné észre, hogy a borozók előtt álló gépjárművek utasain kívül a vezető is iszik. Azt mondjuk, legfőbb érték az ember. Akkor ne legyünk álhumánusak, és ne csak akkor történjen inté/ke- . dés, ha baj van, hanem előtte, a bajt megelőzve. Ki nem deríthető okokkal, esetleg nem a látási és útviszonyoknak megfelelően vezette járművét, okkal zárnak le ügyeket, pedig ha mélyebbre ásunk, ismeretlen tettes' ellen kellene eljárást indítani szándékos veszélyeztetés címén, amikor a neveletlenségénél fogva gépjárművéből az úttestre szór — dob — sörös-, boros- stb. üveget, szándékosan gázol el macskát, kutyát stb. Gondoltak-e már arra, hogy az úttestre dobott üveg szilánkja, vasdarab stb. a gumiba ágyazódva addig marja befelé magát, míg szerencsésebb esetben sima defektet okoz? Az elütött állat tetemén végrehajtott fékezés pedig kidobja a járművet, nagyon könnyen katasztrófális következményekkel. Sorolhatnám még tovább, hogy a biztonságos vezetést mik befolyásolják, de még nagyon sok mindent kellene megemlíteni. Remélem, ha most a leglényegesebb dolgokra felhívtam a gépjármű- vezetők figyelmét, és a legközelebb módom lesz folytatni, az önök, a kedves olvasók segítségével ismét tehetünk valamit a közlekedési balesetek megelőzéséért. Lakatos Géza Megdicsérjük n gepkocsikarokrol... Nemrég tájékoztató jelent meg arról, hogy az év eddig eltelt időszakában az Állami Biztosító több mint 400 millió kártérítést fizetett ki az országban a kötelező gépjármű- felelősrégi biztosítás alapján, mely lényegesen több, mint 1974. hasonló időszakában volt. Megkérdeztük az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatóságát, hasonlóak, vagy el- térőek-e a tapasztalatok Nógrád megyében az országos tapasztalatokhoz viszonyítva ? A kérdésre válaszolva elmondották. hogy Nógrád megyében 1975. november közepéig 3 millió 395 ezer forint kárt fizettek ki. Ez 19,7 százalékkal __ nevesebb, mint az előző év hasonló időszakáig kifizetett kár. 1973-ban hasonló nagyságrendű volt a kártérítés nagysága, mint ebben az évben. A közúti balesetek legtöbbször gyorshajtás, szabálytalan előzés, és az elsőbbségi jog meg nem adásából eredtek. A kártérítési összeg csökke- nisének okát abban, látjuk, hogy csökkent a totálkárok száma, de ugyanakkor jelentősen megnövekedett az úgynevezett koccanásos — kis- összegű károk száma. A kárdarabszám növekedése szükségessé tette, hogy növeljük a gépjárműkár-szemlék időtartamát. Az ügyfélszolgálat színvonalának javítása. a kárrendezési eljárás gyorsítása érdekében december 1-tól minden hét szerdai napján Balassagyarmaton, pénteken délelőtt Szécsény- ben és pénteken délután Pásztón tartanak gépjármü- kár-felvételi szemlét az AB gépjárműkár szakértői. Balas- sagya: maton CASCO-biztosi- tás alapján kifizetésre kerülnek a helyszínen a készpénzben rendezhető károk. Salgótarjánban továbbra is a hét bármely munkanapján bejelenthetik gép- járműkáraikat a károsultak, a gépjárműkár-szemle egyidejű felvétele mellett. Bata János 1987 óla dogozik ■ mint gépkocs;vezető Ka- rancskesziben a Karancsvö’gvi Építőipari Szövetkezetnél. Vezetői engedéllyel 1955 óta rendelkezik és eddig 500 ezer kilométert vezetett ba'esetmentesen. Munkáját le'ki'S- meretesen végzi, a rábízott gépkocsit karbantartja, munkatársaihoz jó a viszonya, és tapasztalatait mindig átadja a fiatal gépkocsivezetőknek. A sebesség pszichózisa Mi történik az autósztrádákon 7 A GÉPKOCSI megszületésétől napjainkig nagyon sokat változott ennek a közlekedési eszköznek a jellege, műszaki szempontból egyre tökéletesebbé vált, ugyanakkor azonban a gépkocsik számával egyenes arányban nőtt a közúti balesetek száma is. A balesetek jó része a gépkocsivezetők hozzá nem értéséből és lelkiismeretlenségé- ből ered. Minden gépkocsivezető az autósztráda teljhatalmú urának képzeli magát. Pedig az autósztrádán elsődleges követelmény a gyors és folyamatos haladás. Éppen az autósztrádán van a legnagyobb szükség a körültekintő előzésre, az előzés biztonságát pedig nemcsak az előző, hanem a megelőzött járműnek is garantálnia kell. Szinte azt mondhatnánk, hogy napjainkban az „egymásba szaladás” korszakát éljük. A városokban és a városokon kívül mindennapos jelenség az egymásba szaladás, különösen télen, amikor a csúszós úton vagy a sűrű ködben még könnyebben szaladnak egymásba a gépkocsik. Az effajta baleset már annyira megszokottá vált, hogy az emberek nem is mérgelődnek. Egy-egy összeütközésnél a gépkocsivezetők kiszállnak, mosolyogva névjegyet cserélnek és elindulnak a következő koccanás felé. Súlyosabb esetekben összeszedik a kocsi darabjait, elszállítják a gépkocsiszerelőhöz, és abban a biztos tudatban, hogy a biztosító úgyis fizet, elmennek a következő gépkocsikölcsönzőig és a kölcsönzött kocsit pontosan a megadott időpontra az elmaradhatatlan koccanás jeleivel vissza is szolgáltatják. A Közlekedésügyi Minisztérium felmérése szerint 1988. júniusától 1969. júniusáig összesen 1821 haláleset, illetve súlyos sérülést okozo koccanásos baleset történt. Az esetek 40 százalékában a balesetet okozó járművek között úgynevezett nehéz gépkocsi, autóbusz vagy kamion szerepelt. És a felmérésben csupán a súlyos kimenetelű egymásba szaladásokat tüntették fel, hiszen talán lehetetlenség lenne . összeszámolni, hány kocsi tér haza a mindennapos koccanás jeleivel. Mindenesetre, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a gépkocsik egymásba szabadása nagyon sok esetben végződik halállal. A FENT EMLÍTETT balesetek elkerülése végett a gépkocsivezetőnek mindig nyitott szemmel kell vezetnie, figyelni kell az előtte és mögötte haladó járművek jelzéseire, és mindig számítania kell arra, hogy adott esetben hirtelen meg tudjon állni. Nem egy esetben csak a pontos reflexek menthetik meg a gépkocsivezetőt a tragédiától. Minél hosszabb az út, annál inkább lanyhul a gépkocsivezető figyelme és koncentrálókészsége. Az út hosszával arányosan növekszik fáradtságérzete, nagymértékben hatnak rá a környezeti tényezők. A környezeti feltételek is gyökeresen megváltoztak. Néhány évvel ezelőtt a gépkocsi Képünkön az ii.j KRESZ-ből vizsgáznak a gépkocsivezetők. A hómikterényei Zagyvavül- gye Termclőszöveikezeiben is megrendezték a KIIEEÍ'-oktatást, és vizsgát is tettek a gépkocsivezetők. Ketten a tesztlapokat tanulmányozzák. fák, bokrok vagy zöld rétek mellett suhant el. Manapst ' a fák helyét elfoglalták a reklámfeliratok, olyannyira, hogy még az útjelző táblákat sem vesszük észre miattuk. A reklámfeliratok színes kaval- kád jában szemünk már az elakadást jelző tábla piros háromszögét sem látja meg. A vezetés okozta túlzott fáradtság nem egy esetben megmagyarázhatatlan dührohammá fajul. Ma már nemcsak az autósztrádák környéke változott meg, hanem megváltoztak a gépkocsivezetők és más fogalmat alkotunk a távolságról is. Néhány évvel ezelőtt egy hoszabb úton több pihenőt iktattak be. Arról nem is álmodtak az emberek, hogy egyfolytában tegyék meg a Róma—Párizs közötti útvonalat. De még talán az sem jutott eszükbe, hogy egy nap alatt jussanak el Rómából Milánóba. Manapság pedig gyakorta hangoztatják: „Négy óra alatt tettem meg a Róma— Milánó közti utat”. Azt azonban már gyakran elfelejtik hozzátenni, hogy „szerencsére épségben meg is érkeztem.” LE KELL szögeznünk, hogy a mai gépkocsivezető mindig siet, időre kell érkeznie, rohannia kell, sürgősen el kell intéznie valamit. A gyors közlekedésre pedig kizárólag a gépkocsi ad módot. Manapság alig van már gépkocsivezető, aki elmondhatja magáról: még egy koccanásom sem volt. Sőt, addig fajult a dolog, hogy a balesetmentesen vezető gépkocsivezető nem is igen dicsekszik azzal, hogy „érintetlen” a kocsija. És ha így haladunk, rövidesen oda jutunk, hogy az óvatos gépkocsivezetőt valóságos lelkiismeretfurdalás gyötri, amiért még nem volt balesete. Bobál Ferenc 1974. augusztusától dolgozik ugyancsak a Karancsvölgyi Építőipari Szövetkezetnél, mint gépkocsivezető. Vezetői engedélye 1957 óta van, s ez idő alatt 700 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. Szereti a szakmáját, munkáját legjobb tudása szerint végzi. Munkatársaival jó a kapcsolata, tapasztalatait átadja a fiataloknak, az érdeklődőknek. Megrójuk Kovács Miklós, salgótarjáni lakos (Ybl Miklós út 36.) személygépkocsijával a megye- székhely belterületén 20 kilométerrel lépte túl a megengedett sebességet. A Szabálysértési hatóság 1600 forintra büntette és vezetői engedélyét három hónapra bevonta. Hajnak József, salgótarjáni lakos (Nagymező út 22.) is átlépte a megengedett sebességet. Az ő büntetése 1200 forint és tőle is három hónapra vonták be a vezetői engedélyt. Egyed Gyula, mihály- gergei lakos (Lenin út 55.) motorkerékpárra] közlekedett és , a megengedettnél jóval gyorsabban ment. Büntetése 1000 forint és a vezetői engedély itt Is három hónapra „ugrott”. Komodi Tibor István, bujáki lakos (Damjanich út 40.) személygépkocsival közlekedett, de vezetés közben szeszes italt fogyasztott. A szabálysértésért 1200 forintra bírságolták és vezetői engedélyét hat hónapra bevonták. Ne essünk pánikba! A Csehszlovákiában végrehajtott szokatlan kísérletnek az volt a célja, hogy bebizonyítsák: a vízbe süllyedő autóból az esetek túlnyomó többségében megmenekülhetnek az utasok. Egy Skoda—L. típusú kocsi, megfigyelők és újságírók csoportjának szeme láttára 30 km órás sebességgel belezuhant egy nyolc méter mély medencébe. A mesterséges katasztrófa kilogrammjának • elemzése a következőt mutatta: a gépkocsi csaknem három percen keresztül a víz felszínén maradt, s csak azután kezdett süllyedni — a medence fenekét 5 perc 8 másodperc múlva érte el. Két utasnak sikerült a kocsi ablakán kimásznia még a süllyedés első percében. A többiek addig maradtak az autóban, amíg az meg nem telt vízzel — ekkor már ki tudták nyitni az ajtókat és felúsztak a víz felszínére. A megfigyelők véleménye szerint a mesterséges baleset kiválóan alkalmas volt annak bebizonyítására, hogy tíz eset közül kilencben megmenekülhetnek az autó utasai, ha a katasztrófa pillanatában nem esnek pánikba. NÓGRÁD — 1975. december 16., kedd
