Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

Hazaérkezett Berlinből „Sztrájkol” a portugál kormány Losonczi Pál Líbiába és Tunéziába utazik az MSZMP k iitdötlsége Csütörtökön hazaérkezett Perl inból a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt küldöttsége, amely Gyenes Andrásnak, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével részt vett az európai kommunista és mun­káspártok konferenciáját elő­készítő szerkesztő bizottsági ülésen. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának ve­zetője fogadta. Szojuz—20, Szaijut—4 A szovjet űrhajózás újabb hatalmas eredményt ért el, miután szerdán automatiku­san összekapcsolták a három nappal ezelőtt felbocsátott Szojuz—20 pilóta nélküli űrha­jót a Szaijut—4 orbitális tu­dományos állomással. A Szaijut—4-ef, mint is­meretes, 1974. december 26- án bocsátották fel. Az űrál­lomáson különböző kísérlete­ket végeztek a Szojuz—17 és a Szojuz—18 szovjet űrhajó személyzetének tagjai: Alek- s>zej Gubarev, Georgij Grecs- ko, Pjotr Klimuk es Vitalij Szevasztyjanov. Klimuk és Szevasztyjanov a szovjet űr­hajózás történetében a leg­hosszabb ideig végzett űrre­pülést a Szaijut—Szojuz komplexumon. A repülés 63 napig tartott. A Szaijut—4 és a pilóta nélküli Szojuz—20 kutatási és kísér­leti programja a többi között azt irányozza elő, hogy a két kozmikus készülék együttes repülése alatt aggregátok és fedélzeti rendszerek konstruk­cióit dolgozzák ki és próbál­ják ki. A pilóta nélküli Szojuz—20 szovjet űrhajó a Föld körü­li pályára történt vezérlése és megfelelő manőverezése után sor került a kölcsönös felku­tatásra, megközelítésre, össze­ül eszkedésre, és összekapcso­lásra. A portugál kormány csü­törtökön reggel véget ért rendkívüli tanácskozáson ügy döntött, hogy mindaddig „fel­függeszti'' tevékenységét, amíg Gomes tábornok, Portugália köztársasági elnöke és vezér­kari főnöke „nem biztosítja a munkájához és tekintélyéhez nélkülözhetetlen feltételeket ’. Azevedo ideiglenes kormá­nya minisztereinek többsége azután hozta meg határoza­tát, hogy a fegyveres erők bizonyos köreinek, köztük az Antunes-csoportnak nem sike­rült félreállítaniok Carvalho tábornokot, a kontinentális operatív parancsnokság (Cop- con) főnökét. Mint ismeretes, Antunesek Vasco Lourenco kapitányt, csoportjuk tagját szerették volna kineveztetni a Copcon és a lisszaboni kato­nai körzet parancsnokává. Lisszaboni baloldali körök­ben ügy vélik, a kormány döntésével nyomást akar gya­korolni Gomesra. hogy ke­resztülvigye néhány olyan vezető tiszt menesztését, aki nem élvezi a miniszterek többségének bizalmát. (A kor­mányban szocialista, néppár­ti és katonaminiszterek fog­laltnak helyet, a PKP egy tár­cával rendelkezik.) Ügy tud­ják, hogy Carvalho és Fabiao tábornokot, a Copcon főnökét és a szárazföldi erők főpa­rancsnokát, s néhány további tengerésztiszlet „szeretnének kirekeszteni a hatalomból”. A ' Portugál Kommunista Párt és a lisszaboni ipari kör­zet üzemi bizottságainak kö­zös titkársága a „kormány nyomásának ’ ellensúlyozására csütörtök délutánra tüntetés­re szólította fel a főváros dolgozóit a köztársasági el­nöki palota előtt. A munká­sok reggel óta sztrájkot tar­tanak. Octavio Pato, a PKP KB titkára délelőtt küldött­ség élén felkereste Gomes tá­bornokot. Értesülés szerint azt kérték tőle, hogy ne en­gedjen a baloldal ellen irá­nyuló nyomásnak, hanem a kormány haladó szellemű át­alakításával keressen kiutat az újabb válságból. A Fabiao tábornok vezette szárazföldi erők vezérkarának kulturális és politikai propa­gandamunkával, illetve a ka­tonák oktatásával megbízott csoportja november 6-i kelte­zéssel értékelést tett közzé a fasiszta diktatúra megdöntése óta végbement folyamatokról és állást foglalt a „hogyan tovább” kérdésben. A dokumentum szerzői ha­tározottan kiállnak a fegy­veres erők mozgalmának (MFA) baloldali, forradalmi, szocialista elhivatottsága mel­lett. Osztálynélküli, kizsák­mányolástól mentes, a terme­lőeszközök közösségi tulajdo­nán alapuló társadalom építé­sére szólítják fel az új társa­dalom megteremtésében érde­kelt haladó erőket. Javasolják nekik, hogy a közös cél érde­kében fogjanak össze, tegyék félje másodlagos ellentétei­ket, tanúsítsanak türelmet egymás nézetei iránt és en­gedjenek egymásnak azokban a kérdésekben, amelyek fiem érintik a szocializmus építé­sének lényegét. Elismerik ugyan, hogy az MFA egysége a népi hatalmi rendszer kiépítése körül tá­madt alapvető ellentétek mi­att bomlott meg, a portugál szocializmus építését mégis az „MFA-nép szövetsége"’ do­kumentumban foglaltak sze­rint képzelik el. (Ezt a do­kumentumot az MFA 1975. július 8-i közgyűlésén hagy­ták jóvá. A népi hatalom le­téteményeseit a munkások és a parasztok bizottságaiban, a katonák demokratikus fóru­maiban jelölték meg. Ezzel az elképzeléssel fordult szembe az Antunes-csoport.) „Nemzeti egységkormányt csak akkor lehet majd ala­kítani, ha a portugál dolgozók hazafias egységfrontba tömö­rülnek. az MFA pedig képes lesz leküzdeni pártvitáit” — áll a katonák anyagában, amelyben annak a vélemé­nyüknek adnak hangot, hogy „a jelenlegi forradalmi tanács néni tudta mentesíteni magát a pártoktól, s nem tudta le­küzdeni a minden szinten je­lentkező reakciós veszélyt”. Befejeződött a szocialista országok szovjet baráti társaságainak tanácskozása Tímár Mátyás ausztriai tárgyalásai Dr. Tímár Mátyás, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, aki hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodik, tár­gyalásokat folytatott dr. Hans Kloss-szal, az Osztrák Nemze­ti Bank elnökével a magyar— osztrák pénzügyi kapcsolatok­ról. A Magyar Nemzeti Bank elnöke találkozott a legna­gyobb osztrák kereskedelmi bankok vezetőivel. Dr. Tímár Mátyás látoga­tást tett dr. Hannes Androsct. osztrák pénzügyminiszternél is. Csütörtökön Apró Antal­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, az MSZBT elnökének zárszavával véget ért az a kétnapos nemzet­közi tanácskozás, amelyet a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság rendezésében tartottak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz fűződő testvé­ri barátság továbbfejlesztésé­nek témájáról. A testvéri barátság légkö­rében megtartott tanácskozás újból bebizonyította, hogy a szovjet baráti társaságok — összhangban népeik valós ér­dekeivel. pártjaik politikájá­val — egységesek az elvi, po­litikai kérdések megítélésé­ben. A tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy tovább növe­kednek a szocialista országok­ban működő szovjet baráti társaságok feladatai. Ez szük­ségessé teszi a társaságok te­vékenységének intenzívebbé tételét, a munka új eszköze­inek, módszereinek és formá­inak kidolgozását, s elterjesz­tését; a társaságoknak a szovjet baráti társaságok szö­vetségével fennálló kapcsola­tai további bővítését, a ta­pasztalatcsere és együttmű­ködés elmélyítését, amit kö­zös állásfoglalásban juttattak kifejezésre. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Moamer El-Kadhafi ezredesnek, a Líbiai Arab Köztársaság Forradalmi Parancsnoki Tanácsa elnökének, va­lamint Habio Burgibanak, a Tunéziai Köztársaság elnöké­nek meghívására a közeli napokban néhány napos hiva­talos látogatásra a Líbiai Arab Köztársaságba és a Tuné­ziai Köztársaságba utazik. Hazaérkezett Moszkvából Aczél György Csütörtökön hazaérkezett Áczél Györgynek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének, a tudománypolitikai bizott­ság elnökének vezetésével Moszkvában. járt delegáció. A küldöttség tagjai voltak: dr Polinszky Károly oktatási miniszter, dr. Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Aka­démiai főtitkára és dr. Kor- nidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának veze-7 tője. Ott-tartózkodása során Aczél György tárgyalásokat folytatott V. A. Kirillinnel, találkozott V. P. Jel July in, felsőoktatási és középfokú szakoktatási miniszterrel, V. A. Kotvelnyikovval, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának elnökével és eluta­zása előtt fogadta őt Kirill Mazurov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Politikai Bi­zottságának tagja. A küldöttséget a Ferihegyi i-epülőtéren Karakas László munkaügyi miniszter, Marjai József külügyminisztérium! államtitkár fogadta. Ott vo:t a fogadtatásnál V. I. Pavlov, a Szc ’jetunió budapesti nagy­követe is. Csendes ellenállás Chilében A chilei „csendes ellenál­lásról” szóló hírek a latin­amerikai országok lapjainak vezető helyére kerültek. A legfrissebb jelentések azért az illegalitásban dolgozó Chi­lei Kommunista Párt és a baloldali front szervezésében a chilei főváros több mint százezer lakosa — tiltakozá­sul a megélhetési költségek rohamos emelkedése ellen — megtagadta a villanyáram és a vízdíjak kifizetését. A junta szócsöve az „El Mercurio” is kénytelen volt elismerni, hogy „a katonai kormányzat, még soha nem találta magát szemben ilyen tömeges ellenállással”. Az 1970-ben meggyilkolt hadse­regfőparancsnokról, Rene Schneiderről elnevezett kerü­letben, ahol 12 ezer család él, katonák szállták meg a köz­épületeket és házkutatásokat is tartottak „felforgató sze­mélyeket és röpiratokat” ke­resve. A junta azzal fenyege­tőzött, hogy „ha nem adják ki a rejtegetett kommunistákat, a tömeges megtorlás eszközé­hez nj'úl”. A panamai „Oritica” azt emeli ki helyzetelemző cikké­ben, hogy a chilei katonai re­zsim kénytelen tehetetlenül nézni, mi történik a főváros­ban. A kubai lapok közlése sze­rint az ellenállók rádiója — megbízható forrásokra hivat­kozva — azt jelentette, hogy a Vatikán visszahívatja nun- ciusát. Costa Rica pedig meg­szakítja a diplomáciai kap­csolatot, ha nem szüntetik meg a sorozatos provokáció­kat a két diplomáciai misszió ellen. Mint ismeretes, a Costa Rica-i misszióra menekült Andres Pascal Allende a bal­oldali forradalmi mozgalom (MIR) főtitkára és több tár­sa, miután november 8-án tűzharcba keveredtek katonai járőrökkel. A nunciatus is több hazafinak adott menedé­ket. A chilei gestapo, a „Di- na” — santiagói közlések sze­rint — le akarja rohanni a két diplomáciai képviseletet. A legfrissebb hír szerint a junta betiltotta a katolikus egyház „a békéért” elnevezé­sű szervezetét, amely a be- börtönzöttek családtagjainak megsegítését tűzte ki céljául. Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben NOMÁDOK LÉGI HÍDJA (III) A Szahara terjed. Déli irányban. Az egyik óceántól (az Atlantitól) a másikig, (az Indiai-ig) egy háromszázötven kilométer szélességű aszáiy- övezet húzódik. A sok éve tartó szárazság, át nem gon­dolt kútfúrások, az állatte­nyésztés gyors fejlődése, és még sok más tényező hozta létre a „Szahali’-t. a világ egyik legnagyobb éhségöveze­tét. Itt a WHO becslései sze­rint eddig másfél millió em­ber és nyolcvanmillió állat pusztult el. Ez az övezet Szo­máliát is érinti, s tömeges szinte kivédhetetlennek látszó pusztulásra ítélte az e térség­ben élő állattenyésztő nonial törzseket, amelyek tevéikkel, kecskéikkel, juhaikkal az egyik legelőről a másikra, az egvik oázisból a következőbe vándoroltak. Az aszály el­pusztította állataikat, az ál­latok pusztulása éhhalálra ítélte őket. Hiszen az állat­tenyésztésen kívül máshoz nem értettek, évezredes ha- gvománykíncsükben tapasz- lalatanyagukban sem a me­zőgazdaság. sem egyéb ter­melő tevékenység nem szere­pe1 t. Valamit tenni kellett. S a Szomáliái Demokratikus Köz­táisaság vezetői elhatározták, hogy az éhségövezét nomád lakóit áttelepítik a tenger­2 NÓGRAD - 1975. partra, a folyók — a Juba és a Shebelli — torkolatvi­dékére. Megtanítják őket a mezőgazdasági és egyéb mun­kákra, s ezzel nemcsak meg- menhetik életüket, de a no­mádvándorlásnál magasabb társadalmi szervezettséggel nagyot lépnek előre a tár­sadalmi átalakulás meggyor­sítására. | Késlekedésre nem volt id 5, hiszen az éhségövezetben na­ponta ezrek haltak éhen, és a még élők fizikai állapota is egyre romlott. A fiatal köztársaság vezetői a Szov­jetunióhoz fordultak segítsé­gért. A Szovjetunió tizenkét AN—24 típusú szállítógéppel légi hidat teremtett az éhség­övezet és a torkolatvidék tá­borai között. • öt ilyen tábor épült, harminc—ötvenezer la­kossal úgy. hogy naponta át­lag 200 család érkezett a gé­peken. A környéken lakó pa­rasztokat összegyűjtötték, és ennek a min!egy 400. a me­zőgazdasági munkában jára­tos földművelő segítségével kezdték a nomádokat megis­mertetni a mezőgazdasági munka elemeivel. Egy-egy tábor körül ma már ezer— ezerötszáz hektár megművel1 terület van. A cél 30 ezer hektár elérése. Két tenger­parti táborban halászatra ta­nítják a nomádokat — s min­denekelőtt a gyerekeket úsz­ni — hiszen, mint munka­november 21., péntek hely, előttük a halban gaz­dag Indiai-óceán. A táborok- ban, primitív kunyhókban jól felszerelt kórházak mű­ködnek, amelyekre nagy szükség is van, mert az első transzportok még jó erőben voltak, de az utána követke­zők már nagyon leromlott állapotban kerültek új ottho­nukba. Szomáliában nincsenek vas­utak. Autóút is kevés. S a hazánknál majd hétszerie na­gyobb országban számottevő­ek a távolságok. Ezért, ami­kor az ország vezetői elha tározták, hogy Losonczi Pál­nak megmutatják ezeket a táborokat, nemigen lehetett szó más közlekedési eszköz­ről, mint repülőgépről, vagy helikopterről. Az újságírók­nak, fotósoknak, operatőrök­nek különösen nagy élményt nyújtott ez az ötszáz kilomé­teres helikopterük hiszen lá­tótávolságból, 80—150 méter magasságból csodálatos és óriási vadrezervátumot te­kinthettek meg, ahol az af­rikai szavanna minden álla­ta honos: gazellák és antilo­pok, zsiráfok és elefántok — végig a partvidéken. Az euió- pai lóihoz szokott szemnek ez a vidék, meredeken tűző nap­jával. fantasztikus zordságá­val. hatalmas kiterjedésével szokatlan és romantikus. De amikor a helikopter leszállt az első kitelepülő táborban, és meghallgattuk a tábor ve­zetőjének tájékoztatóját, az egzotikus romantika egy pil­Ilycn sátrakban laklak a nomádok, jobb oldalt három törzsfőnök. lanat alalt elszállt, s átadta helyét a valósághak, és an­nak a mély tiszteletnek, ame­lyet mindnyájan éleztünk azoknak az embereknek a munkája iránt, akik százez­rek életének megmentésén fáradoznak. Szomáliái diá­kok, orvosok, katonák, szov­jet pilóták összefogásával, a szinte kőkorszaki állapotban élő nomádokból mezőgazda- sági munkát végző, vagy egyszerű körülmények között ipari termelést folytató, a természetnek immár nem ki­szolgáltatott emberek lesznek. Ha a mai Szomália vezeiői semmi mást nem tennének országukért — pedig sokat tesznek még a fejlődés meg­gyorsítására —, csak ezt, ak­kor is megérdemlik szolida­ritásunkat, a világ tiszteletét. Következik: Az Egyenlítőn át. Szalonlay Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents