Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

Pi I la ft at h épek egy hentesüzletből Az olvasók fos*sima A magas vérnyomás tüne­tei a fejfájás, a fáradékony­ság és a heves szívdobogás. A szív kimerülését elősegíti a magas vérnyomás mellett az egyik Nógrád megyei köz­ség húsüzletében bevásárlás­sal eltöltött idő is, illetve csak hivatalosan űznek csú­fot e megnevezéssel, mert nem eme táplálék kimérője leginkább, — hanem a bosz- s/.úságé. Belépünk az ajtón ketten, előttünk állnak ketten, ez összesen négy fő, de mint vásárló csak három, mert személyemben mint szemlélő voltam jelen. Bár ne lettem volna! Három vásárló áll a pult­nál. Elsőhöz szól a hang a pult mögül. No, mi lesz? — Kérek tíz deka gép­sonkát, — rebegi félénken a vásárló. Ha lehetne, ne túl zsírosat! — kockáztatja meg a lehetetlen kérést. Elárusító leemel a polcról egy bontatlan csomagot és megforgatja. Nézi alulról, né­zd felülről, végül oldalról is megnézi. Ennek megtörténte után mérlegre teszi a még ép csomagot. Fejcsóválás. — Te assszov! — kiált át a pult másik vé­gén könyöklő nejének — ez nem annyi, ez kevesebb! Hol a számla? Asszony: — Majd mindjárt megkeresem! — és eltűnik egy hatalmas fiókban. Csend. Csak a számlák zizegése hal­latszik. Eközben jönnek többen, megállnak, áll az eladó, áll a forgalom, drukkolunk a számlának. — Megvan! — bújik ki az elárusítóné a fiókból, s mu­tatja a megtaláltat — Te asszony! Ez vala­hogy nem stimmel, ez keve­sebb, mint a számlán. — Hát igen. Tegnap hozták a sonkát, s mérlegen ennyi, a számlán annyi. Fő, hogy kiderült a huncutság. Mi türelmetlen felnőttek nagy várakozással tekintünk a további fejlemények elébe. Az elárusító levág egy sze­rinte 10 dekának vélt 30 de- kás szeletet a sonkának neve­zett zsírtömegből. — Ezt én nem kérem! Ki eszi ezt meg? — Ki? Ki? — majd ott­hon az ember. — De ő nem fogyasztja a zsírt sonka helyett —• ellen­kezik a vevő. — Nem baj, majd megeszi itt ez a gyerek! Ugye a ma­gáé? Megeszed, kisfiam? — fordul a megszeppent kisfiú­hoz. — De ő nem szereti — mondja az anya. — Szereti, nem szereti, majd most megeszi, — és cso­magolja a 30 deka fent ne­vezettet. Vevő fizet, és ki­csit szégyenkezve, elsomfor- dál az áruval. Következik ergy 14 év kö­rüli kislány. — Kérem ezt és ezt a csül­köt. Mutat a pulton heverő karmokra. Iletven levél a szovjet pajtátoknak A balassagyarmati Ifjúság úti Általános Iskola úttörő- csawtáinaik úttörői, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 58. évfordulója a'kalmá- ból rmiinitegy 70 levélben üd­vözölték szovjet pajtásaikat a Szovjetunió különböző vá­rosaiban, és fejezték ki jó* kívánsáigiarikat levelezőpajtá- saiikon keresztül az egész szovjet népnek. Az iskola nevelőtestülete pedig a Le- ningrádban élő V. M. Liubi­mov őrnagyot, Balassaevar- mat felszabadítóját és dísz­polgárát köszöntötte távirat­ban az évforduló alkalmá­ból. Balázs János B.-gyarmat Eladó fogja a csülköket, megforgatja, megpaskolja és tenné a mérlegre, de jaj! Megszólalt a kislány. — Tessék földarabolni! — No, mit nem akarsz még? — De hát ugye ez semmiség, ez nem is nagy szívesség, ezt egy gyereknek is meg lehet tenni. Fogja hatalmas bárdját, megforgatja, felemeli és kö­vetkezik a lesújtás. Bárd be­áll a deszkába, csülök lerepül a földre. Hentes kétszer végignéz a tömegen, csóválja fejét, szét­tárja karját, majd megszó­lal: — Azt hittem, már fel­vetted? Egymásra nézünk. Vajon ez kinek szólt? Melyikünk az udvariatlan. Mivel senki nem ugrik, lehajol, felveszi, meg­fújja, következik egy újabb fejcsóválás. Közben érzem, kezd kiver­ni a veríték. Mi lesz, ha most sem sikerül? Sikerült! FeUélegzünk. Cso­magolás, paskolás. számolás, fizetés. Kérhet a következő kedves vevő. Közben eltelt fél óra. El­ment két vevő, jött helyette nyolc. — Kérek 60 deka oldalast. — szólal meg a fiatalasszony, akivel együtt jöttem be az üzletbe. Előránt valami feketeséget és mérné. De nem hagyják. — Azt kérem, ami a sze­gen lóg! — Az Tiem oldalas. — vá­laszol. — Mindegy, akkor is azt kérem! Leemeli a húst, megforgat­ja, nézegeti, a zsírosabb fe­léből levág másfél kilónyit. No, ezt a másik felét, asz- szony, beviszem a raktárba. Jó lesz nekünk levesnek — mondja. — Beviszed? — kérdé ne­je. — Hát nem a kakast vág­juk le! — A kakast? Megáll, néz tanácstalanul. Kakast? Hűm, hűm, hát miért a kakast? Eltelik közben, kb. 5 perc. Áll. Széttárja karját. Mi is áHunk. Mellettem egy fiatalember­nek ezen idő alatt sikerül lerágnia összes körmét. Vár­juk, majd csak eldől, mi lesz a kakassal? Eldőlt. — Á! A kakast majd le­vágjuk a jövő héten. — szó­lal meg, s beviszi a raktárba a levesmekvalób Visszajön és vásárlásra szó­lítja a következőt, Eddig futotta türelmemből. Kifordultam a kimérésből, és azóta a növényevők táborá­hoz tartozom. M. E. Levelezőink jelenük Jubileumi kirakatverseny A belkereskedelmi vállala­tok és a fogyasztási szövet­kezetek dolgozói a KPVDSZ fennállásának 75. évfordulója tiszteletére — a kongresszusi és felszabadulási munkaver­seny keretében tett vállalá­sok magasabb szintű teljesí­tése érdekében — figyelemre méltó felajánlásokat tettek az áruellátás színvonalának ja­vítására. Sokan kezdeményez­ték, hogy ezeket a törekvése­ket a kereskedelem üzlet- hálózata is tükrözze. A kez­deményezéseket figyelembe véve, a KPVDSZ elnöksége ju­bileumi kirakatversenyt hir­detett 1975. november 12—25. között. Az országos kirakatverseny­ben — kirakati kultúránk ér- tékeg hagyományainak foly­tatásaként — olyan árukíná­latokkal lehet részt venni, amelyek kifejezik a bolt jel­legét, a hazai termelés és be­hozatal színvonalát, és mi­nél nagyobb vásárlásra ösz­tönöznek. A korszerű fel­fogásban készült legszínvona­lasabb kirakatokat a KPVDSZ elnöksége által el­ismerésben részesülnek. Az értékelés megyénként törté­nik, három-három díj kiosz­tása mellett. Megyénkből hat benevezés futott be az országos kirakat­versenyre. Balassagyarmaton az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 310. sz. boltjának ki­rakata Kölner Imre rendezé­sében, Salgótarjánban az Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat 201. sz. árudájának ki­rakata a dekorációsrészleg rendezésében, a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ 8. sz. ABC- áruházának kirakata Lantos Zsuzsanna rendezésében, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat lakberendezési áruhá­zában a 353. sz. bolt kiraka­ta Langa Istvánná rendezésé­ben, a Pécskő Üzletház mé­terosztályának kirakata Bán­helyi Imre rendezésében, s a játékosztály kirakata Bánhelyi Imréné rendezésében kerül majd a zsűri elé. Reméljük, hogy a kirakatverseny nem­csak a zsűri, hanem a vá­sárlók tetszését is megnyeri. Elköszönés előtt Minden diák, de minden felnőtt ember is hálás szívvel emlékezik meg azokról, akik először igazították el a betűk, a számok világában. s akik először nyitották ki előttük a tudományhoz vezető út ka­puját: pedagógusok, óvónők, tanítók, tanárok, oktatók ők. A felsőpetényi nevelőotthon igazgatója, Sztruhár Jánosné óvónő- elköszönésre készülő­dik. Ezerkilencszázötvenegy óta dogozik Felsőpetényben. eleinte mint községi óvónő- 1956 óta. pedig a nevelőott­hont vezeti A kezdeti nehéz­ségek megoldásában segítette a megyei tanács, de segítette a járás, a község asszonyainak széle* tábora, a nőtanács. Volt olyan időszak is. amikor az élelem, a ruhanemű, a játék, a tüzelő rendszeres beszerzé­se gondot okozott, de nem maradt magára, ha segítséget kért. Ma már 38 vállalat 64 szocialista' brigádja patronál­ja a nevelőotthont- Az utób­bi két évben a pedagógiai munka terén is szép eredmé­nyeket értek el. Hat pedagó­giai pályázaton nyertek he­lyezéseket az itt dolgozó óvó­nők, nevelők. Ma 43 dolgozója és 100 óvodása van az otthon­nak. A gyerekek rajzai a rá­dió- a televízió gyermekrajz- kiállításain nemegyszer díjat nyertek, de elkerültek me­gyénk. hazánk határain túlra is, sőt nemzetközi gyermek- rajz-kiállításon is díjakat nyertek. Mindezek a kiváló pedagógiai munka eredmé­nyei- Nem véletlen, hogy Sztruhárné két alkalommal kapta meg az Oktatásügy Ki­váló Dolgozója címet- és bir­tokosa- a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. Felsőpetény és ezen belül á nevelőotthon kollektívája, nem búcsúzunk tőle. mint nyugdíjba vonulótól, hanem így köszönünk el: kisérje nyugdíjévéit a régi és mos­tani tanítványok, munkatár­sak hálája és szeretete. Le­gyen gazdag, a megérdemelt pihenése! Vidovszky András Öregek napja Somoskön November 7-én rendezték meg Somoskön a már hagyo­mányossá vált öregek nap­ját. Az ünnepeiteket Viszkok József párttitkár és Szabó István tanácselnök köszön­tötték. A jól megrendezett ünnepségen nótás hangulat­ban volt minden ünnepelt. Táncoltak, daloltak, és ehhez a jó hangulathoz a zenét So­moskői Lajos és Radios La­jos szolgáltatták. Kedves mű­sorral szórakoztatták időse­inket a somoskői KlSZ-szer- vezet fiataljai és a Somoskő­újfalui diákok is. A vendég­látással is elégedettek vol­tak, amit a fáradságot nem ismerő lelkes vöröskeresztes aktivisták rendeztek. Itt kí­vánom megköszönni áldoza­tos munkájukat. Ünnepségünk színfoltja volt, amikor az idős emberek egymás között kedélyesen el­csevegtek, visszaemlékezve életük hosszú útjára, fiatalsá­gukra. sikereikre, kudarcaik­ra. F.gy-két veterán élmény- szerűen számolt be az októ­beri szocialista forradalom idején végzett munkájáról, harcairól. Az ünnepeltek nevében megköszönöm községi közös tanácsunknak, a Somoskőújfa­lui Salnóhegyvidék Mg Ter­melőszövetkezeteknek. vala­mint a salgótarjáni ÁFÉSZ igazgatóságának, hogy anyagi segítségükkel hozzájárultak e szép és magasztos ünnep szebbé tételéhez. Külön kö­szönetét mondunk a nemrégi­ben Salgótarjánba költözött dr. Somoskőí Istvánnak és nejének, régi jó vöröskeresz­tes aktíváinknak az öregek napjára küldött dísztáviratá­tért. Somoskőí Elemérné vk.-titkár, Somoskő Szappanbuborék-fújás Szerkesztői üzenetek K. G. (Kistoronyé): üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka köz­ben, vagy azzal összefüggés­ben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi bal­eset az is, amely a biztosí­tottat társadalmi munka vég­zése vagy egyes társadalom- biztosítási ellátások igénybe­vétele során éri. II. M. (Vizslás): Házastársi pótlékra az jogosulj akinek a saját jogú nyugellátása a ha­vi 1500 forintot nem éri el. A házastársi pótlék havi ösz- szege 300 forint. Ha azonban az öregségi, illetőleg a rok­kantsági nyugdíj összege a havi 1200 forintot meghalad­ja, házastársi pótlék címén az az összeg jár. ami a nyugdí­jat havi 1500 forintra egészí­ti ki. . A. N. (Homokterenye): Az öregségi nvugdíi összege a szolgálati idő tartalmától és a havi átlagkeresettől fii-g. Ezek f,gve)emh'"-aj«!óVe| öregségi nyugdíj összege az ön esetében 38 évi «zol^-álati idő a’ap.ián a havi átlagkere­set 73 százaléka. K ° (Piliny): A családi pótlék összege cgv gvermek után 'havi 300 forint. két ^vermek után ös^zes^n I'*?'* ! 600 forint, három és több gyermek után gyermeV“nként havi 320 toriét. Hv,j zpq fo. ríni a I'S a! — ri J nójlrir üssz—ne a tartósan bete-r, va.l-minl a testil-g vaerv szellemileg fo­gyatékos gyermek után. Panaszok és intézkedések Teljesítik a lakosság kérését Az ÉKV. is bevezette a töb­bi üzem után a soaibadmapot,' ami valamennyi kismamámak meghozta a rnagv gondot So­moskön. Minden második hétfőn zárva van‘az üzlet és ekkor nem mehetünk át má­sik üzletbe tejet venni, mi­vel osaik ez az egv üzlet van a faluban. Nagyon sok kis­gyermek van nálunk, akiknek az üzletből vásárolják a te­jet. Szeretnénk megtudni az ÉKV vezetőitől, hogv ők a pici babáinak oda memék e adni a harmadnapos teiet ? Vagy esetleg menjünk Tar- jánba tejért, vagv Somoskő­újfaluba a gyerekekkel, vagv adjunk nekik szombati tejet hétfő estig? Csodál kozu-n k, ahol kétszemélyes az üzlet,' miért nem lehet kiadni a szabadnapot külön-külön, va­lamelyik másik napon (hi­szen hét közepén gvenge a forgalom), mivel, mint fen­tebb említettem. Somoskón nincs másik bolt, ahol hoz­zájuthatnánk a tejhez. Kér­jük az ÉKV vezetőit intéz, ked jenek. hogy falunk ne ma­radion két napig élelem és főleg tej nélkül. S. É. Somoskő A szerfk. megjegyzése: Á közérdekben írott levél tar­talmát ismertettük a Nóarud megyei É'e’.miszer-kiskeres- kedelmi Vállalat, valamint a Somoskőújfalui községi közös Tanács vezetőivel. akik együttesen megoldják a la­kosság kérését, nem kell a jövőben h áromnapos te i aon d - dal számolniuk a somoeköi kismamáknak. Egy áldozatkész brigád A salgótarjáni vasútállo­más Landler Jenő Szocialista Brigádja, a napokban köszö­nőlevelet kapott K. Alajos- né. salgótarjáni idős asszony­tól. Idézünk a levélből: ,.Nem tudok szavakat talál­ni. hogy megköszönjem azt a segítséget, amit nekem nyúj­tottak az ajándékba küldött téli tüzelővel. Erre a brigád­ra igazán ráillik a szocialista jelző, mert munkájuk, saját családjuk ellátása mellett- még arra is futotta anyagi erejükből, hogy nekem • mint vasutas özvegyének tüzelőt vásároljanak. Jó meleg szo­bámban hálásan gondolok a brigád minden tagjára, veze­tőjére.” A szerk. megjegyzése: Az is tudomásunkra jutott, hogy a brigád nem első ízben segít az idős özvegynek- A téli tü­zelőt nemcsak megvásárolják, be is rakják a tüzelőkamrába. A brigád emberségből jelesre vizsgázott. Bl ven is ran Egyik délulán a feleségein vásárolt egy üveg bort a vá­rosi tanácsnál levő üzletben. Este bontottuk fel és észre­vettük, hogy olyan savanyú, mint az ecet. A feleségem az­zal a céllal vitte vissza az üzletbe, hogy ..hátha” kicse­rélik másikra. Nem is téve­dett, mert valóban kicse-él- ték. de hogyan? A legkedve­sebb hozzáfűzött szövegaei: — Asszonyom, hogyne cse­rélnénk vissza. hiszen van ilyenfajta borunk, és biz'osen itt tetszet: vásárolni. Legyen máskor is szerencsénk egy­mással, és bármi, panasz ese- *én tessék bizalommal for­dulni hozzám — mondta a főnökhelyettes hölgy. . Eddig sem volt panaszunk, és reméljük, hogy ezután sem lesz a bolt személyzete elton. mert a k;szolgálás is udvariasan és gyorsan tör­ténik. M. S. Salgótarján NOGRAD - 1975. november 13., csütörtök 5 >

Next

/
Thumbnails
Contents