Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
P') ikoJaj Cribacsov■ A huszár utolsó csatája (bt beszélésr észlet) fS t ó-a felé a németek, ^ miután úgy látszik, égy határoztak, hogy bármi áron végrehajtják a feladatot, mégesyszer megrohanták a harmadik századot, amely keresztben állt a torkukban. Mégy harckocsi és a gépoisz- tolyosok egy része hátrama- radt a szárnyak védelmére, az összes többi lassan, fenyegető alapossággal megindult előre. A tankok nem siettek, megválogatták, hová lőjjenek, gondosan céloztak, a katonák gyakran lehasaltak, helyből tüzeltek, mozgásuk már elnehezedett, nem volt erejük hosszabb szőke- lésreZavarzánt ez a roham földcsuszamlásra emlékeztette, mely súlyos, könyörtelen mozgásával erdőket gyűr maga alá, elmozdítja a házak alapjait; látott egyszer ilyet Adler környékén, amikor turistaként arra kóborolt. Szemébe húzta az usankát, és odakiáltott Boroduljának: — Megyek a hármashoz! Mondd meg Bregvadzénak, hogy küldjön a szakadékhoz erősítést. A tűzhelyesbítőkön kívül mindenki álljon be a sorba! Helyreállt az összeköttetés, a tüzérek kitapogatták a roham peremvonalát, avors tüzelésbe kezdtek, bizonyára egy szál zubbonyban dolgoztak már, úgy siettek. Vörös fczökőkutakban fröcskölt magasba a föld. A robbanás időnként a levegőbe repített egy'egy katonát, mint valami szutxmygy akar la toknál használatos szalmabábot. még több hevert el mozdulatlan sötét foltként a földön. De a németek tovább folytatták a lassú előrenyomulást, aztán úgy száz méterrőL hirtelen lavinaként előrerontot- tak, távcső nélkül is lehetett már látni szsálcserzétl, nyirkosán csillogó, beesett arcukat, hangtalanul tátogó, levegő után kapkodó szájukat A század balszárnyit a földhöz szegezték, és felmorzsolták. Boriszov hadnagy odarohant, hogy ne hagyja a németeket tovább nyomulni az árok mélyén. Rendezetlen összecsapás fejlődött ki, ilyenkor mindenki ma.ga magának főoarancsnoka, közvetlen közeliből csattogtak a sorozatok, szítává lyugigatott, valósággal kettéfűrészelt testek zuhantak a földre. A gránátok válogatás nélkül szaggatták szét a vízimosások szűkületeiben az . ellenséges és a saját katonákat. A század centruma mai már összeomlott. Már testközelből x-öpködtek a gránátok. csattogtak a lövések, ne', fahusánggal fejbe súitotta volna. Az első pillanatban még csak fájdalmat se érzett, elcsodálkozott, aztán ^ a7-t gondolta: úgy látszik, valami könnyű karcolás érte. De ahogy leeresztette a tekmte tét, meglátta tehetetlenül le csüggedt karját, és hirtelen tűrhetetlen fájdalom hasított belé, hogy be’esápadt •• a fe. te nyerenégy uj javai egv darab bőrön fityegett, szilankosan ki fehérlett a csontja, a csíz míán csak úgv ömlött végig a\ vér. Amint megértette, mi történt, vadul elkáxomkodta magát és rákiáltott a kul döncre: — Kösd be! A küldönc előkapta a kötszercsomagot, szorí- tókötést tett a csuklójára, hogy elállítsa a vérzést. A keze remegett. — Máris, máris... — dadog ta. — Oda kéne menni a vezetési pontra, a felcserhez... Maga befejezte a háborút... — Majd adok én neked befelezni Amíg a lábamon ál lók, sehova, egy tapodtat se, megértetted?... Nyavalvat értesz ehhez, eredi a felcserért. _ Futok... Máris futok... A fájdalom pillanatról pillanatra erősödött, átterjedt a vállára, olajos foltok, szivar vánvos fények jelentek meg előtte. Bay rövid, villámgyors pillanatra Zavarzin mar ugv érezte, hogy a nap leáldozott este lett. a *«d fölött beket sugárzó csend terül sziet. s a levegőben füzfarügvek es ol vadt hó illata terjeng. ° föl is sóhajtott megkönnyebbülten, mint aki befelez*« valami nehéz munkát, de aztán fülét újra megütötte a eépoiszto’yropogás es az ak nave tők hápoeása, újra kirajzolódtak előtte a tankok, melvek most már hosszan el nyúlt sűrű kék árnyékot vonszoltak maguk után. Kifulladva, hasához szorított súlyos táskájával megérkezett a felcser, megszokott mozdulattal felgyúrte Zavar zln vértől csöpögő köpenyűi ját, érleszorítőt tett ****** lójára, bekötözte és felkotot te a karját a mellere_ Amíg a felcser végzett. Zavazm hirtelen felfogta. ami mar eav ideje homályosan kéz dett beszivárogni a tudataba. a jobbról érkező ..muzsika legharsányabb forússzimoia hirtelen veget ért és lassan csöndesülni kezdett. Mi tor tömhetett ott? Gyoze em . Ve resés? Ki nvert, ki orvende zik. ki veszített, ki f’zet. emberéletekkel, fe .borogatott, sorsukra hagvott aayukk •an,kokkal? Vagy döntetlen lett, mint a sakkban? Az: tán _ Kavarzin nem tudta volna megmondani, egv Perc telt-e el, vagy húsz, az egesz idő meg sűrűsödött, mint a gyanta, folyása megrekedt azt vette észre, hogy a tan kok is, a német gyalogság is visszavonul, behúzódik a dombok közti nyeregbe, bete olvad a szikrázó, kavargó no tói lobogni látszó havas Uh ba. Először azt hitte, ez megint hallucmacio. mint az iménti sötétség es csend, de aztán meghallotta a kul done hangját: — Elmennek! Elmennek? Miért? Mi tor tént7 Ezt csak találgatni lehetett, de találgatásra nem volt idő, mert értelme se lett volna. Odajött a íaradt. f én v eves z. tett sz^rciu vadze, leverten megrázta fe Íel Csináljunk hordagyat, vagy mö-göid. — Hová? — Tudod. . — Fekszem esy kics.t. Köss össze az ezreddel. Lenyelt majd eav egesz te nvérre való őram.dont A földön ülve l dülöngélt a fájdalomW. A kagylót bal kezevel UHot a a félretolt usanka fuiveaoie 3 — Azt mondod, visszavo nultak a n.émetek? te mély hangja^ az meg.Snbebújtak a palackba^ meg bedugaszoltuk a nv • jobboldalt az egysegeink at törték a frontot, tovább U m,adnak Mitől olyan vanynyadt a hangod. _ Egy kis karcolás _ Ha talpon vagy. sebaj: ÍTini is tudsz. « toj is Gyújtsd össze a zaszio aliaú irány a jobb oarton paramonovka, két zászlónő Az ege&zsegugyi ’OSZL alj már készülődik, ott les a szomszédban, úgyhogy ul tek és megindultak volna, Sg egv szomorú fetedet vart Siuk • össze kellett szedni a Í el kellett teSS A Ä.' S»«t « . «» l"‘T" rohamozó MIM tort»».” rsssr» =a "TSStSlm. -y-r den irányból, mén a folvon túlról is jól látszott, kopog ni kezdtek az ások, időnként robbanás rázkMtatfa mes levegőt: gránat-kotegekkel szaggatták fel a nehéz talajt. Amikor a búcsúsortűzre került sor. Zavarzin maga is ksiött bal kézzel egv tárat, borostás arcán egv könnycsepp gördült végig le az áliára; ezen maga is e’cso- dálkozott, azelőtt mindig józanul fogta fel a dolgot, csak a szeme égett hideg tűzben és az arcizmai . rándultak egyel-egvet. Kikészültek volna az idegei? Zavarzin egv ügvetlen mozdulattal fejébe nyomta a sapkáját, kérte, hogv sodorjanak neki egy cigarettát, aztán odaszólt Bregvadzénak: — Vedd át a zászlóaljat, helyettesnek vedd magad mellé Borodulját. Én befejeztem. — Hátha kimászol belőle... — Egyetlen ujjal a jobb kezemen ? Legföljebb hadbiztosnak leszek jó. annak is csak akkor, ha átképzem magam balkezesnek. Elhallgatott, sóhajtott egyet, elmosolyodott, s egyszeriben megint önmaga lett, amilyennek eddig ismerték: a huszár. — Anka viszont most nem szökik meg e'őlem. Egv hónapig ott fogok koslatni az egészségügyi zászlóaljnál, azalatt meghódítom ostrommal vagy csellel.-- Alighanem megnősülök. — Te? Megnősülsz? — Miért ne? 1 Kiélveztem már az aranvsr/abadságot. Ha rosszul harcoltok. küldünk egv század huszár-gyereket segítségnek. Kékes alkonyaiban, az első csillagok világánál vonultak fel. Álomba szenderedett lassan az elcsendesült sztyepp a frissen ásott közös sírral, s a táj feloldódott a közelgő éjszaka fagyos derengésében. A látóhatárnál még vil- ■** lógtak az ágyúk tor* kolattüzei, itt-ott tüzek lobogtak. az égen láthatatlan repülőgépek zúgtak, felderítésre, vagy bombatámadásra indultak, a puszta föld lassan csillapodott a dübörgés, üvöltözés, átkozódás és jajgatás után. már kezdett a múltba merülni az épp csak véget ért nap, minden iszonyatával, vérontásával. Mi minden történt már itt ezen a földön: erdők bozontia nőtte be. azán megcsuoaszodott, látott ekét és puskát, gép- ouskas szekereket és harckocsikat, búzát ringatott és parlagon csupaszlott. Sok minden történt már itt, s mi minden fog még, ki tudja, ki sejti? Soproni András fordítása Szélesednek kulturális kapcsolataink hány németnek már a szakadék peremét is sikerült le- küzdenie, a katonák kézi tusa ban csaptak össze, halálos szorításban hemperegtek az árok fenekén. A második századból érkező erősítés mentette meg őket, melyet maga Irakli j Bregvadze vezetett: a kevésbé elcsigázott, tömör rendben érkező katonák váratlanul és vad erővel támadtak. A szakadék szélét ellepték a halottak, az alacsonyan szálló nap fénvében rőtvörös foltok és csíkok ütköztek ki a hevan: a németek kiestek a roham ritmusából, elveszítették magabiztosságukat, néhányan visszakúsztak, menekültek. Zavarzin százados érezte. hogy másodperceken múlik minden. kiemelkedett az árok pereme fölé, magasba lendítette géppisztolyt tartó karját, és az erőfeszítéstől kivörösödve ordította: — Tűz, tűz!... Hajrá, bun- bocskat.. Tűz, tűz!... Egy pillanatra megbicsaklott a hangja, teleszívta tüdejét a hideg, füstös levegővel, aztán folytatta, ahogy a torkán kifért: \ — Üsd, vidd. nem apád.-. Vidáman... Tűz... tűz... De hirtelen félbehagyta, megingott, megrándult, ha egy láthatatlan alak A Nagy Októberi Szocia- listá Forrada’om előtt a Szovjetunió lakosainak nagy része — 76 százaléka — analfabéta volt. Közép-Ázs^. Ke- let-Szibéria, a távoli Észak számos népe százszázalékos analfabéta volt. Napjainkban a fejlett szocia'izmus viszonyai között a Szovjetunióban már több mint 117 millió férfi és nő, a népgazdaságban foglalkoztatott lakosság 72 százaléka rendelkezik felső- vagy középfokú iskolai végzettséggel. A korábban saját írásbeliséggel nem rendelkező 40 szovjet nemzetiség a szovjet- hatalom évei alatt jutott saját ábécéhez. A Szovjetunióban jelenleg 800 színház működik, közöttük 75 opera és zenés színház. 333 dráma. 133 gyermek- és ifjúsági színház, 160 komolyzenei színház, 92 cirkxxsz tevékenykedik. Az országban 133 ezer klub. 350 ezer könyvtár, 156 ezer mozi működik. Megjelenik 7944 újság és .6577 folyóirat. Egv év alatt 80 ezer könyvet adnak ki. Az újságok, folyóiratok és könyvek összKiszélesedtek a szovjet kultúra internacionalista kapcsolatai, egyre gyümölcsözőbbé és rendszeresebbé válik a művészeti értékek és az alkotói tapasztalatok cseréje a szocialista országok között, egyre aktívabbá válik a szocialista országok nemzeti kultúráinak kölcsönös gazdagítása. Jelentős mértékben kibővültek és elmélyültek a szovjet—magyar; kulturális kapcsolatok, aktívabbá vált a közös alkotó tevékenység és megsziláx-dultak az együttműködés távlati és hatékony formái a művészet és az irodalom terén. A magyar szerzők művei csupán a legutóbbi néhány év alatt több mint 30 millió példányszámban jelentek meg a szovjet népek nyelvein. A szovjet színházak műsorán mindig szerepelnek magyar darabok. Rendszeressé vált az együttesek és művészek kölcsönös vendégszereplése. A szovjet nézőközönség meleg fogadtatásban részesítette az Állami Operaház balettegyüttesét, a Madách Színház társulatát, az Állami Népi Együttest, az Állami Szimfonikus Zenekart, a Corvina, az Expressz, a Sirius zenekarokat és más tehetséges együtteseket. A novemberben megrendezésre kerülő magyarországi szovjet kultúra napjai tovább erősíti a két ország kulturális kapcsolatait. Kétségtelen, hogy az olyan szovjet művészegyüttesek magyar- országi vendégszereplése, mint a Kortárs Színház a lenin- grádi filharmonikusok zenekara, az észt fúvósötös, a Zsok együttes, olyan kiváló szovjet balettművészeké, mint Jekatyerina Makszimova és Vlagyimir Vasziljev. olyan tehetséges énekeseké, mint Jelena Obrazcova. Marija Biesu és Jurij Muzuruk és olyan tehetséges előadó zenészek, mint Eliszo Virsza!a- dze, Vlagyimir Krajnyev és Danyiil Safran felkelti a szépet kedvelő magyar közönség érdeklődését és művészi élményt jelent számukra. A. Romanov (APN) mint tölgy-példányszama több milliárd. A Kalínyin sugárút TASNÁDl VARGA ÉVA: Szabó Péfer története ötvennyolc éve, hogy köztük, jártam, vállamon kattogott a fegyver. Téli palota... barrilcádok... s olt harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra. s a konok cári palotára. * És meghalt Kecze Józsi bácsiv és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittak: — Nem térünk vissza már a tnúltba! öreg zubbonyom máig őrzöm, c.z adott erőt itthon élni szervezkedés... sztrájkok és börtön.... mert sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok, 1 s a közöny számos útvesztőjén -T kellett oly' sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi, itt is munkásoké a fegyver. .. j — Ötvennyolc eve, hogy ifjú szívtel ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. A Fáklya A Fáklya november 2-án megjelent 21. száma nagy teret szentel a Magyarországon megrendezendő szovjet kultúra napjainak. A hagyományos eseménysorozatra számos művészeli együttes érkezik Magyarországra, közülük a lap bemutatja a virtuóz táncos-énekes-népze- nész ZSOK együttest. Anatolij Loginov elemzi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi hatását, történelemformáló erejét. Folytatódik az SZKP XXV. kongresszusával kapcsolatban incjított cikksorozat, amely arról számol be. hogyan várják a jelentős eseményt a szovjet dolgozók. A cikk szerzője ezúttal Viktor Gyunyin, a Kommunviszt című ideológiai folyóirat szemleírója. Egy másik emlékeztrelemző cikk a nagy szovjet államférfi Kalínyin születésének 100. évfordulója alkalmából felidézi a Szovjetunió történelmének jelentős eseményeit. A lap KGST-rovata ismerteti a szovjet—magyar mezőgépipari együttműködés eredményeit és távlatait; az építőipari együttműködésről szoló összeállításban pedig egyebek között a szovjet lakásépítkezés új törekvéseiről olvashatunk színes, képes beszámolót. A szórakoztató rovat képes riportja a szovjet katonazenészek vidám életéről tudósit. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának aktuális programja; bővített terjedelmű kéoes filmbeszámoló; s-oort és rejtvény egészíti ki a lap szórakoztató rovatait. Ezúttal kerül sor egyébként az olvasók között oly népszerű Esv számért — egy autót rejtvénypályázat utolsó fordulójára. A pályázat tétje — az élénkpiros Zaporozsec személyautó — megtekinthető Budapesten, a Martinéin téri parkolóház kirakatábanNÖGRAD - J975. november 7., péntek 5 t