Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

Nemzedékek példaképe A TERMÉSZETNEK meg­másíthatatlan tövénye. hogy az ember születik, megöreg­szik, elmúlik. Ezzel az objek­tivitással sem szembeszegül­ni. sem ellene hadakozni nem sok értelme van. Okosabb te­hát fizikai erőnket, szellemi képességünket arra fordítani, hogy születésünktől elmúlá­sunkig becsületesen, tiszta szándékkal, az élet megpró­báltatásaival szemben ke­mény helytállással, embertár­saink iránti szeretettel, mun­kánk becsületes ellátásával töltsük el életünket. Az új társadalmi rendben az em­bernek minden érdeke azt diktálja: tisztán, becsületesen, őszintén dolgozzék, hazán­kért, amely ma megmásítha- tatlanul a dolgozó emberé. Belefáradhat-e az új rend­szert építő ember a reá nehe­zedő nagy kötelességek tel­jesítésébe? Természetesen el­fárad a teste, de hite soha­sem, ha igazán magáénak vallotta az új rendszert Is­mertem egy idős, sok-sok megpróbáltatáson átesett, kommunistát — nyugodjon békében —, haló ágyán is utolsó szava volt: erősítsétek hazánkat! Nagy tisztelettel kísértük utolsó útjára. Egy másik, egész életét a szocia­lista rendszernek szentelő, a munkába belerokkanó kom­munista nem szűnik arra in­teni szeretteit: az életben becsülettel álljanak helyt! Az ilyen talDig emberek soha nem múlnak el. Megkooik testük, de szellemük él. ha­tással van az őket követő nemzedékre, befolyásolja cse­lekvésüket. Az idősebb nem­zedéknek — a harcban, mun­kában való helytállásukért kijáró különösen nagy tiszte­let mellet —, ebben van nagy-nagy érdemük. Fiatalabb, a férfikorba most forduló emberekkel ta­lálkoztam a közelmúltban. Kérdezték — és ez nem el­ítélendő —, van-e értelme napról napra küzdeni? Ki­jár-e ezért a megbecsülés, ha belerokkannak a munkába? Milyen végső személyes célt tűzhetnek maguk elé? Nap­jaink ifjúságának jelentős ré­szét foglalkoztató kérdések ezek, amire mi mást mond­hat az ember, mint azt. amit érez: a becsületes munkáért a társadalom tisztelettel adó­zik, mindenkit a munkában kifejtett érdemei szerint ítél meg. És akkor példának ál­lítja az ember az idős, a ha­záért, a rendszerért minde­nüket feláldozó nemzedéket, akiknek a haza életük alko­nyára a békés életet, a tisz­tességet, a megbecsülést biz­tosítja. 4Z EMBER ilyenkor döb­ben rá, hogy azok az embe­rek, akik egy életen keresztül már mindenüket odaadták az új rendszerért, még most is milyen nagy jelentőséggel bírnak Rájuk, mint példa­képre hivatkozhatunk. Olya­nokra, akik párttagként, vagy pártonkívüliként, de évtize­dek előtt már dolgoztak az új világért és hirdették a szocialista rendszer minden szépségét, emberi humanitá­sát. Ezek az emberek ilyen fényben ragyognak az őket követő nemzedékek tudatá­ban. Ma, szabadságunk har­madik évtizedében pedig még nagyobbra nő tekintélyük, mert amit hirdettek pártjuk nevében., valóra vált. Igaz lett. amikor a -háború köz­vetlen nyomában kérték: in­duljanak a gyárak, nyíljanak meg a bányák. életre kel Magyarország! Igaz lett amit hirdettek: szövetkezzék a pa­rasztság, kitörhet évszázados igájából. Igaz lett, amikor hangoztatták: tanuljon a munkás, magának kell irá­nyítani ez új hazát. Igen, amit pártjuk, rendsze­rűik nevében tiiszta szívvel hirdettek ezek az emberek — és tegyük gyorsan hozzá — dolgoztak is érte, azok ma valósággá váltak. A társada­lom tudatában tehát ők úgy ragyognak mint a jónak, a szépnek hirdetői és valóra váltói. Amikor az ember mindezen a valóságon elgon­dolkodik, szinte megretten, micsoda felelősség hárul még ma is ezekre az emberekre. Számukra nincs visszalépés. Nem lehetséges letagadni amit mondtak, mert valóság lett. Ők a történelembe úgy vonultak be, hogy maguk formálták; és ezzel nevüket fényes betűvel jegyezték be a könyvébe. Itt váltak ők földi örökkévalósággá. Természetes, rendszerünk emberi humanitásából, a dolgozó embernek kijáró jo­gokból fakad, a legidősebb nemzedék mélységes tisztele­te. Pártunk, államunk magas kitüntetésekben részesíti őket; hogy társadalmi meg­mozdulások nincsenek nélkü­lük; hogy esztendőnként a nyomdokaikon, járók talál­koznak velük, megtárgyalni hazánk sorsának alakulását; hogy utódjaik tisztelettel adóznak azoknak, akik örök nyugovóra tértek. És elmond­hatjuk, az erkölcsi megbecsü­lés mellett a létfenntartás anyagi feltételeit is biztosít­ja számukra a társadalom. MINDEZEK ellenére még mindig ők — akik egész éle­tüket ezért az új rendszerért áldozták — többet nyújtottak, mint kapnak. Sem tisztelet­tel, sem anyagiakkal nem le­het kifejezni azt a nagy ér­téket, amit jelenjének ők, amikor az ifjú nemzedék e’é példaképet állíthatjuk ma­gatartásukat, áldozatkészsé­güket. De egészen bizonyos, számukra is megfizethetetlen, az a tisztelet, ami övezi őket. Értékben kifejezhetetlen, amikor nemzedékek ilyen egységbe kovácsolva folytat­ják a munkát, amit elődök kezdtek. Anyagiakkal nem lehet kifejezni. Milyen nagy tisztesség, amikor fiatalok feltekintenek az idősebbekre, várják tanácsaikat, kérik böl­csességüket az élet heves sodrásának tereléséhez. Nem is régen, az acélgyárban egy beszélgetéskor történt, amikor az ..öreg szaki” óvatosságra intette a heveskedőket. Meg­gondolatlanul figyelmen kívül hagyták a bölcs tanácsot és elrontották a munkát. Tisz­tességgel megkövették őt. Köztudomású, hogy vannak az idősebbek között, akik visszaélnek a történelem számukra adta előnyökkel. Elenyésző kisebbségben van­nak, de olykor magasra csap a hangjuk, eltúlzott jogaikért, érdemeikért. Hamisan cseng ez a hang. Gyorsan felismer­hető, mint ahogyan fel ís is­merik. De akiknek szól, el­engedik fülük mellett. És akkor a sértődöttség hangján folytatják! De olyan csekély a számuk, még ennél is ki­sebb hatásuk, hogy képtelen elhalványítani azt a dicsősé­get, amit öregjeink kivívtak maguknak az életben. Min­denesetre azért, mert a tár­sadalomban a párt alapítói­ra. az új ország első építőire oly tisztelettel tekint a tár­sadalom. ha kicsi íps a szá­muk azoknak, akik helyze­tükkel visszaélnek, nem sza­bad lebecsülni • kártevésüket, hanem rá kell ébreszteni őket cselekedetük súlyára. NAGY öregjeink példakép­ként állnak a mögöttük so­rakozó nemzedék előtt. És ha a természet törvénye testüket meg is koptatja, szellemük itt él, hatást gyakorol utó­daikra. Ennek a tudatában él­jenek, cselekedjenek öreg­jeink, késztessék további tet­tekre hazánk érdekében, dol­gozó népünk javára, a náluk fiatalabb nemzedéket. Bobál Gyula T u I o r a k Az utóbbi időben egyre több túlórautalványt állíta­nak ki az üzemeknél. Az elmúlt háromnegyed évben megyénk iparában 1 millió 133 ezer túlórát használtak fel. Egy munkásra átlagosan 36 túlóra jut, hárommal több mint tavaly. Ez az átlag sántít, mert van aki ke­vesebbet, vagy egyáltalán nem túlórázott, és van aki ennél sokkal többet. Nem ritka az olyan sem, aki huza­mosabb időn át állandóan túlórázni kényszerül. Kétségtelen vannak dolgok, amelyek megkövetelik a túlórát. Előfordulhat váratlan üzemzavar, amit el kell hárítani. Vannak olyan munkák, amelyeket csak termelésmentes időben lehet elvégezni. Szabad szomba­ton, vasárnap javítanak, hogy hét közben ne zavarják a termelést. Ezek jogosságát senki sem vitatja a mun­kások közül. Van azonban, amit egyre többen és jogo­san tesznek szóvá. Nagyon sok túlóra elkerülhető lenne a termelés fel­tételeinek folyamatos, egyenletes biztosításával. A ren­des munkaidő is elegendő lenne a tervek valóra váltá­sához. Legtöbb esetben a túlórák mögött a korábbi szervezetlenség, anyaghiány, a munkaidő nem kellő ki­használása rejlik. Az elmaradás, adósság gyorsan nö­vekszik, amit pótolni kell. Munkaerőhiányra, a sok különböző címeken kieső műszakra hivatkozva ren­delnek el túlórákat, holott más megoldás is lenne. A salgótarjáni síküveggyárban a tavalyi 15 ezerről, 45 ezerre nőtt az idén a túlórák száma! A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában 43 ezerről 82 ezer órára. A Nógrádi Szénbányáknál háromnegyed év alatt 15 639 túlműszakkal többet használtak fel a tervezettnél. Ha­sonló példákat lehetne sorolni arrói. hogy ami elmaradt a rendes munkaidőben, azt pótolni ilyenformán igye­keznek. aminek egyébként nagy ára van. A műszakgazdálkodástól függ a bérgazdálkodás is. A túlóráztatás nem olcsó mulatság. Növeli a költsége­ket. Ráadásul. az így végzett munka ritkán van arány­ban a ráfordítással. A vállalati gazdálkodásra is ked­vezőtlenül hat a túlóráztatás. Zavart okozhat a bér- gazdálkodásban. Egyébként más kihatása is van ennek. Nem egyszer hallani olyan véleményt, hogy a túlórá­zás okozta fáradalmakat a rendes munkaidőben kell kipihenni, mert az emberi szervezet megköveteli. Igaz­ság van ebben. Abban is, hogy a táppénzes állomány növekedését kapcsolatba hozzák a túlmunkával. Van más megoldás is a tervék maradéktalan tel­jesítésére. Elsősorban az irányító, szervező munka jobbá tétele. Biztosítani minden feltételt a munkaidő teljes kihasználásához, mert a sokszor tapasztalható ráérős hangulattal csak így lehet szakítani. Szemléletváltozásra van szükség, és elsősorban a vezetők körében. Ők tehetik a legtöbbet a túlórák csökkentése érdekében. Először azzal kellene számol­niuk; megtettek-e mondént a rendes munkaidő kihasz­nálhatósága érdekében. Csak valóban indokolt esetek­ben lehet a túlóráztatáshoz folyamodni. Ezért az üzemi szakszervezeti szervek, mint érdekvédelmi szervek so­kat tehetnek, észrevételeikkel, az indokoltság alaposabb elemzésével. Tegyék szóvá többször a hibákat, hiányos­ságokat ! Közeleg az év vége, még bőven van tennivaló a ter­vek maradéktalan teljesítése érdekében. Nem szabad, hogy ennek feltételét egyedül és elsősorban a túlórák számának növelésében lássák. Nógrádi Szénbányák Felmérés a munkaidőről A Nógrádi Szénbányáknál a négy aknaüzemben a kö­zelmúltban szakemberek be­vonásával munkanapfelvé­teleket készítettek és művelet­elemzéseket végeztek. A cél a munkásoktól függő és független veszteségidő tanul­mányozása volt. A felmérések befejeződtek, a tapasztalatok értékelése folyik, és ezzel párhuzamosan próbaelszá­molásokat is készítenek. A tapasztalatokat már a közel­jövőben, a jövő évi bérfej­lesztési intézkedésekkel együtt kívánják hasznosítani. Egyes területeken ugyanis szüksé­gesnek látszik a normák ki­igazítása, karbantartása. Bizalmivetélkedők A szakszervezeti bizalmiak felkészítését, jogaik, kötelessé­geik részletesebb ismerését szolgálják a közeljövőben sorra kerülő bizalmivetéike- dők. A Nógrádi Szénbányák­nál a vállalati szakszel vezeti bizottság melleit működő operatív bizottság alakult, az­zal a feladattal, hogy irányít­sa a felkészülési munkát. A bizalmiak ugyanis előadás- sorozatot hallgatnak meg, konzultációkon vesznek részt. A tanfolyam témaköre fel­öleli a XI. pártkongresszus anyagát, valamint a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezete XXI. kongresszusának beszá­molóit, határozatát. Ezenkí­vül a tematikában szerepelnek még a bizalmiak feladatai, jogköre és kötelességei. A tapasztalatok igazolják, hogy igen kedvelt forma a válla­latoknál a játékos vetélkedő, amely mindig a hasznos tud­nivalókkal van összeköttetés­ben. Az üzemi vetélkedők után vállalati döntőt rendez­nek, és az itt legjobb helye­zést elért bizalmi kerül majd az országos iparági döntőre. Audiovizuális oklalú* Korábban hírt adtunk ar­ról, hogy a Nógrádi Szénbá­nyák öt olyan berendezést ka­pott, amelyekkel a munkavé­delmi, baleset-elhárítási oktatást színvonalasabbá te­hetik. A berendezésekhez diavetítő, sztereó-magnó és hangszórók tartoznak. Az el­ső foglalkozáson is bebizonyo­sodott, hogy sok előnyük van a korábbi filmvetítésekkel szemben, hiszen az előadások bármikor megszakíthatok, szükségszerűen, részleteseb­ben magyarázhatók az ese­mények, és ezáltal jobban megmaradnak a tanulságok a dolgozók emlékezetében. A Magyar Szénbánya Tröszt az audiovizuális okta­tás megszervezésével a Nóg­rádi Szénbányák biztonság- technikai osztályát bízta meg. Több témakör feldolgozására is készülnek. A közeljövőben a nógrádiak készítik vel az oktató anyagot a bányai ön­mentőkészülékek használa­tának,. alkalmazásának mód­szereiről. Szakszervezeti népművelők tanácskozása A Szakszervezetek Nósrád me­gyei Tanácsa kulturális, agitációs és nropagantla-nuinkabizoUsá^a november 28-án Salgótarjánban ér­tekezletet tart a szakszervezetek függetlenített népművelőinek részvételével. A tanácskozáson müvelődésiház-igazgatók és a könyvtárvezetők tájékoztatást ad­nak az idén végzett közművelő­dési cs gazdasági tevékenységük­ről, valamint röviden ismertetik az 1976-os évre vonatkozó elkép­zeléseiket* terveiket. Villanások a kohászatból A Salgótarjáni Kohászati Üzemek termékei nem csak a hazai, hanem a külföldi piacokon is keresettek. Az edzett szalag* acélból készült rugói'éie a gekel számtalan felhasználóhos szállítják. Jelentős mennyiségű redőnyrugót visznek libanoni piacra, amelynek készitestben a Szalvai Mihály Szocialista Brigád tagjai serénykednek. Rács Mátyás — képünkön — az exportrugót gyártó gép irányítását végzi. A hengereltáruk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek korszerű üzemcsarnokaiban, a hideghengerműben készülnek. A hi­degen hengerelt .szalagacélok iránt növekszik a kereslet, s ezt csak nagy termelékenységű gépek alkalmazásával tud­ják Kielégítem. Sz’cialista brigádok összefogása szükséges, hogy eredményeik tartósak maradjanak. Tóth Pál 7. » búszhengeres gcyet irányítja a vezérlőpult mellől. Nagyon sok múlik azon, hogy egy gyáron belül mennyire gyois és megbízható az anyagmozgatás. A kohászati üze­mek hideghengermű vében Bellák János azok közé tarto­zik, akik nem csak szeretik munkájukat, hanem kimondot­tan a tai gór cavczetést tekintik hivatásuknak. A fiatalem­ber megbízhatóan es pontosan végzi a fontos munkát. Pádár András és Kulcsár József beszámolója NÓGRAD - 1975. november 25., kedd íj P 1

Next

/
Thumbnails
Contents