Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

Hagyományaink őrzése jegyében — Megyénk múzeumi szer­vezete az elmúlt időszakban is tevékeny részt vállalt a kultúra terjesztésében, a kul­turális tömegnevelésben. a tudományos kutatómunkában — mondotta Gulyás János- né. a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője a napokban Szé- csényben, a múzeumi és mű­emléki tiónap megyei meg­nyitóján. Még azt is megjegvez'e, hogy a színvonalas rendezvé­nyek, a múzeumi hálózat fo­kozatos kiépítése mellett je­lentős alkotásokra ösztönzött, és színvonalas kiadványokkal járult hozzá a megye kultu­rális éle'ének gazdagodásá­hoz. Értékelése szerint, a me­gyei múzeumi szervezet a megváltozott igényekhez al­kalmazkodva egyre tartalma­sabban, több új formával igyekezett a közművelés fe­ladatainak eleget tenni, a köz- művelődési koncepciót mind teljesebben juttatni érvényre, felismerve az összefüggést, hogy a fejlettebb termelés, a magasabb színvonalú munka eredményezze az értelmes, szabad, harmonikus emberi élet és közösségi életforma k i bon takozás á t. ★ Mint hírül adtuk, a szé- rsénvi múzeumban adták át itnnepélves kerekek között az idei pályázat díiait is. Az országos néprajzi és nyelv­járás gyűitőf, továbbá a me­gyei helytörténeti pálvázátra összesen 17 dolgozat érkezett, ebből 12 néprajzi. Elégedettek lehetünk az eredménnyel? Ami az előkészítő, illetve a szervező munkát illeti, már közöltük, hogy e tevékeny­ségbe ' a Hazafias Népfront honismereti bizottsága és a megyei művelődésügyi osz­tály is bekapcsolódott. Lehe­tőség nyílt tehát a pályadí­jak felemelésére, amelyet azonban nem sikerült fel­használni. Ez utóbbi 'meg­jegyzés is jelzi: van még tennivaló a pályázatok szín­vonalának emelésében! A megyei múzeumi szerve­zet értékelése szerint a bí­ráló bizottság egyöntetű vé­leménye volt, hogy a pályá­zatok színvonala nem érte el a kívánt szintet, bár részada­taikkal jelentősen hozzájárul­tak hagyományaink őrzésé­hez, a szülőföld szeretőiének ápolásához. A jövőben na­gyobb szakmai segítséget kell kérniök a pályázóknak, ame­lyet a szakemberek teljesíte­nek. Ezek után lássuk, milyen eredmények születtek! Néprajzi kategóriában az első díjat Zsidai Ágnes, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium második osztá­lyos tanulója nyerte Karancs- keszi földrajzi nevei című dolgozatával. Második díjat nem adtak ki. A harmadik díjat Telek Erzsébet, a ba­lassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola ne­gyedikes diákja kapta. Té­mái: Mezőgazdasági szoká­sok és hiedelmek Karancsla- pujtőről, valamint Hiedelem­mondák és babonák Karancs- lapujtőről. Ugyancsak har­madik díjat kapott a ka- r^n csk eszi Petróczy Gyula Csűrök építése és használata című pályázatáért. A helytörténeti kategóriá­ban az első díjat nem adták Gondolatok a pályaválasztásról Ebben az évben ismét sok fiatal dönti el, hogy milyen l>ályát, a továbbtanuláshoz milyen iskolatípust választ. Né­hány gondolat vázolásával nekik szeretnék segíteni, hogy a jelentkezési lapok tudatos, megfontolt, reális tervekről árul­kodjanak, olyan foglalkozást, szakmát jelöljenek, mely se­gít a fiataloknak a társadalomba való harmonikus beillesz­kedésben. Ne úgy jelentkezzen a fiatal, hogy nincs tisztában a szakmák követelményeivel, hanem úgy, hogy ismerje az ott végzendő munka folyamatait, a munkaeszközöket, a te­vékenységi módokat, az anyagokat. A szülők és a pedagó­gusok feladata, hogy a pályaválasztás előtt reális kép ala­kuljon-ki a pályaválasztó tanulóról. Ebben a korban már félre kell tenni a szülői elfogultságot, igaz, őszinte képet kell alkotni gyermekünkről, diákunkról. Mi is tartozik ebbe az igaz, őszinte képbe. Az értelmi képességek, illetve a tanulmányi eredmény. A kettő nem minden esetben fedi egymást, hiszen gyakran a nagyon jó képességű gyerek lustaságból, hanyagságból, vagy a csalá­di körülmények miatt gyengén végzi az iskolát. Általában elmondható, hogy az általános iskolából hármas eredmény­nél rosszabb bizonyítvánnyal nem érdemes középiskolába menni, éppúgy, mint négyesnél rosszabb érettségi bizonyít­vánnyal főiskolára, egyetemre pályázni. A szakmák soka­ságából mindenki megtalálhatja azokat a foglalkozásokat, amire alkalmas, s ahol szívesen, örömmel tevékenykedne. Ma még nagyon sok általános iskolában az .a szemlélet uralkodik, hogy azok a pedagógusok készítették fel jól a továbbtanulásra tanítványaikat, akik elérték, hogy sok di­ákjukat vették fel gimnáziumba, vagy szakközépiskolába. Több gondot kellene fordítaniuk a szakmunkásképző isko- 'ák megismertetésére, népszerűsítésére. Mérlegelve az MSZMP XI. kongresszusának határozatából adódó oktatási feladatokat, a célok között előtérbe kerül a munkára neve­lés. a fizikai munka, a szakképzettség iránti tisztelet mélyí­tése. Napjainkban még sok torzulással találkozunk a közvé­leményben a tehetség értelmezésében. Szülők és pedagógu­sok gyakran vélekednek úgy, hogy csak a szellemi pályára készülő fiatalt tartják tehetségesnek. Pedig tudjuk, ahhoz, hogy valaki kiváló esztergályos, öntő, kőműves vagy szer­kezetlakatos legyen, ahhoz is kell tehetség, szakmaszeretet és elhivatottság. Sokan talán nem értették még meg, nem is tudatosult eléggé, hogy iskolarendszerünk nyitott, a kö­zépfokú iskolák egyenrangúsága lehetővé teszi, hogy a fia­talok különböző utakon találják meg élethivatásukat. Ma már a szakmunkásképző iskolákból is nyitva áll az út a továbbtanuláshoz: felvételi vizsga nélkül mehetnek a szak­munkások középiskolájába, ahol munka mellett szerezhetik meg az érettségit és jelentkezhetnek főiskolai, egyetemi ta­nulmányokra. ' Nem a középiskolások fontosságát akarom kisebbíteni ezzel, csupán egy nagyon reális veszélyre felhívni a figyel­met: pályaválasztás előtt, álló gyermekünk ne az úgv-ahosv leérettségizett, szakma nélküli, talajt vesztett fiatalok tá­borába tartozzék pár év múlva. Az elégséges vagv közepes érettségi bizonyítvány csak be- léoési engedély az élet kapuján, de egy jó szakma —érett­ségivel, avagy anélkül is — biztosíték lehet arra,, hogy meg tudja valósítani azokat a célokat, feladatokat, melyeket éle­te folyamán el akar érni. ' Palotási I.ászló tanár . 4 NÖGRÁD - 1975. október 10., péntek ki. Második díjat kapott a salgótarjáni Petényi László. Dolgozata: A felszabadulás hatása a salgótarjáni iparok­tatásra. Harmadik díjat ka­pott Szabó Emil: Kazár, is­kola. Pályaműve: Falukróni­kák (1968, 1987). Harmadik díjas Kecskeméti Sándor, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium harmadikos di- í.ic.ja. A salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek Állami Díj I. fo­kozatúval kitüntetett szocia­lista brigádjának történetéi dolgozta fel. * Mindenképpen örvendetes — a hiányosságok ellenére is —, hogy mind a néprajzi, mind a helytörténeti témák­ban eredményesen pályáz'ak a fiatalok. Közülük Szécsény- ben Zsidai Ágnessel és Kecs­keméti Sándorral beszélget­tünk. Mindketten a salgótar­jáni Madách Imre Gimnázi­um tanulói. S mindketten tagjai a Czakó György által vezetett történelmi szakkör­nek. — Csaknem hatszáz nevet gyűjtöttem össze — mondja Zsidai Ágnes. — Milyen segítséget ka­pott munkájához? — Természetesen nagyon sok hasznát vettem annak, hogy a történelmi szakkör tagja vagyok — hangzik a válasz. — Továbbá sokat se­gített Szabó Emil tanár, Pet­róczy Gyula nyugdíjas ta­nár, Bocsó Gyula vb-titkár. A Nógrád megyei Levéltár­ban is szívesen fogadtak és segítettek. Zsidai Ágnes jogász szeret­ne lenni. E tevékenységgel azonban továbbra is foglal­kozik, éppen a ragadványne­veket gyűjti. Kecskeméti Sándor az is­kolai történelmi szakkörön belül ugyancsak eredménye­sen tevékenykedik. Maga a szakkör komoly szerepet ját­szik abban, hogy tagjai ered­ményesen vesznek részt évek óta pályázatokon. Kecskeméti Sándort érdekli a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek törté­nete. Ezen belül az Állami­díjas brigád. — Édesapám is a kohászati üzemekben dolgozik — jegy­zi meg. Katonai pályára - készül. A gyártól azonban nem kíván „elszakadni”. Azt mondja: — Szeretném minél mé­lyebben megismerni e hatal­mas ipari üzemet. Az ismer­kedés számomra egyre izgal­masabb. T. E. Múzeumügyünket, közmű­velődésünk e fontos területét, megélénkült vita övezi az utóbbi időben. A felívelő vi­taszellem nemcsak a közmű­velődés iránti érdeklődés nö­vekedésének kifejeződése, ha­nem annak tükröződése is, hogy múzeumhálózatunk nagy­arányú és gyors fejlődése újabb gondokat, feladatokat vetett fel. Dr. Fülep Ferenc, a Nem­zeti Múzeum főigazgatója ír­ta: ..Mi múzeumainkat fél­karú óriásoknak szoktuk ne­vezni. mert igen nagy mun­kával és költséggel megte­remtjük egyik karjukat: olyan kiállításokat hozunk létre, amelyek európai szint­tel mérve is megá’lják a he­lyüket, de utána semmit sem teszünk ezek propagálására, hiányoznak a katalógusok, kevés vagy egyáltalán nincs tárlatvezetés, vagyis a köz- művelődés számára való ki­aknázásukra — a másik kar­jukra — már sajnáljuk a pénzt.”. Az óriás szó múzeumügyünk harmincéves fejlődését is je­lentheti. azt a folyamatot, melynek eredménveként — az UNESCO kimutatása sze­rint is — múzeurrhá1 ázatunk, művelődési szerepét tekintve, Mai tévéajánlatunk 20.05: A Rókus templom tak maguk után. Szabadulása magasabb célok vezérlik. Mű­harangjai. A budapesti művé- után a költő lojális nézeteket vét, a Viaskodást szeretné szeti hetek programjában ke- vall, királyhű alattvaló. megjelentetni, hozzáférhetővé rül sor Száraz György televí- Napóleon bevonulása azon- tenni Európa számára. Párizs- zió-játékának bemutatására, ban új helyzetet teremt; gya- ba megy, ahol könyve meg- A tévéjáték hőse Batsányi nú merül fel, hogy Batsányi jelenését várja... János, aki az első magyar fogalmazta meg Napóleon forradalmi vers szerzője. „A számára a magyarokhoz in- Batsányi szerepében:^ Hor- franciaországi változásokra” tézett kiáltványt. A gyanú váth Sándor. A rendező; Haj­írt költeménye a tévéjáték annál is inkább igazolódni dúfy Miklós, idejéhez viszonyítva 19 éve látszik, mivel Napóleon tá- _ _ , keletkezett. A vers- és néze- voztával Batsányi is eltávo- Képünkön: jelenet a televízió* tei kugsteini várfogságot von- zik Bácsből. Ám Batsányit játékból. Jubilál a gyermek- és ifjúsági könyvek a kotóműhelye 1970 őszén alakult meg az Ifjúsági Könyvkiadó, amelyet 1957-óta fémjelez Móra Fe­renc neve. Fennállásának 25 éve alatt megközelítőleg négy és fél ezer könyvet jelentetett meg, összesen több mint 100 millió példányban. A jubiláns kiadó könyvei miind nagyobb számban ta­lálhatók meg az óvodákban és az általános iskolákban, s fokozatosan a modernizálódó oktatás segédeszközeivé vál­nak. Egyes kiadványaik „tan­könyv méretű’’ nagy példány­számban jelentek meg, így például a „Cini-cini muzsika” az „Icinke-picinke”, a Gőgös Gúnár Gedeon, a Mosó Masa mosodája, vagy az Ablak-zsi­ráf képes gyermek enciklopé­dia. Az iskolareformmal pár­huzamosan adták közre „Már tudok olvasni!” sorozat nagy­betűs szedésű elbeszéléseit és meséit, amelyek a legifjabb olvasók tízezrének nyújta­nak tanulságos szórakozást. A kicsiknek szóló történe­tektől és meséktől kezdve a felnőtt fiataloknak szánt re­gényekig és antológiákig a szépirodalomnak széles ská­láját adják ki. Sorozatszerű- en jelentetik meg klasszikus és kortárs magyar költők szí­nesen illusztrált kis verseskö­teteit. A szépirodalom zöme egyedi kiadványként lát nap­világot, de vannak már olyan regénysorozatok is, amelyek — mint például a kalandos regényeket kínáló Delfin-könyvek vagy a Pöty- työs-, illetve Csíkos-könyvek — bizonyos típusú könyveket gyűjtenek csokorba. A kiadó kollektívái az isko­lai oktatást és az ifjúsági mozgalmat segítő új könyvso­rozatok, könyvtípusok kiadá­sán dolgoznak. Az iránytű, az Ezer színű Magyarország, a Fiatalok Könyvtára című sorozatok célja a gyermekek és fiatalok jobb tájékoztatá­sa, szocialista nevelésének elősegítése. A legkisebbek és a tízen-, huszonéves fiatalok olvasóvá nevelésének segítése céljából a kiadó országos if­júsági és gvermekkönyv-szol- gálatot hoz létre, amely — a KISZ-szel és az úttörőszövet­séggel együttműködve — a gyermekek kora és a fiata’ok rétegei szerint differenciált könyvpropagandát fejt ki. Módszeres gyíí/tésscl Valéria Szombathelyen Szombathelyen, Derkovits Gyula szülővárosában a szocialista piktúra egyik legjelentősebb gyűjtemé­nyét hozzák létre. Az anyag gerince természetesen a város nagy proletárjestő fiának számos jelentős al­kotása, amely már látható a festő szülőházában beren­dezett állandó kiállításon. Most a munkásélet ábrá­zolás másik nagy mestere, Dési Huber István hagya­tékának egy részével gaz­dagodott a város. A két szo­cialista képzőművész anya­ga képezi a leendő galéria alapját, amelybe már most módszeresen gyűjtik az al­kotásokat. , Örömök, gondok múzeumügyben (1.) 197 múzeum a világ élmezőnyében foglal helyet. Magyarországon 1945-ig 50 múzeumot létesítettek, s ezek többsége is még az első vi­lágháború előtt jött létre. Ez az ötven múzeum, háborúból megmenekült, pusztulásból kimentett kincseivel volt az örökségünk. Ma százkilenc­venhét, különböző múzeum van országunkban. S ebben a két számban benne feszül az elmúlt harminc év minden igyekezete, hogy ne csupán Budapest, és ne csunán egv- egy meeveszékhelv várja ere­deti műkincsekkel, képekké', szobrokkal, helytörténeti em­lékekkel látogatóit. Olyan vá­rosok kaptak új kiállítóter­méket, múzeumokat, ahol ko­rábban nem volt hasonló in­tézmény. Olyan épületek, gyűjtemények kaptak mú­zeumi védettséget, amelyek pusztulása, elkallódása kul­turális é’etünknek. nemzeti értékeinket, vagyonúnkat tette volna szegényebbé. A múlt évben múzeumaink­ban 6 millió 300 ezer egyedi műtárgyat őriztek, a külön­böző gyűjteményekben nyil­vántartott értékek mennyisé­ge pedig több mint 25 millió darab tárgyra becsülhető. Nemcsak több múzeum van tehát az országban, hanem gazdagabbak is. Különösen gyorsan gyarapodtak az utób­bi-években a régészeti, a nu­mizmatikai, műszaki és ipar­történeti, az irodalmi gyűjte­mények. A helyi hatóságok támo­gatása következtében — az utóbbi öt esztendőben, orszá­gos méretekben — a helyi hálózat fejlődése jelentős. Üj múzeumot kapott NyíregvV- za, a debreceni Déry Múzeum ezer négyzetméter alanterü- lettel bővül, befejeződött a miskolci Herman Ottó Mú­zeum teljes rekonstrukciója, Salgótarjánban új munkás- mozgalmi múzeum létesült, Szolnokon új megyei könyv­tár épü’ésével tehermentes'" a múzeum épülete. Kecském - ten is elfoglalta új he’vét a múzeum, s Fejér megyében is kialakultak a megoldás el­képzelései. Kaposvár megyei képtárt kapott, Miskolcon ön­álló képtár alakult, Zalaeger­szeg múzeuma ugyancsak ’ új, és Győrött találjuk a leg­szebb vidéki múzeumot. Ami a fővárost illeti, csak a leg­fontosabbat említjük, a bu­davári Palotá-komplexum át­adását. S íme egy adat, amely négy­öt esztendővel ezelőtt még elérhetetlennek látszott: tíz és fél millió ember fordult meg tavaly múzeumainkban, kiállítótermeinkben. ' Vagyis, mintha az ország minden egyes lakosa egyszer az év folyamán megnézett volna egy kiállítást. Mintha egy­szerre csak, minden egyes emberben felébredt volna a kíváncsiság történelmünk, kultúránk, képzőművészetünk iránt. Sokkal többen, mint bármikor korábban. A számokkal, az eredmé­nyekkel akár elégedettek is lehelnénk. Miért hát e fel- lángo’ó vita. miért,' hogy egy­re . több múzeumbarát —, a közművelődés mind több fe­lelős munkása — ad hangot aggoda'mámv múzéumügyünk Hen’er*i és jövendő állapotát illetően? H«*vas Ervin (Második lész követkciüct \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents