Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

Ä dint és felelőssége A volt tanulmányozni azo­Ä lkai mám kat u tervjavaslatokat, ama*> oi»ei megyénk vállalatai a megyei ta­nácsnak küldtek az ötödik ötéves terv el­készítéséhez. A Nógrádi Szénbányák, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek és több megyei székhelyű vállalat meglehetősen pontos adatokat közölt, de a Női Fehérneműgyár, a Váci Kötöttárugyár, illetve ezek megyénk­ben működő egységei nem rendelkeznek megfelelő tájékozottsággal, nincs előkészít­ve a döntés, hogy mit akarnak a következő evekben. Vajon csak a középtávú tervezésnél fi­gyelhető meg ütemkülönbség az önálló vál­lalatok és a több gyáregységből álló üzemek között? Nem, a gazdálkodás napi kérdéseiben .is gyakran vita kerekedik, hogy hol döntsenek, kik döntsenek. A gazdálko­dás mai bonyolult körülményei között meg­fontolt mérlegelést kíván, hogy milyen kér­désben döntsön a vállalati központ és mi­ben a gyáregység, telep szakemberei. Tapasztaltunk olyan fonákságot is, hogy az egyik Nógrád megyei üzem dolgozóinak bérét Budapesten számfejtették, olyan szer­vezést valósítottak meg, hogy jóformán minden döntés a vállalati központra tar­tozott, a helyi vezetésre' csak a végrehajtást bízták. Ilyen körülmények között egy-egy bérreklamáció, anyagmegrendelés, a meg­rendelő igényváltozásának elintézése több napos vagy hetes késedelemmel járt, tehát a túlzott központosítás nem jó. Sokan azt mondják, hogy a hazai, de különösen a világpiaci helyzet változását a vállalati, tröszti központ is nehezen tudja érzékelni. A mai körülmények között ho­gyan tudna helyesen dönteni a vidéki gyár­egység, üzem? Valóban, több tényező szól a központosí­tás mellett. Az sem vitatható, hogy az öté­ves terv elkészítésében a fejlesztési eszkö­zök elosztásában a vállalati központnak meghatározó jogköre és felelőssége Van. De ne feledjük, a mai körülmények rugalmas, gyors alkalmazkodást sürgetnek, életünk tempója nem tűri a késedelmeket. Amikor a döntés szükségessége felmerül, halogatás nélkül intézkedni kell a hiányzó anyag pót­lásáról, a gyártási program módosításáról, a technológia megváltoztatásáról, munká­sok, alkalmazottak felvételéről, elbocsátásá­ról, bérekről és prémiumról. « \ Mi történik, ha minden döntés előtt a távoli központtal leveleznek, vagy a „főnök" látogatására várnak? Lehet-e levélben minden körülményt megírni, vagy a rö­vid látogatás során minden részletet felso­rolni? Aligha. Es nagy a veszély, hogy a lényeg elsikkad, a legjobb szándék mellett is hiányos ismeretek alapján dönt a köz­pont. Mindehhez számítsuk hozzá, hogy a túlzott központosítás, a felesleges adminiszt­ráció mennyi időveszteséggel és mennyi kárral jár. Lehetséges, hogy a központban több a szakértelem, de kevesebb a helyi ismeret. Vagy* mit ér a jó döntés, ha elké­sett, addigra megváltoztak a körülmények. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy helyettük és főleg megkérdezésük nélkül másutt és mások döntenek, akkor leszok­nak arról, hogy kezdeményezznek. Nem szólnak akkor sem, ha rosszul mennek a dolgok, ha másként kellene csinálni. Akik csak döntéseket és utasításokat hajtanak végre,' belefáradnak, elfásulnak, leszoknak a gondolkodásról, mások döntéseiért és ön­maguk cselekedeteiért egyre kevesebb fele­lősséget vállalnak. Mi legyen a megoldás? Vállalni kell azért is- a felelősséget, hogy ki, miben döntsön. Legyen kellő központosítás olyan kérdések­ben, amelyekben indokolt, de körülménye­ink azt követelik, hogy az operatív munka rugalmasságát, gyorsaságát növeljük. Régi igazság és jól bevált gyakorlat, hogy a konk­rét teendőkről ott döntsenek, ahol az embe­reket. a helyi viszonyokat, feltételeket és lehetőségeket legjobban ismerik, tehát ne a vállalati központban, hanem helyben. A kö­vetkező években mit fejlesszenek, mit és mennyit gyártsanak, milyen beruházás szük­séges és mire telik? Ilyen kérdésekben a központé az utolsó szó. De idejében kérdez­zék meg a gyáregység, a telep dolgozóinak véleményét, ne nélkülük, hanem velük együtt döntsenek. Nemcsak a központ és a gyáregy­ség. hanem minden válla­lat irányításában hasznosítható az a jól be­vált gyakorlat, hogy a termelés mindenna­pi ügyeiben ..lent” döntsenek, így „fent” ke­vesebb üggyel kell foglalkozni. De az évek- j re szóló döntést a munkások, a helyi dolgo- '' zók véleményével, tanácsaival alapozzák meg. F. L. I Kitűnő üstét A „pajzán” biblia 11 szalag mellett Félszáz asszony és leány részére biztosít kényelmes, biz­tonságos munkalehetőséget a Fővárosi Kézműipari Vállalat részlege Bujákon. Varrógépeiken a polgári védelem részére készítenek gyakorlóruhát, egyesek betanított munkásként, mások szakmájuk birtokában végzik a ruhák szabását, ösz- szeállítását. Szabó Istvánné korábban a háztartás teendőit végezte odahaza. Hogy gyermekei felnőttek, lehetőség nyílt az J üzemi munkára is. Mögötte Molnár Józsefné ül. aki újsá­golja, hogy munkája mellett a háztáji teendőket is ellátja, így két sertés is hízik az ólban. Karácsonykor disznóvá­gásra készül a család.. K árfék on pákátok Derültséget és bosszaii- kodást egyaránt kiváltó \ plakátok kerülték ki nem- j régiben a pásztói járás egyik községében a mií- vclúdési ház elé. Kulturá­lis rendezvényre. ismert nevű sportoló ankétjára invitáló. házi készítésű meghívók — meglepő he­lyesírási hibákkal (például a sportoló nevét ..magya­rosította”, a felnőtt szó­ból az egyik „f” betűt ..el- spórolta” a szöveg írója...) Furcsa kulturális propa­ganda . . Mi következik mindeb­ből? Először természetesen az: nem szégyen a helyes-> írási tanácsadó szótárhoz fordulni, a kézírás bakijai olvastán nem a nyomda kisördögére gondolnak az emberek... Így pedig nem­csak a járókelők helyesírá­si készsége romlik, nem­csak a rendezvény vonz­ereje csökkenhet, hanem a népművelő tekintélye is. Ma. amikor tartalmas együttműködésre. széles körű • kapcsolatokra van szüksége a népművelőnek az előtte álló feladatok megvalósításához, ez ko­moly hiba! K. G. M. Pályázat HONVÉDELMI MINISZTÉ­RIUMI TANULMÁNYI ÖSZ­TÖNDÍJRA Tanulmányiösztöndíj-pólyá- zatot hirdet a Honvédelmi Minisztérium: jelentkezésre hívja fel azokat a férfiakat, «kik önként vállalják a fegy­veres szolgálatot, a magyar néphadsereg hivatásos tiszt­jei kívánnak lenni, s megha­tározott felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatán tanulnak, oda már felvételt nyertek, vagy felvételre je­lentkeznek. A jelentkezés feltételei: büntetlen- és fedhetetlen elő­élet, erkölcsi-politikai meg­bízhatóság, magyar állampol­gárság, hivatásos szolgálatra való egészségi- és fizikai al­kalmasság, felvétel az adott felsőoktatási intézetbe, nőtlen családi állapot. Az ösztöndíjra pályázók (a 11 hónapos sor­katonai szolgálatot teljesítők is) jelentkezési lapot és to­vábbi felvilágosítást Budapes­ten, a fővárosi kiegészítő pa­rancsnokságtól, vidéken a me­gyei hadkiegészítési- és terü­letvédelmi parancsnokságtól kapnak. A jelentkezési laphoz mellékelni kell a sajátkezű- lég írt részletes önéletrajzot, valamint erkölcsi bizonyít­ványt Az ösztöndíjra a felsőoktar tási intézményekben tanulók bármikor, az oda felvételre jelentkezők pedig 1976 már­cius 31-ig pályázhatnak. Jobbágyiban Jancsó Márton 1963-ban lett tagja a községi tanácsnak. Mindjárt akkor beválasztották a tanács vég­rehajtó bizottságába is. A tes­tületnek azóta is tagja. S még valamit! 1964-ben jelentke­zett, s felvették a pártba. — Nagyon hosszú volt az út idáig. Itt születtem Jobbá- gviban. 1923-ban. Szüleim kis- parasztok voltak, a föld a ti­zenegy tanú családnak csak t mihdennapi betevő falatot biz­tosította. A kilenc gyerek kö­zül én voltam a legkisebb Szinte gyermekiéit el kerültem el Borsodba summádnak, majd 13 éves koromban ide, a he­lyi malomba alkalmi mun­kásnak. Aztán jött a háború, két év hadifogsággal együtt mondja a beszélgetés során. Nem az a cél, hogy önélet­rajzot írjunk Jancsó Márton­ról. annyit azonban még meg kell említeni. hogy a a felszabadulás u'án a MÄV- hon kerölf doü'-zpi. Vo1*- nvn* den. sartis. segédmunkás. krpm- pársoló és vá1 tóőr. Felfigyeltek- a dolgos és lelkiismeretes em­berre. Munkatársai először a munkahelyi szakszervezeti bi­Évszázadokon át a biblia volt a legtöbbet olvasott könyv. Kinyomtatása éppen ezért Gutenbergtől kezdve napjainkig mindig kitűnő üz­letet jelentett a kiadóknak: biztos polcot, biztos jövedel­met. Szerzői tiszteletdíjat nem kellett fizetni, a szöveg­gel sem akadt sok gond, az egyházak őrködtek afölött, hogy változatlan, hibátlan le­gyen, legfeljebb a fordításo­kat frissítették fel néha. Sok helyen azonban — így Angliában is — csak külön kiváltságlevél birtokában nyomhatták ki a szentírást. ha valaki enéikül próbálkozott megbüntették, kiadványát pe­dig elkobozták. Brit földön 1577-ben a Bar­ker család szerzett ilyen pri­zottságba választották, néhány év után pedig a hatvani pá­lyafenntartási főnökség szak­szervezeti titkára lett. — A közösségért való tevé­kenységet talán itt szerettem meg. Tudtam örülni az , em­berekkel, de osztozkodtam a gondokban is. Amikor tanács­tagnak választottak, úgy érez­tem, még többet kell tenni a közösségért. A tanácsban tár­sadalmi alapon már a máso­dik. ciklusban az elnökhelyet­tesi funkciót látom el. Fela­dataim közé tartozik az elnök helyettesítése, a testületi ülé­sek vezetése, a községi KISZ- szervezet és a sportkör mun­kájának támogatása és a köz­ségtől lesztési feladatok irányí­tása, szervezése. Hozzá kell tenni, hogy nem eredménytelenül végzi ezt a munkát. Bizonyítják állítá­sunkat az egyr.e színvonala­vilégiumot. Egyik örököse ugyan, Robert, 1609-ben köl­csön fejében elzálogosította, de hamarosan újból vissza­szerezte. A hitelező, Bonham Norton könyvkereskedő nem nyugodott bele ebbe. Mindent megtett annak érdekében, hogy övé maradjon a kivált­ság: több ízben pert indított Barker ellen, egy ízben a sze- dővasaikat is ellopottá tőle. Mi­kor így1 sem ért célt, más esz­közökkel próbálkozott: Barker egyik szedőjét megvesztegette, hogy a biblia 163l-es kiadá­sában szándékosan csináljon sajtóhibát. Ennek eredménye lett a pajzán biblia, amely­ben a tízparancsolat egyik parancsából kimaradt a not sabb tanácsi rendezvények, a munkák folyamatossága és mindenekelőtt, a község di­namikus fejlődése. E fejlődést — túl az ipari üzemek és a termelőszövetkezet gyara­podásán, termelésük és körül­ményeik javulásán — bizo­nyítják a település anyagi és társadalmi viszonyainak vál­tozásai. Jelentősek az elmúlt öt év eredményei, ezen belül is az 1974-es és az 1.975-ös esztendők teljesítései. Az el­múlt két évben a község új, hat tantermes iskolát kapott. Bővült az óvoda, otthont kaptak a politikai szerveze­tek, megoldották a lakosság moziba, színházba járását. Je­lentős eredmény, hogy öt év alatt 7,5 km hosszúságú víz­hálózat és 900 méter villany- hálózat épült. Az elmúlt két évben 11 utcát portalanítot- tak és 1975-ben 1560 méter (nem) szócska, s ezért így hangzott: „Thou shalt com­mit adultery!”, azaz szó sze­rint „Kövess el házasságtö­rést !’”, szabad fordításban „Paráználkodjál!” A sajtóhiba a puritán és álszent Angliában szörnyű felháborodást okozott. Nem elégedtek meg a hibás ív újraszedésével, hanem az ösz- szes példányt elégették. Csak két-három példány kerülte el véletlenül ezt a sorsot. Robert Barker emiatt anyagilag tel­jesen tönkrement. Azonban Norton sem soká örülhetett vetélytársa szerencsétlensé­gének. Egy más ügyből kifo­lyólag rövid időn belül bör­tönbe zárták, és ott fejezte be életét. járdát építettek. A munkákat a község lakossága, üzemei, intézményei közhasznú társa­dalmi munkával segítették. Anyaggal, fuvarral, készpénz­zel támogatták a községfej­lesztést. így következhetett be, hogy Jobbágyi lakossága tavaly 307 ezer forint, ebben az évben pedig 500 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett. Ez a község lakossá­gát alapul véve 203 forintos egy főre eső teljesítést jelent. A munkaakciók egyik lelkes szervezője és irányítója Jan­csó Márton volt. Sokat tesz az emberekért, a közösségért. Szinte hihetetle­nül sokat. De bírja! Hajtja a le'kesedés, a határtalan ten- niakarás. Hogy még többét tehessen, elvégezte az általá­nos iskola nyolcadik osztályát, az idén fejezte be a marxista —leninista középfokú iskolát. Kétszeres kiváló dolgozó, s a társadalmi munkáért kapott arany fokozat tulajdonosa. — Nem is az- elismerésért dolgozom, hanem a községért, az emberekért — mondja. A község dolgozói éppen ezért értik meg és segítik Jancsó Martont, Tóth István 0 Varga Mihályné elégedett körülményeivel. A termelőszö­vetkezetben, korábbi munka­helyén is megtalálta számítá­sát. A szalag melletti ülőmun­ka kényelmesebb. Nem szakmám a var­rás, de az egyszerűbb fa­zonokat, már így is el tudom készíteni a család részére. Ha lehetne, szakmát is tanulnék a munkám mellett — így vé­lekedett Gulyás Józsefné. Pétre Mária, az egyik műszak szalagvezcí éjéként tevé­kenykedik. Pásztón tanulta a szakma fortélyait. Irányítja az asszonyok munkáját, ellenőrzi az elkészült termékek minőségét. Lengyel Erzsébettel szakmai észrevételeit be­széli meg. 'Kulcsár József kép beszámolója * Mai arcok — mai emberek Tanácselnök-helyettes és vasúti munkás

Next

/
Thumbnails
Contents