Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

/ A Globus Nyomda rétsági telepén gépmesterként végzi feladatait Berényi Mária. Kü­lönböző dobozok, csomagoláshoz szükséges anyagok készülnénk keze nyomán a gépeken. A fiatal leány elégedett munkakörülményeivel, a havi 2000 forintos fizetés további szor­galmas munkára serkenti. — kulcsár — Őt falu között, a Cserhát Bäbävaäl A CSERHÁT VALAMIKOR léptek szövetségre, a köz­kinyújtotta medveman- igazgatás nyomán ez év ja­csát e tájra, emlékeztetőnek nuártól közös a téeszük. Ez a ■hátrahagyva lábnyomát. A vidék azelőtt is a távoli vadcsapásokkal gyakran iparból élt- Sokan Sfclkínál­megzavart lankás rajzolaton ták megmaradt földjüket, térkép vezeti kocsinkat. A ebből alakult a téesz. motor zaját visszadobják a dombok, el-elfullad a kijárt ,A rétsági járás déli csúcs­út zökkenőiben, amíg halkra kében, a megyehatár _ lakoj- nem fogja a vidék varázsa: nak munKalehevosegeről a feltűnő kastélyok kiégett hallunk. Alsópetényben már romantikája, az árnyékukban jártunk. Ezt az elnök ki égé­sű tkérező -— ma már egyál- aziti újabb negyven asszony- talán nem szegényes — por- nyak a_z UNITAS Legenden ták színorgiája. működő részlegében dolgo­, zókkai. Keszegen 120 férfi Nézsára tartunk. Ot pará- talál munkát a kőbányában, nyi település közigazgatási Nógrádsápon a téesz könyv- ___ __ m AMvi'rhlft 01kötő üzemében újabb 120 ! papírhüvelyben, Gellért-ke­megny írbalt őspark hosszú asszonynak van helye- Nézsán 1 , ... , , , kerítése- Bújócskát játszunk, még 260—280 munkaerőt | hely 05 Aurora-fagylalt. hogy megnézzük közelebbről, foglalkoztat a Nógrád és Né- Alig találjuk bejáratát az zsa Tsz Építőipari Közös alsópetényi kastélynak. Vállalat íuyencklub Külföldi magyar ételek slágerei A hagyományos Ínyenc­klub vacsoraestet ismét meg­rendezik a salgótarjáni Ka- rancs Szállóban. Október 11- én 19 órától Junkert Jenő, a budapesti Gellért Szálló és Cseh András a balatonalmá­di Aurora Szálló főszakácsa készíti a külföldi magyar ét­termek slágereit. Az étrend­ből választható magyaros ve­gyes ízelítő, tokaji erőleves, lángoló kard. töltött ponty Pályakezdők hava A ..RIPORTER kerestetik” műsort figyel­ve, talán sokan érezték úgy magukat, mint akinek egyik szejne sír, a másik meg nevet. Mert szívből lehetett örülni a rokon­szenves, művelt, talpraesett fiataloknak — némelyik közülük a sajtószakma legkritiku­sabb tagjait is megnyerte. Annak már sok­kal kevésbé örülhettünk, hogy e fiatalok csaknem valamennyien az újságírástól na­gyon is távoli pályákon működnek: végzett mérnökök, közgazdászok és hasonló foglal­kozásúak. Aki ugyanis öt-hat egyetemi év után, diplomával és néhány éves foglalkozási gyakorlattal maga mögött jön rá, hogy szí­ve, hajlamai más pályák felé vonzzák, ko­moly probléma elé állítja önmagát — és a társadalmat is. Ha úgy alakul, hogy a fiatal csak meg­késve eszmél rá, valójában, milyen foglalko­zás. hivatás vonzáskörében él, akkor annál jobb, minél hamarabb vált nyerget és lo­vat. Ha viszont ez már statisztikailag is ki" mutatható, rendszeresen ismétlődő, gyakori aktussá válik, akkor bajt jelez: valami hi­ba van a pályára irányításban, a választás­ban — de az is lehet, hogy a fiatal, kezdő szakemberek fogadásában és bevezetésében a munkahelyeken. Olyan szelekció, amely a pályairányítás­ban teljes biztonsággal működne, természete­sen nem lesz, mert erős és kiküszöbölhetet- len tárgyi és alkati tényezők, véletlen ele­mek összegéből születik meg a pályaválasz­tói e'határozás. Ma például sokszor az dönt, hogy ki, melyik egyetemre, főiskolára jut be könnyebben, vagy melyik szakmával kerül kapcsolatba. Irányító erejű tényezők a szak­mák presztízsrangsora, a velük kapcsolat­ban várt anyagi és erkölcsi előnyök, vagy kiszámítható, előrelátható hátrányok. Ha azonban nem történt túl rossz tájolás ezen a pályaszakaszon, akkor erős, csaknem élet- reszcló meghatározó tényező az egyén és hi­vatás találkozásában az első munkahely, az elindulás. A Központi Statisztikai Hivatal l£71-bén vizsgálatot végzett arra vonatkozóan, hogy a fiatal, pályakezdő szakemberek végzettsé­ge és a ténylegesen betöltött munkakör, mi­lyen kapcsolatban van egymással. E vizsgá­lat során 21 ezer fiatalt talált, akinek nem volt meg a képzettsége a betöltött munka­körre, viszont nagyon sok olyan felsőfokú végzettségű szakembert találtak, aki kép­zettségénél lényegesen alacsonyabb szintű munkakörben dolgozott és tudását nem tud­ta hasznosítani. Egy másik felmérés alkal­mával az egyetemi végzettségűek 22 száza­léka dolgozott olyan munkakörben, amely­nek betöltéséhez egyetemi végzettség való­ban szükséges. A pályakezdő szakemberek foglalkoztatá­sában fellelhető rögtönzések, átgondol a ti sn döntések, közömbösségek egész sor példáját lehetne idézni, UtiiU ahogyan ennek ellen­kezőjét is idézhetjük. A Kőbányai Gyógy - szerárugyárban például az igazgató fenntart­ja magának a jogot, saját kötelességének te­kinti, hogy személyesen foglalkozzon a gyár­ba kerülő fiatal szakemberekkel. Mindenek­előtt lehetőséget ad számukra, hogy megis­merkedjenek a gyárral, a termeléssel, a tech­nológiával, a kutatási témákkal. Ezütán minden fiatal vegyész egyéves tervet készít magának, amelyet ugyancsak az igazgató hagy jóvá. Az eltelt egy esztendő után meg­vizsgálják, mit csinált és azt is: vajon ké­pességeinek megfelelő helyen van-e. E szín­vonalas, emberséges és kulturált módszerek eredményeképpen csak ritkán fordul elő, hogy a fiatal szakemberek búcsút mondja­nak a gyárnak. Azok, akik foglalkoznak munkalélektan­nal, jól tudják, hogy milyen fontos mozza­nat a fiatal értelmiségi vagy munkás iden­titásának, vagyis az üzemmel azonosuló gondolkodásmódjának, magatartásának ki­alakulása. Gyakran találkozhatunk azonban fiatal mérnökökkel, akik ugyan már kez­deten igen fontos területre, például gyárt- i"'rívfe;iesztési osztályra kerülnek. mégis elégedetlenek, nyugtalanok, üzemi beillesz­kedésük lassan halad. Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy a fiatal mérnök valóban na­gyon fontos helyre került, csak éppen nem érzékeli munkájának technológiai és gazda­sági összefüggéseit, nem kerül be szélesebb értelemben az üzem problémakörébe. ha­nem megreked a látóköre annál a részfela­datnál, amit rábíztak. Azt mondják, hogy a fiatal szakemberek­nél általában az első három-négy esztendő kritikus. Statisztikailag kimutatható, hogv erre a pályaszakaszra esik a legtöbb mun­kahely-változtatás. Sokan itt azzal érvelnek, bom' a munkaerőhiány következtében erős munkaerő-csábítás, fizetés-ráígérés folyik, s a.u többet ígér, az nyer a versengésben. Az anyagi indítékok erejét és fontosságát senki nem vitatja. Azt azonban teljes biz­tonsággal vitatni lehet, hogy egy egészsége­sen. normális erkölcsi érzék alapján gondol­kozó fiatalnál csak az anyagi indíték lenne a mozgatóerő, és ne tulajdonítana nagy fon­tosságot a munkája által nyert belső kielé­gülésnek: vagyis hogy megvalósíthatja ké­pességeit. gondolatait. De ha egy mérnök, vagy akár egy szakmunkás csupán egy „csa­varnak1’ érzi magát, vagy olyan fogaskerék­nek a gépezetben, amely gépiesen mozog egy szellemi vagy fizikai kényszerpályán, ak­kor nehezen lehet tőle azt várni, hogy szak­maszeretet, hűség és azonosulás alakuljon ki benne saját üzeméhez, munkahelyénél. Ugyanazok, akik néhányszáz forint ráígé- résre könnyű szívvel továbbmennek a kez­dő hónapok után, jó szakmai-üzemi szellem, jó csoportszellem és alkotó légkejr esetén szívesebben maradnának és megállapodná­nak. SZ-jírTEMBEE -október a pályakezdők hava. Az ő esst .»ben meg lehet fordítani az ismii* közin-HZ'lást, hogy „minden jő, ha a vége >V Minden jobban sikerülhet, ha a kezdet jó. Rózsa László illllilllllilllMllllllllllllllllllllllll llllllllftlltlHIHIIlllllllllMllllllllllllllMIIIIIIIMIIIIIIlllllll rlllMIIIIIMIIMItlIllIflIMIIIIIIJlMIIIMIIIIIIIIIIIIMIIIHIIMIHIlllllllllllllpIfllllllllllIflIIIIII 1 MllllllttlmmiimuMMIIHUI Mimim Mozaik egy tanács történetéből (7.) Építési láz és „licitálás“ Az udvaron néhány mes­teremberféle falatozik- Ar­rébb két asszony orsókkal babrál. Tőlük tudjuk meg: az UNITAS szövetkezeti tár­sulás portájára léptünk. Raj­tuk kívül is csak asszonyokat látni a színes fonalak között- A hegyekben álló nylon bo­rítású puha dekoráció mögül tűnik fel az üzemvezető- Verebes József. ö mondja: negyven nőnek ad munkale­hetőséget a fonalfeldolgozó. Nagy részük azelőtt nem dol­gozott, kapóra jött az üzem- Negyvennégy órás munkahe­tüket két műszakban töltik- de a családosok érdekében szeretnék az egy műszakot bevezetni. Ehhez mindössze újabb gépek beállítása szük­séges- Eredményeik alapján nincs akadálya, hiszen 160 millió —•' nagyon magas — az éves termelési értékük, amit négy év átlagában egy­forma 50 százalékos növeke­déssel értek el. Most már helyben sem szű­kölködnek. Az átellenben gyönyörűen helyreállított műemlék-kastély .lesz új ott­honuk. A négymillió forint­ért rendbe hozott „aggastyánt1’ már részben birtokba vették. Végigjárjuk a negyven asszony ,.rezidenciáját" Még festékszagú folyosóján. ter­meiben sétál az idő. Rövide­sen gépek zenéje remeg a nyolcvancentis falak között... A Hé gurultunk valameny- nyit, újabb park incselkedik velünk. Ez jobban kínálja mavát. nincs kerítése. Előbb az iskola bukik elő a száza­dos iák közül, mellette mind­járt a Nézsai közös községi Tanács. Elnöke. Lehotka Ferenc helységneveket mond: Alsó- petény. Keszeg, Legénd. Nóg- rádsáp és a :;nézsai biroda­lom”. Az' összesnek együtt vé­ve 5300 lakosa van. 1973-ban Gondjuk nem ebből szár- ] mazik. Sokkal nehezebb a nagyrészt magukra maradt, jövedelemmel nem rendelke­ző öregek segítése- Huszon­kettő.; kapnak rendszeres szociális segélyt, havi 712 fo­rintot. közülük, nyolc nézsai. A rászorulók száma azonban ennél jóval tóob. Rendkívüli segélyt csak évi 7000' forint keretből nyújthatnak. A sok- gyermekesek segítésé«* 2000 áll rendelkezésükre- TéeszjáJ rád,ék kiegészítésére har­mincötezer jut- y Az ezzel kapcsolatos prob­lémákkal gyakorta találkoz­nak a községekben. amikor hetente négyszer fogadja a lakosságot. Segítenének is, csak nincs miből.-. Visszakanyarodunk a me­gyehatárról. Útközben ta­lálkozunk a néhai uradalmi cseléddel, aki munkában el­töltött tizenegy évét nem tudta igazolni. Hiába él a méltóságos régi intézője. a többi cseléd Vácott, akik tud­ják. köztük volt. Most mert rokkant, mert rászorul, mert két évtizede idegbeteg — 84 éves — édesanyjának még támasza, egy éve ő is a 22 segélyezett között van- Ha­vonta érkezik a pénz a né­zsai tanácstól..­FELZÜG MOTORUNK, amikor egy-egy zökkenőhöz ér. Az utak fi falvakban és itt a hegyek között egy­formán eléggé csapnivalók. Ahol a kilátás engedi, sze­münkkel fényképezzük az őszi határt- A színes nadrág- szíj-parcellákon betakaríta­nak. Motor, kerékpár, van ahol lovas szekér hozta ki a parasztembert a természet­be- összefüggő tábla sehol — Alsópetényben még nincs szövetkezet­— u. á. — Karancsság, 1956 ősze. Az ellőnionradalom eseményei­ről egyre-másna érkéz» hi- rek és álhírek nyugtalansá­got ébresztettek az emberek­ben. * Aggódtak. Mindazért, amit a népi de­mokrácia vívmányaként tar­tottak számon. Jövőféltés jellemezte az időt, s öröm azután, hogy a szocializmus hívei kereked­tek felül. A dolgozók: mun­kások és parasztok a novem­ber 4-én megalakult Ma­gyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt támoga­tásukról biztosították. Az új kormány első kiáltványát Szolnokról intézte a magyar néphez, amelyben a szocialis­ta építés folytatására, a rend helyreállítására hívott fel. Az 1957-es esztendő már a következő feladatok előké­szítése jegyében zajlott. A fa­lubeliek közül főként a párt és tanács tagjai naponta tár­sadalmi munkát végeztek. A közösség előtt álló tennivalók sikeres alapozása folytató­dott. 8 Apró pelyhekben hullott a hó. mintha az időjárás „el- rendezői” furfangosan azon gondolkodtak volna: essék, vagy ne essék. Hideg este volt. A Kos­suth utcán vékony fénynya­lábok zuhogtak a síkos út­testre, amelyen a falu ügyeit szívükön viselő lakók óvatos léptekkel, csoszogvá-csúszkál- va igyekeztek a régi kultúr- ház. a „madisz” felé. A dű- ledező. hámló vakolatú épü­let az évek során a falu éle­tében számtalan jelentős ese­ménynek adott helyet. 1938. február 19-én hatvarahatan hallgatták Holman Ignác sza­vait, aki a Hazafias Népfront Szécsényi járási Bizottsága munkatársaként lépett pó­diumra, hogy szónoka legyen a HNF-elnökséget választó gyűlésnek. A községi bizott­ság elnöke egyhangú szava­zás után Báli Sándor lett. Elnökségi tagként Farkas Károly, Gyüre Ferenc felső, Horváth János, id. Bóma Bé­la, Barta István. Barta La­jos, Nagy Géza. Karnis Já- nosné. Tóth Aladár. Majzik Lajos és Fülöp Antal kapott bizalmat. Id. Barta István mondta hozzászólásában: „Van ugyan kultúrházunk. de nem felel meg a mi igényeinknek, új­ra van szükség”. Ez a mon­dat amolyan felhívásként hangzott, hiszen ebben az idő­szakban megyénk több köz­ségében építettek kultúrhá- zat. 9 Január 10-én huszonöt köz­ségi tanácstag már foglalko­zott a gondolattal, hogy mi módon kaphatna modern, kul­turális létesítményt a fallá. Az első problémát a beruhá­zás anyagi feltételeinek meg­teremtése okozta. A tanács felmérte, mi áll rendelkezés­re. Íme: 1. Meglevő építő­anyagok értéke 10-0 006 Ft. 2. Tervezett társa­dalmi munka értéke 50 000 Ft. 3. 3 éves állami kölcsön igénybevétele 75 000 Ft. 4. Községfejlesztési hozzájárulás 19 000 Ft. 5. Behajtás alatti összegek 25 000 Ft. A tanácsülés izgalmakkal telítődve zajlott le. amikor szóba került az új kulturális intézmény sorsa. Jegyző­könyvek megőrizték a vitát: „Bari B’erenc: A fiatalok nem tudják estéiket hói eltöl­teni, ez is indokolja, hogy az építkezés mellett döntsünk. Ígérem, hogy a KlSZ-aiap- szervezet tagjai derekasan kiveszik részüket a munká­ból. Tóth Sándor: Én is sze­retnék valamivel hozzájárul­ni a kivitelezéshez. A társa­dalmi munka mellett. 100 fo­rintot ajánlok fel. Barta István Antal: Beje­lentem. hogy kétszáz forin­tot adok kultúrházépítés cél­jára. Egyben javaslom : a la­kosság köréből minél több dolgozót győzzünk meg ha­sonló felajánlásokról, elvég­re a kultúrház mindannyiun­ké lesz. Gyüre József: Mint föld­műves, saját fogatommal díj­talanul reszt veszek az épít­kezésben, emellett 400 fo­rint készpénzt is adok. Pisák Mihály: Javaslom, hogy a tanácstagok körzetük­ben gyűjtőívvel járják sorra a házakat. Bizonyos, a falu­beliek nem zárkóznak, el, hogy pénzzel, munkával tá­mogassák a községi tanács törekvését'. Id. Barta Lajos: Elvtár­sak! Emlékezzünk vissza a régi világra. A Pasa főjegyző idejében merhettünk-e ilyen dologra még csak gondolni is? Meg kell az emberekkel értetni, hogy milyen értékű döntés született, amikor ki­mondtuk az építkezés szót...11 10. A tanácstagok példát mu­tatlak társadalmi összefo­gásból. ivemes „licitálás” kez­dődött. Több ezer forint jött össze, s sok eaer társadalmi munkaórát ajaii-odak tel az emberen a fanáoscagok gyűj­tőmunkája nyomán. A nehe­ze azonban ezután követke­zett. A rendelkezésre álló pénz. anyag még mindig ke­vésnek bizonyult. Az államigazgatás helyi vezetői törték a fejüket, hogy mitévőik legyenek. Visszaút már nem volt. s nem is akar­ták, hiszen az építkezés, az első jelentős közmunka volt a felszabadulás óta. s a sza­badság szimbólumává vált. Végül is úgy határoztak: öt­tagú delegációt menesztenek a megyei tanács elnökéhez Előadták kérelmüket, hogy ú j művelődési létesítményre vágynak, s nyomós érvek­kel bizonygatták kérésük alaposságát. ..Elmondtuk, hogy a kivite­lezés egyetlen akadálya a pénzhiány. ígéretet kan­tunk. ha a községi tanács az építkezésihez kellő pénz. anyag felét biztosítani tud­ja. a Irányzó .részt a megvet tanács fedezi.” Barta István, a pártszervezet akkori titká­rának szavai, aki tagia volt a megyei tanácson járt kül­döttségnek. (Folytatjuk) Rozgonyi Istvá n — Szabó Gyula NÖGRAD - 1975. október 8., szerda I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents