Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)
1975-10-29 / 254. szám
f Nincs olög kép 7 Lokálpatrióta vagyok és ezt soha nem is tagadtam. Jó néhány éve, hogv elkerültem szülővárosomból, de rendületlenül gvűi- töm a Salgótarjánról Nóg- rád megyéről megjelent kiadványokat, figyelem a híradásokat. Legutóbb. amikor kelembe vettem a Magyarország című útikönyv ez évben megjelent ötödik bővített kiadását, először a városomról szóló részt lapoztam fel. Nem is csalódtam várakozásomban. Igen részletes, pontos leírást adtak a kötet összeállítói Salgótarján és környéke látnivalóiról, nem feledkezve meg az utóbbi másfél évtized nagyszerű fejlődéséről sem. Csak akkor estem kétségbe, amikor a fényképeket kezdtem nézegetni- Azt hittem, nem jól látok. Salgótarjánról egy kép szerepel, amely a megyei tanács épületét ábrázolja, 20—25 évvel ezelőtti állapotában. Azért taksálom ennyire a kép korát mert az épület előtt még a macskaköves út húz,ódik. Néhány csene" vész fa s egy ütött_kooott autó (Warszava vagy Pob" jeda) álldogál. Tehát mindenképpen az építés utáni első esztendőkben készülhetett a felvétel. Ezen kívül semmi más kép nincs Salgótarjánról. Vajon mit gondol az olvasó, ha elolvassa a híradást az új lakónegyedekről az Európa-hírű városközpontról. a kórházról, a strandról —, s mindehhez illusztrációként egy jellegtelen, a mai városképre egyáltalán nem jellemző épület fotóját találja? Aztán egy meredek fordulattal elővettem az első kiadás kötetét. Megjelent 1965'ben! Vajon abban milyen kép lehetett? Nem csigázom az olvasó kíváncsiságát: a 224. oldal után feltűnt a megyei tanács már jól ismert fotója. Pedig a szövegben már a Ka- rancs Szállóról, az új művelődési központról is olvashatunk, s a szerkesztők mégis e képet választották. Őszintén szólva nem értem. Ügy látszik, tíz esztendő kevés volt ahhoz, hogv ebben a nagyszabású és jól sikerült útikönyvben ki lehessen cserélni egy fényképet! p. m. Politik i tett NEM VÁLLALKOZOM annak felsorolására, hogy megyénkben hol hiányzik még óvoda, járda. Klub vagy bekötő út. Tudja, i ismeri ezt a lakosság és a helyi vezetés. Abban viszont megegyezhetünk, hogy az utóbbi években sok minden épült városon és falun. Szebb lett életünk és környezetünk, de egy és más még hiányzik, jogos a kívánság, hogy a lakosság óhaja minél előbb megvalósuljon. De ehhez sok pénz, sok anyag, sőt kivitelező is szükséges. Viszont több éves gyakorlat bizonyítja, hogy ahol a lakosság nemcsak kér. hanem tenni is kész, azaz társadalmi munkát végeznek, ott hamarabb megvalósulnak a közösség céljai. Bizonyíték erre a rétsági járás példája is. A járás községeiben meghirdetett 1074. évi társadalmi munkaversenyt R°tság nyerte. Itt egy-egy lakos átlagosan 174 forint társadalmi munkát végzett. A második helyre Diósjenő került, főleg az erdészet és a VILLTESZ Kfsz dolgozói tűntek ki. Rétsá- gon az idén sem tétlenkedtek. Pusztaszántónál autóbuszvárót építettek. Az új lakótelepen sok a gyerek, játszani szeretnének. A szülők, sőt a nagyszülők is vállalkoznak arra, hogy a garázshelyeket és a játszóteret feltöltsék. Nézzük Rétság vetélytársát, Diósjenőt! Az egyik épület valaha csend őrlaktanya, majd lakás volt. De szűkös volt az óvoda és még nehezebb helyzetbe kerültek volna egy-két év múlva. Ezt megelőzték. Diósjenőn összefogtak, felújították, két helyről egy épületbe költöztették az óvodát. A felszabadulási emlékműnél is szeretnének rendet teremteni. A kőfaea^ó-vál'alatot eddig még nem tudták a községbe csalogatni, megfelelő követ sem tudtak szerezni. De a község lakói vállalják a fásítást, gyepesítést, a padokra és a cserI jékre, díszbokrokra vigyáznak. I Bánkot is dicsérték a tanács járási hivatalánál. Ebben a községben főleg a fiatalok és a sportkör tagjai fogtak össze. Sportpályát akarnak. Nemcsak kérik, követelik, hanem a lelkes emberek teszik, csinálják is mindazt, amire szükség van, és amire erejükből telik. Fábián Imre irányítja, szervezi a társadalmi munkát. Pedig felsőpetényi lakos. Rétságon dolgozik, de a bán,ki sportéletért nem sajnálja az időt és a fáradságot. És a tanács, a népfront vezetői, tisztségviselői? Természetesen nélkülözhetetlen a tanács és a helyi szervek kezdeményezése, támogatása. De éppen a legjobb községek példája igazolja, hogy nem elég tanácsülésen meghirdetni egy-egy feladatot, a társadalmi munkát nem lehet csak hivatalból szervezni. Olyan embereket kell a közügynek megnyerni. akikre a fiatalok és az idősebbek is hallgatnak, és amikor cselekedni kell, akkor maguk is odaállnak és dolgoznak. Nagyorosziban és Diósjenőn az üzemek szocialista brigádjai vállalták a gyermekintézmények játékainak, berendezéseinek karbantartását. Képzeljük el. hogy milyen sokat jelent ez ott, ahol nehéz közületi, vagy magánvállalkozót találni a kisebb, de halaszthatatlan munkákra. Romhányban a sportcsarnokon, Nógrádon az óvodán munkálkodik a község sok lakója. A tanácsi, illetve a vállalati pénzből többnyire csak az anyagra, vagy a legszükségesebb szakmunkák díjára futja. De sokat segíthetnek a községekben lakó. vagy ott dolgozó szakemberek is. Ami még ezen felül hiányzik, azt segédmunkával, fuvarral vagy éppen forintokkal pótolhatja a község lakossága. 1973-ban országos átlagban 140 forint volt az egy főre eső társadalmi munka, a rétsági járásban a következő évben 114,80 forint, de a megyei átlag még érméi is kevesebb. Mi tagadás, megyénk elmaradt az országos átlagtól, a megyén belül a rétsági járás közepes. Egymilliárd-hétszázmillió forint volt 1974-ben a társadalmi munka értéke hazánkban. Nem szeretem, de idézem az adatokat, mert sokat mondanak, sok minderre figyelmeztetnek. De lehet-e. szabad-e a társadalmi munkának csak pénzben kifejezhető értekét számításba venni? Hiszen itt sok óvodai, bölcsődei férőhelyről, utak, járdák és vízvezetékekről van szó. Ezek által szebb, tartalmasabb lett önmagunk és utódaink élete. A felsorolt példák pénzben kifejezve is hatalmas értéket képviselnek. De lehet-e csak forintokkal mérni az emberek önkéntes társadalmi összefogásának valódi értékét? Az iskolás gyerekek papírt és vasat gyűjtenek, a felnőttek a lakóhely, vagy az üzem szépítésén, gazdagításán munkálkodnak. Az összefogás, a közös tervek megvalósítása többnyire maradandó élménnyé teszik a nem is nagyon könnyű munkát. MOST, AMIKOR a következő ötéves tervet készítik elő a járásnál és a megyénél, a szűkösen rendelkezésre álló fedezetet a valós igények és a helyi lakosság társadalmi munkája szerint osztják el. Tehát a társadalmi munka egyre nagyobb rangot vív ki. Ezt rossz szervezéssel, parancsolgatással nem szabad veszélyeztetni. A közösségért végzett társadalmi munka a szocialista embertípus formálásának hivatott műhelye. A társadalmi munka politikai tett, ennek gazdasági, társadalmi, politikai erejét tisztelni és fokozná kötelességünk. F. L. Öregek hete Nagyon sokszor beszélünk róla. Szinte naponta. Olykor már elcsépeltnek tűnik a téma. pedig nem szabad, hogy azzá váljék. A munkában megfáradt, magányosan, elhagyatottan élő öregek, segítéséről, támogatásáról van szó. Arról, hogy segítsünk napjaikat színesebbé, változatosabbá tenni, magányukat feloldani. Mert az öregség állapot. és egyszer minden ember elérkezik ahhoz a korhoz, amikor jólesik az együttérző gondoskodás, a környezet nyújtotta megbecsülés. A napokban öregek hetét rendeztek szerte az országban. A | hír hallatán akaratlanul is I felvetődik a gondolat, hogy az idős emberek támogatása „Könnyező“ 1 nem lehet kampányfeladat, de hozzá kell, hogy tartozzék a mindennapok cselekedeteihez, tennivalóihoz. Természetesen, az öregek hetének megrendezése nem lebecsülendő kezdeményezés; mintegy alapot nyújt a további gondoskodás elmélyítéséhez. A salgótarjáni öregek napközi otthonában is esemény- dúsak voltak az elmúlt napok. Először a városgazdálkodási üzem Nyírfácska brigádja kopogtatott az otthon ajtaján, hogy egy vidám estet rendezzen az idős embereknek. Vidámságban valóban nem volt hiány; megszólalt a gitár, kedves versek hanguigyar nóták zottak el. A sort az öblösüveggyár Münnich brigádja folytatta, majd a dobozüzem Béke Szocialista Brigádja látogatott el az öregek napközi otthonába. Az ünnepi rendezvényen teát, szendvicset, süteményt szolgáltak fel az idős embereknek, a sok-sok virág pedig még színesebbé tette a kedves eseményt. Amikor felcsendültek a magyar nóták, a szemekben megjelentek a csillogó könnycseppek is. Egy kis nosztalgia, egy- egy feltörő emlék... A meghatott öregei saját készítésű ajándékokkal lepték meg a vendégeket cserébe a színes délutánért. — vkm— Az ezüstérmes Az újítómozgalom a műszaki haladás -fontos társadalmi erőforrása. A dolgozók önként vállalt alkotó tevékenységének szervezett tonnája. Célja, hogy a dolgozók munkaköri kötelességük teljesítése mellett alkotó tevékenységükkel. újításokkal segítsék a műszaki fejlődést, a termelést, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását. Az újítók gondolkodó emberek, mindig keresik a jobb. gazdaságosabb megoldásokat. Fontos szerepük van az üzemi eredmények javult sában. Közülük Egner Józsefet, a Lampart ZIM s-algótarjáni gyára művezetőjét szeretnénk bemutatni , Egner József kulcsöntödei művezető már ezüstérmes kiváló újító. Mi kell ehhez, a kitüntet:s elsőéhez? Ahogy az újítási szabályzatban is megfogalmazták: legalább félmillió forint hasznos eredményt kell elérni újításokká'. Egner József már 40 éve dolgozik a gyárban. e--e- de'i szakkénzettságe kézi formázó Egyébként tag'a egv családi öntőgene ációnak. A s-'-knvit elsősorban édesapjától tanulta. Húsz évvel ezelőtt pedig műszaki beosztásba került. Egyébként is mindenki ismeri a gvárban. Ö az egyik legrégibb újító, aki a mozgalomban kezdettől fogva részt vett. Mit jelent ez? — Már nem tudnám megmondani.' hogv pontosan hány újításom volt. de az biztos, hogy több mint száz — mondja. Azután gyors számítást végez, hogv az általa benyújtott újításokból már mintegy 950 ezer forint gazdasági ere-mén y származott. — Melyek voltak a legeredményesebb újításai? — Még ma is úgy gondolom, hogy a rámolás, a súlyozás. a stőcöntés és a szekrényméretek megváltoztatása volt a legjelentősebb. Ezenkívül több olyan újítás készült. amiben társként vettem részt. Többek között a hagyományos tűzhelyeknél bevezetőét súlycsökkentést eredményező újításokban is '"’■"ettem. ’Tdyek még az 10S()-es év bon min'egy 2.9 millió forint értékű anyagcsökkentést jelentettek a vállalat számára. — Mi a lényege az újításnak? ^ — Alapfeltétel, hogy az új, gazdasági eredményekhez vezessen. Csökkentse a fizikai munkát, és biztonságosabbá is tegye. Általában mindig ezeket a feltételeket tartom szem előtt. — Mit tart legszebbnek az újításoknál? — Elsősorban azt, hogy az ember elgondolása a gyakorlatban megvalósul, és az gazdasági eredményt hoz. Köny- nvíti az emberek munkáját. Persze hozzátehetem azt is, hogv az anyagi elismerés sem lényegtelen. Az elsődleges, talán még's a műszaki haladás elősegítése — Müven tervei vannak, mint újítónak? — Közeleg már a nyugdíjidő. De még mie'őét elmennek. ;n rro"dom. szerelném elérni újítások alapján az arany fokozatot. Ennek a feltétele egymillió forintos gazdasági eredmény elérése. Számításaim szerint még ehhez mintegy 50 ezer forint hiányzik. — Vannak elképzelései? — Több elgondolásom van, de ezekről még korai lenne beszélni. Akkor ha már megvalósulnak — válaszolja. — Szólt már az anyagi megbecsülésről. Megfelelőnek tartja-e a gyárban? — Én jónak tartom. Ma már valóban jobban mérlegelik az. újítás jelentőségét, mint a korábbi években. Nem mondják rá az újra, mindjárt első látásra, hogy az munkaköri kötelesség. Elismerik, aki többet ad a mindennapi kötelességénél, érdem szerint díjazzák is. Elégedett vagyok az anyagi megbecsüléssel. Még szerelném hozzáfűzni, hogy az újítóna'k mindig nyitott szemmel kell járnia az üzemben, figyelemmel kísérni a műszaki fejlődést, és nem szabad félni az esetleges kudarcoktól sem. Ilyenek is előfordulnak. Ilyenkor tovább kell keresni az új, a jobb magolásokat — mondja befejezésül Egner József. M. I. Nők a munkapadnál Pásztón, a Váci Kötöttárugyár gyáregységében tréningrv. hákat, sportruházati cikkeket gyártanak. Gömbicz Istvánná és Csépe Sándorné az egyik részműveletet, a nadrágok gumizását végzik. Antal Jánosné a többi asszonnyal közösen, korszerű mun. kakörülmények között végezheti munkáját. Okos, praktikus masinák segítik őket. Csépe hászlóné és Alapi Éva szabászmunkakörben dolgoznak. A pielegítők gallérját készítik — képünkön —, melyek aztán azokra a termékekre kerülnek, melyeket külföldi megrendelők piacára szállítanak. s A sportruházati cikkek mellett alkalmanként, ügyes take, rékosságból, a hulladékanyagok feldolgozásával, gyermekruhákat, leánykáknak való öltözködési cikkeket is készíte. vek az üzemben. A gazdaságosságra törekvéssel, a nyereségük növekedésével elérték, hogy az itt dolgozók elégedettek keresetükkel, így Gömbicz Menyhértné és Gubola Márta — képünkön — is szívesen dolgoznak Pásztón. ' Kulcsúi’ József képbeszámolója i.
