Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

Eseményekről Szépekben pillanatkép a Pasztán megrendezett országos úttörőbirkózó- yiadalról Ä védők gyűrűjében: Kemény küzdelmet hozott a Novem- t er 7. kézilabdakupán az St. Építők—DVTK találkozó. Konyha két arca. Az egyik képen elszántan érkezik (jobb oldalt), a másikon széttárt karokkal örül az SBTC ötödik fújjanak, amelyet ő szerzett. f. A labdát már eldobta az ózdi játékos. A felvétel a Novem­ber 7, kóziiabdakupán készült (Herbst Rudolf felvételei) Erdészek Az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagy­marosi erdészete a Börzsöny hegységi közjóléti parkerdő kialakítási munkálatai során a hegyestetői kilátót helyreállí­totta és a zebegényi Szőnyi István SC természetbarát­szakosztály tagjainak hathatós közreműködésével abban őr- szobát rendezett be a társa­dalmi erdei szolgálatban részt­scgílsége vevők számára. Ezzel lehe­tővé. vált a Duna-kanyar bal parti területén, a Nagymaros Zebegény térségében elhelye­zett közjóléti létesítmények rendszeres és állandó védel­me. a felügyeleti szolgálat el­látása. Ugyanakkor az együtt­működés bizonyítéka az erdé­szet és a természetbarát­szervezetek közt kialakult jó kapcsolatnak. Egy sportember halálára Mindene volt a labdarúgás. Jónevű játékos volt szűkebb hazájában, Balassagyarma­ton, de külföldön is sik&reket aratott. Amikor visszatért, új­ra ott láttuk a pályán, s ami­kor szögre akasztotta a fut- ballcipőt, a fiataloknak adta át tudását. Edzősködött a MÁV-nál, a Dózsánál, a fú­zió után a BSE-nél foglalko­zott a serdülőkkel. Egyetlen mérkőzésről sem hiányzott! Még betegen is eljött vasár­naponként a pályára. hogy szurkoljon kedvenceinek. A pályán, a lelátón, a szurko­lók között érte a halál, 51 éves korában Vadkerti Jenőt, amikor a balassagyarmati fi­úkat biztatta. Sírjánál ott áll­tak barátai, a város sportolói. Igazi sportember távozott kö­zülünk. Kosárlabda Kellős forduló — kettős vereség BSE II.—SBTC 96:52 (40:23) Budapest, v.: Czifráné. SBTC: Bokodi (1), Bablena (16), Kővágó (5), Juhász (13), Anda (4). cs.: Kulhavi (13), Nagy (—-). Edző: Pancsovai Nándor. A magyar bajnokcsapat tartalék együttese két NB I- es "játékossal megerősítve állt ki az SBTC fiataljai élűén. Az eredmény a bajnokságban nem számit. Így az edzőknek alkalmuk nyílott taktikai el­képzeléseik gyakorlására. Az ellenfél taktikája a 7. per­cig kedvezett az SBTCmek, s 14:12-ie vezettek. A szryras emberfogásra áttérő BSE át­vette a játék irányítását, s a 14. percben már 21:18"ra változtatta az eredményt. A 14. perctől a mérkőzés végé­ig egészpályás letámadással a kitűnő játékerői képviselő tartalékcsapat taktikai és erőnléti fölényével az SBTC már nem tudott megbirkózni. Hajógyár—SBTC 63:53 (28:25) Budapest, v.: Kocsis. Vitéz. SBTC: Bablena (7). Szertné (15), Gerled (2), Szarvasné (6), Juhász (17). es.: Kővágó (4), Bokodi (2), Anda (—), Nagy (—), Edző: Pancsovai Nándor. Az NB I-be jutásért küzdő ellenfél eddig egyetlen vere­ségét Salgótarjánban az SBTC'tői szenvedte el. Így érthető, hogy felkészült a ta­lálkozóra. A mérkőzés kez­detén Bablena és Szertné szoros őrizetet kapott. így a változatlanul jó formában játszó Juhász 11 pontjával a 17. percig a tar jani ak vezet­tek. Ezután „működésbe lép­tek” a játékvezetők, s szü­netig 19 személyit osztottak ki a tarjániak között Szünet után Bablenát már az első percben kipontozták. A 16., illetve 17. percben 52:49-nél, amikor úira kétes­sé vált. a mérkőzés kimenete­le. újabb három tarjáni játé­kos pontozódott ki. Így a mérkőzés kimenetele már nem volt kétséges. M L. Atlétareménységeink Neve: Czuder Tamás. Születési helye és ideje: Salgótarján. 1962. február 5. Magassága: 182 cm. Súlya: 68 kg. Foglalkozása: tanuló. Klubja: SKSE-sportiskola. Edzője: Angyal János. Három évvel ezelőtt még az iskola sakkbajnokságán in­dult. Harmadik lett. Késve ment a fordulókra, később aztán végleg hátat fordított a sakknak. Czuder Tamás at­léta, és háromszoros orszá­gos baj nők! Három porcelán plakettet őriz, amit a Népsta­dionból hozott haza a nyáron. A serdülő B kategóriában in­dult és megnyerte a négypró­bát, a súlylökést, és a gerely­hajítást. Biztos, hogy a négy­próba volt a legnehezebb, hi­szen 51 induló közül állhatott fel a dobogó legmagasabb fo­kára úgy. hogy 80 gáton 12,6- ot. súlyban 10,64-et, távolban 518-at, 300-on pedig 41,2-őt teljesített. Az összpontszáma 1894 volt Tamásnak és a második helyezett 1823 pontot ért el. Súlylökésben 12,06-al, gerelyben pedig 39,94-gyel végzett az első helyen. Nem lebecsülendő a több mint fél­száz Induló között elért 7. helyezése távolugrásban. 506 centiméterrel. Kértük edzője véleményét. Angyal János: „Tamás jó fizikai adottságokkal rendel­kezik. Dicsérnem kell szorgal­mát is. Még hatodikos volt, amikor valamilyen rendez­vény miatt elmaradt az edzés, ő azonban megérkezett a pályára és egyáltalán nem zavarta, hogy nincsenek ott társai. Elmondtam, mit kell csinálni és nekilátott. Gyűrte a köröket másfél órán át. Igaz, ugyanakkor, hogy ez még a -játékos korszakban« volt. Azóta a rendszeres mun­ka meghozta gyümölcsét. Amiben javulnia kell Tamás­nak. az a türelem. Gyorsan, szeretne .jó eredményt elérni. Kicsit türelmetlen önmagá­val szemben. Mindene az at­létika.” Czuder Tamás: „Tulajdon­képpen gagarinista vagyok. Úgy kerültem a Malinovszkij útra, a testnevelés tagozatos osztályba, hogy Nagy István tanár egy ellenőrző versenyen felfigyelt rám és átküldött, hogy ott a helyem a tagozato­sok közt. Mindhárom győze­lemnek nagyon örülök, de a legjobban a gerellyel elért győzelemnek. Elmondom, mi­ért. Egymás után peregtek a számok, négypróbában indul­tam. Közben szóltak, hogy közeledik a gerelyverseny, menjek, dobjak. Mindenki tudja, nagyon fontos. hogy az ember megszokja a ge­relyt, jó gerellyel dobjon. Én egy rossz gerellyel dobtam és elsőre 30,94-et. Ettől sem en, sem más nem dobott töb­bet. Igaz. előfordult, hogy 40 méteren felül is sikerültek dobásaim, de nem volt hegye a gerelynek. Nagyon örültem azért is. mert legyőztem azt a fiút. aki az országos vidékbaj- nokságon megelőzött, ahol én csak harmadik lettem. Nyol­cadik osztályos vagyok, jövő­re a gépipari szakközépisko­lába szeretnék járni. Szeret­ném megvédeni a bajnoki cí­meket. (SZ> .Valami elkezdődött az életemben!’ Török Bódog liusz éve irány ltja női kézi labda-válogatott unkát A szövetségi edzőknek, ka­pitányoknak — nevezzék őket bárhogyan is — általá­ban nem túlzottan irigylés­re méltó a dolga. Nem kell a bizonyításhoz a magyar labdarúgás utolsó egy évti­zedének szövetségikapitány forgószínpadát idézni. Elég annyit illusztrálásul a témá­hoz megemlíteni, hogy a ki­mondottan sikersportágnak számító öttusában dr. Nagy Imre a maga ötéves „uralko­dásával” már a veterán ka­pitányok közé tartozik. Mindezt előrebocsátva csak fokozódhat az emberben a tisztelet Török Bódog iránt, aki — nem tévedés! — húsz éve irányítja a magyar női kézilabda-válogatott felké­szülését. Pontosan 1955. no­vember másodikén kapta a megtisztelő megbízatást. A ju­bileum küszöbén a nemzet­közileg is elismert szaktekin­tély így emlékezik a kezdet­re: — Akkoriban sokkal ritkáb­bak voltak a válogatott-ta­lálkozók, 1 csapatom bemutat­kozására egészen 1956. már­ciusáig kellet vámom. Az NDK elleni erfurti találko­zón személyesen nem lehet­tem ott. Amikor a rádióból megtudtam, hogy nyertünk, úgy éreztem: valami elkezdő­Sorokban Túravezetői tanfolyamot rendez a Nógrád megyei Ter­mészetbarát Szövetség 1976. első három hónapjában. Tíz héten át heti egy alkalommal háromórás képzést kapnak a résztvevők. Jelentkezni no­vember 30-ig lehet a megyei szövetségnél. December 27—28-án Salgó­tarjánban a város felszabadu­lásának tiszteletére újonc serdülő, és ifjúsági asztalite­nisz-versenyt rendez a városi szövetség. ★ Kecskeméten befejeződött a megyei sakkbajnokcsapatok osztályozója az NB II-be ju­tásért. Nógrádot a ZIM kép­viselte és pont nélkül az utolsó helyen végzett. A to­vábbjutás a Kecskeméti Ti­pográfia sakkozóinak sikerült. A további sorrend: 2. Gyön­gyösi Energia 3. 3. Nyíregyhá­zi Spartacus 2. 4. Miskolc Közlekedés 2, 5. ZIM Vasas 0 győzelem. dött az életemben, amit foly­tatnom kell! És Török Bódog hallgatott az ösztönös megérzésre. Válo­gatottunk melletti ténykedése olyan sikerekben gazdag idő­szakot ölel fel, amelynek fel­idézésekor, értékelésekor le­hetetlen lenne az eredménye­ket nem összekötni, párhu­zamba állitani a kivételesen eredményes edzői munkával, öt világbajnokságon dirigálta a magyar lányokat, akik 1957- től kezdődően a következő eredményeket érték el: 2., 5.. 1., 3., 4. Tehát éppen félidő­ben. azaz tíz évvel ezelőtt ért el játékosaival a csúcsra. Az­óta sok műiden történt, tu­lajdonképpen az utóbbi ered­mények is dicséretre méltó­ak. Mégis természetes, hogy legszívesebben ma is az 1965- ös diadalról beszél — Igazán felszabadultan az 1965-ös dortmundi vb'n ne­vettem utoljára. Nem azért, mintha a maiakra különö­sebb panaszom lenne, de va­lahogy abban a gárdában többet, nagyobb kohéziót élez­tem. Eleimé, Schmidtné, Ha- jekné, Romhányiné és a töb­biek egymást múlták felül, szakmailag és emberileg egy­aránt. Azóta valahogy ki­csit megváltozott a világ, rá­adásul sosem tudtam azzál a csapattal pályára lépni, ame­lyikkel a felkészülés során dolgoztam. Valóban így van. Török Bódog az utóbbi tíz évben erősen hadilábon állt a sze­rencsével. Az 1971-es hol­landiai vb-re az irányító sze­repkörbe kiszemelt Fleckné az utolsó pillanatban sérült meg. Két évvel ezelőtt Jugo­szláviában pedig ugyanő szü­lés miatt esett ki. A baj nem jár egyedül, pontosabban, ha valakire 1 rájár a rúd, nem győz kimászni belőle. Török Bódog pedig a peches embe­rek közé tartozik. Amint az idei év eseményei is bizo­nyítják. — Tóth Harsányi Borbála kiesése a lehető legnagyobb veszteség számunkra. Most érzem csak igazán, hogy mit is jelentett a csapatnak és személy szerint nekem! Két hónappal a vb előtt egy ilyen klasszis játékos kiesése, illet­ve pótlása nagyon nehéz. Sze­rencsére egy-két olyan játé­kossal tudok erősíteni, akik az előző évek során már bi­zonyítottak a válogatottban is. Az FTC két emberére. Lel- kesnére és Tavaszira gondo­lok mindenekelőtt. Velük mindenképpen sokat nyer a csapat. Azt viszont szomo­rúan könyveltem el. hogy Fleckné és Takácsné miután, visszaléptek a válogmot , <- tói, klubjaikban továbbra is Igen magas szinten szerepel­nek. Pedig rájuk még min­dig számítani lehetett volna! Különösen azért kellemetlen ez a tény, mert a rivá'isok a mi három kiesett emberünk­kel szemben szinte kivétel nélkül a két év előtti egvii'- tesei'kkel utaznak Moszkvá­ba. Az NDK és Dánia pedig kimondottan erősebb lelt egy-egy, a szülés -után vissza­tért klasszis csatasorba ál­lításával. Hogy mit lehet ezek után várni a magyar válogatottól a december elején- kezdődő moszkvai világbajnokságon? Török Bódog mindenképpen a döntőbe, azaz a legjobb hat közé várja lányait. Innen pe­dig már csak egy kis sze­rencse kellene ahhoz, hogy a montreáli repülőjegyet je­lentő negyedik helyet is meg­szerezhessék a piros-fehér- zöld színek képviselői. A rit­ka" jubileumhoz érkezett ed­zőnek ez lenne a legszebb ajándék, amit tanítványai tudnának átadni. Újabb erőt adván ezzel neki a következő évek feladataihoz. Jocha Károly f^ÖGRAD - 1975. november 13-, csütörtök 7

Next

/
Thumbnails
Contents