Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

P') ikoJaj Cribacsov■ A huszár utolsó csatája (bt beszélésr észlet) fS t ó-a felé a németek, ^ miután úgy látszik, égy határoztak, hogy bármi áron végrehajtják a felada­tot, mégesyszer megrohanták a harmadik századot, amely keresztben állt a torkukban. Mégy harckocsi és a gépoisz- tolyosok egy része hátrama- radt a szárnyak védelmére, az összes többi lassan, fe­nyegető alapossággal meg­indult előre. A tankok nem siettek, megválogatták, hová lőjjenek, gondosan céloztak, a katonák gyakran lehasal­tak, helyből tüzeltek, moz­gásuk már elnehezedett, nem volt erejük hosszabb szőke- lésre­Zavarzánt ez a roham föld­csuszamlásra emlékeztette, mely súlyos, könyörtelen mozgásával erdőket gyűr ma­ga alá, elmozdítja a házak alapjait; látott egyszer ilyet Adler környékén, amikor turistaként arra kóborolt. Szemébe húzta az usankát, és odakiáltott Boroduljának: — Megyek a hármashoz! Mondd meg Bregvadzénak, hogy küldjön a szakadékhoz erősítést. A tűzhelyesbítőkön kívül mindenki álljon be a sorba! Helyreállt az összeköttetés, a tüzérek kitapogatták a ro­ham peremvonalát, avors tü­zelésbe kezdtek, bizonyára egy szál zubbonyban dolgoz­tak már, úgy siettek. Vörös fczökőkutakban fröcskölt ma­gasba a föld. A robbanás időnként a levegőbe repített egy'egy katonát, mint valami szutxmygy akar la toknál hasz­nálatos szalmabábot. még több hevert el mozdulatlan sötét foltként a földön. De a németek tovább folytatták a lassú előrenyomulást, az­tán úgy száz méterrőL hirte­len lavinaként előrerontot- tak, távcső nélkül is lehetett már látni szsálcserzétl, nyir­kosán csillogó, beesett arcu­kat, hangtalanul tátogó, le­vegő után kapkodó szájukat A század balszárnyit a föld­höz szegezték, és felmorzsol­ták. Boriszov hadnagy oda­rohant, hogy ne hagyja a né­meteket tovább nyomulni az árok mélyén. Rendezetlen összecsapás fejlődött ki, ilyen­kor mindenki ma.ga magának főoarancsnoka, közvetlen kö­zeliből csattogtak a sorozatok, szítává lyugigatott, valóság­gal kettéfűrészelt testek zu­hantak a földre. A gránátok válogatás nélkül szaggatták szét a vízimosások szűkületei­ben az . ellenséges és a saját katonákat. A század centruma mai már összeomlott. Már test­közelből x-öpködtek a gráná­tok. csattogtak a lövések, ne', fahusánggal fejbe súitotta volna. Az első pillanatban még csak fájdalmat se érzett, elcsodálkozott, aztán ^ a7-t gondolta: úgy látszik, valami könnyű karcolás érte. De ahogy leeresztette a tekmte tét, meglátta tehetetlenül le csüggedt karját, és hirtelen tűrhetetlen fájdalom hasított belé, hogy be’esápadt •• a fe. te nyerenégy uj javai egv darab bőrön fityegett, szilankosan ki fehérlett a csontja, a csíz míán csak úgv ömlött végig a\ vér. Amint megértette, mi történt, vadul elkáxomkodta magát és rákiáltott a kul döncre: — Kösd be! A küldönc előkapta a kötszercsomagot, szorí- tókötést tett a csuklójára, hogy elállítsa a vérzést. A keze remegett. — Máris, máris... — dadog ta. — Oda kéne menni a ve­zetési pontra, a felcserhez... Maga befejezte a háborút... — Majd adok én neked be­felezni Amíg a lábamon ál lók, sehova, egy tapodtat se, megértetted?... Nyavalvat ér­tesz ehhez, eredi a felcserért. _ Futok... Máris futok... A fájdalom pillanatról pil­lanatra erősödött, átterjedt a vállára, olajos foltok, szivar vánvos fények jelentek meg előtte. Bay rövid, villámgyors pillanatra Zavarzin mar ugv érezte, hogy a nap leáldozott este lett. a *«d fölött beket sugárzó csend terül sziet. s a levegőben füzfarügvek es ol vadt hó illata terjeng. ° föl is sóhajtott megkönnyeb­bülten, mint aki befelez*« valami nehéz munkát, de az­tán fülét újra megütötte a eépoiszto’yropogás es az ak nave tők hápoeása, újra ki­rajzolódtak előtte a tankok, melvek most már hosszan el nyúlt sűrű kék árnyékot vonszoltak maguk után. Kifulladva, hasához szorí­tott súlyos táskájával megér­kezett a felcser, megszokott mozdulattal felgyúrte Zavar zln vértől csöpögő köpenyűi ját, érleszorítőt tett ****** lójára, bekötözte és felkotot te a karját a mellere_ Amíg a felcser végzett. Zavazm hirtelen felfogta. ami mar eav ideje homályosan kéz dett beszivárogni a tudataba. a jobbról érkező ..muzsika legharsányabb forússzimoia hirtelen veget ért és lassan csöndesülni kezdett. Mi tor tömhetett ott? Gyoze em . Ve resés? Ki nvert, ki orvende zik. ki veszített, ki f’zet. em­beréletekkel, fe .borogatott, sorsukra hagvott aayukk •an,kokkal? Vagy döntetlen lett, mint a sakkban? Az: tán _ Kavarzin nem tudta volna megmondani, egv Perc telt-e el, vagy húsz, az egesz idő meg sűrűsödött, mint a gyanta, folyása megrekedt azt vette észre, hogy a tan kok is, a német gyalogság is visszavonul, behúzódik a dombok közti nyeregbe, bete olvad a szikrázó, kavargó no tói lobogni látszó havas Uh ba. Először azt hitte, ez megint hallucmacio. mint az iménti sötétség es csend, de aztán meghallotta a kul done hangját: — Elmennek! Elmennek? Miért? Mi tor tént7 Ezt csak találgatni le­hetett, de találgatásra nem volt idő, mert értelme se lett volna. Odajött a íaradt. f én v eves z. tett sz^rciu vadze, leverten megrázta fe Íel Csináljunk hordagyat, vagy mö-göid. — Hová? — Tudod. . — Fekszem esy kics.t. Köss össze az ezreddel. Lenyelt majd eav egesz te nvérre való őram.dont A földön ülve l dülöngélt a fájdalomW. A kagylót bal kezevel UHot a a félretolt usanka fuiveaoie 3 — Azt mondod, visszavo nultak a n.émetek? te mély hangja^ az meg.Snbebújtak a palackba^ meg bedugaszoltuk a nv • jobboldalt az egysegeink at törték a frontot, tovább U m,adnak Mitől olyan vany­nyadt a hangod. _ Egy kis karcolás _ Ha talpon vagy. sebaj: ÍTini is tudsz. « toj is Gyújtsd össze a zaszio aliaú irány a jobb oarton paramonovka, két zászló­nő Az ege&zsegugyi ’OSZL alj már készülődik, ott les a szomszédban, úgyhogy ul tek és megindultak volna, Sg egv szomorú fetedet vart Siuk • össze kellett szedni a Í el kellett te­SS A Ä.' S»«t « . «» l"‘T" rohamozó MIM tort»».” rsssr» =a ­"TSStSlm. -y-r den irányból, mén a folvon túlról is jól látszott, kopog ni kezdtek az ások, időnként robbanás rázkMtatfa mes levegőt: gránat-kotegekkel szaggatták fel a nehéz talajt. Amikor a búcsúsortűzre ke­rült sor. Zavarzin maga is ksiött bal kézzel egv tárat, borostás arcán egv könny­csepp gördült végig le az áliára; ezen maga is e’cso- dálkozott, azelőtt mindig jó­zanul fogta fel a dolgot, csak a szeme égett hideg tűzben és az arcizmai . rándultak egyel-egvet. Kikészültek vol­na az idegei? Zavarzin egv ügvetlen moz­dulattal fejébe nyomta a sapkáját, kérte, hogv sodorja­nak neki egy cigarettát, az­tán odaszólt Bregvadzénak: — Vedd át a zászlóaljat, helyettesnek vedd magad mellé Borodulját. Én befe­jeztem. — Hátha kimászol belőle... — Egyetlen ujjal a jobb kezemen ? Legföljebb had­biztosnak leszek jó. annak is csak akkor, ha átképzem ma­gam balkezesnek. Elhallgatott, sóhajtott egyet, elmosolyodott, s egyszeriben megint önmaga lett, amilyen­nek eddig ismerték: a hu­szár. — Anka viszont most nem szökik meg e'őlem. Egv hónapig ott fogok koslatni az egészségügyi zászlóaljnál, az­alatt meghódítom ostrommal vagy csellel.-- Alighanem megnősülök. — Te? Megnősülsz? — Miért ne? 1 Kiélveztem már az aranvsr/abadságot. Ha rosszul harcoltok. küldünk egv század huszár-gyereket se­gítségnek. Kékes alkonyaiban, az első csillagok világánál vonultak fel. Álomba szenderedett las­san az elcsendesült sztyepp a frissen ásott közös sírral, s a táj feloldódott a közelgő éjszaka fagyos derengésében. A látóhatárnál még vil- ■** lógtak az ágyúk tor* kolattüzei, itt-ott tüzek lo­bogtak. az égen láthatatlan repülőgépek zúgtak, felderí­tésre, vagy bombatámadásra indultak, a puszta föld las­san csillapodott a dübörgés, üvöltözés, átkozódás és jaj­gatás után. már kezdett a múltba merülni az épp csak véget ért nap, minden iszo­nyatával, vérontásával. Mi minden történt már itt ezen a földön: erdők bozontia nőt­te be. azán megcsuoaszodott, látott ekét és puskát, gép- ouskas szekereket és harc­kocsikat, búzát ringatott és parlagon csupaszlott. Sok minden történt már itt, s mi minden fog még, ki tudja, ki sejti? Soproni András fordítása Szélesednek kulturális kapcsolataink hány németnek már a sza­kadék peremét is sikerült le- küzdenie, a katonák kézi tu­sa ban csaptak össze, halálos szorításban hemperegtek az árok fenekén. A második századból érkező erősítés men­tette meg őket, melyet maga Irakli j Bregvadze vezetett: a kevésbé elcsigázott, tömör rendben érkező katonák vá­ratlanul és vad erővel tá­madtak. A szakadék szélét ellepték a halottak, az ala­csonyan szálló nap fénvében rőtvörös foltok és csíkok üt­köztek ki a hevan: a néme­tek kiestek a roham ritmu­sából, elveszítették magabiz­tosságukat, néhányan vissza­kúsztak, menekültek. Zavar­zin százados érezte. hogy másodperceken múlik min­den. kiemelkedett az árok pereme fölé, magasba lendí­tette géppisztolyt tartó karját, és az erőfeszítéstől kivörösöd­ve ordította: — Tűz, tűz!... Hajrá, bun- bocskat.. Tűz, tűz!... Egy pillanatra megbicsak­lott a hangja, teleszívta tü­dejét a hideg, füstös levegő­vel, aztán folytatta, ahogy a torkán kifért: \ — Üsd, vidd. nem apád.-. Vidáman... Tűz... tűz... De hirtelen félbehagyta, megingott, megrándult, ha egy láthatatlan alak A Nagy Októberi Szocia- listá Forrada’om előtt a Szovjetunió lakosainak nagy része — 76 százaléka — anal­fabéta volt. Közép-Ázs^. Ke- let-Szibéria, a távoli Észak számos népe százszázalékos analfabéta volt. Napjainkban a fejlett szocia'izmus viszonyai között a Szovjetunióban már több mint 117 millió férfi és nő, a népgazdaságban foglal­koztatott lakosság 72 százalé­ka rendelkezik felső- vagy középfokú iskolai végzettség­gel. A korábban saját írásbe­liséggel nem rendelkező 40 szovjet nemzetiség a szovjet- hatalom évei alatt jutott sa­ját ábécéhez. A Szovjetunióban jelenleg 800 színház működik, közöttük 75 opera és zenés színház. 333 dráma. 133 gyermek- és ifjú­sági színház, 160 komolyzenei színház, 92 cirkxxsz tevékeny­kedik. Az országban 133 ezer klub. 350 ezer könyvtár, 156 ezer mozi működik. Megjele­nik 7944 újság és .6577 folyó­irat. Egv év alatt 80 ezer könyvet adnak ki. Az újságok, folyóiratok és könyvek össz­Kiszélesedtek a szovjet kul­túra internacionalista kap­csolatai, egyre gyümölcsö­zőbbé és rendszeresebbé válik a művészeti értékek és az alkotói tapasztalatok cseré­je a szocialista országok kö­zött, egyre aktívabbá válik a szocialista országok nemzeti kultúráinak kölcsönös gaz­dagítása. Jelentős mértékben kibő­vültek és elmélyültek a szov­jet—magyar; kulturális kap­csolatok, aktívabbá vált a közös alkotó tevékenység és megsziláx-dultak az együttmű­ködés távlati és hatékony formái a művészet és az iro­dalom terén. A magyar szer­zők művei csupán a legutób­bi néhány év alatt több mint 30 millió példányszámban je­lentek meg a szovjet népek nyelvein. A szovjet színházak műsorán mindig szerepelnek magyar darabok. Rendszeres­sé vált az együttesek és mű­vészek kölcsönös vendégsze­replése. A szovjet nézőkö­zönség meleg fogadtatásban részesítette az Állami Opera­ház balettegyüttesét, a Ma­dách Színház társulatát, az Állami Népi Együttest, az Állami Szimfonikus Zenekart, a Corvina, az Expressz, a Sirius zenekarokat és más tehetséges együtteseket. A novemberben megrende­zésre kerülő magyarországi szovjet kultúra napjai to­vább erősíti a két ország kul­turális kapcsolatait. Kétség­telen, hogy az olyan szovjet művészegyüttesek magyar- országi vendégszereplése, mint a Kortárs Színház a lenin- grádi filharmonikusok zene­kara, az észt fúvósötös, a Zsok együttes, olyan kiváló szovjet balettművészeké, mint Jekatyerina Makszimova és Vlagyimir Vasziljev. olyan tehetséges énekeseké, mint Jelena Obrazcova. Marija Biesu és Jurij Muzuruk és olyan tehetséges előadó ze­nészek, mint Eliszo Virsza!a- dze, Vlagyimir Krajnyev és Danyiil Safran felkelti a szépet kedvelő magyar kö­zönség érdeklődését és művé­szi élményt jelent számukra. A. Romanov (APN) mint tölgy-példányszama több milliárd. A Kalínyin sugárút TASNÁDl VARGA ÉVA: Szabó Péfer története ötvennyolc éve, hogy köztük, jártam, vállamon kattogott a fegyver. Téli palota... barrilcádok... s olt harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra. s a konok cári palotára. * ­És meghalt Kecze Józsi bácsiv és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittak: — Nem térünk vissza már a tnúltba! öreg zubbonyom máig őrzöm, c.z adott erőt itthon élni szervezkedés... sztrájkok és börtön.... mert sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok, 1 s a közöny számos útvesztőjén -T kellett oly' sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi, itt is munkásoké a fegyver. .. j — Ötvennyolc eve, hogy ifjú szívtel ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. A Fáklya A Fáklya november 2-án megjelent 21. száma nagy teret szentel a Magyarorszá­gon megrendezendő szovjet kultúra napjainak. A hagyo­mányos eseménysorozatra szá­mos művészeli együttes ér­kezik Magyarországra, kö­zülük a lap bemutatja a virtuóz táncos-énekes-népze- nész ZSOK együttest. Anatolij Loginov elemzi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi ha­tását, történelemformáló ere­jét. Folytatódik az SZKP XXV. kongresszusával kapcsolat­ban incjított cikksorozat, amely arról számol be. ho­gyan várják a jelentős ese­ményt a szovjet dolgozók. A cikk szerzője ezúttal Viktor Gyunyin, a Kommunviszt című ideológiai folyóirat szemleírója. Egy másik emlékeztrelem­ző cikk a nagy szovjet állam­férfi Kalínyin születésének 100. évfordulója alkalmából felidézi a Szovjetunió törté­nelmének jelentős eseménye­it. A lap KGST-rovata ismer­teti a szovjet—magyar mező­gépipari együttműködés ered­ményeit és távlatait; az épí­tőipari együttműködésről szo­ló összeállításban pedig egyebek között a szovjet la­kásépítkezés új törekvéseiről olvashatunk színes, képes be­számolót. A szórakoztató rovat képes riportja a szovjet katonaze­nészek vidám életéről tudósit. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának aktuális prog­ramja; bővített terjedelmű kéoes filmbeszámoló; s-oort és rejtvény egészíti ki a lap szó­rakoztató rovatait. Ezúttal kerül sor egyébként az olva­sók között oly népszerű Esv számért — egy autót rejt­vénypályázat utolsó forduló­jára. A pályázat tétje — az élénkpiros Zaporozsec sze­mélyautó — megtekinthető Budapesten, a Martinéin téri parkolóház kirakatában­NÖGRAD - J975. november 7., péntek 5 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents